Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-07 / 55. szám

Nem csak munkaerő... r VILÁGMÉRETŰ VER­SENY folyik a szocializmus ée a kapitalizmus között nap­jainkban is, noha nem olyan leegyszerűsített értelemben, mint régebben fogalmazták némelyek, pusztán az anyagi javak mennyiségét tekintve meghatározónak. Ma már nem tűzünk ki különféle ter­minusokat a fejlett tőkésor­szágok „utolérésére”, hanem a mi" viszonyaink között ter­mészetszerűen emeljük évről évre az életszínvonalat, a szocializmus magasabb szntü építése révén. S eközben mindinkább kiviláglik az alapvető különbség (amely­ben egyébként már kezdettől fogva rég elhagytuk a kapi­talizmust); a dolgozóknak a társadalomban elfoglalt he­lye, szerepe és léte felmuta­tásával. Tőkés viszonyok kö­zött a kiszolgáltatottság, a bármikori létbizonytalanság a rettegett veszély, még a legjobban kereső munkás számára i6, mert ott ő nem több egyszerű munkaerőnél, amelyet a bérért megvásárol­nak. Nálunk viszont soha­sem lehet csak munkaerő, hiszen egyúttal a termelő- eszközök társadalmi tulaj­donosa is, akinek a köteles­ségei mellett jogai vannak. Beleszólása a termelésbe, a legkülönfélébb döntésekbe. E tényen nem változtat az sem, ha 6ajnos még a veze­tők nem mindenütt veszik ezt a gyakorlatban tudomá­sai, sőt helyenként a munká­sok sem érzik magukat elég­gé a termelőeszközök társa­dalmi tulajdonosának. Talán nem véletlen, hogy igen gyakran e kettő nagyon is összefügg, mert a tulajdonosi érzés megerősödését minde­nekelőtt az válthatja ki, ha egyúttal konkrétan tapasztal­ja; változik-e valami, amikor beleszól egy-egy számára fontosnak vät ügybe. Az üzemi demokráciáról van tehát szó. Annak a na­gyon lényeges kérdéskörnek egy részéről, amelyet szoci­alista demokráciának neve­zünk, s melynek erősítését társadalmi fejlődésünk egyik központi feladatának jelölte meg — a X. partkongresz- szus határozatának végrehaj­tását meggyorsítani kívánó — 1972 novemberi KB-állás- fogtalás. Ez országosan a vállalatokat annak idején egy sor intézkedésre kész­tette. s az üzemi demokrácia összefüggéseinek alapos é f átfogó áttekintésére. Megegyeznek általában a megállapítások abban, hogy a megfelelő szintű részvétel a vállalatok életében csak akkor lehetséges, ha a dol­gozók megfelelő információ­kat kapnak, ele ezen túlme­nően, ha mindinkább képe­sekké válnak kellő felhasz­nálásukra. A tennivalók te­hát ennek megfelelően két­oldalúak. Hogy ki lépjen előbb? — felesleges aggá­lyoskodás lenne, hiszen ez­úttal is együtt, egységben jöhet létre, s mindenképpen folyamatos a megoldás. Ami az információt, az in­formálást és informálódást jelenti, annak általánosan elfogadott keretei vannak, a különféle vállalati fórumok termelési és egyéb tanács­kozások. Már sokszor szó esett azonban arról, hogy ezek édeskeveset érnek ak­kor, ha a sok számot, ada­tot, közgazdasági meghatáro­zást a hallgatóság jóformán meg sem érti, így csak for­mális az információ álkere­té, álléhetősége a'Z üzemi de­mokráciának, az informáló­dásnak. Ezért is csak helye­selhető az a cél, hogy állan­dó felaóatmk tekintsék a munkások politikai tovább­képzését, általános művelt­ségének emelését, különösen a választott testületekben dolgozó munkások politikai közgazdasági rendszeres to­vábbtanulását. Ám míg ez megfelelően realizálódik, ad­dig is a vezetőknek a valós helyzettel kell számolniuk és információiknak erre kell épülniük, amennyiben őszin­tén eleget kívánnak tenni az üzemi demokrácia követel - mérveinek CSAK KIINDÜLOPONT lehet azonban az információ megfelelő áramlása, hiszen ez magában véve eszköz Mtíüpeüiü a nélkülözhetetlen eszköz. Ak­kor tölti be megfelelően hi­vatását, ha sikerül elérni, hogy a kellő ismeretanyag birtokában a munkások a valódi döntési pontokon ér­vényesíthessék szavukat, el­gondolásaikat. Ennek egye­bek között meghatározója egyrészről az egészséges üzemi légkör, másrészről az, hogy a dolgozóknak nagyobb áttekintési igénye jegyen, érdekeltségüket tágabban föl­ismerjék. Ez utóbbi követ­keztében érhető el, hogy csu­pán a saját szűkebb munka- csoportjukkal kapcsolatban nyilvánítsanak véleményt. Egyelőre még sajnos ritka az ilyen, ritka helyen mon­danak véleményt a maga­sabb vezetői szint tevékeny­ségéről, s miivel ennek szá­mos összetevője van, érde­mes megbecsülni a kezdeti lépéseket, az egyszerűbb, a szűkebb körű megnyilakozá- sokat is. Sőt, bátorítani ér­demes. A feladatok között nagy szerepe van annak, hogy a vállalati élet minden terüle­tén törekedni kell a ma még valamilyen oknál fogva pasz- szív, visszahúzódó, vagy nemtörődöm dolgozók aktivi­zálására. Ez az aktív kez­deményezőkészség, alkal­manként vitázókedv, az üze­mi demokrácia lényegéhez tartozik. Nem véletlenül használom a vita szót. Ese­tenként ugyanis éppúgy szük­séges lehet egy-egy nem kel­lően mérlegelt, elhamarko­dott javaslat, bírálat vissza­utasítása a vezető részéről, mint a jó, alapos élőterjesz­tések elfogadása. A demok­rácia nem jelentheti azt, hogy minden észrevételt el kell fogadni, csupán azt — ám minden körülmények kö­zött —, hogy meg kell hall­gatni, vagy legalábbis lehe­tőséget kell biztosítani a megfelelő körülmények kö­zötti elmondására. Elhangoz­hatnak helytelen elgondolá­sok is, hiszen eközben kris­tályosodik ki a helyes véle­mény, amiért érdemes volt a többit is meghallgatni. Le­gyen ebben is « mérvadó a lenini iránymutatás, amely szerint nemcsak tanítani kell a tömegeket, hanem tanulni is kell tőlük. EGYRE AZONBAN mégis­csak ajánlatos vigyázni eb­ben. is. Csak annak van joga Ugyanis érdemben beleszól­ni a dolgokba, aki maga tisz­tességgel teszi napi felada­tát, s nem végeláthatatlan vitákkal kívánja elodázni az érdemi munkát. Mert az üzem mégsem válhat vita­klubbá, termelést semmi­féle más megnyilvánulás nem helyettesítheti. Az üzemi de­mokrácia ugyanis elképzel­hetetlen az üzemi munkafe­gyelem nélkül. Ennek is a tulajdonosi érzésből, a tár­sadalmi tulajdonosi tudatból kell erednie, hiszen minden munkás a magáét gyarapítja egyúttal, amikor többet, job­ban és hibátlanul termel. Csakis így együtt érvényesül­het mindez, amit az üzemi demokrácia fogalomkörén értünk. Ahol a kettő egy­ségben tölti be a szerepét, ott nem cserélik föl a de­mokratizmust az elnézéssel, s nem tévesztik össze az üzemi demokráciát a laza­ságok, a hibák tudomásulvé­telével. Lehet-e biztosíték , arra. hogy ez így is legyen? Meg- felelőek-e erre a jelenlegi vállalati keretek? Ezek a kérdések is foglalkoztatják időnként a dolgozókat, pedig a válasz egyértelműen adott. A Központi Bizottság már említett, 1972. novemberi ha­tározata rámutat a szocialis­ta demokrácia erősítéséről szólva arra. miszerint „ennek fontos eleme, hogy az állam­polgárok az üzemi, a tanácsi szervek útján, a tömegszer­vezetek és a tömegmozgal­mak keretében mind nagyobb számban vegyenek részt a közügyek intézésében és el­döntésében”. Tehát a meg­levő és adott szervezetek ré­vén: az üzemekben, a párt-, a KISZ-, a szakszervezet te­vékenységének fejlesztésével, a megfelelő pártirányítás to- vábberősödésévei várható előrelépés. MINDENT EGYBEVETVE i§ a legfontosabb, amiből ki­indultunk: mielőbb érjük el, hogy alig vagy egyáltalán ne legyen olyan munkás, aki közömbös a gyára, az üzeme iránt, melynek valójában társadalmi tulajdonosa, és ne legyen egyetlen olyan ve­zető sem, aki csak a mun­kaerőt látja az irányítására bízott munkásokban. Lőkös Zoltán Ante**®«, * i 120 ezer tulipán a nemzetközi nőnapra A* Óbuda MGTSZ soly­márvölgyi kertészetében 120 ezer tulipánt nevelnek, a virágot saját üzleteikben árusítják. (MTI Foto — Fehérváry Ferenc.) Már kezdik! Elkeseredett hangon pa­naszolta a városgondozási vállalat egyik vezetője, hogy a több százezer forin­tos beruházással Eger vá­ros különböző helyein fel­állított, formára is tetsze­tős szemét-, hulladékgyűj­tőket sorra kidöntik, össze­törik, egyre gyakrabban céltáblái a vandál rongá- lóknak a parkok, a terek villanybűrái, elfordítják, letörik az útbaigazító táb­lákat, összefirkálják a fa­lakat, széthasogatják a hir­detményeket tartalmazó pa­ravánokat, letépik a pla­kátokat. A napokban ugyancsak panaszként hallottuk a vá­ros vezetőitől, hogy a tete­mes költséggel megtisztított egri patakba — különösen a piac környékén — ismét „651 SÉRÜLÉSSEL JÁRÓ BALESET O 51-EN VESZTETTÉK ÉLETÜKET O FIGYEL­MES, UDVARIAS, FEGYELMEZETT MAGATARTÁSSAL LEHET JAVÍTANI A HELY­ZETEN” Kedvezőtlenül alakult Heves meggye közlekedési baüeseteinek statisztikája Nem mutat kedvező képet Heves megye 1973. évi köz­lekedési baleseteinek statisz­tikája. Bár a rendőrhatósá­gok és a közlekedéssel fog­lalkozó társadalmi szervek sokat tettek a közlekedési morál javításáért, a tragé­diák megelőzéséért, a korábbi évek csökkenő tendenciája után, emelkedett 8,3 száza­lékkal a balesetek száma; 651 sérüléssel járó közlekedési baleset történt megyénk út­jain, majdnem ezer ember­nek okozott könnyebb-súlyo- sabb sérülést, ' ötvenegyen életüket vesztették. — Milyen tanulságokat vontak le a statisztika számai alpján a közlekedési szak­emberek? — kérdeztük Bog­nár Sándor őrnagyot, a He­ves megyei Rendőr-főkapi- tanyság közlekedésrendeszeti osztályának vezetőjét. — Halálos baleset 48 volt a megyében, de 51 életet kö­vetelt, ez a szám az egyetlen, amely a korábbi évhez ké­pest kevesebb, a könnyű és súlyos sérülést okozó balese­teknél emelkedés van — mondta — és csupán néhány kivételével, mindez a közúti közlekedésben részt vevők fegyelmezetlen, udvariatlan, erőszakos és durva magatar­tásának a következménye. Halálos baleseteinknél mind­össze egy esetben állapíthat­tuk meg, hogy a tragédia szenvedőjét nem terheli íe- lelösűé*. ....------­— Hol történtek a balese­tek? — Egyenes útvonalon 342, nem egyenrangú útkereszte­ződésben 145 és útkanyaru- latban ugyancsak 145 baleset volt. Ugyanebben a sorrend­ben 29, 5 és 13 követelt em­beréletet. Sajnos, sok autóst magával ragad a nagy mo­torteljesítmény, enged a csá­bításnak es a sebesség maxi­mális fokozásával előidézi a veszélyhelyzetet. Nem gon­dolnak arra, hogy a íőutak- hoz is csatlakoznak utak, elég, ha valaki nem veszi fi­gyelembe a „STOP” vagy az „Elsőbbségadás kötelező!” táblát. Ütkanyarban, főként a beláthatatlan helyeken, szabálytalanul előzők fizettek rá meggondolatlanságukra és okoz.tak másoknak ember­életben és anyagiakban kárt. — Kijelölt gyalogátkelőhe­lyen 18 embert ütöttek el járművekkel, annak ellené­re, hogy a KRESZ egyértel­műen előírja a járművezetők számára a lassítást vagy megállást. Tíz közlekedési baleset volt vasúti átjárók­ban, s közülük három halá­los, életét vesztette öt em­ber. Boldog község térségé­ben, egy motorkerékpáros szabálytalansága három em­beréletet követelt. Lakott te­rületen 387 baleset volt, kö­zülük 19 halálos. A közúti közlekedés részvevőinek fe­gyelmezetlensége sehol sem olyan zenibe tűnő, mini tp­pen itt. Túllépik a megenge­dett sebességhatárt, nem a forgalomnak, az út- és lá­tási viszonyoknak megfelelő­en vezetnek, a gyalogosok pedig nem a kijelölt helyen haladnak át az úttesten, má­sok a járművezetők bosszan­tására sétatérnek tekintik a „zebrát”. — Kik voltak a hibásak? — Százharminc gyalogost ütöttek el a gépjárműveze­tők, ez a baleseteknek húsz százalékát teszi ki. 49 eset­ben a gyalogos hibáztatható a balesetért. Elszomorító, hogy sok gépjárművezető nincs tekintettel a gyerme­kekre, az idős emberekre, bár velük szemben a KRESZ fo­kozott figyelmet, udvariassá­got ír elő. A gyalogos bal­eseteknél harminc volt 14 éven aluli es 25 a hatvan éven felüli. — A 651 sérülése« baleset közül 133 esetben a hibázó ittas volt. Nem kell hangsú­lyozni, hogy milyen veszélyt jelent minden közlekedőre egy, az ital hatása alatt ve­zető motoros, autós vagy akár kerékpáros és lovas ko­csis is. A 48 halálos baleset közül 11-et ittas vezető idé­zett elő,/maga is ott lelte ha­lálát. Az ittas vezetők kitil­tásáért a jövőben még szi­gorúbb, fokozottabb ellenőr­zésekkel küzd a közlekedés­rendészet, de meg keil ta­lálni a közlekedés minden részvevőjének a módot, hogy ilyen emberek ne kerüljenek a forgalomba. A számokból kitűnik, hogy a magántulaj­donban levő gépjárművekkel több balesetet okoztak, mint a közületi tulajdonúakkal. A magyarázat egyszerű: a vál­lalatok, intézmények gondos­kodnak gépjárművezetőik to­vábbképzéséről, míg a saját autón, motoron száguldó ve­zetők esetében erre nincs mód. Pedig nem ártana fel­újítani a KRESZ-ismereteket, éppen a fenti példák igazol­ják ennek szükségét. Talál­koztunk olyanokkal — a bal­esetet okozók közül 50! —, akik vezetői engedély nélkül vettek részt a forgalomban. Többségük 16—25 év közötti fiatal, akiket a jóságos édes­apa engedett a volán mögé, vagy túl korán érkezett meg az ajándék motorkerékpár vagy személygépkocsi. — Mi volt a legsúlyosabb ok? — Első helyen változatla­nul a gyorshajtás áll: 196 ilyen baleset volt, több, mint korábban. Ezt követi az el­sőbbségi jog meg nem adá­sa 127 esetben, és ez már 17 százalékkal több a korább, évnél. Különösen figyelmez­tet — 41,9 százalékkal növe­kedett tavaly — a szabály­talan kanyarodás végrehajtá­sából adódó balesetek szá­ma. — A baleseti szamokkal, a rohamosan növekvő gépjár­műparkkal, a gyorsuló tem­póval, fejlődő idegenforga­lommal szembe kell nézni, fel kell készülni a veszély- helyzetek elkerülésére. Erre pedig legjobb módszer a KRESZ előírásainak betartá­sa, a figyelmes, udvarias, fe­gyelmezett magatartás a köz­úti forgalomban — mondta befejezésül a megyei közle­kedésrendészeti osztály ve­. ___ g átlástalanul hányják, do­bálják a szemetet, a hulla­dékot, és főleg a vállalatok szokásai közé tartozik, hogy a szemetet szállító gépkocsik nem a szemétte­lepeken, hanem a város szélén szabadulnak meg terheiktől. Sajnos egyik sem új je­lenség, a köztéri virágok, parkok, padok, lámpák rongálása évek óta minden tavasszal, nyáron divatba jön a városban. Mit sem törődve azzal, hogy a ta­nács évente milliókat költ a megyeszékhely szépségé­re, tisztaságára, hogy a fél­város évről évre kapát, la­pátot fog, szabad idejébeni,, ingyen siet építeni, szépí­teni az országban és az or­szághatáron túl is köztisz­teletnek örvendő megye- székhelyet. Sokfajta módszerrel, esz­közzel próbálták már „le­fülelni” a tetteseket, de saj­nos úgy látszik: számuk nem fogy, szokásaik meg­maradtak. talán hobbyjuk- nak tartva, továbbra is azt hiszik, hogy nekik mindent szabad. Ideje lenne egyszer « mindenkorra tudomásukra hozni, hogy amit csinálnak, garázdálkodás, jelentős károkat okozva rongálják a köz tulajdonát, a város értékeit. Ehhez persze mielőbb ar­ra lenne szükség, hogy mi­nél több adat kerüljön be róluk a hatóságok jegyző­könyveibe, aztán az eddi­gieknél is lényegesen szigo­rúbb szankciókat kellene velük szemben alkalmazni. Hogyan lehetne „élőben” is megismerkedni, találkoz­ni velük? A fokozottabb, a rendszeresebb ellenőrzések minden bizonnyal megrit- kitanák soraikat. A lakos­ság és a hatóság szorosabb együttműködésével min­den bizonnyal többet lehet­ne tudni róluk. ( Jön a tavasz, a nyár, s jó idő, s ahogyan a város szépsége, úgy a város ép­sége érdekében is lehetne valarhifajta akciót indítani. — koós — rHémswCk 1974, mareiu* 7«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents