Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-03 / 52. szám

.vyy*«>jr» C sővezeték a „Testvériség’ távvezetékhez A Dunai Vasmű spirál­cső gyára különleges acél­ötvözetből 81 centiméter átmérőjű, óriás ' csöveket gyárt a hazánkat is érintő „Testvériség” gázvezeték­hez. Jelenleg a századik ki­lométert gyártják. (MTI Foto — Csaba felv. — KS) Jászai Nagyüzemi állattenyésztés — az állatorvos szemével.., Dr. Juhász Sándor, a He­vesi Állami Gazdaság állator­vosa, gyermekkorában Adá- cson és néhány év múltán Budapesten a középiskolában is arról álmodozott, hogy ha­jómérnök lesz. Aztán jött az érettségi, s az ő osztályá­nak egy állatorvos lett az érettségi biztosa. A vizsga utáni beszélgetésben szóba került a pályaválasz­tás: meggyőzték, s — azon az őszön már az állatorvosi főiskolán kezdte a tanévet. — 1955-ben végeztem, s friss diplomámmal először körállatorvosnak szegődtem a Borsod megyei Nemesbikk- re, ahol három község tarto­zott a körzetemhez. Kezdet­nek nem volt ez rossz, de én valahogy mindig nagy­üzembe vágytam. így a ter­melőszövetkezetek újjászer­vezésekor, 1960-ban állást is változtattam: elmentem Öcsödre a közös gazdaságba főállattenyésztő-állatorvos- nak. Rengeteg bajunk volt kezdetben. Mindennel foglal­koztunk. Volt sertés, szarvas- marha, baromfi. Ebben az időben kezdtünk a tápokkal hizlalni. Millió gonddal járt. Megállni persze nem lehe­tett, hogy előbb kísérletez­gessünk. Menet közben kel­lett kialakítani a legjobb „recepteket”, amelyben a nagyüzemi állatorvos úgy tu­dott közreműködni, hogy sor - ra-rendre csinálta a feljegy­zéseket a legkülönbözőbb megfigyeléseiről. — Három évet töltöttem el itt, s innen jöttem a Fü­zesabonyi# Állami Gazdaság­ba, ahol ismételten úttörő szerep várt rám. Nem ke­restem én ezt mindenáron, de valahogy — ha visszaidé­zem akkori érzéseimet — mégis vonzott, hogy itt iga­zán nagyüzemi munkára nyí­' lik lehetőség. Ekkor kezdő­dött ugyanis a szakosított te­lepek építése, s Füzesabony az elsők között volt a kivi­telezésben. Kezdődtek a kí­sérletek: jó-e a meglevő fajtának ez a környezet? Hogyan és mivel etessük az állatokat? Milyen legyen a ketrecek („ólak”) aljazata, s milyen almot alkalmazzunk’ Nagyon fontos kérdések vol­tak ezek. Illusztrálásként egyetlen dolgot: amikor az éoítészek és a gazdaság ille­tékes vezetői, sőt, a felsőbb szervek képviselői, szakem­berei eldöntötték, hogy bitu­men legyen az aljzat és fű­részpor az alom, én tiltakoz­tam. Állítottam, hogy prob­lémák lesznek a kibocsátót állomány után a fertőtlení­téssel, mert a bitumen, az anyakoca alatt megolvad, s a fűrészpor beleragad. Aztán mégis megcsinálták, ahogy e!hafározták. Sajnos, később az idő engem igazolt. Na, ezt nem azért mondom, hogy a megvalósult megoldásnak ugyanakkor nem voltak nagy előnyei is, csak annak érzé­keltetésére, hogy gyakran egészen apró dolgok is jelen­tőssé válnak. — Egy évtizedet töltöttem el Füzesabonyban, s csak né­hány hónapja jóformán, hogy Hevesre kerültem. A munka itt is ugyanaz, csak talán valamivel több idő jut arra, hogy alaposabban megfigyel­hessek egyes állategészség­ügyi vonatkozású jelensége­ket. Aztán az is nagyon tet­szik, hogy eléggé önállóan dönthetek ezekben a dol­gokban. Eredmény? Egy ál­latorvos számára, aki nagy­üzemben dolgozik, aligha le­het annál nagyobb: a leg­utóbbi járványos betegség bennünket szinte teljesen el­került. A másik, hogy tavaly 453 borjúból mindössze 14 hullott el, amely 3 százalékos veszteség a megengedett,- „normálisnak” tartott 8 szá­zalék helyett. — Hogyan lehetne minde­nütt még jobban és gyorsab­ban előbbre lépni? Szerin­tem elsősorban úgy, ha min­den szakosított telepre jutna egy-egy állatorvos, aki együtt él a teleppel. Figyeli a ta- kormányozást, a gondozást, s összefüggéseket keres bi­zonyos takarmányok, gondo­zási eljárás és a fellépő be­tegségek, súlygyarapodás, vagy a tejhozam alakulása között. És amikor valami el­kerülhető problémát felis­mer, azonnal intézkedik. Nyilvántartást vezet vala­mennyi rábízott állatról, s egyedileg is megfigyeléseket végez. — Mindez azt is bizonyít­ja, hogy nem jó, ha az ál­latorvos egyik telepről a má­sikra össze-vissza szaladgál, mert ebben az esetben nincs lehetősége az említett alapos jpegfigyelésékre. Tovább me­gyek — és hiszem, hogy ez lesz a jövő útja — üzemi la­boratóriumokra is nagy szük­ség lenne minden olyan me­zőgazdasági nagyüzemben, ahol szakosított telepek van­nak. Számos bajt lehetne máris megelőzni, s gyors diagnózisokkal dolgozhat­nánk. Ezek egyelőre még az -üzemi állatorvos álmodozá­sai, de gyökeresen új te­nyésztési módszerek, techno­lógiák gyökeresen új állat­egészségügyi munkát és szemléletet követelnek... Faludi Sándor Határidők nyomában az ápitáknél Az okok ismerete nélkül csak a levegőben hadonász­hat az, aki a tények mögé szeretne látni. Mert azt tud­juk, hogy Gyöngyösön a He­ves megyei Állami Építő­ipari Vállalat létesítményi főmérnökségéhez tartozó két beruházás nem készült el a határidőre. Az óvoda-bölcsö­dé iáég mindig várat magá­ra, a tízemeletes toronyházba pedig nemrég költöztek be azok a lakók, akik erre már az elmúlt év vége óta vár­tak. Lássuk hát a medvét, A tanács elnöke Mindenekelőtt a városi ta­nács elnökét, Berényi Józse­fet kerestük fel, és érdeklőd­tünk tőle a határidőkkel ösz- szefüggésben. Elgyűrűznek-e a hullámok egészen eddig, a lakosság köréből érkez­nek-e észrevételek, megjegy­zések a késedelemről? — A mai napon is hét szü­lő járt itt, és méltatlanko­dott amiatt, hogy nem tar­tottuk be az ígéretünket, ök így fogalmaztak, a tanácsnak címezték a mulasztást, mert mi közöltük velük, hogy az új évben, az idén már az új bölcsödébe és óvodába járat­hatják a gyerekeiket. Most mit csináljanak, tették fel a kérdést. A szülők közül töb­ben kénytelenek voltak fize­tésnélküli szabadságot ki­venni, mert a gyerek mellett kell lenniük. És még azt sem' tudjuk ezeknek a szülőknek megmondani, meddig kell még az óvoda megnyitására várniuk. Mert ez teljesen az építőkön múlik. — Az első tízemeletes to- tonyházba viszont már be­költöztek a lakók. — Néhány nappal ezelőtt. De erre is heteket kellett várniuk. Ök is a tanácshoz jöttek reklámálni, ahelyett, hogy az építőkhöz mentek volna. •' — Év közben nem látszott már, hogy az átadási határ­idők veszélybe jutottak? Nem piápáltaJi. az építőkkel Szótérteni? — Többször is felvettük a kapcsolatot a vállalat veze­tőivel. Személyesen jártuk be együtt a munkahelyeket. Kértük, a beruházás fontos­ságára való tekintettel, hogy tegyenek meg mindent, mert a népesedéspolitikai határo­zat végrehajtása jelentős mértékben függ tőlük. Az Ígéretüket bírtuk is minden esetben. — Szóba hozták azt is az építők, hogy ők az óvoda­bölcsödét már korábban át­adták volna, de levonultak erről az építkezésről, mivel közölték velük, hogy a ta­nácsnak nem lesz pénze a munkákat kifizetni. — Bízták volna ezt a ta­nácsra. Nekik az építkezés a feladatuk, nekünk pedig az. hogy az elszámoláshoz szükséges pénzt biztosítsuk. Elképzelhető az, hogy a be­fejezett épületért a tanács nem fizet? A létesítményi tőmérnök Hallgattassák meg a má­sik fél is: ez olyan játék- szabály, aminek a be nem tartása megbocsáthatatlan mulasztás. Ha már az épí­tőkről beszélünk, adjuk meg a lehetőséget a gyöngyösi létesítményi főmérnökség ve­zetőjének, Bodócs Jánosnak arra, hogy ő is elmondhassa a véleményét, álláspontját, védekezhessen, ha erre van szüksége, vagy bírálhasson másokat, ha ez a reális hely­zet. — Mindenek előtt hadd szögezzem le:,nem mosakod­ni akarok, mert arra semmi szükség, annak nincs értel­me. Tényleg a mi munkán­kon múlik lényegében, hogy a határidőket teljesítjük-e vagy sem. Vonatkozik ez a két építkezésre is. De azt kevesen tudják, hogy a lé­tesítményi főmérnökséghez nemcsak a gyöngyösi, hanem a mátrai és a hatvani mun­kahelyek is hozzátartoznak. Tehát nekünk azokon a he­lyeken is helyt kell állnunk. — Mitől függ végsősoron a határidők megtartása? — A külső szemlélő is lát­hatja, hogy az építőmesteri munkák jó ütemben folynak. De amikor a szak- és szere­lőipar feladatára kerül a sor, akkor előfordulnak a zökke­nők. — Ha látják, hogy nincs szakmunkás, miért nem tesznek ellene? — Ez a kifejezés nem pon­tos. Szakmunkás, tehát konk­rétan: szak- és szerelőipari munkás van a .vállalatnál, az üzemeknél, csak nincs elég. — A korábbi években is a beruházás befejezése oko­zott gondot, tehát ez nem új keletű probléma. Miért nem lehetett ezen már ko­rábban is változtatni? — Igyekeztünk, de ha al­vállalkozókat akartunk meg­bízni, mindig vagy legalábbis zömmel nem sikerült meg­állapodást kötnünk. Így vol­tunk a csőszerelő munkákkal is. Ezek a külső vállalatok válogatnak. Miután a gene­rál-kivitelező mi vagyunk, kénytelenek vagyunk úgy megoldani a dolgot, ahogy érőnkből telik. — Nem tudna a belső szer­vezés ezen a helyzeten hat­hatósan segíteni? — Bizonyos tapasztalato­Elhallgattak a vadászpuskák Befejeződött a vadászati idény. Heves megye 39 va­dásztársaságának közel ezer- háromszáz vadásza számve­tésre készül. A számvetés — ismerve a társaságok ered­ményeit — általában ked­vezőnek mondható, hiszen mind a vadgazdálkodás, mind a vadászat és élővad- befogás eddig nem tapasz­talt jó eredményeket hozott. Harmincezer élővad utazott külföldre Közismert, hogy az ország­nak jelentős anyagi haszna származik a külföldön rend­kívül keresett élővadból. A népgazdaság évi elővad- exportból származó bevétele az idén elérte a 4,5 millió dollárt. Csupán Heves me­gyéből az elmúlt idényben mintegy harmincezer élő­vadat szállítottunk a MA- VAD-on keresztül a nyugati piacokra. Élőnyúlexportunk meghaladta a húszezret, fá­cánból is több mint nyolc­ezer került vérfrissítési cé­lokra távoli országokban. A szép élővadbefogási ered­mény mindenekelőtt a javuló és mind szakszerűbbé váló vadgazdálkodásnak, a tenyész­tési színvonal emelkedésének köszönhető. Természetesen ez kihat a társaságok anya­gi helyzetére is, hiszen csu­pán a vadértékesítésből tíz­millió körüli összeg folyt 'be a pénztárakba. A társaságok összes bevétele jóval meg­haladta a 16 milliót. E nagy összeget társaságaink a vad- gazdálkodás feltételeinek to­vábbi javítására, a hivatá­sos vadászok bérének rende­zésére, tenyésztelepek léte­sítésére, vadvédelemre és vadászházak létesítésére • for­dítják. Nem lebecsülendő ugyanakkor az az összeg sem, amelyet vadkártérítésre költenek. Nemcsak szórakozás, munka is... Társadalmi rendünk lé­nyegéből adódóan ma már a vadászat tömegsporttá vált. így a befogásra, vagy puska­végre szánt vadat mestersé­gesen kell megtermelni, va­gyis aki kellemesen szóra­kozni, vadászni akar, annak meg is kell dolgoznia azért, hogy a terület vadban gaz­dag legyen. Mind több az ólyan vadász, aki nemcsak a.szabadszombatját, a vasár­napokat tölti a területen vadetetéssel, óvással, de a szabadságát, vagy legalábbis annak egy részét is ilyen Célokra' használja. Ez az el­foglaltság egyben nagyon kellemes, az egészségre rendkívül hasznos szabad­időtöltés is. A vadá-zatot, a vadgazdálkodást kedvelő dolgozók ennek igazán a megmondhatói. Szélesebbre tárni a kaput! A vadászat, a vadgazdál­kodás tekintetében a biztató sikerek ellenére sajnos gon­dok, megoldásra váró felada­tok is vannak szép számmal. Akadnak még kapzsi, csak a saját malmaikra vizet haj­tó vadászok, akiket csak a kompetencia érdekel. Elő­fordulnak még társaságok is, ahol a milliós nagyságrendű bevételt nem kizárólag a vadászatot, a vadgazdálko­dást, a vadvédelmet segítő célokra kívánják fordítani. Elfelejtik, hogy a vadászat kellemes 'és szép sport, jó időtöltés, de senki számára nem lehet egyéni haszon- szerzés vagy különböző elő­nyök forrása. A képzettebb vadőrök beállítása, a te­nyésztelepek létesítése, a vadvédelmi berendezések, etetők, magaslesek építése mellett még számos helyre fordítható a bevétel. Csupán egyet a sok közül: A nagyüzemi mezőgazda­ság, felveti a vad búvóhelyé­nek gondját. Zavartak az erdők, ritkulnak a. csendere­sek, a vadbúvóhelyek. Meg kell keresnünk, fel kell ku­tatni azokat a helyeket, ame­lyek nem alkalmasak nagy­üzemi művelésre és társasá­gi pénzből be kell telepíte­nünk bokrokkal,. cserjékkel, fákkal. Szót értve az üze­mek vezetőivel áldozni kell új búvóhelyek létesítésére. Heves megyében több mint háromszáz felvételi ké­relem hever a társaságok in­téző bizottságainál. E gon­dön elsősorban úgy kívá­nunk segíteni, hogy biz­tatjuk a társaságainkat újabb — különösen fiata­lok — felvételére, másrészt a kettős tagságúakat felszó­lítjuk és arra kérjük őket mondjanak le egyik tagsá­gi jogukról és tegyék, lehe­tővé, hogy minél többen űz­hessék ezt az ősi, nemes és egészséges sportot. A lehető­ségen és az ésszerűség ha­tárán belül szélesre kell te­hát nyitni a kaput! Az eddigieknél még több gondot fordítunk a jövőben a vadászati rend, fegyelem betartására, a balesetek meg­előzésére és elkerülésére. Sokat kell még tennünk a vadászatok szervezettsége te­rén is. A megye vadászai sikere­sen fejezték be az idényt. Az új eredmények forrása a még szakszerűbb gazdál­kodásban, a természet meg­óvásában és az anyagi esz­közök célszerű, okos fel- használásában keresendők. Szalay István, a MA VOSZ Heves megyei IB. elnöke kát már levontunk az elmúlt évek gyakorlatából, és úgy tudom, ennek megfelelően a vállalat intézkedni is fog a közeljövőben. Bízunk abban, hogy a létesítményi főmér­nökség hatáskörét kiszélesí­tik, a lehetőséget a még részletesebb irányításra meg­kapjuk. A műszaki osztályvezető Olykor a véletlen is nagy­szerű partner tud lenni. Így történt ez most is. Bodócs János irodájában összefutot­tunk Hadházy Szabolccsal, a beruházási vállalat műszaki osztályvezetőjével, valamint az illetékes műszaki' ellenőr­rel, Bajnok Lászlóval. Ök végighallgatták a léte­sítményi főmérnökség veze­tőjének a mondatait. — Szokták említeni az épí­tők, a munkahelyi vezetők, hogy a beruházási vállalat ellenőrei „szőrös szívnek” és hogy „betartanak” az építők­nek. Ha nem ezt tennék, ak­kor az óvóda-bölcsöde is már átkerült volna üzemel­tetésre. — Előbb erről a konkrét esetről annyit — kezdte a válaszát Hadházy Szabolcs —, hogy a legutóbbi műszaki átadás jegyzőkönyve egyér­telműen rögzítette az ott megjelent több szerv egyező véleményét. Csupán a kivi­telező képviselőjének volt más a véleménye. De egyéb­ként sem valamiféle „vadász­kutya” szerepét tölti be a műszaki ellenőr. Nem akar minden áron hibákra találni. — Anyagi érdeke nem fű­ződik ahhoz, hogy minél szi­gorúbb legyen a műszaki ellenőr? — A beruházási vállalata teljes összeg egy meghatáro­zott részét kapja beruházá­sonként, tehát nem arra tö­rekszik, hogy a határidőt el­húzza, mert a személyes pré­mium is attól függ, többek között, mennyire simán, zök­kenők nélkül bonyolódik le a beruházás. Dehát a hibát nem nézhetjük eL — Mondják azt is, hogy az egyik műszaki ellenőr szi­gorúbb, a másik elnézőbb. — Nem vagyok hivatva arra, hogy a vállalat nevé­ben beszéljek, de azt tudom, hogy a műszaki ellenőreink is emberek, azonban lelkiis­meretesek, megfontoltak. Mi partnerek akarunk lenni mindig az építőkkel. .Ezért már menet közben szólunk, ha valamit észre veszünk. — Azt is hallottam már munkahelyi vezetőtől, hogy a menet közben elrendelt változtatások miatt nem tud­nak az építők, az építkezése­ken dolgozók megfelelően haladni. — Nem tudom, miért mondják ezt. Nem szoktunk menet közben változtatni, de ha mégis erre sor kerül va­lamilyen oknál fogva, akkor annak következményeit a határidő módosításával is el­ismerjük. Azt hiszem, min­den hivatkozás a beruházási vállalat embereinek ilyen vagy olyan magatartására, csak tetszetős kifogás. Ne­künk egy a célunk: minél gördülékenyebben, minél eredményesebben és minél kifogástalanabb minőségben elvégezni egy beruházást, építkezést. ★ A lényeg tehát: a szerve­zettséget, a programozást kell olyanná tenni a gyön­gyösi létesítményi főmérnök­ségen, hogy a sorra kerülő munkákhoz mindig legyen elég ember — a szükséges időben. Senki sem akarja őket bántani, de azt sem lehet szó nélkül nézni, hogy hete­ket csúsznak a határidőkkel Ez nem megértés kérdése, mert akkor furcsa helyzetbe jutnánk, ha a nemteljesítést természetes jelenségnek fog­nánk fel. A felelősség mondatta ki velünk a szavainkat. G. Molnár Ferenc Í&H isá IS?! március vasa rase

Next

/
Thumbnails
Contents