Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-03 / 52. szám

Távoli ígéret-e az automatizálás? Akadnak bizonyára, akik » cím olvastán azt kérdezik: miért lenne ígéret? Hiszen működnek automaták az iparban, a mezőgazdaságban, fi szállításban, sőt, legújab­ban a kereskedelemben is. Az automata még nem auto­matizálás. Égy nagy termelé­kenységű automata prés nem oldja meg a gyár kapacitás­vagy munkaerőgondjait. Nem elegendő önmagában az ál­latnevelő telep automatizá­lása, ha erősen változik a tá­pok minősége, mert a keve­rőüzemben Pista bácsi lapát­ja „adagolja” a koncentrátu- mokat... Mit ér a kávét, az üdítőitalt árusító automata, ha üres? Az automatizálás folyamatlánc. Nem elég egyes szemeit kikovácsolni, az egé­szet kompletté kell tenni. AMI REÁLIS CÉL A párt X. kongresszusán a Központi Bizottság beszá­molója megállapította: „Gaz­dasági fejlődésünknek abba a szakaszába léptünk, ami­kor reális célként tűzhetjük magunk elé, hogy az iparilag közepesen fejlett országok sorából az iparilag fejlett or­szágok közé emelkedjünk.” Ennek egyik tényezője a mű­szaki fejlesztés. Aminek ré­sze az automatizálás. De csak az ésszerű sorrend be­tartásával: gépesítés—auto­matizálás—számítógépes irá­nyítás. Ellentmondás? Rejlik ben­ne az is, de elsősorban annak bizonyítéka, hogy a gazdaság, az ipar nem minden terüle­tén érnek be egyszerre az automatizálás — sőt, az en­nél korábbi lépés, a gépesí­tés — feltételei. Amilyen hi­ba a késés, olyan károkat okozhat az elsietés! MOZDULATLAN „BÁBUK” Lorenzo Medici herceg a XV. században automata bábut készíttetett. A lány- alak citerázott, a zene üte­mére táncolt, majd végül meghajol'; ezzel a mutatvány véget ért. Napjainkban a „bábuk” a nap jó részében mozdulatlanok; a forgácsoló automaták átlagos műszak- száma alig több, mint a normái szerszámgépeké. Me­dici herceg és társasága ját­szott az automata bábuval. Napjaink automatáinak túl­nyomó többsége túl drága ahhoz, hogy a szervezetlen­ség játékszere legyen. Vannak tisztes eredmé­nyek. Az automatizálás pél­dául döntő szerepet játszott abban, hogy egy évtized alatt az üvegiparban 60 szá­zalékkal csökkent az egy tonna üveganyag olvasztásá­hoz felhasznált tüzelő vagy ab­ban, hogy míg tíz éve 32 liter sör folyt palackokba minden hektónyi termelésből, most már 75 liter az arány. Az sem lebecsülhető, hogy az automata szövőgépek száma 1963 óta megháromszorozó­dott, s ma már arányuk 45 százaléknyit tesz ki­vannak nehéz gondok. Az automatizálás megköveteli a dolgozók szakmai összetéte­lének változását, egyebek között a műszerészek tábo­rának ugrásszerű növekedé­sét. Az automaták beállítása, vezérlése, karbantartása lé­nyegében szellemi munka, de miféle „státusznak” te­kintsék, azaz mennyi bért fizessenek érte? A legutóbbi években az automata eszter­gagépek állománya a koráb­biaknál gyorsabban, átlago­san esztendőnként három százalékkal gyarapodott. Ki­használásuk viszont megkö­vetelné a további munka- műveletek átszervezését, kor­szerűsítését, de erre a ter­melők nehezen vállalkoznak, mivel csak a közvetlen hasz­not nézik, s az nem mindig kimutatható... TÁRGYILAGOS TÉRKÉP Távlati műszaki fejleszté­sünk főbb irányai címmel 1970 decemberében fogadott el egy dokumentumot az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bizottság, amely egyebek között kimondja: „A társa­dalmi-gazdasági fejlődés és a vele kapcsolatos technoló­giai és szervezési folyamat­változások az automatizálást, a műszerezést és a számítás- technika széles körű alkal­mazását objektíve igénylik.” Az az igény azonban nem egyszerre teremtődik meg minden területen. A tenni­valókról tárgyilagos térké­pet készíteni, a sorrendet, a beveendő hadállások egy­másutánját megállapítani éppúgy dolga az iparirányí­tásnak, mint az egyes válla­latoknak. TERVEZÉS ÉS SZERVEZÉS A kezdtnél tartunk, hiszen a helyzetet jellemzi, hogy első ízben csupán 1972-ben került sor — akkor is kísér­leti jelleggel — átfogó, a népgazdaság egészét felölelő Vizsgálatra. elemzésre az automatizáltsággal kapcsolat­ban. S jó ideig tartott, míg azt tisztázták, ki mit ért automatizálás alatt... E vizs­gálat állapította meg, hogy az állami iparban — érték alapján számolva — 33,6 szá­zalékra rúg a teljesen vagy részben automatizált gépek, berendezések aránya. Ám az egészen korszerű, teljesen automatizált, un. segédener­giával működő eszközöké mindössze 1.3 százalékot tett ki. Hosszú tehát az út? Hosz­6ZÚ. Mégis, neki kell vágni. A termékek bonyolultsága, a minőségükkel szembeni kö­vetelmények növekedése épp­úgy megkívánja ezt, mint a munkaerőhiány enyhítése. Ám ne egy-egy „csodagép” tanúsítsa a törekvéseket, ha­nem már az új üzemrész tervezésekor figyelembe vett jövőbeni automatizálás, a mindenre kiterjedő szervezé­si terv, mely szilárd alapokra helyezi a „maguktól dogozó” berendezéseket, s nemcsak szó szerint, hanem képlete­sen szintén. Az ötödik öt­éves terv előmunkálatait megkezdték mindenütt. Némi töprengést, meditálátst, reális erőfelmérést az automatizá­lásnak is szenteljenek. Nem a látványos tettekért. Sokkal inkább a lehetőségek okos kihasználásáért. Mészáros Ottó Tél! utazás Amerika szabad földjén 6. rész Ű dousült milliomosok kozott Az 1970-es rekordévben Kubában 8,5 millió tonna cukrot termeltek. Lakoson­ként egy tonna! Akinek ked­ve van, számolgasson: az el­múlt év vegén egy i'vre, mintegy fél kiló cukor vi­lágpiaci ára 10 cent volt. (A cukorkikötő igazgatója: a Szovjetunió 11 centet fizet érte.) Mekkora érték ez évenként! Ez a kincs a for­radalom győzelme előtt a külföldi tőkét hizlalta. Most a kubai népgazdaság alap­ja. Becslések szerint a ter­més egyharmada kerül nyu­gati piacra, másik harmadá­ra a Szovjetunió a vevő, a többiből vásárolnak a szo­cialista országok, s ebből elégítik ki a hazai szükség­letet is. ★ Aki Kubában jár, feltétle­nül megkedveli a koktélokat Mindnek az alapja a világ­hírű kubai rum. Ez is a cu­kornádból készül. Egy mixer 300 félét is tud keverni, de tudnak olyan mesterről, aki 900 féle kellemes italt tud keverni a kubai rumból. Vannak alapváltozatok, mint a Daikiri, Hemingway kedvenc itala volt, a Mohito, amelynek alapízét egy men­taszerű, kellemes gyógynö­vény adja, és nagyon divatos most a Cuba livre, egy na­rancs alapanyagú, de sokfé­le ízzel kevert koktél. Ez a kanadai világkiállítás kubai pavilonjának a sztárja volt, erre az alkalomra kreál ták. Szép szokás: nincs olyan nemzeti ünnep, amelynek a tiszteletére a koktélkeverők ne rukkolnának ki, valami különlegességgel. Ami jól si­kerül, az egy ideig forga­lomban is marad. így is­merkedtünk meg már az el­ső este Havannában a szak- szervezetek XIII. kongresz- szusáról elnevezett koktél­lal. Kellemes ital, hamar megkedveltük, s iszogatása közben szóba került a cu­kornád, amiből készül. Meg­kérdezte egyik vendéglátónk, mit gondolunk, le tudnánk-e vágni egy nap alatt annyi cukornádat, amennyi az ál­talunk Kubában elfogyasz­tott rumhoz, kávéhoz, fagy­Nádaratók. Egy „milliomos” brigád néhány tagja. A megtisztelő címet azzal nyerték el, hogy egy szezonban több mint egy millió araóas nádat vágtak le. lalthoz, süteményhez kell. Vonogattam a vállam. Meg kellene próbálni — így ők. Most van ugyanis a nádara­tás szezonja, minden segít­ség elkél. A félig tréfás fel­szólítást komoly ígéret kö­vette. így ismertem meg a magam bőrén a világ legne­hezebb fizikai munkáját. ★ Mi is az a cukornád? Kel­lő talajelőkászítés után ve­tik majd tizennyolc hónap múlva lehet először aratni. Utána még 5—6 alkalommal, évenként egyszer. A cukor­nád gyermekkar vastagságú, két méternél is magasabb növény — külsőre hasonlít a nálunk is ismert nádhoz. A föld minőségétől, a fajtá­tól függően 30—50 százalék cukrot tartalmaz. A nádvágás így történik: bal kézzel megfogja a ma- chstero (a nádarató) a nádat, jobb kézzel néhány csapás­sal kitisztítja a tövét, majd egy csapással elvágja a ná­dat egy rövid, pallosszerű, nagyon éles szerszámmal. Utána két- három ütéssel megtisztítja a szárat a feles­leges levelektől, majd leteszi maga mellé, szépen sorba. E :y halom, amelyben 100— 150 nádszál is van, egy ara- bas. Annyi, amennyit a szál­lítógép markoló szerkezete fel tud emelni egy fogással. Egy rekorder nádvágó napon­ta ezer arabast is levág. Az Hosszú, aprólékos, sok fá­radsággal járó munkára vál­lalkozott pár hónappal ez­előtt a Hatvani Népi Ellen­őrzési Bizottság egyik kis csoportja. Tagjai célul tűzték ki, hogy a kormányaatáro- zat szellemének megfelelően vizsgálódást végeznek a ci­gánylakosság körében. Szem- ügyre veszik, hogy Hatvan­ban és Boldogon mit tettek mindmáig a szociális és egészségügyi követelmé­nyeknek meg nem felelő te­lepek felszámolására? Mi­lyen a cigánylakosság mun­kaviszonya? Mennyire si­kerül megoldani a gyerme­kek iskolázását, a fiatalok és idősebbek kulturális igé­nyeinek kielégítését? S egy­általán van-e remény arra. hogy mind a telepek, mind pedig az ottlakók kilábul ja- nak megkülönböztetett hely­zetükből, elmaradottságuk­ból? A sokrétű vizsgálódás, amelyet dr. Máté József irá­nyított, nemrégiben befeje­ződött. S mivel a cigányla­kosság helyzete mindkét te­lepülésén a szélesebb r.ép- rétegeket is érdekli, meg­próbáljuk rövidre fogva fel­vázolni az észlelt gondokat, problémákat, valamint az előre mutató jelenségeket. ★ Kezdjük talán azzal, hogy Hatvanban jelenleg 540, Bol­dogon pedig 147 cigány él, összesen három telepen, s az itt levő lakások túlnyo­mórészt igen elhanyagoltak, a legelemibb egészségügyi követelményeknek sem fe­lelnek meg. Nem biztosított például a háztartásokból ki­kerülő szemét rendszeres el­Q.&mimq 1974. március vasárnap A hatvani cigány sorom. r • • • szállítása, a hatvani tanács által építtetett illemhelye­ket pedig rövid idő múltán széthordták a telep lakói. Ilyen viszonyok közepette feltűnően káros, veszélyt hordozó jelenség, hogy a Sárkány utcában mód felett elszaporodtak a kutyáit. S bár a helyi egészségügyi szervek idáig elejét vették minden járványnak, az mindaddig fenyeget, amíg a körülmények, az életviszo­nyok alapvetően meg nem változnak. Sajnos, ez a kép jellemző azokra a cigány- családokra is,, amelyek — a városban, illetve Boldog községben — telepen kívül, saját vagy tanácsi bérlaká­sokban élnek. Az a törekvés, hogy a cigány lakosok bekapcsolód­janak a kedvezményes csa- ládiház-építési akcióba, nem járt eredménnyel. Hatvan­ban mostanáig egyetlen pol­gár sem jelentkezett ilyen irányú igényével, sokallva még a minimális kezdő rész­let fizetését is. Boldogon pe­dig alig tucatnyi az újon­nan emelt, korszerű otthon, amely legfeljebb a kezdetét jelenti a Dankó Pista telep átformálásának. ★ Hatvanban és Boldogon maradnak tehát egyelőre a putrik, mivel a tanácsok nem rendelkeznek hosszú távon megfelelő lakásokkal. Változott azonban általános­ságban a cigány állampol­gárok munkaerkölcse. A vá­rosban 275 keresőképes em­ber közül 220, Boldog köz­ség 33 családfője közül pe­dig 29 folyamatosan kiveszi részét a lermelőmunkáb *1. Ezek a mezőgazdaságot el­kerülik, szívsebben dol­goznak üzeműjén. , Legtöbben, 1600 forintot megközelítő átlagkeresettel, a konzervgyárban dolgoz­nak. Számúk eléri a száz­negyvenet. Ezt követi a cu­korgyár, az Építőipari Ktsz, a Volán Vállalat helyi tele­pe, s a Mátraolji Tövál, amely a két és fél ezer fo­rintot megközelítő legma­gasabb átlagkeresetet bizto­sítja 14 cigány dolgozójá­nak. Ezek közül, munkahe­lyenként, 3—4 már megsze­rezte a szakképesítést, többségük azonban betaní­tottként dolgozik, vagy kise­gítő állományban van. Az állandó jellegű cigány fog­lalkoztatottak esetében ál­talában nincs probléma a munkamorállal. Befogadják, meg is becsülik őket min­denütt, igyekezvén a még kallódó cigányokban felkel­teni a munkakedvet, a ren­dezett életkörülmények iránti igényt. Érdemes még megemlíte­ni, hogy Hatvanban né­hány cigány férfi komoly társadalmi tisztséget tölt be. S számon tartanak egy párt­bizalmit, aki szintén nagy lelkiismeretességgel látja el feladatát. ★ Az elmúlt évtizedekben mindig gondot jelentett a cigány gyermekek iskolázta­tása. Legtöbbjüket beíratták ugyan a szülök, de azzal édeskeveset törődtek, hogy eljárjanak a tanintézetbe. Nos, e téren megint igen lassú a fejlődés, ami a szülők szemléletbeni elma­radására. nemtörődömségére utal. A hatvani 122 általános iskolás cigány gyermek mindegyike átlagosan 77 órát mulaszt igazoltan, 13 órát pedig igazolatlanul. Természetes, hogy ez kihat tanulmányi előmenetelükre, s gátló tényezővé válik a továbbtanulás, a magasabb szintű képzettség megszerzé­sében. A cigánytanulók 50 százaléka egyébként besom fejezi általános iskolai ta­nulmányait, s tavaly a szak­munkásképzőbe felvett nyolc gyermek fele is le­morzsolódott. Pedig a szülők üzemi szakszervezeti bizott­ságai általában 200—300 fo­rint segélybe részesítették a tanulókat, a szülői munka- közösségek pedig tanszerek­kel, ruhával látták el őket. A felnőtt cigánylakosoág körében levő analfabétiz­mus megszüntetése szintén nehezen halad, holott a helyi tanintézetek sokat fáradoz­nak miatta. Az elmúlt tan­évben Hatvanban például mindössze 4, Boldogon pe­dig 6 férfi, illetve nő xna- gánvizsgázott. Viszonylag több sikert vallhat magáénak Hat­vanban a cigányok iskolán kívüli nevelése, a kulturális életbe való bekapcsolása. A TIT helyi szervezete külön­böző ismeretterjesztő elő­adásokat, vetítéseket, mese­délutánokat rendez nekik lassan másfél évtizede. Né­hány hónapja pedig moz­galmas életet él a Vörös­marty Művelődési Központ cigányklubja, amely rövi­desen analfabéta tanfolya­mot is szervez. Előrelépés továbbá, hogy a cigány- gyermekek közül Boldogon és Hatvanban mi’d többen iratkoznak be a könyvtár­ba, a vár si telepeken peiig tucatnyi tévé k ^zűl "k köz­vetíti a kultúrát, az isme­reteket. ★ Mindezek a felismerések, a több hetes vizsgálódás gőzig. tfv és negatív eredményei termés étesen arra ös:tö- nöztík a népi ellenőrzési bi­zottságot, hogy ne csupán diagnózist állapi son meg, hanem hasznos javaslatok­kal segítse mindkét tanácsot a „betegség” leküzdésiben. Vagyis arról van szó, hogy további tervszerű, tudatos nevelömunka szükséges a cigánytelepek eltüntetésé­hez, a cigánylakosság gaz­dasági, szellemi elmaradott­sága behozásához. A városi NEB javaslata a törvény szigorát is igényli a£ isko­lák rendszeres látogatási­hoz. S kívánja, hasson oda minden szervezet, hogy a cigány lakosok ne csak ál­lampolgári jogaikat hangoz­tassák. hanem kötelezettsé­geiknek szintúgy eleget te­gyenek. Akár adminisztra­tív eszközökkel minden ke­resőképes férfit, nőt mun­kára kell bírni. Ugyanekkor a szociális, egészségügyi té­ren észlelt hiányosságokat, amelyek a tanácsra hárul­nak, mielőbb pótolni kell. Idevágó feladat mind a szeméttelepek felszámolása, az illemhelyek újra építése, mind a kedvezményes csa- ládiház-ápítési akció újbóli propagálása, amely egyetlen biztos, járható út a putrik megszüntetésére, a cigány­ság életstílusának fejleszté­sére. Valljuk be. a hatvani NE8 merészen szembenézett vizsgálatában a helyi „ci­gánykérdéssel”,. s kendőzet­lenül, reá'isnn tárta fel a probl 'má'at. A haladáshoz azonban éppen eze':re az ismeretekre van szikségl Társadalmunk népi ellen­őrei tehát ezúttal is hasz­nos munkát végezrex. Moldva^ Győré átlagmunkások hat-nyolc- százat. Mindehhez tegyük hozzá, hogy a nádból szürke, száraz por száll minden csa­pás nyomán, s olyan szúrós, hogy csak azbeszt kesztyű­ben lehet dolgozni. Ehhez a hőmérséklet: a legkedve­zőbb időben 28—30, de in­kább 35 fok. ★ A nádaratásoan Vitorlán® Moral ez, a Matansas tarto­mányi pártbizottság speciá­lis csoportjának, a nádaratást szervező, irányító pártmun­kásoknak a vezetője volt a mesterem, övé a szó: „A nádat minden évben novem­ber elejétől a következő év áprilisáig vágjuk. Ez a zaf- ra időszaka Kubában. Ilyen­kor a legjobb a cukortarta­lom. Embertelen munka, ezért szeretnénk gépesíteni. A Szovjetunióban, ahol az­előtt nem is ismerték a cu­kornádat, ma sem termelik, konstruáltak részünkre egy nádarató kombájnt Építet­tek egy gyárat, ahol már sorozatban gyártják. Nagyon jól beváltak a gyakorlatban.” Hogyan keresnek a nád­arató munkások? ,,..a bé­rezés a munka mennyiségé­től függ. A legkiválóbbak megkeresik a napi 10 pesót is (egy peso — egy dollár), de a 7—8 posó az általános. Az önkénteseket pedig az eredeti munkahelyük fizeti, változatlan bérrel.” önkén­tesek? Számoljunk le itt is egy misztikus tévhittel. A zacra idején több-kevesebb időre, de legalább két hét­re majd mindenki elmegy Kubában nádat aratni. Nem azért, mintha a parasztok nem szívesen dolgoznának. Az ok egyszerű. A cukor oly nagy érték, nemzeti vagyon, hogy minden arabasra nagy szükség van. A termés ugyanis nem annyi, amennyit veinek, hanem amennyit be tudnak takarítani belőle. ★ A levágott nád ezután az ősi igaerővel ugyanúgy, mint a legmodernebb vontatóval ömlik, özönlik a gyárak fe­lé. A cukorgyár megszám­lálhatatlanul sok, mindenütt a nádültetvények közelében. A gyárakból a kés» — de még nem finomított — cu­kor hosszú vonatokkal uta­zik a raktárak, de főként a kikötők felé. A legújabb és a legnagyobb Cienfuegos mellett van. Óránként 1200 tonna cukor ömlik itt a hajók feneketlen gyom­rába. Az egész telje­sen gépesített. Ebből a kikötőből 1970-ben egymil­lió 750 ezer tonna cukor in­dult a világ minden tája fe­lé. ★ A cukor és >.uba egyet je­lent. De ez lassan a múlté. Bármilyen nagy lehet az or­szág nemzeti jövedelmének gyarapodása egy-egy jó cu­korszezon után, a monokul­turális gazdálkodás nem ké­pes tartósan magas életszín­vonalat, a fejlődés folya­matosságát biztosítani. Jól tudják ezt a kubai vezetők. Ezért, éppen ezekben az években, néhány alapvető probléma, mint az egészség­ügy, az iskolázta'ás meg-’’ dása után, komplex népg- daság-fejks tési progr bontakozik ki. Ez már a szó- cial'zmus építésének egy újabb szakasza Kubában. Varga József ÍPolgtaijvhi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents