Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-03 / 52. szám

Jobb feltételek — eredményesebb oktató-nevelőmunka Áz Egri Szimfonikus Zenekar hangversenye Hevesen Megjelent a Hevesi Szemle Jó másfél éve annak, hogy megszületett az MSZMP Központi Bizottságának a közoktatás továbbfejlesztését megszabó határozata, amely az eredményesebb oktató-ne­velőmunka érdekében szá­mos jobbító tennivalót je­lölt meg. Ezt követően a Mű­velődésügyi Minisztérium — gondos előkészítés, széleskö­rű információ és vélemény­gyűjtés után — konkrét ren­delkezések sorát jelentette meg. Az intézkedésekről a rádió, a televízió és a napi­lapok rendszeresen beszá­moltak. Ezek zöme már a gyakorlatban is vizsgázott. Vajon hogyan? Többek kö­zött erről kér tájékoztatást munkatársunk Kruppa Lász­lótól, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának vezetőjétől. — Miként összegezné az oktatáspolitikai határoza­tok nyomán született ren­delkezések megvalósításá­nak megyei tapasztalatait? — Mindenekelőtt arra tö­rekedtünk, hogy a pedagógu­sokkal és az irányító szervek képviselőivel sokoldalúan megismertessük az alapvető dokumentumokat, felhívtuk a figyelmet az egységes ér­telmezés fontosságára, vala­mint a következetes megva­lósítás jelentőségére. Neve­lőink általában kedvezően fogadták a tananyagcsök­kentést, az átlagosztályzat el­törlését, a tanulók kötelező óraszámának csökkentését, az új rendtartást, az érettsé­gi reformját, a felnőttokta­tás új lehetőségeit, a neve­lőmunka központi szerepé­nek kiemelését, a testne­velési órák számának növe­lését, a tárgyi feltételek ja­vítását. Megértették azt, hogy az adottságok javítása oktató-nevelőmunkájuk szín­vonalának emelését könnyí­ti, s term 'szetesen kedvező lehetőséget biztosít a tnuló- ifjúság képességeinek sokol­dalú kibontakozására is. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy a megvalósítás során nem adódtak — különböző okok miatt — kisebb-na- gyobb nehézségek. Az új­fajta alapállást, bizonyos mér' ékben szemléletváltozást is igénylő rendelkezések egy időben léptek életbe. így határozott a Művelőd'sügyi Mini—* '-'um, hiszen a lép~sőzetes rca'i-á’ás el- nyú’totta volna ezt a sür­gető folyamait. Az is igaz viszont hogy pech-*' 'usa'nk kissé későn, nem sokkal tan­évkezdés előtt kapták meg a nél''ü'öz‘*etetlen, az eliga­zító dokumentumokat, egy­szerűen azért, mert az anyag csak ekkor futott ki a nyomd ók V'l. így rendkí­vül rövid idő jutott az is­merkedésre, a tanulmányo­zásra. Különösen nehéz hely­zetbe voltak az alsótagoza­tos tanítók, hiszen kilenc- tizenegy táriy tanmenetét kellett yorsan átdolgozni. Oszta'vuok igve ezgtt segí­teni: me-k'ptók a szó’ felü­gyelők által kés X’élt, s?k­llííK március 3., vasárnap Beszélgetés Kruppa Lászlóval, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának vezetőjével Gyönyörű a gyermekkö­zönség! Kell-e ennél na­gyobb öröm egy szimfonikus zenekarnak? S ha még meg- toldjuk azzal, hogy e közön­ség a komoly zenén felnö­vekvő, a zenét szerető, érző, Bartók Magyar képek cí­mű zenekari müvéből két tételt (Este a Székelyeknél; Urogi kanásztánc) játszotta a zenekar. Az eredetileg zongorára írt darabokat II. év­folyamának szoTísitott mintákat: ezekbe már csak a helyi sajátossá­gokat kellett bedolgozni. Tény az is, hogy a tananyag- csökkentésre alapozó tan­tervekhez hiányoznak az új tankönyvek, s ezek a gon­dok csak két-három éven belül oldódnak meg végle­gesen. Előfordult az is, hogy néhány nevelőnk elsősorban szakma- és hivatásszeretet-' tői vezérelve akaratlanul is ragaszkodott a beidegzett gyakorlathoz, s a kelleténél valamivel több házi feladat­tal terhelte a tanulókat. Szakfelügyelőink felfigyel­tek ezekre a jelenségekre, s meggyőző szóval, hatéko­nyan intézkedtek. — Készfilt-e átfogó fel­mérés az egyes utasítások megvalósításának gyakor­latáról? —■ A közeljövőben a Mű­velődésügyi Minisztérium át­fogó vizsgálatot tart me­gyénk 35 általános iskolájá­ban és összes középfokú tan­intézetében. Ebbe a munká­ba osztályunk munkatársai is bekapcsolódnak. Az ápri­lisi nevelési értekezleten az új rendtartással kapcsolatos helyi meglátásokat összeg­zik majd tantestületeink. Az összesített megyei anyagot mi majd a minisztériumhoz továbbítjuk, azért, hogy az esetleges javaslatokat, job­bító ötleteket a végleges változat kidolgozásánál fi- 1 gyelembe vehessék az illeté­kesek. — A pedagógusok éve­ken át joggal panaszkod­hattak a mostoha tárgyi feltételek miatt. Különö­sen hátrányos helyzetben voltak a kisebb falusi is­kolák, valamint a városi peremkerületek nevelői. A párthatározat szellemében mit tett a megyei műve­lődésügyi osztály a ko­rántsem biztató helyzet javítására, — Ismertük, megértettük ezeket a gondokat, s pénz­ügyi lehetőségeinkhez mér­ten igyekeztünk is segíteni rajtuk. Lényeges változást jelentett a megyei tanács végrehajtó bizottságának megértése, támogatása, az, hogy ötéves taneszközfej­lesztési tervünket jelentős összegekkel támogatta. Ta­valyelőtt három milliót, az elmúlt évben 4,1 milliót kap­tunk pluszként a tárgyi fel­tételek javítása, a különbö­ző taneszközök beszerz lsé­re. A Művelődésügyi Mi- > nisztérium központi keret- > bői 1973-ban 2, most 2,4 S milliót biztosított, biztosit S hasonló cál'kra. A pénz zö- > mát elsősorban a mostohább S helyzetben levő iskoláknak > juttatjuk. A 113 féle, a kor- s szerű oktatómunkához nél- > külözhetetlen taneszközök- s bői jelenleg nyolcvan száza- s lékos az ellátottság. Ez is je- s lentős előrelépés a korábbi s 46 százalékhoz képest, jövő- s re szeretnénk elérni, hogy s minden iskola rendelkezzen i ezekkel az eszközökkel. $ — Diákok, tanárok, szü- ? lök egyaránt örömmel fo- > gadták a tornaórák szá- > mának növelését. Az is > igaz, hagy sok helyütt az > üröm se marad el, hiszen > megvénk iskoláinak több- > ségében nincs torn"d-rém. < Vá’-ható-c kedvező váltó- i zás? S — Távlatilag mindenkép- | pen. Ezentúl most építet- ? tünk nyolc vagy annál több | tantermes iskolákat torna- z terem nélkül. Ilyen lesz az i épülő hevesi általános is- ? kola és kollégium, a mátra- ? füredi kollégium. Az eger- ? csehi iskola bővítésénél sem ? feledkezünk meg a sportol- ? ni vágyó diákok jogos ki- > vánságáról. Ahol jelenleg £ mnv tornaterem, ott lehető- z s'g ad'dik arra. hogy a he-? :i plusz egy órákat össze­gyűjt-e természetjáró tű- < rákra. kir'<"i-'lásokra hasz- / Hálják fel Egerben ezt az 5 Időt az ús- ísport - ked- 5 vei tetősére fordítják, ter­mészetesen ez csak áthidaló megoldás, a végleges rende­zés azonban anyagi kérdés, s máról holnapra nem ke­rülhet rá sor. — Megszületett egy se­reg régen várt, kedvezően fogadott intézkedés, a ta­pasztalatok is biztatóak. Egy azonban tény: peda­gógusaink feladatai is gya­rapodtak. A korszerű ok­tatás több időt, felkészü­lést igényel, mint a hagyo­mányos metódus. Mikor lesz könnyebb tanáraink­nak a mindennapi helyt­állás? — 1974-ben és 75-ben megjelennek az átdolgozott tankönyvek, a Művelődés- ügyi Minisztérium gondos­kodik arról, hogy a progra­mozott oktatáshoz nélkülöz­hetetlen feladatlapokat idő­vel minden tárgyból meg­kapják. Az illetékesek szá­mos egyéb, a munka köny- nyítését szolgáló elképzelés kidolgozásán fáradoznak, mert tudják, hogy neve­lőink hivatásszeretetén mú­lik minden jobbító elképze­lés gyakorlati sikere, s ezt a sokoldalú munkát érde­mes az eddiginél is jobban méltatni, megbecsülni. Pécsi István 20.05: A miniszter és a kacsa Előfordulhat, hogy egy miniszter karrierjét a leg­képtelenebb dolgok veszé­lyeztetik. Például egy kacsa.™ Ralf von Sydov NSZK tévé­filmjének cselekménye e kö­rül a tény körül bonyolódik. értő gyermekek sokasága, kik maguk módján Heves nagyközséget egyre intenzí­vebben segítik a kultúra té­rén az urbanizálódáshoz, ak­kor jó érzéssel könyvelhet­jük el, hogy Hevesen a ze­nekultúra sorsa jó kezekben van. Az Országos Filharmónia ifjúsági hangversenyének csütörtöki visszhangja so­káig fog a hevesi gyermek­fülekben zsongani. A Já­rási Művelődési Központban megtartott hangversenyen az Egri Szimfonikus Zenekar, s a gyermekközönség között meghitt, őszinte barátság alakult ki. A zenekar ma­gyar műsorral lepte meg kö­zönségét. Bartók, Kodály, Weiner, Farkas, Kadosa a magyar zeneszerzői gárda legreprezentánsabb képvise­lői. E szerzők egy-egy műve szerepelt a zenekar műsorán. Farkas István karmester pálcája a zenekarral megta­lálta azt az utat, amely a jő kontaktust eredményezte. Az Egri Szimfonikus Zenekar fegyelmezett, kulturált játé­kával megérdemelt sikert aratott A miniszter a szokásos mó­don „eredményes” külföldi tárgyalásairól hazatérve nemcsak a családi életben------ bár a hóbortos família k étes ügyeihez már hozzá­szokott —, hanem a hivata­lában is teljes zűrzavart ta­lál. A minisztériumban ural­kodó állapotok már-már a pozícióját veszélyeztetik. A zr—avart egy kacsa okozta! _.c említjük meg azt a té­vedésünket hogy — a szer­kesztő is ember... — teg­napi tv-ajánlatunkban a margitszigeti Nagyszállóban készült riportfilmre hívtuk fel a figyelmet, ez a műsor azonban ma délután 15.40- kor szerepel a képernyőn. Az időpontbeli tévedésünk el­lenére ma is jó szívvel ajánljuk — ezt a műsort is — olvasóinknak. Bartók 1931-ben irta szimfo­nikus zenekarra. Az ismerős dallamokat nagy tetszéssel fogadták a gyermekek. A Háry János szvit Intermezzo tételének interpretálása teli­találat volt. Nem akadt egyetlen gyermek sem, ki ne ismerte volna fel Kodály Zoltán örökbecsű zenéjét. A gyermekek a mű hallatán gondolatban felidézhették az iskolában tanultakat; Az öreg obsitos Háry kaland­jait, füllentéseit, találkozá­sát Napóleonnal, Ferenc Jóskával, Mária Lujzával. Weiner Leó I. divertimen- tója üdén, frissen, nagyon stílusosan szólalt meg a vo­nószenekarral. Ez igazi szó­rakozást jelentett a gyerme­keknek. A jó alapos csárdás és a Rókatánc tételek nagy­szerű hangszerelése Weiner Leó nagyszerű kvalitását di­csérik. A műsor második felében külön helyi örömről számol­hatok be, hisz Kadosa Pál III. zongoraversenyének briliáns utolsó tételét Fe- rencz Sándor, a Hevesi Ál­lami Zeneiskola művésze mutatta be. Kadosa zongo­raversenyeinek zárótéte­leire oly jellemző fe­szes ritmus, népi hangvétel, igen nagy tempó, s bonyo­lult ütemváltások minden zongorista számára nagy buktatókat rejthet. Ferencz Sándor meggyőző bizton­sággal, muzikalitással tolmá­csolta a művet, s méltán rá­szolgált a nagy tapsra. A ze­nekar befejező száma Far­kas Ferenc Egri ünnepi nyi­tány című kompozíciója volt. Köztudott, hogy e mű az egri zenekarnak íródott, s a közeli napokban játszotta a zenekar a Magyar Rádió hangszalagjára. Summázva az egri szim­fonikusok hevesi hangver­senyét, örömmel tölt el ben­nünket az a meggyőző tény, hogy ahol megvan az igény a komoly zene ápolá­sára, s ez párosul nagy ügyszeretettel az érdekeltek körében, megvan az ered­ménye! Ez nem csak a kö­zönségnek, de Hevesnek is méltó eredmény. Szepesi György első száma Változatos tartalommal megjelent a Hevesi Szemle immáron II. évfolyamának első negyedévi, márciusi szá­ma. Az Irodalom-művészét ro­vatban versekkel jelentkezik Fejes Erika. Kányádi Sán­dor és Moldvay Győző for­dításai három tehetséges, új román lírikus: Marin Sores­ett, Ana Blandianu és Ion Alexandra verseiből adnak í-zelitőt. Kálnoky László, József Attila-díjas költő Friedrich Hebbel, Joseph Victor von Scheffel es Fri­edrich Schlegel egy-egy köl­teményének értő tolmácso­lásával jelentkezik. Ugyan­ebben a rovatban találhatók Gyurkó Géza, Kaposi Le­vente, Forgács Károly írásai, Hekli József tanulmánya az ifjú Jevtusenkóról, Dargay Lajos összegzése arról, hogy a művészet milyen funkciót tölt be a technikai tudomá­nyos forradalomban. A Cse­lédfogás című népi jelenet a Hagyaték rovat újdonsága. Ebergényi Tibor New York-i tapasztalatait összeg­zi fordulatos útirajzában. Kilencezer nap címmel Popp János emlékezik meg a Népújság negyedszázados jubileumáról, a 25 év mun­kájának jelentős fordulóiról. Farkas András a könyek, az, irodalom iránti érdeklődési összetevőit elemzi. A boldogi paprika krónikáját és jövő­jét ismerteti Moldvay Győ­ző írása. Az 1918-as ősziró- Z'h forradalom gyöngyösi eseményeiről Sereg József tanulmánya tájékoztat. Nagy Miklós az egri hóstyák nép­szokásait, népdalait dolgozza fel. Tóth Miklós az Eger vá­rosán keresztülhaladó va­sútvonal áthelyezésének komplex hasznosításáról ír. Az egykori népbetegségre, a gümőkórra emlékezik, gyó­gyításának tapasztalatairól ír dr. Nagy János. Bakos József Misztótfalusd Kis Miklós munkásságát idézi. A Hevesi Szemle űj szá­mát hasznosan egészíti ki az első évfolyamról készített tartalommutató. ^y^/^S^WVWVWVVWWWWWWWW^AAA^tfWWVW VWWWWWVWVWS AAAA(WWSAV//yVWVWWSAAAVW\AAAAA/VVWi/WVNAAAAMA/WVWWVi ZXVOROTTŐ: Té/vvezo Befejező rész. Készakarva rosszul mond­ta helyenként, maga se tud­ta pontosan, miért, talán hogy utána lecsaphasson: mért nem javítasz ki! Magá­ban pedig: lám, én javítlak ki, pedig a te kezedben a könyv, mégis. Azután ki­szaladt, futballozott, há­rom védőt cselezett ki, úgy gurította be a labdát a ka­puba. Máris rohant vissza, haja a homlokában, kiáltott, kérte a labdát: — I... e... a! I. el — Valahogy így. De a kerékpárhoz nem nyúlt. Este ültek a tévé előtt. Néha még megkérdezte, apa hol van. — Tudod, hogy a lé­gón. — Anya hangja nem volt sem ideges, sem szomo­rú, olyan orvosi hang volt: csak föl a fejjel, fiata'em­ber. és ő szeretett volna ki- sza'nini a focink közé, de már este vo11, és a tévé eV3U ültek lila fényben. A'-’" legalább a váraf1a -ségi ! nyezőt mondaná el. amik is az úgynevezett pokol el- szahad"! ónénak a gomb­ját... De apa nincs itt, mái alig van itt, úgy látszik örö­kös előadássorozaton ül lila fényben, figyeli" az előadót, mikor nyomja le azt a gom­bot. Verseket mondott ma­gában — „Az jó hírért, né­vért. A képernyőn egy kenguru ugrált. Ismerked­jünk Ausztráliával! — Csak föl a fejjel! — mondta az orvos. Csontos volt az ökle, és igen óvato­san bokszolta hátba, szinte simogatta. Már nem törődött vele. Kiküldte a rendelőből. A fehér ajtó mögött meghal­lotta a mama hangját. — Csak én értem meg> mit mond, szegénykém, és úgy eszik... ki gondolta volna ilyen váratlanul... — Igen erős szervezet, és még minden lehetséges, asz- szonyom... A mama kilépett az ajtón. Nem rejtegette, hogy sírt. Rácmclte könnyes s-emét, és ízt mondja szigorúan: — 'la, menjünk. A hetedik operádé után nár nem hagyta el a kórhá­zat Feküdt a feltornyozott párnámk dőlve, o’vásott. A mama palacsintáját hátrafe­szített fejjel eresztette le a nyelőcsövén. Már nem volt szájpadlása. Elégedetten ad­ta vissza az üres tányért, né­hány percig mozdulatlanul nézte a tejszínű ablaküveget. Mintha kint fociznának. Ál- Iáig húzta a takarót, újra szétnyitotta a könyvet. Ké­sőbb fájni kezdett a bal sze­me. Mintha nyomná valami. — Megerőltetés — mondta az orvos. — Sokat olvasol. Majd írunk szemüveget. — Megerőltetés — mond­ta a mamának — majd ka­pok szemüveget. Amikor már egyik szemén se látott, történeteket gon­dolt ki. Lejátszotta magában Eger ostromát meg Esztergo­mét, nagy futbaUcsa+ákat vívott, és verseket sza­valt: — „.. az szép tisztes­ségért ők...” — Bda'sira gondolt, aki mikor a lábát fűrészelték.. Amikor a ma­ma kezét érezte homlokán, egyszerre félbeszakadt min­den várostrom, minden iz­galmas mérkőzés, a versek is elnémultak benne, elengedte magát, mint a kisgyermek a meleg vízben, s csak arra vi­gyázott. sírva ne fakad ion. A foga csikorgóit az erőlködés­től, és a mama pedten kér­dezte: fái valamid, fiam, ő meg a fejét ingatta: nem fáj semmi. Mielőtt vé°l“<z elves-tett" volna az ps-m*'-*ét, msg el­búcsúzott Mert az már bú­csú volt. ahogv megszortt-v- ta apia tenyeret a mama uj­jait. Majd két kört raizolt a levegőbe, a középső meg a mutatóujját egyenletesen mozgatta, biciklizett velük. Sanyi megértette, azt súgta: köszönöm. Az ujjak azon­ban még tovább mozogtak a levegőben, számokat írtak; egy kettest, utána pedig azt, hogy negyvenöt, és Sanyi ezt is megértette. Ó pedig tudta, mindent megtett, amit tehe­tett, és ez olyan volt, mint a mama keze a homlokán. A helyére új fiút ültettek. Padszomszédja rögtön el­mesélte neki a váratlansági tényezőt. — Irtó klassz srác volt, és képzeld, ilyen sztori­kat hozott! — Balálil — mondta a kövér, szőke fiú, ráhasalt a padra, úgy nevetett. Két hét múlva Sanyi ki­vezette az előszobából a ke­rékpárt. — Te Sanyi, hát csak nem engedem meg, hogy te iti Én jó... — Hagyd csak — mondta a férje, és a mama elhall­gatott. Sanyi a gesztenyefától in­dult. Ránézett az órára. Két perc negyvenöt másodperc. Legalább. Aztán egyszer csak íz is­kola menzáját megt Itöttea 'ejnek és a i,*sz,áiak a meg­hitt szaga. A diákok i 'ked­vűén zörgették a tányérokat Hosszú idő után újra pala­csinta volt. Túrós és lekvá­ros palacsintái

Next

/
Thumbnails
Contents