Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-24 / 70. szám
Mesél sí régi hóz... A sumeni Kossuth Múzeumról A szóban forgó épület — egy sumeni ház — ódónságával. kis kapujával a török rabságra emlékeztet. Fából készült, hajlott erkélyei, a hat bejárat, a szobák közötti rejtekhelyek — mindmind úgy voltak berendezve, hogy élve őrizzék rr.eg nemcsak az embereket, hanem a bolgár nemzeti szellemet és érzést. Dimitráki hadzsi Panovnak hívták ennek az egykori bolgár háznak a gazdáját, itt élt. bár csak rövid ideig — 1849 november 21-től 1850 február 16-ig —. Kossuth Lajos. Pontosan száz évre rá — 1949-ben — a házat átalakították a Kossuth Lajos Magyar—Bolgár Barátság Múzeummá. Évente 30—35 000 ember zarándokol el ide. akik közül 6~~ 8000 külföldi — főleg magyar. Kanyargó folyoso osztja két részre a házat — az egyik szobában régi bolgár berendezés áll teljesen érintetlenül, úgy. mint egykor —. hadd meséljen a bolgárok egykori életéről. a szépség iránti élénk fogékonyságukról. A többi szobában Kossuth személyes tárgyait helyezték el, továbbá sok más, Magyarországról a múzeum számára küldött ajándékot. A kis balkonhoz lépcső vezet; Kossuth innen szólt néhány alkalommal az udvaron összegyűlt honfitársaihoz a hazáról, a szabadságról . .. Ugyanebben az udvarban napokon keresztül álltak őrt az emigránsok, amikor veszély fenyegette a fórra dal .Tiárt: az osztrák császár egészen idáig küldte titkos pribékjeit Kossuth meg- öletésére. Gondos kéz rendezte e? a nagy forradalmár holmijait, tárgyait — róla mesél az asztalka, a kis kanapé, a karosszék. a pipája, a levelei, a Kossuth-bankók . . . A múzeumban kiállított tárgyak száma, meghaladja a négyezret. Egy újonnan felépült teremben a látogató nyomon követheti Magyarország legújabb történelmét — Kossuth forradalmától kezdve egészen napjainkig. A bolgár—magyar barátságnak szentelték a múzeum további működését is. Sumenben már hagyományossá váltak a márciusi bolgár—magyar ünnepségek, amelynek alapjait ugyancsak a múzeum vetette meg; kiállításokat, irodalmi zenei esteket rendez, szorgalmazza a magyar előadóművészek vendégszerepléset. A múzeum kezdeményezésé- r*e jött létre testvérvárosi kapcsolat Sumen és Debrecen között is. ÜNNEPI CSAPOLÄS (MTI-föto: Ruzsonyi Gabor — KS) A EiBŰsodik onciklopédsája A hadászati-katonai irodalom kedvelőit hasznps és értékes kiadvánnyal örvendezteti meg jövőre a lengyel Nemzetvédelmi Minisztérium Kiadója. Mintegy 800 nyomtatott oldalon lát napvilágot „A Második Világháború Enciklopédiája.” Az enciklopédia mintegy 2000 címszót tartalmaz majd betűrendben. A cikkek nagy része átfogó jellegű lesz; összegezi az adott problémára vonatkozó legfontosabb eseményeket es adatokat. Az enciklopédia cikkei között szerepel majd: — 82 ország hadászati története: — körülbelül 500 szócikk, a reguláris haderőit: és a partizánegységek hadműveleteinek, csatáinak, összecsapásainak, akcióinak rövid leírásai: — összfegyvernemi kérdésekkel. hadművészettel, konspírációs szervezetekkel foglalkozó körülbelül 800 szócikk, egyebek Között a hadiipari konszernekről, a háborús időszak diplomáciájáról, a társadalmi és kulturális élet meghatározott problémáiról és jelenségeiről; — hadvezérek, hősök, politikusok, a fegyverek és felszerelés tervezőinek életrajza, mintegy 800 személyről. Az enciklopédia 500 szövegközti illusztrációt és 41 táblázatot közöl. A kiemelkedő hadvezéreket, hősöket, politikusokat ábrázoló portrék száma meghaladja a 200-at, 120 szemléltető rajz mutatja be a fontosabb hadműveleteket és csatákat, körülbelül 150 fotó es 32 táblázat tartalmazza a háborús események fotódokumentációját. Kilenc többszinnyomású melleidet mutatja be az egyenruhákat, kitüntetéseket és a zászlókat. Az enciklopédiában híres csataképek, hét reprodukciója is helyet kap. Megtalálták egy ó-orosz eposz kéziratát A novoszibirszki „Aka- gyemgorodok" arclicográfu- sai az egyik szibériai faluban rábukkantak a híres Zadonscsina kéziratára. Ez az ó-orosz ősi ének a XIV. század végén íródott. A dicső Kulikovo-mezei csatáról szól, amely kezdete volt Oroszország felszabadításának a 200 éves tatár-mongol iga alól. Ez a rege szenvedélyes felhívás az orosz erők egyesítésére a külső ellenséggel szemben. Szerzőjéről, Szofronyijról ismeretes. hogy Rjazany vidékéről származott. A történészek a Zadonscsina hét másolatát ismerik: egyik-másik közülük hiányos. A novoszibirszki tudósok által megtalált kézirat egy XVI. századi kéziratgyüjtemény- böl való. A kézirat tudományos szempontból igen érdekes. A szakemberek hozzálátlak tanul mányozásához. Történelem alulnézetben László-Bencsik Sándor szociográíiája A szerző „lentről hozott szociológiai, lélektani, köz- gazdasági és politikái szöveggyűjteménynek” nevezi munkáját, amelyben tényeket, életsorsokat, beszélgetéseket gyűjtött össze, pedig ennél több — kissé kilátó is —, izgalmas útibeszámoló a hajnalok és éjszakák mélyéről: a Magyarország felfedezése sorozat új kötet. Ezek az emberek, a Szegvári brigád tagjai az élet mélységeiből jöttek, és riap- jaikat „a város érdes része”, a munka, a család és az alkohol határozza meg. Naponta 10—12 órát dolgoznak, van közöttük olyan, aki három órát utazik a munkahelyre, s hajnali fél négykor már talpon van. Havi átlagkeresetük 1114 forint. Az idősebbek legkeservesebb élménye a második világháború, a fiataloknak a mindennapok, a kiút a modern szegénységből. Arcukon alkohol véste barázdák, zsebükben a napi 10—15 forint, táskájukban kenyér és gond. Van. akinek könyvtára egy imádságoskönyv, egy énekeskönyv ésSipulusz humoreszkjei, pedig szerintük is a műveltség legjobb ekéi a könyvek. Van, aki legutóbb megnézte Az ember tragédiáját: „ezt végeredményben illik is megnézni”. Iskolai végzettségük széles skálán mozog a két elemitől az egyetemig. Nem szocializmus- és értelmiségellenesek, de sokallják az irodákat: „túl sok a góré, reszortfelelős, mindenféle iroda, mit iroda, irodaházak. Ha a felét kiszórnák, észre se lehetne venni. Nem hiányozna”. Társadalmi érzékenységük szembetűnő. Velük élve „lehet a legjobban megérteni, hogy valójában mennyire döntő és mekkora hatású felszabadulásunk, s mennyire jelenlevő ma is” — mondja az író. Nem termelőmunkások, de munkájuk pótolhatatlan, hiszen a termelési folyamat zárt fázisában szerepelnek, közelről ismerik az üzemek életét, a gyártási, kooperációs, anyagbeszerzési problémákat. Kilátóról látnak bele a termelésbe, látják a pezsgést és u pangást, tudják, hogyan válnak be termékeink, mi miatt kell szégyenkeznünk. A társadalmi lét mélységeiben mozognak. Kecskeólakban, sufnikban, zsúfolt lakásokban élnek, alkalmi munkákat is vállalnak és hát isznak. Miért? „A munkásembernek ez az olaja, olyan, mint fekete olaj a gépnek”. „Nagy teljesítményekhez ez ad erőt”. „Mind így szokta meg, hogy sivár, nehéz életében ekként szerezze, vásárolja meg magának a könnyedséget, lebegést, jókedvet”. „Menjek oda hozzá és vegyem ki kezéből a poharat? Rendben van apám, de mit adsz helyette?” Azelőtt régen a papok azt tudták mondani, hogy az üdvösséget”. A kötet szerkezetét a tizennyolc exportcsomagoló életrajza — „Változatok az eletre” c. fejezet határozza meg. Ezekből az életutakból — melyek ősi sors- és siratóénekre emlékeztetnek — von következtetéseket a szerző. A vallomásokat követve keverednek a könyvben a külvárosi szleng fordulatai az író gondosan formált mondataival. Milyen szépen ír! László Bencsik tud bánni a nyersanyaggal, munkája nem a teljes kép. Egy helyzetet ábrázol: a város pereméről nézve ilyen is a világ. A modern szegénység állapotát irta meg, nem ad recepteket, nem akarja megváltani az embereket. Műve gondolkodásra késztető, sokszínű, vibráló, hiteles írás. (Szépirodalmi Könyvkiadó). EBERGÉNYI TIBOR R' I uzlcska Armin bilogógia- szakos tanár ódivatú, de masszív kerékpárján hazaindult a rovargyűjtésből. Nála a hivatás és a hobby szerencséses találkozott, így tulajdonképpen elégedettnek kellett volna lennie, de mégsem volt az. A felesége utálta a szenvedélyét. Dühös gúnnyal nézte, hogy egy ötvenhez közeledő férfi valósággal szerelmes a rovarokba. Arról nem is beszélve, mennyi helyet foglal el ez a kellemetlen tevékenység a lakásban, és arról sem szólva, hogy a vasárnapokat sokkal értelmesebben is el lehetne tölteni. A hosszú évek áldatlan csatározásai nagy rombolást vittek végbe a két emberen. A „sohasem értettél meg” jelmondata lett veszekedéseiknek, és akár egjT magányos napraforgó nyúlt elő a szitkok dudvás burjánzásából És sajnos az is megtörtént gyakran, hogy az indulat hevében Ruzicska belemarkolt neje csigákba hurkolt hajába, és nekidühödve rázta egy ideig. Az így megalázott nő sajátos bosszút eszelt ki. Minden ilyen hajcihő után elégetett néhány doboz preparált rovart. — Van belőlük elég — sipította diadalmasan, amikor Ruzicska felelősségre vonla —, de esküszöm, egyszer felgyújtom az egészet! Ruzicska féltette a rovarait, ezért egyre ritkábban markolt az asszony csigákba hurkolt hajába. Fájó szívvel a levegőt markolászta ingerülten, amikor már-már elindult a keze, hogy beleragadjon. De azért egy-két doboznak így is lába kelt, és Ruzicska kezdte komolyan törni a fejét valami jó rejtekhelyen. ahová a gyűjteményi, eldughatná. Ilyenkor mindig egy megértő társ, egy kedves, szelíd, simára fésült hajú nő lebegett a szeme előtt, aki legalább úgy szeretné őt, mint ő a rovarokat Tóth-Má/hé Miklós: SZITAKÖTŐ Természetesen az asszony is megértő társra vágyott” de hát a megértő társak ritkán potyognak gz ég bői, így nem volt más megoldás, mint békétlen kompromisszumban egymás mellett maradni. Cipeltek az életet, akár egy' 'sóderrel -megrakott hátizsákot. Legjobban a vasárnapokat szerették, mert akkor legalább egy napig nem látták egymást. Persze csak akkor, ha jó idő volt. A rossz idő Ruzicskát is otthon tartotta. C zen a májusi vasárnapon jó ^ k idő volt és jó fogás is. Ruzicska Annin több igen szép lepkét, díszbogarát, futrinkát és lemezescsápút gyűjtött, ezért aránylag elviselhető hangulatban kari- kázott hazafelé. De ahogy egyre közelebb kerültek a kisváros tornyai, úgy szállt mind jobban alá a kedve. Egyre löttyedtebbé, mint a megereszkedő luítballon. Hiszen vége a kedves időtöltésnek,' otthon csak az asszony, meg az örökké falánk kamaszfia várja, akiről úgy veszi észre, egyre inkább az anyjához hasonlít. Ö ilyen idős korában már torkában dobogó szívvel loholt a lepkék után, örült, ha látott egy hőscincért, ez meg . .. csak a beatzenét hallgatja és aktképeket gyűjt. Hiába kobozza el tőle újra meg újra. a kollekció mindig feltöltűjdik. Sóhajtva nyomta a pedált, ódivatú. de masszív kerékpár jv’ Ruzicska és csak akkor vette észre az integető öregasszonyt, amikor már mellé ért. Ott gubbasztott egy kilométerköven, akár egy fekete rongyhalom, amiből mint egy légycsapó legyezett elő a keze. Ruzicska fékezett. — Nem vinnél el egy darabon, fiam? — kérte sipogva a vénség. — Nagyon elgyöngültem, aztán mesz- sze még a város. Ruzicska meghökkent. Utoljára diákkorában vitt lányt a biciklivázon, most kezdje újra egy eso- roszlyával?! — Könnyű vagyok, akár egy pille — unszolta az öregasszony és nehézkesen feltápászkodott a kilométerkőről. — Odaülök én a csomagtartóra is, csak engedd meg, hogy hátulról belédkapaszkodjam. Ruzicska beletörődött és hagyta az öregasszonyt felkuporodni a csomagtartóra. Viszolyogva érezte, ahogy a csontos karmok megcsípték hátul a kabátját. — Csak valaki meg ne lásson — gondolta, amikor újra elindította a kerékpárt —, mi a fenét hisznek majd rólam, ha látják itt ezt a banyát? Ilyen is csak velem történhet meg. Nem tudott ez egy autót lestoppolni? , Némán tekerte a kerékpárt, egyre rosszabb hangulatban. Hátul a matuzsálem, otthon az asszony, ez a nap is jól végződik! £ eltűnt az első városszéli * r.az. Ruzicska hátrafordult. — Bevigyem a városba is? — Nem fontos, leikecském, itt is jó lesz. Innen már gyalog is bemegyek. Ruzicska leállította a kerékpárt. Az öregasszony lecsúszott a csomagtartóról. — Köszönöm, fiam. Aztán mivel tartozom? — Szívességből tettem. Nem képzeli tán, hogy ezért még pénzt is elfogadnék?! — Na, én se pénzre gondoltam — ingatta susinka fejét a nyanya —, hanem valami olyanra, amit a pénznél is jobban szeretnél. — Akkor sok mindent felsorolhatnék — nevetett keserűen Ruzicska —, mert kívánságoknak bő- viben vagyok! — Akkor hát rajta — suttogta az öregasszony —, és meglátod, teljesül. Még bolond is — méltatlankodott magában Ruzicska és megvakarta a homlokát. Aztán ahogy nézte a ráncok közé dugott sze- mölcsnyi szemeket, elgondolkozott azon, hogyha ez a vénseg csakugyan boszorkány, mit lenne érdemes kívánni?! Hírt, nevet, dicsőséget?! Ugyan, még meg sem tudná osztani senkivel az örömét. Pénzt? Világéletében igénytelen ember volt, sose akart többet, mint amennyit a munkájáért kapott. Utazás? Tálán az lenne a legjobb! Elmenni, minél messzebb kerülni a csigákba hurkolt hajú nőtől, és nem térni vissza soha többet. Nem repülőn, autón vagy biciklin menni, hanem mint a lepkék, vagy a szitakötők! Szállni, lebegni a levegőben és boldognak lenni legalább egy nyáron át! — Öreganyám — sóhajtotta kétségbeesetten —, én ügy szeretnék szitakötő lenni! Meg tud engem érteni? — Szitakötő? — csodálkozott a Yenasszony. — Aztán miért éppen szitakötő? — Mert egv szitakötő boldog, öreganyám. Színes és játékos az életet. Lebeg a vizek felett, dé ha kell, villámgyorsan repül, cikázik a levegőben, mint egy légi akrobata. Megteheti, hiszen négy szárnya van! Négy fémes csiílogásu, hártyavékony szárnya! Hol van az embernek nég” szárnya, hogy repüljön, ha úgy érzi, muszáj?! A z öregasszony sajnálkozva ” nézte Ruzicskát, majd csöndesen mormogta, mintha egy imádságot. kezdene el: — Ahogy akarod, édes fiam ... ahogy akarod ... És a tanár egyszerre könnyű lett. Az ódivatú, de masszív kerekpár kidűlt alóla és pillanatok alatt minden óriássá tágult, Ruzicska Ármin átváltozott szitakötővé. — Fatörzs vadász acsa lettem — állapította meg a rovarász szakértelmével, ahogy végignézet saját magán, és örült, hogy a szitakötők egyik legnagyobb fajtájává változott. Villámgyorsan röppent a fák, a házak fölé. röptében elkapott egy legyet, aztán sokáig lebegett játékos önfeledten, majd úgy döntött, hogy mielőtt végleg elszáll a városból, megnézi az otthoniakat. — Vajon egy szitakötő szemével is olyan elviselhetetlen minden? Vagy tálán másnak fogom látni? Ruzieskáné éppen vacsorához terített, amikor a nyitott ablakon berepült Ruzicska. — Nicsak, mekkora szitakötő! — kiáltott ifjabb Ruzicska, és utána kapott a kezével. Akor még sikerült Ruzicskának megmenekülnie,, de amikor az asszony behozta a seprűt, és rácsapott, kábul tan zuhant a padlóra. — Sose, fogtam még semmit ápádnak — mondta elégedetten Ruzieskáné —, remélem, ennek örülni fog! ' És egy rovartűre szúrva Ruzicskát. odatette a többi preparált szitakötő közé. Szépen kifeszítette a szárnyait. Aztán sokáig várták haza a családfőt. de senki sem tudóit róla semmi biztosat. Csak a kerékpárját találták meg, nem messze a várostól. C zegény — sirdogált Ruzics- ** káné. naponta többször is megnézve a szitakötőt —. egyszer fogtam neki egy rovart és azt se Iá thatta! V *.V.'AV/vV .' /. VVVVVVVAAAA/v//WV /wWAA/WA' viVI v,'AA/va//vVVVVVVV-/őV'AA -, • -■ '7 ,VA\'\AN\V^\VVVAVV^M.\'VV'.''.'VWVWV
