Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-24 / 70. szám

JUHÁSZ \KOS LÁSZLÓ: TASN ADJ VARGA ÉVA: HA LO NINCS, BIVALY IS JÓ Eprásrpk a Ile es megyei Röviden Heves megyében a/, első 1‘ádióhallgatók az 1920-as évek közepén találhatók, ak­kor, amikor egy hosszú fej­lődés eredményeként Ma- gy:u';irsza4on megkezdődik a rendszeres es vidéken is ve­hető műsor sugárzása. Bár Puskás Tivadarék meg 188!-l>en bemutatták a rádió ősét Párizsban és 1893-ban mar Budapesten i,s működött a telefonhírmondó, a vidé­kiek, a rádiózás örömeiből még sokáig nem vehették ki a részüket. Először 1924-ben üzembe kellett helyezni a kísérleti rádióadó-állomást, majd 1925-ben a telefonhír­mondó átalakításával létre kellett hozni a Telefonhír­mondó Részvény társaságot. Ez volt a vidéki rádiózás nyi­tánya. Persze korántsem „zörejtelenül", hiszen 1927- ben még csak igen gyenge, 20 kilowattos adót helyeztek üzembe, 1933-ban pedig a 120 kilowattos adó felállítá­sára kerüt sor. ' Ilyen vételi lehetőségek és kezdetleges rádiózási és szer- vízviszonyok között, hogy ki hozta be Heves megyébe az első rádiót, az egyelőre titok marad. Az viszont tény. hogy 1925-ben a Dobó Gimnázium volt az első iskola Egerben, ahol már hangosan beszélő hálózati rádió működött. Ez az iskola részt vett a közép- iskolás diákok dalversenyén Budapesten, ahol 192ö-ben az egyik kategóriában II. díjat nyert. Ezért jutalmul kaptak égy rádiót, amely az akkori visszaemlékezések szerint egv igen : - / „behemód” lada volt. T nészetesen a rádió- készülék nagy szenzációt kel­tett nemcsak az iskolában, de a városban is. A fizikai szer­tárban állították fel és elő­ször a jutalmazottak, a kórus tagjai kapcsolták be. Minden­ki meghatódva hallgata az akkor már országszerte nép­szerű bemondó, Schertz Ede hangját és a zenés műsort. Ugyancsak ezekben az években volt az iskola diákja Szőke Pál is, aki így emlé­kezik: ..Egerben a rádiózás gyors elterjedése elsősorban a rendszeresen közvetített sporthíreknek köszönhető. A rádiózás előtti években ugyanis csak úgy tudtak hoz­zájutni a friss sporthírekhez, hogy a Tancsa cukrászdában összegyülekeztek á drukke­rek. Tancsa felhívta Buda­pestet, bemondtálc az ered­ményt és azt kitette a kira­katba. így' mindig jó sokan gyülekeztek cukrászdája kö­rül.” Amikor azután rádión keresztül lehetővé vált a legfrissebb soorthírek meg­hallgatása, aki tehette, ha­mar rádiót vásárolt magá­nak. Ha Egérben és városok­ban nem volt könnyű a rá­diózás elterjedése, még ne­hezebb volt ez a falvakban. Dr. Molnár Mihály, ma gyöngyösi lakos, gyermekko­rának első éveit mint paraszt­gyerek Vécsey élte le. Ekkor a falunak nem volt útja, pos­tája, a villany sem égett még, hasonlóképpen a megye.sok más községeihez is. Ilyen kö­rülmények között el lehet képzelni, milyen szenzációt jelentett a rádió megjelenése. Behozatalát dr. Csordás Ist­ván vegyészmérnök kezde­ményezte, aki vécsí születé­sű volt és a rádió „meghono- ' vitásával” a falu lakóin akart segíteni. Molnár Mihály visz- szaemlékezése szerint akko­riban kevés volt az emberek pénze, s az első telepes rádiót a kereskedőtől 32 mázsa bú­zával váltották meg, ami azt is jelenti, hogy igen drága volt abban az időben a rádió. Kinézetére korántsem volt modern készüléknek mond­ható, tölcsére® formája miatt inkább hasonlított a régi, nagyapáink korabeli gramofonokra. A rádió bekapcsolása ter­mészetesen ünnepélyes körül­mények között zajlott le. A készüléket a község által ösz- szeadott pénzből az iskolában helyezték el. A megnyílás napján a tantermekben és a folyosón szorongott a falu apraja-nagyja. Áhítatos csendben kapcsolta be Csor­dás István a rádiót, de bi­zony abból egy ideig csak fü­tyülés és zörgés hallatszott. Majd amikor valamennyire kitisztult a hangja, a jelen­lévők kételkedve figyelték a műsort, nem akartak hinni a szemüknek és a fülüknek. Az egyik idős ember így szítot­ta tovább a kételkedőket: „Azt hiszitek ti, hogy Pestről ide lehet kiabálni? Én már kétszer voltam Pesten, tudom, hogy az milyen messze van ...” Ez is mutatja, hogy a rá­diózásnak nemcsak a techni­kai, hanem a szellemi felté­teleit is meg kellett teremte­ni. A megyei sajtóban 1926- ban például „Sok eső és a rá­dió” címmel egy terjedelmes cikk jelent .meg, amely azt igyekezett bizonygatni, hogy az akkori bő csapadéknak nem a rádió az oka ... A Heves megyei rádiózás­nak már előrehaladott voltát jelzi a Hevesi Lapok 1931. jú­lius 19-i számában megje­lent „Csendrendeletet ké­rünk” című nagy cikk, amely tiltakozik az ellen, hogy He­vesen este 10 óra után van­nak házak, „amelyek ablaká­ból gyakran bömböl elő a négylámpás rádió és a neki­eresztett gramofon. Üvöltő hangzavarok uralkodnak egyes utcákban és aki sétára vetemedett, kénytelen le­mondani arról, hogy máskor ilyen célból utcára ‘menjen.” 1931-ben tehát nemcsak Egerben, Gyöngyösön, hanem kisebb településeken mint Hevesen is, odáig jutottunk, hogy „bömbölnek a rádiók” és a sajtó csendrendeletet kö­vetel a túlzott rádiózás ellen Ennél jobb bizonyíték a rá­diózás viszonylag tömeges elterjedésére azt hiszem nem is szükséges. Á kezdettől napjainkig, a februári—márciusi Heves megyei rádiós napok meg­rendezéséig hosszú volt az út. Ma már kevés az olyan csa­lád Heves megyében, ahol ne lenne rádió. De azt is meg lehet állapítani, hogy ez az akció már az első két hétben jelentős eredményeket ért el, hiszen 2300 rádiókészüléket adtak el, többet, mint az el­múlt év első negyedévében összesen. A kereslet oly nagy, hogy arra az illetékes szakemberek sem számítot­tak. De sikeresek voltak a rádió és a televízió eddigi adásai is, mintegy bizonysá­gai annak, érdemes volt He­ves medvében is megrendez­ni a rádiós napokat. Varya László CSALÁDI KERÉKPÁR Japánban megjelentek a négykerekű családi kerékpá­rok. A jelekből ítélve tulaj­donosaik nagyon elégedettek a járművel. Ráadásul ezek nem szennyezik a levegői, márpedig ez ma Japanban jelentős probléma. MAMMUT A REPÜLŐBEN A Jakul ASZSZK-ban. a Sandán lolyó mellett egy teljesen épségben maradt mammutot találtak. Az állat maradványait repülőgépen szállították Novoszibirszkbe. ahol a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai ágának •zoológiái múzeumában fog­ják kiállítani. REKLÁM A japán zodiakus naptár szerint az idei év a gris” éve. Ezért látható most a tigris mindenütt üdvözlőla­pokon. újságokban, r folyó­iratok lapjain, a legkülönbö­zőbb reklámokon. Sapporo városában a Ma- rujama állatkert vezetősége még nagyobb reklámot csi­nált : magát az eleven tigrist használja fel. Üj „attrakci­ót’' helyeztek üzembe: olyan szánkót gyerekeknek, ame­lyet tigrisek húznak. A kedves vendég Történt, egy étte­remben. A mellettem levő asztalhoz őszes, jól öltözött férfi ült le. Pontosan hat óra volt. — Főúr, legyen szives! — kiabálta végig a helyiséget, és ujjaival máris lódo­bogást kezdett utá­nozni. A pincér meglepő gyorsasággal sietett a vendég asztalához. — Vacsorázni sze­retnék!... Kérek egy étlapot! A felszolgáló rá­mutatott a feher ab­roszra, mintegy je­lezve, hogy az étlap ott fekszik, csupán a kedves vendég nem ismerte fel. Talán azért, mert az a há­tát mutatja felé... A vendég komóto­san megfordította a gépelt papirt, muta­tóujját ráhelyezte az első sorra (csontle- ves-tésztával), majd lassan lefelé húzva, elkezdte felolvasni az étlapot. A pincér először a jobb lábáról a bal lábára, majd balról a jobbra állt, ké­. , ////////Avwyv . Metamorfózis GSOlf IRIÓIT jHFS... Körülöttem mindenki felnő. — néznek le rám. Pedig kitettem magam a Napnak — akartam én is érni! Nem voltam sose szép, és kézművesre sosem találtam, ki eégérezni merte volna létemet. Diákkoromban — emlékszem —, Ludas Matyii játszottam. Azóta ütök, vissza, és nem gondolom, hogy ezt úgy is nevezhetik: bosszú! De játszottam fiatal, taknyos kölyköt is, kinek bátyja magyarázta a bölcsességet. Most korom nem engedi még, hogy elítéljetek: De éppen korom miatt Salamon se lehetek. Ítélkezni csak magam fölött ítélk*—“in! Jövő Idő! Bontsd ki szárnyaim! S ha eddig menekültem az emberektől, — mert volt rá idő —, most szivükben találjak búvóhelyet! A fák mögött fekete víztükör, részegen táncol millió bogár, csürren a lánc és mindjárt partot ér egy messzcsikla csónak árnya már. Arany kenyér a hold, szelíd, kerek, mint kiskorom vacsoraasztalait, mikor a dongó verset dünnyögött. s piros gyűszüvel varrt ifjú anyám. Csörren a lánc. Valakit várok én. Fűszál remeg. Lépése dalt dobol. Csak néhány perc. csak néhány pillanat, s jön már feléin az úton valahol. Csörren a lánc. Nem. nincs most semmi sem. magam vagyok. És ó van. Semmi más. Egy ősi ritmust játszik a szivem, erről zizeg a -föld, a víz, a hars. Csörren a lánc. Hullámzó nagy vizek csónakja mögött összecsapjatok! Tündöklő sásból hálót szőjjetek. s takarjátok be. álmos csillagok. IRTÓ KÍNOS PILLANAT mindegy, hogy me­lyiket kell megen­nie! A pincér fajdal-; mos arccal beleliá- ropott a blokk-tömb- ! be. Nagyot nyelt, az- : tán megtörtén mór- mogta: 5 — Téved a ked- 5 vés vendég... Eni bármelyiket meg- < enném ... Ez mind < nagyon jól van el-1 készítve... A vendég ujja hir- < télén megállt, (ép- < pen a szüzérméknél j tartott) óvatosan le- < tette az étlapot, az-i tán lassan a pincér < felé fordult: — Hát jó'... Ak-i kor hozzon, amit ( akar!... < Pontosan fel hét! volt. Ahogy néztem a < csikorgó fogakkal < távolodó pincért, azt < már tudtam, hogy < nem leszek éttermi < dolgozó. De hogy az< ilyen vendégek mi- < att ma még rám ke-; rül itt a sor, és; egyáltalán kapok-e; még vacsorát — ab- J ban nem voltam biz- J tos. < Boor András J — VOlitöZMWitti/cy­re, uram? ... Mások is szeretnének va­csorázni. A vendég, mint akit kígyó mart, föl­kapta a fejét. Sehogy sem értette, mikép­pen lehetséges, hogy nemcsak egyedül van a világon. — Ne siettessen!... Majd választok, ha nekem tetszik!... Egyébként maga me­lyiket választaná? — De uram!... Itt nem én akarok vacsorázni... A férfi felhor­kant: — Persze!.., De agának se volna Siikában...(?S) A címül idézett nyelvi forma inkább a közvetle­nebb, a bizalmasabb társal­gás beszédbelyzeteiben je­lentkezik, az irodalmi nyelv- • ben, a sajtóban ritkábban szerepel. A leggyakrabban ezeket a formákat halljuk: etikában fusizott, stikában dohányzott. stikában intéz­ték el az ügyet stb. A stika- ban szóalak a következő je­lentésváltozásokkal, fogalmi értékekkel kapott nyelvi szerepet az idézett nyelvi képletekben: titokban, tit­kon, titkosan, az illetékesek tudta nélkül, alattomban, kéz alatt, csendben, rejtőz­ve, rejtekben, leplezve stb. Áz sem véletlen, hogy a stikában szóalak, illetőleg alapszava, a stika, nem vált köznyelvi használatúvá. Ma is még csoportnyelvi szónak tekintendő, de komikus han­gulatával, tréfás mellékzön- géjével a beszélt nyelvben sajátos stílusértéket is kép­viselhet. A szóalak életútja is meg­érdemli figyelmünket. Elein­te csak az argó, a titkos nyelv, a jassznyelv szókész­letének tagja vol. A külön­böző tolvaj nyelvi szótárak­ban az alábbi alakváltoza­tok olvashatók: stika, stike, stiké, stikás, stikesz (Pesti jassz-szótár 41; A magyar tolvajnyelv szótára 45). Ezeknek a szóalakoknak eredeti jelentése: csend, ti­tok. A bennük jelentkező ás, -esz képzők igen ked­veltek voltak az argóban, a titkos nyelvek különböző változataiban. Különösen gyakori az -esz szóvég az ar­gó, a jassznyelv jiddis ere­detű szavaiban. A stika szó is héber, ille­tőleg jiddis eredetű. A héber és német elemekből összete­vődő, sok szláv sajátsággal is erősen kevert jiddis nyelvnek több szava jutott az argóba, a különböző tit­kos nyelvekbe, s ezeken ke­resztül a pesti polgárok nyelvhasználatába. Újabban néhány közülük szélesebb körben is használt, ismert szóvá vált. Elsősorban ezek­re a szóalakokra gondolunk: mázli (szerencse), meló, me- lós (munka, munkás), softer, (pénztelen, szűkmarkú, fös­vény), mószerol, bemószerol (befeketít, besúg, elárul) •stb. Mivel a cikkünkben fel­sorakoztatott szavak nem váltak köznyelvivé, s az iro­dalmi nyelv is csínnván bánt velük, a nyelvművelő figye­lem csak annyit tehet, hogy e szavak sajátos használati értékét emeli ki, hangsú­lyozva azt is, hogy nem sok haszna lenne e szavak széle­sebb körben való elterjedé­sének. Dr. Bakus József \ óbb idegesen tupor- ott. A vastag mutató- jj hat óra ötkor a áposztánál megállt. — Mondja, ez nind kapható, ami tt fel van sorolva? — Természetesen, iram! — válaszolt a úneér. Közben a ■abátja szélét egy- olytában morzsol- latta. A mutatóujj to- ’ábbment. Negyed létkor megállt a pa­láinál. — Tudja, valami ilyat ennék, ami tincs az étlapon. — Azt nem lehet, iram!... A konyha isak azt főzi, ami él van sorolva. — Kár. Az ujj ismét elin- lult, a száj pedig normolta a tarta- omjegyzéket. A pin- :ér nem bírta ide­iekkel, közbeszólt: ládiáLls iöiUne^böí

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents