Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-16 / 63. szám
A Minisztertanács tárgyalta A gyakorlat adja fel a leckét AVATATLAN SZEMLÉLŐ előtt sablonosnak tűnhet, hogy a Minisztertanács napirendjén időnként megjelenik a „mezőgazdasági felkészülés a tavaszi (nyári, őszi) munkákra”. A kicsit is érdeklődők azonban tudják, hogy érdemi témák ezek, végső soron az ország minden lakosának életkörülményeit, pénztárcáját érintik. Egy-két évtizeddel ezelőtt az ilyen napirendek még azt tárgyalták, hogyan. lehet rávenni a mezőgazdaságot egy-egy feladat megoldására. Mostanáig, ha nerp. is teljesen, de megfordult a helyzet. Most már a mező- gazdasági gyakorlat jár elől, a mezőgazdasági gyakorlat adja fel a leckét és az állami szervek annak módozatait keresik, hogyan lehet a termelés, a gazdálkodás támasztotta igényeket kielégíteni. Volt ilyen vonatkozása a Minisztertanács mostani napirendjének is, amikor a tavaszi munkákra való felkészülést tárgyalták meg. Megállapították ugyanis, hogy a kormányzat által kitűzött célok teljesítését veszély nem fenyegeti, de egyes pontokon feszültségek keletkeztek. Ezek a pontok: egyes speciális gépek biztosítása, a műtrágya- és növényvédőszer- ellátás, valamint a kertészkedő kisemberek igényeinek kielégítése. A népgazdaság óriási ösz- szegeket irányoz elő a mezőgazdaság ipari hátterének megteremtésére. A legfőbb ellátó kereskedelmi szervezet, az AGROTRÖSZT évi forgalma például tizenhat- milliárd forint. Tavaly az első negyedévben 2454 traktort vásárolt a mezőgazdaság, az idén ugyanerre az időszakra 3826 áll rendelkezésre. Az üzemek mégis panaszkodnak. Miért? Mert a legkeresettebb — legjobban bevált, legerősebb — erőgépeket nem kapni elegendő számban. Biztatót írni ez ügyben nem tudunk. Ismert, hogy a magyar traktorgyártás szerepe a hazai ellátásban alárendelt, az is megszűnőiben van. A mezőgazdaság fejlesztése viszont az egész szocialista táborban kiemelt feladat. Partnereink tehát nem tudnak lényegesen több különleges traktort szállítani, mint amennyit az évekkel ezelőtt megkötött szerződések előirányoznak. Átütő javulásra a belátható közeljövőben sem számíthatunk. Ügy tűnik, egyelőre nincs más megoldás, mint a megalkuvás. Olyan traktorral kell teljesíteni a feladatokat — vagy legalábbis a feladatok egy részét —, amit az állami kereskedelem be tud szerezni. A MUNKAGÉPEKBŐL se lehet mindenhez hozzájutni. Nem kapni például olyan szerves- és műtrágyaszórót, aprómag-vetőgépet, szálasta- karmány-betakarító gépet, amilyet az üzemek az esedékes munkálatokhoz beterveztek. Az esetek túlnyomó részében azonban csalt szállítási késésről van szó. Aki ezt a szezont átvészeli, az a következő szezonra már minden valószínűség szerint hozzájut az általa elképzelt géphez, tehát csak átmenetileg kell módosítani a technológiát. A mfltrágyaproblémát szélesebb körben vizsgálva lehet csak megmagyarázni. A helyzet az, hogy például tavaly a hazai termelést kiegészítendő, 28 millió dollárt költöttünk műtrágyára, most még többet és így biztosítja az állam, hogy a tavaly felhasználtnál tíz százalékkal több álljon az idén a gazdaságok rendelkezésére. A keresletet figyelembe véve megtörténhet, hogy ez kevés lesz. Érdekes módon ezt a világ fejlődése okozza. Mi idehaza már a hektáronként, hatóanyagban számítva 200 kiló körüli műtrágya felhasználásánál tartunk. Ugyanez a szám Afrikában kilenc kiló. Dél-Amerikában 18 kiló, Ázsiában 21 kiló. Csakhogy ebben a három világrészben egyre éhe- sebbek az emberek. A kormányok kénytelenek mezőgazdaság-fejlesztési programokat kidolgozni. A termelés növeléséhez műtrágya kell. Ezeknek az országoknak műtrágyagyáruk nincs. A sok száz millió ember -igénye a világpiacon olyan hallatlanul felkorbácsolta a keresletet, hogy nemcsak az árak ugrottak meg, de előfordul, hogy egyszerűen nem lehet műtrágyát kapni. NEM BÍZHATJUK magunkat a véletlenre, az igényeket ki kell elégíteni. Alighanem már az idén munkába lép például a hatalmas, új péti műtrágyagyár. További terveink is vannak. Teljesen saját erőre azonban csak nitrogéntartalmú hatóanyagok előállításában támaszkodhatunk, mert a foszfor és kálium műtrágyákhoz szükséges alapanyag hazánkban nem található. Ismét más a helyzet a növényvédő és gyomirtó szerekkel. A hazai vegyipar a téma iránt élénken érdeklődik, a gyártó kapacitások erőteljesen növekednek. Jött azonban az olajválság, amit mai ismereteinkkel már inkább nevezhetünk olajspekulációnak. Az agrokémiai szerek jórészt olajszármazékokból készülnek. Ezek árai hihetetlen mértékben felszöktek. Az igényeket azonban nagyon kevés kivétellel ki tudja elégíteni a kereskedelem. Csak arra kell felkészülni, hogy egyes megszokott szerek helyett ugyanolyan célú, de más gyártmányú szerek kerülnek forgalomba. Fájhat az agronómu- sok feje, mert az új vegyszer használatát újra meg kell tanulni, de lesz-e elegendő kemikália, amivel a kártevőket és a gyomokat irthatják. Végül ismét vissza kell kanyarodnunk az iparhoz, mert a kiskertészek házalnak, de nem kapnak permetezőgépet. Se motorost, se motor nélkülit. Szomorú tény: a közkedvelt Harmat és Vermorel háti permetezőgépekből az idén 25—30 ezerrel kevesebb kerül forgalomba, mint amennyire szükség lenne. A MAGYAR IPAR feltétlenül alkalmas lenne az igények kielégítésére. A jelek szerint csak az érdeklődése hiányzik a téma iránt. Pedig a magyar iparnak is sok tízezer munkása, alkalmazottja kertészkedik szombat-vasárnap és mérgelődik, hogy ennek az oly fontos és oly hasznos habbynak — úgy tűnik — „lehetetlenség” az ipari hátterét megteremteni. Földeáki Béla Készülődnek a „sár angyalok A Magyar Autóklub műszaki állomásain már készülődnek a „sárga angyalok” az április 1-i indulásra. A segélyszolgálat gépkocsijai két-két szerelővel mintegy 4,5 ezer kilométernyi útszakaszon teljesítenek majd szolgálatot. A korábbi évekhez hasonlóan a „sárga angyalok” megjelennek megyénk főbb útjain is. (MTI-foto: Jászai Csaba felvétele.) Űgyvitelgépssílés: uvirsabä in'ormfc'é- áramlás, megalapozónak döntések Az államigazgatási tevékenység fejlesztése napjainkban magas követelményeket támaszt: több, gyorsabb, pontosabb információt, megfelelő előkészítő-rend- szerező munkát igényel, megköveteli az ügyintézési folyamatok ésszerűsítését, a vezetéshez szükséges információrendszerek kidolgozását. Az ügyvitelgépesítés lehetőségeiről kérdezte a Magyar Távirati Iroda munkatársa dr. Raft Miklóst, a Tanácsigazgatási Szervezési Intézet igazgatóját. — A gazdasági életben már kipróbált, korszerű technikai eszközök — a nemzetközi tapasztalatok szerint Is — mintegy 10— 15 éves késéssel jutnak el a közigazgatása szervekhez. Ez a viszonylagos elmaradás hazánkban is mind szembe- ötlőbb: jóllehet a vállalati szervezetek folyamatosan korszerűsítik belső ügyvitelüket és új technikai eszközöket állítanak munkába, a közigazgatás területén még csupán a kezdeti lépések, kísérletek tanúi lehetünk. Az államigazgatási szervek ügyviteli munkáira még mindig jellemző a szervezettség hiánya, a nyilvántartási, adatszolgáltatási rendszer bonyolultsága, az alapvető technikai eszközök elégtelen volta. Az ország területén működő 25 000 államigazgatási 1. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt a szabad szombat még a túlzottan bizakodók számára is elérhetetlen ábrándnak tűnt, ma milliók számára valóság. Hogy azzá legyen, nélkülözhetetlen volt az a következetes életszínvonal-emelési politika, amelyet pártunk és kormányunk hosszú évek során gyakorolt. Az MSZMP IX. kongresz- szusa már meghatározta a dadátokat, kiemelve, hogy 1970 végéig fokozatosan az sszes ipari dolgozók munkaidejét átlagosan heti 44 ■rára kell csökkenteni.” A határozatot kormány- és miniszteri rendelkezések követték, megszabva a megvalósítás pontos menetrendjét. 1969 végére már 1 800 000 dolgozó — többségében fizikai munkás — munkaideje csökkent heti 44 órára azzal, hogy megvalósult a kéthetenkénti szabad szombat. Közel kétmillió ember nyert ezzel évi 280 millió órát. S ez az egészséges folyamat évről évre terebélyesedett: ma mór szabad szombatosak a tanácsi dolgozók, s azok lesznek a kereskedelmi hálózatban tevékenykedők is. A millió órák idővel milli- árdokra nőnek, s nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy nálunk a munkaidőcsökkentés alapvetően életszínvonal-gyarapító tényező hiszen ellentétben a fejlett tőkés államokkal, hazánkban a technikai haladás még nem érte el azt a fokot, amely gazdaságilag is indokolná, szükségessé tenné ezt a metódust. A szabii szombat azonban tény. Más kérdés az, hogy a milliók miként élnek ezzel a nagy, ezzel a rég óhajtott lehetőséggel, képesek-e maguk és mások javára kamatoztatMunkások, szabad szombaton Millió órák sorsa tud, senkinek sem okoz gondot a beosztás. ni, felhasználják-e a megduplázott hét végét kulturális érdeklődésük kielégítésére, önképzésük színvonalának növelésére. Ez persze attól is függ, hogy közművelődésünk felkészült-e erre a lényeges fordulatra, képes-e igazodni a sajátos igényekhez, tudja-e formálni azokat. Erre kerestünk választ me- gyeszerte üzemekben, művelődési házakban, szakszervezeti funkcionáriusok körében. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem egy helyütt ránkcsodálkoztak, másutt meg értetlenséggel találkoztunk. Mindez nem véletlen, hiszen lényegében alig járt úton jártunk, mert a szabad szombatok sokoldalú hasznosításának bonyolult témájával meglehetősen kevés arra illetékes szerv foglalkozott, foglalkozik, holott a kérdés társadalmi jellegű. Mire megy el a plusz szabad idő? íme a bizony, sokrétű válaszlista a siroki Mátravidé- ki Fémművekből és a parád- sasvári üveggyárból, egy nagy és egy viszonylag kisebb üzemből. A siroki helyzetképet és annak összetevőit Holló Imre, a Fémművek 10. számú szerszámüzemének műhelybizottsági titkára összegzi: — A megnövekedett szabad idő az öröm mellett gondot is jelentett, hiszen mindenki azonnal rájött, hogy az évi 25—26 szabadnap tetemes ■'dőmennyiség, amit bizon- tervszerűen kell beosztani. A gyár sajátos helyzet1- en van hteen 38 községből járnák hozzánk dolgozni. Ennek a bonyolult szituációnak egyik előnye az, hogy jelez sok, másutt nem található motívumot. A szabad szombat felhasználásának lényegében három helyi periódusát különböztethetem meg. Az emberek először otthonülővé váltak, de idővel belátták, hogy a plusz idővel nem mindig tudnak mit kezdeni. Ekkor jelentkezett a vállalatvezetés, a maga sajátos, igényekhez alkalmazkodó kínálatával. Kezdődött a poha- razgatással összekötött bri- gódtalólkozókkal, ezek sikerültek, jöhetett a magasabb szintű megközelítés: saját buszunkkal színházlátogatásra, országjáró túrákra vittük a szocialista brigádok tagjait. A messzebbről bejárók sorsa nehezebb: ők elsősorban otthon, s saját községükben várnák azt, amit mi itt nyújtunk. Sajnos, az esetek többségében nem mindig kapják meg. Mindehhez csak annyit, hogy ez a fokozatos igényfelkeltés nem mindennapi sikereket produkált a Mátra- vidéki Fémművekben. A hazai és külföldi túrák, a természetjárással egybekötött kirándulások, brigádtalálkozók rendszeresek. Ehhez segítséget nyújt a vállalat, hiszen az autóbuszt a kilométerenkénti 13—15 forintos VOLÁN-ár helyett 4 forintért juttatja a dolgozóknak. Ez a lehetőség Parádsasvá- ron is adott. Sőt, a munkások még olcsóbban utazhatnak Egerbe a színházba, Budapestre vagy szerte az országba, hiszen a Robur után csak két forintot kell fizetniük kilométerenként. Mégis, itt azért mások az igények, mint a Mátravidéki Fémműveknél. Ezekről beszél Boza Miklós főkönyvelő: — Sokan vették igénybe a családi ház építéséhez nyújtott vállalati kölcsönt. Akik fészket raknak, erre fordítanak minden szabad időt. Érthető is, hiszen a saját munka csökkenti az építési költségeket. Legtöbbjüknek segítenek a kollégák, barátok is. Akiknek kocsija van — évről évre nő a számuk! — maguk tervezik a szabad szombatok időbeosztását, nem várnak se ötletet, se javaslatot, se közös programot. Többen sajátos hobbyjaik- nak, a méhészkedésnek, a vadászatnak, a horgászásnak hódolnak. Az asszonyok és lányok időbeosztását Gembiczki Tibor né üzemírnok ismerteti: — Dolgozóink majd ötven százaléka nő, zömük családos Számukra a szabad szombat nagy lehetőség, nemcsak a felgyülemlett házi munkát, a nagymosást, a takarítást végzik el, hanem háborítatlanul örülhetnek annak, hogy együtt lehetnek a családdal. Ezek után könnyen fogalmazódik a kérdés: — Igénylik-e azt, hogy az üzem adjon programjavaslatokat a szabad szombatok beosztására, kulturált hasznosítására? Vincze Margit üvegfestő válaszát a többiek is helyeslik: — Mindenki maga gazdálkodik idejevel úgy, ahogy Ez is egy álláspont, de egészen más a Mátravidéki Fémművekben már évek óta polgárjogot nyert gyakorlat, amelynek mozgatórugóit O^sz- iafin Béla, a szakszervezeti bizottság titkára idézi: — Nálunk minden jelentős eredmény a szocialista brigádok aktivitásának köszönhető. Ök gyűjtik össze az igényeket, ők szervezik a közös kirándulásokat akár kül-, akár belföldre. Az anyagi fedezetet egyrészt a brigád- pénztárakból biztosítják, másrészt segít a vállalat is. Igyekszünk mindent megadni, ami adható. Íme, egy magasabb szint, persze kérdés ezzel kapcsolatban is akad: — A vállalat vagy a szak- szervezeti bizottság felmérte-e, hogy miként töltik a dolgozók szabad szombatjaikat, összegezték-e az igényeket? — Eddig még nem, bár úgy érzem, hogy erre is szükség lenne ahhoz, hogy még hatékonyabban segíthessünk. Kivonat a SZOT 1968. szeptemberi ülésén megfogalmazott állásfoglalásból: „A növekvő szabad idő megváltoztatja a dolgozók napi időbeosztását és hatással van életformájuk alakulására. Aktívabb lesz a társadalmi tevékenység... több időt fordíthatnak szakismereteik növelésére ... Napjainkban ... elsősorban a felszabaduló szabad szombatok révén újabb lehetőségek teremtődtek meg kulturális nevelőmunkánknak ... A... feladatok részletes kidolgozása az elkövetkező időszak egy legfontosabb szakszervezeti feladata.” Ügy tűnik: a megvalósítás több helyütt késik... Fáesi István (költségvetési) szervnek csupán töredéke rendelkezik az irodai alapgépeknél többet tudó ügyviteli technikával, könyvelő-automatával, vagy annál nagyobb teljesítményű berendezéssel. Ugyanakkor az utóbbi években jelentős haladás tapasztalható a hivatali munkát könnyítő irodatechnikai eszközök, kisgépek alkalmazásában. Ma már a tanácsi hivatalokban nem ritka a villanyírógép, az elektromos számológép, és a községekben is megjelentek a korszerű sokszorosító eszközök. Az ügyvitéigépesítés, * ezzel együtt a számítástechnika államigazgatási alkalmazásának napjainkban nem csupán sokat ígérő jövője, de bizonyos tapasztalatok általánosítására is alkalmas jelene van. Az Ascota könyvelő automaták például az adóigazgatásban már járási szinten is általánossá váltak, az államigazgatás központi szervei elektronikus számítógépek segítségével végeztetik el a nagy tömegű adat- és információfeldolgozást. , Pécsett a legutóbbi tanácsválasztás alkalmával például R—40-es számítógép készítette el a választók névjegyzékét. Hazánkban is felállítják — az új népességnyilvántartási rendszerhez kapcsolódva — az állampolgárok összes személyi adatait egy helyen összegyűjtő adatbankot. Tanácsi irányítási és ügyintézési módszerek korszerűsítési programja sürgeti azoknak a területeknek a feltárását, ahol a feladatok jobb és gyorsabb ellátása érdekében a számítástechnika eredményei hatékonyan gyümölcsöztethetők. A korszerű számítógépek alkalmazásának előnyei jelentkezhetnek a szervezettségi színvonal emelkedésében, a gyorsabb információáramlásban, a megalapozottabb döntésekben, s nem utolsósorban az adminisztrációs dolgozók létszámának csökkentésében is. Az ügyvitelgépesftés közeli feladataira és a távlati fejlesztés irányaira a Minisztertanács Tanácsi Hivatala programtervezetet dolgozott ki. (MTI) Menüim f) 18W. nwrciiu 16* iWBfcit
