Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-15 / 62. szám

I Csütörtök esti külpolitika -uieui&runfc Történelmi jegyzőkönyv ÖRVENDETES, hogy az utóbbi esztendőkben gyak­ran kényszerültünk arra, hogy „történelmi” jelzővel il­lessünk szerződéseket, megállapodásokat. Nos, az európai kontinens jelene, de méginkább jövője szempontjából most egy újabb fontos okmány aláírására került sor csü­törtökön délben. Hivatalos jegyzőkönyvnek nevezik a nyolc pontot magában foglaló megállapodást, amelyet hat — ugyancsak írásban rögzített —, álláspont egészít ki. A jegyzőkönyv a két német állam külképviseleteinek megnyitását rögzíti. Témájánál fogva igényt tart a tör­ténelmi jelzőre. Hosszú tárgyalások, kudarcok és újabb nekilendülé­sek után jutott el a megállapodás végső formájáig. Csü­törtök délben a nyugatnémet kancellári hivatalban nem kisebb ügyben született meg a régóta várt megnyugtató megoldás, mint az NDK és az NSZK állandó kapcsola­tának rendezésében. A közeli jövőben Bonnban, illetve Berlinben felállítandó állandó képviseletek formálisan is jelzik majd, hogy két német állam létezik, két szuve­rén német kormány működik, ■ TÖBB MINT EGY EVE, 1972. decemberében Ber­linben írták' alá a két német állam alapszerződését. Azt követően azonban a tárgyalások mintha félgőzzel foly­tak volna. A nyugatnémet ellenzék heves rohamokat in­dított a koalíció ellen, s Brandt kancellár súlyos szem­rehányásokkal illette már az alapszerződés tető alá ho­zása miatt Késedelmet szenvedett a csehszlovák—nyu­gatnémet szerződés aláírása is, ami bizonyos mértékig lelassította a Brandt—Scheel koalíció úgynevezett keleti politikájának beteljesedését az európai szocialista or­szágokkal a diplomáciai kapcsolatok felvételét is. „Az enyhülésnek nincs alternatívája” • irta nem­rég egy cikkében a Novoje Vremja. Akik a csütörtökön aláírt NDK—NSZK jegyzőkönyv létrejöttén fáradoztak, bizonyára ennek az igazságnak a felismeréséből indultak ki. Kontinensünkön a gyakran emlegetett német kérdés­nek — valljuk meg őszintén —, okkal megvannak a ma­ga fülsértő felhangjai. Ezek közé sorolhatjuk a két né­met állam hosszú ideig rendezetlen kapcsolatát Is. Az a körülmény, hogy végül mégis sikerült megállapítani, hogy az NDK részéről — mert ez Is hozzzátartozik az igazsághoz —, újabb kezdeményezéssel kilendítették a tárgyalásokat a holtpontról, mindez együttvéve amellett szól, hogy a jószándékkal megközelített, még oly bonyo­lultnak tűnő kérdésekben is ott lapul a megegyezés le­hetősége. TÖRTÉNELMI JEGYZŐKÖNYV aláírásáról beszél­tünk. De hadd tegyük hozzá: a két német állam jószom­szédi kapcsolatainak utján még csak az első mérföldkö­veknél tartunk. Berlinben már többször nyomatékkai ki­jelentették: a különböző társadalmi berendezkedésű két ország jószomszédi viszonyára törekednek. A folytatás már nemcsak Berlinen, Bonnon is múlik. — NSZK jegyzőkönyv A két német állam külképviseleteinek megnyitásáról Csütörtökön délben Bonnban aláírták a két német ál­lam egyezményét az állandó képviseletekről. Képünk: Kurt Nier, az NDK küiügyminiszter-helyettese (balról) és Günther Gaus, az NSZK kancellári hivatali államtitkára az aláírás­nál. (Népújság-telelőt© — AP—MTI—KS) Kurt Nier, az NDK kül- Ügvminiszter-helyettese és Günter Gaus nyugat'-, imet államtitkár csütörtökön dél- ben aláírta a két német ál­lam külképviseleteinek meg­nyitásáról szóló jegyzőköny­vet A nyugatnémet képviselet az NDK külügyminisztériu­mával tart majd fenn hiva­talos kapcsolatot, a* NDK bonni képviselete pedig a kancellári hivatallal. A jegyzőkönyvet kiegészí­tő okmány szerjjit az NSZK állandó képviselete Nyugat- Berlin érdekeinek képvisele­tét is ellátja, összhangban a négyoldalú megállapodással, ez a körülmény azonban nem érinti az NDK kormá­nyának és Nyugat-Berlin szenátusának megállapodá­sait. A megállapodás életbelé­péséhez nyugatnémet részről még a szövetségi tanács megerősítése szükséges. Bonnban arra számítanak, hogy a két képviselet nyár elején már meg is kezdi munkáját Az ünnepélyes aláírásra s a kísérő okmány parafálá- sára Bonnban, a kancellári hivatalban került sor. Az aláírás után az okmá­nyok szövegét nyilvánosság­ra hozták. A két német ál­lam küldöttségének jegyző­könyvileg rögzített megálla­podása értelmében Berlin­ben az NSZK, Bonnban az NDK nyit „állandó képvise­letet”. A nyugatnémet kép­viselet vezetőjét az NDK ál­lamtanácsának elnökénél, az NDK képviseletének ve­zetőjét pedig a szövetségi elnöknél akkreditálják. Az állandó képviseletekre vonatkoznak a diplomáciai kapcsolatokra érvényes bé­csi konvenció (1901. április 18.) rendelkezései "*"*,"""‘** l,r ■ 1 .... A góniából agóniába „OLASZORSZÁG — poll­litikai értelemben — olyan, mint a macska. Mindig talp­ra esik és elevenebben pat­tan fel, mint annak előtte... A leglényegesebb dolog, amit Olaszországról meg kell ta- \ nulni: hihetetlen módon meggyötörhetik, időnként az agónia állapotába kerül, egyik válságból a másikba vonszolja magát, de minden j isi ás és minden logika el­lenére mindegyiket túléli”. Cyrus L. Sulzbergertől, a New York Times nagy te­kintélyű publicistájától szár­mazik a fenti megállapítás. Azért idéztük, mert alaposan rátapint az igazságra. Itália ugyanis újabb válságos pe­riódusát éli: Mariano Rumor ezúttal ötödik alkalommal kapott felhatalmazást Leone államelnöktől a kabinet meg­alakítására. Nehéz a feladata. Hiszen Olaszország — Alessandro Pertini, a parlament keresz­ténydemokrata elnökének szavaival élve — a köztár­saság megszületése óta leg­nehezebb pillanatait éli. N a gyarányú panamák és emésztő gazdasági gondok, szélsőjobboldali főtisztek le­leplezett összesküvése és ro­hamosan emelkedő árak — mindez együttesen vezetett a politikai bizalmatlanság egy­re feszültebb légköréhez. Ami a korrupciós botrányt illeti, szinte napról napra újabb részletek látnak nap­világot Az olasz parlament különbizottsága előtt egyko­ri kormányfők és miniszte­rek kényszerülnek vallomást tenni. A vád: pártjaik javá­ra — egyes esetekben, saját 0JÜjü 1974. Sk&CitU) tó* péEtsk céljaikra — kisebb-nagyobb összegeket fogadtak el ma­gán-olajtársaságoktól, ipari cégektől. Töbíb milliárd lí­rát tesz ki a szóban forgó összeg, amelyről máris 250 csekk és néhány — igaz, egymással gyakran ellentétes — vallomás tanúskodik. Az olasz gazdasági élet eközben — a hatvanas évek elején tapasztalt rohamos fejlődés után — megtorpant és napjainkban súlyos vál­sággal küszködik. Kilenc- ezer-milliárd líra az állam- háztartás deficitje, s ezzel Olaszország a kapitalista vi­lág deficitrekordjait dönge­ti. Megfigyelők szerint min­denekelőtt az juttatta ilyen helyzetbe, hogy az egymást követő kormányok idejük, energiájuk java részét a fennmaradás bonyolult ma­nővereire összpontosították. A várva várt társadalmi és gazdasági reformok éppúgy félbemaradtak, mint például a déli országrész — a Mez- zogiorno — fejlesztése. TULAJDONKÉPPEN a gazdaságpolitikai koncepciók közti különbség okozta a 35. olasz kabinet lemondását Is: a szocialista államháztartás­ügyi és tervezésügyi minisz­ter, Giolitti és a kincstárügyi tárca republikánus gazdája: Ugo La Maifa nézeteltérése váltotta ki Rumor lemondá­sát Lényeges kérdésekről: nagyarányú állami beruházá­sokról, ösztönzőbb hitelpoli­tikáról — ez volt Giolitti ál­láspontja —, vagy a hitelek korlátozásáról és a jelenle­ginél is kisebb arányú álla­mi megrendelésekről — ezt védelmezte La Maifa — volt szó. A kabinet egyik el­gondolást sem vette védel­mébe, ami arra vall, hogy nem is törekedett valamiféle közös nevező kialakítására. Annál több jel mutat arra, áogy a hadseregben — ®­nősen a SÍD, az olasz hírszer­zés és kémelhárítás szerveze­te berkeiben — a kelleténél többen rokonszerveznek a szélsőjobboldali erőkkel. Né­hány tiszt és főtiszt őrizetbe­vétele ráirányította az olasz közvélemény figyelmét né­hány parancsnok titkos neo­fasiszta kapcsolataira. S bár az újságok és a heti­lapok által elég részletesen feltárt politikai intimitások országszerte nagy érdeklő­dést váltanak ki, a bérből és fizetésből élőket elsősorban mégis az árak alakulása fog­lalkoztatja. A páratlan ará­nyokat öltő infláció megfé­kezését követelte a három szakszervezeti szövetség a február végén meghirdetett i általános sztrájkkal, amely több mint 14 millió dolgozó munkabeszüntetését eredmé­nyezte. A kormány ígéretei ugyan­is, akárcsak korábban, ez­úttal is ígéretek maradtak. Sőt, átlag 15 százalékos drá­gulás következett be, növe­kedett a munkanélküliség, a lira a közelmúltban ismét mélypontra zuhant: a milá­nói tőzsdén például a dol­lárhoz képest 790—810-ről 820—840-re süllyedt BARMIKÉNT is alakuljon a következő Rumor-kormány sorsa, május 12-én újabb akadállyal találja szembe magát: ezen a napon rende­zik az anakronisztikus nép­szavazást a válásról. A val­lási ellentéteket felszító, izzó hangulatú korteshadjáratban — mint oly gyakran Itália történetében — ismét a leg­lényegesebbről terelődik el a figyelem. Ez pedig nem más, mint az igazság, amelyet nemrég a londoni Times így fogalmazott meg: Itália jö­vője két párt, a keresztény- demokraták és a kommunis­ták főtitkárának kezében van. Gyapay Dénes Befejeződlek Glerek és Busák varsói megbeszélései A hivatalas baráti len­gyelországi látogatáson tar­tózkodó csehszlovák párt- és kormányküldöttség Gustav Husák, a CSKF KB főtitká­rának vezetésével csütörtö­kön reggel megtekintette Varsó néhány történelmi ne­vezetességét, majd felkeres­te a zerani személyautógyá­rat, ahol megismerkedett a „Polski-Fiat”-ok gyártásával. Ezt követően a LEMP székházában folytatódtak és befejeződtek a két párt- és kormányküldöttségének hi­vatalos tárgyalásai. A len­gyel delegációt Edward Gie- rék, a LEMP első titkára, a csehszlovákot Gustáv Husák vezette. A tárgyalásokról kö­zös közleményt adnak ki. Olasz parlamenti vizsgálat Az olasz törvényhozás megkezdte az igazságügyi hatóságok által a korrupciós olajbotrányban megvádolt miniszterek és parlamenti képviselők ügyében a vizs­gálatot. A parlament két há­zának elnöke, Pertini és Spagnolli rövid bejelentést tett erről a képviselőházban, illetve a szenátusban. A kolosszális megvesztege­tési és visszaélési ügyben a parlamenti képviselők vád alá helyezéséről a törvény- hozás dönt. Az iratok egy ré­szét a képviselőház illetékes vizsgálóbizottságához továb­bították. Ez a múlt héten úgy határozott, hogy vád­emelési javaslatot tesz a par­lamentnek Mauro Ferri szo­ciáldemokrata, volt iparügyi miniszter és Athos Valsecchi kereszténydemokrata, volt pénzügyminiszter ügyében, az ügy levéltárba helyezését javasolta viszont négy másik ismert politikus — Giulio Andreotti, Mario Ferrari Ag- radi, Giacinto Bosco és Lui­gi Preti — esetében. Pravda; íf,| Kzakasx a két ország; együttmű­ködésében „Leonyid Brezsnyev, az ßZKP KB főtitkára és Georges Pompidou francia elnök találkozója újabb fon­tos lépés a szovjet—francia kapcsolatok fejlődésében. Ez a találkozó ismét megerősí­tette, hogy maradéktalanul érvényesül a Szovjetunió és Franciaország közötti baráti együttműködés fejlesztésé­nek irányvonala” — írja a Pravda csütörtöki száma. A Szovjetunió és Fran­ciaország között bizalomtel­jes kapcsolatok alakultak ki — állapítja meg a lap. Az enyhülés ügye Európá­ban jelentősen előretört és ebben nagy érdemeket szer­zett a Szovjetunió és Fran­ciaország, példát mutatva arra, hogy a békés egymás mellett élés elvein hogyan lehet és hogyan kell építeni a szilárd jószomszédi kap­csolatokat a különböző tár­sadalmi rendszerű országok között. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet munkájának eredményei ar­ra hivatottak, hogy belőlük a szilárd béke fejlődjék ki a kontinensen- A picundai találkozón nagy figyelmet szenteltek az értekezlet mun­kájának. „Az európai érte­kezlet sikeres befejezésének gyökeresen meg kell javíta­nia a politikai légkört Euró­pában.” Leonyid Brezsnyev és Georges Pompidou találko­zójának eredményei kimu­tatták az enyhülést ellenzők érveinek tarthatatlanságát — mutat rá a Pravda. „A fran­cia—szovjet kapcsolatok fej­lődése meggyőzően tanúsítja, hogy korunkban a nemzet­közi helyzet minden bonyo­lultsága, ellentmondásai el­lenére mélyül az átmenet a konfrontáció és a „hideghá­ború” időszakából az eny­hüléshez és a különböző tár­sadalmi rendszerű országok közötti gyümölcsöző , együtt­működés időszakához. „A szovjet—francia bővü­lő együttműködés — amely­nek a picundai találkozó újabb lendületet adott — fontos tényező Európa és az egész világ békéjének meg­szilárdításában” — hangoz­tatja a Pravda. Algéria és Líbia ellenzi az embarctó feloldását Tripoliban tanácskozott az arab olajtermelők értekezlete. (Népújság-telefoto — AP—MTI—KS) Kairdban meglepetést kel­tett a bejelentés, hogy dön­tés nélkül felfüggesztették az arab olajügyi miniszte­rek szerdán megnyílt líbiai értekezletét. A kilenc arab miniszter vasárnap Bécsben folytatja a tárgyalásokat az Egyesült Államokkal szem­ben alkalmazott olaj embargó feloldásáról és a kőolajter­melés csökkentésére vonat­kozó határozat érvénytelení­téséről, s ezt követően hoz­zák nyilvánosságra döntésü­ket. A halasztást azzal in- dolkolták, hogy egyes mi­niszterek konzultálni kíván­nak a kormányukkal, A csütörtöki kairói lapok első kiadásukban még veze­tő helyen közölték, hogy csütörtökön hozzák nyilvá­nosságra a tripoli értekezlet döntését az Egyesült Álla­mokba irányuló olajszállítá­sok feújításáról. Egyes jelentések szerint valószínű, hogv az arab or­szágok végül hozzájárulnak az Egyesült Államokkal szemben alkalmazott olaj- embargó feloldásához, de fenntartják maguknak a jo­got, hogy ismét politikai fegyverként használják fel olajukat, amennyiben nem jön létre a szíriai—izraeli csapatszétválasztás, s Izrael megtagadja a megszálló arab területek kiürítését. Jamani szaúd-arábiai olaj­ügyi miniszter kijelentette, hogy az arab országoknak az embargó feloldásával is bátorítaniok kell azt ^ vál­tozást, amely az Egyesült Államok közel-keleti politi­kájában tapasztalható. Ezzel szemben továbbra is indo­koltnak minősítette a Hol­landiával és Dániával szem­ben érvényben levő ölaj- szállitási tilalmat. Musza Szabri, az A1 Akhbar fő- szerkesztője jelzi, hogy Al­géria és Líbia részéről el­lenállásba ütközött és ütkö­zik az olajembargó /

Next

/
Thumbnails
Contents