Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-15 / 62. szám

I Csütörtök esti külpolitika -uieui&runfc

Történelmi jegyzőkönyv

ÖRVENDETES, hogy az utóbbi esztendőkben gyakran kényszerültünk arra, hogy „történelmi” jelzővel illessünk szerződéseket, megállapodásokat. Nos, az európai kontinens jelene, de méginkább jövője szempontjából most egy újabb fontos okmány aláírására került sor csütörtökön délben. Hivatalos jegyzőkönyvnek nevezik a nyolc pontot magában foglaló megállapodást, amelyet hat — ugyancsak írásban rögzített —, álláspont egészít ki. A jegyzőkönyv a két német állam külképviseleteinek megnyitását rögzíti. Témájánál fogva igényt tart a történelmi jelzőre.

Hosszú tárgyalások, kudarcok és újabb nekilendülések után jutott el a megállapodás végső formájáig. Csütörtök délben a nyugatnémet kancellári hivatalban nem kisebb ügyben született meg a régóta várt megnyugtató megoldás, mint az NDK és az NSZK állandó kapcsolatának rendezésében. A közeli jövőben Bonnban, illetve Berlinben felállítandó állandó képviseletek formálisan is jelzik majd, hogy két német állam létezik, két szuverén német kormány működik, ■

TÖBB MINT EGY EVE, 1972. decemberében Berlinben írták' alá a két német állam alapszerződését. Azt követően azonban a tárgyalások mintha félgőzzel folytak volna. A nyugatnémet ellenzék heves rohamokat indított a koalíció ellen, s Brandt kancellár súlyos szemrehányásokkal illette már az alapszerződés tető alá hozása miatt Késedelmet szenvedett a csehszlovák—nyugatnémet szerződés aláírása is, ami bizonyos mértékig lelassította a Brandt—Scheel koalíció úgynevezett keleti politikájának beteljesedését az európai szocialista országokkal a diplomáciai kapcsolatok felvételét is.

„Az enyhülésnek nincs alternatívája” • irta nemrég egy cikkében a Novoje Vremja. Akik a csütörtökön aláírt NDK—NSZK jegyzőkönyv létrejöttén fáradoztak, bizonyára ennek az igazságnak a felismeréséből indultak ki. Kontinensünkön a gyakran emlegetett német kérdésnek — valljuk meg őszintén —, okkal megvannak a maga fülsértő felhangjai. Ezek közé sorolhatjuk a két német állam hosszú ideig rendezetlen kapcsolatát Is. Az a körülmény, hogy végül mégis sikerült megállapítani, hogy az NDK részéről — mert ez Is hozzzátartozik az igazsághoz —, újabb kezdeményezéssel kilendítették a tárgyalásokat a holtpontról, mindez együttvéve amellett szól, hogy a jószándékkal megközelített, még oly bonyolultnak tűnő kérdésekben is ott lapul a megegyezés lehetősége.

TÖRTÉNELMI JEGYZŐKÖNYV aláírásáról beszéltünk. De hadd tegyük hozzá: a két német állam jószomszédi kapcsolatainak utján még csak az első mérföldköveknél tartunk. Berlinben már többször nyomatékkai kijelentették: a különböző társadalmi berendezkedésű két ország jószomszédi viszonyára törekednek. A folytatás már nemcsak Berlinen, Bonnon is múlik.

— NSZK jegyzőkönyv

A két német állam külképviseleteinek megnyitásáról

Csütörtökön délben Bonnban aláírták a két német állam egyezményét az állandó képviseletekről. Képünk: Kurt Nier, az NDK küiügyminiszter-helyettese (balról) és Günther Gaus, az NSZK kancellári hivatali államtitkára az aláírásnál.

(Népújság-telelőt© — AP—MTI—KS)

Kurt Nier, az NDK kül- Ügvminiszter-helyettese és Günter Gaus nyugat'-, imet államtitkár csütörtökön dél- ben aláírta a két német állam külképviseleteinek megnyitásáról szóló jegyzőkönyvet

A nyugatnémet képviselet az NDK külügyminisztériumával tart majd fenn hivatalos kapcsolatot, a* NDK bonni képviselete pedig a kancellári hivatallal.

A jegyzőkönyvet kiegészítő okmány szerjjit az NSZK állandó képviselete Nyugat- Berlin érdekeinek képviseletét is ellátja, összhangban a négyoldalú megállapodással, ez a körülmény azonban nem érinti az NDK kormányának és Nyugat-Berlin szenátusának megállapodásait.

A megállapodás életbelépéséhez nyugatnémet részről még a szövetségi tanács megerősítése szükséges. Bonnban arra számítanak, hogy a két képviselet nyár elején már meg is kezdi munkáját

Az ünnepélyes aláírásra s a kísérő okmány parafálá- sára Bonnban, a kancellári hivatalban került sor.

Az aláírás után az okmányok szövegét nyilvánosságra hozták. A két német állam küldöttségének jegyzőkönyvileg rögzített megállapodása értelmében Berlinben az NSZK, Bonnban az NDK nyit „állandó képviseletet”. A nyugatnémet képviselet vezetőjét az NDK államtanácsának elnökénél, az NDK képviseletének vezetőjét pedig a szövetségi elnöknél akkreditálják.

Az állandó képviseletekre vonatkoznak a diplomáciai kapcsolatokra érvényes bécsi konvenció (1901. április 18.) rendelkezései

"*"*,"""‘** l,r ■ 1 ....

A

góniából agóniába

„OLASZORSZÁG — polllitikai értelemben — olyan, mint a macska. Mindig talpra esik és elevenebben pattan fel, mint annak előtte... A leglényegesebb dolog, amit Olaszországról meg kell ta- \ nulni: hihetetlen módon meggyötörhetik, időnként az agónia állapotába kerül, egyik válságból a másikba vonszolja magát, de minden j isi ás és minden logika ellenére mindegyiket túléli”.

Cyrus L. Sulzbergertől, a New York Times nagy tekintélyű publicistájától származik a fenti megállapítás. Azért idéztük, mert alaposan rátapint az igazságra. Itália ugyanis újabb válságos periódusát éli: Mariano Rumor ezúttal ötödik alkalommal kapott felhatalmazást Leone államelnöktől a kabinet megalakítására.

Nehéz a feladata. Hiszen Olaszország — Alessandro Pertini, a parlament kereszténydemokrata elnökének szavaival élve — a köztársaság megszületése óta legnehezebb pillanatait éli. N a gyarányú panamák és emésztő gazdasági gondok, szélsőjobboldali főtisztek leleplezett összesküvése és rohamosan emelkedő árak — mindez együttesen vezetett a politikai bizalmatlanság egyre feszültebb légköréhez.

Ami a korrupciós botrányt illeti, szinte napról napra újabb részletek látnak napvilágot Az olasz parlament különbizottsága előtt egykori kormányfők és miniszterek kényszerülnek vallomást tenni. A vád: pártjaik javára — egyes esetekben, saját

0JÜjü

1974. Sk&CitU) tó* péEtsk

céljaikra — kisebb-nagyobb összegeket fogadtak el magán-olajtársaságoktól, ipari cégektől. Töbíb milliárd lírát tesz ki a szóban forgó összeg, amelyről máris 250 csekk és néhány — igaz, egymással gyakran ellentétes — vallomás tanúskodik.

Az olasz gazdasági élet eközben — a hatvanas évek elején tapasztalt rohamos fejlődés után — megtorpant és napjainkban súlyos válsággal küszködik. Kilenc- ezer-milliárd líra az állam- háztartás deficitje, s ezzel Olaszország a kapitalista világ deficitrekordjait döngeti. Megfigyelők szerint mindenekelőtt az juttatta ilyen helyzetbe, hogy az egymást követő kormányok idejük, energiájuk java részét a fennmaradás bonyolult manővereire összpontosították. A várva várt társadalmi és gazdasági reformok éppúgy félbemaradtak, mint például a déli országrész — a Mez- zogiorno — fejlesztése.

TULAJDONKÉPPEN a gazdaságpolitikai koncepciók közti különbség okozta a 35. olasz kabinet lemondását Is: a szocialista államháztartásügyi és tervezésügyi miniszter, Giolitti és a kincstárügyi tárca republikánus gazdája: Ugo La Maifa nézeteltérése váltotta ki Rumor lemondását Lényeges kérdésekről: nagyarányú állami beruházásokról, ösztönzőbb hitelpolitikáról — ez volt Giolitti álláspontja —, vagy a hitelek korlátozásáról és a jelenleginél is kisebb arányú állami megrendelésekről — ezt védelmezte La Maifa — volt szó. A kabinet egyik elgondolást sem vette védelmébe, ami arra vall, hogy nem is törekedett valamiféle közös nevező kialakítására.

Annál több jel mutat arra, áogy a hadseregben — ®nősen a SÍD, az olasz hírszerzés és kémelhárítás szervezete berkeiben — a kelleténél többen rokonszerveznek a szélsőjobboldali erőkkel. Néhány tiszt és főtiszt őrizetbevétele ráirányította az olasz közvélemény figyelmét néhány parancsnok titkos neofasiszta kapcsolataira.

S bár az újságok és a hetilapok által elég részletesen feltárt politikai intimitások országszerte nagy érdeklődést váltanak ki, a bérből és fizetésből élőket elsősorban mégis az árak alakulása foglalkoztatja. A páratlan arányokat öltő infláció megfékezését követelte a három szakszervezeti szövetség a február végén meghirdetett i általános sztrájkkal, amely több mint 14 millió dolgozó munkabeszüntetését eredményezte.

A kormány ígéretei ugyanis, akárcsak korábban, ezúttal is ígéretek maradtak. Sőt, átlag 15 százalékos drágulás következett be, növekedett a munkanélküliség, a lira a közelmúltban ismét mélypontra zuhant: a milánói tőzsdén például a dollárhoz képest 790—810-ről 820—840-re süllyedt

BARMIKÉNT is alakuljon a következő Rumor-kormány sorsa, május 12-én újabb akadállyal találja szembe magát: ezen a napon rendezik az anakronisztikus népszavazást a válásról. A vallási ellentéteket felszító, izzó hangulatú korteshadjáratban — mint oly gyakran Itália történetében — ismét a leglényegesebbről terelődik el a figyelem. Ez pedig nem más, mint az igazság, amelyet nemrég a londoni Times így fogalmazott meg: Itália jövője két párt, a keresztény- demokraták és a kommunisták főtitkárának kezében van. Gyapay Dénes

Befejeződlek Glerek és Busák varsói megbeszélései

A hivatalas baráti lengyelországi látogatáson tartózkodó csehszlovák párt- és kormányküldöttség Gustav Husák, a CSKF KB főtitkárának vezetésével csütörtökön reggel megtekintette Varsó néhány történelmi nevezetességét, majd felkereste a zerani személyautógyárat, ahol megismerkedett a

„Polski-Fiat”-ok gyártásával.

Ezt követően a LEMP székházában folytatódtak és befejeződtek a két párt- és kormányküldöttségének hivatalos tárgyalásai. A lengyel delegációt Edward Gie- rék, a LEMP első titkára, a csehszlovákot Gustáv Husák vezette. A tárgyalásokról közös közleményt adnak ki.

Olasz parlamenti vizsgálat

Az olasz törvényhozás megkezdte az igazságügyi hatóságok által a korrupciós olajbotrányban megvádolt miniszterek és parlamenti képviselők ügyében a vizsgálatot. A parlament két házának elnöke, Pertini és Spagnolli rövid bejelentést tett erről a képviselőházban, illetve a szenátusban.

A kolosszális megvesztegetési és visszaélési ügyben a parlamenti képviselők vád alá helyezéséről a törvény- hozás dönt. Az iratok egy részét a képviselőház illetékes vizsgálóbizottságához továbbították. Ez a múlt héten úgy határozott, hogy vádemelési javaslatot tesz a parlamentnek Mauro Ferri szociáldemokrata, volt iparügyi miniszter és Athos Valsecchi kereszténydemokrata, volt pénzügyminiszter ügyében, az ügy levéltárba helyezését javasolta viszont négy másik ismert politikus — Giulio Andreotti, Mario Ferrari Ag- radi, Giacinto Bosco és Luigi Preti — esetében.

Pravda;

íf,| Kzakasx a két ország; együttműködésében

„Leonyid Brezsnyev, az ßZKP KB főtitkára és

Georges Pompidou francia elnök találkozója újabb fontos lépés a szovjet—francia kapcsolatok fejlődésében. Ez a találkozó ismét megerősítette, hogy maradéktalanul érvényesül a Szovjetunió és Franciaország közötti baráti együttműködés fejlesztésének irányvonala” — írja a Pravda csütörtöki száma.

A Szovjetunió és Franciaország között bizalomteljes kapcsolatok alakultak ki — állapítja meg a lap.

Az enyhülés ügye Európában jelentősen előretört és ebben nagy érdemeket szerzett a Szovjetunió és Franciaország, példát mutatva arra, hogy a békés egymás mellett élés elvein hogyan lehet és hogyan kell építeni a szilárd jószomszédi kapcsolatokat a különböző társadalmi rendszerű országok között.

Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet munkájának eredményei arra hivatottak, hogy belőlük a szilárd béke fejlődjék ki a kontinensen- A picundai találkozón nagy figyelmet szenteltek az értekezlet munkájának. „Az európai értekezlet sikeres befejezésének gyökeresen meg kell javítania a politikai légkört Európában.”

Leonyid Brezsnyev és Georges Pompidou találkozójának eredményei kimutatták az enyhülést ellenzők érveinek tarthatatlanságát — mutat rá a Pravda. „A francia—szovjet kapcsolatok fejlődése meggyőzően tanúsítja, hogy korunkban a nemzetközi helyzet minden bonyolultsága, ellentmondásai ellenére mélyül az átmenet a konfrontáció és a „hidegháború” időszakából az enyhüléshez és a különböző társadalmi rendszerű országok közötti gyümölcsöző , együttműködés időszakához.

„A szovjet—francia bővülő együttműködés — amelynek a picundai találkozó újabb lendületet adott — fontos tényező Európa és az egész világ békéjének megszilárdításában” — hangoztatja a Pravda.

Algéria és Líbia ellenzi az embarctó feloldását

Tripoliban tanácskozott az arab olajtermelők értekezlete.

(Népújság-telefoto — AP—MTI—KS)

Kairdban meglepetést keltett a bejelentés, hogy döntés nélkül felfüggesztették az arab olajügyi miniszterek szerdán megnyílt líbiai értekezletét. A kilenc arab miniszter vasárnap Bécsben folytatja a tárgyalásokat az Egyesült Államokkal szemben alkalmazott olaj embargó feloldásáról és a kőolajtermelés csökkentésére vonatkozó határozat érvénytelenítéséről, s ezt követően hozzák nyilvánosságra döntésüket. A halasztást azzal in- dolkolták, hogy egyes miniszterek konzultálni kívánnak a kormányukkal,

A csütörtöki kairói lapok

első kiadásukban még vezető helyen közölték, hogy csütörtökön hozzák nyilvánosságra a tripoli értekezlet döntését az Egyesült Államokba irányuló olajszállítások feújításáról.

Egyes jelentések szerint valószínű, hogv az arab országok végül hozzájárulnak az Egyesült Államokkal szemben alkalmazott olaj- embargó feloldásához, de fenntartják maguknak a jogot, hogy ismét politikai fegyverként használják fel olajukat, amennyiben nem jön létre a szíriai—izraeli csapatszétválasztás, s Izrael megtagadja a megszálló arab területek kiürítését.

Jamani szaúd-arábiai olajügyi miniszter kijelentette, hogy az arab országoknak az embargó feloldásával is bátorítaniok kell azt ^ változást, amely az Egyesült Államok közel-keleti politikájában tapasztalható. Ezzel szemben továbbra is indokoltnak minősítette a Hollandiával és Dániával szemben érvényben levő ölaj- szállitási tilalmat. Musza Szabri, az A1 Akhbar fő- szerkesztője jelzi, hogy Algéria és Líbia részéről ellenállásba ütközött és ütközik az olajembargó

/