Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-02 / 51. szám

A Min;sztertanács tar?vaha 1 1 1 r"lm'"" .............. ■ ™. v. . /aatai A „vitamin-határozat" Bé’apátfalva jövőjét formáljak A Hamuhegy tövében földgépek dübörögnek, arrébb a szállás: gyárépítőknek készül 1 Munkában a földmunkagépek, (Foto; Perl Márton.) ‘ KÖLTŐI TÜLZAS nélkül, nyugodtan nevezhetjük „vi­tamin-határozatnak” azt a döntést, amelyet a Miniszter- tanács legutóbbi ülésén ho­zott. A gyümölcsről, zöldség­ről, burgonyáról volt ugyan­is szó. A gyümölcs és a zöld­ség elsősorban a korszerű táplálkozás kelléke, döntő szerepet játszik a szervezet vitaminellátásában. Részben ide tartozik a burgonya is (az európai, téli skorbutjár- ványok a burgonya megho­nosodás után szűntek meg) ám ez utóbbi növénynek — az évszázadok során kiala­kult táplálkozási hagyomá­nyok következtében — a la­kosság élelmezésében ki­emelkedő jelentősége van. Mindhárom csoport alap­vető élelmiszernek minősül tehát. Az elmúlt években időszakonként kisebb zava­rok jelentkeztek az ellátás­ban és a fogyasztók körében olykor elégedetlenséget oko­zott az árak emelkedése is. Az okok sokrétűek, de alap­jában véve ismertek. A magyar mezőgazdaság az elmúlt esztendőkben so­ha nem látott mértékben fo­kozta a termelést. Korszerű, nagy termelékenységű eljá­rásokat vezettek be a gya­korlatba, de ezek elsősorban a növénytermesztés és az állattenyésztés területén vol­tak alkalmazhatók. A ker­tészkedés még mindig igen sok munkaerőt igényel, a mezőgazdaságban foglalkoz­tatható munkaerő száma pe­dig csökken. A paraszti élet- színvonal emelkedésével párhuzamosan, illetve an­nak megfelelően a kertészeti munkaerő csak úgy lehetett eddig is biztosítani, ha a ker­tészetek dolgozóinak maga­sabb béreket fizettek. Rész­ben ez vezetett az árak emelkedéséhez. SOKAT BESZÉLTÜNK már erről a témáról, de az említett kormányhatározat­ban éppen az az új és je­lentős, hogy _ a kérdést tel­jes körben — komplexen — vizsgálja és keresi a megol­dást. Erre mutat már az is, hogy a határozati javaslatot a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter, a belkereske­delmi miniszter, valamint az anyag- és árhivatal elnöke együttesen terjesztették elő. A Minisztertanács ebben a Egy esztendővel ezelőtt örömmel regisztráltuk la­punkban, hogy büszke cím, kiváló vállalat eredményei­nek részese a 3300 hektárt művelő Nagy gombosi Állami Gazdaság. A rang természe­tesen kötelez. A színvonal őrzésére, a termelési sike­rek fokozására! Nos, e téren nem lehet rossz szavunk. Hatvan egyik éléstára, s a vetőmagvakat külföldre is exportáló gazda­ság 12 millió forintot megkö­zelítő tiszta nyereséggel zár­ta az 1973-as évet, ami két millióval több a tervezett­nél. S mind ezt annak elle­nére produkálta, hogy aszály- lyal, máskor pusztító szélvi­harral kellett megküzdenie. ★ Milyen ágazati számok áll­nak a múlt évben teljesített 63 millió forint termelési ér­ték mögött Nagy gomboson?. Első helyre kívánkozik 1100 hektár őszi búza, amely át­lag 43 és fél mázsával fize­tett. Zöldborsóból a 410 hek­tárról 120 vagonnyi friss ter­mést szállítottak a Hatvani Konzervgyárnak. A tervezett 13 mázsa helyett 18 mázsá­val szolgált 200 hektáron a repce. S az Egér-Gyöngyös vidéki Pincegazdaságnál 6200- mázsa szőlőt értékesítettek 100 hektárról. Nem lehet panaszuk a gazdaság vezetőinek, Száraz József nek és Molnár István- Wak, a 613 darabot számláló, osztrák-tarka tehénállomány- 1* seni. A jószágok taghoza­hármas körben jelölte meg a megoldás útját is. A legfontosabb természe­tesen a termelés. A nagyüze­mek a közelmúltban már je­lentős sikereket mutathattak fel a kertészkedés gépesíté­sében, ez azonban elsősor­ban a konzervipar nyers­anyagellátására hatott ked­vezően. A nagy tömegben tartósításra készülő áruk termesztésének gépesítését egyszerűbb megoldani, a friss fogyasztásra szánt ker­tészeti termékek előállítása bonyolultabb. A Miniszterta­nács leszögezte, hogy a kertészeti üzemág az eddig érvényben volt támogatáso­kat a következő ötéves terv időszakában is megkapja. Ezen túl, a korai termékek előállítását segítő növényhá*- zakra és fűtött fóliatelepek­re a határozat ötven száza­lékos — sőt meghatározott esetekben 70 százalékos '— vissza nem térítendő állami támogatást biztosít. (A pri­mőr áruk termesztésének fo­kozása révén széthúzható az az időszak, amikor friss zöldséget lehet kapni, ily módon javítható az ellátás, mérsékelhető az árszínvo­nal.) KEDVEZŐ PIACI HELYZET azonban a kisüzemek segít­sége nélkül nem képzelhető el. Űj a kormány felfogásá­ban, hogy most ez a terme­lési kör is komoly támoga­tást kap. Az állam a kis­üzemi fóliaházak létesítésé­hez is biztosít 30 százalékos dotációt, reméljük, most már valóban érezteti majd hatá­sát az a döntés, hogy meg kell javítani a kertészkedő kis­üzemek gép- és eszközellá­tottságát. Sokat várhatunk attól a döntéstől, hogy a jö­vőben a szervezett formában értékesített háztáji kertésze­ti termékek után nyugdíj- nap-jóváírásban részesítik a tSz-tagokat. Magyarán: a nyugdíjalap kiszámításakor közös tevékenységnek szá­mítható a tsz-tagnak az is, ha a háztáji földjén kertész­kedik. (Eddig csak az ál­lattenyésztésben alkalmaztak ilyen megoldást.) Így remél­hető, hogy ezután sok tsz- tag kukorica helyett zöldsé­get termeszt majd a háztá­jiban. A másik feladatkör a for­galom, tehát a felvásárlás és ma egyik esztendőről a má< síkra átlagban 250 literrel emelkedett. ★ Hagyjuk azonban a múltat! Nézzük meg közelebbről, mi­vel van elfoglalva ezekben a napokban a gazdaság kö­zel négyszáz dolgozója? S mi­féle feladatokat tűztek ma­guk elé ebben az évben a szakemberek? Legelsősorban örvendetes, hogy néhány népgazdasági szempontból fontos növény termőterületét megnövelték Nagygomboson. Miután Ná­ndi Mihály brigadéros irá­nyításával Sós László, Bod­nár Sándor, Molnár József, Sós Pál és társaik elvetet­ték a 250 hektárnyi tavaszi árpát, rögtön a magrépára álltak, amelynek területe duplájára nőtt, s idén eléri a 80 hektárt. Majdnem száz hektárral emelkedett a zöld­borsó is, ami javarészt szin­tén földben van. Majd jön a fajtaborsó, hogy a növek­vő külföldi és hazai vető- magígényt mind jobban ki­elégítse. A traktoristák, gépkezelők és szerelők lendülete átra­gadt a szőlő telepen dolgozók­az értékesítés. Jól érzékel­hető a kormánynak az a szándéka, hogy az előállított kertészeti termékek minél nagyobb részét a szervezett kereskedelem medrébe terel­je. itt ugyanis az árak job­ban kézben tarthatók, hatáso­sabban ellenőrizhetők. Egyéb­ként pedig a kijelölt keres­kedelmi szervezetek is jelen­tős állami támogatást kap­nak, hogy feladataiknak megfelelhessenek, gyorsan és kulturált formában juttassák el a friss, vitamindús árut a lakosságnak. Ez természete­sen nemcsak pénzkérdés, ezért a határozat fontos fel­adatként jelöli meg a keres­kedelmi szervezet működésé­nek javítását is. A termelő és a fogyasztó tapasztalatból tudja, hogy e témában is bő­ven megérett az idő a cse­lekvésre. A kereskedelem gondolat­körébe tartozik a Miniszter- tanácsnak az a döntése, hogy a friss zöldáruellátásban a hazai fogyasztás elsőbbséget élvez, tehát a hazai ellátás rovására nem szabad kül­földre szállítani az árut. Sőt, amennyiben lehetséges, job­ban ki kell használni az im­portlehetőségeket, tehát a külföldről való vásárlást is a megfelelő hazai árukínálat érdekében. A HARMADIK GONDO­LATKOR: az árak. Tudomá­sul kell persze vennünk, hogy a kertészkedés közgaz­dasági körülményeit a mi­nisztertanácsi határozat sem tudja alapvetően megváltoz­tatni. A termeléshez szüksé­ges ipari termékek ára emelkedik. Fokozatosan drá­gul a munkaerő. Naivság lenne tehát olyan célt ki­tűzni, hogy a kertészeti ter­mékek ára csökkenjen, tér­jen vissza valami korábbi színvonalhoz, a miniszterta­nácsi határozat azonban ki­mondja, hogy a cél „az ed­diginél mérsékeltebb emel­kedési ütemű fogyasztói ár­színvonal tartása”. Vagyis a piaci árak ne emelkedjenek jobban, mint a városi lakosság jövedelme. Ez nemcsak gazdasági, ha­nem fontos társadalompoli­tikai célkitűzés is, amelynek teljesüléséért valamennyi il­letékesnek felelősségteljesen kell munkálkodnia. ra Is. Vége felé tart a met­szés. Ami itt legjobban iz­gatja Kovács Jánost: rövide­sen további telepítésről dön­tenek! A gombosi homokos lejtőn van még 29—25 hek­tárnyi terület, ami igen al­kalmas e célra. ★ Komoly fejlődés előtt áll a nagygombosi kerület szarvasmarha-tenyésztése is. Ez viszont már Csató Sándor főág ronomus gondját szapo­rítja. Hogy mit Ígér e tekintet­ben az esztendő? Az állománycserével pár­huzamosan a darabszám nö­velését tűzte ki célul a gaz­daság, s ennek érdekében 1974-ben ötmillió forintot költenek egy 200 férőhelyes, könnyűszerkezetes tehénistál­ló építésére, a következő év­ben pedig ezt megduplázzák. Ami annyit jelent, hogy két esztendő alatt a gombosi te­henészet eléri az 1100 da­rabszámot. Az állománycseréhez, a fo­kozatos átálláshoz fűződik még egy idei tervszám: év végére szeretnék a tehenek átlag tej hozamát 3400 literre növelni. Ennek jelentősége, Bélapátfalva felső határá­ban, a Hamuhegy tövében gépek dübörögnek. Kotró ha- rapdál az „úr rétjén”, dózer feszül a földnek: új gyár születik ott, ahol most még gyér vizű patakocskák csör­gedeznek lefelé a Blikkből, S kirándulók száguldoznak az országúton. Friks földhányás nyújtózik feketén, máris több száz mé­teres hosszúságban, s terje­delmes csatorna mélyül mö­götte — pedig csak nemrég kezdtek az érdekes vállalko­záshoz. A nagy munkához, amelynek során új, közös mederbe terelik, elvezetik a leendő üzem területéről a Mocsolyást és társait, új nyomvonalat vágnak a vad- nai útnak. Napszítta, szélcserzett, kö­zépkorú férfi a dózeros, Sza­bó Miklós, aki elsőként jön elő gépéből, a látogatáskor. S mint mondja: elsőnek is érkezett ide. Még december 20-án. — Karácsony előtt, meg a két ünnep között persze, még nem sokat dolgoztunk — beszéli —: éppen, hogy csak belekóstoltunk az újabb feladatba. Inkább próbálgat­tuk a dózert, ismerkedtünk a tereppel. Januárban, feb­ruárban azonban a váltóm­mal együtt már megmozgat­tunk vagy 30 ezer köbméter­nyi földet! értéke akkor tűnik ki, ha a pár esztendővel ezelőtti „hul­lámvölgyre” emlékeztetünk. Akkor a 2800 litert sem ér­ték el a gazdaság tehenei. ★ Persze, így olvasva, szé­pen csengenek ezek a szá­mok, a felsrófolt tervmuta­tók. De mindjárt felötlik a kérdés bennünk, vajon meny­nyire reálisak? Mi a bizto­síték arra, hogy a megnö­velt vetésterületek, szőlőte­lepítések, a megszaporított tehénistállók arányosan fo­rinttá válnak? Molnár István jó üzem­gazdász hírében áll, hitelt adhatunk szavainak, amikor arról beszél: sikereik titka a munka évről évre javuló ter­melékenysége ... Két eszten­deje 42 ezer forintot produ­kált egy gombosi dolgozó. Tavaly 57 ezerre nőtt ez a szám. 1974-re bízvást számol­hattak tehát 63 ezer forint­tal. Sikereiket támogatja, biz­tosítja egyébként a techno­lógiai fejlődés, valamint a géppark fokozott növelése, amit megint nem hagyha­tunk számításon kívül. (tnoldvay) Leníhvárosfeól, a készülő olefinműtől jött a dózeros, s ahogyan később, az előke­rülő Földes Ernőtől halljuk: prszágjáró a kotrómester is. — Mindössze 25 esztendős vagyok — magyarázza a fia­talember —, de már magam is részt vettem jónéhány nagy építkezésen. Voltam Vásárosnaménynál, ahol egy nemzetközi távvezetéket húz­nak majd át a Tisza alatt, s dolgoztam Kazincbarcikán is, hogy csak az izgalmasabba­kat említsem. Sokat „csa­vargóm”, hétközben most is lakókocsiban élek, ami csep­pet sem kényelmes, koránt­sem ideális, különösen mióta házasember vagyok. Anyagi­lag azonban, valahogy meg­találom a számításomat, s egyelőre eszemben sincs, hogy abbahagyjam ezt a munkát! S úgy látom, hogy a kenőm, a segítőtársam is — mutat Kuli Jánosra — hasonló véleményen lehet, mert roppant ragaszkodik a géphez. Még az idén elmegy a tanfolyamra, hogy mielőbb ő is nyeregbe ülhessen... □ □ □ Az év első két h önapjában a kotrósok is — vannak már egy páran — megmozgattak valami 22 ezer köbméter föl­det, s ahogy enged a talaj, egyre nagyobb teljesítmé­nyekre számítanak. Éjjel-nappal dolgoznak már az első gépek is, s a jövő héttől, amint megjön az erősítés, még nagyobb zajt csapva, egyre többet mutat­nak munkájukból. Annyit termelnek, hogy a nagy Tátra gépkocsiknak ugyancsak iparkodniuk kell majd, ha győzni akarják a feladatot, állni a versenyt a kotrókkal, dózerokkal! S szükség is van az igye­kezetre, mert — mint hall­juk a FÖLDGÉP embereitől —: az útkorrekció és a pa­takrendezés alkalmával, hoz­závetőlegesen félmillió köb­méter földdel kell megbir­kózni itt, ebben az esztendő­ben .., □ □ □ Mindez persze, csak egy része az idei munkának. 1973-ban igen eredménye­sen dolgozott megyénk egyik legnagyobb vállalata, a Mát- ravidéki Fémművek. Tőkés exportját nem kevesebb mint 34 százalékkal növelte, csökkentették a vállalatnál a gazdaságtalan termékek gyártását, javult a termékek minősége, nőtt a termelés gazdaságossága. A jól szervezett munka eredményekén’!, a nyerésé* Bélapátfalván ugyanis több­ről, sokkal többről van szó ebben az évben. Pontosabban: máris. Beszéljen azonban erről Inkább Jeszenovics Miksa a nagyberuházás lebonyolítá­sával megbízott ÉPBER ki­rendeltségvezetője : — Mint ismeretes, a föld­mérők és talajvizsgálók után a 31. számú Állami Építő­ipari Vállalat dolgozói foly­tatták a munkát, szintén még tavaly. Több más mel­lett helyet készítettek példá­ul a számukra, hozzáláttak a „végleges” irodaépület ki­alakításához, felépítik majd a kivitelezők szállásait, s az ezekhez kapcsolódó létesít­ményeket. Jelenleg 750 sze­mély számára készül a szál­láshelyül szolgáló három­szintes, illetve a két, egyen­ként kétszintes épület, de a konyha és ebédlő már két­ezer dolgozó igényeit elégít­heti ki. Egyidejűleg valósul majd meg az év végéig a kazánház is, amely természe­tesen több létesítmény fűté­sére szolgál. Az építkezésen egyelőre még az alapozás­nál tartanak, éppen most betonoznak — feltétlenül bíznunk kell azonban a de­cemberi határidők sikerében, hiszen az építők is hamaro­san erősítést kapnak. Az öreg gyár területén, egyelőre egy parányi kis épületből irányítják a mun­kát, a mintegy hatvan em­ber vállalkozását. A szom­szédban azonban mór csak­nem kész az egyemeletes fa­ház, az ÉPBER leendő főha­diszállása, amelybe rövide­sen beköltözik a nagy fela­dat elvégzéséért, az évekig tartó részmunkák összefogá­sáért, irányításáért felelős vezérkar, s ezzel újabb feje­zet kezdődik a nagyberuhá­zás történetében... is jelentősen meghaladja a korábbi évit. A dolgozóknak átlagosan — a kollektív szerződés alapján — 15-től 27 napi nyereséget fizettek. A nyereség kiosztására teg­nap került sor a gyárban. 1974. március Z., szombat Földeáki Béla Győni Gyula Kifizették a nyereséget a Mártavidéki Fémművekben I ZiildseitÄtsi női, szili tzlzpit, éptezils o napgomiHisi gazdaság Steik tifóa: i»!iyö twlüiznyséj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents