Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-02 / 51. szám

Ü! Pit m W'"W­M&' . .................... ßnrsnitfrsnn» Ánntin^nlt Egerben, a Csebokszári-városrész új óvo- UrilUII^«Uf « «#</«#(« U»f#f£ dájában 127 apróság első ízben öltött sok­színű, ezerarcú maskarát — mókával, vidámsággal búcsúztatva a farsangot. (Foto: Puskás Anikó.) ionná dollár Uj magyar film Noha a dollár értéke az utóbbi időben kissé csökkent, hét tonnányi mennyiség azért mégiscsak jelentős összeg. Különösen forintra átszámít­va. Ennyi pénz keli ugyanis ahhoz, hogy megvalósuljon a nagy népi álom: gazdag le­gyen a mi kis országunk, s a jólétnek olyan fokára emelkedjék, amelyben tilos, sőt büntetendő cselekedet a munka. De hol van ennyi pénz, és főleg hogyan lehet hozzá­állni? Nos, a magyar film­gyártás ezt a lehetetlennek látszó feladatot is megoldot­ta. Hintsek György legújabb filmje — amelyet Csurka István írt — egy csapásra gazdaggá teszi az országot, igaz, csakis egy álom keretei között. De hát ez is valami, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nem is kell hozzá nagy befektetés és a kockázat is minimális. Elsősorban egy egyszerű kisemberre, olyanra, mint Luciano, a bohóc, van szük­ség, aki váratlanul felfedezi ritka képességét, hogy előre meg tudja mondani a lottó­számokat. Ehhez a képesség­hez már csak egy jó üzleti érzékkel rendelkező mened­zsertípusú férfiú szükségel­tetik, aki pénzre váltja a ritka tehetséget. Ilyen is akad, mégpedig Szántódi úr sz mélyében, aki még barát­nőiét, a csinos Margitot is feláldozza a kis bohóc oltá­rán. Mert mondanom sem kell, hogy szex nélkül nem megy az előrelátás, Luciano csak a szerelmi kapcsolatok kellős közepette tudja meg­jósolni a nyerőszámokat Mindez persze csak ma­szek vállalkozás lenne, amo­lyan nyerészkedésféle, hava- la'nonnét föntről nem jelenne meg az elegáns és kimért modorú Ztma úr, aki kollek­tív keretek közé tereli a vál­lalkozást, mondván, ne egy­mástól szedjük el a pénzt, ott vannak a kapitalisták, nekik igazán van elég. így aztán megalakul gebinben a dollárvadász társaság, amely Luciano és természetesen a bájait feláldozó Margit se­gítségévei egymás után „rob­bantja” a nagy nyugati já­tékkaszinókat. Rulett, kártya, autóverseny és lovasderby, Ludanónak teljesen mind­egy, csak Margit kéznél le­gyen. Ö pedig, mindig... hm ...kéznél van, s így tonna­számra gyűlik a nyeremény Monte Carlóból, Londonból és a világ más tájairól, ame­lyet természetesen hazakül­désnek. Csakhogy Luciano megun­va ezt a kétes dicsőséget - és természetesen a velejáró nagy strapát — váratlanul hazaszökik. Itthon már egy egész más világ fogadja: jó­lét és teljes összkomfort mindenütt, a lakások falai­ból bor és pálinka folyik, a szomszédban már whisky is. E sorok után nem kell kü­lönösebben bizonygatni, hogy ; a Hét tonna dollár szatirikus ; töltésű film. Hintsch György ; korábbi filmje, a nagy sikert; aratott A veréb is madár is J dollárimádatunkat vette cél- ] ba. Ez az újabb produkció is j hasonló gondolatokkal fog- j lalkozik, megtoldva azt egy ; újabb mondanivalóval: va- < lahől elromlottak az álma-; ink. S valahol kissé elromlott ez a film is. Igaz, szórakoz­tató funkcióját betölti, de ennél talán többre is vállal­kozhatott volna. A helyzetek ' komikumára épített és szex­szel körített első rész, amely­ben megszerzik a nyugati valutát, túl hosszúra sikerült,, s így kevés idő —s még ke­vesebb rendezői ötlet — ju­tott a második részre. Pedig éppen a második részben, a hirtelen meggazdagodott or­szág fonákságainak bemuta­tásában rejlett volna az igazi szatíra, de ezt sajnos nem vállalták a film alkotói. A rangos szereplőgárdából elsősorban Kabos László ala­kítása tetszett, aki egyszerű eszközökkel hozta emberkö­zelbe a kis bohócot. Bárdi György (Szántódi) és Darvas Iván (Zima) a tőlük megszo­kott rutinnal és színvonalon játszották szerepeiket. Érde­mes felfigyelni a Margitot alakító Vörös Eszter és a milliomosnőt játszó Parragi Mária tehetségére is. A nagy­vonalúan szép és hatásos, színes képek Illés György operatőri munkáját dicsérik. Aldobolyi Nagy György ze­néje jól aláhúzta a film stí­lusát. Márkusz László 15.40: Vendégségben a szigeti Nagyszállóban Pest, Buda és Öbuda egye­sítésének, fővárosunk létre­jöttének centenáriumi ün­nepségsorozatában méltatla­nul háttérbe szorult egyik legszebb nevezetességünk, a Margitsziget. Pedig a sziget nek és a híres Nagyszállónak .ugyancsak jubileuma volt A televízió riportfilmje ezt a mulasztást igyekszik pó tolni, amikor a százéves szál­lodában rendezett kiállítá­sokra kalauzolja el a néző­ket. A kiállítások a sziget­ről készült festményeket, iro­dalmi, vendéglátás- és fürdő­történeti emlékeket mutatták be az érdeklődőknek. A film megszólaltatja a szigeti na­pok rendezőjét és a Nagy­szálló igazgatóját, akik sok érdekességet mondanak el Budapest büszkeségének, az egykori Nyulak szigetének múltjáról, jelenéről és jö­vőjéről. (KS) Könnyűzenei olimpia * Harmadízben rendezi meg az idén a magyar rádió szó­rakoztató zenei osztálya a Könnyűzenei olimpia című nemzetközi műsorvetélkedőt. A nagyszabású seregszemlé­re 16 ország rádióállomása küldte el színes összeállítá­sát. A 95. paragrafus Heves megyeben jelenleg több mint hatezer kismama részesül gyermekgondozási segélyben. Ez a foglalkoztatott nők 9 százaléka. Három évvel ezelőtt ez a szám kereken kétezerrel volt kevesebb ... — Mit szól ehhez? — A valóságban érvényesül a kormányhatározat. — Ügy érti, minden rendben? — Szó sincs róla! Pontosabban a népesedéspolitikai kor­mányhatározat . .. A kismama az ikrek után most várja a harmadik gye­reket. A legilletékesebb tehát, hogy a babavárók nevében szóljon: — Nézze! Én szeretnék tárgyilagos lenni, és őszintén beszélek a gondokról. Hallgasson meg egy, az igazgatóm és közöttem lejátszódó beszélgetést: — Itt az orvosi papír, igazgató kartárs. — Miket beszél, Erzsiké? — Mondom, a papír az orvostól, hogy hivatalosan is baba váró lettem. Könnyebb munkakört kérek! — Üljön le, Erzsiké! Igazán örülök, tulajdonképpen na­gyon örülök, de .,. Kedves, végtelenül derék ember az igazgatónk. Nem ítélem el a következő mondatáért sem: — Most azután kit állítsak a maga helyére, Erzsiké? Tudja, mennyire fontos az üzemnek, hogy... És magát? Magát hová tegyem? Erzsiké elhallgat. Kedvesen, kismamásan mosolyog. — Látja, engem nagyon szeretnek a gyárban, de meg­értem, hogy nem adtak virágot, amikor bemutattam az or­vosi papírt és könnyebb munkára jelentkeztem. Gondot okoztam, — Szeretném, ha beszélne még a gondokról. — Manapság sok a veszélyeztetett terhes. Bármennyit teljesítenek, az átlagkeresetüket kapniuk kell! Vagy, ren­del a nőgyógyász. Jönne csak el és nézné meg, hány asz- szony áll az ajtaja előtt! Anyák iskolája is van, terhesta­nácsadásra járunk. Akik lakóhelyükön járnak, azok e na­pon már be sem jönnek dolgozni. Bérük nem csökkenhet Ks mi van a munkapad mellett? Nos? Mondjak még gon­dokat ? — Hány terhes nő van az üzemben? — Huszonhét. — Mit szól az igazgató? — Szeretné, ha kétszer annyi lenne. — Annak ellenére, hogy az ő feje fáj maguk miatt? — Igen! ö egy ilyen igazgató. Pedig arról még nem is beszéltünk, hogy ha a gyermekek betegek, az anyuka kiírat­hatja magát, kiesik a munkából. Bizony így! Minek tagadjuk? Nem könnyű feladat má­ról holnapra pótolni a begyakorlott, jó munkaerőket, a vá­randósokat, a kiesett napokat. De mégis meg kell tenniük. Nem, nem csupán azért, mert a Munka Törvénykönyvének 95. paragrafusa előírja. Másért is! Azért, hogy mind több le­gyen a babavárók száma, hogy minél több egészséges gyer­mek jöhessen'a világra. Ne kerteljünk! A gondokat, a bajo­kat a jövőhkért kell vállalnunk... Sialay István , yVVW)/VVVVVVVWVV\ 3AA/0RO7TŐ­Tcwesór Budapesten szerepel az Ecsédi Népi Együttes dalokat és lakodalmi szoká­sokat dolgoztak fel. Az együt­tesben az általános iskolá­soktól a legidősebb korosztá­lyig vesznek részt a falu lakosai. Szombaton este 7 órakor Budapesten az Egyetemi Szín­padon mutatják be a Péter József és Pelyhe Flórián ál­tal összeállított műsort, ame­lyet Halkovics János a ma­gyar rádió népzenei osztály­vezetője szerkesztett­Az Ecsédi Népi Együttes nemrégiben ünnepelte meg­alakulásának 25 éves jubi­leumát. Tagjai a negyedszá­zad alatt számos városban és községben mutatkoztak már. be nagy sikerrel. Műso­raikban summás gyerek­1374. március k* saomba.fr Megint a gesztenyefáktól indult el. Két perc negyven­hét másodperc. Minden ere­jét beleadta. Figyelte az órát. Két perc negyvenhét másod­perc. Ott állt az emelkedő tetején. A bringát otthagyta eldőlve az árokszélen, kicsit előrehajolt, lihegett, ahogy a magasból visszatakintet. Szétvetett lábbal állt az út közepén, végigmérte a lejtőt, nem bízott a legyőzött ellen­félben, kutatta sebezhető pontjait. Bal csuklóját a jobb kezében tartotta, mint­ha a pulzusát számolná. Még egyszer rápillantott az órá­ra. Nyelvének hegye a száj­padlását tapogatta. — Már megint azzal a biciklivel, Zoli! Hát hiába beszélek neked, én nem ér­tem,- ilyen nagy fiú, és mégis... Az öccse meg el akarta ku- nyerálni a kerékpárt, de ó azt mondta: hogyisne. — ... én nem értem, ek­kora nagy fiú, és hiába be­szél neki... — A mama csak nyomta a szöveget a konyhá­ban. — Két perc negyvenhét másodperc. — Az is valami! Ha idead­nád a bringát, én is megten­ném! — morogta Sanyi. — — Add ide! — Hogyisne. Letörölte a kerékpárt, még o küllőket is. Az előszobából belátott a konyhába. A ma­ma vacsorát főzött. Minden este vacsorát főz, délelőtt meg ebédet a gyermekélel­mezési vállalatnál, mert szakácsnő, bár nem kövér, inkább sovány, pedig szeret főzni, és Zoli az iskola men­záján, ha palacsinta van, ar­ra gondol: ezt a mama csi­nálta. — Apa? — Légón van. De ha még egyszer azzal a biciklivel... Hátát nekivetette a falnak, hallgatott. Egy hónapja el­esett a biciklivel az emelke­dőn. Egy fehér Opel kanya­rodott be élesen a Rigó ut­cából, ő félrevágta a kor­mányt, rázuhant a járdára. A mama szentül hiszi, hogy a szájában az az izé,, az a tályog az ütödéstől keletke­zett. Egyébként holnap vagy holnapután meglesz a szö­vettani vizsgálat eredménye. — Mama, mikor eszünk? — Megvárjuk apádat. Az iskolában sose kellett rászólni. Ült a padban, jobb kezével átfogta bal csukló­ját, úgy nézte az órát. Le ké­ne szorítani két perc negy­venöt másodpercre. Délután megpróbálta. Üjra a geszte­nyéié tói. Teljes erővel nyom­ta a pedált. Nem sikerült. Nem baj, majd holnap. A kerékpár ragyogott az elő­szobában. Vacsorára palacsinta volt. Túrós és lekváros palacsin­ta. A lekvárban itt-ott még a barack fehér magja is benne úszott. — Mindig pa­lacsinta, mert az a Zoli ked­vence — nyafogott Sanyi, az öccse. — Mákosgubát sose csinál a mama. — Hallgass! Még sose hallotta ilyen élesnek a mama hangját. Sa- iu?i sértődött pofával kus­solt. Rávigyorgott öccsére, és kezdte nyelni a palacsintát. Tizenkettőt vágott be. Utá­na beültek tévét nézni. Ott ült a sötét szobában az egész család. Égett a szájpadlása. Most jutott eszébe. — Igaz is mama, megvan a lelet? — Majd még ba kell men­ned az orvoshoz — mondta a mama, fölkelt, és kiment. Apja nem szólt, nézte a tévét. Lila volt az arca a visszaverődő fénytől. Mintha nem is itt ülne, hanem a légón, ahogy a múltkor me­sélte nevetve, utánozva az előadót, akit hat estén át hallgatnak az üzem kisebbik eblédlőjében a fehér mű­anyaggal borított asztalok mellett, és ő egy apró kis embert képzelt el, aki nagy mellénnyel, mint ez a szí­nész a tévében, rácsap az asztal műanyag tetejére, aho­va karikát nyomott a vizes­kancsók alja: — Nem ér vá­ratlanul a váratlansági té­nyező, hogy az úgynevezett pokol elszabadulásának a gombját megnyomják... — Állati röhejes. Ilyen monda­tokat. De apa most nem me­sél. Nézi a tévét lila arccal. A mama meg kiment. — Ügyis veszek egy autót, egy kis Fiatot, aztán leesik az áüad, Nem válaszolt Sanyinak, hadd suttogjon. Legszíveseb­ben mosolygott volna, de nem is mosolygott. Furcsán érezte magát. — Tudod, a faterom... — Elmesélte az Iskolában a lé­gét, a váratlansági tényezőt. Szomszédja ráhasalt a padra, úgy hahotázott. Aztán elko­molyodott, oldalt tartott fej­jel, mint egy vizsgálódó tyúk méregette, és ő megint kényelmetlenül, furcsán érezte magát. — Milyen ér­dekesen beszélsz — kezdte a szomszéd, aki különben ked­ves, barna fiú volt, és már újra nevetett — mint egy született angol. Uhateom — így. Ijedten körözött nyelvé­nek hegye a szájpadláson. Nem, a nyelv hegye nem csal: egyre szélesedik. Az orvos megint kedves volt. — Csak föl a fejjed fia­talember, semmi baji, csak föl a fejjel, nem elhagyni magunkat! — Természetesen hátba is bokszolta, ahogy a haverokat szokás, de ő meg­látta szeme mögött a rémü­letet Meghökkent. Csak egy pil­lanatig. — Igenis, doktor úr! — Vállat vont Mit rémül­döznek. Hiszen két perc negyvenhét másodperc alattt... és le fogja szoríta­ni két perc negyvenötre. Az operáció után indián- üvöltéssel fogadták a srácok. Ez jólesett Az osztályfőnöke azt mondta: — Zoli, ne eről­tesd a beszédet, ezután írás­ban felelsz. — Otthon azon­ban a könyvet a mama ke­zébe nyomta, hogy kérdezze ki. — „Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb do­log. — Ott ültek az ab­laknál, a mama az új karos­székben, ő vele szemben egy sámlin, közel a mamához, majdnem a lábánál, a tam­pon ízét érezte szájában, és mondta a verset: — „ ... Me­ző jó illatot. az ég pedig szép... ” Mért nem javítasz ki! yroigtaijMké

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents