Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-14 / 37. szám

Ma. este premier

SIRATÓFAL

1

Berkesi András új drámáját mutatja be

Teréz és Sára — Kovács Mária is Defneter Hedtrig — a dráma egyik jelenetében.

Nlüierem

a

Az elmúlt színházi évadban nagy sikerrel játszotta az egri színház Berkesi András Berci bácsi című drámáját. A siker, a közönség elismerése és nem kevésbé az író népszerűsége feljogosította a színházat arra, hogy ebben az évben is rendezzen egy Berkesi-pre- miert. Az író Siratófal című regénye még jóformán el sem hagyta a nyomdát, amikor felötlött a gondolat: drámai formában is meg kellene írni ezt az érdekes és izgalmas mai történetet. És a színház felkérésére

(Tudósítónktól.)

A poroszlói községi tanács 50 tagú testületé az idei költségvetés és a község fejleszté17.30:

A Bakonytól az Amazonasig

Kalandozások Molnár Gá- < borral, első rész. Molnár ' Gábor vadász, kutató és író í 1908-ban született és még £ csak 28 esztendős volt, ami- s kor 1930-ban — a Magyar s

Nemzeti Múzeum megbíza- > sából — első expedíciós út- | jára utazott Brazíliába. A > cél gyűjtés volt, a múzeumi > anyag kiegészítése, igen ne- . héz körülmények között. Két > társa megbetegedett és visz- S szat'ordult, így Molnár Gá- | bor egyedül folytatta útját. > 1982-ben a kutatót baleset ? érte egy robbanás követkéz- S tében elveszítette szemevilá- | gát. A filmből megismerhet- i jük az író-kutató kalandos z életútját. Most az első, az S 1930-as brazíliai kutatóútig \ követhettük nyomon kalan- > hozásait. <

1914, február 14., csütörtök •>

Berkest András megírta a Siratófal című drámát, amellyel jubileumhoz érkezett, hiszen ez a tizedik színpadi műve.

A népszerű írót, akit milliós olvasótábor emelt pajzsára, nem kell bemutatni olvasóinknak, magáról a drámáról pedig így előzetesként nem illik sokat mondani. Ezért ízelítőül hadd álljon itt egy rövid írói nyilatkozat:

— Élnek közöttünk olyan idős asszonyok, akikkel naponta találkozunk, köszösi tervének előirányzatait vitatta meg és hagyta jóvá.

Bocsi Antal, a végrehajtó bizottság titkára előterjesztésében ismertette, hogy az idén közel ötmillió forinttal gazdálkodnak. Ehhez 1 millió 110 ezer forintot állami támogatásként kapnak.

A községi tanács kiadásai közül az idén zömmel az utak, a hidak, a parkok és a vízmüvek fenntartásának költségei, továbbá a közvilágítás és a belvízrendezés sze3.

Abban biztos voltam, hogy' egyhamar nem hagyják magára Flórit a feleségével. Ebben ugyanis megegyeztünk. Legalább az első délutánon legyen közös öröm az asszonyka, aztán lehet az uráé. Vasárnapra szabadságoljuk Flórit. Ebben is megegyeztünk.

A szövetkezet sofőrje vállalta, hogy a gyümölcs feladása után megvárja a társaságot az állomáson és üres göngyölegeken trónolva zó- työghetünk be a faluba, öt kilométerre van az állomástól a falu. Ha útközben nem tanyáznak le valahol — isteni. kirán »ülőhelyek kiná! koznak arrafelé — akkor e faluban már csak egy helyre mehettek, a vendéglőbe

Az. éti eremben Robiba ütköztem.

az egri színház

nünk nekik, néha még néhány szót is váltunk velük. Tudjuk, hogy a hajuk ősz, arcuk ráncos, ruházatuk elhanyagolt, vagy kínosan tiszta, szerények, halk sza- vúak. De azt már nem tudjuk, hogy honnan jöttek, mivel foglalkoztak, mi mindent tettek az életük során. Egy ilyen idős asszonyról szól a darab.

A Siratófal hősei olyan emberek, akik az új világért, az új társadalomért küzdöttek kora fiatalságuk óta. Keresték önmagukat, az igazságukat, közben formálódtak, és másokat is formáltak. Ebben az állandóan újjászületű küzdelemben sebeket kaptak, sebeket ejtettek és eltemették, elsiratták azokat, akiket szerettek, akik őket szerették, de emlékeiket, amíg élnek, hűséggel és becsülettel megőrzik lelkűk siratófalán.

★

A Siratófal bemutatása jó alkalmat ad az egri közönség népszerű színészének, Kovács Máriának arra, hogy

csillogtassa egyéniségét, sokoldalú tehetségét ö játssza ugyanis az idős asszonyt, Terézt. A további szerepekben: Koroknay Géza, Simon György, Demeter Hedvig, Kulcsár Imre, Zoltán Sára, Dariday Róbert, Gyarmathy Ferenc, Varga Tibor, Kanalas László, Győri Ernő és Végh Ferenc. Díszlet- és jelmeztervező Gergely István, rendező: Jurka László.

Bemutató ma este az egri Gárdonyi Géza Színházban.

álás célokra 921 ezret, kulturális kiadásokra pedig 2 millió 367 ezer forintot költenek.

A községfejlesztés tervezett bevétele az idén 1 040 000 forint. Ezt az értéket növeli a társadalmi munka is. Poroszló sportjának fejlesztésére és egy pedagóguslakás é-mesére is terveznek jelentősebb ösz- szeget, több mint 350 ezer forintot pedig a leendő új óvoda építésére költenek.

Császár István

—- Bent ülnek a presszóban — igazított útba.

Kávéznak tehát! Naná! Csak nem ülnek le sörözni a kecskelábú asztalok mellé, egy nővel!

Pedig söröztek. Három asztalt toltak össze, s azokon sorban álltak a sörösüvegek. Kinizsit ittak. Az üvegek, a poharak között itt- ott feketéscsészék. Nafene, gondoltam. Ilyen nagyban rázzák a rongyot?! Alighanem csinos a baba! Ilyen egymás közt élő férfitársaságot egyetlen nő kibillent a megszokot kerékvágásból. Kíváncsi lettem a nőre.

Háttal ült a bejáratnak. Kelemen és Flór! között. A szemben ülők rögtön észrevették, ahogy beléptem. Láttam a szájuk mozgásából, hogy jelzést adnak a háttal Illőknek. Itt valami készül ellenem. Tsrn^’ tem én jól az apostolokat. Esszéivé eiA helyiség közepén asztal,, rajta a vázában különböző 6záraz termések.

A többnyire felnőtt diákok várják a feladatot, előttük rajztábla, rajzlap, tus.

, — Grafikai igényű megfogalmazást kérek.-Nem a kirajzolás a lényeg, hanem a látvány keltette benyomás! — hangzik a tanári utasítás.

Néhány perc és a rajzlapokon formát ölt az élettelen modell, az azonos valóság egyénített mása.

Megszokott jelenet ez, az egri Megyei Művelődési Központ Fiatal Alkotók Klubjának szakköri foglalkozásán, álról a rajz, a piktora fiatal kedvelői találkoznak hetente kétszer, munkaidő utón, este hattól tízig, tizenegyig.

Próbakő — a gyakorlat

A közkedvelt rövidítések FIAK-nak becézett csoport vezetője Katóm Zoltán, az egri Ho Sí Minh Tanárképző Főiskola rajz tanszékének adjunktusa, már összeszokott társaság élére került, hiszen a klub hosszú évek óta eredményesen tevékenykedik. 1973. szeptembere mégis jelentős változást hozott a FIÁK számára.

— Igen. mert korábban csak elméleti jellegű foglalkozásokat tartottak, amelyeken az érdeklődők többnyire országos nevű előadók tolmácsolásában megismerkedhettek a művészettörténet egyes korszakaival, a festői látásmód szakkérdéseivel. A fiatalok azonban nem elégedtek meg ennyivel, hiszen szabad idejükben maguk is rajzoltak, fejtegettek, s szerették volna tudásukat fejleszteni. Nem elégedtek meg azzal, hogy az előadások után értékelték, megvitatták egymás munkáit, hanem ötleteket, szaktanácsokat vártak. Ezért indult be ez a gyakorlati foglalkozás. A helyiséget a Megyei Művelődési Központ bérli, ugyancsak ő biztosította a nélkülözhetetlen segédeszközöket, felszereléseket. Fél év utón jó érzéssel mondhatom el, hogy megérte ezzel az új modszerhaHgattak, megmerevedtek. Olyanokká váltak, mint valami viaszfigurák a panoptikumban. No jó! Velem nem babráltok ki! Megálltam Flórián háta mögött.

— Mi az, kollektív gyászt ültök?

Senki sem válaszolt. Ültek feszesen. Az arcuk feszült a legjobban, mintha ki akart volna pukkadni.

— Így is jó! — mondtam üres szék után nézve. A szemközti oldalon találtam helyet magamnak. — Elkéstem, igazatok van. De miattam hallgathattok, engem nem zavar. Ide ülök ...

És ekkor nekem is torkomon akadt a szó. Csak fogtam a szék támláját, ahogy odalendítettem az asztal mellé, kis Gyurka meg Csiga közé. És csak bámultam az asszonykára ragadt tekintettel. Éreztem, hogy a csend elnehezedik körülöttem, már csak egy cérnaszálon lóg. Aztán a cérnaszál elszakadt.

Egyedül ő nem neveted Csak nézett rám ő is, mint akit megbabonáztak. Flóri, az együtt harsogott a többiekkel mindaddig, ámíg oldalt nem fordult. Akkor lepergett arcáról a nevetés Karját levette a felesége székéről. Erre Zsuzsa, mint akii meglöktek, nyújtotta a kezét.

— Flóriánt lé! — mondta halkan.

rel próbálkozni, mert a kör

tagjai bizonyították, hogy érdemes számítani rájuk. A Heves megyei napok újpesti rendezvénysorozatára már a jó amatőrökhöz méltó kiállítási anyagot sikerült összehoznunk.

Hobby

vagy életcél?

Tizenöten, olykor húszán is összegyűlnek kedd és csütörtök estéken. Műszaki rajzolók, technikusuk, faszob- rásztanulók, középiskolások, adminisztrátorok, a szakmunkásképző intézet diákjai. Vajon miért áldozzák fel szabad idejüket, mit várnak, remélnek ettől a szakkörből?

Tóth Ágnest, az Egri Járási

Népi Ellenőrzési Bizottság adminisztrátorát egyik ismerőse ajánlotta:

— Tetszettek és hasznosak

az elméleti előadások is, a legtöbbet azonban a gyakorlat jelenti. Gyermekkorom óta rajzolok, mindig hiányzott az értékelés, az útmutatás. a segítség. Ezt itt kaptam meg.

— A piktora hobby vagy

életcél?

— Is — is. Szeretnék főiskolára, rajz és földrajz szakra jelentkezni, úgy is mondhatnám, hogy így könnyebb a felkészülés, s talán több az esélyem. Persze azért a hobby a lényeg, hiszen akkor is eljárok ide, ha nem leszek jövőre főiskolás.

Blahó József, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat technikusa.

— Lapozgattam az Egri hangok című műsorfüzetet, s ebben bukkantam rá a FIAK-ra. Nem bántam meg, hogy eljöttem, mert minden foglalkozás ad újat, vagy technikában vagy beállításban. Egyezik a véleményem Ágival: lehet, hogy a főiskolai felvételem nem sikerül, de a hobby, a rajz szeretető marad.

Nagyra értékel! a szakkört

Király Róbert szobrászművész is, hiszen mindkét fiát beíratta:

Mintha csípős szél térített volna észhez. Kezet nyújtottam Zsuzsának én is — és bemutatkoztam. Szerencsére nagy volt körülöttünk a zsi- bongás, nem vehették észre a zavarunkat. Nekem a vér az arcomba szaladt. Nem annyira a váratlan találkozás kavart fel, mint inkább Zsuzsa viselkedése. Idegenként mutatkozott be. Miért? A férjének nem nyújthatott át részletes önéletrajzot, rendben van! De mi szüksége volt arra, hogy most letagadjon?

Az apostolok jó darabig nem szálltak le rólam. Pillanatokon belül kiteregették viselt dolgaimat, mintha csak be kellett volna számolniuk az asszonykának. Tűrtem, mert először jól jött ez az össze-vissza fecsegés. Én azalatt hallgathattam. Csakhogy Flóri is hallgatott Mígnem megállt a hátaim mögött Robi.

— A szokásos, szakikám! — tette elém a tálcán a sön- tésből hozott pálinkát, mellékelve hozzá az üveg sört. És ekkor Flórián erősen rám nézett.

— Jobb lenne, ha a pálinkát elhagynád! — mondta furcsa hangsúllyal.

Az apostolok pártfogásukba vettek Tudták, hogy a hátuk mögött máskor is megiszom ennyit, akár öt perccel munkába indulás előtt. Most meg igazán megenged— Ügy érzem, sokat jelen*

számukra az, hogy gyakorolhatnak, méghozzá szakember irányításával és rendszeresen — összegezi véleményét.

Fény és hely kellene

Eddig a dolgok tetszető« oldala, úgy is mondhatnánk: * FIÁK sikerlistája. Tény azonban, hogy gondokban sine« hiány. Erről bárki meggyőződhet, ha csak egyszer bekukkant a „műterembe”, vagyis a Hadnagy út A/6-oa épület alagsorának egyik szűk kamrájába.

Az ablak tenyérnyi, az öve* gondosan megszűri azt a kevéske fényt is, ami bejuthatna A falakat hevenyészve pingálták fehérhez hasonló színűre. Nehéz elképzelni, hogyan fér el ebben a kamrában húsz-huszonöt ember, legfeljebb, ha állva szorongnak. Ez bizony minden, csak nem műterem.

— A legnagyobb gond a helyhiány. Akadályoz a munkában, nincs perspektíva, nem ülhetjük körbe a modellt, nem vehetünk grafika- sokszorosító présgépet, holott lenne rá pénz. Hovatovább így nem tudunk továbbhaladni — tolmácsolja a közös panaszt a szakkör vezetője.

Tegyük hozzá joggal és nem túlozva, hiszen a festő számára — mégha amatőr is — a hely és fény nélkülözhetetlen. Miért jusson zsákutcába egy nagyon jó kezdeményezés, különösképp akkor, ha már bizonyította létjogosultságát, ha hasznos, tartalmas időtöltést biztosít, ha a művészet, az alkotómunka sze- retetére nevel, ha fóruma lehetne nemcsak Eger. hanem a megye ügyes kezű fiataljainak.

Egy helyiség bérleti dija kis ár a nagy nyereségért, azért a forintban nem mérhető pluszért, amit ez a hiánypótló szakkör nyújt adminisztrátornak, szakmunkásnak egyaránt...

hető, hiszen vendégünk van, és csak éjfélkor állunk munkába.

Amíg ezt megtárgyalták, én azon töprengtem, vajon Flórián megsejtett-e valamit? Ügy látszott, mintha máris tudna mindenről.

Ez a pálinkaügy még jobban elnyújtotta a dumát, amit olyan előszeretettel folytattak rólam. Egyre ingerültebb lettem. Valahogy úgy alakult, mintha mindnyájan rajtam akarták volna bebizonyítani a nő előtt, hogy ők milyen jópofa férfiak. Igen, a céltáblájukká váltam. Kicsorgattam egy pohár sört, beleöntöttena » pálinkát, s hirtelen felhajtottam az egészet A poharat meg szép csendesen tettem le.

— Hagyjátok már abbot — ordítottam fel aztán.

De túlságosan hangos és árulkodó lehetett a tiltakozásom, mert egyszerre mindenki elhallgatott. Döbbenten nézett rám a presszóslány és még a szomszédos asztaloknál Is felénk fordultak. Emlékszem, hosszú másodpercekig újra nyomasztó csend támadt.

És ekkor robbant be az ajtón valaki. Nem tudom már, hogy ki volt, de mintha csak én folytattam volna, beleordította a csendbe:

— Gáz!... Gáz tört fel a fúrótoronynál1

(Folytatjuk.)

Milliók Poroszló fejlesztésére

repel. Egészségügyi és szociá-