Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-13 / 36. szám

Kedd esti külpolitikai kommentárunk Homokszemek a gépezetben BEJÁRTA A VILÁGOT az egyik nyugatnémet nagyvárosban készült felvétel: gépkocsik hosszú sora halad a máskor az autók számára szigorú tabut jelen­tő villamos-sínek között, most nyugodtan közlekedhet­nek rajta, méghozzá három okból is: 1. A Német Szövetségi Köztársaságban most szin­te sehol sem mennek a villamosok; 2. Villamosok és buszok híján a segítőkész autósok a hírek szerint tömegesen vesznek fel kétségbeesetten integető gyalogosokat, így a magángépkocsik voltakép­pen „joggal”, haladhatnak a tömegközlekedési jármű­vek helyén. 3. Annál is inkább megtehetik ezt, mert a gépko­csivezetők jól tudják, hogy nincs, aki felelősségre von­ja Őket: a legfrissebb jelentések szerint immár a rend­őrök is csatlakoztak az általánosnak mondható közal­kalmazott sztrájkhoz. Ma is sok szólásmondás van forgalomban világszerte a német precizitásról Bonnban ugyancsak szívesen em­lékeztetik a látogatót a közszolgálati gépezet olajozott működésére. Nos, ebbe a gépezetbe most — éppen úgy, mint az egész gazdasági gépezetbe — csikorgó homok­szemek kerültek. A sokat dicsért mechanizmus leállt A MUNKÁLTATÓK ÉS A DOLGOZÓK képviselői között nem szakadtak meg a tárgyalások. Lehet, sőt va­lószínű, hogy ez a méreteiben példátlan munkabeszün­tetés nem bénítja meg hosszan a Német Szövetségi Köztársaság életének fontos szektorait, de a jelenség akkor is rendkívüli figyelmet érdemel — elsősorban tünetként. Méghozzá távolról sem csak nyugatnémet jóval inkább nyugat-európai tünetként. Angliában a gazdasági-szociális feszültség, amelynek az országos bányászsztrájk csak az egyik megnyilvánulási formá­ja, rendkívüli választásokhoz vezetett, Belgiumban ha­sonló okokból kormányválságra került sor és így to­vább. A LÉNYEG AZ, hogy a nyugat-európai „gazdasá­gi csoda” megtorpant, a recesszió jelei most már leta- gadhatatlanok. Újra hamis prófétáknak bizonyultak azok, akik azt hirdették, hogy a mai kapitalizmus im­már zökkenők és megrázkódtatások nélkül biztosítja az egyenletes gazdasági növekedést. MAWAAAMAAAő.aAAŐ’.AAAAA «✓yVWVA/WSAAAA/VVVVVVVWWV’^VVVA/VVVVVW ' Washingtoni olajértekezlet A partnerek nem hajlandók hathatósabb” együttműködésre Az áthidalhatatlannak lát­szó ellentétek szép»égtapasz- szal való elfedésére alkalmas kompromisszumos formula keresése jegyében folytató­dott kedden a 13 vezető olajimportáló tőkés ország washingtoni értekezlete, mi­után hétfőn este Michel Jo­kert francia külügyminisz­ter felszólalásával nyíltan összeütközött az egymással szögesen ellentétben álló amerikai és francia állás­pont. A kedd délelőtti ülést megelőzően a 9 közös piaci ország egyórás különtanács- kozást tartott, hogy az ame­rikai és a francia álláspont klbékíthetetlenségének meg­kerülésével olyan megfogal­mazást találjanak, amelyet a záróközleményben a tovább­haladás „mikéntjére” adott válaszként tálalhatnak a nyilvánosság elé. Az energiaválság ügyében a tőkés államok között ki­éleződött ellentéteket Nixon elnök hétfőn este a fehér házi díszvacsorán elhangzott pohárköszöntőjében az atlan­ti szövetségi rendszer lét­kérdésének szintjére emelte. A francia álláspontot pél­dátlanul élesen megfogalma­zó Jobert külügyminiszter kereken kijelentette, hogy a washingtoni értekezleten képviselt országok „nem be­szélhetnek mások nevében olyan kérdésekben, amelyek rendezése nem néhány maga­san fejlett energiafogyasztó ipari ország akaratától függ.” „Nem szabad úgy megjelennünk a világ előtt — hangsúlyozta —, mint akik önmagukban próbálják ktjelölnt az új utat, olyan utat, amely elke­rülhetetlenül az olajter­melő országokkal, esetleg az összes fejlődő országokkal való konfrontáció vagy konf­liktus felé vezet” NSZK sztrájkhelyzet Nyugat-Bcrllnben tovább szélesedik • sztrájkmozgalom. Teljes a sztrájk a közlekedési dolgozók körében és sztráj­kolnak a postások, a szemétszállító munkások, valamint a gáz- és vízművek dolgozói is. A gáz- és vízszolgáltatást azonban egyelőre biztosítják a lakosságnak és a legfonto­sabb középületeknek. Felvételünkön: stuttgarti villamosve­zetők szakszervezetük sztrájk felhívását olvassák. tNépújság-telefoto — AP—MTI—KS) A NEMZETKÖZI munkás- és kommunista mozgalom nagy egyéniségének, a bará­ti , Jugoszlávia köztisztelet­ben álló elnökének, Josip Broz Titónak, a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent válogatott beszé­dei méltán váltanak ki nagy érdeklődést a magyar olva­sók táborában Is. A váloga­tás az 1969 márciusától 1973 áprilisáig terjedő kor­szak beszédeit, interjúit, megnyilvánulásait mutatja be, köztük olyan rendkívül fontos és érdekes, s világ­szerte nagy feltűnést keltő dokumentumot is, mint a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége összes szervezeteihez és tagjaihoz 1973 szeptem­berében intézett levelet. A válogatás, éppen az em­lített korszak izgalmassá gá- nak és az elvi-eszmei küz­delmek gazdagságának meg­felelően, kitűnően megmu­tatja Titónak, mint pártve­zetőnek és államférfiúnak egyedülálló szerepét a 3U" goszláv életben. Beszédesen bizonyítja a szerző politikai éleslátását, nagyszerű elem­ző képességét, elvhűségét, határozottságát a szocialista eszmék és gyakorlat védel­mében, a szociaUzmuseUenes nézetek — mindenekelőtt a nacionalizmus és a ktspol- gárlság — elleni küzdelem- ben. Tito rendkívül élesen bí­rál, nem kendőzi a nehéz­ségeket es fogyatékosságo­kat., de teszi ezt éppen ab­ban — az általa tényekkel Is gazdagon bizonyított —• meggyőződésben, hogy mind­ezt a Jugoszláviai szocialista építés hatalmas eredményei, az általános nemzeti fellen­dülés keretei között kell és lehet csak helyesen megítél­ni. 1972 júniusában Moszk­f^Némsős 1914, február 13., szerda 1 szocialista Jugoszláviáért Josip Broz Tito: Válogatott beszédek vában elhangzott beszédében mondotta: „Jugoszlávia tár­sadalmi termelése a legma­gasabb százalékarány szerint fejlődik a világon, s az utóbbi húsz évben átlag 7 százalékot tett ki évente, A háború utáni időszakban a társadalmi termelés több mint négyszeresére emelke­dett. Az ország- lakosságá­nak 36 százaléka foglalko­zik mezőgazdasági termelés­sel, holott 1953-ban még 61 százalékuk a mezőgazdaság­ból élt." BESZÉDEIN vezérfonal­ként húzódik végig a párt harci készségének, befolyá­sának é* felkészültségének növelésére irányuló erőfe­szítés. Ebben a vonatkozás­ban sokszor szól arról, hogy a demokratikus centraliz­mus fontos elem a kommu­nisták szövetsége szervezeté­ben és cselekvési módjában. „Már a VI. kongresszus előtt (1952-ben — a szerk.), de főleg utána... a párt sze­repe a társadalmi élei vala­mennyi fontosabb területén háttérbe szorult. Csak az eszmei irányítás feladata maradt meg neki. Persze ez is g szerepéhez tartozik, de ez nem elég. Olyan tagokra és olyan fegyelemre van szükség soraiban, hogy az egész tömeget képes legyen eszmeileg Irányítani, egyút­tal pedig meg tudja gátol­ni, hogy az osztályellenség olyan pozíciókat foglaljon el, amilyeneket különféle for­mában már meg is kaparin­tott” — mondja 1972 őszén, éppen amikor viták tapasz­talhatók az önigazgatás ér­telmezése, a nemzetek önál­lósága kérdésében. Tito té­zise a*, bogy a sok nemze­tiségű országban a JKSZ a legfőbb összetartó és integ­rációs erő, amely a szocia-. lista termelési viszonyok mellett egvciül képes felol­dani minden társadalmi ás gazdasági ellentmondást. A szerző ugyanilyen kö­vetkezetességgel tér vissza újra és újra a munkásosz­tály szerepének megmagya­rázásához. „Sokan úgy véle­kedtek eddig, hogy nekik kell beszélniük és határoza­tokat hozniuk a munkások nevében, s a munkásokat nem is igen kell megkér­dezniük. Hiszem, hogy mun­kásaink ezt nem engedik meg többé. Munkásaink fel tudják fogni, hogy Joguk van dönteniük minden olyan kérdésben, amely a terme­lésüket és lényüket, 3 mun­kások és önigazgatók lényét érintik.” JUGOSZLÁVIA ELNÖKE közismerten rendkívül ak­tív nemzetközi tevékenysé­get fejt ki, s ez kifejezésre jut a kötetben is. Sokoldalú­an taglalja, hogyan értel­mezik a jugoszláv kommu­nisták a cselekvő el nem kötelezettség politikáját, amelyet nemzetközi tevé­kenységük alapján tekinte­nek. A fejtegetéstől teljesen nyilvánvaló, hogy — ha egyes kérdések megítélésé­ben lehetnek is eltérések —, Jugoszlávia gyakorlati lé­péseiben együtt halad a Szovjetunióval, a szocialista országokkal, azokkal, ame­lyek a Varsó) Szerződés ke­retébe tartoznak. Ez nyilvá­nul meg a vietnami háború, a közel-keleti válság, vala­mint az európai rendezés ügyében kifejtett álláspon­tokban és gyakorlati politi­kában. Tito egy pillanatra sem téveszti szem elől a Szovjet­uniónak, , mint szocialista nagyhatalomnak szerepét és érdemeit a békéért ée a tár­sadalmi haladásért folyta­tott világméretű küzdelem­ben. S úgy is mint az el nem kötelezett országok egyik vezető egyénisége, ha­tározottan fellép a „szuper- hatalmak” határokat elmosó és megtévesztő megjelölése ellen: „Vajon a Szovjet­uniót és az Egyesült Álla­mokat csak azéirt, mart mind a kettő nagyhatalom, azonosítani kell, ahelyett, hogy azt néznénk, melyik nagyhatalom mit cselekszik és milyen magatartást tanú­sít?” EGV GAZDAG, a népért, a kommunista eszmékért és a szocializmus diadalmas­kodásáért folytatott élet nagy tapasztalatait gyűjti egybe a kötet. Bátran néz szembe a gondokkal és ne­hézségekkel és emberi nagy­sággal. bölcsességgel választ ad olyan kérdésre is, amely sokakat foglalkoztat Jugo­szláviában és a vele baráti testvéri viszonyban levő más szocialista országokban is: „Nálunk nem úgy van, hogy minden egy embertől függ csupán. Az egész nép meg­érti, mit kell cselekednie, ha elmegyek én vagy valaki más. Hiszem, megmarad azoknak az embereknek a nagy száma, akik értik va­lóságunkat. és tudják mit kell cselekedniük. A nép megmarad. Az a nép pedig, amely olyan kálváriát járt, mint a mi népünk, nem fe­lejti ezt el, tudja, hogy mi a legnagyobb és legerősebb támasza, tudja, hogyan kell megőriznie önmagát.” Neues János Amerikai részről azt han­goztatják, hogy Franciaor­szág szerintük „szélsőséges” álláspontja még közös piaci partnerei körében is „elszi­getelődött”. Az ellentét lényege az, hogy amerikai részről az olajfogyasztók állandó jelle­gű — és az olajtermelőkkel szembeállítható — szervet kívánják létrehozni, a közös piaci országok viszont leg­följebb csak rövid életű „munkacsoportok" alakításá­ra hajlanak. Nixon elnök a fehér házi vacsorán rendkívüli nyoma­tékkai hangsúlyozta, hogy a szövetségesek együttműködé­sének hiánya „erősíti az el­szigetelődést áramlatokat az USA-ban ... Akadnak olya­nok, akik úgy vélik, hogy az USA-nak egyoldalúan vissza kellene vonnia Európában állomásozó fegyveres erőit, sőt, ami azt illeti, a világ minden részéről". Amerikai megfigyelők sze­rint Nixon elnök gyakorlati­lag az USA egész szövetségi politikájának „gyötrelmes fe­lülvizsgálását” helyezte kilá­tásba arra az esetre, ha vo­nakodó tőkés partnerei nem hajlandók „hathatósabb együttműködésre” az olaj­válság és világgazdasági kö­vetkezményei kezelésében. A 13 legnagyobb kőolaj- fogyasztó ország washingto­ni konferenciájának kedd délutáni ülése fél órás késés­sel kezdődött, és a megnyitás után az ülést azonnal elna­polták. Ofszowsks hazautazott Moszkvából Stefan Olszowski, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tag­ja, Lengyelország külügy­minisztere kedden hazauta­zott Moszkvából. A Vnukovól repülőtéren — amelyet feldíszítettek Len­gyelország és a. Szovjetunió lobogóival — Andrej Gromi- ko, az SZKP Politikai Bi­zottságának tagja, a Szov­jetunió külügyminisztere és más hivatalos személyiségek búcsúztatták Oiszowskit és kíséretét. A lengyel külügyminiszter Moszkvában tárgyalásokat folytatott Andrej Gromikó- val. A \?DK szakszervezeti kongresszusa A VDK állami és pártve- zetőí fogadták Enrique Pas- torinót, a Szakszervezeti Vi­lágszövetség elnökét és a VDK szakszervezeti szövet­ségének harmadik kongresz- szusára Hanoiba érkezett külföldi szakszervezeti kül­döttségek vezetőit. A meleg, elvtársi légkörben lezajlott megbeszélésen részt vett Ton Duc Thang, a VDK elnöke. Le Duan, a Vietnami Dolgo­zók Pártja Központi Bizott­ságának első titkára, A kongresszus kedden foly­tatta hétfőn megkezdett munkáját. Jugoszláv Szocialista Köztársaság Déli szomszédunk, » 888 904 négyzetkilométer területű, zo.s minió lakosú Jugoszlávia sok­nemzetiségű ország. Az állam föderatív felépítése az osztály' és nemzeti elnyo­más alóli felszabadulást. poli­tikai egyenjogúságot és önren­delkezést biztosit Jugoszlávia népeinek. A szövetségben egye­sült Szerbi» (88 400 négyzetkilo­méter, 7,5 millió fő), Horvátor­szág (56 500 négyzetkilométer, 4,3 millió föl, Szlovénia (80 300 négyzetkilométer. 1.7 millió fő), Bosznia-Hercegovina (51100 négyzetkilométer. 3,7 millió fő), Gma Gora (13 800 négyzetkilo­méter, 0,5 millió fő) és Macedó­nia (28 700 négyzetkilométer, 1,8 millió fő), Szerbiához s auto­nóm tartomány (Vajdaság 81 500 négyzetkilométer, 1,9 mil­lió fő), ás Kosovo 10 900 négy­zetkilométer, 1,2 millió fő) tar­tozik, A Jugoszláv állam szerkezete a többi szocialista országoktól eltérő. Az 1993-ban elfogadott új alkotmány megerősítette a munkáa-paraszt hatalom, a szo­cialista tulajdonviszonyok és -el­osztás elvét. Ekkor vette fel az állam a Jugoszláv Szocialista Köztársaság nevet. Az önigazga­tás alsó fóruma a kommuna, a felső pedig a Köztársasági és Szövetségi Szkupstlna (gyűlés), amely a légíőbb hatalmi szerv, A Szövetségi Gyűlés 870 tagú, 5 kamarás; Általános, Szövet­ségi, Gazdasági, Közoktatási és Kulturális, Népjóléti és Köz­egészségügyi, szarvezésl-Pul'i ti­kéi Tanácsból áll. Minden Ka­marának 130 tagié van. Ez ala­kítja meg a különböző Igazga­tási, végrehajtó és ellenőrző szerveket. Illetve választja meg a köztársaság elnökét, aki egy­ben a fegyveres erők főparancs­noka. Ez az alkotmány biztosítja s soknemzetiségű Jugos'tá-na va­lamennyi napének a' szakadási jogát la magiba f ,,jlő önren­delkezést. Minden áilampoigá! számára a szabad nyelvhaszná­lat, a kultúrafejlesztés is bizto­sított. A nemzet; jogok kiter­jesztését segítette a gazdasági reform, amely a szövetségi ál­lam rovására tovább erősítette az egyes köztársaságok gazda­sági szerepét. A szkupstina-rend*zár 1968. évi reformja, a nemzetek jogainak további növelését eredményez­te. Ennek érteimében megalakí­tották a Népek Tanácsát, ahova minden köztársasági szkupstina 10—10, az autonóm tartományok lakosaik számától függetlenül 5—5 képviselőt küldenek. A Szö­vetségi Tanács részeként műkö­dő szerv az egyes köztársaságo­kat és tartományokat közvetle- nül érintő kérdésekben dönt. A kormány szerepét, a Szövet­ségi Végrehajtó Tanacs tölti be. Elnökét (miniszterélnöK) a Szö­vetségi Tanács tagjai közül je­lölik, tagjait, a szövetségi tit­károkat, az elnök javaslatára nevezik ki. Az 1971-ben elfoga­dott alkotmányt függelék sze­rint a JSZSZK-t az elnökség képviseii. Az elnökség a köz­társaságok egyenrangú képvise­lete és az autonóm tartományok megfelelő képviselete alapján alakul meg. A köztársasági Jogok szélesí­tése nyomán a fejlett és fej­letlen Köztársaságok között fo­kozódott a gazdasági különbség (az egy főre Jutó országos átlag 4649 dinár, amely köztársasá­gonként eltéréseket mutat), a gazdaságilag fejlettebb köztársa­ságok. az ipari körzetek lakos­ságának gyors növekedéséhez ez hozzájárult, 1904. szeptember 17. óta Jugo­szlávia részt vesz a KUBf több szervezetének munkáiéban és agyra szorosabbra fűzi kapcso­latait annak tagországaival. 1971-ben a KGST országok 35 százalékkal részesedtek a jugo­szláv Importból. 24 százalék* an pedig az exportból, ugyanebben az evben a KGST-országokknl bonyolított jugoszláv árucsere- forgalom 1,7 md. dinár volt. Sokoldalú együttműködés ala­kult kt a «zoi-szám-. gén- haló- autó- és villamos gépgyártásbani xolyamatban van az energetikai, színes és nehézfém! pari terme­ié*. valamint az építőipar terü­letén való együttrnűködásj szer­ződések kimunkálása is,- TEHRA -

Next

/
Thumbnails
Contents