Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-13 / 36. szám
4 A jövő bányászata 29 éve szabadult fel Budapest Minden utcáért, házért harc folyik. Ezekben a napokban sokat beszélünk, hallunk az energiaválságról. Az olajválságról hírt adó napi jelentések mellett megszaporodtak a nagyobb lélegzetű szakmai elemzések, amelyek az energiaellátás hosszú távra szóló lehetőségeit boncolgatják. Több országban sietve hozzáfogtak az energiastruktúra- tervek alapos felülvizsgálatához. A szakemberek szerint ugyanis hamarosan megtörténik a „szén restaurációja”. Az olajkrízis nyomán számos országban máris felemelkedtek a szénárak. A szén pozíciói, viszonylagos hanyatlási periódus után jelentős mértékben megjavultak. Vajon mindez arra mutat, hogy az emberiség rövidesen visszafordul a szénbányá- száshoz? Üjra a szén lesz a jövő legfontosabb energiája? S ha igen, vajon milyen körülmények között folyik majd a bányászkodás? Hagyományos, vagy új módszerekkel? Erre kértünk választ dr. Faller Gusztávtól, a műszaki tudományok kandidátusár tói, egyetemi docenstől. — A bányászai! prognosztika, a bányászat jövőjének kutatása mindössze másfél évtizedes. Nálunk nem folyik önálló bányászati jövőkutatás, de a bányászat jellegéből adódóan az ágazati tervező és irányító szervezetek körülbelül az ezredfordulóig mégis előre tekintenek. 1990-ig koncepciózusán kidolgozzák a távlati terveinket, sok tudósunk foglalkozik a jövő bányászatával; bányaműveléssel, ásványelőkészítéssel és gazdaságelmélettel. Az MTA Bányászati Tudományos Bizottsága több tudományfejlődési prognózist készít elő. Az idei bányászati világkongresszus címszava: „A bányászat fejlődésének prognózisa a 2000. esztendőre!” — Milyen következményekkel jár a nyersanyagElkeseredett hangú panar szos levél érkezett szerkesztőségünkbe. Feladói a tama- szentmiklósi KISZ-es fiatalok gondjait tolmácsolták, természetesen segítséget, támogatást remélve, kérve. Mi is aggasztja a levélírókat? . a fiatalok nagy része eljár dolgozni, hétvégeken van itthon és csak a füstös presszó az egyetlen szórakozóhely. Mióta megvan a zenegép, az idősebbek is odajárnak a kocsmából, így annyian vagyunk, hogy állóhely sem akad. Mi nem akarjuk őket kiszorítani, de egyszerűen nincs hová mennünk. Van hatalmas kultúrházunk, több millióba került, de nincs kihasználva. A mozis, a takarító, a kul- túrigazgató kap kulcsot, a KISZ-titkár és a klubtitkár nem. Ha nyitvatartási idő alatt megyünk kulcsért, egyik helyről a másikra küldenek. s a végén nem kapjuk meg, vagy csak hosszú könyörgés-rimánkodás után. Kifogást mindig találnak. .. Hová legyen ilyenkor a fiatalság? Csavarogjon az utcán vagy menjen a kocsmába?” Panaszosaink konkrét eseteket is említenek, majd így összegeznek: ' „... az illetékes szervek elvárják azt hogy a KISZ támogasson mindent, de cserébe nem nyújtanak semmit. Arra jók a fiatalok, hogy meghallgassák a különböző előadásokat, mert és energiaszükségletek növekedése? — A bányászat — amely egyidős az emberiséggel — jövőjének alapvető kérdései éppen abból adódnak, hogy az emberiség ásványi nyers- anyagigénye tizenöt évenként megduplázódik. A civilizáció fejlődése mellett azonban aligha képzelhető el, hogy mondjuk 2050-ben kétszer annyi ember bújjon a föld alá, mint ma. A kérdés tehát abban áll, hogyan lehetséges a növekvő nyersanyag-energiaigényt kielégíteni ankélkül, hogy még több embert küldjünk le a bányákba. A megoldásra többirányú elképzelés kínálkozik. Az első: vissza kell térni a külszíni fejtéshez. Csakhogy időközben a felszínközeli, dús nyersanyagkészletek elfogytak. így hát az „előkészítő és felhasználási technikának” kell fejlődnie oly módon, hogy a rosszabb minőségű nyersanyagot is gazdaságosan kiaknázhassuk. Ötven évvel ezelőtt még nem hittük, hogy a lignitet is felhasználhatjuk nagy tömegben erőművi tüzelésre. A kazán technika fejlődése azonban ezt is lehetővé tette. A külfejtések csodálatos módon fejleszthetők, csupán modern technikára van szükség. 1985 táján már sok teljesen automatizált, külszínről távvezérelt bánya, illetve külfejtés működik majd. — Milyen lesz a bányászat a 2000. évben? — A jövő bányája a fő- megtermelésű, külszínről irányított bányászat lesz: nukleáris fellazítással, a szén el- gázosításával, az ércek és egyéb ásványok oldásával, baktériumos intenzifikálással (beavatkozással). Az ember nem megy a föld alá, de le- küldi a baktériumokat. Persze, előbb fel kell aprítania, robbantania a szilárd testet, majd romcsolás után leeresztik a szükséges vegyszereket. — Hogyan hozzák felszínre a szenet? . , , egyébként senki nem lenne ott. De ha arról van szó, hogy adjanak is valamit. 03 Megkerestük az illetékeseket, beszéltünk a klubkönyvtár igazgatójával, a párttitkárral, s természetesen a fiatalokkal is, a leginkább célravezető módszert, a vélemények szembesítését választva. Nem kis meglepetésre kiderült, hogy ez a látszatra nem tű] nagy gond sokkal vérmesebb problémákat takar, olyan ellentéteket rejt, amelyek évek óta terebélyesednek. Hát bizony Tarnaszentmik- lóson nem nagyon lehet Válogatni szórakozási tehetőségekben. Igen, van a kocsma és van a presszó, s igényesebb ajánlatival lenne a kultúrbáz, az ifjúsági klub. Csak lenne, mert itt valóban problémák vannak, s nemcsak azzal az ominózus kulccsal, hanem ami ennél sokkal fontosabb: az egyetértéssel is. Valóban gyakran adódnak súrlódások a kultúrigazgató és a fiatalság között. Kezdjük mindjárt a klubbal! * Munkaterve, programja csak papíron van, a vezetőség csak névleges, a tagdíjat senki oem tsaedi, senki — Azt mondtuk, hogy a szén halmazállapotát is meg lehet változtatni. Elgázosít- juk. Majd több helyen is le- fúmak a föld alá és összeköttetést teremtenek a nyílások között. Begyújtanak és tökéletlen égést idéznek elő. Ennek következményeként még elégethető gázok keletkeznek és jutnak a felszínre. — Az emberiség tehát visz- szatér a szénbányászathoz? — Lehetséges. Ám ez a visszatérés jóval magasabb szintű lesz. — Magyarországon az országos távlati tudományos kutatási terv keretében három kutatási célprogram szerint, 1985-ig végezzük a szilárd ásványi nyersanyagok bányászásával kapcsolatos kutatásainkat; foglalkozunk a bányászat komplex gépesítésével, a nagy mélységű bányászat különleges problémáival, és folytatjuk a küzdelmet az elemi és balesetveszélyek ellen. — Féltenünk keTl-e tehát az emberiség jövőjét az elkövetkező évtizedekben? — Körülbelül 2050-ig tekinthetünk előre, s erre az időre az emberiség még elegendő energiát tarhat fel. Ami az olajkészleteket illeti, arról ellentmondásos információink vannak. A riasztó hírek ellenére is, az olajki- termélés még mindig növekszik. Tekintettel kell lennünk arra is, hogy eddig csupán a szárazföldeket kutattuk át. A tengerekre nagy arányokban csupán most megyünk ki. Ami pedig hazánkat illeti, nem lehet egyszerűen azt állítani, hogy szegények vagyunk nyersanyagkincsekben, energiában. Akadnák gazdaságosan kitermelhető ásványi nyersanyagaink. Igaz, ezek többségükben sohasem lesznek elegendőek, de vannak a fiókban kidolgozott telepítési lehetőségek a gazdaságtervezésnek megfelelően. nem fizeti. A kötött foglalkozásokat nem látogatják a fiatalok, őket mindenekelőtt a tánc érdekli, s rendszerint akkor kérik, követelik — korántsem udvarias hangnemben — a kulcsot, amikor már bezárt a presszó. Ha megkapják, bejut ide boldog-boldogtalan, nemegyszer pityókásan, hóna alatt vagy zsebében a búfeledtető itókásüvegekkel. Csoda-e, ha az igazgató felháborodik, s hazaküldi őket. Akadnak azonban olyanok is, akik még ekkor sem adják fel, hanem nyomoznak, s megtalálják a kulcsot — a szokott helyén — a direktor lakása előtti folyosón, a lábtörlő mellett. Megtalálják és elviszik. Ez a magatartás aligha szülhet megértést. Marad Aehát a ( zárt ajtó, az állandó bizalmatlanság, huzavona, még altkor is, ha ez bizony áldatlan állapot, s nem . a legcélravezetőbb megoldás. m Közvetíthetne, segíthetne a KISZ-szervezet, csakhogy pillanatnyilag erre képtelen, mert hosszú évekig nem tudott megbirkózni feludatai- val. Egymást váltották a titkárok, elmaradtak a gyűlések, akadozott: a politikai oktatás, nem ment a társa1945. február 13-án, 29 éve szabadította fel á szovjet hadsereg fővarosunkat. Elkeseredett küzdelemben, minden utcáért, házért folyt a harc. Budapest lakói hosszú heteket töltöttek el éhezve, fázva a pincékben, rettegve, alig reménykedve. A rettenet órái után, az első napsugarak. A romok között feltámadó életről, a harcok ^utolsó pillanatairól a nemrég elhunyt kiváló író, Darvas József írásával emlékezünk: „Közel három hét óta most vagyok kint először az utcán. Előttem, az úttesten, óriási kráter. Mellette egy másik, harmadik. A szemközti ötemeletes házat mintha megnyúzták volna: nem maradt rajta vakolat, az üzletek nehéz vasredőnyei ronggyá tépve-gyűrve hevernek az utcán, a magasba meredő falakon tátongó lyukak, rajtuk bútorcsonkok lógnak ki a járda fölé. Rajta túl, az a másik épület az első emeletig lerombolva, a harmadik földszintes, a negyedik csúnyán felszakított gyomorként mutogatja a beszakadt pincéjét, nyilván egy sereg holttesttel a romok alatt... nincsen itt ház, amelyik nem romhalmaz. Gyufaszálként széttört gerendák, szilánkokká szaggatott nehéz kapuk, kiégett lakások, omló falak... Mintha hó esett volna, néhol bokáig gázolok a tollpihében. dalrni munka, a fiatalok húzódoztak minden időt, munkát igénylő megbízatástól. A község párt- és állami vezetői hiába hívták fel a figyelmet a hibákra, minden maradt a régiben. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy fokozatosan kilábolnak a bajokból, arra azonban az új vezetés még képtelen, hogy egységes állásfoglalást, magatartást, véleményt formáljon, hogy megszüntesse a bizalmatlanság érzését, hogy vállalja a felelősséget a kulturált szórakozásért. Ezért marad a kulcs körüli kálvária, ezért őrzi a direktor, ezért nem kapja meg olykor az életképtelen klubvezetés, holott joga lenne hozzá, de hát az is igaz, hogy az ifjúsági klub nem éjszakai mulatóhely, ahonnan a körzeti rendőrnek kell hazakül- deni a tizenéveseket, este tizenegy után, éjfél körül. 3. A gyökeret vert bizalmatlanság sosem szül jót. A fiatalok mérlegelés helyett egyoldalú, a helyzetet torzító panaszos leveleket írnak. Igen, hiszen az is kiderült, hogy nem először fordultak szerkesztőségünkhöz, kél évvel ezelőtt hasonló alaphangú jelzést küldtek, ahelyett, hogy maguk keresték volna Rengeteg változattal aratott itt a halál, s olyan közeli az iszonyat, hogy alig mer még örülni, aki él... Budapest határában. (APN-foto — KS) Buda felöl német ágyúk dördülnek meg, a lövedékek lila gömbökként szállnak a romok fölött a sűrűsödő alkonyaiban. Ott még harc van, robban a bomba, omlik a ház, a pincében ugyanúgy szoronganak az emberek, mint pár nappal előbb még mi is. Pár napja? Mintha végtelenül messze lenne az az idő, s mintha a budai harctér is elérhetetlen mesz- szeségben lenne ide. Nézem a romokat, a ledőlt házakat, a felszaggatott úta megoldást. Levelet írtak, méghozzá akárcsak ezt az utóbbit: névtelenül. S tegyük hozzá azt is, hogy sem akkor, sem most nem akadt gazdája a panasznak, nem tudott, nem akart senki sem tudni a levélről, jelezve —s most hadd idézzük ismét —, hogy „Ha megmondod az igazat, betörik a fejed.” Kell-e bizonyítani, mennyire idejét múlt, mennyire talaj- talan, mennyire nem a mai fiatalsághoz méltó szemlélet bújkál, él a szavak mögött! Mindenekelőtt ezzel kellene vitatkozni, ezt kellene felszámolni Tarnaszent- miklóson. A megoldást nem „felülről” kell várni, hanem ott, helyben megtalálni. Ez az egyetlen járható út mindkét fél számára. Valóban klubtagokkal kellene formálni a ma még meglehetősen heterogén társaságot, természetesen új, életképes vezetőséggel. Olyan gárdával, amely nemcsak követel, hanem legalább a minimumot nyújtja. Ezért sokat tehet a kultúrház vezetése, a helyes útra tért KISZ-szervezet. Csak így, csak fokozatos közeledéssel, az egyoldalú, a torz szemlélet, a kölcsönös bizalmatlanság felszámolásával lehet előbbre lépni. Ehhez mi csak ötleteket tudtunk adni. réméivé, hogy mindkét fél hasznosítja egymás javára. Pécsi István * testet, a tönkrement üzleteket: a nagy változás jeleit ennek a sokat szenvedett városnak az arcán. S mar nemcsak a pusztulást látom bennük és nemcsak az elkerülhetetlen ítélet beteljesedését, hanem egy új és szabad emberi közösség ígéretét is. Valami elmúlt és valami elkezdődött.” (KS) Egri és magdeburgi útépítők csereüdülése Az Egri Közúti Építő Vállalat f és az NDK-beli, Magdeburgi Üt- és Mélyépítő Kombinát dolgozói között már régebben tart a testvéri kapcsolat. Ennek során kölcsönösek a látogatások, a szakmai megbeszélések, üdülések. A német cég képviselői legutóbb éppen a napokban jártak Heves megyében, ahol tulajdonképpen korábbi szerződésük felújítása végett találkoztak magyar barátaikkal. Az újabb aláírásokkal „megpecsételt” egyezmény alapján júliusban és augusztus első felében két-két csoportban kerül sor összesen 23—23 dolgozó — közöttük családosok — idei, külföldi üdültetésére. A németeket az egriek balatonszárszói bérelt nyaralójában, a magyarokat pedig az NDK-beli „meseváros” — a XVI. századi jellegzetes épületektől ékes — Wernigerode közelében levő vállalati üdülőben fogadják. Az egri megbeszéléseken — a delegációval érkezett német igazgató által — szóba került az is, hogy ha a közúti építők is részt vesznek esetleg a leendő magyar autópálya kivitelezésében, két-három dolgozó számára külön tapasztalatcserére is lehetőséget teremtenek a magdeburgi Autóbahn-építő vállalatnáL Palacsintasütő automata A palacsinta a magyar konyha egyik kedvenc étele, különösen nagy keletje van az üdülő-, a kirándulóhelyeken, az idegenforgalmi szezonban. Mégis ritkán kapható, mert igen munkaigényes, nem szeretik sütni. A MÜÄRT segít ezen a problémán, a vendéglátóipar gépesítési programjába felvette a palacsintasütő automata beszerzését. A francia gyártmányú, asztali, elektromos készülék óránként 240 palacsintát „gyárt”. Működése, kezelése igen egyszerű, tartályába csak bele kell önteni a porból, vagy a hagyományos módon készített masszát, a gép önműködően adagol és süt. MűmMO 1974, február 13=, szerda (Sz. B.) Ku'cs a lábtörlő mellett... \ Hol szórakozhatnak a tarnaszentmiklósi fiatalok? Tankcsata után
