Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-12 / 35. szám

Több, olcsóbb lakás — fiataloknak

A KISZ VIII. kongresszusa 1971. decemberében sikeresnek nyilvánította a tízezer KISZ-lakas felépítésére meghirdetett akcióját. Annak idején a fiatalok a célul kitűzött tízezer helyett 12 599 lakáshoz jutottak. Mostanában azonban keveset hallunk a KlSZ-lakásépítkezések- ről. Ennek okáról a KISZ- kb ifjúmunkás osztályán az alábbi tájékoztatót kaptuk:

— Az ifjúsági lakásépítés ma is tovább él, azonbán minőségileg és tartalmában más formában és más néven. A KISZ-bizottságok számára ugyanis járhatatlan volt az az út, hogy az építkezések gondjainak átvállalásával tervezői, kivitelezői és beruházói kérdésekkel foglalkozzanak, valóságos építkezési vállalkozáshoz hasonlóan. Miközben az ifjúsági vezetők meglehetős jártasságra tettek szert a telekszerzés, az építőanyag- és hiteligénylés bonyodalmaiban, óhatatlanul háttérbe szorultak az építkező városokban és kerületekben az ifjúsági mozgalom alapvető feladatai, a KISZ- szervezetek tartalmi munkájának irányítása és segítése. Ezért kellett a táreadalmi munkamegosztás útjára lépnünk, és a SZÖVOSZ-szal együttműködve az ifjúsági szövetkezeti lakásépítkezés formáját kialakítani. Az 1971. júliusában megszületett új lakásrendelet lehetőseget teremtett az egyén és a közösség arányos teherviselésén alapuló differenciált lakás- építési formák kialakítására. A KISZ-bizottságok ma már nem maguk építenek, hanem érdekvédelmi tevékenységükben az új rendele- leknek szereznek érvényt | sokoldalúan. Ahol csak lakáselosztásról vagy -építésről szó esik, a vállalatoknál és a tanácsoknál egyaránt jelen van a KISZ, és érvényesíti a pályakezdők és családalapi- tók érdekeit.

— Milyen lehetőségeket jelent az ifjúsági szövetkezeti lakásépítkezés a fiatalok számára?

— A KISZ Vili. kongresz szusa befejezettnek nyilvánította a tízezer KISZ-lakás felépítésére meghirdetett ak ciót, de egyben elfogadta, hogy 1975-ig bezárólag, a IV. ötéves terv időszaka alatt, szövetkezeti keretek között újabb tízezer ifjúsági lakást kell felépíteni. Ennek az új formának a lényege a korszerű munkamegosztás. A KISZ a fiatalok körében az új szövetkezeti építési mód ismertetésivel előkészíti az ifjúsági lakásszövetkezetek alakulásét, érvényesíti a rendeletekben biztosított kedvezményeket. Az egyéb feladatoknak a tanácsok, az OTP, a SZÖVOSZ és a kivitelező vállalatok tesznek eleget.

— Milyen kedvezményeket

biztosít az ifjúsági szövetkezeti lakásépítkezés?

— A KISZ-kb is részt vett azoknak az új lakásrendeleteknek, hitelpolitikai irányéi veknek a kidolgozásában, amelyek az elmúlt években születtek. Tudatában vagyunk annak, hogy az ifjúság lakáshelyzete a társadalom lakáshelyzetének része, s csak azzal együtt oldódik meg végérvényesen. Ma már a fiatalok a tanácsi elosztású, de egyéb lakásoknak is 30—40 százalékát kapják. Az ifjúsági szövetkézeti lakás- epítkezők ma nagyobb kedvezményben részesülnek, mint korábban, amikor 120 —130 ezer forint OTP-hitelt kaphattak az építkezők, — 110 ezer forintig két száza- ' lék kamatra, afölött hat százalék kamatra. Tavaly január 1-től 250 ezer forintig vehetnek igénybe OTP-hitelt a | fiatalok, s a kamat'egységesen két százalék. A szociálpolitikai kedvezmények, a gyermekenkénti 30 ezer forint előlegezése sem a lakás- építkezés szerződéskötésének napjától, hanem a lakás használatbavételének napjától szól. Eszerint, amíg a lakásuk épül, nem törlesztenek magas részleteket a fiatalok. Ezen felül, amennyiben kérik, az első három esztendőben mérsékelt hiteltörlesztést is kaphatnak. Ez átlag havi 150 forint részletfizetes- csökkenest jelent.

(K. É.)

Szüts lászlé :

Hobbyja — a söröskorsó

XV III—XIX. századbeli.

Csehországból. Ausztriából és Németországból származó söröskorsókat gyújt a prágai V. Csernohorszky. Képünkön: egyik, r>adász jeleneteket ábrázoló XIX. századbeli söröskészletében gyönyörködik a gyűjtő.

(Foto: CTK—MT1—KS — | J. Bárta felvétele.) i

A hatodikat nem fejezték

le. VIII. Henrik hatodik felesége túlélte férjét. meri volt benne asszonyi furíang és kellő alázat. A film szerint. Az angol televíziós filmsorozat szerint. Úgy tudom egyébként, hogy ez a hatodik asszony volt az, aki a maga módján megfizetett mindenért és minden elődjéért, a „nőfaló'’ Henriknek. Nagyon is kardos, házsártos teremtés volt. aki az öreg, szifiliszben szenvedő és mér csak az étel gyönyörét élvezni tudó királyi férjnek még az evést is eltiltotta. Ilyen volt-e az utolsó feleség, vagy olyan-e. mint az angql filmsorozat bemutatta Catherine Parr-t? — úgy vélem, talán nem is lényeges a hat- reszes sorozat megítélésében.

A VIII. Henrik ugyanis mindenképpen figyelemre méltó és érdekes alkotása az angol televíziózásnak. Az író John Prebble és a rendező Naomi Capon Anglia történetének olyan időszakát ragadta meg, amely voltaképpen Nagy-Britannia megszületésének, vagy még inkább megfogantatásának időszaka volt. VIII. Henrik „nőügyei" csak másodsorban a hálószoba. sokkal inkább a kancellária, a politika ügyei voltak. A Tudor-dinasztia igazi megalapítója, bár már apja is jelentős lépést tett a közEgy Henrik, has felesig

ponti hatalom megerősítésére, voltaképpen a burzsoázia. a kereskedelmi tőke. sőt a manufaktúrákban megtestesülő ipari tőke kialakulásának elősegítője volt ő. Az angol protestantizmus „megteremtése” 1530-as évek közepén attól a Henriktől, aki mélyen elítélte Luthert, nyilvánvalóan sokkal inkább gazdasági, politikai szembefordulást jelentett a pápával, mintsem világnézetit. Házasságai — amelyek között természetesen akadt „igazi’ is — elsősorban azokat a hatalomra törő belső erőket, s ezek nemzetközi kapcsolatait tükrözték, amelyeknek nemegyszer véres, kegyetlen küzdelméből vajúdva emelkedett ki a majdani két évtizeddel későbbi Erzsébet-kori Anglia, — az immáron visszavonhatatlanul polgári Anglia.

savai szórakoztatóan, érdekesen. Es ez sem lebecsülendő dolog!

Külön kell szólni Bujtor István jellemteremtő s/.ink- ronhangjáról. amely úgy simult a figura egyéniségéhez, hogy felerősítette azt.

fi harmadik szokás

20.00:

Bartókiána

A kétrészes' dokumentum- játék közvetítése a Tháli Színház előadásában, felvételből. 1971. őszén állította ■színpadra Kazimir Károiy rendező a Kristóf Károly által összeállított dokumen- tumjátékol. aminek címe — a régi eposzokra utalva —, hősi ének Bartók Béláról. Az előadás az évad egyik kiemelkedő sikere lett A színpadon századunk egyik lángelméje, Bartók Béla életének eseményei elevenednek meg, dokumentumhűséggel — drámai hőfokon. A művész küzdelme korával.

erteilen koriársaival az el ismerésért — ez a darab cselekménye. Kristóf Károly Bartók Béla leveleiből, cikkeiből merítve állította osz- sí.o a művet, amely egyben vádló korkép is; mindany- nyian tudjuk, hogy Bartók Amerikába menekült az Európában — és hazánkban is —, tomboló fasizmus, az embertelenség, a háború elől. A színpadkép a Zene- akadémia nagytermét ábrázolja, itt vonulnak fel mindazok, akik Bartók életeben valamit jelentettek, azok is, akik segítették és azok is, akik gátolták munkáját, drámai küzdelmét az operetthez, édes-bús dalokhoz szokott ország zenei ízlésének megváltoztatásában. A darab tanácsadója ifj. Bartók Béla ■volt, a közvetítés előtt vele beszélget Kazimir Karoly rendező. A főszerepben Kozák Andrást láthatjuk.

A nagy sikerre való tekintettel a magyar televízió megismétli Szent-Györgyi Albertról szóló filmjét. Az első részt február 23-án. szombaton 18.35-kor, a másodikat pedig 24-én vasárnap 17.25-kor közvetítik.

Tudor Henrik, e néven a nyolcadik, a történelem fejlődése szempontjából, az angol társadalom előbbrelépé- sét szolgálta, s véres történetei. amelyeket aligha nagyított túl a film, semmivel sem voltak véresebbek, mint az abban a korban megszór kott volt. Ne feledjük, a XVr. században vagyunk, amikor a szent inkvizíció már jó három évszázados múltra tekinthet vissza a kontinensen. áldozatainak száma a megszámlálhatatla- nig jutott már el, s éppen ebben a században csapnak ismét magasra a lángok a kontinensen is, természetesen a pápaság és a kereszt jegyében. Hogy a film a földjeiről kiszorított, „bekerített” angol parasztság, kisnemes- ség sorsáról mit sem szól, hogy a társadalmi és politikai háttér megrajzolásában az udvari intrikák és a szubjektív érzések és érzelmek játsszák a főszerepet — ez sajnálatos gyengéje a sorozatnak. Mégis egy olyan korszakba engedett bepillantást, amelyet az átlagember eddig csak a történelemkönyvekből, vagy még onnan sem ismert, s tette ezt kellő igénnyel és egy kitűnő színész, Keith Michell alakítáOstoba dolog lenne sokoldalú és árnyalt jellemábrázolást, történelmi mélységet, megrázó drarnaiságot, az érzelmek katarzisát számon kérni attól a sorozattól, amely a történelem híres szökéseit igyekszik kalandos módon, a történelmi hitelességet ugyan meg nem sértve, de azt azért mégsem másolva megmutatni. A legizgalmasabb a néha unalmas, s a valóság torzója gyakran izgalmas és hiteles lehet a képernyőn. De most és itt ne bonyolódjunk e kérdés boncolgatásába. Elég annyi, hogy a szombat esti, a harmadik szökés, amelyet a magyar televízió készített a sorozat keretében Hagedűs Géza regénye nyomán. Makk Károly adaptálásában és rendezésében — a legjobbnak tűnik a három közül. Ügy vélhetik, a kritikus most „haza beszél”. De ezt a vádat is vállalva kell elmondani: rendezésében, szándéka egyértelműségében és kiválasztott főhősében a három között a legigényesebbnek tűnik.

Való igaz. kevesebb helvet kapott a filmben a szökés és . annak előkészítése, s így kevesebb izgalomhoz jutott a néző is. De a történelmi kor légkörének megteremtése, a figurák hitelessége, s a menekülő herceg történetének tömörsége e műfajon belül érdekes és fordulatos televíziós játékot varázsolt a kép- ernvőre. Lehet, hogv ez a véleménye a külhont nézőnek is?

Gyurkó Géza

OtMMkM

1974, február ÍZ* kedd

— Olvastam, amit rólam írt — mondta — messze járt maga az igazságtól.

Nem nézett rám, mereven maga elé bámult. Arcán hegedő sebek éktelenkedtek, de markáns vonásai így is őrizték a megnyerő férfi emlékét. Bepólyált bal karja a nyakába kötött kendőben nyugodott. Nadrágot, cipőt még nem húzhatott, kék csíkos köntösben, papucsban ült mellettem, ölében a bottal.

— Magával nem beszélhettem. Azt írtam meg, amit a társai elmondtak.

—• Mit tudhatnak rólunk mások ?'

Minden különösebb hangsúly nélkül mondta ezt. Mégis úgy értelmeztem a szavait, mint valami öreges bölcselkedést. Huszonhat, huszonhét éves lehetett. De hosszú időn át feküdt mozdulatlanul a kórházi ágyon.

— Xjgv történt, ahogy az újságba került?

— Ügy történi!

— Kát akkor?... Miért mondja, hogy messze jártam az igazságtól?

— Mert az bele se került

az újságba.

Ezúttal mintha rám nézett volna. Nem fordult felém, csak a feje mozdult kissé. Még mindig azt hitte, hogy tetszeleg magának a bölcsesség pózában, s türelmesen bántam vele, mint egy megrögzött öreggel. Különben sem volt még gyógyult állapotban. A testét másodfokú égési sebek borították. De hányadfokú égést szenvedhetett a lelke?

— Nézze! — kezdtem t-á- beszélőleg. — Amit maga véghezvitt, arra csak igen kevesen vállalkoznak. Ahhoz bátorság kell, a veszély vállalása, és ugyanakkor felelősségérzet. Frázisnak hangzik, tudom, de az ilyesmit hőstettnek szokás nevezni. Vagy legalábbis hősies helytállásnak.

— Ezt ők mondták?

— A társai?. . Nem! Vagyishogy lényegében ezt mondták. Én csak megfogalmaztam. Rosszul fogalmaztam volna?

Hallgatott. A pad. amelyen ültünk, a park egy félreeső sarkában állt. Senki nem sétált el idáig, tisztes távolból leskelődtek felénk a betegek és a látogatók. A park pompázott a vénasszonyok nyarában. a bágyadt napsütésben. Csak az a nagy kórházi csend hatott nyomasztóan.

— Hozzátartozója nincs? — kérdeztem.

— Van! — mondta. — De én ilyenkor jobb szeretem, ha békén hagynak. Amikor leiszom magamat és hánynom kell, akkor is elbújok, mint a kölkedző macska.

— A társai meglátogattak már?

— Meg! Elküldtem őket a fenébe. Engem ne bámuljon itt senki. Magá sem nagyon gyönyörködhet bennem.

— Nem azért jöttem —

mondtam.

Beszélgetésünk megint elakadt. Kezdtem magamat kényelmetlenül érezni, nem bántam volna, ha az ápolók távozásra szólítják fel a látogatókat. Másrészről határozottan éreztem, hogy maradnom kell. valamint meg keit még tudnom erről az emberről, ami nélkül most már igen bizonytalan lennék felőle. S mintha ő sem hagyott volna szívesen ebben a bizonytalanságban, egyszer csak megszel kút:

— Akarja tudni az igaza! ? Ha van egy kis ideje, elmondhatom — közben nagy nehézkesen felém fordult. — Akarja?

Most láttam rajta, hogy neki nagyobb szüksége van erre, mint nekem.

— Akarom! — mondtam. — De nemsokára lejár a látogatási idő.

— Addigra végzek — mondta türelmetlenül. Mégis, hallgatott még egy darabig. Aztán lassan elkezdte.

Második hete voltunk éjszakások, a nappalokon a két másik brigád osztozkodott. Éjfélkor álltunk munkába, s reggel nyolckor váltottak le bennünket. Azon a szombatra virradó éjszakán hajnalig szemerkélt ránk az eső, akkor ■ elállt, s a váltás idejére felhőtlen lett az ég. Levettük a csuklyás, vízhatlan köpenyeket. De a bosszúságunkat nem tudtuk levetkezni. Szidtuk Flóriánt, hogy miért kellett neki második hétre ;s vállalnia az éjszakai műszakot. A többiek mindig jó időben dolgozhattak. Augusztus vége volt, s ha esett, csak éjszaka esett. Szóval, nem voltunk valami virágos kedvünkben.

Kivéve Flórit. Alighanem, aznap semmi sem tudta volna elvenni a kedvét. Mennyire ugrattuk pedig ezért! Akkor is. amikor váltás után szétszéledtünk. Emlékszem, Kelemen megkérdezte:

— Most hogy lesztek?

Flóri rám nézett. Láttam a

tekintetéből, hogy mit vár tőlem Mégis, azt mondta:

— Miattam maradhatsz!

— Azt lessem, hogyan han- curoztok? — vágtam oda neki.

Boldogan viszonozta az ugratást: — Ki is nyomnám a szemedet! — És mégsem állhatta meg, hogy hozzá ne tegye: — Azért most még maradhatsz!

Ezt nem szerettem Flóriánban, ezt az állandó jomodort. A fene nagy önfecvelmet, amit aztán miránk is át akart ruházni. Az élete rendezettségét, amelyen 6oha egy folt, egy szakadás nem eshetett. A józanságot, meg az ügybuzgalmat, hogy minket is hasonlónak tudhasson. Az ember olyan, amilyen, de Flóri folyton faragni akart bennünket. Mi szüksége volt érre?

Látta ugye, hogy a fúrótorony egy szőlőföldben állt? Akadt ott néhány korai szőlőfajta. A többiek néha csipegették, közülünk soha senki. Mit számított a szövetkezetnek az már! Beletúrtunk a szőlőföldjükbe, megfizették nekik. De mi nem szakíthat- 1 tunk még egy fürt szőlőt sem. Mi egymást követő két héten át magunkra vállaltuk az éjszakai műszakot, ha kellett. Mert mi voltunk az „Apostolok”. Így csúfoltak már bennünket a többiek. Az apostolok. Ha nem is voltunk tizen- ketten. hanem csak kilencen. És Flóri csinált belőlünk apostolokat.

De ő maga az volt-e?

— (Folytatjuk)*-