Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-10 / 34. szám

Negyven éve halt meg Móra Ferenc Irodalmunkban sajátos szint, értéket képviselnek Szeged literátoráuak, az egész ország közkedvelt írójának müvei. Móra Fe- • rene sók búron játszott, s mindegyiken mesterien. Az újságoknak, irodalmi érté­kű tárcákat írt, ismerte a gyermeki lélek rejtelmeit, tudott maradandó alkotá­sokkal szivükhöz férkőz­ni- Az Aranykoporsó című regényében nemcsak nagy­szabású történelmi tablói festett, hanem az emberi érzések bonyolult összete­vőit is megvilágította, utá­nozhatatlan finomsággal. « SVSOSS’IFIft.lUI-stücliö A MOSZFILM-stúdióban jelenleg kétrészes játékfil­mén dolgoznak, amelynek címe .„4 cél megválasztá­sa-”. Témája a tudomány- szerepe a mai társadalom­ban, s a tudós felelőssége a béke és az emberiség jövője szempontjából. Danyiil Gra- nyin író és Igor Talankin rendező filmjének cselekmé­nyében Igor Kuvcsatov aka­démikus, atomfizikus (1903— 1960) életútja tükröződik vissza. A MOSZFILM — a leg­nagyobb (január végén volt fél évszázados) filmstúdió a Szovjetunióban — tevékeny­sége sok tekintetben megha­tározza az egész szovjet filmművészet arculatát. Mű­vészei idén 50 filmet for­gatnak; ezek központi té­mája: korunk élete. A Szibériai legenda c. film — amelynek forgató­könyve Leonyid Agramovics író műve — az északnyugat- szibériai kőolajlelőhelyek fel­fedezése során megtörtént esetre épül. A Nyikolaj Moszka.lcn.ko rendező veze­tése alatt álló felvevőcsoport hamarosan megkezdi mun­káját a tyumeni területen, 1974'ben a Szamotlor-tó partján. A színészeken kívül a film szereplői közé tartoznak a kőolajkutató geológusok is. A MOSZFILM terveiben jelentős helyet tolt be az ifjúság élete. Gyermekkori emlékek szövik át az And­rej Tarkovszkij szövegköny­véből készülő Világos nap című filmet, amely a máso­dik világháború komor nap­jaiban egy gyermekből fér- fivá formálódó főszereplő történetét rajzolja meg. A MOSZFILM tovább folytatja a második világ­háború filmkrónikáját: Ju­ri j Ozerov Felszabadulás cí­mű több részes hősköltemé­nyének következő fejezete a Kommunisták. Ennek cse­lekménye a kelet-európai or­szágokban játszódik 1943— 44-ben.. Felvételeiben- a szov­jet művészek mellett részt vesznek Bulgária, Magyaror­szág, az NDK, Lengyelor­szág, Románia és Csehszlo­vákia filmművészei Szergej Bcmdarcsuk forga­tókönyvet írt Mihail Solo- hov A hazáért harcoltak cí­mű regényéből. Nemcsak hogy maga rendezi a filmet, de az egyik főszerepet is 6 játssza. Ugyancsak a második vi­lágháború időszakára pil­lant vissza a csehszlovák filmművészekkel közösen ké­szülő Sokolovo című film, valamint Az egyetlen kiút című szovjet—j ugoszlá v köp - rodukciós filmalkotás. Grigorij Csuhra), aki a Ballada a katonáról és Tisz­ta égbolt című filmjeivel vált világhírűvé, következő filmjében az ember és a ter­mészet témájáról szói. A MOSZFILM terveire jellemző a rendkívüli válto­zatosság. Stúdióiban többek között zenés revüfilmeket is forgatnak. Ezek közé tarto­zik a színes, szélesvásznú Északi rapszódia című film, amely a távoli Észak kis né­peinek művészetével ismer­teti meg a mozilátogatókat A moszkvai cirkusz sok hí­res művésze lép fel a Nagy attrakció című filmben. laonyid Gajdaj, a vígjá­tékfilmek rendezésének ki­váló mestere Mihail Zos- csenko egyik elbeszéléséből készít szatirikus filmet. Töbl) mint 2000 éves „képtár” A kirsríz régészek szokat­lan képtárra bukkantak az Iss/ik-Kul tó környékén. A tudósok több mint 200 raj­zot számláltak össze az isszik-knü völgykatlan­ban levő, óriási görgelékkö- veken. A témákból ítélve, az ókori művészek szívesen raj­zolták aa állatokat Érdeke­sek a lovasábrázolások, a va- daszjelenetek. Mindezt cso­dálatos hitelességgel, az ana­tómia nagyszerű Ismeretével örökítették meg a köveken. Ezeknél az ókori festőknél a nap nem egyszerűen kör, ponttal a közepén, mint sok más, Kirgtziában talált raj­zóit hanem kecskebaknap, szarvasnap, embernap. Ezek a képek valószínűleg e vi­dék lakóinak vallási elkép­zeléseit, az állatok védelme­zőit és a legfőbb istenség — a nap Iránti hódolatukat tükrözték vissza. Vajon kitől származnak a hegyi tő partján levő, cso­dalatos képtár rajzai? Kide­rült, hogy egy részüket a szakák hagyták hátra — a szkítáknak a Fekete-tenger melléki sztyeppékról való rokonai A XIV.-XVI. század faliszőnyeg- művészete A párizsi Grand Palais­ban kiállításon mutatták be a XIV—XVI. század fali- szőnyeg-készítő művészeinek legkiválóbb alkotásait. A kiállítás megszervezésé­ben a Louvre és a New York-i Metropolitan Museum működött közre. Az anyagot legnagyobb­részt a két fentemlített mú­zeum szolgáltatta, de sok magángyűjtemény is köl­csönadta a kiállítás időtar­tamára egy-egy féltve 'őrzött remekművét. A fallszőnyegeket időrend­ben helyezték el a négy te­remben és a termeket össze­kötó kör alakú előterekben. A kiállítás legszebb darab­jai az első brüsszeli fallsző- nyegek („Apocalypse” stb.), a franciaországi Cluny mú­zeumában őrzött „Unlkor- nis”. az egyesült államokbeli múzeumok „müle-fleure” al­kotásai sÖt. Csokonai koszorúja — Versek Csokonairól — lró> életművek utóéletét kutatni izgalmas irodalom- történészi feladat: általa tu­dós igazolást nyerhet az élet­mű időtállósága, de az is, hogy koronként kik és hogyan vélekednek az írói-költői telr jesitmény egészéről. A Ka­zinczy korával tüzetesebben ismerkedni óhajtó olvasó pl. bizonyára eltűnődik azon. ha azt látja egy mondjuk Day- ka Gábor vagy Kis János életművének utóéletét tagla­ló munkában, hogy a szép­halmi mester rangosabb poé­tának hitte-tudta két jelen­tős, de a felvilágosodás korá­nak mégsem élvonalbeli kor- tánsát Csokonainál s ebbeli ítéletét kora irodalmi köztu­datába óhajtotta átplántálni — nem kímélve időt, papírt, tollat, tintát s energiát. Cso­konai születésének kétszáza­dé» fordulója idején minden­képp szerencsés dolog szem­beállítani Kazinczy ítéleté­vel azt a véleményt, amely a Csokonai-oeuvre utóéletének nyomozásakor rajzolódhat ki előttünk. Ezt végezte el a deb­receniek szorgosságát, hagyo­mánytiszteletét dicsérő Cso­konai koszorúja c. antológia, mely csaknem két évszázad­nyi időszakasz írói-költői val­lomásait tartalmazza Debre­cen nagy fiáról. Ady verse exponálja ezt a szép válogatást, a Vitéz Mi­hály ébresztése című. aztán Debrecen mai poétája, Kiss Tamás értő előszava bizo­nyítja — még a szövegek előtt — Csokonai szüntelen jelenlétét a magyar költé­szetben. A költői vallomásokat szemügyre véve alighanem a legizgalmasabb felfedezés lehet: mennyi figyelem övez­te már a kortársak körében is azt a poétát, aki „rang és hivatal nélkül vetemedett arra, hogy költő legyen”, hozzás se „szalonja” se „le­velező központja” nem volt, mint mondjuk a kor irodal­mi vezérének Kazinczynak Palóca Horváth Adám, Fo­dor Gerzson (aki tanára is volt), Vályi Nagy Klára, Fa­zekas Mihály, Kovács Sá­muel csakúgy tisztelője, köl­tői zsenijének felismerője volt, mint első életrajzírója Domby Márton, vagy éppen a Patakon tanárkodé költő és műfordító Vályi Nagy Fe­renc. Meggyőződéssel vall­hatták mindannyian amit ez utóbbi kortárs és barát így fogalmazott meg: Vitéz! Neved már élni fog; Bár tépje széllyel a’ Halál kérgeidet: kiment A’ mord koporsó’ boltja közsül Híred, az Égig emelte Fébve Munkáidért azt ________ A halhatatlanságnak e kortársi megfogalmazását költői kórus visszhangozza majd a késő utókorban: a re­formkor nagyjai éppúgy, mint a századvég lírikusai, a Nyugat-nemzedék legjobbjai csakúgy, mint a mába hajló XX. századi magyar literatu­re klasszikusai. „Nagy költő­nek” tudta Petőfi és Szaoó Lőrinc éppúgy, mint Áprilv Lajos, s alig akadt s akad magyar poéta, ki Debrecen­ben járván ne zarándokolna el vallomást tenni sírjához, miként Dsida Jenő tette. • még annyian. Csuka Zoltán­tól Weöres Sándorig, Gulyás Páltól Káldi Jánosig és Boda Istvánig. S mindannyian an­nak tudatában, amit Ady fo­galmazott meg: „Csokonai nélkül bajosan kaptuk vol­na Vörösmartyt, Petőfit, Aranyt, nem szólván az ap­róbb többiekröl. Csokonai a legvidámabb és legsúlyosabb mártírságú magyar költő, amióta ilyen csodalények szü­letnek Hunniában”.. tökös István ^•AiVdVAAAAiWAVNiVAi^VvAA/'/'/' «Vk/V ‘ A/V,~ 'ASr AAAMAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAMAAAA^A^\WAAAA^A^AAAAAAAAAAA*AAW>MAAAAWAAAAAAfWtAAAAAAlAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Özünké, fénytelen fisz! nap V volt Voronov gumicsizmát húzott, felöltötte körgallérját és el­indult. A kórházi ételeken tartott vadászkutyája Lihegve forgolódott, igyekezett mellette az ázott agya­gos úton Fiaikovszkij kunyhója fe­lé. Az öreg éppen a lehullott faleve­leket söprögette az udvaron. Ami­kor észrevette az érkezőt, söprűjét a fának támasztotta és eléje sietett. — Na, döntöttél? — Mire való nekem egy ilyen jó­szág, a nyolcadik emeleten? — kérdezte vissza Voronov és átnyúj­totta a póráz végét. — Fogd. Az árát te szabod meg... Fiaikovszkij átvette a kutyát, az­tán a szij végét a kerítésdrótba akasztotta, ó maga bement a ház­ba. Csakhamar egy köteg pénzzel jött vissza. — Ne számold. Becsületes árat számítottam! Szergej Nyikitin: —• Rendben van! — mondta Vo­ronov és úgy látta, hogy az öreg gúnyosan néz rá. Kezet fogtak, kö­rül se nézett, a kutyára rá se szólt, — elindult Nehéz volt a járás a csúszós, ázott úton. Az erdő szélén kigom­bolta a gallérját és melyet szívott a nyirkos, gomba illatú levegőből. Nem először járt itt az erdőben, de úgy érezte, hogy most utoljára. Éles szemmel figyelt, mindent, meg akarta őrizni az őszi erdő, a rotha­dó levelek, a nedves föld illatát. ELSŐ FAGY Leült egy padra, amelyen két betű volt bevésve „L + Z”. Ünnepélyes, mégis szomorú hangulatban volt. Besötétedett, mire az egyetlen sor házból álló kis faluhoz ért. Ahova betért, a kis ház konyhájá­ban az asztal mellett tíz év körüli kislány ült nyitott könyvnél és csendesen sirdogált. — Na mi az? Nem megy? — kér­dezte, miközben levette körgallér­ját. A kislány fel se nézett a könyvből, nem is válaszolt. Voronov a kislány mellé lépett. — Hol van a nővéred? — Elment... Voronov megkérdezte, melyik példa nem megy, elolvasta, majd hosszan nézte a kislányt és arra gondolt, talán most látja utoljára ezt a törékeny kis arcocskát, a haj- fonat-f árki ncával. — Mi ebben a nehéz? — kérdez­te aztán. — A vasútállomáson nyolc vagon vesztegel, mindegyik­ben ptven tonna szén... E lkezdte magyarázni, de mert a kislány tovább is csak az asztalt nezte, kitartóan, lecsapta a könyvet. Cigarettát vett elő es rá- gyújott. i Kintről futó léptek hallatszottak. Egy asszony léptei, aki lihegve, kendő nélkül, csak puha, könnyű' sállal a fején, szinte beesett az aj­tón. — Ö! — kiáltott fel, az ajtófél­fának dőlve. — Te már itt vagy? Levetette a cipőjét, papucsot hú­zott, egy üveg vodkát és néhány halkonzervet rakott az asztalra. — Te sirtál? — fordult a kis­lányhoz. — Nem megy? — Nehéz fejű... — szolalt meg V oronov. Az asszony még egy üveg ubor­kát is tett az asztalra, majd össze­szedte Ljusza könyveit, füzeteit.. — Majd később megcsinálod... most eredj át Manykához játszani! Becsukta a kislány után az ajtót és hevesen átölelte Voronovot. Szorosan szorította magához, aztán szenvedélyesen csókolni kezdte. — Az utolsó éjszakánk... — sut­togta. — Megmondtam: nyáron eljö­vök szabadságra! — Nem jössz! mondta az asszony és kipirult arc­cal nézett Voronovra. „Csak nehogy sírni kezdjen itt nekem... — gondolta a férfi. — Nagyon szeret Majd éjszaka tele­sírja a párnáját...” Átölelte az asszonyt, érezte a vé­konyka ruha alatt az erős vállakat és maga elé képzelte a testét... —- Várj bereteszelem az ajtót! ... Éjszaka a sarokban szüntele­nül világított a rádió zöld lámpá­ja. A rádió hol elcsendesedett, hol feihar.gosotíott Halvány fénye elég volt Voronovnak, hogy lássa Va- szenyka arcát akinek sötét haja szétborzolódott a fehér párnán. ..Legalább hat évvel idősebb ná­lam. .. — gondolta. — Egyszerű fa­lusi aszony, nem ismer semmit a világból... Egyszer talán tényleg eljövök szabadságra... ” H irtelen eszébe jutottak az őszi hajnali vadászatok, » szenvedélytől reszkető kutyája, az erdő kesernyés illata, az erdei út az alkonyaiban, és Vasaenyka tisz­ta kis háza, a tarka szőnyegekkel — és szinte meghatódott. „Eh! Hiszen nem megyek el örökre! Elutazom, de még jobb lesz ismét visszatérni, ha úgy jön ki. És az lesz az igazi ünnepi” A férfi kibontakozott az ölelés­ből és újabb cigarettára gyújtott Nézte az asztalon a vodkát és a konaervet meg az uborkát... — Igyunk az elválásra... — Megkönnyebbült a gondolattól. Reggelire teát ittak, Ljuszka el­indult az iskolába, ő is az órájára < nézett: — Ideje menned... — mondta^ Vaszenyka. de egyikük se moz-í dúlt. Az aszony merően a padlót} nézte és ült, ölbe tett kezekkel az< asztal mellett. Végre, elindultak. Fagyos, zúz­mara« reggel volt, éles és csípős aj levegő, bár ragyogott a nap. Az 5 úton már gyönge jég, a fákon pe-< dig a zúzmara pattogott. Szótlanul mentek egymás mellett, j Az erdőben csend volt, mint teg-< nap, de másféle. Nem süket és vat­tás, hanem a lábuk alatti ropogás- j tói felvert csend. Az erdő szélén megálltak. Voro- j nov nem akarta, hogy az asszony! tovább kísérje. — Viszontlátásra 1 Majd írok... < — mondta halkan. Vászenyka keze hideg volt. ésj bár az arca égett, mégsem csókolta; meg Voronovot, pedig nehéz volt; megállnia. V oronov elindult es csakha­mar eltűnt a fák mögött.; Amint sietett az állomás felé, ma-; ga elé képzelte az asszony t, aho! gyan baktat hazafelé egyedül, ló-; hajtott fejjel, kezét a sáljába búj-j tatva, körülötte pedig szikráié, rá-; gyogó, törékeny csend... Oroszból fordította: Antálfy István r t r.rsiswirtOi*iftrir.rCii*i*^,-**-V*-»»*-*‘ *J-'*AA*■ »«»Hl»«»««—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents