Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-10 / 34. szám
SA SS ERVIN; BEGAZl' CSABA; ‘•'•A**i*« Valahol itt valahol itt kell lennie a földnek a ahol a lábam megvetem valahol itt kell lennie a szónak hogy védjen cs szeressen valahol itt kell lennie a szemnek amelyben virágok és kések nyílnak valahol itt kell lennie a dalnak amelyre nagyanyák tanítnak valahol itt kell lennie a fénynek hiába állnak elébe mások valahol Itt kell lennetek mind akikért versben is kiáltok Mint az asszonyok A nyárból már csak a meleget érzem, átformálom a füveket, kezem cs arcod nézem a napsütésben, Parkokból és terekről összeszedem ' a szökőkutak összetört vízcseppjeit, átnyújtom a levelek zöldjét, virágot bozok, mielőtt megköszönnéd tavakért futok, felhőt hozok, nevetésedből szövöm a palástod, hogy boldog légy, mint az asszonyok. Rfiuiden A RUGBY Megvan! Az enyém. Nem adom! (Foto- L'Humanité Ui- manclie) 'ICiuiiGuzőUjálaJt A tóparton pecázó férfit megszólítja egy járókelő: — Nos, hogy megy a horgászat? — Már két órája ülök itt, de semmit sem fogtam. — Pedig ez kedvelt helyük a keszegeknek! — Úgy lehet, ahogy mondja,/ biztosan ezért nem akar ják itt hagyni, ik. Egy férfi belép a vasúti Kocsiba, amelyben egy nő üldögél egyedül. Szó nélkül leveszi a kabátját, a nadrágját, a cipőjét és rövidesen anyaszült meztelenül áll. Gondosan összehajtogatja ruháit, beteszi a bőröndbe, végül leül és megkérdezi: — Elnézést, asszonyom, nem- zavarja, ha dohányzóm? + Egy venetói község állatorvosa, aki meglehetősen szófukar természetű, életében első ízben megbetegedik. Csak felesége hosszas unszolására hajlandó elmenni az orvoshoz, — Állatorvos vagyok — mondja nyersen az orvosnak -—• az én pácienseim soha nem mondják el szimp- tőmáikat, ezért tőlem se várjon ilyesmit! — Rendben van — válaszol az orvos, majd a vizsgálat végén álnyújt az állatorvosnak egy receptet, amelyen a következő szavak állnak: „Étkezések ejött 3 tabletta, minden másnap injekció. Ha két hét után sem javul a beteg állapota, legjobb, ha levágják.” ★ Jean Rostand biológus mondotta: Ha az ember úgy érzi, hogy eluralkodik rajta a pesszimizmus, feledkezzék rá egy szál rózsára. ★ _ Kértél fizetésemelést a főnöködtől? — kérdezi hazatérő térjél a felesége. — Igen, mégpedig kertelés nélkül! Azt mondtam: „Vagy ad fizetésem élést, vagy itthagyom az állásomat!’’ — Na cs? — Ebből élénk vita született, aminek, végén megegyezésre jutottunk, mindegyikünk engedett egy kicsit: ő nem adott fizetésemelést. én vedig nem hagytam ott az állásomat. ★ Csinos, fiatal lány jelentkezik a ferrarai kórházban as kéri. hogy meglátogat- basson egy beteget, —• Arra a csinos fiatalemberre gondol, aki autóbalesetet szenvedett? — Igen — mondja bűnbánó arccal a lány. — Elhatároztam, hogy megadom neki azt a csókot, amit akkor akart megkapni tőlem, amikor felszaladt a járdára. ★ —- Négy hete erősen diétázom. Szigorúan számolom a kalóriákat, a szénhidrátokat ... — Sokat fogytál? — Egyetlen dekát sem, de bámulatos haladást értem el matematikában! ■k A vendág megkapja a szállodaszámlát és csodálkozva mondja: — Maguk az árba még a dátumot is beszámították! — Az idő pénz! — kapja a feleletet ★ Egy hosszú hajú fiatalember segít a hölgynek, aki a gyermekével száll fel az autóbuszra. — Köszönd meg a »élűnek — mondja a maina, + — Mama, add Ide a lexikont, elvesztettem a cipőmet! — Minek neked a lexikon, fiacskám? , — A papa azt mondta, hogy a lexikonban mindent meg lehet találni. — Eladtam 3000 métert, főnök — mondja az eladó. — Tényleg, és miből? — kérdezi a főnök. I — Cérnából. Fiatal házaspár lakást kap egy új épületben. — Nem túl vékonyak ezek a falak? — kérdezik az építésztől. — Szó sínes róla. Erre még tapéta is jön — feleli az építész. — íszüreteltetek már? — Még nem. — Ugye, engem is meghívtok a szüretre? — Kellemetlen lenne. — Kellemetlen? Nekem aztán nem ... — De nekünk... — Miért? — Mert elfelejtettünk n h vni akkor, amikor a - lót metszettük es kapáltuk. Mini-bábszínház Tokióban március végén minden évben megrendezik a hagyományos bábfesztivált. Az idén a bábszínház kedvelőinek figyelmét elsősorban Takahaszi in in ia turista munkái vonták magukra — Takahaszi, mindössze 6,5 centiméter magas tárlón rizsszemckből faragott, ízlésesen ékesített mini-bábokat helyezett el. Egy 72 éves nápolyi öregember merő tévedésből kidobta a szemétbe azt a nylonzacskót, amelyben a család egész vagvona volt: húszmillió líra készpénzben, kötvények és ékszerek. ★ Egy tajpeji botanikus azt állítja, hogy Tajvanon található a világ legöregebb fája, amelvnek életkora 6000 év, törzsének kerülete pedig 27 méter. A famat”zsálem még ma is él. ★ Furcsa vadászbaleset történt Angliában. Egy ísozótos- ból felröppenő fácánra kilőtt töltényből egy szem sörét az állat testéről visszapattanva, befúródott az egyik vadász szemébe es azonnal megölte. Nem eltévedt sörétszemről van szó, a nyomozás minden kétséget, kizáróan bebizonyította, hogy a gyilkos sörét a fácán testéről pattant vissza. Merle Oberon alighogy elvált Bruno Pagllali olasz származású amerikai gyárostól, máris férjhez megy a nála majdnem húsz évvel fiatalabb Robert Wolders holland színészhez. Ez alkalommal árverésre bocsátja a XVIII. század végéről és a XIX. század elejéről való bútorait, mert azt vallja: új férj, új háztartás. + öt tanú aláírásával ellátott bizonylat kíséretében 80 000 lírának megfelelő összeg ellenében kelt el egy párizsi árverésen az a szivarcsikk, amelyet Winston Churchill szívott 1944. november 12-én. liWMíWv\NAAWAiWV>^NVAVV\VvAAAAAAAAAAAAAAA»AAAAAAAAA>ysAAAAA!VVWWiVVWVVWWW^^ ART BUCHWALD; Hogyan dacoljunk kőolajhiánnyal Már egy sereg javaslat létezik arra vonatkozólag, hogyan viselkedjünk az energiaválság idején. Közülük néhány dilis kissé, mások azonban elég praktikusak, cs a kormánynak foglalkoznia kellene velük. Henry Applebaum professzor tanulmányozta annak módozatait, hogyan takarékoskodjunk a hőenergiával, és eppen most fejezte be „A fekhely megosztása és az energiaválság” című tanulmányát, amelyet a Termosztátfelügyelők Egyesülete elé terjesztett. Tanulmányának benyújtása után Applebaum professzor a következőket mondta: — Otthonainkban a legtöbb hőt az ágyban pazaroljuk el. Amerika ma már nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy egy ágyban csak egyetlen személy aludjon. Ha sikerül rábeszélnünk az embereket, hogy sajot akaratukból osszák meg agyaikat, termosztatjaink fogyasztásai hát. fokkal csökkenthetjük. — Ef ezeknek az embereknek hazas- társaknak kell lenniük? — érdeklődtem. — Normális körülmények. között azt mondanám, hogy igen. Am ma a legnagyobb kényszer- helyzet idejét éljük, ami országunkat valaha is sújtotta, és úgy vélem, hogy azoknak az embereknek is, akik nincsenek összeeshetve, engedélyt kell adni az ágyuk megosztására, legalábbis a válság megoldásáig. — Tehát ön az ágyak megosztását véli a hőenergia- hiány legjobb megoldásának? — Igen. Meg kell győznünk minden amerikait, hogy hazai lattanul cselekszenek, ha magukban mennek aludni. Országunkban fel kell 'lobbantam az ágyszövetség szellemének lángját. — Papíron ez nagyszerűen hangzik — ismertem el —, ám megtörténhet, hogy az emberek elutasítják, hogy fekvőhelyüket megosszák másokkal. Applebaum össze- csücsörítette a száját. — Akkor a kormánynak természetesen bele kell avatkoznia. a dologba és kényszerintézkedéseket kell foganatosítani, El kellene rendelni azoknak az állampolgároknak a rendkívüli megadóztatását, akik kötik az ebet a karóhoz, hogy magukban fognak aludni. Az adónak olyan magasnak kellene , lennie, hogy nagyon előnytelen lenne elutasítani a fekvőhely megosztását egy másik személlyel. Viszont csökkenteni kellene azoknak az adóját, akik szívesen lépnek ágyszövetség- re. Ha például Bob és Karolina és Ted cs Alice szívesen alszanak együtt, jövedelmi adójuk tiz százaié khal csökkenni fog. — Es mi lesz azokkal, akiknek célszerű egyedül aludniuk? Például a rendőrökkel, az orvosokkal és az újságírókkal? — Nekik különleges bárca lenne az ágyukon. miszerint rájuk nem vonatkozik az ágyszövetségi törvény. Ilyen cédulát csak azok szerezhetnének, akik bebizonyították: a munkájuk olyan fontos, hogy ágyukat nem oszthatják meg senki mással. % — Az ön véleménye szerint az amerikai nép hogyan fog. ja fogadni az ágyak kényszer megosztását? — Úgy vélem, hogy az amerikai nép kész lesz, megosztani ágyait, mihelyt Nixon megmagyarázza; neki a dolgot. A test J melege eddig az a! legnagyobb erőforrás, ‘ amellyel ez az or- I szág rendelkezik, és! ezt a telet legyűrjük,! ha mindenki — de I valóban mindenki! —! együtt fog működni. — Tegyük fel, hogy ; önnek van egy nagy; üres ágya, de nincs ; senki, akivel megoszthatná. Akkor mit; csinál? — Bízunk abban,; hogy központi ágy- J nyilvántartó információs központot létesítenek, melynek az J egész országban lesznek fiókjai. Akkor J majd abszolút ele- J gendő lesz, ha felhív J egy bizonyos számot,; mire megmondják! önnek, ki keres ágypartnert. Ez az információsközpont naponta huszonnégy; órát lenne nyitva. — Ez elég bonyo- '■ lultan hangzik mondtam —, de tété- 1 lezzük fel, hogy meg- ] éri a vesződséget. — Rendben lesz a . dolog — biztosított a j professzor. — Hogy < megnyerjük az embe- < reket, a televízióban < propagandakam - pányt rendezünk. — Es mi lesz a jel- ] szavuk? — Minden egyes • alakolmmal. amikor< megosztjátok t ágyatokat, begyó- < gyitjátok egy-egy < olajmagnál sebét. (Lóé Angeles Times) Fordította: Zahemszky László A kozőr...(?l) Mindennapi életünk nyelv, használatában igen. ritkán jut nyelvi szerephez a címben idézett idegen szó. A szellemesen csevegő, elmésen társalgó embert, elsősorban férfit neveztek meg vele Gárdonyi Gáza édesapjáról is azt írta, hogy „kitűnő beszélgető volt, s azon koző- rök közé tartozott, akik nemcsak az elbeszélt tárgyat tudták érdekessé tenni, hanem a maguk gondolataiból kétannyit tudtak hozzáadni.’' A kozőr idegen szó visszaszorulása arra a jelenségre is utal, hogy napjainkban egyre ritkábban találkozhatunk szívesen beszélő emberekkel: élőszóbeli megnyilatkozásainkból lassan eltűnnek a személyes jellegű nyelvi formák, a sajátosan egyéni ízek és színek, $ megszaporodnak a színtelen nyelvi klisék és sablonok. Általában szívesebben hallgatnak az emberek, s különösen társasági életünkben, a családi élet keretében egyre kevesebb alkalmunk van arra, hogy meghitten beszélgessünk, társalogjunk vagy éppen csevegjünk. Az élő beszédre alig van időnk és terünk. „Szó!” a rádió, „beszél” a televízió helyettünk, mi pedig hallt ;- tunk és hallgatunk, soksá»- figyelmesen, vagy épp«, csak szórakozottan, éber figyelem nélkül. Még abban sincs ellentmondás, hogy közéletünkben sokszor kell beszélnünk, felszólalnunk, előadást tartanunk, mert ezek a tormák és alkalmak nem az élő beszéd formái, alkalmai, hiszen papírról, előre leírt közlést olvasunk fel. Ebben az általános fel- olvasási gyakorlatban a beszélt nyelv jellemzői szánéi, ízei, fordulatai n«n jutnák nyelvi szerephez, Lassan elszokunk az úgynevezett társalgástól is. Mind kevesebb alkalmunk van a szabad beszédre, s általában olyan élőszóbeli megnyilatkozásokra, »melyekben egyéni gondolatokat, egyéni nyelvi formákban közlünk. Rohanó életünkben a családi élet is úgy formálódik, hogy még otthon is alig jut idő a meghittebb beszélgetésre. Vagy a csend uralkodik környezetünkben, vagy a gépi zene, amivel ellensúlyoznunk kelj a szomszédoktól áthallott idegtépő zajt. Mi a kiút ebből a helyzetből? Adjunk több lehetőséget, alkalmat olyan beszéd- tevékenységben való részvételre, amelyben a gondolkodási folyamat és a nyelvi formálás egy időben folyik le, s valóban beszélünk, s nemcsak „nyilatkozunk” egy-egy problémáról, életje- lemségról. ttot, Bakos J óráét
