Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-10 / 34. szám

értekezés históriája

A bizottság visszavonult, a múzeumigazgató a döntésve várt, több évtizedes gyűjtő-, kutatómunkájának értékelésére. S ekkor az történt, ami a nagy nekibuzdulások, a hosszú várakozások utolsó óráira, perceire jellemző: lazult az emlékezés póráza, s mintha évtizedek észrevétlen suhantak volna el, olyan frissen érezte a sorsfordulók hangulatát.

Kiváló egri tanárok, történetbúvárok oltották belé a história szeretetét. Ezt a vonzalmat csak fokozta a város felett magasló, felderítetlen titkok sorát rejtő vár. Már érettségi előtt eldöntötte, hogy mindenképpen muzeológus lesz, még akkor is, ha célját csak kerülő úton érheti el. A budapesti egyetemen történelem—földrajz szakra iratkozott be, azért ide, mert akkor még nem volt muzeológusképzés, de ott tanított 'rét nyves néprajzos profesz- szor; Győrffy István és Viski Károly, '-akik 'előadásaikkalMIM

16.00:

az etnográfia sokszínű birodalmába kalauzolták a fiatalembert, ötletek sorát adva, egy nagy elhatározást érlelve.

— Nem is gondoltam már

a tanításra, csak a néprajz által kínált lehetőségekre gondoltam. A friss diplomával a Néprajzi Múzeumban helyezkedtem el, egy évi gya- komokoskodás után kaptam meg a muzeológusi működésre jogosító végbizonyítványt. Akkor azt hittem: előttem a kikövezett út, kutathatok, búvárkodhatok kedvemre. Sajnos, nem így történt, mert közbeszólt a katonaság, a háború és a fogság, öt évre megálljt szabva terveimnek.

megérte végiggyalogoln! azt a sok száz kilométert, télen, nyáron, hóban, sárban, nem egyszer úttalan utakon. Cteak erre a tényanyagra építve ért valamit a szakirodalom feldolgozása, s a levéltári bú várkodás.

A fiatal Bakó Ferenc Sárospatakra nagy elhatározással érkezett, úgy hitte, itt végre megvalósíthatja késleltetett elképzeléseit. Nem így lett, mert egyéb feladatok vártak rá:

— Igazgató voltam, lényegében múzeum nélkül. Gyűjteni kellett az anyagot, s ráadásul szervezni, irányítani, lerakni egy új intézmény alapjait .Szép, de időt igénylő munka volt, sosem maradt el a napi penzum, az egész embert igénylő elfoglaltság. Ezért örültem, amikor két év után Egerbe kerültem, sejtettem, hogy itt többet foglalkozhatok kedvelt szakterületemmel.

Huszonkét év hány és hány tudományos portyát jelentett a megye száztizenhét községében. Hangyaszorgalom, egyáltalán nem látványos adatgyűjtés egy nagyszabású munkához, a település- és építkezésformák történetéhez, dlőt, türelmet, kitartást igénylő feladat.

Régvolt beszélgetések, s mennyi arc ezekből az évekből; emberek, akiknek nevére már aligha emlékszik, de segítőkészségüket sokra tartja, emberek, akik adatok, információk sorát nyújtották, készséggel kalauzolva a kutató direktort.

— Minden faluban azokat az öregeket kerestem fel, akikben elevenen élt a múlt, pontosan emlékeztek az egykori faluképre, az ódon házak krónikájára. Faggattam őket, kérdőíveket töltöttem ki velük. Mindannyiuktól értékes adatok sorát kaptam. Megmutatták a legrégibb épületeket, könnyítve ezzel a tájékozódást, a reális összkép formálását. Végső soron szerencsém volt, mert a huszonnegyedik órában érkeztem, azóta új otthonok nőttek az öreg lakások helyén, s ma már szinte lehetetlen lenne pontos felmérést készíteni a múlt település- és építkezésmódjáról. Ügy érzem,

A legnagyobb gond a versenyfutás az idővel, más szóval; úgy beosztani a napo kát, heteket, hogy elégedett legyen a tudós és a direktor is.

— Hát, ez bizony nem mindig sikerült, legtöbbször a kutatónak kellett engednie, mert az igazgatás évről évre több feladatot adott, annál is inkább, mert itt lakom várban, s bárki megtalál . munkaidő után is. így hát: búvárkodásra leginkább délutánok maradtak. Végső soron így is jó, mert számomra úgyszólván ez az egyetlen szórakozás. Az az Öröm, hogy egy feldolgozatlan téma elemzésében előbbre jutottam, kárpótol minden áldozatért. S mennyi tisztázatlan kérdés van még csak ezen a területen! Meg- íratlan a népi tüzelőberendezések, a barlanglakások története. S ott a palóckutatás, ez á nagyszabású feladat, amelynek megoldásán egy egész kollektíva munkálkodik. Ezt a kétkötetes monográfiát én szerkesztem, s előreláthatólag 1977-ben lát napvilágot, közben még egy megbízatás vár rám: a Gondolat Kiadó számára írok egy tízíves könyvet a palóc ság történetéről.

Megszületett a döntés, a bizottság elnöke felolvassa a testület egyöntetű véleményét;

— Bakó Ferenc kandidátusi disszertációját elfogadtuk. ..

Mi is marad meg az emlékezetes pillanatot követő percekből? A gratulációk megszokottak, a feloldódás, az elégedettség felszabadult érzése azonban maradandó, hiszen a siker több évtizedes törekvés, szorgalom koronája.

Mit kívánhat ilyenkor az, aki elérte célját, ifjúkori álmai teljesülését?

Időt a munkára, s az utazásokra. Bebarangoltam úgyszólván egész Európát, de még annyi helyen nem jártam. Szeretnék eljutni például Görögországba. Ezek a portyák rendkívül sokat jelentenek a kutató számára, hiszen kollégákkal találkozom, véleményeket, elképzeléseket ismerek meg, olyan ötletekre bukkanok, amelyek itthon hasznosíthatók...

Pécsi István

Egy év az egészségügy szolga faiéban

AZ EGÉSZSÉG VÉDELEM

sokrétű, változatos, de egy piilan-uüg som könny ú feladatot ad a Vöröskereszt szervezeteinek, amelyek lelkes aktíváikra tájnaszkodva igyekeznek eleget tenni kötelezettségeiknek. Az eredményekről, a mindennapok során felmerült gondokról időközönként mérleg készül, a terv a további feladatokról. Ezzel a szándékkal rendezték meg a minap a Vöröskereszt Heves megyei szervezetének vezetőségi ülését.

A beszámoló részletesen foglalkozott a feladatokkal, s a végzett munka tapasztalataival. Egyik legfontosabb témakör az egészségnevelés. Ebben a munkában a fő figyelmet a betegségek megelőzésére, a környezettisztaságra, a népésedési és az alkoholizmus elleni feladatokra irányították. Külön foglalkoztak az egészséges táplálkozás kérdéseivel, számos, érdeklődéssel kísért klubrendezvényen. Igen fontosnak tartották és tartják az egészségügyi felvilágosítást, «mint a vöröskeresztes munka egyik leghatásosabb eszközét. Az egészségügyi témájú előadások népszerűségére jellemző adat: az előadások száma huszonöttel, a hallgatók száma kétezerrel több volt 1973-ban, mint a korábbi esztendőben. Az egészség- ügyi tanfolyamok számszerű és minőségi fejlődését elsősorban az üzemekben lehet lemérni, ahol igen jól sikerült elsősegélynyújtó és más, a munkaegészségüggyel kapcsolatos előadásokat tartottak. Jól bevált, közvetlensége miatt hatásos forma az úgynevezett kiscsoportos beszélgetés, amikor egészségügyi szakemberek aktuális kérdésekről tájékoztatják (véradás, szűrés;, idősek gondozása stb.) a munkahelyi kollektívákat. Igen fontos eszköz lenne a felvilágosításban a film, de sajnos az ilyen témájú filmek forgalmazása nem fejlődött, s csökkent az önálló filmvetítések száma is.

SZÉP. ES NEMES feladatkör a Vöröskereszt számára a családvédelem. Az elmúlt esztendőben elsősorban a megelőző jellegű - munkára fordították a nagyobb figyelmet. A munka jelentőségét fokozták a népesedéspolitikával kapcsolatos megyei feladatok is. Bár sikeres rendezvényekről számolhattak be mindenütt, amelyeknek a száma és színvonala meghaladta az előző évit, mégis érzik a Vöröskereszt megyei vezetői, hogy a családvédelmi feladatokba nem sikerült olyan mértékben bevonni az

apákat is, amennyire ezt a téma megkívánja. A gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységről elismeréssel nyilatkoztak a különböző fórumok; ebben szerepet játszott az is, hogy növekedett a megyében a Vörösuereszt álJ tál patronált állami gondozottak száma. Egyre jobban foglalkoznak a magukra maradt, idős emberekkel is, bekapcsolódnak a gerontológiai gondozásba. A megyében jelenleg több mint 1300 idős embert gondoznak a Vörös- kereszt aktivistái.

Egyre komolyabb feladatokat ad a környezetvédelem a szervezetnek. Jól bevált forma, az idén is meghirdetik a népfronttal, a tanácsokkal, a KISZ-szel és a Mátra—Eger —Nyugat-bükki Intéző Bizottsággal közösen a lakó- helyszépítési és virágoéítási versenyt. E mozgalom létjogosultságát szép eredményei minden esztendőben újra igazolják. Különösen Verpe- lét, Aldebrő, Boconád és - Egerszalók lakossága érdemel említést e versenyben. A véradómozgalom sajátos feladatköre a Vöröskeresztnek. Együttműködve a társadalmi és tömegszervezetekkel, a jó szervezésnek köszönhető, hogy emelkedik a véradók száma, az életmentő vér mennyisége. A fejlődés azonban még mindig nem kielégítő a mezőgazdasági dolgozók, és az ifjúság körében. Itt még hatékonyabb szervező munkára van szükség. Érdemes megemlíteni, hogy egyes munkahelyek — Finomszerelvénygyár, Egyesült Izzó, kitérőgyár — gazdasági vezetői kitüntetik es

jutalmazzák, a véradókat es

a szervezőket.

A VÖRÖSKERESZT szervezetei gondot fordítanak arra is, hogy a munkahelyeken minél több képzett elsősegélynyújtó legyen. Ezt segítik a rendszeres elsősegélynyújtó tanfolyamok, amelyeken egyre többen vesznek vészt a dolgozok koréból. A beszámoló foglalkozott az alkohol elleni küzdelem tapasztalataival is. Sajnos az újjászervezett megyei társadalmi bizottság munkája nem a leg- kielégífőbb. A legtöbb munkahelyen a szakszervezeti és a vöröskeresztes vezetők azt tapasztalják, hogy az intenzív alkoholkínálat és -propaganda, a közgondolkodás mai állapotával szemben az intézkedések hatástalanok, vagy csak igen kevés eredményt érnek et.

Szoros együttműködést tart a Vöröskereszt a polgári védelemmel, és az egészségügyi szolgálattal, hogy adott esetben az egészségügyi elsősegélynyújtó és -szállító egységek megfeleljenek a követelményeknek. Ennek érdekében sikerült az elmúlt esztendőben tovább növelni a szervezés és a kiképzés színvonalát. A legjobb eredményt. tavaly a hevesi járásban és a megyeszékhelyen érték el ebben a munkában,

AZ IDEI FELADATOKKAL kapcsolatban elsősorban az egészségügyi törvényből adódó vöröskeresztes munkára és a népesedéspolitikai feladatokra hívták fel a figyelmet,

Kátai Gábor

Fotók a presszóban

Az egri sétálóudvarban van egy kicsi presszó, hangzatosán Orientnek hívják, — Keletnek. Ebben a kicsi presszóban rendezi meg az egri afnatőr fotósok klubja folyamatos kiállítását.

Itt van elsőként Molnár István anyaga. A minikiállítás hét felvétele olyan, mint égy faluról szóló hosz- szabb leíró vers egy szakasza. Nem véletlen a költői hasonlat! Még a témák is páros rímekre utalnak. A Termés című felvételen a napszítta arcú parasztember az egyik tenyeréből a másikba pergeti a búzát, a másikon az újszülöttet tartja tenyerében az asszonyi kéz. Az Egri portré-n idősebb asszony réved maga elé a fekete kendő alatt, mintahogy a fekete hajkoszorúba ágyazott női arc, a fiatal lány

tekintete is valahova nagyon messze tájolódik. A falusi kemence nagy fehér hasa, a mellétett kis fekete köcsöggel épp úgy a falu ünnepi nyugalmát és csendjét hívogatja, mint a nyári határban, ■az aratás pompájában álló tarló közötti falusi séta, amelyben fékéte ruhás ' idősebbek ballagnak egymás után, a dűlőúton, nyitott libasorban. Ebből a képritmusból, gondolati és hangulati anyagból kilóg a Borotválkozó férfi. vJó érzékkel a képsor szélére tette ezt a felvételt á kiállító* aki talán érzi, hogy ez már valami távoli téma, nyersebb és kevésbé poétikúsabb, talán figyelmeztetés is az élet realitásaira.

Várjuk a folytatást!

(farkas)

VVWVVWWV' /VNAA/VVVVVVVVVSAAA/NA^ö

Negyven éve történt

Süni lovas a Súráa h'dMI

i félkegyelmű

Magyarul beszélő, francia film. Georges Lampin rendező filmje 1946-ban készült, tehát jó tíz évvel korábban, mint az elmúlt hónapban — az Orosz klasszikusok című tv-sorozat keretében — levetített szovjet Félkegyelműváltozat, amelyet Ivan Pir- jev rendezett. Az sem mellőzhető körülmény, hogy Pir- jev három részre tervezett filmjének második és harmadik része sohasem készült el. Akik látták a lenyűgöző erejű — ám befejezetlen — szovjet változatot, most ebben a francia alkotásban kísérhetik végig a hősök sorsát; Nasztaszja Filippov- náét, Miskin hercegét és Rogozsin Parij ónét. S egyben összehasonlíthatják a két müvet. Kár lenne méricskélni, hogy melyik a jobb; más művészek, más' rendező, más felfogás érvényesül mindkettőben. Ebben a kérdésben a néző ízlése a dönt® — kihez, melyik feldolgozás hangulata áll közelebb. A francia változat érdekessége, hogy Miskin herceget a másfél évtizede elhunyt kiváló színművész, Gerárd Philipe kelti eleire (magyar hangja: Bálint

András). A művésznek ez volt az első nagy filmsikere.

njiüwism

február 10,, y^arnup

> 40 esztendővel* ezelőtt, feb< ruár 12-én általános sztrájk

> és fegyveres felkelés kezdő£ dött Ausztriában, melyet a

S hadserek vert le. Egyedül

> Bécsben 2000 munkás esett

s el, s körülbelül 5000 volt a

> sebesültek száma. A munkás£ felkelésben jelentős szerepet

> játszott a Schutzbund, az

< osztrák szociáldemokrata

> párt fegyveres szervezete.

< (A történelmi események

> naptárából.)

> Húszesztendős voltam

| azokban a napokban, s bár z az élettől már kaptam egy- | két váratlan pofont, a poli- 5 tikai kérdések akkor még- s sem érdekeltek különösebben.

< Azt a feszült hangulatot I azonban, ami akkor Bécsben | jellemző volt, mi is meg< éreztük. Azon a napon, 12< én délelőtt az Anatómiai In< tézet „StudierlokaT’-jában ta< nultam, néhány csontprepará< turnon. A teremben, ahol

< egész délelőtt égett a vii< lány, egyszer csalt, úgy lü— <11 óra között kialudt. Még

< egy darabig próbáltunk to< vább tanulni, de fél tizenket< tő tájban az ide beosztott S egyetemi laboráns felszólított

< bennünket, hagyjuk el azon< nal az intézetet. Nem értet< tűk miért, de azt hiszem, hi< ába is érdeklődtünk voi> na. . ,

< Kilépve az utcára, egyene- s sen. a Schotten-Ring felé in< dúltunk, hogy a Kholmarkton

< levő „Verein Ungarische S Sprechender Wiener Hochs< chüller” nevű magyar egye< sületbe menjünk, mely tulaj< donképpen a magyarul be- \ szélő bécsi diákok egyesülete 5 volt Ütközben a Ringnél tűnt l tol előszói: nekünKj hogy a villamosok állnak, s bennük már csak néhány kitartó, idős ember várakozik. Az emberek sietve jártak az Utcán, a levegőben szinte tapinthatóan érezhető volt a feszültség. Az egyesületben már mindenkit ott találtunk. Egyesek arról beszéltek, hogy általános sztrájk van, de valójában pontosan senki sem tudta, mi történt. Csak találgattunk. Néhányan sakkozni próbáltak, de minduntalan ' csak a nap eseményeire tértek visz- sza. Vitatkoztunk, anélkül, hogy tudtuk volna pontosan, mi is történt. Este tíz óra tájban határoztuk el, hogy hazaindulunk. Villany még akkor sem volt. Az egész városba sehol semmi fény. A szél fújt csupán, és reménytelenül esett az eső. Mit tehettünk? Miután kétszer any- nyian voltunk férfiak mint lányok, úgy határoztunk, két-két fiú hazakísér egy-egy lányt, aztán a férfiak egymásnál töltik az éjszakát, hogy ne kelljen egyedül járni a néptelen, koromsötét utcákon.

Ketten, Füredi András barátommal, aki ma Pesten textilmérnök — egy Klári nevű medikát kísértünk haza. Messze lakott a Goethe Hóiban. A Schweden hídnál döbbenten álltunk meg, Spanyol lovas (szöges drót akadály) állta utunkat. Mögötte katonák. Tőlük kérdeztük meg, hogyan juthatnánk tovább. Közölték, próbálkozzunk a következő hídon. Indultunk tovább a zuhogó esőben. A következő hídnál szintén őrség: Halt! Hände Hoch! (Állj! Kezeket fel!) Megtorpantunk, s mit tehettünk mást, engedelmesen felemelve a kezünket, válaszoltuk, hogy külföldi diákok vagyunk, s a Goethe Hof-ban lakó társnőnket kísérjük haza. Igazoltatás után átengedtek bennünket, de még sokáig fenntartott kezekkel haladtunk kísérőink előtt.

A visszaút saját lakásunkra hasonlóan izgalmas volt. Február 13-án reggel ágyú- tűzre ébredtünk. Az utcák teljesen kihaltak voltak, az Operánál hosszas igazoltatás után csak a belvárosban lakókat és a külföldieket engedték át. Siettünk az egyesületbe, hogy végtére is megtudjuk, mi történt. Ott hallottuk meg, hogy a hadsereg megtámadta a Schutzbundot, amely a Bécs város által épített munkásházakban védekezett. Ezeket a munkásházakat, az első komfortos munkáslakásokat, a „vörös Bécs” építette Európában.

Égetz asp bent voltunk az

egyesületben, s kivétel nélkül a felkelőknek „drukkoltunk”, ha ebben az esetben lehet és szabad ezt a szót használni. A Schutzbund harcosai emberi méltóságukért, a munkához való jogukért harcoltak, kézi fegyverekkel, szemben a hadsereg ágyúival. A helyzetet súlyosbította, hogy a munkásházakban ott voltak az asszonyok és a gyerekek is.

Ahogy teltek az órák, úgy kaptunk egyre több hírt. Néhány társunk megközelítette a harcok környékét és súlyos küzdelmekről beszólt. Altkor derült ki, há egy, esetleg két órával később érünk az előző éjjel a Goethe Hóiba, belekeveredtünk volna a harcok közepébe.

A következő napon egyre tragikusabb hírekkel érkeztek diáktársaink. A_z egyei házakat már feladták, másutt még elkeseredetten védekeztek a Schutzbündle- rék. Mi, fiatalabbak valami csodában reménykedtünk. Az idősebbek, a politikailag tapasztaltabbak másképp értékelték a. helyzetet. S meg is magyarázták: a fegyveres felkelést leverik, mert súlyos stratégiai hibát követtek el, amikor bezárkóztak házaikba. De magyaráztukban ennél .is továbbmentek. Akkor

még nem tudtam, hogy idősebb egyesületi társaim maguk is kommunisták voltak.

Négy nap múlva bekövetkezett. az elkerülhetetlen tragédia. Elhallgattak a fegyverek. Legyőzték a felkelést.

Az élet lassan visszatéri^ a rendes kerékvágásba, az egyetemen újra kezdődött a tanulás, a munka. A harcok rettenetére is ott, az anatómiai teremben döbbentem rá igazán, amikor a laboráns, számomra érthetetlenül kaján mosollyal felhívta a figyelmünket: annyi a halott, hogy a hallgató urak még válogathatnak is a boncolni valóban. Van felnőtt-, asszony-, gyerekhúlla...

Döbbenetes volt. A következő napokban megérkeztek az akkori magyar újságok is. Lázasan kerestük, mit írnak a munkásfelkelésről. Egyedül, a Népszava írta meg az. igazat, de az is meglehetősen visszafogott hangon. Az igazi, a valós magyarázatot ott kaptam, meg az egyesület magyar kommunista tagjaitól. Magyarázatuk, s a felkelés mérföldkövet jelentett az életemben. Kezdtem megérteni, mi folyik körülöttem a világban. És a felkelés után két héttel, beiratkoztam Erdős Péter szemináriumára. Tőle hallottam először a marxizmusról, a munkásosztály igazáról, melyért ott, Bécsben negyven évvel ezelőtt sok ezer. munkás fegyvert fogott —, és meghalt.

Dr- Gyarmati Mihály

*