Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-10 / 34. szám
Utazás az olaj körűi Olajválság - energiaválság (1.) A világ energiatartalékai és az energiafelhasználás körzetei (Az energiatartalékok megállapításánál a kőolajon és a földgázon kívül a szénás a víziener- gia-tartaléko- kat is figyelembe vettük.) Veszteséges év az egri /-es téglagyárban A befej'ezés már sikerült... Ma már közhelynek számít az a megállapítás, hogy energia nélkül nines modern gazdaság. A munkaeszközök fejlődése. a növekvő és korszerűsödő termelés, az'életszínvonal növekedése egyre több energiát igényel. Az energiahiány lehetősége ezért sötét árnyékként kísért minden olyan fejlett ipari országban, ahol megfelelő nagyságú és összetételű források nem állnak rendelkezésre. Ez a kísértet jelent meg az elmúlt hónapokban azokban a tőkés országokban, ahol az egyik legfontosabb energiahordozó, a kőolaj hiánya, súlyos gondokat okozott a gazdasági szakembereknek. Az arab országok politikai fegyverként alkalmazott olaj- szankciója azonban más következményekkel is járt. Ismételten napirendre kerültek azok az elemzések, amelyek az egyes energiaforrások távlati felhasználásának, vagy esetleges kimerülésének esélyeit tárgyalták. Néhol a háttérben pánikkeltő szándékok is meghúzódtak, de általában a reális helyzet felvázolására törekedtek. Az elemzések nagy része megegyezett abban, hogy a rendelkezésre álló energiatartalékok hosszú időre elegendők még cikkor is, ha a fel- használás az eddigi ütemben növekszik. A prognózisok általában 2000-íg tekintenek előre és megállapítják, hogy a világ hagyományos energia- készletéből (szén, olaj, földgáz és vizienergia) az előirányzott fogyasztás 1990-re mintegy 5 százalékot, 2000-re pedig mintegy 6 százalékot merít majd lei. így a problémát az elkövetkezendő esztendőben elsősorban nem a források hiánya, hanem az a körülmény jelenti majd, hogy a legnagyobb energiafogyasztó körzetek szegények ener- gi a tartalékokban. Az energiaválsággal Összefüggésben, számos elemzés tárgyalja azt is, hogy 2000- ben az egyes energiahordozókból külön-külön milyen készletek állnak majd rendelkezésre. Az eddig felderített tartalékokat ügyelembe véve évszázadunk végén a kőolajnak mintegy fele, a földgáznak mintegy harmada, míg a szénnek 98 százaléka áll még rendelkezésre. Ugyanakkor az olajpalához, a bitumenes homokhoz, a mély rétegű geometrikus energiához és a reaktorokban felhasználható urániumkészlethea a következő évezredig még alig nyúlunk. Napjaink válságjelenségeinek okai tehát máshol keresendők. A jelenlegi problémák gyökerei a hatvanas évekig nyúlnak vissza. Az akkor feltárt szénhidrogén-lelőhelyek (kőolaj és földgáz) hatásaként olajtúlkinálat lépett fel.. Ennek nyomán a világ energiafelhasználási szerkezetében mélyreható változások történtek. Az energiaigények kielégítésében az olaj részaránya az évtized végéig meghaladta az 50 százalékot. Egészen a legutóbbi időkig az árak stabilak, a kínálat bőséges, az ellátás kiegyensúlyozott volt. Ebben az időszakban alakultak ki azok az energiapolitikai koncepciók, amelyek az elmúlt hónapokban tarthatatlanná váltak és felülvizsgálatra szorulnak. A Nyugat gondjait jelenleg főleg az okozza, hogy a feltárt olajlelőhelyek a világ olyan területein találhatók, ameyek a korábbi politikai és gazdasági feltételek mellett a jövőben nem garantálnak számukra biztos forrásokat. Mint ismeretes, Nyugat-Eu- rópa olajtermelése világgazdasági szempontból elhanyagolható, az Egyesült Államok termelése is hosszú idő óta stagnál, előretört viszont a Szovjetunió, valamint a fejlődő országok olajtermelése. Ma már a világ olajszükségletének mintegy felét a fejlődő országok adják, ugyanakkor saját felhasználásuk elenyésző. A fejlett tőkés országok gazdasága főleg ezekből a forrásokból táplálkozik. S pontosan ezen a területen történt 1970—71-ben a legjelentősebb változás. Az olajtermelő országoknak különböző politikai, gazdasági és társadalmi arculatuk ellenére sikerült hosszú idő után megteremteni az egységes fellépés feltételeit a nagy monopóliumokkal szemben. Ennek következménye, hogy felemelték az olajárakat és 55 százalékra .uávelték a termelő országok hztzonr eszesed eset. A nemzetközi olajpiac változásai megingatták az olajmonopóliumok uralmát. Bizonytalanná vált, hogy továbbra is ellenörizheük-e az olajpiacot és önkényesen ál- lapíthatják-e meg az olajárakat. Végeredményben ez váltottak ki a tőkés energiaválságot, A monopóliumok kezeben azonban továbbra is hatalmas értékek halmozódnak fei es változatlanul számottevő hatást gyakorolnak az olajkiter- melés alakulására. A fejlődő országok, a szocialista világ segítsége ellenére sem rendelkeznek még elegendő anyagi eszközzel, technikai felszereléssel és képzett szakemberrel, a szállítási eszközök is idegen ellenőrzés alatt állnak. A nemzeti olajvállalatok még csak most kezdenek gyökeret ereszteni. Mindezek mögött azonban egy másik reális fenyegetés körvonalai Is felderengenek: a jelenleg még érvényes koncessziók és megállapodások általában 1980-ig, legfeljebb 1985-ig érvényesek. Márpedig az energiaellátás biztosításában ennél hosszabb időre szokás előre kalkulálni, ily módon a tőkés energiapolitikai aggodalmak nem éppen, alaptalanok. Mindezeket figyelembe véve felmerül a kérdés: milyen kiút kínálkozik a legnagyobb tőkés felhasználók számára a válság megoldására? A következtetések általában abból indulnak ki, hogy az energiaösszetétel nem fordul vissza a szén irányába. Ezt figvelembevéve a jövőben is jelentős szerepet szánnák a szénhidrogéneknek, de a korábbi „olcsó” ellátás elvét feltehetően felváltja a „biztos” ellátás politikája, amely egyben nyilvánvalóan az olajtermelő államokkal szemben folytatott politikai elvek bizonyos megváltozását is jelenti. A hazai lelőhelyek kiaknázásának jelentősége megnő, az új lelőhelyek felderítésére irányuló erőfeszítések pedig megsokszorozódnak. A növekvő kőolaj- és földgázárak nyilvánvalóan meggyorsítják az atomerőművek építésének és az energiaigény csökkentését célzó új technológiák bevezetésének ütemét. Az elmúlt évtizedben tapasztalható pangás a szénbányászatban megszűnik és a szén ismét verseny- képes tüzelőanyag lesz a vil- lamosenergia-termelésben. Mindezek mellett a ..fogyasztói társadalom” energiapazarlásának megszüntetése áll majd a takarékossagi intézkedések központjában. Tolnay László Ha egyetlen mondatban akarunk válaszolni a címben megfogalmazott kérdésre, ezt mondhatjuk: kereken százötvenmillió forint értékű létesítménnyel, beruházással. A költségvetési tételek végösszege százmillió. Ennek felhasználásáról már tájékoztattuk olvasóinkat. Most csak a városfejlesztési feladatokat vesszük sorra, az erre szánt 130 milliót. Pontosan 217 lakás Amire az errtberek Gyöngyösön is a legérzékenyebbek, az a lakás. Most a Mérges utcai lakótelep kialakítása folyik. Itt az idén pontosan 217 lakás megépítését írja elő a fejlesztési-terv. Az is már közismert, hogy a lakásokat az állami építőkön kívül a tanácsi vállalat dolgozói készítik. Ennek a „kettősségnek” az elfogadásakor abból indultak ki a város vezetői, hogy ilyen módon nemes versenyre serkentik az építőket. Egymás mellett dolgoznak, mindig láthatják,’ hol tart a másik, mit, hogyan és mennyi idő alatt csinált meg. Hátha túl akarják szárnyalni egymást. Az eddigi gyakorlat megerősítette ezt a feltételezést. Az állami építők tovább folytatják a tizenegyszintes, öntött technológiával készülő toronyházak készítését. Az idén két, egyenként 65- lakásos épület kerül ki a kezeik alól a vállalati terv alapján. A tanácsi építők a már köznyelven fűrészfogás háznak becézett megoldást folytatják tovább, ők a Mérges utca átellenben levő oldalán. Ebben 87 lakás található öszSokat foglalkoztunk annak idején, a mintegy százmilliós beruházással; az egri új cserépgyárban alagútkemencés technológiát, automata vezérlést valósítottak meg, megszüntették az iparágban honos nehéz fizikai munkát, a modern berendezések nagy termelékenységet sejttettek. Aztán jöttek a nehézségek. Késtek a társkivitelezők, tökéletlenek voltak a gázégők, jöttek a géphibák, tömeges lett a selejt. Az okokat nehéz lenne már összegyűjteni, de ilyenkor bárkit lehet hibáztatni, akinek csak köze volt a beruházáshoz. Így magyarázható az a tény is, hogy az üzemelés rövid ideje alatt immár a harmadik irányítógárda próbálja bizonyítani, hogy érdemes volt modern, teljesen gépesített cserépgyárat építeni Egerben. Az első garnitúrának nem sikerült, s így járt a második is; tavaly novembertől vette át a gyár irányítását Sándor István, a jelenlegi gyárvezető. — Korábban az Eszak-ma- gyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat központjában, termelési csoportvezetőként dolgoztam, egy éve jöttem ide főművezetőnek — mondta Sándor István. — Novembertől, az elődöm felmondása után lettem megbízott gyárvezető. Nem voltak rózsásak az állapotok, ez kétségtelen, de azt is sejteni lehetett, hogy a sok kínlódásnak hamarosan vége, a gárdánk kezd belerázódni az addig szokatlan, új munkába. Merthogy teljesen új és szokatlan volt itt minded az embereknek, az azt hiszem, nem kétséges. Tizenkétmillió cserép termelését kalkulálták ki az eredeti tervekben, teljes kapacitás mellett. Tavaly még 9,6 millió volt a terv és kereken egymillióval kevesebb cserép készült. Az idén már tizenkétmillió a kiszabott feladat, vagyis a végleges, folyamatos üzem biztosítása. Mint a gyár vezetője elmondta, tavaly májusban tértek át három műszakra; perszesen, Annyi módosítást kértek, hogy házgyári fürdőszobákat építhessenek be. Ez a változtatás, viszont nem veti vissza a lakásépítkezés ütemét. Iskola és kollégium önmagában a lakások nem sokat érnek. Ahhoz, hogy a lakótelep családjai jói érezzék magukat új környezetükben, még egyéb létesítményekre is szükség van. Az óvoda és a bölcsőde még a múlt évi feladatok között szerepelt. Hogy még ma sem működnek ezek, annak egyedül az állami építők az okai. Remélhetőleg ■nem sokáig váratnak már magukra. A fiatalok fejlődésének a rendjében az iskola következik az előbbi két intézmény után. Most nyolctap termes altalános iskola készül. Ezt az állami építők hozzák tető alá. Elvállalták, hogy az idén, áprilisban kezdenek és a jövő év júniusában a befejezésig jutnak el. Nem ehhez a lakótelephez tartozik, de a városban már évek óta téma az új közép- iskolás kollégium. A terveit a megyei tanácsi tervezők még a múlt év végére ígérték elkészíteni. A rajzokban rögzített elképzelések valóra váltását a tanácsi építők végzik. Méghozzá úgy, hogy most áprilisban hozzáfognak és a jövő év első felében át is adják a kollégiumot. Még a kultúráéit Régi téma az új városi művelődési központ ügye is. Legalább annyi vitát kavart, sze ez sem ment zökkenők nélkül. Szükség volt viszont rá nagyon, mert aggasztóan alakult a gépkihasználás, sok állásidő, kisebb-nagyobb hibák akadályozták állandóan a munkát. Figyelemre méltó számadat: 1972-ben 1292 órát álltak hiba miatt a gépek. Tavaly pedig 1140-nel több üzemóra mellett, 840 órára csökkent az állásidő. Miért? A kérdésre kapott válaszok alapján — úgy tűnik — több ok van az optimizmusra, mint egy esztendővel ezelőtt .. — 1973 első felében a vásárlóink — jogosán — elégedetlenek voltak a gyártmányaink minőségével. A létszámhiány mellett még ez is gyarapította a gondjainkat, s ráadásul a modern üzent nagy ellentéteként itt volt a régi téglagyár: a munkások jól láthatták, mit kell dolgozni egyik helyen és mit a másikon — ugyanazért a pénzért A vége az lett, hogy ősszel leálltunk a téglagyártással, egyszerűen azért, mert nem volt, aki csinálja. Néni termelünk most sem, s még nem született döntés arról, hogy egyáltalán készül-e itt még tégla a jövőben. Szóval, ezek után nagy erőfeszítéseket kellett tenni, hogy megkezdjük a kilábalást a bajokból. Meggyarapodtak a fegyelmi esetek, szigorúbban bíráljuk el az igazolatlan mulasztást, a „lazítást”. Tizenkilenc elbocsátásból tíz a negyedik negyedévre esett Persze, ezt csak úgy lehet megtenni, ha ugyanakkor biztosítjuk a folyamatos munkát, s látják az emberek is, van értelme dolgozni. A tmk-brigádnak olyan prémiumfeltételeket szabtunk meg, hogy érdekeltek a termelő- munkában is; megszerveztük a vasárnapi tmk-műszakot, s ezután minden hónapban egy munkanapot szintén karbantartásra fordítunk. Ahol ilyen sok és bonyolult a gép, nem lehet másképp, létkérdés a hibák megelőzése. Az átlagbéreket ugyancsak megemelmint a középiskolai kollégium. Most mar ott tartunk, hogy rövidesen be kell fejezni azoknak az épületeknek a kisajátítását, amelyek útját állják a munka megkezdésének. Aztán le is kell még borítani azokat. De biztosra vehető, hogy az építők nehány hónap múlva neki láthatnak az alapozásnak, a terület rendezéséhez. Mátra füreden épül meg az új általános iskola és diákotthon, aminek terve már jóval korábban felvetődött. Bár a munkához nem tudtak hozzáfogni tavaly ősszel, mégis ígéretet adtak az építők arra, hogy az iskolai év kezdetére elkészülnek. Nem lesz könnyű állni a szavukat. Még Mátraíürednél maradva említsük meg, hogy az új orvosi rendelő munkáinak befejezése erre az évre maradt tavalyról. Víz* és közmű Ma már ott tartunk, hogy nagyobb vízhiánytól nem kell izgulni Gyöngyösön, nem úgy, mint néhány évvel ezelőtt. De a mostani vízellátás sem ad végleges megoldást. A város Gyöngyöshalász es Atkár térségeiben fúrt kur takból jut most vízhez. Ezeknek a kútaknak a teljesítö- kepes6ege már aligha fokozható. Ezért emlegetik, egyre többet a völgyzárógátas víz tároló megépítésének a szükségességét. Az idén a már meglévő kutak energia igényét kell új vezetékek kiépítésével biztosítani. De szükséges egy olyan távjelzést! vezérlő au/ tűk, az évi átlag tavaly csaknem harmincezer forint voll. — Ennek már az elmúlt évben is mutatkozott erea- ménye? — Novemberben 104 százalék volt a teljesítés, decemberben hasonlóképpen. Persze, a korábbi lemaradást már nem lehetett behozni, s így a tervezett 5,6 millió forint veszteség ha a mérleg elkészül, ennél jóval több lesz. Viszont az idei terv időarányos részét már maradéktalanul teljesítettük, tehát — úgy érzem — jogos a bizakodásunk. Még erre az évre is veszteséget terveztek a termelésünkben: o végleges „befutásig" sokat kell még tennünk... ★ Valóban sokat, hiszen a korszerűbb szervezésnek még csak a jelei mutatkoznak a gyárban, s egy teljesen gépesített üzemben ez alapvetően meghatározza az eredményeket. Bevezettek a tervtel jesítesért járó műszakpré- rniumot, s ahogy azt Halmai Sándor, az üzemi szakszervezeti bizottság titkára elmondta, a prémiumrendszert még tovább finomítják, s a jövőben a gondatlanság miatti üzemi balesetek — ezekből is akad jócskán — kizáró okként szerepelnek. A még meglevő, s talán hihetetlennek tűnő nagy probléma; a munkaidő alatti italozás. A közelben nincs ugyan kocsma, de annál több, a vendéget szívesen látó szőlősgazda, aki bármikor ad bort, A gyárvezető tavaly novembertől, az szb-titkár júliustól, a KISZ-titkár szeptembertől dolgozik funkciójában, egyedül a pártszervezet titkára „régi” a vezetők között. Mindannyian fiata- log: a vezetők átlagéletkora alig haladja meg a 25 évet- Bizalmat kaptak a kollektívától, tudják, hogy a megye- székhely egyetlen veszteséges üzemét irányítják. Nagy a. felelősségük... tematika beépítés* is. amely a zavartalan víztermelésre ügyel. Vízvezeték, csatorna- és elektromos vezeték. Ezek nélkül nem lehet továbbfolytatni a Kálvária-domb beépítését sem, de az új. Április 4. téri lakótömb építkezésének a megkezdését sem lehet elképzelni. Ezekkel a feladatokkal is számolnia kellett a városnak. Azok a milliók Érdemes nagyvonalakban felvázolni, mennyit költünk fejlesztési célokra az idén. A már említett, úgy nevezett célcsoportos beruházásból a lakásokra hetvenkét, a középiskolai kollégiumra pedig tízmilliót számítunk. Az új művelődési központ munkáira az idén 19 millió áll rendelkezésre. A mátra- füredi általános iskola és diákotthon közel tízmillióba kerül. Ugyanitt az orvosi rendelő áthúzódó munkái egymilliót követelnek. Az atkáéi térség vízmű- munkálatai több mint ötmilliót emésztenek fel. A Kálvária-domb és az Április 4. tér közművesítésére ebben az évben két és fél milliót ’Használunk fel. Ezek csak a nagyobb tételek voltak, nsm soroltuk fa’ a számos kisebbet, amelye mind összevetve teszik ki azt a bizonyos kereken százötvenmilliót. Egy évben, az idén Gyöngyös ennyivel lesz több, gazdagabb. G. Molnár Ferenc jféwsMQ 1914. február MU ntlnu* Hekeli Sándor Mennyivel lesz gazdagabb Gyöngyös az idén?
