Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-08 / 32. szám
Fehér Lajos elvtárs besséde (Folytatás az 1. oldalról) Engedjék meg, hogy pártunk Központi Bizottsága és a Minisztertanács nevében őszinte tisztelettel köszöntsem az egerszóláti Béke Termelőszövetkezet tagságát, a zárszámadó közgyűlés valamennyi résztvevőjét. Elöljáróban elmondom, hogy örömmel tettem eleget a vezetőség meghívásának. Amikor kézhez kaptam a meghívó levelet, arra gondoltam: végig lehet hallgatni egy olyan zárszámadó közgyűlést, amelyen arról esik szó, hogy Heves megye mostoha természeti viszonyok között gazdálkodó, hajdani leggyengébb szövetkezeteinek egyike, miként állt talpra. Személyesen is meg akartam győződni arról, milyen ennek a közösségnek a vállalkozó kedve, akarata, bizakodása Milyen, saját erejébe vetett hite, amellyel itt, a Mátra és a Bükk lábánál, igen mostoha körülmények között szembeszegült a nehézségekkel és kemény munkával, a természeti viszonyokhoz igazodó, egyszerűsített termelési szerkezettel, jól átgondolt, észszerű gazdálkodással — kilábalt a reménytelenségből. Akárcsak itt Egerszóláton, szerte az országban elkészült a múlt évi közös munka „bizonyítványa”. Az elkövetkező hetekben, e hónap végéig több mint kétezer termelőszövetkezetben tartanak zárszámadó közgyűlést. Heves megyében 98, az egri járásban 28 szövetkezet vonja meg az évi munka mérlegét. Van miről számot adnunk! A párt és a kormány céltudatos gazdaságpolitikája kedvező feltételeket, teremtett 1973. évben is a tervek teljesítéséhez. Az eredmények azt mutatják, hogy az élelmiszer- gazdaság a tervben kitűzött célokat nagyobbrészt elérte. A mezőgazdasági termékek termelésének növekedési üteme tavaly sem csökkent. Az összes termelés értéke a tervezett 2 százalékkal szemben, mintegy 5 százalékkal emelkedett. Ezzel összefüggésben javult a gazdálkodás hatékonysága, növekedett az üzemek jövedelme is. A mezőgazdasági termékek 118 milliárd forint összegű termelési értékének nagyobbik része — 60 százaléka — a múlt évben a növénytermelésből, a többi pedig az állattenyésztésből származott. Mint közismert, búzából 34.8 mázsát, kukoricából 40,5 mázsát takarítottunk be hektáronként, ami jobb az előző évi, kimagasló eredménynél is. A felvásárolt gabona fedezi a belföldi szükségletet, bőven tartalékolhattunk és jelentős mennyiség; jutott és jut belőle exportra is. A múlt évi. kimagasló eredmény elérésében legjelentősebb belső lendítő erő — folytatta — a megalapozott, szakszerű gazdálkodás és a mezőgazdaság dolgozóinak töretlen termelési kedve. De legalább ennyire fontos tényező a termelés korszerűsödése: az egyre javuló termelésszervezés, nevezetesen a hatékonyabb üzemi és munkaszervezés, a jobb anyagi-műszaki ellátás, a nagy hatásfokú, tudományos módszerek térhódítása és természetesen a szorgalmas munka. A korszerű termelési rendszerek meghonosodása különösen a kukorica terméshozamában érezteti jótékony hatását. Az iparszerű kukoricatermelést folytató üzemekben a termésátlag — már több mint negyedmillió hektáron — 20—30 százalékkal haladta meg az országos átlagot. A nagyobb hozamú, iparszerű kukoricatermesztés megvalósítására biztatóak a Heves megyei lépések is. Ügy tudom, a bábolnai „CPS”-rendszert, két gazdaságban már bevezették. Tíz termelőszövetkezet pedig a „nádudvari” termelési rendszerhez csatlakozott. Bizonyos vagyok benne, hogy ennek nyomán jelentős előrelépés várható e megyében is a kukorica termelési színvonalának növelésében. Fehér Lajos elvtárs ezután kitért arra, hogy az eredményeink mellett gondjaink is voltak és vannak. Az ipari és zöldségnövények hozama elég alacsony volt, nem tudtuk biztosítani például a hazai cukorszükségletet. Nem termett elegendő burgonya sem. Mindez felveti a megoldás szükségességét. Ezt követően a szőlőtermesztés eredményeiről szólt. — Ha valamiért dicsérni kezdjük a természetet, az a szőlőtermés lehet — mondta. — Bőkezűen kárpótolt bennünket, mert ebből — a ga- bonaneműekhez Hasonlóan — rekordszintet, több mint hatmillió hektolitert értünk el. Egymillió hektoliterrel több a borunk, mint tavalyelőtt, s ez nem kis tárolási, szállítási gondot okozott. Nem szabad azonban elfelednünk: a tavalyi, kimagasló eredményt a szőlő termő- területének csökkenése közben értük el. Ezt nem nézhetjük tovább tétlenül. A szőlő* és gyümölcstermesztés fejlesztésére hozott múlt évi kormány- határozat további lehetőségeket biztosít mind a rekonstrukcióra, mind a telepítésre, s ennek révén is a terméshozam növelésére. Örömmel hallottam, hogy a mátraalji és egri történelmi borvidéken élnek ezzel a lehetőséggel, s kidolgozás alatt van a borszőlőnél a legkorszerűbb technológiára, a zárt termelési rendszerre való áttérés feltételeinek megteremtése, amelyet társulás formájában kívánnak megvalósítani. Az önök szövetkezete most 80 hektár termő szőlővel rendelkezik. A hektáronkénti, 75 mázsás termés már szép eredmény. Mint hallottuk, új telepítéssel, a jelenlegi szőlőterület a következő három esztendőben megkétszereződik. E népgazdasági szempontból ugyancsak hasznos törekvés, jelentősen növeli majd a szövetkezet bevételét, s enyhíti munkaerőfoglalkoztatási gondját is. Egerszólát kitűnő bora, a zamatos olaszrizling közismert. Gondolom, dicséretes törekvés, ha most a szövetkezet .vezetői mérlegelik a szőlő feldolgozásának lehetőségét. Azt ajánlanám, legyenek igen körültekintőek. Még a szükséges pénzügyi fedezet birtokában is vizsgálják meg a feldolgozás, értékesítés lehetőségeit, s céljukat lehetőleg társulás keretében valósítsák meg. Az állattenyésztés tavalyi eredményei igen kedvezőek. Az előző évihez mérten országosan növekedett a vágóállat- és állati- térmék-termelés. A szarvasmarha-állomany múlt év végén 37 ezerrel, ezen belül a tehénállomány 21 ezerrel volt több, mint az előző évben. A szarvasmarhatenyésztésben, az ismert intézkedések hatására a kezdeti fejlődés jelei mutatkoznak. Növekedett a tenyésztési kedv. A nagyobb tehénállomány a tejtermelésben is érezteti hatását: az előző évihez képest tavaly 14 százalékkal több tejet fejtek, A sertéstenyésztési kedv — a száj- és körömfájás okozta kár és átmeneti megtorpanás ellenére — szintén felfelé ívelt. Az év végi sertésállomány 1,1 millió darabbal több, mint tavalyelőtt volt. Eddig még soha nem volt ennyi sertésünk. A múlt év végi sertés- állományt figyelembe véve az idén 8 millió sertés levágására lehet számítani, ami meghaladja a tavaly előtti legmagasabb szintet is. Ez biztosíték arra, hogy ebben az évben a sertéshúsellátásban további javulás várható. Ilyen kedvezően alakuló állomány mellett mo6t mind a szarvasmarha-, mind a sertéstenyésztésben legfontosabb a szakosodás irányának, mértékének ésszerű és végleges meghatározása*, a fejleszés szakmai, közgazdasági feltételeinek üzemi szintű megalapozása, megszilárdítása. Rátérnék most — mondotta — egy önöket közvetlenül is érintő állattenyésztési ágazatra: a baromfitenyésztésre. A baromfitartásban a múlt évben a termelés növekedésének üteme mérséklődött, bár a vágóbaromfi-termelés mintegy 18 ezer tonnával meghaladta az előző évi szintet. A baromfitenyésztésben meglehetősen ellentmondásos helyzet alakult ki. Egyfelől az állomány összetétele, genetikai képessége jelentősen fejlődött. Tyúkfélékből, pulykából és kacsából a világ legismertebb hibridjeivel, illetve fajtáival rendelkezünk. Ugyanakkor az 1960-as években épült nevelő- és tojóházak egy része elavult, a technológiák rendszere ma már nem felel meg a korszerű követelményeknek. Gondot okoz a keveréktakarmány- gyártás és -ellátás is, a fel- használásban nagy a veszteség, lazult a korábbi években kialakult szigorú technológiai fegyelem. A szabályozó rendszer változása, a termelésben felhasznált anyagok árának emelkedése, továbbá a csirkénél és a pecsenyekacsánál a felvásárlási ár mérséklése szintén hozzájárult a barom- fitartási kedv lanyhulásához. Elsősorban a nagy testű baromfi (lúd, pulyka, kacsa) iránt csökkent az üzemek érdeklődése. Ez az irányzat ellentétes céljainkkal és a népgazdaság igényeivel. A mai piaci kereslet, a hazai baromfihúsfogyasztás várható növekedése, a kedvező külföldi értékesítési lehetőség — mindmind a baromfitenyésztés újjászervezését, rekonstrukcióját sürgetik. Különösen a nagy testű baromfi: a pulyka és a lúd tenyésztésében kívánunk jelentősebb haladást elérni — hangsúlyozta. Egerszóláton, ahoi, éppen a lúdtenyésztés a gazdálkodás egyik fő ága, — 13 ezer a tenyészlúq-törzs- állomány — nem kell különösebben bizonygatnom ennek fontosságát. Az egy főre jutó 15 kilónyi b aromfihús-fogyasztásból mindössze másfél kiló a lúd- hús. Így a csirke és a kacsa után, a harmadik helyen áll. A fejlesztést inkább export- érdekeink kívánják, mert a lúdtenyésztés árutermelésének háromnegyed részét külföldre, főleg tőkés piacokra szállítjuk. Világjelenség, hogy a belterjes gazdálkodás előretörése és a munkaerőhiány visz- szaszorítja a libanevelést. 1930. és 1960. között a világon 10, Európában 20 százalékkal csökkent a lúdállo- mány. Magyarország lúdál- lománya alig fele az 1948— 1952. évek átlagának. Érthető tehát, hogy a világpiacon mind keresettebb a jó minőségű lúdtermék. Mi az állat- tenyésztés valamennyi terméke közül ebből nyerhetünk a legkedvezőbben. „kemény” valutát. A lábatenyésztés fejlesztésére az utóbhi években többirányú ösztönző intézkedést tettünk; ármódosításokat hajtottunk végre, a májterme- lést árkiegészítéssel is serkentjük. Azóta javult a lúdtenyésztés árutermelése, de még mindig nem kielégítő. Gyenge a libamáj minősége, nem emelkedik jelentősen a töllexport. A fő ok az, hogy megoldatlan még a nagyüzemi libahizlalás. Pedig a libatenyésztés biztató módon terjed a termelőszövetkezetekben: az összes állomány (a sovány liba) 46 százaléka már a közös gazdaságokban nevelkedik. De jelenleg nincs olyan, intenzív termelésre alkalmas hibrid, amelynek hozama felülmúlná a hagyományos fajtákét, vagy a rajnai lódét. A baromfitenyésztésben lezajlott genetikai forradalom a lódnál nem történt meg — várat magára egy eredményes új hibrid —, s a gazdaságokban is inkább a kisüzemi technológia az uralkodó. Je-> lenleg tehát a rajnai fajtára s a helyileg legjobbnak bizonyult hazai törzsállományra alapozva, következetes szelekcióval biztosítani az ágazat fejlesztését. A liba-, kacsa- és gyöngy- tyúktartásban eddig sem termelési rendszer, sem gesztorgazdaság nem alakult ki széles körben, bár néhány társulás biztatóan fejlődik. Jó lenne megoldani a közös gazdaságok libahizlalásra szervezett együttműködését is, bevonva a munkába — az érdekeltség alapján — a tez- tagokat, s más, erre vállalkozó helyi lakosokat a háztájiban végzett szerződéses libatömés formájában — a közismert kiskunfélegyházi módszer szerint. E még csalt ezután kibontakozó mozgásból nem maradhat ki az egerszóláti Béke Tsz sem. Eddigi tapasztalataikat felhasználva, influenzamentes libaállományuk lehetőségeivel messzemenően élve, segítsék az eddiginél is jobban nagyüzemi lúdtenyésztésünk fellendítését. Heves megyében, de a megye határain túl is — a Baromfitenyésztő Vállalatok Trösztjével együttműködve — alakítsák ki itt a lúdtenyésztés egyik központját. Legyen a tsz egyik gesztora az új technológiai rendszer létrehozásának és a háztájival közös érdekű libahizlalás széles körű, szervezett elterjesztésének ! Fehér elvtárs a továbbiakban a termelőszövetkezetek pénzgazdálkodásáról, a kölcsönös támogatási alapok létrehozásáról, a javuló kulturális, szociális ellátottságról szólt, majd a gyenge termőhelyi adottságú szöveSvcae- tek heiyjtecat elemezte, A közös gazdaságok töb'o- r' ;ir31 — folytatta — túlzás nélkül mondhatjuk: jól alkalmazkodnak a gazdaságirányítás rendszeréhez, okosan élnek a vállalati önállóság és a megfelelő közgazdasági környezet lehetőségeivel — mondotta. , A gazdálkodás eredménye t—m őszét esen nem minden termelőszövetkezetben egyforma. Tájanként, és üzemenként eltéréseket hoz létre mindenekelőtt a természeti adottság, a föld minősége, továbbá az eszköz- és munkaerő-ellátottság, egyszóval: a történelmileg kialakult különbségek. Ez a differenciáltság a mezőgazdaságban akaratunktól függetlenül keletkezett valóságos állapot, amely a természeti és közgazdasági környezet együttes érvényesülésén alapul. Szövetkezetek ✓ mostoha körülmények között Az eddig megtett sokoldalú gazdasági intézkedések azonban a mostoha természeti viszonyok között gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemeinkben a fejlesztési források tekintetében jóval kevesebb eredményt hoztak. E téren a differenciáltság ma is jellemző. Más szavakkal: e tsz-ekben az alacsony vállalati tiszta jövedelem nem teszi lehetővé a különböző termelési fejlesztések kívánt színvonalú önfinanszírozását. A mostoha természeti viszonyok között gazdálkodó termelőszövetkezetek, szak- szövetkezetek helyzetének, gazdálkodásának megjavítása népgazdasági és társadalmi méretű kérdés. Körülbelül most értünk el a társadalmigazdasági fejlődésünknek arra a fokára, amikor mór több erőnk és lehetőségünk van e szövetkezetek helyzetének javítására, mindenekelőtt a fejlesztési hozzájárulás növelése révén. Ennek előfeltétele azonban, hogy a hegyvidéki, homoki, szikes földön gazdálkodó tsz- ek és szakszövetkezetek a természeti adottságnak megfelelően az eddigieknél is jobban, bátrabban egyszerűsítsék termelési szerkezetüket: ennek alapján erőteljesen szakosítsák termelésüket, egyes cikkekét pedig, aminek erőltetése hiábavaló, szüntessék meg. Kívánatos és szükséges, hogy a hegyvidéki tsz-ek főleg a szarvasmarhatartására, ezen belül mindenekelőtt a hústermelésre, részben a birkatartásra szakosodjanak, s ennek érdekében végezzék el a szükséges meliorációs munkákat, s korszerű rét- és legelőgazdálkodást fejlesztenek ki. A homoki területeken gazdálkodó tez-ek, szakszövetkezetek az alma, szőlő, csonthéjas és bogyós gyümölcsök termelését bővítsék, a szikes területeken pedig főleg a búza és a lucerna (lucernamag) termelését részesítsék előnyben. A termelési szerkezet egyszerűsítését, az adottságokhoz való alkalmazkodást jól példázza éppen itt, Egerszóláton a libatenyésztés megindítása és fejlesztése. És íme az eredmény: ma ez az ágazat adja e tsz-ben az állattenyésztésből származó árbevétel háromnegyed részét. Azért _ is beszélek erről a kérdésről bővebben éppen itt, mert Heves megyében a termelőszövetkezetek 29.6 százaléka, az egri járás 28 szövetkezetéből pedig 18 gyenge termőhelyi adottságú. A hegyvidéki termelőszövetkezetekben, itt Heves megyében is, örvendetesen a szarvasmarha- és juhtenyésztés került előtérbe. A megyében a szarvasmarha-tenyésztés érdekében tavaly gyenge termőhelyi adottságú üzemben indult korszerűsítés, férőhelybővítés, mintegy 6,5 millió forint támogatassa! . Ugyancsak kedvező lehetőségek kínálkoznak Hevesben a juhtenyésztés fellendítésére. Továbbá az alap. tevékenységhez kapcsolódó kiegészítő tevékenység —• élelmiszerfeldolgozás, borászat, fakitermelés, fafeldolgozás, mészégetés stb. — bővítésére. Fehér Lajos elvtárs a következőkben a szövetkezeti belső ellenőrzés helyzetét, a szocialista munkaverseny jelentőségét, a szövetkezeti demokrácia kérdéseit elemezte, majd végezetül a következőket mondotta: Jó alapokkal rendelkezünk céljaink megvalósításához — Eddigi eredményeinket úgy tudjuk tartósan megalapozni, ha nem csökken a mezőgazdaságban a termelés emelkedésének mostani lendülete. Ha a gazdaságok változatlanul törekszenek a legcélszerűbb terme lésszerkezetekre, az olcsó és korszerű beruházásokra, a gépek, eszközök és a munkaerő észszerű kihasználására. Jó alapokkal rendelkezünk ahhoz, hogy céljaink megvalósításában az idén is előbbre lépjünk. A termelés fejlesztéséhez szükséges pénzügyi és anyagi eszközök rendelkezésünkre állnak. A magyar mezőgazdaság, s a termelőszövetkezeti parasztság dolgozóinak helytállását tavaly, a kedvezőtlen időjárási viszonyok közepette, jól lemérhettük. Az alkotó erőre, a munkakedvre nem lehet panaszunk. Erre jó példa az egerszóláti Béke Termelőszövetkezet szorgalmas munkája is. Elismerés, amiért nem nyugodtak bele abba, hogy a mostoha körülmények megbénítsák itt az életet és elvegyék e nagyszerű közösség vállalkozó kedvét — fejezte be nagy tapssal fogadott felszólalását Fehér Lajos. A kormány elnökhelyettesének beszéde után a község asszonykórusa rövid műsorral szórakoztatta a vendégeket. Egerszóláti látogatásának végén Fehér Lajos megtekintette a közös gazdaság libafarmját, s elégedetten nyilatkozott a látottakról. . A Minisztertanács elnök- helyettese a délutáni órákban Egerbe érkezett. A megyei tanács épületében Vaskó Mihály, az MSZMP Heves megyei Bizottságának első titkára és Fekete Győr Endre, a megyei tanács elnöke tájékoztatta Heves megye gazdasági, politikai és kulturális életéről. Az esti órákban vendégünk meglátogatta az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság Vasút utcai palackozó üzemét. A Minisztertanács helyettesének ma folytatódik Heves programja. elnök- tóvá bb megye: , Tudósítás: Kaposi Levente I Mentusz Károly I ' Foto: ♦ ’ Perl Márton * A rUmismey 1W4. febraái péptek ‘Uagonyos — akik részesei a szóláti sikereknek
