Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-08 / 32. szám
Kórus nem, Don Jósé igen Hatvani huujrvei>eny után, Simándi JózselJel és Kerekes Jánossal Finn iparművésznő kísérlete Tizennégy új film — februárban Kirsti Rantanen neves finn iparművésznő szívesen nevezi munkásságát „kísérleti jellegűnek". Ez azonban nem rettenti el az érdeklődőket, akik az új formák mellett felfedezik a finn hagyományok töretlen folytatását is. Képünkön: Kirsti Rantanen egyik érdekesen újszerű, kalászokkal díszített gyékény faliszönyege előtt. (Foto — LEHTIKUV A—MTl—KS) Zsúfolt ház, remekül kézben tartott zenekar, formá- Juk csúcsán szereplő énekesek. Mi keli több a forró sikerhez? Az ünneplés nem is maradt el Koncert végen Simándi József. Horváth Eszter, Kerekes János dirigens nem győztek eleget tenni a visszahívó tapsnak, amiből bőven jutott a MÁV Szimfonikus Zenekarnak, valamint Kollár Endre műsorvezetőnek. Egyébként egyenletes. szépen felépített hangverseny tanúi lehettek a hatvani zenebarátok. Ha valami tői mégis külön szólunk : a Parasztbecsület, Mascagni egyfelvonásosa. Intermezzo- jában telten, sejtelmesen, mély érzelmességgel szólt a zenekar, Turridu búcsúáriájában pedig egy pályája de- lelőjén áiló. nagy tenorista jelent meg előttünk teljes vértezetben, őrizve hangja pompás vivőerejét, ízléssel, csillogtatva kitűnő technikáját. Ezek voltak a koncert legemlékezetesebb pillanatai, s letéteményesei további sikereknek, a tartalmas muzsika lassú hódításának. A művészetó klub tagjai ráadást is kaptak ezen az estén. Az ünnepelt tenorista és az Állami Operaház vezető karnagya előadás után Hatvanban maradtak, hogy pályájukról a magyar zenei élet problémáiról beszélgessenek velük. ★ Hogyan lesz énekes valakiből, s minek köszönheti, ha évtizedeken ót az élvonalban marad? Milyen tényezők határozzák meg szerepeit. a nemzetközi érvényesülés útját? Mi késztet egy máig foglalkoztatott tenort a gvors visszavonulásra? S ha már búcsúzik, látja-e művészetének méltó folytatóit? Körülbelül e kérdésekre adott választ Simándi József. — Pályám érdekesen alakult. Autószerelő voltam a két háború közt Pesten. a Szürke Taxinál. Közben tanultam énekelni, s 1936-ban jelentkeztem kardalosnak az Operánál. Székelyhidy Ferenc meghallgatott, aztán eltanácsolt. De nem adtam fel. Éreztem, van hangom és tehetségem. Előbb azonban megszereztem a segédlevelet., s úgy kopogtattam ismét. Sikerült! A kórus azonban nem elégített ki. önálló szerepre. zenei jel lem for múlásra áhítoztam. Folytattam tehát a tanulást a Zeneművészeti Főiskolán. Mígnem Vaszy Viktor kiemelt a karból, s levitt Szegedre. A Carmen Don Joséja volt első nag> munkám. Beugrottam a szerepbe, s el sem vették tőlem. Ellenkezőleg. Meghívott rá az Operaház. Attól kezdve pendliztem a két város között. S egyik szerepet követte a másik, mindig adva valamit képességemhez. .. Hogy miért vagyok a legjobbak között annyi ideje? A pontosságnak. a lelkiismeretességnek tudhatom, amit mind előző munkahelyemről hoztam magammal. Ez ott a szakmával járt. Nem röstel- lem bevallani, én mindmáig a legegyszerűbb fellépésre úgy készülök, mintha uj főszerep lenne. . . Volt szaktársaim közül különben sokan operakedvelőkké váltak •sikeres 6zerepleseirp nyomán. S amire külön büszke vagyok: nincs olyan autószerelő műhely az országban, ahol ne az egykori pályatársnak, melósnak kijáró barátsággal fogadnának, ha felismernek... Szerepeimet tekintve eleggé széles a repertoárom! Ez speciális adottságokból ered. Hangom egvr aránt alkalmassá tesz lírai es hőstenor szólamok éneklésere. Tarsolyomban így fér meg egymás mellett Lohengrin és a Traviata Allrédja. .. Közel három évtizednyi szakadatlan égés, lobog as után most az Álarcosbállal bi csú- zom az operai tagságtól. Hogy túl korán? Lehet. Én azonban azt akarom, hogy az ereje teljében lévő Simándi maradjon meg a zenebarátok jó'emlékezetében, s ne szánalomból tapsoljanak meg egy-egy ária. jelenet utón. Ehhez jogom van, eny- nyivel tartozók önmagámnak. .. Ami a tenorista- utánpótlást illeti, nem állunk rosszul. Nagyobb baj, hogy tehetségeinkkel felelőtlenül bánunk. Erről azonban Kerekes János beszéljen, aki nemcsak legjobb dirigenseink egyike, hanem pedagógus és mozgalmi ember egyszerre. Elnöke például a Zeneművészek Szakszervezetének ! ★ Operaházunk karmestere két veszélyre hívta fel figyelmünket. — Tökéletesen egyetértek Simándi Józseffel. Tönkretesszük fiatal énekeseinket, mielőtt beérne hangjuk, s alkalmasak lennének nagy, álfogó szerepformálásra. Átjön valaki a főiskoláról az Erkelbe, az Operába, s három hónap múlva Don Jósét kap. Vállalja, mert legyezge- ti a hiúságát. De két esztendő. s kikészül hangilag, idegileg egyaránt. Arról nem beszélve, holy ilyen állapotban képtelen a színészi játékra. ami viszont ma már nem választható el az énektől. .. Nagyon megérzi opera- játszásunk azt is, hogy túl adakozók vagyunk, túl hamar külfpldi szerződéseket engedélyezünk tehetségeinknek! Olyanok, mint például Supala Kolozs, megtanulják a dalszínház bőkezűségéből a legjobb szerepeket, aztán amikor kamatoztatni lehetne itthon, fogják a vándorbotot. Én nem a hírnevet, s az ezzel járó anyagiakat irigylem tőlük, félreértés ne essék. Csak azt sajnálom, hogy művészetükből kevés marad annak az országnak, amely kinevelte őket... ★ Kerekes János mellesleg egy érdeklődéssel kísért, állandó televíziós műsor, a Zenei Figyelő szerkesztője is. Beszélgetésünk során szóvá tettük, hogy a magazin túlzottan beszűkült, nem kiséri figyelmmel a vidék zenei éleiét. — Elismerem. Zenei Figyelőnk főváros-centrikus, ami egészségtelen. tgv van ezzel még jó néhány művészen rovat a televíziónál. Ä jelenség okai azonban ösz- szeteltek. A hiba lényegét abban látom, hogy áttértünk a kétcsatornás ad isra. mielőtt ennek a technikai előfeltételeit biztosítottuk volna. Vég it terveikről kérdeztük a vént..' 'r'st. Simándi József havonta néhány előadást továbbra is vállal kabinetszerepeiből, elsősorban az Álarcosbálból. Kerekes János azonban új, izgalmas feladatra készül. Gardellivel felváltva ő vezényli tavasszal a l.ornbardokat, Verdi ifjúkori műrét. 18,25: Örökségünk Dokumentumtilm. ..Ami mögöttünk van, az bennünk van ..ezzel a Kassák- idézettel kezdődik a film és ennek jegyében pillant visz- sza a magyar könyvnyomtatás 500 esztendős fejlődésére. az eredetitől napjainkig. Hess András nyomdájától egészen a komputeres szedésig. Maga a film nehezen összefoglalható, inkább hangulati jellegű, igen kevés magyarázószöveggel. Képi módon mutatja be az utat, amit a betű, az írás, a képzőművészet fejlődése jelenteit az embernek. Voltaképpen a könyv révén a gondolat fejlődését kísérhetjük nyomon. Ezt a vonulatot a barlangrajzoktól, a japán és héber írásjeleken át az első magyar nyomdáig láthatjuk. A film bemutat mai könyvtárakat is, pl. a Szabó Ervin könyvtár utazó könyvtárát, hiradóanyagokat a hitleri fasizmus könyvégetéseiről, a kolozsvári és debreceni nyomdát. Coménius műveit, a pannonhalmi és egri könyvtárat, egyszóval különböző korok könyvművészetének legszebb példányait. Februárban 14 új filmet. — közöttük három magyar alkotást — mutatnak, be filmszínházaink, Galgóczi Erzsébet írta, Mihályfi Imre rendezte, Zsombolyái János fotografálta a Pókháló című filmet, amely az ismert kisregény változata. A szerencse, a nyerőszámok a főszereplői a Hintsch György rendezte „Hét tonna dollár’’ című, színes magyar filmnek. Csurka István írta, Illés György fotografálta és zenéjét Aldobolyi- Nagy György szerezte. Főszereplői : Kabos László, Bárdi György, Darvas Iván, Vörös Eszter és Inke László. Bíró András ötletéből Moár Gyula írta es rendezte a „Végül” című magyar filmet. Főhőse egyike volt az első 500 munkásigazgatónak, aki az idők múltán egyre kisebb és kisebb beosztásokba került. Nyugdíjazása után szembe kell néznie önmagával. múltjával és — fia személyében — a jelenne! is. E filmben ismét láthatják a nézők Törőcsik Marit, Kálmán Györgyöt és Öze Lajost. Shakespeare drámájának nagyszabású változata a Roman Polanski rendezte „Macbeth” című, színes, angol film. Számos bonyodalom adódik a tétlenségből, erről szól a „Tétlen férfiak” című bolgár film. Egy távoli ország filmművészetéről ad hírt „A különítmény tagja” című koreai alkotás. A kardforgató nő Olchi újabb kaiandjai elevenednek meg a „Fogják el Oichit élve. vagy holtan” című, színes, japán filmben. A „Mindenki szép, mindenki kedves” című. színes szinkronizált, francia filmnek Bemard Blier és Marina Vlady a főszereplői. „Mi, férfiak"' a címe annak a színes szovjet filmnek, amely Örményországban játszódik. Egy kis kabarésztár és egy angol diák furcsa szerelmét eleveníti meg a „Kabaré” című, színes amerikai filmmusical. E. T. A. Hoffmann regénye nyomán készült „Az ördög bájitala” című, színes, szélesvásznú, szinkronizált NDK—csehszlovák film. A maffia történetének rekonstruálása a „Kő a szájban” című színes, olasz film. amelyet a Filmbarátok Köre hálózat mutat be. (MTI) Moldvav Győző •\-m/riAAA/AAAAAA/VVVVVVVVAA.'WW\ VvV//vWVvVVWV////.Szabó Lajos: 4 garabonciás halála*.» A reggeli mise után meg- koodul a lélekharang. Vékony szakadozott hangja sz ;mo.'>m szállt a hóval borított házak felett. A kém-nyékből felszálló fehér füst kitérni látszott a lélekharang hangja elől. A ha- rangozásra itt is. ott is megelevenedtek u kiskapuk. Asszonyok szaladtak ki kezüket kötényük alá dugva, es fázósan kérdezgették. — Hallottad. k,i halt meg? — Kinek csendítenek? — Azt mondják, a Kis Ferenc bácsi. Tegnap már nem is beszélt. — Az biztos, hogy férfi, mert hármat csendítettek. A jeges alvégből Nag-- Boresa néni tipegett elő. Ö1 hívják minden halotthoz öltöztetni. ő adja rá az utolsó ruhát, amellyel a megboldogultat koporsóDa teszik. K-rdezegették is minden kapuban... — Mondja már, Boresa rvmi, ki hall meg?. . Hova rrr^öy . . . ? — A Balogh Marci, a ga■ • mciris — vetette oda és ; ■ ékezett tovább, a lába elé C:-vetve, nehogy elcsússzon a behavazott járdán. A faluban legtöbben csak ígv emlegették, a garabon- •• 's Marci Isme te minden - a legkisebb gv>»rektő! a , • .'«bhiu, .Ott jakolt a. 'V-t>én ahn. a házak ■ véget érnek, és kezdőik az er.iő Szerették is, de féltek is tőle. Valamikor régen elterjedt róla, hogy különös adottságokkal rendelkezik. Az öregebbek úgy mondták, hogy boszorkány W14. február 8„ péntek volt es még az ördöggel is cimboráit: eladta a lelket, cserébe kapva különös hatalmát Bennem is él néhány róla szoló mesés történet. Fiatalabb korában sokszor járt a kocsmába, gyakran nézett a pohár fenekére. Ilyenkor elővette elmaradhatatlan dudáját es hol vidám, hol pedig szomorú nótával szórakoztatta környezetet. Egyszer az egyik legény így szólt az öreghez. — Ugyan. Marci bátyám, hadd próbáljam ki azt a dudát .. — Először fogadjunk. !' . az asztalról negyedmagaddal fej tudod emelni és kite- szed a kocsma ele. akkor a tiéd a szamaram, meg a kutyám is. Ha nem bírjátok, akkor egy hétig fizetitek a kontómat. Ráálltak a legények a fogadásra. Olt ' tolongtak az asztal körül. Odakap az egyik iegény. hogy kidobja azt a fránva dudát, de mintha az asztalhoz nőtt volna, nem mozdul . Kelten próbálkoznak. mozdíthatatlan. ^Fogják az asztalt, hogy azzal együtt négyen kidobjak az utcára. Nem bírják. Az asztal sem mozdul, mintha iegyökerezett volna. Újból nekirugaszkodnak, de hiaba erőlködnek, nem mozdul a zeneszerszám. Egyszer a.:ut ín. mit ad a teremtő, magátol szólni kezd. fújja a nótákat. Akik pedig körül- ailják, akaratuk ellenére elkezdenek táncolni az asztal körűi. Az egyik tavaszon gyalogosan mentek sokan a szomszéd községbe a vásárra. Marci is ott poroszkált közöttük az átmentén. A lovas gazdák sorra hagyták el őket. Körmöczi Jóska kel szép lóval hajtott el a gyalogosok mellett. — Hó — állítja meg a lovait a gazda. — Szálljon fel. Marci bátyám. ne gyalogoljon — kiált le a bakról. — Megszoktam én már ezt fiam — így az öreg —, de ha a dudámat elvinnéd, szívesen feltenném, ide a saroglyábg. — Ne vicceljen, öreg, mi súlya van annak a dudának — Van ennek -lég nagy — No. akkor dobja kend fel oda, a takarmány tetejére, ha már nem bírja — nevetett a legény. Az öreg szépén, vigyázva helyezte el a zeneszerszámot, aztán odakialtott: — Indíthatsz. A gazda felránt- ja a hajtószárat. cifra ostorával még csőr lit is egyet a levegőben. A lovak egyszerre rugaszkodnak az istrángnak, de a köhnyű kocsi meg' sem mozdul. Még egyszer pattan az ostor, most már a lovak hátán, de mégsem akar megmozdulni a kocsi. —• Várj, fiam, leveszem a dudámat — nevet a bajusza alatt az öreg — mert így soha nem érsz a vásárra. Jóska indítja a lovakat, s azok mint a szélvész, iramodnak a könnyű kocsival, csak a porfelleget hagyják maguk után. A falu egyetlen ivóvizet adó k útjánál rendszeresen beszédtémák voltak Balog Marci bácsi tettei. Egy idős asszony mesélte, hogy ő látta a múlt nyarak egyikén, amikor Marci a forgószéllel vitette magát. A learatott búzatarló felett jött a forgószél. felkavarva a port. a szalmaszálakat a nagy tölcsérében. Amikor n dűlőhöz ért, Marci csak belelépett a szél tölcsérbe, az' felkapta és vitte a rétek, erdők fölött. Még azt is látta, amikor a falu végén, egy kukoricatábla szélén kilépett a földre. Az egyik téli estén nálunk is szóba kerültek Marci bácsi históriái. Nagyapám is emlékezett néhányra. — Lakodalomban voltam Kása Berciékhez — mesélte az öreg. — Éjfél után. amikor felkonlyoitak a menyasszonyt, beengedték az ablak alatt állókat is egy pohár borra, egy forduló táncra. Köztük volt Balog Marci is. ö nem táncolt, inkább csak ivott és a zenészek közé állva fújta elmaradhatatlan dudáját. Egyszer a táncolok közül odakiált valaki. Rosszul szól a dudája, öreg Marci, tán kiszáradt az ablak alatt. Mérges lett erre az öreg, de nem szólt, csak fújta tovább. A legények meg egyre szapulták zenetudását. A tánc kellős közepén egyszercsak kivágódik a szoba ajtaja és ömlik befelé a víz. Lett erre nagy' kavarodás. Asszonyok. lányok szoknyájukat felkapva ugráltak fel az asztalra, lócákra. A cigányok a búbos kemence padkáján, tetején találtak menedéket, s a szobában csak emelkedett a víz. Nagy volt a riadalom. Az egész násznép ott tolongott egymás hegvén-hátán. a lakodalmi asztalokon, széttaposva a tortákat, süteményestálakat, borospoharakat. A víz meg csak emelkedett. A zenészek jajgattak a legjobban, fejük fölé tartva hegedűjüket. A nagybőgős sehogyan sem fért el zene- szerszámával h mestergeren- da alatt. Odaszóit neki az öreg Marci: / Dobd rá a viz tetejére, azután ráülsz és kievezel a szobából, mintha csónakon ülnél. Meg is fogadta az a tanácsot, fogta a nagybőgőt és rádobta a vízre. Óriási csörrenés, recsegés-ropogás, mire feleszméltek a vendé- a bőgős ott üU a szoba közepén bőgője roncsain. Víz pedig sehol, még csak nedvesség sein maradt. Egyszer még engem is bámulatba ejtett ez a Marci, mesélte tovább nagyapám. Ügy karácsony táján, valamilyen ügyben el kellett mernie: n hozzá falu végi kis házába. Nem volt nagy ablaka, csak annyi, mint a többin, kevéske fényt engedett a szobába, hogy a bútorok között alig lehetett eligazodni. Ahogy belépek az ajtón, eikáprazott a szemem. Olyan világos volt a kis szobában, mintha júliusi nap sütött volna. Gyere beljebb, mert ki* hűtöd a lakást, szólt rám az öreg. Elmondtam neki, mi járatban vagyok. Meg is egyeztünk. Amint jobban szétnézek a szobában, mit látok? A fehér falon zöld levelek között sárga- és görögdinnyék csüngtek. Színük teljesen olyan volt, mint az augusztusi homokon érett gyümölcsöké. Csodálkozásomat figyelembe sem vette, én meg nem mex'tem szóba hozni a dolgot, hanem sürgősen siettem elhagyni az ördöngős lakast. Ki hallott még ilyet, szobában, kara csonykor dinnyék a falon. Azóta, hogy e történeteket hallottam, sok ev telt el, én is elfeledkeztem az öregról, mivel csak nagy ritkán látogattam haza a községbe. Közben nagyapám is elment a lélekharang hangjával együtt és magával vitte a garabonciás Marciról szóló történeteket. őszi szélben, hóviharban, fák zúgásában azért még visszahallom a csodálatos duda hangját.
