Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-05 / 29. szám

Előtérben a felsőfobii seatanhsshépzés Nyilatkozatok a felsőoktatás korszerűsítéséről A napokban befejeződött háromnapos országos konfe­rencián a hazai felsőoktatás 55 intézményének vezetői is­mét egyértelműen állapítot­ták meg: az Oktatáspolitikai határozatok fontos" feladato­kat állítanak a felsőoktatási intézmények elé. E feladatok megoldásáról, az időszerű tennivalókról, a képzés kor­szerűsítését célzó tervekről a konferenciát követően tájé­koztatták a felsőoktatásban érintett tárcák illetékesei, a Magyar Távirati Iroda mun­katársát. — Hazánkban az elmúlt évek­ben alig változott a felsőfo­kú okulásban részesülök száma; jóllehet Európa más országaiban a képzésben részt vevők köre bővül. Mi ennek a magyarázata? Dr. Tolinszky Károly, mű- Télődesügyi miniszterhelyet­tes: — A felsőfokú oktatásban részesülők hányadát tekintve Magyarország az európai át­lag közelében mozog. A „le­maradás” látszólagos. Néhány országban ugyanis — ahol a legmagasabb a felsőokta­tásban részesülők száma — az oktatás rendszere a miénktől eltérő, s például felvételi .vizsga nincs. így a- hallgatók szelektálás nélkül kerülnek az egyetemekre és 'főiskolákra. Arról a statiszti­kák nem árulkodnak, hogy mekkora hányad marad ki, s milyen arányt képviselnek azok, akik 8—10 év alatt végzik el az egyetemet. E statisztikák arról sem szá­molnak be, hogy az új dip­lomások számottevő része nem tud elhelyezkedni kép­zettségének megfelelő mun­katerületen. — Hazánkban 15 éves, nagy körültekintéssel kidol­gozott szakemberszükségleti terv határozza meg az évente ■jelvehetők keretszámát. Nem véletlenül határozott úgy a párt, hogy: „a felsőfokú szak­emberszükségleti terveket folyamatosan össze kell vet­ni a valóságos társadalmi szükségletekkel” — hiszen tapasztaljuk, hogy eltérés mutatkozik a képzés és a szükséglet között. Alapvető törekvésünk, hogy * társadalmi igényeket ne csak mennyiségileg, hanem minőségileg i6 kielégítsük. A felsőfokú oktatás fejlesz­tésének egyik í& problémája­ként az igényekhez igazodó szervezet kialakítását tart­juk számon. (Hasonló kérdés­re- keresik a választ külföl-1 dön is a tudósok, oktatáspoli-1 20.50: Munkások, vezetők egymás közt Az immár rendszeresen jelentkező műs-jrszám. ezút­tal a szakmai továbbképzés és a közművelődés témájá­val foglalkozik. A két hely­szín pedig a szolnoki Tiszai Vegyi Kombinát, valamint a Magyar Optikai Művek. A két gyár dolgozói átlagos felkészültségét adatok szem­léltetik. Magyarországon minden három ember közül csak kettő végezte el a nyolc általános iskolai osztályt. A MOM-ná! ennél jóval ked­vezőbb az arány, a Tiszai Vegyi Kombinátban viszont még az országos átlagnál is rosszabb a helyzet. A mű­sorban résztvevők megvitat­ják az ezzel kapcsolatos tennivalókat 0JMÉI 1971 február 5.. kedd tikusok és a tervezők.) Bár nálunk a szerkezet az elmúlt negyedszázadban — és külö­nösen az elmúlt évtizedben — sokat változott, korántsem mondhatjuk, hogy a jelenle­gi szerkezet a legkedvezőbb a feladatok megoldására. A szakemberszükséglet megál­lapítása a tervezők feladata. A felsőoktatás megfelelő szerkezete egyszersmind azt is jelenti, hogy kialakulnak a szakirányú képzés külön­böző típusai és szintjei — a szükséges arányokban. Az utóbbi évtizedekben sikere­sen építettük ki a műszaki, az agrár- és a közgazdasági felsőoktatásban a szakember- képzés két szintjét. A két fokozatú szakemberképzés azt jelenti, hogy az intézmé­nyen belül kétféle típusú szakembert — okleveles mér­nököt és üzemmérnököt ké­peznek három, illetve öt esz­tendő alatt. Az üzemmérnök a termelés közvetlen irányí­tó posztjain végzi munkáját, tehát már az egyetemi évek alatt is alaposabb gyakorla­ti képzésben részesül. Az ok­leveles mérnök elsősorban termelési tervező, szervező és kutatási munkakörökben he­lyezkedhet el, ehhez az egye­temen megalapozott elméleti képzéssel készítik fel. — Formálódnak az elgon­dolások a jogi és egészség- ügyi szakemberek kétszintű képzéséről. Újabban a há­romfokozatú képzés gondola­tával is egyre többen fog­lalkoznak. — Az agrárszakember-képzés­ben — az igények gyors növekedése miatt — különö­sen fontos, hogy a magas szintű oktatás lépést tartson az új követelményekkel. Mi­ként összegezhetők ezen a területen az eddigi eredmé­nyek és a további teendők? Dr. Váncsa Jenő mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes : — A mezőgazdaságunkban az elmúlt 10—15 év alatt végbement nagy átalakulás a mezőgazdasági szakoktatásra, a szakemberképzésre s a ku­tatómunkára is döntő hatást gyakorolt. Jellemző, hogy 1960. és 1972. között a Mező­gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium egyetemeinek és főiskoláinak nappali tago­zatain 11 744-en végeztek. Ugyanekkor felsőfokú techni­Fran könnyes szemmel ro­hant ki Lilla lakásából. Ba­rátnőjének valóban szeren­cséje van, gondolta elkesere­detten, egy hét alatt három­szor nyert Otthon leroskadt az asztal mellé, szórakozot­tan lesöpörte a morzsákat, es tanulmányozni kezdte a másnapi futtatás résztvevő­it: Sonny boy, a chicagói repülő, Marcipán ... Rövid töprengés után felvette a telefont és tárcsázott: — Cooney? Itt Fran Hói-' land. Kérem, tegyen öt dol­lárt a holnapi juttatáson a... — Éppen most akartam személyesen felkeresni — szakította félbe a hideg hang. — Először is, vegye tudomásul, hogy többé nem fogadhat nálunk. Másodszor, elmegyek, hogy behajtsam az adósságot, a 23 dollárt. — Igazán nem mondhat; \ hogy nagy összeg . — Nem nagy. ez igaz. de értse meg. mi lenne a íoga- dóirodánkkal, ha mindenki akár öt dollárral is tartozna. Várjon meg, fél óra múlva érkezem. ★ Fran u tükörben fiatalos, kedves arcocskáját tanulmá­nyozta. Aggasztották a sze­me alatti sötét karikák. Nem tudta, mii tegyen. Ha Lillá­tól kér kölcsön, barátnője ki fogja nevetni. Inkább a ha­lál! Gondolataiból csengetés riasztotta föl. Cooney állt az ajtó előtt. — Hoilandné, jöttem «* pénzért. Még a múlt hónap­ról tartozik 25 dollárral. — Jól tudja, hogy eddig még. ha késéssel is. mindig törlesztettem adósságaimat. Minek ez a nagy ijedelem? Majd a jövő héten fizetek. — Nem várhatunk addig, asszonyom. — Honnan a csudából sze­kumainkban 9833, szakmai középiskoláinkban 21611, szakmunkásképző iskoláink­ban pedig 41 780 szakembert képeztünk. ez együttvéve 85 000-es új szakembergárdát jelent. A mezőgazdasági szak­oktatás tehát szerves részévé vált a közoktatási rendszer­nek, a szakképzés mellett hí­ven szolgálta a magyar köz- oktatáspolitika fejlődését. — Ennek ellenére a sta­tisztikát tekintve, valameny- nyl népgazdasági ág közül a mezőgazdaság. az erdőgaz­dálkodás és a vízgazdálkodás területén a legkedvezőbb a szakember-ellátottság. Ezen az arányon azonban minden­képpen változtatni kell, « ennek szükségességét jelzi, hogy lényegében egy új nép- gazdasági ág alakult ki. Ezt az integrálódást olyan műsza- ki-technikai-tudományo6 for­radalom kíséri, amely átala­kítja az üzemi, vállalati munkaköröket, megváltoztat­ja a régi, megmaradó mun­kakörök tartalmát, új ará­nyokat alakít ki a munkakö­rök között. — Az agrárjellegű felsőok­tatásban rendkívül fontos követelmény az integrált szervezeti egységek kialakí­tása. A nemzetközi és rész­ben már hazai tapasztalatok igazolják, hogy elérkezett a tanszékeknél nagyobb, integ­rált — egyesített — oktatási szervezeti egységek létreho­zásának ideje. — A továbbképzés fejlesz­tését sürgeti az a tény is, hogy az éleLmiszer- és fagaz­daság területén a termelés decentralizáltan, több mint négyezer üzemben íoiyiU. Nö­velnünk kell tehát a tovább­képzésben részt vevő vezetők és Szakemberek számát, s a jelenlegi évi kilencezerrel szemben néhány éven belül évente 12—14 ezer szakem­ber szervezett továbbképzé­séről kell gondoskodnunk. — Az utóbbi években kü­lönösen jól fejlődött a szak- mérnökképzés. A MÉM te­rületén 1960 óta 19 szakmér­nöki szakon mintegy három­ezren kaptak oklevelet. _ Hogyan halad az orvosegye- temen az oktató'nevelő munka korszerűsítése? Dr. Schultheis* Emil, egészségügyi minisztériumi államtitkár: HENRY SLEZAR: — Az orvostudományi egyetemeken az oktató-neve­lő, a gyógyító és a tudomá­nyos munka, a pártoktatás, az ifjúság- és tudománypoli­tikai határozatok szellemé­ben folyik. Az egészségügyi miniszter által jóváhagyott tantervirányelvek megszab­ják a képzés célját. Eszerint például az elméleti ismeretek mellett az orvostanhallga­tóknak mindazt a gyakorlati tapasztalatot is el kell sajá­títaniuk, amelyekre az álta­lános orvos — tehát nem a szakorvos — gyakorlatában szükség van. Ennek érdeké­ben az elmeleli és gyakorla­ti oktatás arányát 40—60 szá­zalékban állapították meg — a gyakorlati oktatás javára. — Az oktatás folyamatos korszerűsítése érdekében az egyetemek felülvizsgálták a tananyagot. Mind a négy or­vostudományi egyetem a ko­rábbinál szélesebb körben vont be az oktatásba kórhá­zakat és más egészségügyi intézményeket. A minden szempontból hasznos közvet­len kapcsolatok elevenebbé tételét é6 szélesítését az egyes megyékkel kötött szocialista szerződések is szolgálják, ör­vendetes, jó kezdeményezés, hogy a pécsi és a szegedi or­vostudományi egyetem hall­gatói az egyetem székhelyén kívüli kórházakban is foly­tatnak gyakorlatot. Ennek — a gyakorlati oktatás széle­sebb körűvé tételén túl — az az előnye, hogy a vidéki kór­házak munkájával is köze­lebbről megismerkednek. Bízunk abban, hogy az így kialakuló munkakapcsolatok nemcsak a szakmai ismere­tek elmélyítését eredménye­zik, hanem — közvetve — az egészségügyi ellátás egyik régi gondjának enyhítését, az orvosok aránytalan területi megoszlásának fokozatos megszüntetését is. — A legutóbbi adatok sze­rint országosan az orvostudo­mányi egyetemekre kerül a legkevesebb munkás-paraszt fiatal, arányuk alig haladja meg a 25 százalékot. Ez a körülmény további fontos teendőkre figyelmeztet, A je­lentkezők közül a felvételi vizsgán a meghatározott eredményt el erők köréből különös figyelmet fordítunk a fizikai dolgozok gyerme­keire. (MTI) A FOGADÁS rezzek most pénzt? Értse meg, nincs egy vasam sem. — A tulaj rámparancsolt, hogy addig maradjak, még elő nem teremti a pénzt. Ha nincs a házbán, kérjen köl­csön a szomszédoktól. Még ma teremtse elő az összeget, legkésőbb hat óráig. Akkor ismét eljövök, és ha nem ad­ja meg a tartozását, kény­telen leszek a férjéhez for­dulni. — A világért sem, neki nem szabad tudnia! — Ebben egyetértek ön­nel, akkor azonban teremtse elő a pénzt. Ha másként nem. csapjon be valamit a zaciba. Fran figyelte a távolodó lépteket. Cigarettára gyújtott és lázasan tömi kezdte a fejét. Nem. Eddie-nek nem szabad megtudnia! A múlt­kor is milyen vádló szem­mel nézett rá, amikor rájött, hogy zálogba csapta a jegy­gyűrűjét. — Mit tegyek, mit csinál­jak? — jajongott magában. Amikor rápillantott az órá­jára, elállt a lélegzete. Már fél tizenkettő! Honnan sze­rez pénzt hat óráig? Sebtében felöltözött, fejé­be csapta bájos kis kalapját. Egy futó pillantás a tükör­be, s megállapította: reme­kül fest. ★ A háztól mintegy kéts?á7 méternyire volt a buszme? ’ ló. Alig néhány an v ár akoz u itt. A járda szélén megállt, és kutatni kezdett a zsebében pénz után. Zavartan tekín­Leonardo és Puskás Tivadar getett jobbra-balra. mint aki csak most döbben rá, hogy a' pénztárcáját otthon felejtet­te. Pironkodva, lesütött te­kintette] egy jóindulatú kö­vér férfihoz lépett és meg­szólította : — Bocsánat, uram -.. Na­gyon kellemetlen helyzetben vagyok. Véletlenül otthon felejtettem a pénztárcámat, sürgős dolgom van a város­ban, nem tudom, mit te­gyek .. A kövér először nem ér­tette, hogy mit akar tőle, aztán maga is zavarba jött, és kutatni kezdett a zsebé­ben apró után. A kezébe nyomott egy pénzdarabot. Szerencsére, éppen jött az autóbusz. A második áldozat egy fiatalember volt. Csak fél- dolláros volt a kezében, erő­szakkal a kezébe nyomta, hogy csak tartsa meg a visz- szajáró pénzt. ★ Három óráig kis híján 15 dollárt gyűjtöttek össze. Ekkorra azonban már meg- növekedett h buszra várako­zók száma, és Fran elbizony­talanodott. Idegesen kérdez­gette a járókelőktől. hogy hány óra. Fél ötre járt már, és még mindig nem volt meg a 25 dollár. Ismét ösz- szeszedte a bátorságát, és odalépett egy középkorú férfihoz: — Bocsánat, uram. kélle- I ien dolog . Otthon fe­jtettem a pénztárcámat. .. ürgős dolgom van a város­ban .. . A k” 'épkorú idegein ba­A gyanútlan olvasó okkal kaphatja fel fejét e két név egyszerre olvastán: hogyan kerül össze a művészeteknek és a tudományoknak e kor­szakalkotó nagy egyénisége, Leonardo da Vinci a magyar Puskás Tivadarral, aki le­hetett ugyan feltaláló, mint ahdgyan az is volt, jó haza­fi, miután az is volt, sőt tra­gikus apostola is egy ügynek, mert az is volt, de korsza­kokon átragyogó zseni már aligha? A két név, amely két televíziós műsort fémjelez, voltaképpen nem is egymás mellé kívánkozik e cikkben, hanem egymással szemben: az egyik igazolandó légyen a másik hibáját. Nem, arról szó sincs, hogy olyan ostobaságra ragadtassa el magát e sorok írója, mi­szerint azt kérdezze: miért nem a magyar televízió csi­nálta meg ezt a rendkívül si­keres, népművelő, kultúrtör­téneti filmet Leonardóról ? Sőt, még az is távol áll tőle, hogy arról mélázzon most, miért nem készült hasonló jellegű, vagy szándékú film már valamelyik nagy ma­gyar művészről? De arról szó lehet, hogy a két bemu­tatott filmet egy alapvető­nek tűnő szempont miatt is összevessük. Az olasz Leonardo-íilm őt részben, öt szép és izgalmas estén keresztül állította elénk a reneszánsz Itália és egyben az egész kultúrvilág kétség­kívül talán legkiemelkedőbb egyéniségének életét. Köny- nyed, ,.narrátort” eleganciá­val ívelte át a film az évszá­zadokat, amelyek bennünket Leonardo korától elválaszta­nak, kul túrhistóriai érdekes­ség, tudományos elkötelezett­ség, nemes veretű népműve­lési szándék és semmiféle rosszízű „életrajzíilmeske- dés”, — így lehetne summáz­ni ezt a sorozatot. Amely öt részben mutatott be az olasz televízió és nyomában a ma­gyar televízió is, teljesítvén rátságtalanul rárivallt, hogy> hagyja békében. Ez volt az? első eset, hogy visszautasí-? tották. Ekkor valaki a vái-> Iára* tette a kezét: — Kövessen... — Kicsoda ön, és mit? akar? — kérdezte riadtam} Fran. — Már fél órája figyelem.? Talán csak tudja, hogy mit} akarok! Vagy megmutassamí a rendőrségi jelvényemet?? Nem az első eset, hogy ilyen? gyanús nőkre akadok. Meny-? nyi penzre lett volna szük-| sége ? — Csak 25 dollárra. En­gedje meg, hogy most az£ egyszer összekolduljam, ígé­rem, soha többé nem te­szem ... ★ Fran csak akkor döbbent 5 rá, hogy valami baj van,? amikor az ismeretlen férfi < elhajtott a rendőrállomás? mellett anélkül, hogy lassí-< tott volna. Időközben a ke-? zét is Fran térdére tette. összeszedte minden ere­jét, és ellökte magától a? férfit. Az elvesztette ural-? mát a kormány kerék felett,? és egyenesen egy vörös tég-? lafalnak hajtott. Frán kiug-| rótt a gépkocsiból. Feltápászkodott, megnézte,? minden csontja a helyén? van-e. Aztán benézett a gép-s kocsi ablakán; Az ismeret-? len fiatalember mozdulattá-? nul feküdt a kormánykeré-5 ken. Frant nem érdekelte,} hogy életben van-e, vagy? sem, gondosan átkutatta a? zsebeit és elvett tőle néhány} bankjegyet. — Ohó. itt több mint har-} mine dollár van — bólintott} elégedetten Cooney. — Igen. Megfizetem az? adósságomat, és öt dollárt? teszek a chicagói repülőre... ezzel is társadalmi funkció^ ját. Puskás Tivadar egyetlen részben, helyenként didakti­kus naivitással, furcsa papír­ízű figurák társaságában egy közepesen sikerült Iskolaté- levízió-adás színvonalán mu­tatkozott be a nézőknek. A televíziós játék szerzője „ajánlásában” megírja, hogy a telefonhírmondó feltalálója milyen kalandos életet élt, hogy „aranyat, ásott, vadnyu­gaton párbajozott, életet mentett, megnyitotta a kon­tinens első utazási irodáját, Edisont képviselte Európá­ban, kísérletezett villanyau­tóval, kormányozható légha­jóval, a Duna-szabályozás robbantási módszereivel, ola­jat kutatott Erdélyben, elvált grófnőt vett feleségül, a wa­lesi herceg tanúskodott *z esküvőjén.. S mindezek után a szerző kijelenti: „... Mindebből mégsem kalandos életrajzi játék született...” S mindezek után jogosan lehet — úgy vélem — meg­kérdezni: miért nem az szü­letett? Miért kell a magyar kultúrhistória egy izgalmas sorsú egyéniségének életét „elkapkodni”, miért ne lehe­tett volna egy több részes, fordulatos, kalandos olyan életrajzi játékot készíteni, amelyben éppen úgy lehető­ség nyílt volna Puskas drá­mai küzdelmének bemutatá­sára... Éppen úgy? így nem, úgy talán Igen! Az „Uraim, beszéljenek” legfőbb hibája nem is annyira felszí­nességében — abban is; se­matizmusában, — mert ab­ban is; hanem önmaga nagy lehetőségének elszalasztásá­ban van. Az olasz televízió Itália — és persze az emberiség törté­netének egy nagy alakját belső lényegéhez, korára és a késői évszázadokra való hatásához méltóan és arány­ban vitte a képernyőre. Pus­kás Tivadar persze nem mérhető ehhez a szellemóri­áshoz, de önmagához, — igen. S önmaga lehetőségeit hagyták a szerzők kihaszná­latlanul. Nos, ezért került e két név egymás mellé. Szép maszkok ...ez a sorozat címe. S, hogy milyen lesz a sorozat többi négy folytatása, azt már az elsőből, a Sárkány- ölőböl szerencsesén ki lehet következtetni. Kedves, me­sés szatirasorozat, amelyben módja nyílik Müller Péter­nek, a szerzőnek kifimtorog- nia közéletünk 'fonákságait, s lehetősége lesz Garas Dezső­nek, hogy újból és újból megcsillogtassa szatírizáló képességét. „A sárkányölő” Szilaj Balambér lovagja, aki fejjel megy a falnak, azaz­hogy a sárkánynak, végül ás szépen beáll a csalók sorabe, — hiszen nem is lovag 6i csak egy nagy szájú és osto­ba emberke, aki egy mese»' beli sárkánnyal kikezdeni merésszel ugyan, de a csalók valóságos világával már de­hogy is mer szembeszegülni. Néhány remete színészi alakítás, villanásnyi ugyan, de jól segítették Garas De­zső hányatását a végkifejle­tig. Gondolok itt elsősorban Körmendi Jánosra és Koncz Gáborra, de már kevésbé gondolok Dégi Istvánra, aki sokkal inkább holmi inkvizl- cós atyát, mint egy csala­finta rendfőnököt alakított. Rényi Tamás rendezése egy­két pillanatnyi és kezdeti megtorpanás után jó iramba pergette végig ennek az el­fuserált Don Quijoténak a sorsát a megalkuvásig. . Gjurkó Gés« 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents