Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-28 / 49. szám

lfetelsi az irod:'om:rán Isiiola a lüepi Műuelijdúsi HSzpanfbaa Minden különösebb csin- ■adratta nélkül kezdődött. Az egri Megyei Művelődé­si Központ jó két és fél év­vel ezelőtt szerény közle­ményt jelentetett meg la­punkban, jelezve, hogy ki-. Bérletként gimnáziumi ma­gánvizsgára előkészítő tanfo­lyamot indít, s várja azok jelentkezését, akik három év alatt szeretnék elsajátítani a középiskolai tananyagot. Néhány napon belül kö­zel félszázan — titkárnők, adminisztrátorok, gépkocsi- vezetők, termelőszövetkeze­ti dolgozók, szakmunkások — iratkoztak be ebbe a rendhagyó iskolába. Érthe­tő is, hiszen az ajánlat na­gyon kedvező volt. Nemcsak az vonzotta az érdeklődőket, hogy három év alatt szerez­hetnek érettségi bizonyít­ványt, hanem az is, hogy csak hetente kétszer kell diákoskodniuk. Arra talán nem is gondoltak, hogy út­törők: az országban először ők vállalkoznak arra, hogy felnőtt fejjel, felnőttekhez mért módszerekkel sajátít­sák el a gimnáziumi tan­anyagot. A kísérlethez a Művelő­désügyi Minisztérium anya­gi támogatást, az Országos Pedagógiai Intézet szakmai segítséget nyújtott. A tanári kar kizárólag azokból tobor- zódott, akik otthonosan mo­zogtak a felnőttoktatásban és a közművelődési gyakor­latban. Érthető is, hiszen csak ők könnyíthették meg az otthoni tanulást, ők ad­hattak valóban hasznosítha­tó tippeket a bonyolultabb kérdések megértéséhez. A heti kétszer négy órát ugyan­is elsősorban konzultációra, szánták: a diákoknak otthon kellett elolvasniuk, áttanul­mányozniuk a tananyagot, összegyűjteni, számba venni a problémákat, a pedagógu­sok ezeket világították meg, magyarázták, természetesen arra törekedve, hogy közben felvonultassák a modern pe­dagógia úgyszólván teljes ar­zenálját. A kísérletet tervező szak­emberek három kérdésre vártak választ. Egyrészt ar­ra, hogy sikerül-e könnyíte­ni a felkészülést. másrészt arra, hogy mit jelentenek a változatos módszerek, s vé­gül arra, hogy lehet-e három év alatt érettségi bizonyít­ványt szerezni. S mit hozott a rajt óta el­telt jó két és fél év? Igazol­ta az optimisták bizakodását, még akkor is, ha a kezdet nem várt gondok sorát szül­te. A negyvennyolc jelent­kezőt két csoportba osztot­ták: az egyikbe a fiatalab­bak, a másikba a huszonhat éven felüliek kerültek, első­sorban azért, mert minden korosztály más és más meg­közelítést kíván. Nem volt se felvételi vizsga, se tájé­koztató beszélgetés, ennek hamarosan jelentkeztek az árnyoldalai. Kiderült, hogy a felnőtt diákok zömét' előbb meg kellett tanítani tanulni. Jó két hőnap is eltelt, míg ezeken a kezdeti nehézsé­geken túljutottak. Igaz, nem mindenki tartott ki, többen visszaléptek, elsősorban csa­ládi, munkahelyi gondokra hivatkozva. A pedagógusok a második próbatétellel is megbi: kóz- tak, kialakítva eglf különle­ges iskola sajátos légkörét Ez mindenekelőtt a módszer­tani változatosságnak kö­szönhető. Felhasznál tált, a modern oktatás majd min­Iskoláztatás minden fokon Márciusban befejeződik az idei pályaválasztási munka első szakasza Márciusban az általános és a középiskolákban egy­aránt befejeződik az idei pá­lyaválasztási munka első sza. kasza. Mindenütt körültekin­tő munkával készítették elő az iskoláztatási-továbbtanu­lási feladatokat, különös gon­dot fordítottak a pályavá­lasztás előtt álló, különböző korú fiatalok reális döntései­nek segítésére. Hamarosan országszerte hozzáfognak az általános is­kolák leendő első osztályosai­nak iskoláztatási munkáihoz. A következő tanévben — az előzetes összegezések szerint — több mint 150 000 hatesz­tendős kisdiák kezdi meg a tanulást (örvendetes demog­ráfiai mutató, hogy 13 600- xal lesznek többen, mint azf elmúlt tanévben.) Az általános iskola nappa­li tagozatainak nyolcadik osztályát ebben az esztendő­ben várhatóan 126—128 ezer diák fejezi be. így a létszám a tavalyihoz képest mintegy Hatezerrel csökken. A közép­iskolák nappali tagozatain csaknem 52 ezren érettségiz­nek az új vizsgaszabályzatok előírásai szerint. Együttvéve tehát mintegy 178—180 ezer diák továbbtanulásáról, mun- kábaállításáról kell gondos­kodni. Az illetékesek tájé­koztatása szerint ebben az esztendőben sem jelent gon­dot a végzős fiatalok tovább­tanulása, elhelyezése. Az idén végző nyolcadikosok pálya- választásának körültekintő előkészítése az általános is­kolákban országszerte rend­kívüli, pályaválasztási szülői értekezleteket tartottak. A tervek szerint a nyolca­dik osztályt befejező diákok 43 százaléka középiskolában tanulhat tovább, ami szám szerint azt jelenti, hogy kö­rülbelül 54 ezer első osztá­lyos gimnazista és szakkö­zépiskolás számára nyílik ősszel felvételi lehetőség. To­vább javul a középiskolai oktatás szerkezete: a szak­középiskolai tanulók aránya az első osztályban várhatóan 52—53 százalékra emelkedik. Együttvéve 62 ezer fiatalt várnak a szakmunkásképző intézetek — közülük 55 ezret a most végző nyolcadikosok, 7000-et Etedig a középiskolai tanulmányaikat befejezők kö­zül. A középiskolák nappali ta­gozatain végző mintegy 52 ezer fiatal közül szeptember­ben a felsőoktatási intézmé­nyek nappali tagozatain 15 300 új elsőéves kezdheti meg tanulmányait — a kül­földi és az évismétlő hallga­tók nélkül. den fellelhető segédeszközét, technikai vívmányát Oktató­filmeket vetítettek, tesztla­pokkal dolgoztak, kihasznál­ták az Írásvetítő előnyeit. A diákok nem padokban ültek, hanem egy klubhelyiségben várták a tanárt újságokat, folyóiratokat böngészve. Eb­ben a kötetlen, oldott lég­körben természetesnek. ha tottak az újabbnál újabb fo­gások. Nem egy magyarórán játékos vetélkedő formájá­ban dolgozták fel az anya,- got. Együtt mentek színház­ba, közösen tekintették meg a Megyei Művelődési Köz­pont kiállításait. Ott voltak az előadóesteken, hangverse­nyeken, értékelték a televí­zió színháztörténeti soroza­tának produkcióit. Első hal­lásra kissé furcsának tűnik mindez. a gyakorlat azon­ban azt bizonyítja, hogy ez a megközelítés nemcsak meg­könnyítette a tanulást, ha­nem felkeltette a közműve­lődés iránti érdeklődést is. A felnőtt diákok az össze­vont második, harmadik év anyagából is éppúgy vizsgáz­tak mint az elsőéből. Nem volt megtorpanás, visszaesés. Az is figyelemre méltó, hogy a csoport tanulmányi átlag- eredménye magasabb mint az egri Dolgozók Gimnáziu­mában tanulóké, holott a tanfolyam hallgatóinak ne­hezebb dolguk volt. Az, hi­szen kevesebb óraszámban kellett elsajátítaniuk az anyagot, a megítélés mércé­je azonban ugyanaz volt imát az előnyösebb helyzet­ben levőké. A helytállás épp ezert nem kis dolog, hiszen rendkívül nehéz új módsze- ,rek szerinti felkészülés után a régi metódus szerint vizs- ^áznl®~Á?Tlenne a helyes, ha a Megyei Művelődési Köz­pont is megkapná a vizsgáz­tatás jogát, s a felnőtt diá­kok azoknak adnának szamot tudásukról, akik Rendszeresen. felkészítették őket. Már csak az érettségi van hátra. Az előjelek biztatóak. Ez nemcsak a hallgatók szá­mára jelent sokat, hanem azoknak is, akik a kísérlet indításánál bábáskodtak. A kezdeményezésre ugyanis még jóval a finis előtt töbt helyütt felfigyeltek, s az eg­ri példa nyomán, az egriek segítségével hasonló próbál­kozásba fogtak. Tették ezt azért, mert fantáziát látnak ebben a vállalkozásban hiszen a felnőttoktatás egyik leggyorsabban célravezető útja lehet (pécsi) Ahol at autópályákat1 tervezik Az elkövetkezendő eszten­dőkben és évtizedekben mintegy 8—1000 kilométer autópályát építenek. Az VVATERV autópálya osztályán készítik a Buda­pest—Hegyeshalom közötti M 1-es, a Budapest—Aíi*- kölc között épülő M 3-as, a Budapest—Röszke között épülő M 5-ös autópályák, valamint az M 7-es autópá­lya további építésének ter­veit. Itt születnek meg az autópályákat átívelő felül­járók és az azokhoz tartozó különböző létesítmények tervei is. (MTI Foto — Bajkor József felv.) Korai évadzáróé Gyöngyösön A Magyar Hárfástrió hangversenye Talán azok sem bíztak a sikerben annyira, akik az idei hangversenyévadot szer­vezték Gyöngyösön, hogy a három estén túl is mertek volna programot összeállíta­ni. Ilyen szúkré szabták a város zenekedvelőinek a mű­élvezetét, Ilyen igényüknek a kielégítését. Erre a túlzott óvatosságra a gyakorlat adott ékes választ: nagy érdeklő­dés kísérte a hangversenye­ket. Olyan légkör alakult ki ezeken az előadásokon, ami inspirálta a művészeket is a még teljesebb produkcióra. Ezért jegyezzük meg. hogy az évadot korán zárták Gyön­gyösön a most megtartott hangversennyel. A Magyar Hárfástrió lé­pett dobogóra, amelynek tag­jai Veres Mária (hegedű), Szeredi-Saupe Gusztáv (brá­csa) és S. Molnár Anna (hár­fa). Ez a felállás már önma­gában valamiféle ínyencsé­get ígéri. Akik ebben re­ménykedtek, nem is csalód­tak. Gyöngyösön még ilyen összetételben nem játszott trió. Ez önmagában is érde­kes vonás volt, de a trió mu­zsikálásának hőfoka, előadá­suk színessége tovább növel­te érdemeiket. Nyilvánvaló az is, hogy a trió ilyen összetétele bizo­nyos mértékig megszabta az előadásra kerülő művek té­máját, hangulatát. A két vo­nós hangszer mellett a hár­fa: intimitást, belső zártsá­got, emberközelséget sejtet es követel meg. Más dolog, hogy az együt­tes repertoárja sokkal gaz­dagabb és szélesebb, sem­mint feltételezhettük volna. Kezdték a magyar reneszánsz muzsikájával, majd a barok­kal folytatták, aztán a bécsi iskola következett, hogy ezt követően áttérjenek a legma­ibb, legmodernebb zenére. Olyan ív ez, ami szinte már meghökkentő és elképesztő. Ezt átfogni teljes biztonság­gal és mélységgel, nem kis feladat, nem is csekély vál­lalkozás. Hogy a Magyar Har- íástrió mégis megtette és ilyen eredménnyel, a tény is sokat mond. A vonósok közül Veres Mária muzsikája a hangulat­teremtő, amit nagyon érté­kesen egészít ki, erősít fel, tesz teltebbé, zengőbbé Sze- redi-Saupe Gusztáv hol brá­csával, hol a ritkán hallható viola d'amore-val. A harfa inkább csak a lüktetést 'biz­tosította S. 'Molnár Anna ujjalnak érintése nyomán, mert ezzel a hangszerrel mintha mostohábban bántak volna a szerzők. Pedig bíz­hattak volna a hárfa sok­oldalúságában, érdekes szí­neiben. Az is meglepő volt, hogy a mai zeneszerzők is mennyire szívesen komponáltak egy ilyen felállású trióra. Hálás <\/\/VVVAjVVVA^AAAAA*/VV^V\ Szüts pásztó OJtmjm in4. február 38» csütörtök 20.00: Házi kenyér A francia tv-film egy sok­szor feldolgozott témát, a házasság mindennapi kon­fliktusait kutatja. A szerel­mi háromszög szokványos- ságát az alkotók anekdota­szerű megfogalmazással old­ják fel. Az alapkonfliktus, egymást imádó férfi és nő, megcsalják egymást. A film címe a szatirikusán megfo­galmazott mondanivalót ta­karja: miért keresi’ a férj máshol a boldogságot, ami­kor „otthon is van jó házi kenyér”. Az Ismert francia tv-rendező. Marcel Craven ne Jules Renard novellájá­ból készített kisfilmjél._ A főszereplők ismert művé­szek; Annie Girardot és Jean Roch tort. akiknek hangját Békés Rita és Bá­rány Frigyes tolmácsolják. (Kb) 15. A szél a fejem fölött csap­kodta a lángokat, a cső a közelemben zúgott, olyan hangot hallatva, mintha lök- hajtásos repülőgépek zuhan­nának el mellettem, egyik a másik után. Amikor munkához láttam, már akkor alig tudtam a halálos kimerültségtől a ka­romat mozgatni. Szememet izzadságcseppek homályosí­tották. összeszorítottam a foga­mat, hogy szinte fájt: sike­rülnie kell 1 Egyszerre elhomályosult előttem minden. Egy szélro­ham lecsapta a lángokat, sű­rű füsttel keverve. Fejemen bányáézsisak volt, de az ar­comat szabadon érhették a lángok, amelyek néhány pil­lanatra ugyan odébb táncol­tak, de aztán megint engem öleltek körül, aztán megint és újra megint. Hallottam, hogy lent zúg a tömeg, a fáj­dalom az arcomat tépdeste, s bár a kötél már a vasvázhoz volt erősítve, mégi% én még mindig fogtam, görcsösen. De látni már semmit se láttam. Éreztem, hogy a drótkötél megfeszül, a másik vége odalenn egy gépkocsihoz volt erősítve, s az most nyilván meghúzta. A fülemig még el­jutottak a parancsszavak. — Engedje el magát! En­gedje el magát! Derekamon egy biztosító övvel a dróthoz voltam köt­ve. Ha 6emmi baj nem tör­ténik, akkor leoldom, s a vasvázon mászom vissza. Csakhogy, eddigre már lán­golt rajtam a ruha és a kö­vetkező pillanatban elvesz­tettem az eszméletemet. Azt mondják, lángolva csúsztam végig a dróton, ön- tudatlanul is kapaszkodva belé. Odalent többen ugrot­tak önfeláldozóan alám, de úgy sem menthettek meg a kartöréstől, bokaficamtól. Nem tudom, hogyan borí­tottak rám pokrócot, hogyan •tépték le rólam a ruhát. En csak akkor tértem magam­hoz, amikor a mentőkocst- ban injekciót kaptam, e ak­kor is csak egy pillanatra. Ahogy kinyitottam a szeme­met, s lassan világosodó ho­mályból egy fölém hajló arc bontakozott ki. Zsuzsa arca. Azt mondják,’ mosolyogva hulltam vissza az eszmélet­lenségbe. — Gyugyó!.:. Gyugyól... — Itt vagyok! — Mit csinálsz te itt?... Bocsánat! Az ápolónők fehér köpe­nyében madarkatermetű fia­tal nő állt nem messze tő­lünk. Kilépett a lámpa fény­köréből, s kémlelődve köze­lebb jött. Felálltam. — Én kérek bocsánatot! — mondtam, s bemutatkoztam. — Én vagyok az oka min­dennek. — Hagyja csak! — hallat­szott a pádról. — Zsuzsa majd kiment engem a dok­torok előtt, ugye?! Elbeszél­gettem egy kicsit az elvtárs­sal. — Szólhattál volna! Ki­hoznám a kabátod. — Már végeztünk! — mondtam. — Akár indulha­tunk befelé. Háttal állt a fénynek, az arcát nem láttam jól. Této­ván állt ott, mint aki nem tudja: várjon, vagy hagyjon bennünket. A pádon nem kí­vánták a jelenlétét, így aztán sietve elköszönt. Mire meg­fordultam, az én emberem is felállt a pádról. — ö az, ugye?! — kérdez­tem. — Igen1 — mondta. — Az­óta állandóan mellettem van. — távoli? feladatra vállalkoztak, meri a Magyar Hárfástrió sok or­szágban megfordult már, sok sikert aratott és vitt sikerre nekik ajánlott zeneműveket is. Ez a gyöngyösi hangver­senyük előadóknak és hall­gatóknak egyaránt mara­dandó élményt adott. Két dolgot még a gyön­gyösi mini-hangverseny- évadról. Az egyik: töretlen vonalú és ívű kamaramuzsi­kálást kaptunk a három es­ten. Stílusban, összetételben jól illettek egvmáshoz ezek a hangversenyek. A rendezés tudatossága dicséretesre vizs­gázott. Most is bebizonyo­sodott, hogy a kis együtte­sek nagy sikert arathatnak vidékt útjaik alkalmával. Ezek a kis együttesek azzal a „jó tulajdonsággal” is ren­delkeznek. hogy mozgéko­nyak. a szűkös hangverseny- termi lehetőségeket 'jól hasz­nosítják. A másik: mint annyiszor már korábban, most is kide­rült, hogy a gyöngyösi zene­iskola olyan kitűnő adott­ságú kamarateremmel büsz­kélkedhet, amely minden szempontból nagyszerű le­hetősegeket biztosít egy sző­kébb körű, meghitt hangu­latú zeneest megtartásához. Érdemes ezzel a nem le­becsülendő „külső” ténye­zővel is számolni a jövőben. (G. Molnár F.) — A, dehogy! Azelőtt is ezen az osztályon dolgozott. — Es a gyerek? — Meg fogja szülni. Elindultunk a „B” épület felé, talpunk alatt meg-meg- zörrent az idei avar. Las­san váltottunk lépteket és szavakat. — Mégis úgy van, ahogy mondta. Az igazságnak csak a felületén jártam. — Nem láthatott az igaz­ság homloka mögé — mond­ta megbocsátó an és ismét az­zal az öreges bölcselkedéssel. — Ha újra Írhatná, hogyan fejezné be? — Az eredmény így is ugyanaz — mondtam. — Ma­ga hősiesen helytállt, önma­gában is. Épp a következő lámpa fény körébe kerültünk. Lát­tam az arcán, hogy jólesett neki, amit mondtam, de mást vári tőlem. — Nem erre gondoltam, Zsuzsára, meg énrám. A ket­tőnk dolgát hogyan fejezné be? — Sehogy!? — mondtam. — Nem fejezném be, mert nincs még vége. Ezen hosszasan elgondol­kozott. Szótlanul értünk az eoület bejáratához. Ott meg­állt és szembefordult velem. — Járt azóta a faluban is? — Jártam! — Ott, mit csinálnak? — Felállítottak egy másik fúrótornyot. Legalább száz­tonnásat. Új kutat fúrnak. Kezdik elölről. (Vége)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents