Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-24 / 46. szám
A Mátraalji Szénbányák is — Hazánk működő és épülő földgázvezetékei, valamint 1973 novembere óta már épül, és 1975 elejére elkészül annak a földgázvezetéknek az első szakasza, amelynek segítségével már jövőre megkezdődik a szovjet földgáz Magyarországra való szállítása. Földgázmezőink jelenleg évente 5 milliárd köbméter gázt szolgáltatnak, és ez a mennyiség — a jelenleg ismert készleteinket figyelembe véve — csak kis mértékben növelhető. A Szovjetunió szerződésben vállalta, hogy hazánknak jelentős mennyiségű földgázt szállít, s e célból épül meg a Testvériség földgázvezeték. Ez a gázvezeték a Szovjetuniót — Közép-Európával összekötő csővezetékhez kapcsolódik és magyarországi első-eZákasza — főágként — Leninvárosig vezet. A 130 bálomé tér hosszú vezeték megépítéséhez 300 milliméter átmérőjű acélcsöveket használnak, amelyeken évanté 7 milliárd köbméter földgázt szállítanak. A második szakasz Leninvárostól a Pest megyei Zsám bőkig épül újabb 100 kilométeres hosz- szúságban, s így a Szovjetunióból érkező földgáz az országos gázvezetékhálózatba kerül. Az építkezés első szakaszának beruházási költsége megközelítően másfél milliárd forint, a második szakaszé mintegy 1,4 milliárd forint. A Testvériség földgázvezeték, a Leninváros—Zsámbok szakasz megépítésével, a jelenleg 2300 kilométer hosz- szúságú egységes hazai gázvezeték-rendszerhez kötődik majd. A szovjet földgázimport lehetővé teszi a gazdaságos gáztüzelés fokozatos kiterjesztését a lakosság szágázlelőhelyei. (KS — TERRA» mára, és az ipar energia-, valamint alapanyagigényeinek kielégítésében is fontos szerepet tölt majd be. Ugyancsak most építik a Kazincbarcikát Leninvárossal összekötő újabb földgázvezetéket, i s így e fontos ipari városunk Is a Testvériség vezetéken érkező földgáz felhasználójává válhat. A földgázprogram megvalósítása során a nagyvárosok gázellátása fokozatosan erre a bázisra épüL A Testvériség vezeték főtervezője a Kőolaj- és Gázipari Tervező Vállalat; kivitelezésében többek között a siófoki Kőolajvezeték Vállalat valamint a Mátraalji Szénbányák vesznek részt. Vásárosnaménynál épül meg az a kompresszor állomás, amely a földgáz szállításához szükséges nagy nyomást előállítja. 4s urjanhajok földién (6.) Búcsú Erekszel népétől A kis katlant övező hegycsúcsok szikráztak a tiszta napsütésben. Ma kell elindulnunk, vissza a Högiju-gol melletti prémvadász-településre. Még tegnap közöltem Khoheval, hogy korán reggel indulunk. Vidáman helyeselt. Sietni kell a havazás miatt. Aggaszt, hogy megindult egy kicsit az olvadás, a patakok megáradnak, és még a Högéju-gol-on is át kell úsztatnunk. Teázás után Nemhu feláll, elindul hat-hét urjanháj legény társaságában a lovakért Nem lesz egyszerű dolog, mivel a lovak —szelídség ide, szelídség oda — nagyon hevesen tiltakoznak befogásuk ellen. Érthető! A befúvó szél szembe veri a füstöt, pernyével együtt. Ördögi módon csípi! A főnök felesége nagy rénszarvassajtot nyújt át. Elrakom. Újra elrendezem felszerelésemet. Erekszel-darga kis nyírfaháncsból készült sajtárt helyez elém. Nem feledkezett meg rólam. Műanyag kulacsot kapott cserébe. Nagy sajtár rénszarvastejet nyújt át két kézzel tartva. Lehet vagy három literre való benne. — Igyál! Holnap már nem lesz rénszarvastej! — Igen, főnők! Holnap nem lesz! Én messzire megyék, de újra visszatérek ide. Most hideg tél jön, amikor a nyár visszatér, én is visszatérek ide, a te népedhez! — Már öreg vagyok! — legyintett. Ebben benne volt már minden. Keserűen mosolyodé el! Régen volt, amikor még a Terij-Khöl vidékén éltek. Azóta hosszú utat tett meg! A háború után következett a Nagy Vándorlás ideje. Ki tudja miért? Oda azóta még nem tértek vissza. A törzs egyre fogy, a fiatalok szeme a keleti irányban húzódó nagy völgy felé tekint. Könnyebb, kevesebb bajjal járó élet van ott. Erekszel fia is ott éL Elhagyják Az urjanh&j jövő reménységei. az ősi sátrat, csak ritkán térnek oda vissza. Gyerekeiket még visszaviszik, hogy erősödjenek, edződjenek. Tanuljanak meg vadászni. Erekszel-darga az utolsó törzsfőnök, újat már nem választanak, Ö halálával szét- bomlik a törzs, melyet sikerült évekig összetartani, megvédeni. Néhány öreg él még, deni. Néhány öreg él még, Erekszel gyerekkori társai, ök még kitartanak! Görcsösen ragaszkodnak a régi hagyományokhoz, amelyekhez egy emberöltőn át szoktak. De már ők is fél lábbal a sírban vannak. Pár év múltán eltűnik ez a kis maroknyi nép az Ulaan-tajga -hó- sipkás hegycsúcsai között. Csak múltjuk van! A hnerengésből Ceveg érkezése zökkentett ki. Feíltb- bentem a sátor bejáratát fedő bőrfüggönyt, kinézek. A lovakat még mindeddig nem sikerült megfogni. Most a túloldalon levő meredek sziklafal aljába hajtják, s megpróbálják a három lovat oda beszorítani. Sikerül. Az egyik urjanháj bőrpányvával fogja be egyenként lovainkat, és pár perc elteltével itt Is állnak sátraink előtt. Zsebembe nyúlok, a tegnapi alku tárgyát veszem elő. Az ollót. Két kézzel nyújtom Ceveg felé. Ajándék. Szüksége lesz rá. Mosolyogva teszi el! Kilépek, a sátor tövéből előveszem nyergemet. Leverem róla a havat, megtöriil- getem. Először a zablat teszem a lovam szájába, majd a kantárt felerősítem. Rádobom a nyerget, felrakom a hátizsákomat, jól a*, nyereghez erősítem. Úszni fogunk! Puskám zárdugattyúját felcsapom, hátrahűzom. öt töltényt nyomok a tárba, a zár- dugattyút felettük zárom. A cső egyelőre üres marad. Khohe is megjelenik, teljes díszben van már. Segít még felkötni a rénszarvas- és medvebőrt Az 6 lovára is jut. Az ijcsapdát a nyereghez kötöm, majd kézben viszem. Erekszel-darga, Ceveg, Dzsombadordzs segítenek. Készen vagyok! Khohe és Nemhu már nye- regben vannak. Kezet fogok Kilométeréken át kell még kapaszkodni a szőlős dombok hátán Gyöngyöspata után, amerre az. út Szurdokpüspöki felé kanyarog, hogy az út mentén feltűnjenek a cseréptetős házalt. Némelyiküket a lankás dombhátak óvón átkarolják, hogy az aszfalton billegő autóból még a tető gerince sem tűnik fel. Micsoda kiszakított, elzárt, különös világ lehet itt. Még hallani is furcsa: tanyák, a szőlők 'között, az erdő alján, ;a Mátra lábainál. ' __ ★ Öreg puli csap éktelen lármát, ahogy az idegen lassú eprekkel közeledik a ház felé. A túlkelt tészta nyúlósságával vetekszik a dülőút, a lépéseket komótosra kell fogni, mert a cipőt szívja magához a ragadós agyag. Alacsony idősebb asszony jön elő az épületből a kutya csaholására. Méregeti az idegent, mint valamikor a vár kapuőre, akinek döntenie kellett: beengedje-e a jövevényt, vaay jobb, ha felvonja a hidat. Figyelő szemét ösz- szecsíppenti az erős nézésben, a szája is keskenyebbé préselőd ik. Percekbe telik, mire a látogató megérteti, hogy nem akar újságo.t eladni, különös célja sincs, csak érdeklődni jött: mint élnek itt, kilométerekre a falutól, villany és út nélkül, a többiektől távol — az emberek. Közben kilép a kis kertkapun a ház gazdája is: — Racsek Alajos vagyok —r nyújtja a kezét, de az ő ^szemében is a bizonytalan tartózkodás látszik. ★ — Adnám én, hogyne adnám a tanyát A tsz is mond0HÜ 1874. február 34, vasárnap Ne ~re tartanak a gyöngyöspatai tanyák? ta, majd megveszi, mert neki kell. De csak mondta. Volt rá érdeklődő más is. Fiatalok. Nem nekünk való már ez, ilyen messze mindentőL Én beteg vagyak, néha menni sem tudok, olyan rosszak a lábaim. Mindent az asz- szony csinál. Két éve, amikor ágyba kellett maradnom, az orvost elhívni sem volt köny- nyű. Jött a kedves, pedig a hótól nem tudott az autóval ide eljutni, csak az útig. Onnan gyalog. Egyszerre két injekciót is adott. Hetekig járt ki hozzám. Máskor meg elvagyok vígan, még a háztájiban is elbabrálgatok. — Amikor apjuknak felülvizsgálatra kellett mennie, bementem a tsz-hez — veszi át a szót élete párja. — Mondom ott, küldjenek egy fogatot, mert az emberem nem tud a lábán kimenni a buszmegállóig. Megígérték, de a fogat nem jött. Azt mondja akkor a lányom: anya, vigyük magunkkal a kisszéket. Azon közben megpihenhet apa. De már nem volt időnk, jött a busz. A lányom előre ment, megállította, és megkérte a kalauzt, várják meg a szegény, beteg, öreg embert. Racsek Alajos most 67 éves. Még 1926-ban került ide, a tanyára. Majdnem ötven éve. ★ Most már négyszáz forint körül kapnak öregségit a tsz- től. Darabka szőlő és háromszáz négyszögöl szántó, kukorica tartozik a háztájihoz. Baj van a ház körüli kerttel. Azt olyan magas mértékben tartja nyilván a telekkönyv, hogy csökkenteni jseil emiatt.a háatajife ___, — Mondtam már, mutassátok meg, hol van az a kert. Az volt valamikor, de mi lett belőle. Itt. állnak meg az udvaron nyáron az összes gépek, azelőtt meg tíz-tizenkét fogat is ide sorolt be. Az a kis darabka, amibe zöldséget, hagymát teszünk, az seirimj. Még tíz szem krumplit sem tudtunk tavaly a földbe dugni abban a bizonyos kertben. Nem mondtam én soha, hogy ne jöjjönek a kocsik meg a gépek az udvaromba. Ha eső lepi meg az embereket, akkor idetérnek be, a konyhába. Merő sár olyankor minden. Nem baj, he törődjetek vele, majd rendbe teszi az asszony. De most már az merje az udvarra tenni a lábát, akinek nem kedves az élete. Méghogy a kert...! Igaz. tavaly adtak három mázsa kukoricát, mert belátták, nagyon rossz földet kaptam, nem termett abban semmi. A szőlőnek is a fele nova. Semmit sem ér, ★ Két hete, hogy az egész család együtt volt. A fiúk Miklós, a feleségével és a két gyerekkel Szűcsiből, a lányuk, Szabó Ferencné pedig Gyöngyösről jött a férjével és a kislányával. Leölték a malacot. — A húst nem szeretem, inkább csak a tejet. Így aztán a malac sokáig eltart. A gyerekek is kapnak még belőle. — Apja már inkább csak a tejen él. Esténként egy bögre tej és kész a vacsora. Ebédet nem főzök mindig, mert minek. Reggel ma hurkát ettünk, az jól eltelitett bennünket. Közbún letelepedtünk a házban, finom, omlós linzertészta is került az asztalra. Tegnapi sütés. Tepertővel is kínálták a vendéget, meg egyéb harapnivalóval is. — Friss kenyerünk nincs, az soha sincs, mert egyszerre két-három kenyeret veszek a faluban. A kemence már három éve nem volt befűtve. Akkor is boltban vett lisztből készült a kenyér. — Legalább villanyunk lenne. Hogy olvashatnánk. A szecskavágót, a fűrészt is ügyes kis motor hajthatná. Ha én most lennék fiatal, milliomos lennék a tsz-ből. Igazán mondom, mert aki annyit dolgozik a tsz-ben, mini amennyihez én szokva voltam itt, a tanyán, annak mindene megvan. Azt mondja a csősz, kap huszonkétez- ret készpénzben, a háztájiból is legalább annyit. Mi kell még? Haj, ha bírnám még a munkát! •k Tehénke az istállóban, tyű- 4 kok az udvaron, az ólban malac. Ha minden úgy lesz, ahogy a gazda gondolja, a nyárra a galambdúc is megtelik. — A gyenge galambot szeretem még a leginkább. Azt ezzel a fogatlan számmal is el tudom szopogatni — magyarázza a gazda. — Ha itt vannak a gyerekek, csirkét főzünk, de apja legfeljebb a szárnyát eszi meg. Az unokák meg messziről azt kérdik kiabálva: mi van ennivaló, nagymama? Tavaly a telet a fiúnknál töltöttük. De akkor meg egyre az járt az eszünkben, mi lehet a tanyával? A faluból a gyerekek nem rongálják-e meg? Az sem jó, ha nincs ift az ember. ★ Könyv nincs itthon már ©gy sem. Elvitték az unokák, ami volt, mind. Az ablakpárkányról újságok kerülnek elő, köztük a Népújság is. A gyerekek hozzák, amikor jönnek. Mert jönnek, hogy segítsenek a ház körül. Ide ritkán téved látogató. A faluból néha egy-egy jó ismerős. Szomszédolni sem lehet, pedig két tanya is szú- nyókál alig karnyújtásnyira ide. Az egyik Ördög Ferencé- ké, a másik Tóth Alajoséké. Csak tavasztól őszig élnek kint ők, mert a zord időt a faluban töltik. Aztán sorra mondják a többi tanyát is, magyarázva, hogy melyiknek mi lett a sorsa. Akad olyan gazda, aki Pestről jár le a hétvégeken a feleségével a kis szőlőt megkapálgatni, megművelni. Más tanyát a vadászoknak adtak ki bérbe. Ez már csak amolyan átmeneti szállás mind. A fiatalok, ha öröklik, nem kótyavetyélik el az épületeket és a tágas udvarokat, hanem megtartják felfrissülésre, kirándulóhelynek, emléket élesztgetni és jövőt tervezgetni. Csend az van. De a táj is szép. Arrébb a Mátra hosz- 6zan elnyúló, szaggatott vonalú gerince, idébb a szelí- debb dombok, szőlővel megtűzdelve vagy fiatal fenyőkkel a hátukon. A táj nagyon szép. ★ Ha az ember bent van a falak között, a festett padló, a mintás falak, a kellemes meleg, a függönyös ablakok, mindent olyan meghitté, kedvessé, otthonossá varázsolnak. Ha az aszfaltút széléről néz vissza az ember, úgy véli, fázósan, szomorúan bújnak össze .a lankák alján az elárvuló tanyák. _ P« Mólnál Feierte még egyszer a főnökkel és két „alvezérével”. Nyeregbe ugróm, a tábor felé fordítom ficánkoló lovamat Még egy utolsó intés: Pairlag, pairing! — kiáltanak. Kivonul mindenki a sátrak elé, onnan integetnek. Vége. Budai Attila Nagy a fuvarigény — kevés a gépkocsi Recsk körzetében (Tudósítónktól.) A községi tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén a1 VOLÁN 4-es számú Vállalat recski kirendeltségének munkája szerepelt napirenden. A körzetesített vasútállomáson adódó szállítások mellett a kirendeltség szolgáltatásokat vállal a la-, kosság részére is, ám az utóbbi időben megnövekedett igények miatt a jelenlegi gép- kocsipark már nem elegendő. A vállalat képviselői beszámolójukban elmondták, hogy a fejlesztési tervekben szerep, pel a kirendeltség bővítése, & ezzel együtt új szociális létesítmények is épülnek a jelenleginél jobb munkakörülmények biztosítására. A jelenlegi munkát egyébként nagyban nehezíti az állandó létszámhiány is.-... Mamut, Járna
