Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-24 / 46. szám

/

...hogy meddig ifjú az ifjú, még pontosabban, meddig tart az ifjúság? Nem merre? Meddig! Napjainkban e kérdésnek túl a praktikumon, elvi, társadálmi és az egyén számára pszichológiai jelentősége is van, bár kétségtelen, a tűnődő kérdés feltevését a dolgok praktikuma provokálta ki. Közeli ismerőseim lakást óhajtanak, nem államit, de szövetkezetit, amelynek megvan a maga „beugrója”, s megvan a lehetőség a beugró csökkentéséhez is, nevezetesen: a gyerek. A vállalt gyerekek számának megfelelően csökken ugyanis a lakás ára, válik könnyebbé a szép, a nyugodt és immáron talán a végleges otthon megteremtése.

Közeli ismerőseim előtt „bezárták” a hálószobához vezető ajtót —, elmúltak 35 évesek. Ezen a koron túl nem lehet gyereket vállalni, sem nemzeni, sem megszülni: hivatalosan. Az, hogy számos ismerősöm van, ahol a gyerek a legkülönbözőbb okok miatt, vagy a férfi, vagy a nő, vagy mind a kettő „hivatalos” korán túl érkezett, az lényegtelen ebben a kérdésben. Aki 35 éves elmúlt — értem: nem várnak tőlük már gyereket — nem vállalhatja a fiatalság legbiztosabb jelét, a gyermekáldást. Még olyan rafináltság miatt sem, hogy eléggé el nem ítélhető módon, öregekhez idomtalanul, gyerekáldással is szeretnék törleszteni a lakást Csókjaikat nem tiltja senki, de annak gyümölcseit nem lehet már tudomásul venni, öregek. Egy 36 éves nő és egy 36 éves férfi példáuL

Tehát 35 éves korig tart a hivatalos ifjúsági

— Meglehetősen magas az átlagéletkor. Kiöregedett együttes — mondta az edző baráti beszélgetés közben, s fény derült rá, hogy a csapat átlagéletkora meghaladta a 25 esztendőt Más szóval, egy negyedszázad emberi élet megélése egyet jelent az öregséggel. Vagy legalábbis a kiöregedettséggeL Ezek szerint egy labdarúgó túl a 26. évén, az ökölvívó közei a harminchoz öreg, roskadt ember, akit csak a szurkolók szánalma, az edzői megértés és az SZTK öregségi nyugdíja tart a pályán és a szorítóban. Az űrhajósok átlagéletkora 40 körül van, nem egy közülük erősen benne van az ötödik ikszben is, de hát ők űrhajósok, akiknek még egy másodosztályú focicsapatban sem lenne helyük és az OTP gúnyos kacagással utasítaná el férfiúi mivoltukat, amikor nálunk gyermeket vállalnának ilyen öreg korban.

Negyven éven túl tehát már Matuzsálem az ember.

— Igen fiatal nálunk a vezetői garnitúra. Harmincöt és negyven között vannak... Az „öregebbje”’ is most van ereje teljében, mind innen az ötvenen — mondta a minap a gyár igazgatója, maga is innen még az ötvenen, félelmetes pofonokat osztani tudó kondícióban, friss, alkotói szellemiségében. S valóban, a gyár vezető gárdáját joggal tartják fiatalnak, minthogy munkájuk tempója, a gyár termékeihek minősége és mennyisége minden szónál ékesebben igazolja ezt.

Meddig ifjú hát az ifjú, meddig tart az ifjúság? Míg az ember meg nem kérdi! Kaján közhely ez, de a mélyén ott rejtőzik a dolgok relativitása: az ifjúság titka, minden rendelettől, minden okos, vagy botor megítéléstől függetlenül az alkotó' emberben rejtezik. Üres tekintetű, céltalan, kiégett húszéves és friss, eleven mozgású, alkotni tudó és akaró, ezernyi tervvel és tervért nyüzsgő hatvanéves —, melyik hát a fiatal? Uramég, akár még biológiailag is?

• - Nos, tény és való az ifjúság és a fiatalság nem egy és ugyanaz a dolog, sőt még csak nem is egy dolognak két oldala. Az ifjúság törvényileg, jogilag megfogalmazható, s talán még az ifjú ember arcáról is leolvasható. A fiatalság több annál: együttjárója az ifjúságnak, kísérője a derék kornak és barátja lehet az öreg kornak is. Persze, hogy nehéz a kettő között különbséget tenni, persze, hogy a törvény nem egy stiláris megfogalmazás mélyén rejtőző nagyon is gyakorlati, de mégiscsak egyedi tényeket fejez ki, ha- * nem a józan átlagot. És az is persze, hogy gyakran a fiatalság csak az ifjúság társaként jelentkezik.

Ám mind gyakrabban marad meg a gyorsan elsurranó ifjúság után, mint a szerelem után a szeretet — például.

Mégis valahogy nem tudok napirendre térni, hogy miért nem vállalhat két 36 évés ember gyereket,0

Arról van szó, hogy öregek lennének0

Erről nem lehet szó!

u

vwvwvw>

GARAI GABOR:

Asszony a napon

Gömbölyű rügy, tömény bonyodalom; magában ül és hallgat a pádon.

Bombázza a nap, vad tavaszi fény, s megszelídül a szeme íriszén.

Nagy őrömében mintha szállana, bár meg se mozdul —- boldog, hogy anya; s hogy anya lett, bentről vallatja már az a remény — ragyogás? vak-homály? — mit ösztöne méhébe fogadott, az eszméletlen, testtelen titok.

Es mosolyogva beszélget vele, gyermekével, ki meg nem gyermeke,

vele, ki — hiszen még nem szülte meg akármi: szép, csúf, jő s rossz is lehet, de bármi lesz — már teste részeként issza mohón a létezést, a fényt; és bármi lesz, immár el nem szakad tőle: szabad lesz — s ö rabja marad Majd enni kér, s ha járni megtanul, boldogan jár — vagy boldogtalanul apjára üt — vagy rá emel kezet?! ö vár, szül és nevel — mást nem tehet. A nemlét zárját fölnyitotta — hát méltán remél egy testté lett csodát

Vannak dolgok, amelyekről kimondták, hogy

nem szalonképesek, tehát nem beszélnek róluk. Ilyen tabutéma a szexualitás hét lakattal . agyonhallgatott különös formája: a mesterséges szaporodás, vagy ha úgy tetszik, a mesterséges megtermékenyítés.

BESZELNÜNK KELL róla, mert Magyarországon több mint ezer ily módon született gyermek él; sok ezer férj és feleség jelentkezik a szakorvosi rendeléseken azzal az Igénnyel, hogy mesterséges úton kíván, gyermeket.

A közlemény, sőt az orvosi társadalom egy része is vegyes érzésekkel reagál erre az igényre. Technologi- zálják az ember szaporodását? Mit akarnák a filozófusok? Elválasztják a szexuális életet a szaporodástólI í v. • ;/

Nem ‘ valószínű, hogy see. ember felhagyna a szaporodásnak ezzel a hagyományos formájával, amelyre erős ösztönök hajtják, s amiből érzelmileg annyit profitál Mi szükség variakkor ilyen módszerre?

Egyszerű a válasz. A házasságok 18 százaléka meddő; a terméketlenségben fele-fele arányban okolhatók a nők és férfiak. A gyermek- telenség a házasságon belül olyan probléma, hogy megoldására mindent el kell követni, bármilyen eszközökhöz hozzá lehet nyúlni. Kézenfekvőnek tűnik, hogy a nő alkalmas az anyaságra, s ragaszkodik a gyermekhez, ám férjétől képtelen teherbe jutni — egy más férfi ondójával kell mesterségesen megtermékenyíteni. (Az örökbefogadásról most nem beszélünk, csak a mesterséges úton fogant saját gyerekről.)

A világ legnagyobb biológiai kísérlete — bármilyen profán is — lejátszódott az állatgyógyászatban. Amikor más sok millió egészséges állatot nevelték a tejgazdaságok, juhfarmok, ménesek számára fagyasztott ondóból, a biológusok fontolgatni kezdték az emberi szaporodás hasonlód lehetőségeit. Nem születik torz magzat; a hűtés elvégzi a szűrést, élednek fel a kóros alakok a mélyhűtött álomból.

DE UGYANEZ — embernél? A természetes az, ha a gyermek szülői mindketten részt vesznek a fogantatásban. Csakhogy a biológusok már elérték, hogy a szexuális élet elváljék a szaporodástól. Fogamzásgátlással meg lehet akadályozni a nemi aktus következményeit — mesterséges megtermékenyítéssel minden nemi aktus nélkül elérhető a szaporodás. A hímivarsejtek tárolási technikájának fejlődése lehetővé tette, hogy megfelelő mélyhűtéssel akár száz esztendeig életképes maradjon a sperma. A gyermek fogantatása megtörténhet jóval az apa .halála • utált is.

Csalüíímzís

Gpitó - szexua'itás ncihui?

A második világháború idején különös csomagokat küldtek haza feleségüknek a Távol-Keleten harcoló amerikai katonák: fagyasztott spermiumot Abból a praktikus meggondolásból, hogy ne kelljen a leszerelésig várni az olyannyira kívánt családszaporulattal. Ekkor kezdett tömegesen elterjedni a mesterséges megtermékenyítés.

Valójában nem az ilyen — a csupán tér és időbeli távolságot áthidaló — megoldások jelentik az insemina- tió (mesterséges megtermékenyítés) társadalmi és orvosi problémáit A jogi es etikai buktatókat az idegen donortól származó spermák, az ismeretlen apától született gyermekek okozzák. Az orvosi technikának nem okozott gondot a szaporodásélettan új lehetősége, de társadalmi, jogi, pszichológiai, teológiai morális és orvosetikai szempontból egy sor kétség merült fel az eljárás jogosságát illetően. Azt az egyet nem vitatták hogy ha már van inseminatió, kizárólag meddő házasság esetén jöhet szóba.

DE MELYIK tudományág „asztala” ez a speciális gyógymód? Nem az orvosé — hiszen nem terápiás be- • avatkozás —, terápia csak kórfolyamat ellen irányulhat. Az insemínatiőval nem gyógyítható sem a férj, sem a feleség meddősége, tehát az eljárás nem betegséget, hanem „házasságot gyógyít Ha a - házasság szociográfiái' vagy jogi állapot — a szociográfia vagy a jog az inseminatió gazdája. Vagy az etika?

A spermát adó donor személyét az orvosnak teljes titokban kell tartania a há- zastársák előtt. Bármiféle dokumentálás súlyosan veszélyezteti a születendő gyermek jövőjét ezért érthetően a házaspárnak is az a kívánsága, hogy semmi írásos nyoma ne maradjon a beavatkozásnak. A donornak sem lehetnek jogai vagy kötelezettségei. A gyermek érdekében a spermaadó csak kifogástalan egészségű és személyiségű ember lehet. De ez a „kifogástalanság” miképp fér össze azzal, hogy ondóját — rendszerint pénzért és több ízben — egy előtte ismeretlenül maradu nő rendelkezőére bocsássa

és eleve lemondjon gyermekével szemben az apai viszonyról?

Megint csak az etika:pénzért — sperma? SZTK-ala- pon — érthetően — senki nem hajlandó donor lenni. Aki önként adna, rendszerint nem alkalmas erre a tisztre. A donorkiválasztás az orvos hatalmas felelőssége: keletkezik • egy élet, amelynek génjei ismeretlen donortól származnak. A genetikai tényezők, az öröklődés külsőleg, belsőleg is jelentkezik, a születendő élet tulajdonságai öröklöttek és a környezettől alakítottak. Az arány 30—70 százalék (más orvosok szerint fordítva).

Szabad-e a beavatkozást

végző orvost egyedül állítani olyan döntés elé. hogv a donor alkalmasságáról határozzon? Szociológus, pszichológus is kell hozzá, hogy megközelítően meghatározhassák, milyen személyiség- jegyeket hozhat magával az utód, s a neveléssel beépülő tulajdonságok elegendők-e az esetleg káros genetika információk helyesbítésére? Hiszen nem közömbös, kinek lesznek utódai — szaporítani az antiszociális egyéneket? Egyelőre még ott is, ahol „nagyüzemileg” végzik az in- seminatiót, a biológiai egészséget vizsgálják, a személyiség épségét kevésbé.

TÉNY, HOGY a mesterséges megtermékenyítés praxisa sehol a világon nincs teljesen legalizálva. Annak ellenére rendezetlen hogy az Egyesült Államokban mintegy 200 ezerre becsülik a mesterséges, úton született gyermekek számát; a skandináv és a nyugat-európai államokban éventé tízezerszám születnek gyerekek in- seminatióváL Ijesztő arányban — de rendkívül szervezetten végzik a beavatkozást.

A spermabankok várban- kokhoz hasonlóan működnek. A párizsi bankban például külön tárolják a fehér, a. fekete bőrű, hindu, japánoid stb. spermákat (nem a faji megkülönböztetés jegyében, csupán azért, hogy a leendő anya kiválaszthassa: milyen apa tulajdonságait kívánja átörökíteni gyermekébe (s olyan információkat is feltüntetnek, mint termet, haj- és szemszín. Ott, ahol az üzlet erősebb érv a jóízlésnél, egyedi kívánságokra, megrendelésre szállítanak — például „úgy 180—185 centi magas, atlátikus termetű kék szemű” donortól spermát.

A biológiai lehetőségek országonként más és más társadalmi értelmezést nY^mek. Angliában egyesek . meglehetősen extrém módját választják a családtervezésnek: a férj a házasság elején lead bizonyos mennyiségű spermát a spermabanknak, aztán sterilizál tat ja magát. Amikor a feleség kívánatosnak tartja a gyermekáldást, elvégzők az mseimnaaok

HAZÁNKBAN sem korlát tozó sem engedélyező jogszabályok nem szabályozzák az emberi inseminatiót. A beavatkozással kapcsolatot; tiltások, kifogások, elítélő állásfoglalások társadalmi és orvosetikai vonatkozásba® jelentkeznék. Jogi szabályozás hiányában nem kívánatos bonyodalmak sokasága adódhat Sajnálatos modem az új egészségügyi törvényből is kimaradtak az inse- minatióra vonatkozó útmutatások, annak ellenére, hogy már jóval a szervátültetést szabályozó törvények előtt készen állt erre a technikai feltételek megteremtésével az Országos Meddőségvizsgáló Intézet

Hazánkban a férfiak mag- talanságát az andrológiai rendeléseken (az urológia speciális ága), a nők terméketlenségét az Országos Med- dőségvizsgáló Intézetben vizsgálják. Körülbelül száz állomása van az andrológiai hálózatnák, csupán a budapesti Urológiai Klinika szak- rendelésén hetenként átlag 30 férfi jelentkezik, s csupán kis százalékukat sikerül műtéti vagy más útc<n gyógyítani. A többinek csak az inseminatió jelenthet megoldást, ha házasságában gyermekáldást szeretne. Több száz asszony várakozik as országban erre a műveletre, de hiába — vagy sperma, vagy a megfelelő rendelkezés hiányában tartózkodó orvosok nemleges válasza . miatt Illetve, csinálják Pesten is és vidéken, félillegálisan, vagy teljes diszkrécióval, a mellékutcák kényszerűen kockázatosabb útjait járva. (Ideális körülmények között is 25—30 százalék a beavatkozás sikere emberek esetében. Állatoknál 98—99 százalék.)

A BEAVATKOZÁS megtiltásának nincs sem meggyőző társadalometikai, sem vitathatatlan orvosi alapja. Sok-sok házasságot tenne boldogabbá, sok magányos asszony életét tenné teljessé, ha — akár ilyen extrém úton is —, de gyermekük születne. Ugyanakkor kétségtelen, sok érzelmi és tárgyi bonyodalomhoz vezethet (a donorban felébredő „apai érzés”, öröklési problémák stb.) — ezért sürgetően fontos ezt a témái emberi, orvosi téren egyaránt szabályozni. Az inseminatió társadalmi igény még akkor is, ha csak szűk társadalmi réteget érint.

Farizeus megbélyegzés leszólni az insemlnatióra vállalkozókat. Elfogadott a szexuális örömöknek való hódolás — a gyermekveszély elkerülésével, anti- bébi tablettákkal. Miért ne volna akkor elfogadható ennek a fordítottja: gyermek — szexualitás nélkül?

ANTAL ANI&0

»