Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-24 / 46. szám

Szerkesztőségünk vendége volts

Dr. Varga János.

Eger város tanácselnöke

<=• Immáron harmadik olyan

vendégünket köszönthetjük önben, Varga elvtárs, akivel beszélgetést folytatunk néhány mindenkit érintő és véljük, érdeklő témáról. Bizonyára olvasta Czibík Jánossal, a Finomszerelvény gyár munkásával és Gulyás Józseffel, a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet elnökével készített interjúnkat. Nos, arra kérem, hogy ezek után az immár hagyományos és ismert módon mutatkozzék be az egesz megye előtt . , .

— Igen, olvastam a cikkeket, és im, be is mutatkozom: Bátor községben születtem 1929-ben. Szüleim a felszabadulásig mezőgazdasági munkások, majd halálukig kisparasztok voltak. Jómagam 1948-tól dolgozom az államigazgatásban, előbb a körjegyzőségen, majd a tanácsoknál, különböző helyeken, így Egerbocson, a hevesi, a pétervásári és a hatvani járásban. 1986-ban elvégeztem a jogi egyetemet, 1971-ben az MSZMP Politikai Főiskoláját Jelenlegi tisztségembe 1971-ben választottak meg.

— Minden bizonnyal nens kis gondot okozott egy ilyen dinamikusan fejlődő város. tanácsa élére kerülni egy tervciklus kellős közepén, egykori elhatározások. tervek megvalósításának folyamatában. Már ez a tény is indokolja a kérdést: okkal frigyük olyan sokan „a” tanácselnököt, mondván, hogy egy államhatalmi szerv élén mégiscsak könnyebb az élet, hiszen az elnöknek hatalma van?

Soha senkinek nem köny- nyű égy új helyen kezdeni a munkát Nehéz volt nekem is, de az ezzel járó nehézségek leküzdésében, a város párt-, állami, gazdasági, társadalmi szervei és vezetői készséggel segítettek. De segített a kezdeti nehézségek legyűrésében, hogy régóta ismerem és szeretem a tanácsi munkát és hamar megszerettem a várost is, amely egyébként addig sem volt számomra idegen, hiszen a közelében születtem, éltem. Egyébként sem nekem a tanácselnöknek, de egyetlen tanácsi vezetőnek sem olyan a helyzete, hogy az alapul szolgálhatna az irigységre. Köztudott, hogy minden dolgozónak feladatainak mértékétől, jellegétől függően megvan a maga felelőssége, így van ez nálunk is. Sokszor kockázatot, erkölcsi és jogi jellegű felelősséget kell vállalni azért, hogy a ránk bízott feladatokat eredményesen megoldjuk, a velünk szemben állított követelményeknek eleget tudjunk tenni.

A hatalomról szólva egyébként az a véleményem, hogy minden állami vezető számára adottak — a reábízott feladatok mértékétől függően — a hatáskörök, a hatalmi „lehetőségek”, így köztük természetesen a tanácsi vezetőknek is. Mindezek azonban eszközt jelentenek feladataink megvalósításához. A hatalmi lehetőségekkel mindenkor a körülményektől függő mértékben és módon kell, illetve lehet élni, de mindig céljainkat szem előtt tartva, és soha nem egyéni célok, jogtalan előnyök érdekében.

— Van olyan vélemény és a» újságíró is úzy érzi, hogy az elmúlt években Egerben végbement jelentős társadalmi rétegződés nem tükröződik kellően vissza a közélet számos területén. Az egykori iskola- és hi- vatalnokvárosbó! Ipari centrum lett és mégis a munkások szerepe — úgy tűnik — nem kap ennek megfelelő súlyt. Hogyan Ítéli ezt meg 5n általában és közelebbről a tanács életében, tevékenységében»

Társadalmi rendünk lényegének tartjuk a munkaosztály helyzetének javítását, szerepének növelését, a közéletbe való fokozott bevonását. Ha nem is mindig a kívánt eredménnyel, de mi is feladatunknak tekintettük az említett követelmények megvalósítását. A városi tanács szerveinek kialakításánál is ezt tartottuk szem előtt. Ennek eredményeként a következőképpen alakult a munkások részvétele a tanácsban: 1971-ben még tíz, 1973-ban már 19 százalékos, — az eredeti foglalkozás szerint pedig 39 százalékos volt. Más vonatkozásban is tettünk intézkedéseket. A vállalatok, üzémeK és a tanács vezetői

rendszeres kapcsolatot kezdtek kiépíteni, a kölcsönös tájékoztatás, a közös feladatok végzésében való megállapodás igényével.

Az említett követelmények megvalósítása érdekében, többször és készséggel vettünk és veszünk részt olyan munkahelyi fórumokon, ahol a város életével, fejlődésével összefüggő témákról adhatunk tájékoztatásokat, hallhatunk munkánk során hasznosítható javaslatokat A tanács és a vállalatok vezetői, dolgozói közötti kapcsolat kedvező alakulásának következményeként javul a munkások közéleti aktivitása. Erről tanúskodik a „Társadalmi munkával Eger városért” akció immáron kétéves eredménye is, amelynek értéke évente tízmillió forint körül alakult

Megítélésem szerint a munkások közéleti tevékenysége is javult a városban, bár e téren még további feladataink és kötelezettségeink is vannak. Nagyon lényegesnek tartom, hogy a tanacs javuló szervezeti feltételeit jobban, tartalmasabban használjuk fel az említett célokért, hogy a tanács különböző szerveinek vezetői és a vállalatok dolgozói közötti kapcsolatok az eddigieknél rendszeresebbek és hatékonyabbak legyenek, jobban szolgálják a munkások szerepének növekedését, közéleti aktivitását

— Oktalanság lenne olyasmit

elvárul, hogy a megyeszékhely ötvenezer lakóját döntéseinek meghozatala előtt minden kérdésben és mindig megkérdezze a városi tanács. Am azt joggal elvárják az egriek is, hogy ne csak a végrehajtásba, hanem a jelentős kérdések, a nagyobb távlati tervek megfogalmazásába is bevonják őket. Mit kíván tenni a közélet ilyen Irányú demokratikus továbbfejlesztéséért a városi tanács és személy szerint a tanacs elnöke?

Azt az igényt, hogy a tanács a város lakossága véleményét a jelentős kérdéseik meghatározásánál kikérje, jogosnak és indokoltnak tartom. Ennek szellemében fejlődött és fejlődik a városi tanács munkája is és mint már az- élőbb említettem, növekszik a lakosság aktivitása, Ezt igazolja a következő néhány tény is. A IV. ti téves terv kidolgozásánál réteggyűléseken ismertettük a tervjavaslatokat és kértük ki az ezzel kapcsolatos véleményeket. Évente egy-két alkalommal minden népfrontkörzetben ismertettük és ismertetjük a városfejlesztés eredményeit, feladatait A társadalmi munkában nyertes körzeti nép- írontbizottságok a költség- vetési juttatás felhasználásáról is itt határoznak. A tanácstagi választások alkalmával — 1971 és 1973- ban — jelőlőgyűléseken szintén tanácskoztunk a város lakosságával. Az eddig elmondottakon kívül évenként egyszer-kétszer réteg- gyűléseken, tömegszervezeti tárgyalásokon is tájékoztatja a tanács a résztvevőket, és megvitatásra kerülnek a vélemények, a javaslatok. Ügy gondolom, hogy a felsorolt fórumokon megfelelő lehetőség nyűik a lakosság informálására, véleményé- nék kikérésére, a döntésekbe való bevonására. Van olyan vélemény is persze, hogy felesleges javaslatokat tenni, úgysem veszik azokat figyelembe. Való Igaz, hogy a javaslatok nagy többségét nem tudjuk a javaslattevő által kívánt időben terveinkbe foglalni, megvalósítani, mivel a tanács anyagi helyzete ezt nem teszi lehetővé. De ebben az esetben is foglalkoznak az illetékes tanácsi szervele a javaslatokkal, vizsgálják indokoltságukat, megvalósításuk feltételeit és a lehetőségektől függően sorolják a következő ötéves tervek feladatai közé.

Így jelentkezik tehát a szerepük, jelentőségük a különböző közéleti fórumokon elmondott javaslatoknak. Ezek még akkor is formálói, alakítói lehetnek a városi terveknek, ha a kívánt idő»- ben nem kerülnek megvalósításra. Elhangzanak természetesen olyan javaslatok is, amelyek szakszerűtlenek,

célszerűtlenek, vagy egyszerűen a jogszabályi kötöttségek miatt nem valósíthatók meg. A javaslatok kisebb részét — főleg amelyek nem, vagy csak kevésbé pénzigényesek — az éves tervekben figyelembe vesszük. Így van ez az 1973. évi je- lölőgyülésaken elhangzott javaslatok esetében Is, amelyeknek mintegy harmadát intéztük eL

— A tanácsülések a tanács- demokrácia fórumai. De vajon el lehet várni a tanácsüléstől,

a tanácstagoktól, hogy olyan kérdésekben hozzanak döntéseket, amelyekben lényegében már az apparátus elöljáróban gyakorlatilag döntött. Más szóval: nem alternatívák kerülnek a tanácsülés elé, hanem csak egyetlen lehetőség: igent, vagy nemet mondani. Hogyan gondolja Varga elvtárs a továbblépést ezen a rendkívül fontos területen?

A tanács döntéseinél az alternatív javaslatok előterjesztését a tanácsdemokrácia továbbfejlesztése lehetőségének tartom. Ezt a módszert alkalmaznunk kell kezdetben kevesebb, később, a tapasztalatoktól függően több esetben is, ahogyan azt egy-egy téma indokolja. A szóban levő demokratikus forma megfelelő alkalmazása persze nem könnyű és sok figyelmet követel a tanács apparátusától, de tanácstagoktól is. Mindenekelőtt az előterjesztések készítőiben kell megszüntetni azt a szemléletet és gyakorlatot, hogy csak egyféle döntési javaslat előkészítése, előterjesztése az indokolt, mert a kedvezőtlent az előkészítő szakaszban ők már úgyis elvetették. Egyáltalán nem biztos, hogy ez mindig így van, hogy a feladatnak csak egyfajta megoldása a legcélszerűbb. Az ilyen esetekben az a helyes és az indokolt, ha a tanács testületi szervei, tagjai is bekapcsolódnak a vitába és ezek figyelembevételével születik meg a döntés.

De hogy az alternatív javaslatok alapján a döntések tartalmukban is megfelelően alakuljanak, szükséges az előterjesztendő témával kapcsolatos tanácstagi információt, ismereteket is bővítenünk. Különösen, ha azt vesszük figyelembe, hogy a tanácstagok túlnyomó többségét (62 százalékát) 1971- ben, vagy 1973-ban választották meg. A tanács munkájának eddigi gyakorlatát tekintem azonban továbbra is fő formaként, amelynek keretében megfelelő tartalmú döntések születlutnek, és születnek, s ahol minden tanácstag elmondhatja véleményét a döntési tervezettel kapcsolatosan, kiegészítő, módosító javaslatokat tehet és szabad belátása szerint szavazhat. A tanácstagok élnek is ezzel a lehetőséggel, igy előfordul az is, hogy a javaslatokat módosításokkal, kiegészítésekkel fogadják eL

— A? állandó bizottságok a tanács legfontosabb szervet. Ügy vélem, attól függ egy-egy tanács jó, vagy rossz munkája, hogy funkcionálnak-e ezek a bizottságok, vagy csak papíron léteznek. Ezek után talán nem éppen tapintatos a kérdés: hogyan működnek a megyeszékhely tanácsának állandó bizottságai?

A kérdést két okbői is indokoltnak tartom; egyrészt, mert a tanácsi bizottságok jó, vagy rossz munkája valóban jelentős hatással lehet a testület össz- tevékenységére, másrészt az új tanácstörvény hatályba lépése előtt — kevés kivétellel — a bizottságok munkája sok formális vonást tartalmazott. Szerencsére a jogalkotó e fékezőleg ható jelenség okait kutatva az új tanácstörvényben olyan megoldást talál, amellyel el- távolíthatók a formalitás keretei.

Nincs lehetőségem itt arra, hogy az előzőeket többoldalúan, összefüggéseiben és hatásaiban bizonyítsam, ezért csak a törvény végrehajtási rendeletének ama részére utalok, amely — az előző szabályozástól eltérően — arra is lehetőséget biztosít, hogy a tanács a bizottságaiba — más szervek által jelölt szakemberek közül — nem tanácstagokat

4JST-M' ' > '■W,'”""

is megválaszthat. Ez ad lehetőséget arra, hogy a bizottságokba a tanácstagok mellett olyan szakemberek is bejterüljenek, akik az érintett szakterület kiváló ismerői, de maguk nem tanácstagok.

Városunk tanácsa jól élt a törvény adta lehetőséggel, mert valamennyi bizottságában, a tanácstagok mellett a szakágazatot jól ismerő szakemberek tevékenykednek. A korábbi tapasztalatokon okulva, mi is nagyobb gondot fordítunk a tanács--’ tagok informálására, hogy ezzel is szilárdítsuk tanácstagi. és ezen belül bizottsági munkájuk alapjait

— A tanács!iivatal la olyan, amely az embert születésétől haláláig végigkíséri. A tanács nélkül — es ez nem is tréfa — sem születni, sem élni, sem halni nem lehet. A hivatalok sok és néha bizony indokolatlan huzavonája miatt az emberek sommásan a tanácsot hibáztatják. Milyen módon lehetne megoldani, hogy ne a hivatali szellem hasson a tanácsra, mint testületre, apparátusra, hanem éppen megfordítva, a tanácsi szellem adjon friss atmoszférát a hivatalnak?

— A tanácsok megalakulása óta több mint 23 év telt el. Biztos vagyok benne, hogy ennyi év után kevés olyan ember él ebben az országban, aki a tanácsot, mint testületet, a tanács hivatali apparátusával tévesztené össze. Tanácstestületünk tevékenysége — az arra illetékes szervek értékelése szerint — megfelel az elvárásoknak. Nem bocsátkoznék vitába abban a kérdésben, hogy a „hivatal szelleme” egyáltalán hathat-e a tanácsra, mint testületre és az igenlő válasz esetén, hogyan. A kérdés lényege, hogy a tanács hivatali apparátusa, miközben sokirányú feladatait ellátja, milyen kapcsolatot teremt a város lakosságával.

Hivatali apparátusunk tevékenységének színvonala az elmúlt években jelentősen fejlődött Még akkor is így van ez. ha helyenként es időnként alappal vagy anélkül, egyik-másik intézkedésünkkel szemben panasz merül fel. Ügy vélem, az előfeltételek biztosították ahhoz, hogy a munkában alkalmanként még fellelhető, bürokratikus

vonások lassanként teljesen eltűnjenek, egyrészt azáltal, hogy a hatáskörök jelentős része az első fokon eljáró szervhez került, másrészt fokozatosan növekszik az ügyek intézésével foglalkozó dolgozók politikai és szakmai fel- készültségének színvonala. Azt sem érdektelen megemlíteni, hogy dolgozóink nagyobb része már a szocialista társadalomban lett igazgatási dolgozó, akik nem egyszerűen csak élettelen ügyeket vizsgálnak és intéznek, hanem meglátják mögötte az embert, a maga gondjaival együtt

Az éremnek azonban van másik oldala is! A tanács hivatalaihoz fordulók is tanúsítsanak nagyobb türelmet, megértést, hiszen akadnak közöttük olyanok is, akik emberi önérzetet sértő módon viselkednek a tanácsi dolgozókkal szemben, vitás ügyük intézésekor.

— És most engedje meg nekem, úgy is, mint egri lakosnak, hogy a jobbára elméletinek tűnhető kérdések után néhány praktikus jellegűt is feltegyek. Ar egyik: a megyei párthtzottság és az egri városi nártbizottság ülésén is kritikaként hangzott el, hogy oiaj’t félezerrel kevesebb állami la’-í épült Egerben a tervezeítnél. \mikor ennek okaira kérek választ, szeretném, ha azt Is elmondaná, boirv 1975. után hol tervezi a tanács a további telepszerű lakásépítkezést?

Valóban va.n elmaradás az állami beruházású lakások

építésénél, a negyedik ötéves tervben elfogadott lakásszámot — a 2400-at — nem tudjuk megépíteni. Ettől függetlenül, az összlakásépítési tervfeladatot a város teljesíteni fogja, s így a tervidőszak végén számítani lehet a 4000 körüli lakásra. Ugyanis a tervezettől annyival több lakás épül meg OTP- és hitellel támogatott szövetkezeti vaigy magán társasházként, mint amennyivel kevesebb az állami beruházásbóL

— Bár úgy vélem, hogy a kispénzű lakásra váróknak nem mindegy, hogy az állami, Vagy az OTP-lakásszám biztosítja a tervteljesitést, most mégse bocsátkozzunk e téma vitájába. Ez most túlmenne a lehetőségeinken. Mégis, mi hát az oka a lemaradásnak?

A lakásépítkezés! gondoknak sok összetevőjük van. Kedvezőtlenül hatott, hogy a

IV. ötéves terv elejére nem sikerült megfelelően előkészíteni a nagy lakásberuházásokat. Ilyen hatása volt a beépítési magasság közben történt megváltoztatásának és annak, hogy a Csebokszári városrész beépítési területének közművesítését csak a tervidőszak elején tudta megkezdeni a tanács. így a mély- és magasépítési munka párhuzamossága ma is kedvezőtlen az építkezéshez.

Negatívan hatott az is, hogy a tervciiklus elején gyakran kellett változtatni az építési technológiát a kivitelező vállalatok igényeinek és az építőanyagok beszerzési lehetőségeinek megfelelően. Az előbb említett körülmények aztán bizonytalanná tették a tervezők munkáját 1® és ezt még fokozta az esetenkénti időhúzással járó felesleges szakmai vita is. Néhány kivitelező vállalat is mulasztott a vállalt határidőkkel kapcsolatosan, de az építőanyag és munkák árainak a tervezettől nagyobb mértékű növekedése is csökkentette a megépíthető állami lakások számát. Ez irányba hatott az is, hogy az OTP-tár- sasházak építésének gyorsítására, lakásonként, körülbelül 40—50 ezer forintot kellett a tanácsnak kifizetnie az állami beruházásra tervezett pénzmervnyiségbőL Fokozta a gondokat még, hogy csak az állami lakások építésére számítva tervezhettük a kapcsolódó — iskola, óvoda, bölcsőde .szolgáltató épületek —létesítmények költségeit, az OTP- és egyéb társasházakra már nem.

Egyébként az eddig összegyűlt javaslatok és lehetőségek figyelembevételével, az

V. ötéves tervben lakásépítésre a következő területeket vettük számításba: Csebokszári városrész építésének befejezését, amely érinti a Cifrakapu, a Malom, a Rákóczi út által határolt területet, a Rákóczi út mindkét oldalát, a belvárosi rekonstrukció során a még foghíjas telkek beépítését; a Lenin, az Árpád, a Kapás es a Szovjet Hadsereg út által határolt tömbbelsőt, a Sas úttól az AFIT- ig terjedő terület beépítését, a szépen fejlődő lajosvárosi rész építésének folytatását, míg a családi házak építésére a hajdú-hegyi és Vécsev- vöjgy utcai parcellázott területet vettük figyelembe.

Eger régi kulturális központ, hatóköre fél országra is kiterjed, neve országhatáron túl is jól ismert. Az irodalmi és művészeti életben mégsem vívott ki kellő rangot manapság önmaga számára. Nem lehet ennek oka az is például, hogy nine? országos hírű művészeti fórum, mint például Qvulának a várszínháza, hogy talán hiányzik egy művészfcelep. az önálló színház visszaállításának távlati kóneenctója —, hogy csak né^ánj^at említsek?

F.^er változatlanul jelentős kulturális központ, színvona- las rendezvényeit egész évben folyamatosan látogatják a külföldi és az egri érdeklődők. Országos rangú, a gyulai várjátékokhoz hasonló rendezvényekhez, úgy érzem, nincsenek meg a feltételek Természetesen a lehetőségeinket ki fogjuk és kis is használjuk. El kell mondani például, hogy megtörtént a főiskola udvarának teljes helyreállítása és a kitűnő akusztikájú, hatalmas belső tér hasznosítására megtettük az el6Ő lépéseket. Az Idegenforgalmi Tanáccsal és az Országos Filharmóniával már ebben az évben lehetne közös rendezvényünk.

Az irodalmi és művészetí életben is szeretnénk előrelépni. Jelentős lehet e téren a két éve megalakult Gárdonyi Géza Társaság tevékenysége, s örömmel fogadtuk a Hevesi Szemle megjelenését is. Ezzel újabb fórum ad lehetőséget a helyi íróknak, költőknek munkájuk publikálására, alkotó tevékenységük kibontakoztatására. A képzőművészek helyi szervezetének élénk munkáját fémjelzi, hogy az elmúlt évben sikeresen mutatkoztak be Újpestén, majd ugyanezt az anyagot januárban láthatta a város közönsége is. Felmerült az a gondolat, hogy a miskolci grafikai, az egri akvarell, a salgótarjáni zománcbiennálék- ra, a három megye és város külön-külön pályadijat tűzött ki. Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy az egri akva- rellbiennálén például mégy díjjal több kerülne kiosztásra. De anyagi lehetőségeink végül is korlátozzák a fokozódó Igények kielégítését.

Több éven keresztül a város önálló színházzal, saját társulattal rendelkezett. A színházak összevonására való kísérletet elsőnek és egyedül hajtottuk végre. Ennek következtében a társulat a Miskolci Nemzeti Színházzal egyesült. A jelenlegi összes körülményeket figyelembe véve, a színház programjával, művészi színvonalával ugyan meg lehetünk elégedve, de az egri előadásokra rendszereseit fárasztó utazás után érkezik a társulat. Az egri közönség és a színház szeretete feledteti csak velük az utazás fáradalmait. Az önállósítás érdekében a megyei és az országos szervek anyagi segítségével az objektív és szubjektív feltételeket (például: lakások biztosítása) meg kell teremtenünk, ugyanis az önálló színház visszaállításának

gondját a város egyedül nem tudja vállalni.

A város büszkesége a tízéves Egri Szimfonikus Zenekar, amely az ország határain túl is elismerést szerzett A városban folyó tudományos munkát, a főiskola tanárainak rendszeres kutatómunkája, a szaporodó kandidátusi disszertációk mellett tudományos tanácskozások egész sora is jelzi.

További fejlődésünk egyik alapfeltételeként tekintjük intézményellátottságunk javítását — filmszínház, városi művelődési ház, könyvtár építését — melyre minden valószínűség szerint, a következő Ötéves tervekben jobb lehetőségeink lesznek, mint az előzőekben volt. Célunk tehát, hogy a tradíciók megtartásával Eger olyan részleges felsőfokú kulturális központ legyen, amelynek kisugárzó tevékenysége a megye és az ország területére is kihat.

Mef vagyok győződve róla, gondolom, ör» is, Varga elv társ, hogy még ezeregy kérdést tehetnék fel, s ön tízezer-két választ tudna adni rájuk. Remélem, jó! érezte magát az újságírók körében és olvasóink, de a magunk nevében is köszönöm ezt a beszélgetést.

Gyurkó Géza