Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-23 / 45. szám

Péntek esti külpolitikai összefoglalónk | ' Miniszterelnök a képernyőn A PÉNTEK a mohamedán világ ünnepnapja. Ez­úttal több értelemben is az volt. Ezen a napon nyílt meg a pakisztáni Lahoreban a mohamedán államok csúcskonferenciája — és előtte történt még valami. Zulfikar Ali Bhutto, a Pakisztáni Iszlám Köztársaság kormányfője megjelent a televízió képernyőjén és ország-világ előtt ünnepélyesen bejelentette, hogy or­szága elismeri a Banglades Népi Köztársaságot. • Olyan esemény ez, amely — ha másképpen nem. legalább időzítéssel — kétségtelenül összefügg a laho- rei csúcsértekezlettel, de amelynek jelentősége csak­nem biztosan túlnő a most megkezdődött konferenciá­én. Ezt két okból is valószínűnek tekinthetjük. Az egyik ok az, hogy —mint a történelemben már többször bebizonyosodott — egyedül vallási alapon nehéz igazán közös nevezőt találni a világpolitika alapvető kérdéseiben. Lahoreban túlságosan sokféle fejlettségi fokon álló, társadalmi-politikai felépítésű állam vezetői találkoznak ahhoz, hogy az érdekek és szempontok különbözősége ne legyen nagyobb, mint a közös felület. Leone és More moszkvai meghívása Groiniko hazautazott Rómából Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter olaszországi hivatalos látogatása befejez­tével pénteken hazautazott Rómából. A római repülőté­ren Aldo Moro olasz kül­ügyminiszter és más hivata­los személyiségek búcsúztat­ták. Elutazása előtt Andrej Gromiko a következő nyi­latkozatot tette: Befejeztük megbeszélé­seinket és tárgyalásainkat az olasz államférfiakkal. A lá­togatás eredményeiről ma közleményt hoztak nyilvá­nosságra. Egészében véve elégedett vagyok a létrejött találkozók eredményeivel. Feltételezem, hogy találko­zóink hozzájárultak az or­szágaink közötti kapcsolatok fejlődéséhez, a Szovjetunió és Olaszország áilamférfiai közötti megfelelő kontaktusok bővítéséhez. Felhasználom az alkalmat, hogy ismét megemlítsem: Aldo Moro olasz külügymi­nisztert a szovjet kormány meghívta, látogasson el or­szágunkba, örömmel szá­molhatok be arról is, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének nevében megerősítettem Giovanni Leone olasz köztársasági el­nök szovjetunióbeli látoga­tásra szóló meghívását. Mint ismeretes, mindkét meghí­vást elfogadták. Hegnyílt az iszlám csúcs LAHORE Pénteken délután, közép­európai idő szerint 14 óra 20 perckor megnyílt Lahoréban a mohamedán vallású orszá­gok csúcsértekezlete. A megnyitó ülésen, ame­lyen Bhutto pakisztáni mi­niszterelnök elnökölt, 37 or­szág képviselői — közöttük 23 állam-, illetve kormányfő —, vettek részt. A másik ok az, hogy Banglades pakisztáni elismerése viszont jóval több formális diplomáciai gesztusnál: olyan esemény, amely reményeink szerbit lezárhat a szubkontineneen egy hosszú, véres kosszakot. AZ ELŐZMÉNYEK közismertek. A második világ­háború után London kénytelen volt megválni „a brit korona legszebb gyémántjától”, az indiai alkirálysag- tóL Az angolok azonban azt is a jól bevált „divide ct impera” (oszd meg és uralkodj) elv alapján tették. Az alkirályság mohamedán részeiből megteremtettek egy külön államot, Pakisztánt. De hogyan! Ügy, hogy a mesterséges kreáció egyik része, Kelet-Pakisztán, több mint kétezer kilométerre volt a másik résztől, Nyugat-Pakisztántól. Hamar nyilvánvaló lett, hogy ez a mesterséges képződmény életképtelen és állandó tragédiák forrása. Ráadásul a nyugat-pakisztáni szol- dateszka félgyarmati sorban tartotta, kizsákmányolta Kelet-Pakisztánt. Byen előzmények vezettek el a Rahman sejk által vezetett Avami Liga választási győzelméhez, amelyet ■4 nyugat-pakisztániak Ajub Khan vezetésével vérbe- fpjtottak. Ennek a következménye volt az indiai— Mexikóvárosi értekezlet Király Ferenc, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: „A vártnál rózsaszínűbb hangnem... A kissingeri haj­lékonyság ismét megmutatko­zott. .. Bárcsak ilyen szép lenne a valóság... Problé­máink nem ilyen egyszerűek, ezt az USA is tudja... " Ilyen es ehhez hasonló cí­mekkel tálalják a mexikói lapok és rádióállomások Henry Kissinger beszédét, amelyben kormánya állás­pontját fejtette ki a latin­amerikai országok mexikó­városi külügyminiszteri ér- tekezlfetén. Az első sajtóreagálások többsége megegyezik abban,' hogy Kissinger béküléke- nyebb hangneme inkább dip­lomáciai húzásnak, az USA- ellenes hángulat feloldására való törekvésnek lehet tekin­teni, mintsem a problémák tényleges rendezésére tett kísérletnek. Kissinger — 24 latin-ame­rikai ország külügyminiszte­re és 600 újságíró előtt — a többi között kijelentette: „nem avatkozunk be más or­szágok bejügyeibe, nem kényszerítjük politikánkat senkire... ” Később Kissinger azt fejtegette, hogy „a világ­béke, amelynek megteremté­sén fáradozunk, számol a latin-amerikai egységgel, mint szilárd támasszal az Egyesült Államok kész együttműködni a térség or­szágaival egy olyan módszer kidolgozásában, amely segít elkerülni az újabb vitákat. Készek vagyunk megújítani a kontinenssel kapcsolatos politikánkat... ” „A mindenben kész va­gyunk tárgyalni” álláspont­tal — hangsúlyozzák Mexi­kóban — az USA azt akar­ja elérni, hogy későbbi idő­pontra halassza az összeüt­közéseket, amikor majd szá- monkérík ,,elveinek” valóra- váltását. Másrészt — hang­súlyozza az „El Dia” — az USA nem tehetett mást, minthogy hangnemet változ­tasson, hiszen másként egy földrésszel találta volna ma­gát szemben. Vízágyúkkal és a tömeg­oszlatásra alkalmas minden más eszközzel felszerelt rendőr rohamosztagok tartot­ták körülzárva a külügymi­nisztérium épületét. A fővá­ros rendőrfőnőke a sajtón keresztül figyelmeztette a lakosságot, hogy megtilt minden tüntetést, felvonu­lást. Pénteken zárt ajtók mö­gött folytatódott a tanácsko­zás. pakisztáni háború, amelynek eredménye lehetővé tette < PgfttüiqQf) kéiTiUCIV Valaki hazudik... a hetvenmilliós új állam, a Kelet-Pakisztánból lett Banglades megszületését. A SZOCIALISTA ORSZÁGOK helyeselték, támo­gatták a dolgok ilyen alakulását és a % első pillanat­tól kezdve igyekeztek rávenni Pakisztánt az új állam elismerésére. Ez most végre bekövetkezett, ami nem kevesebbet jelent, mint hogy minden eddiginél na­gyobb lehetőség született a térség valóban békés fej­lődésére. Banglades elismerte Pakisztánt LAHORE Pakisztán elismerte a Banglades Népi Köztársa­ságot — jelentette be pén­teken a televízióban Bhutto pakisztáni miniszterelnök. Hozzáfűzte, hogy Mudzsibur Rahman miniszterelnök ve­zetésével szombaton bangla­desi delegáció érkezik Laho- rébe, hogy bekapcsolódjék az iszlám értekezlet munká­jába. DACCA Alig két óravai azután, hogy Pakisztán hivatalosan elismerte a Banglades Népi Köztársaságot. Mudzsibur Rahman sejk bejelentette, kormánya elismeri Pakisz­tánt Banglades miniszterelnöke közölte azt is. hogy Dacca képviselteti magát az isz­lám országok laboréi csúcs- értekezletén és. a delegációt ő maga vezeti. A küldöttség előreláthatólag szombat reg­gel utazik Pakisztánba. Kőoes Tibor, az MTI tu­dósítója jelenti: „Ügy tűnik, hogy vagy az egyik, vagy a másik szükség­képpen hamisan vallott” —, jelentette ki Harold Hughes szenátor, miután a szenátus haderő bizottsága csütörtö­kön meghallgatta Robert Welander ellentengernagy tanúvallomását a Fehér Ház­ba beépült Pentagon-kem- csoport tevékenységéről. Welander elismerte ugyan, hogy legalább két alkalom­mal személyesen továbbított Henry Kissinger nemzetbiz­tonsági főtanácsadótól ille­téktelenül megszerzett bizal­mas iratcsomókat Thomas Moorer tengernagynak, a ve­zérkari főnökök egyesített bizottsága elnökének, de val­lomása szerint ezeket Charles Redford katonai tit­kár saját kezdeményezésére „felajánlotta” neki. Welan­der, aki 1971. júliusától 1971. decemberben történt áthelye­zéséig a vezérkari főnökök egyesített bizottságának leg­több összekötő tisztje volt a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsában, a szenátusi bi­zottság előtt eskü alatt tagad­ta, hogy bármiféle „utasítást”, vagy „irányítást” adott vol­na Redíordnak Kissinger bizalmas iratainak illetékte­len megszerzésére és a Pen­tagon vezetőihez való eljut­tatására. Charles Redford katonai titkár szerdán eskü alatt val­lotta, hogy Welander utasítá­sára cselekedett, amikor fo­lyamatosan továbbította a Fehér Házban illetéktelenül megszerzett bizalmas jelen­tések százait. Welander el­lentengernagy vallomásának elhangzása után Redford csütörtökön este tv-riporte- reknek kijelentette: „Az Meghiúsult géprablás! kísérlet Leszerelési konferencia GENF Várhatóan csak áprilisiján folytatja tanácskozásai t Genfben a les/.erelesi érte­kezlet — közölte pénteken az ENSZ szóvivője. Az érte­kezlet munkája felújításá­nak konkrét időpontját a „huszonhathatalmi bizottság” szovjet és amerikai társel­nöke hivatott kitűzni. ojmm UH, február 23.. szombat mmm * >■ ­Ü Az amerikai Baltimore-ban eddi? ismeretlen férfi próbálta meg; elrabolni a Del­ta légitársaság képünkön látható repülőgépét Tűzharc bontakozott ki, amelynek során két pilóta megsebesült, egy rendőr és a géprabló pedig meghalt, (Népújság-telelőt« — AP-MTI—tt&l igazat mondtam, úgy történt, ahogyan vallottam”. A két bizalmas Iratcsomó egyike, amelynek Moorer tengernagyhoz való szemé­lyes továbbítását Welander elismerte, Kissinger és Csou En-laj kínai kormány­fő 1971. júliusában lezajlott titkos pekingi megbeszélésé­nek ■ jegyzőkönyvéi tartal­mazta. Ennek eredeti példá­nyát Kissinger „kizárólag az elnöknek” jelzéssel, látta el. Welander mindazonáltal azt vallotta, nem tudta, hogy Redford illetéktelenül jutott a „felajánlott” iratokhoz és azokat „kiegészítő háttér-tá­jékoztatásként” átadta Moorer-nak. John Stennis, a szenátus haderőbizottságának elnöke kijelentette: Redford és We­lander tanúvallomásának meghallgatása után bizott­sága még tanulmányozza a jegyzőkönyveket, mielőtt döntene, hogy mikor és kiket Idéz maga elé további ki­hallgatásra. 58 év a béke védelmében Ma ünnepük a Szovjet­unióban a Vörös Hadsereg napját. E jelentős ünnep egy­ben évforduló is: 56 évve.l ezelőtt. 19X8. február 23-án alakult meg a forradalom világot rengető eseményei közepette a Vörös Hadsereg. Az 1918 és 1922 közötti idő­szakban nehezedett talán a legnagyobb nyomás az impe­rialista hatalmak részéről a fiatal szovjet államra. E ne» héz időkben —• a forradal­mat követő tengernyi tenni­való közepette — kellett lét­rehozni. megszervezni egy gyökeresen új típusú had-1 sereget. Ez a hadsereg zömé­ben munkásokból és parasz­tokból állott, s az elkövet­kezendő négy év szüntelen harcaiban edződött erőssé és " kovácsolódott egységessé. A Vörös Hadsereg meg-' alakításának és megszervezé­sének első lépéseit a Népbiz­tosok Tanácsa 1918. január 15-én, es az azt követő na­pokban, hetekben tette meg: elfogadtak egy dekrétumot a munkás—paraszt hadsereg, majd a munkás—paraszt flotta létrehozására. Az im­perialista hatalmak támadá­sa néhány nap múlva, 1918. február 18-án be is követ­kezett. Ezt követően február 21-én a Népbiztosok Taná­csa kiáltványt intézett a néphez, s megkezdődött az ellenállás. 1918. február 23- an Pszkov és Narva alatt az újonnan szervezett szov­jet csapatok feltartóztatták az előre nyomuló ellensé­ges erőket. Ekkor esett át a/ új hadsereg a „tűzkereszt­ségen”, s ez a dátum úgy vonult be a történelembe, mint a szovjet hadsereg szü­letésnapja. Az intervenciós csapatok és a fehergárdisták erőit 1922. február elejére sike­rült szétzúzni a hatalmas or­szág egész területén. Meg­kezdődött a békés építő- munka korszaka, amely azonban — mint tudjuk , alig több mint egy' évtizedig tartott, hiszen a japán had­sereg egységei 1938. Július 29-én átlépték a szovjet ha­tárt. hogy kitapogassák a Szovjetunió erejét. Próbál­kozásuk kudarccal végződött- de ezután újabb, kisebb ás nagyobb harcokra került sor, míg bekövetkezett a szovjet nép történetének egyik leggyászosabb napja; 1941. június 22.-e. A fasiszta Németország, felrúgva a nemzetközi jogot, megindí­totta a támadást a Szovjet­unió ellen. A Vörös Hadse­reg — bár nagy véráldoza­tok és tengernyi szenvedés árán —. bosszú harcok után kiűzte az ellenséget és fel­szabadította az európai szocialista országok népét la. E harcokban edzett hadse­reg ma is félelmetes erűt képvisel az agresszorokkal szemben: 56 esztendeje im­már, hogy őrködik a világ­béke fölött... Lengyel Kottán Dél-Vietnamban továbbra is súlyos a helyzet PÁRIZS: A két dél-vietnami fél Pá­ria» környéki tárgyalásainak pénteki ülésén Dinh Ba Thi nagykövet, a DlFK-küldött- ség ideiglenes vezetője rá­mutatott arra, hogy Dél- Vietnamban továbbra is sú­lyos a helyzet, mert Saigon tovább folytatja a DIFK-te rületek elleni támadásokat. A saigoni rendszer 1973. ja­nuár 28, és 1974. február 15. között több mint háromszáz- ezer esetben sértette meg a tűzszünetet és a párizsi meg­állapodások egyéb rendelke­zéseit. A nagykövet rámuta­tott arra, hogy Washington bátorítja Saigon e magatar­tását. Az «lmúlt évben 855 000 tonna fegyvert, lő­szert és egyéb amerikai ha­dianyagot szállított Saigon­nak, e legutóbb Nixon elnök a kongresszustól az amerikai fegyverszállítások megkét­szerezését kérte. Ebben a helyzetben — hangsúlyozta Dinh Ba Th) — fokozottan fontos lenne azonnal megkezdeni a tár­gyalásokat a tűzszünet pon­tos és teljes végrehajtásáról — mint azt a DIFK küldött­ségé ismételten javasolta —, hogy ezzel megteremtsék az előfeltételeket a többi prob­léma megoldására. Nguyen Xuon Fhong, a saigoni küldöttség helyettes vezetője ismét «lutasította a DIFK küldöttségének ezt a javaslatát, így a pénteki tár­gyaláson sem történt eiora*

Next

/
Thumbnails
Contents