Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-17 / 40. szám

üzérkedtek és sorozatban követtek el bűncselekményeket A vádlottak padjára kerültek az Egri ÁFÉSZ vezetői Állítólag — a szövetkezet elnöke és volt főkönyvelője szerint — az Egri ÁFÉSZ sokirányú és eredményes te­vékenységét azért nem mél­tányolták kellő anyagi és er­kölcsi megbecsüléssel a kü­lönböző felsőbb szervek, mert a szövetkezet nem fej­lesztette, nem építette ki meg­felelő mértékben a lakosság részére végzett ipari jellegű szolgáltatásait. Többek kö­zött ezért is volt olyan nagy az öröm és az egyetértés a vezérkar között, amikor 1970- ben Szarka József üzletkötő­jükön keresztül találkoztak a budapesti illetékességű Med­ve csaliddal. Gyártja a Medve család, forgalmazza az ÁFÉSZ Az, 1971. április 30-ával kötött megállapodás lényege a következő volt: Medve György né — másodrendű vádlott — az Egri ÁFÉSZ használatába adja az úgyne­vezett „Be by komp” elneve­zésű gyermekjáróka — ame­lyet egy Benesóczky Antal nevű ismerősük külföldön fényképezett le — gyártásá­hoz szükséges épületet, gépe­ket és szerszámokat. Viszon­zásul az ÁFÉSZ üzletszerzői munkakörben alkalmazza majd Medve Györgyöt — el­sőrendű váldott —, valamint bedolgozóként a Medve csa­lád 25 fős rokonságát A szer­ződést a szövetkezet részéről Micsonai József elnök — ne­gyedrendű vádlott — Nagy Miklós főkönyvelő — har­madrendű vádlott — és He­vesi László kereskedelmi fő­osztályvezető, Medvéék ré­széről pedig a családfő írta alá. Az üzlet megkötésében és folytatásában nem zavar­ta az Egri ÁFÉSZ vezetőit többek között az sem, hogy súlyos szabálytalanságok so­rozatos elkövetése miatt a XIV. kerületi tanács ipari osztálya 1971. júliusában be­vonta Medvéné műanyag-fel­dolgozó iparengedélyét. A nagy gondolatok hamar egymásra találtak tehát, s nem kis optimizmussal Med­véék — engedély nélkül — hozzá is láttak a „Béby komp” gyártásához. Ehhez azonban mindenek­előtt pénzre volt szükségük Medvééknek. Az ÁFÉSZ nem fukarkodott: a szövetkezet pénzén Medve György mint­egy 477 ezer forint értékű anyagot vásárolt és v meg­egyeztek 327 ezer forint ér­tékű anyagnak a szövetkezet­től való átvételében is. Időközben egymás után ér­keztek a jó hírek Medvéék- hez: A termékről a KERMI is megfelelő véleményt adott, az Országos Találmányi Hi­vataltól pedig egy évi idő­tartamra mintavédelmet kap­tak — angol és nyugatnémet szakemberek már régen sza­badalmat kértek országuk­ban a járókára — a „Béby komp”-ra, ezért az ÁFÉSZ 344 ezer forint mintavédelmi díjat fizetett Medvééknek, illetve társainak, a Belkeres­kedelmi Minisztérium árosz­tálya pedig a „Béby komp” maximált fogyasztói árát 143 százalékos állami árkiegészí­téssel, darabonként 193 fo­rintban határozta meg. Nem sokáig tartott azon­ban Medvéék öröme, mert az érdi községi tanács váratlan döntéssel, villámcsapásként sújtott le a vállalkozásra. A tanács vezetői ugyanis úgy határoztak: függetlenül a nagy előkészülettől, az Egri AFESZ-szel kötött szerződés­től, nem engedélyezik Bíró János lakásán a műanyag­üzem működését. Az ÁFÉSZ szerződést bon­tott Medvéékkel, akik 1971. augusztus 5-ével a mezőkö­vesdi AFÉSZ-szel kötöttek úgynevezett „munkaszerző­CíMmim mi. február 17, vasarna* dést” a gyermekjáróka gyár­tására. Mivel azonban Med­véék nein tudták visszafizet­ni az Egri ÁFÉSZ százezreit, ezért az egri szövetkezet ve­zetői ismét baráti kezet nyújtottak Medvééknek, és a korábbi szerződés értelmében ismét átvették a kisiparos üzemét, amelyet Bíró János lakásából Medve Erika érdi telkére költöztették át, és 25 alkalmazottal egészen a „bolt bezárásáig’’, 1972. november 30-ig jogtalanul üzemeltették is. Ügy is mondhatnánk: a szokásos befejezéssel ért vé­get az első perctől zavaros­nak tűnő vállalkozás. Előbb a rendőrségi, majd az ügyész­ségi vizsgálat következett, az ügy folytatására pedig már az Egri Járásbíróságon ke­rült sor. Az ÁFÉSZ támogatását él­vezve a Medve család ugyan­is korántsem csak a mű­anyaggyártáshoz értett. A mű­szaki szakértői vizsgálat be­bizonyította ugyanis, hogy a járóka fogyasztói ára lé­nyegesen magasabb a reális­nál, s így nem kevesebh, mint 487 ezer forinttal „vág­ták meg” a vásárlókat. De- becsapták az államot is, mert az ártámogatást a Medvéék által jogtalanul és túlságosan magasan megálla­pított termelői ár alapján vették igénybe. Ráadásul a mintavédelmi jogdíj címén felvett 344 000 forintnak egy részét hamis bizonylatokkal utaltatták át Medvéék az AFESZ-től. De hogy a szö­vetkezet sem sajnálta a pénzt az üzlettől, azt jól bi­zonyítja többek között az is, hogy a tényleges 1 699 000 fo­rintos anyagköltség helyett több mint kétmillió forintot fizettek ki Medvééknek. Összegezésül megállapítot­ták a szakértők: Micsonai Jó­zsef elnök és Nagy Miklós főkönyvelő anyagköltségként 610 000, bérköltségként 342 000, jogdíjként 344 000 — holott újítási díjként, amennyiben /hasznosítási szerződést kö­töttek volna, csak 39 356 fo­rintot fizethetett volna ki az ÁFÉSZ —, üzletszerzői jutalékként 32 000 forintot, vagyis közel 1 200 000 forin­tot fizettek ki jogtalanul Medvééknek. A vállalkozásuk ennek el­lenére is eredményes volt, hi­szen a Medve-család markát nem kevesebb, mint 1 100 000 forint tiszta haszon ütötte, az ÁFÉSZ nyeresége pedig meghaladta a 750 000 forin­tot. Gyártottak fésűt, tiki-takit és patkáuyirtó ládákat is A „Medve—ÁFÉSZ-féle Rt”-nek csak az egyik pro­filja volt a „Béby komp” gyártása. A kisiparoscsalád ugyanis értett a műanyagfé­sűk, a pálinkáskupakok, a patkányirtóládák, a rágcsá­lókat irtó tálkák, mérőpálcák és a tekercstestek gyártásá­hoz is. Igaz, hogy az emlí­tett termékek értékesítése során mindössze annyibán támaszkodtak az Egri AFÉSZ-re, hogy a szö­vetkezet pecsétjét csapták rá a különböző megrendelő, visszaigazoló számlákra, ok­mányokra. így került végül is kapcsolatba az Egri AFÉSZ-szel a Hajdú—Sza­bolcs megyei, a Szolnok—Bé­kés megyei, a Somogy—Zala megyei Élelmiszer és Vegyi­áru Nagykereskedelmi Vál­lalattal, a Jakabszállási Nép­front Mezőgazdasági Szövet­kezettel, a Budapesti' Film­technikai Vállalattal, a Villamosberendezés és Ké szülék Művekkel, a Dömsö- di Termelőszövetkezettel, a BKV csongrádi gyáregységé­vel stb., stb. Sógora és az apósa nevén ugyancsak az ÁFÉISZ pecsétjével még 179 ezer forint értékű gépet, il­letve szerszámot is eladott Medve György. Jó üzletnek ígérkezett — ezt már az Egri ÁFÉSZ u> támogatta — a ti­ki-taki gyártása is, hiszen csak a Fővárosi Dohánybolt Vállalat nem kevesebb, mint 224 000 forint értékű tiki-ta- kit vásárolt az ÁFÉSZ-tőL Ha nem is számítható eny­hítő körülménynek, de min­denképpen említést érdemel, hogy tulajdonképpen Medvé­ék csupa olyan termékeket állítottak elő, amelyeket ke­resett és szívesen vásárolt a lakosság. Tisztelték, segítették egymást Vita, nézeteltérés volt ugyan Medvéék és a szövet­kezet vezetői között, alapjai­ban véve azonban igencsak „egy csapatban játszottak”, nagyon is tisztelték egymást. Az ÁFÉSZ lényegében sza­bad kezet adott Medvéék­nek, nem ellenőrizte, nem vizsgálta, hogy mi is törté­nik az érdi üzemben. Bizo­nyára viszonzásképpen Med­véék is nagyon kedvesele, úgy is mondhatnánk, hogy szinte aranyosak voltak az Egri ÁFÉiSZ vezetőivel — különösen Nagy Miklóssal — szemben. Hoztak a volt fő­könyvelőnek — saját sze­mélykocsijukon — poliészter hullámlemezt, ugyancsak ők találtak megfelelő kazánt is Budapesten Nagy Miklós la­kásába, gyakran megfordul­tak egymás otthonában, sőt, Nagy Miklós még saját név­napja alkalmából is Medvé­nél bízta meg egy maradan­dó emléktárgy megvásárlásá­ra. A vásárlás jól sikerűit a 3300 forint értékű arany­óra és a 600 forint értékű mandzsettagomb igencsak tetszett a volt főkönyvelő­nek. Hogy aztán milyen rendszerben és formában történt a költségek elszámo­lása, az ajándékok „lerende­zése”, ezzel kapcsolatban ma még meglehetősen ellent­mondanak a vélemények. Abban viszont változatla­nul nagy az egyetértés az ügy" szereplői között: egyiken sem tartják magukat bűnös­nek, úgy érzik, nem sértet­ték meg a törvényeket, Medve György semmit sem tud Medve Györ'gyné vállal­kozásairól, Medve Györgyné semmit sem tud Medve György üzleteiről, Micsonai József, bár valamennyi pa­pírt aláírt — azt is, amely alapján szociális és munka- védelmi költségek címén 4000 forintot utaltak ki az ÁFÉSZ egyik budapesti dol­gozójának, aki az összeget a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár egyik ügyintézőjének ajánlotta fel, aki viszont so­ron kívül elintézte a régóta kért telefonközpontot az AFESZ-nek — alig sejt vala­mit a történtekből; és Nagy Miklós is úgy gondola: nem felelős a jogtalanul kifize­tett százezrekért, az elma­radt ellenőrzésekért, a vád­iratban szereplő mulasztáso­kért. Koós József „Csendélet Falu a dombok között BÜKKSZENTMARTON­NAK tulajdonképpen egyet­len utcája van. Négyszázhat­van lélek lakja. Völgyben feleszik a falu. írott históriá­ja szerint a török pusztítás elől menekültek ide az em­berek. A hangulatos nevű Csergedező patak jobb part­ján volt a Liktor-had, a Sza­bó-had és a Kós-had szállás­helye, ahol az ősök, az első foglalók, megépítették leg­korábbi hajlékaikat. Fél év­százada a Balaton—Borsod- nádasd felé vezető országút irányában 'kezdett terjesz­kedni a falu, s az újdonatúj házak már mind ott ékes­kednek a völgy elején, Beelszentmárton, Zentmar- tun — ilyen változatokban emlegetik a legrégibb okmá­nyok a község nevét. Mint egykori jobbágy telek, ha gaz­dáit gyakrabban is, helyét csak egyszer változtatta, mi­kor a ma is dombon állő templomától a jelentős tá­volságban levő völgybe hú­zódott. Eredetileg erdőirtás­sal készítettek helyet a tele­pülésnek. Ma már az erdő jó messzire húzódott mellő­le, nagy karéjban elkerüli. Magyar Pali bácsi a falu er­dész szülötte és mindmáig, nyugdíjasán is a pártszerve­zet titkára, nagy fáradozás­sal sokat jóvátett az elődök vétkéből: fenyőtelepítéseivel országos elismerést szerzett, s munkájáért elnyerte a leg­magasabb szakmai kitünte­tést is, a „Bedő Albert”-dí- jat. A dombok közé húzódott falu ma már keveset őriz a múltból. Nevezetessége a XIX. századi román stílusú templom, amit romjaiból és a bélapátfalvi monostor kö­veiből 1734-ben építettek új­já. Említésre méltó ugyan­akkor 1472-ből származó ha­rangja, ami évszázadok óta Balatonnak szolgáltat histó­riai értéket. Az egykori jobbágytelkek utcára merő­legesen épített egy-két sejtű hajlékaiból alig látni muta­tót, de eltűntek a velük pár­huzamosan erdeit gazdasági épületek is, amelyek egyvég- tében fészer-csűr-istálló gyanánt szolgáltak. Ma a sokférőhelyes, sok­ablakos, magas homlokú há­zak, a zöldre festett rácsos vaskapuk, korlátlan cement­lépcsők, a kő- vagy betonla­pos udvari járdák, s. a kuta­kat kerülgető cementezett ösvények inkább kertes elő­városra, semmint falura em­lékeztetnek. Az emberek egymással rivalizálva, ver­senyszerűen építkeznek, s aki a falun végigmegy, lát­hatja az itt hagyományos építkezés valamennyi fejlő­dési szakaszát. AZ UDVAROK helyenként eltűntek, vagy igen megso­— a könyvtárból. ványodtak. De mindenképp alaposan megváltoztak. Ta­lán kicsit előre is szaladtak az időben, mintha szégyell­nék, restellnék gazdasági rendeltetésüket; virágos ker­tekké változtak, gyakran gicesessé is, ahogy nyaranta látni; az ólakat meg a többi gazdasági épületet száműz­ték innen. Érthető, hogy nemcsak az udvarok, de a házak is hírnes felükkel for­dulnak az utcára, maguk mö­gé rejtve a nyári konyhát, függönnyel álcázva a „szute- rényt”, a mindennapos mun­ka helyeit, ahol tulajdonkép­pen még ma is élete javát tölti az itteni ember. E sze­repjátszásban pedig ott mindjárt, legelői a kapufe­lek szükségtelenül vaskos ,kő- vagy betontörzsed, meg a szilárd vaskerítések, mint a friss tulajdonosok elenged­hetetlen státus-szimbólumai -— faluszerta. — Messziről világít mi­ránk a nap — panaszolta egy itteni rokon. — Nem va­gyunk túlzottan igényesek, ám még így is sokat ■ bosz- szankodhatunk hétköznapi gondjaink miatt. Üt, járda, ivóvíz, ellátás, szolgáltatás, közlekedés... Sohasem la­kott itt túl vidám társaság, de ezek a legnagyobb kedv- rontók. At. úttest mindmáig meg­őrizte hagyományos, termé­szetbe ágyazott képét, amely­re az időjárás éppúgy rá­nyomja a bélyegét, mint 10 —20 vagy 50 évvel koráb­ban. S rendeltetése sem vál­tozott, elsősorban az állati és gyalogos forgalom lebo­nyolítására szolgál ma is. Mit sem változtatnak ezen a gépjárművek, a naponta munkába járóké, az autóbu­szok. S még olyan keskeny vállú betonjárda sincs, ami bejárná legalább a fél falut. Bülckszentmárton valami­kor az önellátó falvak sorá­ba tartozott — erre kénysze- rítette zártsága, az utazás, a közlekedés mostohasága. A bőség aligha kísértette meg az időjárás szeszélyeitől, a környezet jóindulatától füg­gő települést. Napjaink ter­mészetes fejlődése folytán az önellátás lehetőségei elégte­lenekké váltak. A falu« helyzetét leginkább azokon a valós szükséglete­tFato: Puskás Anikóí ket kielégítő javakon mér­hetjük le, amelyeket az em­berek kénytelenek máshon­nan beszerezni. Az ingázók például a család kenyerét is munkahelyük (Borsodnádasd, Bélapátfalva, Eger) jobb el- látottságú boltjaiból szerzik be. Nem beszélve más alap­vető szükségleti cikkekről. Kicsi falu Bükkszentmár- ton. Egy évben egy-két la­kodalom, ha akad. Születés? Évekkel ezelőtt azért kar­doskodtak itt, hogy legyen Bükkszentmártonban is óvo­da. Felépítették, aztán ki­derült, nincs elég gyerek. KIHALNA hát a falu? Te­metőkben nem építkeznek ilyen irammal s ilyen kom­forttal. Az újonnan épült házak — s a falu nagyrészt újonnan épült — ellene mond ennek. A népesség- mozgás (sőt; pangás!) azon­ban tény. Bekopogtatunk a szép is­kolába. Egyszem pedagógus, Kovács Lászlóné fogad. A2 alsósok oki tó ja. Az elsősök­től a negyedik osztályosokig ez 16 gyereket jelent. A fel­sősök — húszán — naponta Bélapátfalvára járnak, a körzeti iskolába. Kérdezgetem a tanító „né­nit”: ki a könyvtáros, a klubvezető, a kultúros... ? Tizenkétszer válaszolja: „Én vagyok.” Egy személyben áll előttem tizenkét ember. Kihalna a falu? Szó sincs erről. A kétezer kötetes könyvtárnak 140 olvasója van. Működik a faluban egy 12 tagú asszonykórus és tánccsoport is nyolc lánnyal. Az ifjúsági klubban rendsze­res politikai oktatás folyik, vetélkedőket rendeznek és a szabad foglalkozásokon mag­nó-zenére táncolnak. Havon­ta 2—3 alkalommal filmét hoz a faluba az Egri Me­gyei Könyvtár művelődési autója és vetítenek... A falu tanácsát pár kilo­méterrel a dombokon túl. Bélapátfalván kell keresni. 1970 óta lett közös tanácsi testületé Bükkszentmártoh- nak, Bélapátfalvának és Mó- nosbélnek. Kovács Gábor ta­nácselnök mondja: — Hogy messziről világít-e a nap a bükkszentmárto- niakra? Mi azon vagyunk, minél közelebb kerüljünk az ottani emberekhez és érez­zük, orvosoljuk gondjaikat lehetőségeinkhez mérten. A lehetőség 770 ezer forint, ez az évi fejlesztési alap a há­rom településhez. Sőt, négy­hez, mert hozzánk tartozik immár Mikófalva is. Bükk­szentmártonban legutóbb járdát, hidat, autóbuszfor­dulót építettünk, „talpaltat­tuk” az iskolát, kifestettük az ifjúsági klubot. Arra tö­rekszünk, hogy az anyagi erőnket ne forgácsoljuk szét, hanem koncentráljuk ésegy- egy település legsürgetőbb gondját megoldjuk. Az idén Mónosbél ivóvízgondjainak megoldására fordítjuk erőin­ket. S ahogyan a tanács tes­tületé dönt, úgy kerülnek sorra más települések bajai­nak megszüntetése, helyze­tének javítása. Végered­ményben — tette még hoz­zá az elnök — valameny- nyiünkre egyformán messzi­ről világít a nap. Hiszen Bélapátfalva, Bükkszentmár- ton, Mónosbél és Mikófalva ugyanazon a szélességi fo­kon fekszik... uaiaüy oeztw Utcakép — libákkal.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents