Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-17 / 40. szám
::. hogy lehet-e könyvből megtanulni trágyázni? S hogy egyáltalán kell ahhoz könyv, meg tanulás? — erről is szó van. Illetőleg már nincs is szó. Mert valamikor egy évtizede, vagy kettő Is talán, a paraszt- emberek a közösben, a háztájiban, vagy még mint egyéni gazdák meggúnyolhatták a szakkönyvet olvasó parasztot, gyanakodhattok az olyat, aki könyvből akar jószágot nevelni, csirkét is meg üszőt is, sőt könyvből akart kapálni és trágyázni, de ma már jobbára az a nevetséges, aki a könyvbeli tudományt tartja nevetségesnek a gazdálkodáshoz. Mert valamikor, egy évtizede tán, vagy több is, még lehetett tudomány és tudás nélkül gazdálkodni — bár az okos gazdák akkor is tudták, mi a tudomány haszna — vetni, tömni, hizlalni, kapálni, vagy egyelni a négyszögöleken, vagy holdakon — mégha olyan is volt az a gazdálkodás. De hektáronkint 35—40 mázsa búzát, vagy 70—80 mázsa szőlőt például csak úgy, nagyapáink „kaszára- kapára” módszereivel termelni száz és ezer holdakon, ló meg ökör helyett teljes üzemi gépsorokkal dolgozni — nos, szóval a tudomány és tanulság kell ahhoz. S nemcsak az iskolában, nemcsak a főiskolán, az egyetemen, a szakiskolán megtanult tudás, hanem az évről évre gyarapítóét, a mezőgazdálkodás, az állat- tenyésztés minden más tudománnyal éppen úgy lépést tartó fejlődéséhez mért, attól el nem maradó friss tudás kell. Ezt pedig leginkább és legkönnyebben a könyvekből, jelesen a szakkönyvekből szerezheti meg az érdeklődő elme. Mindaz, amit elmondtam ez ideig, lehet közhely is, bár nem az, tűnhet holmi olcsó könyvügynökösködésnek, pedig nem az —, vagyhogy; az is. Mindez úgy és azért került most tollvégre, hogy immáron hagyományos módon ez a február hónap is, amelynek a közepén járunk: könyvhónap. .««í , A mezőgazdasági szakkönyvek hónapja? Es ebben legalábbis két örömteli megjegyezni való van — külön is: hogy hagyományos és hogy mezőgazdasági. Voltak, vannak ás lesznek könyvnapok ebben az országban, de azok a könyvek, a szépirodalom jelesei inkább, ha közvetve hozzá is járultak — mert hozzájárultak —, a falu szellemi, jellem!, politikai arculatának megváltoztatásához — közvetlenül mégsem a mindennapok munkájáról szóltak. Nem a gazdasági, a gazdálkodási „arculat” megváltoztatásáról írtak. Egy szép vers, egy izgalmas novella, vagy regény adhat és ad is lelket és szívet a munkához, az emberi szép tettekhez, de nem adhat, nem is az a dolga, szakszerű módszert a munkához. Hogy a lelkesedésnek, a szívnek, a nemes nekibuzdulásnak mázsákban, kilókban, a határ gazdag szépségében nyoma is maradjon — ez már a szakkönyvek dolga. A szakkönyveké, amelyeknek immár nálunk is megvan a hónapja, a könyvhónapja, hogy a százesztendős jövendőmondó, az egykori kalendáriumban bele is véshette volna élőre — lám mégse volt az jövendőmondó —: februárius hava a könyv hava. Es immáron hagyományosan. Tehát már évekre visszamenőleg. Tehát már megszokottan, tradicionálisan. Nem erőltetni kell már a mezőgazdasági szakkönyveket — pedig megjelent vagy 33 fajta mű százezres példányszámban most is —, hanem ajánlani: nem magyarázni kell őket, hogy miért kellenek, hanem eligazítani: mihez melyikük kelL Az, hogy az orvos szakkönyvet forgat, hogy a mérnök, a technikus, a jó szakmunkás polcáról nem hiányzik a jó, a szükséges könyv a munkáról, a tudásról, az természetes. Ám most már az is^természetes, hogy a jó szövetkezeti tag, a dolgos, gondolkodó munkás a közösben, légyen az vezetője, vagy „beosztottja” a szövetkezeti életnek, az maga sem nélkülözi már a szak- könyvtár segítségét. Valamikor, történelmileg nem is nagyon régi idősen, sokaknak élő éltében még a kalendárium, a bib- ia, meg néha a szomszéd Friss Újságja volt az olvasmány, a könyvtár, a betű mindösszesen. Ma kü- ön hónapja van, immáron hagyományosán van kü- on hónapja a mezőgazdasági tudományokról, a me- 5- és állatgazdálkodás titkairól szóló műveknek, s -'gy-egy jó könyv szerzőjét, mint valami izgalmas krimi íróját, úgy ismerik a szakmában az osztályosai. ?rohászka Szőlő és bor című könyve, amely negyed- millió példánynál is többen fogyott el hazánkban — Rejtő Jenő népszerűségével is vetekedhet —, már azok között, akik a szőlő és bor termelésére adták «ívük, lelkűk, életük. Sok mindenre lehetünk büszkék az immáron morénk sorakozott három évtized múltán. Ám ezek a „februárok” sem hátul kullognak büszkeségeink népes menetében! ...................................................... T ELJESEN FÖLEPÜLN1 A RÁKBÓL? TIZENÖT ÉVE MÉG RENDKÍVÜLINEK TARTOTTÁK AZ ILYEN ECETET. A SZOVJETUNIÓBAN MA SZÁZEZREK ÉLNEK, AKIK KILAKOLTAK E SZÖRNYŰ BETEGSÉGBŐL. Másfél millió túlélő! Dr.. Leon Sabaä, a Szovjet Orvostudományi Akadémia tagjának, a legtekintélyesebb szovjet rákspecialisták egyikének nyilatkozatából: „Több adatot ismerünk a rákról — karunk e legtitokzatosabb „szörnyéről” —, mint bármely más betegségről. Tudjuk, hogy milyen rákkeltő vegyi anyagok idézhetik elő, vagy hogy sugárártalom, esetleg vírusok okozzák. A ráksejtek életműködése, terjeszkedése és a szervezetre való hatása központi okának felfedezése (ha ugyan létezik egyáltalán ilyen körülhatárolható egyetlen ok) — még hátra van. És mégis, e felfedezés nélkül, máris megelőzhetjük és gyógyíthatjuk a rákot!” Hogyan lehet egy ismeretlen eredetű betegséget megelőzni ? Az elmúlt évek kutatásaiból levont egyik legfontosabb következtetés az, hogy a rák nem máról holnapra fejlődik ki. Évek, esetleg évtizedek választják el azt a pillanatot, amikor egy egészséges sejt a rákhoz vezető útra téved, attól, amikor a betegség tünetei jelentkeznek. Vagyis: van idő a beavatkozásra, a folyamat feltartóztatására. A rák persze nem a semmiből támad. Csírája például egy jóindulatú daganatban fészkelhet. Meg ötven éve is, ha ilyfen daganatot talált az orvos, megnyugtatta betegét, hogy nincs ok aggodalomra. Ma azonnal rák-szakemberhez küldik az ilyen beteget és tüzetes kivizsgálásnak vetik alá. Gyakori dolog, hogy a rákot valamilyen elhúzódó, betegség készíti elő. A Szovjet Orvostudományi Akadémia Rákkísérleti Intézetének adatai szerint a szájüreg rákos daganatait 84, a bőrrákot 97, a végbélrákot 73 százalékban előzik meg más krónikus betegségek. Azokat a szovjet polgárokat például, akik rákhajlammal gyanúsíthatok, nyilvántartják és évente több vizsgálatnak is alávetik. Ám tekintet nélkül arra. van-e panasza, vagy hogy milyen panasza van — minden szovjet polgár időről időre orvosi vizsgálatokon esik át. Sokan nem is sejtig, hogy eközben rákspecialistákkal ÜS találkoznak. A Szovjetunióban körülbelül 300, a rák felismeréséhez a legkorszerűbben fölszerelt klinika működik. Évente 90 millió embert vizsgálnak meg. A szakemberek átfésülik az istán háta mögé dugott településeket és azokat a nagy kiterjedésű övezeteket is, ahol a népsűrűség a legkisebb. Meglátogatják a nagy ipartelepeket. A lappangó ráknak a gyanútlan betegeknél való fölismerésében segíti őket minden, az egészségügy! hálózatban dolgozó orvos. Tizenöt évvel ezelőtt még kivételes esetnek számított, ha valaki kigyógyult a rákbetegségből. Ma a Szovjetunióban másfél millió olyan ember él, akit megmentettek a rákhaláltól. Ez nemcsak a megelőzés eredménye. Az utóbbi években a diagnózis és a kezelés módszerei is nagyot fejlődték. De a kezelés sikere közvetlenül attól függ, milyen korai stádiumban fognak hozzá. Az egészségügyi statisztikákból kiderül, hogy 1962 óta a felére csökkent a végső (elhanyagolt) állapotban fölismert rákeseték száma. A sejtek elfajulását rákkeltő anyagok váltják ki. Az ilyen anyagokkal való érintkezés' elkerülhető. A kutatók a gyanta- és kőolajszármazékok százait vizsgálták meg, olyan anyagokat, amelyekkel egyes iparágaik munkásai dolgoztak. Ezeknek más anyagokkal való pótlása jócskán lefaragott a foglalkozási rákesetek magas számaiból. Az anilinszármazé- kokkal dolgozó (elsősorban festékanyag) iparra összpontosított kutatások és a leszűrt eredmények gyakorlati alkalmazása például egy- tizedére csökkentették a hólyagrák előfordulásait az érintett munkások körében. A fő veszélyt egyébként azok a rákkeltő szénhidrogének jelentik, amelyeket lépten-nyomon belélegzünk. Hogy a levegő mennyit tartalmaz belőlük, azon múlik, milyen nyomtalanul égetjük el fűtőanyagainkat — elsősorban a gépkocsik robbanómotorjaiban. Koncentrációjuk az útkereszteződéseknél és a forgalmi jelzőlámkőrüS a legnagyobb. Ezért a korszerű várostervekbe mindig be kell iktatni az olyan gyalogos és közforgalmi aluljárókat, amilyenek napjainkban Moszkva forgalmi csomópontjain, vagy más szovjet városokban épülnek. Amellett, ha á gépkocsik motorjaiba megfelelő nyomásszabályozót építenek be, amely az üzemanyag tökéletesebb elégéséről gondoskodna, a kipufogógázok veszélyes alkotóelemeit a töredékükre lehetne csökkenteni. A szovjet állam igyekszik ártalmatlanná tenni a rákkeltő szennyeződés más forrásait is. A bérházak központi fűtéseinek kazánjait például a távfűtő rendszerek kazánjai váltották . feL Szilárd, vagy folyékony fűtőanyag helyett gázzal üzemelnek és sem kormot, sem füstöt nem bocsátanak ki. Sok üzemet telepítettek ki lakóövezetekből. Százezrek költöztek városuk fásított környezetben épült új lakónegyedeibe. Az állam áfeyan óriási összegeket költ a rákkeltő anyagok féken tartására, de intézkedéseinek foganatját olykor maguk az egyes emberek korlátozzák. A cigarettafüstben például milliók dinként szívják magukba az ártalmas égéstermékeket. Nem csoda, ha a tüdőrák elsősorban az erős dohányosok között arat. íme a statisztika: aki 25 éven át legfeljebb tíz cigarettát szív naponta, tizenegyszer nagyobb valószínűséggel kap rákot, mint aki nem dohányzik; a 20—30 cigarettát szívókat huszonkétszeres veszély fenyegeti, a 40-et szívókat ötvenkétszeres. Egyéb okok? Az ülő életmód például ellenkezik a < természettel, a szervek és szövetek pangásához vezet; a túltápláltság is kedvez a ráknak; e körülmények hiányában sok rákos daganat, amely végzetessé vált, sohasem fejlődött volna ki. A megelőzés tehát már az észszerű életmóddal, a káros szenvedélyek leküzdésével, a mértékletes táplálkozással és ; a rendszeres testmozgással; kezdődik. í Mátyás Ferencs | ANYÁM Almokat hajszolon» őzek nyomában járt, mindig úton, — haza sose talált —• anyám. Villamio időben . . .'Jf. Aji.. elföldelt naparcod» ov • harminckét éveddel csokra kinek tartod anyám? — szőke konfyod hol leng a mezőkön? Búzavirág szemed örökre megőrzőm. Beszakadt koponyák üregen a tegnap néz vissza rám, apám velük, — a sereg nagy. Alattam húsukból vezet út idáig, kóró a koszorú, a sírjuk beázik Kloroform-illat ül rajtuk, a táj reszket, —■ állok, mint a sárga márványkő keresztek. Tudod-e, hogy kik ők a párás dombokon? —-eg, ragály szárnyán szállt le a sok rokon a rögök szintjire, hány kisangyal paraszt, s húgaim, kiket a bába meg a panasz lökött nyugalomba hallgatást tanulni, hol sötét van, s nincs mód föIvilágosulnL A két kéz, szülénké, s örökölt erőnk tán nem kopott, dicső mé^ a tömérdek munkán. Szavunk, ha sirató, ugye, te megérted1? — sorsunk ne vak hittel, tudásoddal mérjed. (BUDAPRESS—APN) (Ford,; Réz Marianne)
