Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-17 / 40. szám

Miből lesz a cserebogár

V.z a cserebogár jelen esetben képletesen értendő. S amit kifejez: a hatvani Ady Endre Könyvtár, a város egyik büszkesége. Utóbbit nem a lokálpatriotizmus mondatja velünk, hanem azok a kitüntetések, oklevelek tanúsítják, amelyek fejlődését, szép virágzását kísérik.

Persze az eredményhez, a jó munkához ember kelL Itt, Hatvanban, Békés Györgynek hívják a „tűz csiholó- ját”, s immár huszonöt esztendeje él szerelmi házasságban az írott betűvel, a könyvvel. Kezdte Budapesten, a Glóbus Nyomdában. Folytatta Jászberényben. A Zagyva-parti város könyvtárügyeit pedig 1952 óta szolgálja pillanatra sem szűnő buzgalommal.

— Milyenek voltak a kezdő lépések?

— Elképzelhető, amikor összesen kétezer kötetet tett ki állományunk, s abban is <»gy komplett Jókai-sorozat képviselte az igazi irodalmat. Helyiség, berendezés? Egyetlen huszonöt négyzet- méternyi iroda /Horváth Mihály utcán, a plébániától kapott rozoga polcokkal. A húszezres városból alig négyszázán látogattak bennünket, s az egyszemélyes könyvtár egész évi költségvetése alig haladta meg a 23 ezer forintot.

★

Néhány pillantás a könyvtár legfrissebb, idei adataiba: 57 ezer kötet, 3319 olvasó, fél millió forintot meghaladó állami és városi támodozóinak szintén fejlődniük, tanulniuk kell. Az Ady Endre Könyvtár, amely korábban járási funkciójának is példásan megfelelt, e tekintetben megint jóval dicsekedhet. Békés György olyan szakdolgozattal szerzett diplomát az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem könyvtárnépművelő tagozatán, amelyet a legmagasabb elismerés hangján méltatott Kovács Máté tanszékvezető tanár. De ugyanígy, gyakorlatot összekötve az elméleti ismeretekkel, szereték meg képesítésüket a többiek, akik egy szekér elé fogták magukat az igazgatóval.

Ami pedig a tárgyi feltételek javulását illeti ?

Még ebben az évben tágas, olvasóteremmel összekapcsolt otthonhoz jut az új-hatvani fiókintézmény. A városi tanács megrendelésére pedig elkészült a 1360 négyzet- méter alapterületű felnőtt és gyermekkönyvtárt, audiovizuális oktatótermet, klubszobát, büfét, kiállítási csarnokot magába foglaló, teljesen új könyvtár tanulmányterve. Erről Fekete Győr Endre, a megyei tanács elnöke úgy nyilatkozott legutóbb, hogy a következő öteves terv feladatai során fel is épül Hatvanban.

Megéri az áldozatot, a2 újabb nagy beruházás költségeit ez a vállalkozás? Sokan már az írás, a könyv, az olvasás jövőjét kétségbe vonják!

Békés György bizakodó.

— Nemhogy csokkene, hanem egyre hatványozódik a könyvtárak jelentősége! Különösen így lesz, ha a pedagógusok egyöntetűen megértik az oktatási reform egyik alapvető elvét, amely szerint az oktató-nevelő munkát nem lehet, nem szabad csupán a tankönyvekre építeni. .. Már ma kevés az egyetemi felvételhez, ha egy fiatal csak az iskolakönyvet ismeri. Az az értelmiségi pedig, aki diplomájára alapoz, de nem fér a könyvtárban megszerezhető újabb és újabb információk közelébe, óhatatlanul lemarad az életben. Vagyis a tudományos technikai forradalom, amiről annyit hallunk manapság, elképzelhetetlen könyvtárak nélkül... Én ebben hiszek. S az eddigi szerény eredmények mellett ezért tekintem életem értelmének terveink majdani megvalósulását, a teljes embert szolgáló, azt kifejező új művelődési centrum építését...

Aki csak futólag ismeri a hatvani könyvtárigazgatót, azt mondhatja mind erre: ábránd, fantazmagória. Húszhuszonöt évvel ezelőtt azonban a mostani Ady Könyvtár is álom volt csupán. Egy ember hite, másokat is sarkaló megszállottsága kellett a mese valóságba öltözesé- hez.

Higgyünk hát az álmodénak. S hogy az újabb mese megint történelemmé, kul- túrhi6tóriává lényegük

Moídvay Győzd

gatás, öt szakképzett, főfoglalkozású könyvtáros. S egy fiókkönyvtár Üj-Hatvan- ban. Rögtön arra kíváncsi az ember, miként sikerült a hatalmas lépés? Békés György munkatársai nevében is beszél:

— Sokrétű tevékenységgel bizonyítottuk be életképességünket, s szereztük meg a társadalmi presztízst.. Bevallom olykor foggal-körömmel kellett küzdeni, hogy intézményünk a vezetők tudatában elnyerte azt a helyet, amit megérdemel, s amit a társadalmi szükség mindannyiunknak parancsolóan diktál... Aztán változtattunk a hagyományos könyvtári munkán is! Tágabban értelmeztük funkciónkat, amelynek következtében az ismeretterjesztés egyik fontos bázisává Vált bibliotékánk. Szavalóversenyek, vetélkedik, továbbképzések zajlanak kitágult falaink között. S a közeljövőben például olyan ankétnak nyújtunk otthont, amelyet a városi tanács és a népfront közösen rendez a városok, valamint vonzáskörzeteinek egységes koncepciójáról.

•Fut az idő, változnak az igények, a követelmények. | Ez a verseny azt is előírja hogy a feladatok, terhek hor- |

Siker az epri Kis*alériában %\nt Zpunkban már beszámoltunk, a Megyei Művelődési Központ Egri Kisgalériájában megnyílt Blar.có János festőművész kiállítása. A tárlatot megnyitása óta változatlanul nagy érdeklődés kíséri. Képünkön: a művész a kiállítás vendégeivel beszélget. (Foto: Puskás Anikó)

Konziliant, sorsok

A megviselt arcú, sovány, szőke asszony láthatólag feloldódik a beszélgetésben, mintha mással megosztva könnyebb lenne elviselni gondját

— A kisfiam négyéves korában szólalt meg először, de hosszú ideig csak néhány szót tudott úgy-ahpgy kimondani. A logopédus csodája, hogy most már beszél. Ide, a megyei tanácsadóba mar egyszer elhoztam, most az óvónő küldte, hogy megállapítsák: mehet-e szeptembertől iskolába. Nem tudom miért lett ilyen, miért fejlődött lassan, hiszen három testvérével nem volt semmi probléma.

Míg az asszony kinn a váróban töpreng, benn az egyik teremben folyik a vizsgalat...

Látszólag játék

Mindenütt játékok, itt egy mackó, ott egy építőikészlet, az asztalon képeskönyvek, színes ceruzák. Mintha a játékok varázslatos birodalmában, az óvodában lennénk. Persze, ez csak látszat, arra szolgál, hogy feloldja a gyerekek gátlásait.

A kisfiú egyre-másra kapja a feladatokat Varga Lász- lónétól, a megyei nevelési tanácsadó vezetőjétől.

— Rakjál ki három pálcikát... Melyik a piros?... Mit csinál a tehén...?

A gyerek bizonytalankodik, nehezen különbözteti meg a színeket. Később rajzolnia kell: egy házat, egy fát, egy embert. Kezében sután áll a ceruza, mozdulatai gyakorlatlanok.

— Milyen bútorok vannak otthon, a lakásban...? Ha azt mondom: gyümölcs, mire gondolsz...?

A válasz elmarad, mert a majd hatéves fiú nem isme20 05:

Róma nyílt város

Magyarul beszélő olasz film. A jelszabadulás utáni olasz filmművészet egyik legelső alkotása volt Roberto Rosselini rendező 1945-ben készült filmje, amely világszerte nagy sikert aratott, elnyerte az Oscar- díjat is. A filmtörténetben ettől az alkotástól számítják az olasz neorealizmus kezdetét. A „nyílt” város kifejezés a háborús szabályok szerint azt jelenti, hogy

ri a fogalmakat, csak a részeket ragadja meg, nem tud általánosítani.

Megszületik a döntés: Sanyi egy évig még az óvodában marad. Ezalatt behozhatja lemaradását, ha otthon is segítenek neki, ha fejlesztik szellemi képességeit.

Az asszonyt nem könnyű meggyőzni a tényekről. Érthető, hiszen ki ne lenne büszke a saját vérére, a saját neveltjére.

Korrekciós osztályok

Az esetet így kommentálja Novák Béláné, a megyei művelődésügyi osztály főelőadója, aki hosszú évek óta a tanácsadó munkatársa:

— A precíz iskolaérettségi vizsgálatok rendkívül sokat jelentenek, hiszen a gyermekeket későbbi konfliktusok sorától mentik meg. Nem lesznek felszegek, gátlásosak, megismerik a sikerélmény semmivel sem pótolható örömét. Igen, mert az az egy év épp elég arra, hogy fejlődjenek, testileg, szellemileg megerősödjenek, behozzák hátrányukat. Jó lenne, ha ezt a szülők megértenék, s nem húzódoznának az éves halasztástól. Ezekből a gyerekekből kis létszámú, korrekciós osztályokat kellene szervezni. Itt könnyen elsajátíthatnák a tananyagot, s egy év múltán beiratkozhatnának „normái” másodikba.

Fiatalok,

vakvágányon

Nap mint nap sokan keresik fel a tanácsadót Erről beszélnek a statisztikai mutatók is. Tavaly 387-en jelentkeztek, 180 egri és 205 vidéki. Érdekes az, hogy

az adott városban semmiféle katonai, vagy hadászati jelentőségű épület, gyár vagy alakulat nincs, s így mindkét fél köteles elkerülni azt. A támadó nem bombázhatja, s a birtokban tartó nem használhatja föl katonai célokra. Róma is ilyen nyílt város volt, ám ezt — mint annyi mást —, figyelmen kívül hagyták a fasiszták. A cselekmény, munkások, szökött katonák, kommunista értelmiségiek, becsületes papok, hősies küzdelmét mutatja be, azt a harcot, amelyet az olasz nép legjobbjai a fasiszták ellen vívtak. A közös ellenség elleni harcban eggyé válik a kommunista partizánvezető, Manfredi és Don Pietro, az egyszerű pap. Együtt harcolnak a Gestapo ellen és együtt is pusztulnak el. Roberto Rosselini 1942-től rendez önállóan, előtte végigjárta- a filmgyártás majd minden lépcsőfokát, volt technikus, vágó, asszisztens, forgatókönyvíró. Hazánkban az elmúlt években a Vanina Vanlni és a Roberto tábornok című filmjeit mutatták be. A fűm érdekessége még, hogy az egyik tró Federico Fellini volt. Á főszerepekben Aldo Fabrizit, (Don Pietro) —, magyar hangja (Szabó Ottó). Anna Magnanit (Gina — maqyar hangja Czigány Judit) és Marcel Paglierot (Manfredi — magyar hangja Versenyt László) láthatjuk, (KS)

fe!efí

többségükben fiuk, mert úgy tűnik: ők a nehezebben irányíthatók.

— Vakvágányra jutott sorsok kerülnek hozzánk, olyaa fiatalok, akikkel nem bírnak szüleik, tanáraik. Nekünk fel kell térképeznünk az egyéniség, a karakter ösz- szetevőit, megtalálni a torzulások okát, mert csak így lehet, így tudunk gyógymódot javasolni, tanácsokat adni. Az okok? Legtöbbször a rendezetlen családi élet, a szülők torzsalkodása, az apa alkoholizmusa. a gyermek magárahagyottsága, a nevelési érdektelenség — összegez Varga Lászlóné.

Íme egy jellegzetes eset, Novák Béláné tolmácsolásában:

— A kilencéves kislány lopott otthonról és az iskolából, rendszeresen csavargóit, a figyelmeztető szóra sem az iskolában, sem a cáaiádi körben nem hallgatott. Külsőre minden rendben volt, jól kereső, intelligens szülők neveitek, külön szobája volt, teljesítettéig legextrább kívánságait is. A sokrétű vizsgálat, majd az azt követő konzílium kiderítette a tudat alatti motívumot. A gyerek ötéves volt* amikor anyja másodszorra is férjhez ment. s ezután kevesebbet beszelt, törődött vele. A kislány ezért mindenáron észre kívánta vétetni magát, ezért feltűnőskö- dött, szomjúhozva a kötődést. A szülők megértették a szituációt, azt, hogy a kiút elsősorban rajtuk múlik.

Biztató

kontrollvizsgálatok

A tanácsadó az ország egyik első ilyen intézménye, 1959 óta fogadja a pácienseket, azokat, akiket az iskolák, óvodák utalnak be, s azokat akiket szüleik hoznak, tanácsot kérve, segítséget várva. A tizenöt év mérlege biztató. Erről beszél a gazdag adattár s ezt igazolják a helyes útra vezérelt sorsok is.

— A siker elsősorban a szülők megértésén múlik, ha ők megfogadják javaslatainkat, s következetesen végre is hajtják azokat, akkor nem marad el a várt eredmény. Erről győznek meg a rendszeres kontrollvizsgálatok. Az elmúlt évben 112 gyerek járt rendszeresen hozzánk. Ellenőriztük fejlődésüket, elbeszélgettünk a szülőkkel, egyszóval nyomon követtük az egyéniség-, a karakterformálódást. Jó érzés látni a fokozatos „gyógyulást” — beszél a sajátos hivatás szépségéről a vezetőnő.

Igen, a tanácsadó nem ígér csodát, de biztató, hogy munkatársai hisznek abban, hogy a legválságosabb helyzetből is van kiút...

Pécsi István

t/WVWW VVWWWWNAWVVVSAAlVW»

$züts faszió *

6.

Csípője azóta tettebb lett, de a járása még mindig a macskáé. Szinte sütött a közelsége, amikor a vállához értem.

— Mióta vagy a felesége?

— kérdeztem.

— Nem mindegy neked?!

— húzódozott el tőlem. Ráismertem ingert keltő modorára, mely egyszerre vonzotta és taszította az embert.

— tjgy látszik, neked sem mindegy — mondtam.

— Miért? — nézett rám őszinte csodálkozással.

— Máskülönben nem kellett volna bemutatkoznod

— mondtam.

OiSi

1974. február 17=, vasarnap

Elfehéredett az arca. Tudtam, hogy szavakat keres, minél tüskésebbeket. Nem kellett sokáig keresnie.

— Semmit sem változtál — mondta —, épp olyan öntelt vagy, mint voltál.

Sarkon fordult es otthagyott

Nagy lett már addigra a sürgés-forgás. Egymás után érkeztek a tröszt kocsijai, a járástól tűzoltóautók jöttek, számítva minden eshetőségre, később láttam visszatérni a mentőkocsit is. Volt tudniillik egy sürgető , feladat, aminek végrehajtása nem kis veszéllyel járt. Meg kellett menteni a berendezést, a gépeket, le kellett szerelni legalább az értékesebbjét.

Ne is mondjam, hogy a feladatot az apostolok vállalták! Kelemen már a nevemet. kiáltozva keresett,

Egy percet sem késlekedhettünk.

Tudja, ahogy megközelítettük a fúrótornyot, gumicsizmában és vízhatatlan köpenyben, fejünkön b<v nyászsisakkal, egyszerre

meghűlt bennünk a vér. Pedig a torony aljában, ugyancsak forró volt a levegő, a feltörő víztől is, meg a látványtól is! Micsoda erő szabadult ki a kezünk közül, atyaúristen! Állandóan úgy éreztük, hogy a következő pillanatban 6zétveti az egész tornyot, a föld megnyílik alattunk, s mindenestől elnyel bennünket. A cső sirt a nagy erőfeszítésben, de nem engedett. Elképzelheti, milyen munkát végeztünk mi ott. Nem részletezem, ezt nyilván elmondták magának.

Én azt akarom elmondani, hogy bennem mi ment végbe attól kezdve. Akár hiszi, akár nem: a legfeszültebb pillanatokban, amikor minden kis mozdulatra ügyelni kellett, amikor már nem tudtuk, hogy a forró szeny- nyes lé, vagy az izzadság marja az arcunkat, — bennem altkor is folyton a feltámadt emlékek kavarogtak.

Zsuzsával a kollégiumban ismerkedtem meg. Odahaza egyetlen gyerek voltam, anyám szülésznő, és mindenáron. orvost akart belőlem nevelni, de nem vettél; fel az egyetemre, hat addig járt

Ponciustól Pilátusig, amíg az ápolóképzőre sikerült bejutnom. így kerültem a kollégiumba. Anyámnak az volt a terve, hogy utána újra nekiugraszt az egyetemnek, a képzőről talán majd siekere- sebben. Nekem semmi tervem sem volt. Orvos szívesen lettem volna, de alapjában véve nekem mindegy volt, hogy mit fogok csinálni. Jól akartam élni.

A kollégiumban csak a hálószobákat különítették el, egyébként egész nap együtt lehettünk a lányokkal. Ott vettem észre először, hogy én milyen „jó vagyok” a lányoknál.

Zsuzsa sem mutatkozott kivételnek. Ügy csüngött rajtam esténként a klubban, mintha a bálványa lennék. Pedig többet tudott nálam, vagyis őszintébben igyekezett tanulni. De talán épp az én könnyedségemet szomjazta. Nehéz bor szódát kíván. Zsuzsa árvalány volt, úgy küzdötte fel magát az ápp- lónőképzőig, s állandóan tele volt aggodalommal. Vérévé vált a szorgalom, a többre törekvés. Gondolom, jólesett neki egy kicsit lazítani velem. Már az első hetekben igen jóba lettünk. Hanem jóba lettem én ott másokkal is, és ahol sokan kínálkoznának, ott egyvalakivel nehéz kezdeni valamit. Én hat azok közé soroltam Zsuzsát, akikről azt tartottam, hogy csak az alkalom hiányzik hozzájuk.

Félre ne értsen! Nem olcsó kalandokkal akarom én itt úntatni. Azt akarom, hogy megértse: milyen emlékekből táplálkozott az az érzés, amely ott a fúrótorony aljában feltört belőlem. Olyan messziről tört fel és olyan erővel, akárcsak a föld mélyéből a forró víz. Sötétedésig dolgoztunk annak a forró víznek a zuhata- gában. Sikerült a legfontosabb alkatrészeket leszerelnünk. Nagy értékeket mentettünk meg ezzel, csakhogy az igazi érték, a gáz továbbra is szabadon szökött a levegőbe, a szennyes lével együtt.

Látja, a természet Is néha mennyire könnyelmű!

No, szóval, bealkonyodott már, amikor elvonultunk a fúrótorony alól. Elképzelheti, milyen látványt nyújtottunk. A libalegelőn úgy vettek körül bennünket, mintha egyenest a pokolból jöttünk volna.

— Mosakodjanak le! — mondta a tröszt főmérnöke.

— Nem sok értelme lesz — mondta a harmadik bri- gadérős. — Amott sem járnak különbül.

Az időközben összesereg- lett harmadik brigád ugyanis csatlakozva az elsőhöz, már ásta a csatornát. Mert

csatornát kellett ásni. A víz

hihetetlen gyorsasággal gyü- lemlett a bakhátak között,« elsősorban a faluszéli házakat fenyegette, de félő volt, hogy az országutat is átlépi, elönti a legelőt, s onnan megintcsak veszélyezteti a falut. Mégelőbb, persze, a mi felvonulási terepünket. Mindenképpen el kellett vezetni, hiszen mindenképpen nehezítette a fúrótorony megközelítését.

A libalegelőn túl nemrég építettek egy csatornát, a belvizek lacsapolására, abba szándékoztuk kötni a mi csatornánkat, amit ilyenformán a legelőn keresztül kellett megásni. Az országút átvágása csak a legvégén következhetett. A kocsik úgy sorakoztak a legelőn, hogy reflektorfényükben egész éjszaka dolgozhassunk. Az ellenségemnek se kívánnám azt az éjszakát.

— Legalább fújják lei magukat! — mondta a főmérnök. Jól tudta, mit végeztünk mi ott a fúrótorony aljában.

De le se mosakodtunk, ki se fújtuk magunkat. Hogyan is tehettek volna ilyet az apostolok?! Azonnal folytattuk a munkát, csak most csákánnyal, lapáttal. Közben azonban történt valami.

.... (Folytatjuk)

I