Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-17 / 40. szám

Á döntést hozó látóhatára C aj no«, mind annyian ^ szép számmal isme­rünk példákat, amikor nem tudja a jobb kéz, mit csi­nál a bal. A lepcsőház nél­kül felépített lakóház legen­dáját lassan belepi a fele­dés pora, de mi tagadás — s nem ok, alap nélkül — új legendák születnek. A vá­rosról, ahol az átépített fő­úton csak jókora késéssel in­dulhatott meg a forgalom, mert az illetékes ügyintéző elfelejtette megrendelni a közlekedésirányító lámpákat. Az új gyárról, ahol hónapo­kig több volt az áramszünet,! mint a munka, mivel a vil­lamos vezetékek cseréje va­lahogy kifelejtődött a szá­mításokból. A lakóházról — tessék csak figyelni, még mindig a lakóházról —, amely hónapok óta készen áll, mégsem találni lelket sem benne. „Csak” a gáz­vezeték bekapcsolását nem rendelték meg, „csak” —egy másiknál — a hőtermelő kazánok ellenőrző műszerei­nek leszállítására kell várai. Azokat ugyanis a műszaki átadásig (!) senki sem hiá­nyolta. Dönteni: felelősség. Köz­hely, annyiszor elhangzik, Az már kevésbé, hogy a dön­tés még valami: a teendők láncszemeinek erős össze­kapcsolása. Mert ha egy is árván, társ nélkül marad, lánc-e a íánc? Tarthat-e, foghat-e bármit, összeköthe­ti-e a tegnapi teendőket a maiakkal, a holnapiakkal? Idén — hogy majd’ mind- annyiunkat érintő példával éljünk —- a 360 millió utas, a 122 millió tonna áru el­szállításának zavartalansága érdekében a vasút egyebek között 300 kilométer vágányt cserél ki, újabb integra-do- minó biztosítóberendezéseket helyez üzembe Ne legyünk rosszmáj úak, s előbbi példá­inkon felbuzdulva nehogy azt kérdjük, vajon megren­delték-e ... Azt azonban már kérdezhetjük, azaz sor­ra vehetjük, hogy az egy­szerű döntés — a vágányok cseréje — sok egyéb más mellett feltételezi: lesz elég cement a betonaljzat készí­téséhez, gyártókapacitás a sínszálak előállításához, meg­határozott nagyságú zúzott kő az ágyazathoz... Tetszés szerint, minden népgazdasági területről bő­víthető, formálható a fölraj­zolt kép, s színeit az teszi erőteljessé, a társadalom számára fontossá, hogy idén — az éves terv előirányza­tai szerint — 117—118 mil­liárd forintot használhatnak fel az országban beruházá­sokra. S akkor ez még csak egyetlen feladatcsoport! Persze, vannak rutinbeen- dők, szokványdöntések. Meg­hozataluk a kipróbált gya­korlatra, a jól bevált ha­gyományokra támaszkodik, s ilyen döntéseket naponta tu­catjával hoznak művezetők és vezérigazgatók, termelő­szövetkezeti elnökök, építés- vezetők. De talán sűrűn ép­pen ez, a megszokottság okozza, hogy ami új, a szok­ványostól eltérő, az átlagos­nál bonyolultabb azaz is­meretlen tényezőkkel tűz­delt, terhelt, arra sem jut több, csak átlagos, a rutin által érzéketlenné tett fi­gyelem. Mert lám mennyi galibát okozott a meglevő tüzelő­olaj és a meg nem levő szál­lítóeszközök — tankautók — konfliktusa. Vagy az, hogy a vállalatok némelyike tárt karokkal várta, fogadta a számítógépet — vagy várja most —, de közben elsik­kadtak az illő fogadtatást megelőző tennivalók, az elemzés, a számítógépes irá­nyításra kijelölt területek fölkészítése, a készletgaz­dálkodás, bérszámfejtés gépi adatfeldolgozásra való át' szervezése... Bárhová nyúl­junk, tekintsünk is, azt ta­pintjuk ki, azt látjuk, hogy1 a döntést hozó látóhatárá­nak tágnak, minden lénye­ges tényezőt befogónak kell lennie, mert máskülönben egy-egy elhanyagolt, kifelej tett rész miatt az egész ke­rül veszélybe. S itt válik közüggyé, az általános poli­tikai közérzet alakítójává az emberi, vállalati, gyári mu­lasztás, itt lép túl az érin­tett cég irodáinak, üzemei­nek falain. A gazdasági döntés ugyan­is legtöbbször elválasztha­tatlan bizonyos politikai, közhangulati következmé­nyektől. Az útépítésnél, a középület falainak fölhúzá­sánál, az új üzem beruházá­sánál elkövetett baklövés közvetlen döreje sokak fü­lébe eljut, s léghullámai még többek fülét sértik. Az el­hamarkodott, kellő körülte­kintés nélkül hozott dönté­sek anyagi és erkölcsi kár­ral járnak, s ezt a kárt a közös pénztár fizeti. Ha elő­zetesen nem vették sorra a lehetséges közrejátszó ténye­zőket, akkor utólag sokkal nehezebb a jóvátétel, idő­ben, pénzben, energiában a szükségesnél esetleg sokkal nagyobb a ráfordítás. A úgy su­ter­n önteni felelősség, döntést hozó könnyíthet e felelősség lyán, olykor nyomasztó hén, hogy az előkészítés ide­jén nyitott szemmel, füllel fogadja a véleményeket, a javaslatokat, a megoldási változatokat, ha földolgoz, mérlegel minden, a döntés­sel összefüggő, a megalapo­zott döntésben nélkülözhe­tetlen ismeretet. Mészáros Ottó Uj szénmező A Tatabányai Szénbányá­szati Tröszt csordakúti bá­nyaüzemében tavaly április­ban kezdték a tárna kihaj­tását. A kedvező geológiai viszonyok és az áldozatkész munka eredményeként « magyar bányászat történeté­ben rekordidő alatt egy hő­nap múlva már szenet adott az új üzem és 1973 végén megkezdődhetett a kísérleti jellegű frontfejtés is. A jó minőségű, 5500 kalóriás sze­net adó bányaüzem szénva- gyona mintegy 3,5 millió tonna. Az idén 230—240 ezer tonna szenet ad az új bá­nya. (MTI foto—Fényes Tamás felv.) Zárszámadásokról jelentiük: ftz aszály ellenére is nőtt a jövedelem a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz-ben A Tsz gyöngyösi Mátra Kincse tegnap délelőtt tartotta zárszámadó közgyűlését a főiskola aulájában, amelyen részt vett a többiek között Szurdi István, az MSZMP KB tagja, belkereskedelmi miniszter, Gyöngyös ország­gyűlési képviselője, Fekete Győr Endre, a megyei tanács elnöke, Klaisz Ferenc, a me­gyei pártbizottság osztályve­zetője, Vadász József, a vá­rosi pártbizottság első titká­ra és Berényi József, a vá­róéi tanács elnöke is. A tavalyi év eredményei­ről Visontai László tsz-elnök számolt be. A legfontosabb megállapítást azzal lehet ösz- szegezni, hogy a rossz idő­járás ellenére is nőtt a ter­melőszövetkezeti tagok jöve­delme. Főként a szántóföldi növények sínylették meg az asztályt, bár a kalászosok átlaga jónak mondható. Az Talpra áll-e az egeresed termelőszövetkezet ? Csak ül szellemmel, isi alapokon lehet EGERCSEHT, Szűcs, Be- kölce termelőszövetkezeted­nek egyesülésével 1970-beo jött létre az Alkotmány Termelőszövetkezet A há­rom kisebb szövetkezetből született, mintegy 2300 hek­táros gazdaság eddigi törté­nete nem túl sok ered­ményről tanúskodhat, gon­dokról, bajokról annaJ bő­vebben szólhatna a krónika. Az amúgy is gyenge földte­rületekkel rendelkező ked­vezőtlen adottságok közepet­te gazdálkodó szövetkezet helyzetét nem csupán az ég­hajlati, földrajzi, közgazda- sági tényezők nehezítették, hanem a gyenge, rapszódi- kus vezetés, a vezetők kö­zötti ellentét, a laza munka- fegyelem és így tovább. Az együttes gazdálkodása nem­hogy évről évre jobb ered­ményeket szült volna, ha­nem éppen fordítva, a' szö­vetkezet helyzete a megala­kulás óta állandóan rom­lott. A mélypont a múlt esz­tendőben következett be. A szövetkezet vezetői a közel­múltban megtartott zárszám­adó közgyűlésen arról szá­molhattak be a tagságnak, hogy az 1973-as gazdasági évben 4,3 millió forintos alap- és mérleghiány kelet­kezett. Mindez egyenes kö­vetkezménye az elmúlt évek­ben folytatott „rablógazdál­kodásnak”. Hiszen a vezetők fő törekvése az volt, hogy mindenből minél gyorsabban pénzt hozzanak ki minden áron. Ezért fordult elő, hogy az erdészeti üzemág 3 mil­lió forintos kieséssel zárta az évet, hiszen a jó minő­ségű bükköt és tölgyet szin­te mind kivágták s mostan­ra csupán a jóval értéktele­nebb cser és akác maradt. Érthető, hogy így nem tud­ták „hozni” a tervezett nye­reséget. Ugyancsak a túlzott nyereséghajhászás következ­ménye az is, hogy a jelenle­gi 1800—2090 darabos anya­JúhállománybőJ csupán 800 az, amelyik a további tar­tásra alkalmas, mer!, az éven­kénti frissítést neun végezték el. A felelőtlen gazdálkodás következtében a gépek szin­te teljesen tönkrementek, olyan erőgepe is volt a szö­vetkezetnek, melynek csu­pán az alváza maradt meg a négy kerékkel. A műszaki szemlékre, vizsgákra szinte sohasem került sor, ennek következtében a rendőrség majdnem valamennyi teher­autó és erőgép rendszámát bevonta. Olyan vállalkozá­sokra is sor került, amelye­ket aligha lehet magyarázni. A szövetkezet a múlt évben például elvállalta az egri tanárképző főiskola díszter­mének parkettázását, több, mint kétszázezer forintért Munkájuk során azonban nedves parkettákat használ­tak —. s most az egész anyag és munkadíjat vissza kell fizetniük. Hatezer darabnyi — selejt — felmosófa ma i* a gazdaság raktárában ár­válkodik. A szövetkezet a BUBIV vállalatnak bizonyos bútoralkatrészeket szállított — használhatatlan minőség­ben — s a minőségi kifogás 80 ezer forint. A gazdaság a faszénégetéssel is megpró­bálkozott — eredménytele­nül. A Lignimpex külkeres­kedelmi vállalat szállított a csomagoláshoz papírzacskó­kat, de a helytelen tárolás miatt 20 ezer forintos kár keletkezett. DE NEM CSUPÁN a mel­léküzemági tevékenységgel volt baj. hanem másutt is. A szövetkezetben mintegy 140 hektáron termeltek bú­zát — hektáronként 7 má­zsás (nem elírás!) termésát­laggal. A tervezett 14 má­zsás átlagnak igy csak a fe­le lett meg, a kiesés több százezer forint. Ráfizetésnek bizonyult a szarvasmarha­ágazat is. Egy liter tejet R.8 forintért állított alő a gaz­daság, az átvételi ár ugyan­akkor csak 5J. forint. A rapszódikus, felelőtlen Irányítás, a vezetésben! el­lentét s a rendkívül laza munkafegyelem következté­ben a gazdaság tehát ká­tyúba került. Éppen ezért került sor a múlt ev novem­berében Juhász. János elnök visszahívására — ellene je­lenleg rendőrségi eljárás fo­lyik — s helyette a közös gazdasag tagsága Ludanyi Endrét választotta meg írj elnöknek. . AZ ÜJ ELNÖK munkáját értékelni, elbírálni néhány hónap alapján természetesen még nem lehet Annyi tény, hogy nagy energiával látott munkához s bizonyos kez­deti eredmények vannak is már. A teljesen „lerobbant” gépállomány felfrissitésére részben sor került s jelenleg a szakembergárda kialakítá­sa folyik. A közeljövőben Simongáti Endre személyé­ben új főmezőgazdász veszi át a szakmai tevékenység irányítását. Az állattenyész­tést máris szakképzett agro- nómus irányítja, és sor ke­rül új gépészmérnök és er­dőmérnök alkalmazására is. Az egyik alapvető cél, a szakmai irányítás alapos megjavítása, úgy látszik kel­lő úton halad. Természetesen sor kerül a gazdálkodás szerkezetének kiigazítására is. A közeljö­vőben szanálási bizottság vizsgálja meg a szövetkezet jelenleg meglehetősen bonyo­lult ügyeit, s javaslatot is tesz arra, hogy miképpen, milyen módon lehet és kell rendbehozni a gazdálkodást. Pozitív az is, hogy rövide­sen ■ sor kerül a szövetkezet új vezetőségének megválasz­tására s remélhetően ők jobban ellátják majd felada­tukat, mint elődjeik. Mint említettük, a szanálási bi­zottság javaslatokat tesz a szövetkezetnek a gazdálko­dás megszilárdítására. Any- nyi azonban máris látható, hogy a növénytermesztés­ben rendet szükséges terem­teni, hiszen a holdankénti 4 mázsás búzahozamon nem csupán lehet, de szükséges is emelni. A szövetkezet el­nöke szerint továbbra is ér­demes a melléküzemági te­vékenységekkel foglalkozni — ésszerű keretek között. Bizonyos szerkezeti változ­tatások az állattenyésztés­ben is indokoltnak' látsza­nak. A gazdaságtalan szarvasmarha-tenyésztés he­lyett a juhászatra érdeme­sebb a nagyobb gondot for­dítani, s van olyan, elkép­zelés is, hogy kisebb liba­tenyészetet is létesítenek a gazdaságban. A tervek természetesen és érthető módon szerények. Hiszen egyrészt még nem történt meg a szanálási bi­zottság állásfoglalása, más­részt pedig nem egy nagy horderejű beruházásró] kell dönteni, hanem arról, hogy miképpen lehet a szövetke­zetben a dolgokat egyáltalán rendes mederbe terelni. A munka tehát nagy figyelmet és türelmet igényel. AZ ÜJ VEZETŐKTŐL, szakemberektől senki sem Vár csodát, rövid idő alatt hatalmas eredményeket. A szövetkezet tagsága azzal is tisztában van, hogy a szö­vetkezet gyenge adottságok közepette tevékenykedik. Vi­szont jogos az az elvárás, hogy végre mindenki vonja le a megfelelő következteté­seket, s a tagok, vezetők azon dolgozzanak, hogy job­ban boldoguljon a közel 160 főt számláló közösség. A talpraálláshoz viszont az is szükséges, hogy az illetékes szervek az eddiginél jobban támogassák a szövetkezetei Kapusi Levente állattenyésztésben a markazi Mátra Völgye Tsz-szel közö­sen üzemeltetett sertéstelep jobb eredményt mutatott ta­valy, mint amennyit vártak. Nemcsak a hízott sertések értékesítésének mennyisége lett nagyobb a tervezettnél, hanem a hizlalási idő és en­nek folytán a takarmányfel- használás is csökkent. Baromfiból ötezres tojóál­lományt állítottak be, ami­nek évi, több mint egymil­liós tojáshozamát jónak mi­nősíthetjük, de emellett még tizenötezer pecsenyecsibét is értékesítettek. A legfonto­sabb üzemág a szőlészet. Több mint 300 hektárnyi te­rületen díszlik a szőlő. A szüret ezer mázsával nyúj­tott több termést, mint amennyire számítottak. A kertészet a város lakosságá­nak áruellátására fordít nagy gondot, de jelentős mennyiségű zöldségfélét szál­lítanak a konzei-vgyár ré­szére. A ládahiány miatt azonban a termés egy részét nem tudtak értékesíteni. Az egy napra jutó munka- díj 121 forint lett, az egy dolgozóra jutó éves jövede­lem pedig 27 836 forint, több mint kétszáz forinttal maga­sabb az előirányzottnál. Rossz kezdet, jó befejezés I arnazsadáuv ban Az év elején aligha gon­dolta valaki Tarnazsadány- ban, hogy eredményekről be­szélhetnek majd a zárszám­adó közgyűlésen. Pedig így történt. Ezért is volt jó a hangulat tegnap délelőtt a községi művelődési otthon­ban megtartott zárszámadó közgyűlésen, amelyen a ven­dégek között helyet foglalt Sramkó László, a hevesi já­rási pártbizottság első titká­ra és Hever Lajos ország­gyűlési képviselő is. A vezetőség beszámolóját Urbán Zoltán tsz-elnök is­mertette. Emlékeztetett ar­ra, hogy tavaly mindjárt az első hónapokban a száj- és körömfájás okozott nagy gondot, majd az aszály és a vihar mellett az állati kárte­vők is megtizedelték a szán­tóföldi terményeket és vető­magvakat. Voltak jókora te­rületek, amelyeken ki kellett szántani az elfagyott növé­nyeket. Az intézkedési terv­ben rögzítették az elképzelé­seiket a hiányok pótlásáról. Az itt meghatározott erőfe­szítéseknek a nyomán a ka­lászosok jó, a kukorica pedig egészen meglepő termést ho­zott. Az állattenyésztés is utolérte magát az év végére, a kiegészítő üzemág pedig jelentős nyereséget hozott. Nemcsak a több milliós alap- hiányt tudták kiegyenlíteni, de még kölcsönt sem kellett igénybe venniök ahhoz, hogy most a szövetkezeti ered­ményt hatmillió forintban rögzíthessék. Most is kide­rült, hogy az emberi akarat, az összefogás úrrá tud len­ni a nehézségeken. Az út, amit két év alatt megtettek a zsadányiak, nagyon nagy, hiszen a sok milliós alap­hiánytól eljutottak a sok mil­liós nyereségig, saját ere­jükre építve. Ahogy felszóla­lásában Sramkó László is említette, erre büszkék le­hetnek az Egyetértés Tsz tagjai. Egyben arra is inti őket a saját példájuk, hogy a további még kiterjedtebb összefogást szorgalmazzák. Megerősödött bizalom Csáuvban Ismét megnőtt a bizalom a közös gazdaság, a Búzakalász Termelőszövetkezet iránt Csányban. Ezt nemcsak a szanálást követő 1973-as esz­tendő termési sikerei iga­zolják, hanem az is, hogy a szombati zárszámadáson Tóth Péter elnök 40 új tag felvé­telét jelentette be a részve­vőknek. Pedig, ha közelebb­ről nézzük az üzemágak te­vékenységét, nem volt lako­dalmi menet a lezárt eszten­dő. A szárazságon kívül a ta­laj-előkészítés hiányosságai gátolták a jobb eredménye­ket, s gyakorlatilag az el­múlt évben kellett-megvetni a szakosított szarvasmarha­telep alapjait is, amire 19 millió forintot áldoztak. A háromezer hektáros gaz­daság összes termelési érté­ke egyébként meghaladta a 37 millió forintot, s az 1973- as esztendő végén már fél­millióval növelni tudták biz­tonsági- alapjukat is. Az egy főre eső évi átlagjövedelem 22 ezer forint, ami 10 százalé­kos növekedés a korábbi év­hez viszonyítva. Gond, fel­adat még a takarmánybázis megteremtése, s az ezzel ösz- széfüggö gépesítés. Erre fi­gyelmeztetett felszólalásában Tiliczki József, a terület, or­szággyűlési képviselője is. Dupla <eri«<Miozan» Noszva ód Három éve még két és fél­millió forint veszteséggel zárt a noszvaji Uj Élet Ter­melőszövetkezet is. Azóta azonban sok jelentős változás ment végbe a gazdaságban. Üj vezetők vették kézbe az irányítást, s új technológiá­kat alkalmaztak. Ennek tud­ható, hogy például a kalá­szosok korábbi 9—10 mázsás átlaghozama 1973-ban 25—26 ^mázsára emelkedett hektá­ronként, a kukoricaföldről 36 mázsás termést, szőlőjükből pedig átlagosan 70 mázsa ho­zamot takarítottak be. Mint Csufor Béla elnöki beszámolójából megtudtuk, a csanyiakhoz hasonlóan meg­tették a kezdő lépéseket Noszva jón is, a szarvasmar­haprogram kibontakoztatásá­ra. összesen hétmillió fo­rintot irányozva elő e célra. A gazdaság megnőtt ere­jét igazolja továbbá, hogy halmozott termelési értékük a korábbi nyolcmillióról 18 millió forintra emelkedett s egyik évről a másikra ’l9 ezer forint helyett 23 ezret fizettek ki évi átlagjövede­lemként 130 dolgozó tagjuk* nak. cMMMMO A*é*. TAliíílá* vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents