Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-17 / 40. szám
Á döntést hozó látóhatára C aj no«, mind annyian ^ szép számmal ismerünk példákat, amikor nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. A lepcsőház nélkül felépített lakóház legendáját lassan belepi a feledés pora, de mi tagadás — s nem ok, alap nélkül — új legendák születnek. A városról, ahol az átépített főúton csak jókora késéssel indulhatott meg a forgalom, mert az illetékes ügyintéző elfelejtette megrendelni a közlekedésirányító lámpákat. Az új gyárról, ahol hónapokig több volt az áramszünet,! mint a munka, mivel a villamos vezetékek cseréje valahogy kifelejtődött a számításokból. A lakóházról — tessék csak figyelni, még mindig a lakóházról —, amely hónapok óta készen áll, mégsem találni lelket sem benne. „Csak” a gázvezeték bekapcsolását nem rendelték meg, „csak” —egy másiknál — a hőtermelő kazánok ellenőrző műszereinek leszállítására kell várai. Azokat ugyanis a műszaki átadásig (!) senki sem hiányolta. Dönteni: felelősség. Közhely, annyiszor elhangzik, Az már kevésbé, hogy a döntés még valami: a teendők láncszemeinek erős összekapcsolása. Mert ha egy is árván, társ nélkül marad, lánc-e a íánc? Tarthat-e, foghat-e bármit, összekötheti-e a tegnapi teendőket a maiakkal, a holnapiakkal? Idén — hogy majd’ mind- annyiunkat érintő példával éljünk —- a 360 millió utas, a 122 millió tonna áru elszállításának zavartalansága érdekében a vasút egyebek között 300 kilométer vágányt cserél ki, újabb integra-do- minó biztosítóberendezéseket helyez üzembe Ne legyünk rosszmáj úak, s előbbi példáinkon felbuzdulva nehogy azt kérdjük, vajon megrendelték-e ... Azt azonban már kérdezhetjük, azaz sorra vehetjük, hogy az egyszerű döntés — a vágányok cseréje — sok egyéb más mellett feltételezi: lesz elég cement a betonaljzat készítéséhez, gyártókapacitás a sínszálak előállításához, meghatározott nagyságú zúzott kő az ágyazathoz... Tetszés szerint, minden népgazdasági területről bővíthető, formálható a fölrajzolt kép, s színeit az teszi erőteljessé, a társadalom számára fontossá, hogy idén — az éves terv előirányzatai szerint — 117—118 milliárd forintot használhatnak fel az országban beruházásokra. S akkor ez még csak egyetlen feladatcsoport! Persze, vannak rutinbeen- dők, szokványdöntések. Meghozataluk a kipróbált gyakorlatra, a jól bevált hagyományokra támaszkodik, s ilyen döntéseket naponta tucatjával hoznak művezetők és vezérigazgatók, termelőszövetkezeti elnökök, építés- vezetők. De talán sűrűn éppen ez, a megszokottság okozza, hogy ami új, a szokványostól eltérő, az átlagosnál bonyolultabb azaz ismeretlen tényezőkkel tűzdelt, terhelt, arra sem jut több, csak átlagos, a rutin által érzéketlenné tett figyelem. Mert lám mennyi galibát okozott a meglevő tüzelőolaj és a meg nem levő szállítóeszközök — tankautók — konfliktusa. Vagy az, hogy a vállalatok némelyike tárt karokkal várta, fogadta a számítógépet — vagy várja most —, de közben elsikkadtak az illő fogadtatást megelőző tennivalók, az elemzés, a számítógépes irányításra kijelölt területek fölkészítése, a készletgazdálkodás, bérszámfejtés gépi adatfeldolgozásra való át' szervezése... Bárhová nyúljunk, tekintsünk is, azt tapintjuk ki, azt látjuk, hogy1 a döntést hozó látóhatárának tágnak, minden lényeges tényezőt befogónak kell lennie, mert máskülönben egy-egy elhanyagolt, kifelej tett rész miatt az egész kerül veszélybe. S itt válik közüggyé, az általános politikai közérzet alakítójává az emberi, vállalati, gyári mulasztás, itt lép túl az érintett cég irodáinak, üzemeinek falain. A gazdasági döntés ugyanis legtöbbször elválaszthatatlan bizonyos politikai, közhangulati következményektől. Az útépítésnél, a középület falainak fölhúzásánál, az új üzem beruházásánál elkövetett baklövés közvetlen döreje sokak fülébe eljut, s léghullámai még többek fülét sértik. Az elhamarkodott, kellő körültekintés nélkül hozott döntések anyagi és erkölcsi kárral járnak, s ezt a kárt a közös pénztár fizeti. Ha előzetesen nem vették sorra a lehetséges közrejátszó tényezőket, akkor utólag sokkal nehezebb a jóvátétel, időben, pénzben, energiában a szükségesnél esetleg sokkal nagyobb a ráfordítás. A úgy sutern önteni felelősség, döntést hozó könnyíthet e felelősség lyán, olykor nyomasztó hén, hogy az előkészítés idején nyitott szemmel, füllel fogadja a véleményeket, a javaslatokat, a megoldási változatokat, ha földolgoz, mérlegel minden, a döntéssel összefüggő, a megalapozott döntésben nélkülözhetetlen ismeretet. Mészáros Ottó Uj szénmező A Tatabányai Szénbányászati Tröszt csordakúti bányaüzemében tavaly áprilisban kezdték a tárna kihajtását. A kedvező geológiai viszonyok és az áldozatkész munka eredményeként « magyar bányászat történetében rekordidő alatt egy hőnap múlva már szenet adott az új üzem és 1973 végén megkezdődhetett a kísérleti jellegű frontfejtés is. A jó minőségű, 5500 kalóriás szenet adó bányaüzem szénva- gyona mintegy 3,5 millió tonna. Az idén 230—240 ezer tonna szenet ad az új bánya. (MTI foto—Fényes Tamás felv.) Zárszámadásokról jelentiük: ftz aszály ellenére is nőtt a jövedelem a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz-ben A Tsz gyöngyösi Mátra Kincse tegnap délelőtt tartotta zárszámadó közgyűlését a főiskola aulájában, amelyen részt vett a többiek között Szurdi István, az MSZMP KB tagja, belkereskedelmi miniszter, Gyöngyös országgyűlési képviselője, Fekete Győr Endre, a megyei tanács elnöke, Klaisz Ferenc, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Vadász József, a városi pártbizottság első titkára és Berényi József, a váróéi tanács elnöke is. A tavalyi év eredményeiről Visontai László tsz-elnök számolt be. A legfontosabb megállapítást azzal lehet ösz- szegezni, hogy a rossz időjárás ellenére is nőtt a termelőszövetkezeti tagok jövedelme. Főként a szántóföldi növények sínylették meg az asztályt, bár a kalászosok átlaga jónak mondható. Az Talpra áll-e az egeresed termelőszövetkezet ? Csak ül szellemmel, isi alapokon lehet EGERCSEHT, Szűcs, Be- kölce termelőszövetkezetednek egyesülésével 1970-beo jött létre az Alkotmány Termelőszövetkezet A három kisebb szövetkezetből született, mintegy 2300 hektáros gazdaság eddigi története nem túl sok eredményről tanúskodhat, gondokról, bajokról annaJ bővebben szólhatna a krónika. Az amúgy is gyenge földterületekkel rendelkező kedvezőtlen adottságok közepette gazdálkodó szövetkezet helyzetét nem csupán az éghajlati, földrajzi, közgazda- sági tényezők nehezítették, hanem a gyenge, rapszódi- kus vezetés, a vezetők közötti ellentét, a laza munka- fegyelem és így tovább. Az együttes gazdálkodása nemhogy évről évre jobb eredményeket szült volna, hanem éppen fordítva, a' szövetkezet helyzete a megalakulás óta állandóan romlott. A mélypont a múlt esztendőben következett be. A szövetkezet vezetői a közelmúltban megtartott zárszámadó közgyűlésen arról számolhattak be a tagságnak, hogy az 1973-as gazdasági évben 4,3 millió forintos alap- és mérleghiány keletkezett. Mindez egyenes következménye az elmúlt években folytatott „rablógazdálkodásnak”. Hiszen a vezetők fő törekvése az volt, hogy mindenből minél gyorsabban pénzt hozzanak ki minden áron. Ezért fordult elő, hogy az erdészeti üzemág 3 millió forintos kieséssel zárta az évet, hiszen a jó minőségű bükköt és tölgyet szinte mind kivágták s mostanra csupán a jóval értéktelenebb cser és akác maradt. Érthető, hogy így nem tudták „hozni” a tervezett nyereséget. Ugyancsak a túlzott nyereséghajhászás következménye az is, hogy a jelenlegi 1800—2090 darabos anyaJúhállománybőJ csupán 800 az, amelyik a további tartásra alkalmas, mer!, az évenkénti frissítést neun végezték el. A felelőtlen gazdálkodás következtében a gépek szinte teljesen tönkrementek, olyan erőgepe is volt a szövetkezetnek, melynek csupán az alváza maradt meg a négy kerékkel. A műszaki szemlékre, vizsgákra szinte sohasem került sor, ennek következtében a rendőrség majdnem valamennyi teherautó és erőgép rendszámát bevonta. Olyan vállalkozásokra is sor került, amelyeket aligha lehet magyarázni. A szövetkezet a múlt évben például elvállalta az egri tanárképző főiskola dísztermének parkettázását, több, mint kétszázezer forintért Munkájuk során azonban nedves parkettákat használtak —. s most az egész anyag és munkadíjat vissza kell fizetniük. Hatezer darabnyi — selejt — felmosófa ma i* a gazdaság raktárában árválkodik. A szövetkezet a BUBIV vállalatnak bizonyos bútoralkatrészeket szállított — használhatatlan minőségben — s a minőségi kifogás 80 ezer forint. A gazdaság a faszénégetéssel is megpróbálkozott — eredménytelenül. A Lignimpex külkereskedelmi vállalat szállított a csomagoláshoz papírzacskókat, de a helytelen tárolás miatt 20 ezer forintos kár keletkezett. DE NEM CSUPÁN a melléküzemági tevékenységgel volt baj. hanem másutt is. A szövetkezetben mintegy 140 hektáron termeltek búzát — hektáronként 7 mázsás (nem elírás!) termésátlaggal. A tervezett 14 mázsás átlagnak igy csak a fele lett meg, a kiesés több százezer forint. Ráfizetésnek bizonyult a szarvasmarhaágazat is. Egy liter tejet R.8 forintért állított alő a gazdaság, az átvételi ár ugyanakkor csak 5J. forint. A rapszódikus, felelőtlen Irányítás, a vezetésben! ellentét s a rendkívül laza munkafegyelem következtében a gazdaság tehát kátyúba került. Éppen ezért került sor a múlt ev novemberében Juhász. János elnök visszahívására — ellene jelenleg rendőrségi eljárás folyik — s helyette a közös gazdasag tagsága Ludanyi Endrét választotta meg írj elnöknek. . AZ ÜJ ELNÖK munkáját értékelni, elbírálni néhány hónap alapján természetesen még nem lehet Annyi tény, hogy nagy energiával látott munkához s bizonyos kezdeti eredmények vannak is már. A teljesen „lerobbant” gépállomány felfrissitésére részben sor került s jelenleg a szakembergárda kialakítása folyik. A közeljövőben Simongáti Endre személyében új főmezőgazdász veszi át a szakmai tevékenység irányítását. Az állattenyésztést máris szakképzett agro- nómus irányítja, és sor kerül új gépészmérnök és erdőmérnök alkalmazására is. Az egyik alapvető cél, a szakmai irányítás alapos megjavítása, úgy látszik kellő úton halad. Természetesen sor kerül a gazdálkodás szerkezetének kiigazítására is. A közeljövőben szanálási bizottság vizsgálja meg a szövetkezet jelenleg meglehetősen bonyolult ügyeit, s javaslatot is tesz arra, hogy miképpen, milyen módon lehet és kell rendbehozni a gazdálkodást. Pozitív az is, hogy rövidesen ■ sor kerül a szövetkezet új vezetőségének megválasztására s remélhetően ők jobban ellátják majd feladatukat, mint elődjeik. Mint említettük, a szanálási bizottság javaslatokat tesz a szövetkezetnek a gazdálkodás megszilárdítására. Any- nyi azonban máris látható, hogy a növénytermesztésben rendet szükséges teremteni, hiszen a holdankénti 4 mázsás búzahozamon nem csupán lehet, de szükséges is emelni. A szövetkezet elnöke szerint továbbra is érdemes a melléküzemági tevékenységekkel foglalkozni — ésszerű keretek között. Bizonyos szerkezeti változtatások az állattenyésztésben is indokoltnak' látszanak. A gazdaságtalan szarvasmarha-tenyésztés helyett a juhászatra érdemesebb a nagyobb gondot fordítani, s van olyan, elképzelés is, hogy kisebb libatenyészetet is létesítenek a gazdaságban. A tervek természetesen és érthető módon szerények. Hiszen egyrészt még nem történt meg a szanálási bizottság állásfoglalása, másrészt pedig nem egy nagy horderejű beruházásró] kell dönteni, hanem arról, hogy miképpen lehet a szövetkezetben a dolgokat egyáltalán rendes mederbe terelni. A munka tehát nagy figyelmet és türelmet igényel. AZ ÜJ VEZETŐKTŐL, szakemberektől senki sem Vár csodát, rövid idő alatt hatalmas eredményeket. A szövetkezet tagsága azzal is tisztában van, hogy a szövetkezet gyenge adottságok közepette tevékenykedik. Viszont jogos az az elvárás, hogy végre mindenki vonja le a megfelelő következtetéseket, s a tagok, vezetők azon dolgozzanak, hogy jobban boldoguljon a közel 160 főt számláló közösség. A talpraálláshoz viszont az is szükséges, hogy az illetékes szervek az eddiginél jobban támogassák a szövetkezetei Kapusi Levente állattenyésztésben a markazi Mátra Völgye Tsz-szel közösen üzemeltetett sertéstelep jobb eredményt mutatott tavaly, mint amennyit vártak. Nemcsak a hízott sertések értékesítésének mennyisége lett nagyobb a tervezettnél, hanem a hizlalási idő és ennek folytán a takarmányfel- használás is csökkent. Baromfiból ötezres tojóállományt állítottak be, aminek évi, több mint egymilliós tojáshozamát jónak minősíthetjük, de emellett még tizenötezer pecsenyecsibét is értékesítettek. A legfontosabb üzemág a szőlészet. Több mint 300 hektárnyi területen díszlik a szőlő. A szüret ezer mázsával nyújtott több termést, mint amennyire számítottak. A kertészet a város lakosságának áruellátására fordít nagy gondot, de jelentős mennyiségű zöldségfélét szállítanak a konzei-vgyár részére. A ládahiány miatt azonban a termés egy részét nem tudtak értékesíteni. Az egy napra jutó munka- díj 121 forint lett, az egy dolgozóra jutó éves jövedelem pedig 27 836 forint, több mint kétszáz forinttal magasabb az előirányzottnál. Rossz kezdet, jó befejezés I arnazsadáuv ban Az év elején aligha gondolta valaki Tarnazsadány- ban, hogy eredményekről beszélhetnek majd a zárszámadó közgyűlésen. Pedig így történt. Ezért is volt jó a hangulat tegnap délelőtt a községi művelődési otthonban megtartott zárszámadó közgyűlésen, amelyen a vendégek között helyet foglalt Sramkó László, a hevesi járási pártbizottság első titkára és Hever Lajos országgyűlési képviselő is. A vezetőség beszámolóját Urbán Zoltán tsz-elnök ismertette. Emlékeztetett arra, hogy tavaly mindjárt az első hónapokban a száj- és körömfájás okozott nagy gondot, majd az aszály és a vihar mellett az állati kártevők is megtizedelték a szántóföldi terményeket és vetőmagvakat. Voltak jókora területek, amelyeken ki kellett szántani az elfagyott növényeket. Az intézkedési tervben rögzítették az elképzeléseiket a hiányok pótlásáról. Az itt meghatározott erőfeszítéseknek a nyomán a kalászosok jó, a kukorica pedig egészen meglepő termést hozott. Az állattenyésztés is utolérte magát az év végére, a kiegészítő üzemág pedig jelentős nyereséget hozott. Nemcsak a több milliós alap- hiányt tudták kiegyenlíteni, de még kölcsönt sem kellett igénybe venniök ahhoz, hogy most a szövetkezeti eredményt hatmillió forintban rögzíthessék. Most is kiderült, hogy az emberi akarat, az összefogás úrrá tud lenni a nehézségeken. Az út, amit két év alatt megtettek a zsadányiak, nagyon nagy, hiszen a sok milliós alaphiánytól eljutottak a sok milliós nyereségig, saját erejükre építve. Ahogy felszólalásában Sramkó László is említette, erre büszkék lehetnek az Egyetértés Tsz tagjai. Egyben arra is inti őket a saját példájuk, hogy a további még kiterjedtebb összefogást szorgalmazzák. Megerősödött bizalom Csáuvban Ismét megnőtt a bizalom a közös gazdaság, a Búzakalász Termelőszövetkezet iránt Csányban. Ezt nemcsak a szanálást követő 1973-as esztendő termési sikerei igazolják, hanem az is, hogy a szombati zárszámadáson Tóth Péter elnök 40 új tag felvételét jelentette be a részvevőknek. Pedig, ha közelebbről nézzük az üzemágak tevékenységét, nem volt lakodalmi menet a lezárt esztendő. A szárazságon kívül a talaj-előkészítés hiányosságai gátolták a jobb eredményeket, s gyakorlatilag az elmúlt évben kellett-megvetni a szakosított szarvasmarhatelep alapjait is, amire 19 millió forintot áldoztak. A háromezer hektáros gazdaság összes termelési értéke egyébként meghaladta a 37 millió forintot, s az 1973- as esztendő végén már félmillióval növelni tudták biztonsági- alapjukat is. Az egy főre eső évi átlagjövedelem 22 ezer forint, ami 10 százalékos növekedés a korábbi évhez viszonyítva. Gond, feladat még a takarmánybázis megteremtése, s az ezzel ösz- széfüggö gépesítés. Erre figyelmeztetett felszólalásában Tiliczki József, a terület, országgyűlési képviselője is. Dupla <eri«<Miozan» Noszva ód Három éve még két és félmillió forint veszteséggel zárt a noszvaji Uj Élet Termelőszövetkezet is. Azóta azonban sok jelentős változás ment végbe a gazdaságban. Üj vezetők vették kézbe az irányítást, s új technológiákat alkalmaztak. Ennek tudható, hogy például a kalászosok korábbi 9—10 mázsás átlaghozama 1973-ban 25—26 ^mázsára emelkedett hektáronként, a kukoricaföldről 36 mázsás termést, szőlőjükből pedig átlagosan 70 mázsa hozamot takarítottak be. Mint Csufor Béla elnöki beszámolójából megtudtuk, a csanyiakhoz hasonlóan megtették a kezdő lépéseket Noszva jón is, a szarvasmarhaprogram kibontakoztatására. összesen hétmillió forintot irányozva elő e célra. A gazdaság megnőtt erejét igazolja továbbá, hogy halmozott termelési értékük a korábbi nyolcmillióról 18 millió forintra emelkedett s egyik évről a másikra ’l9 ezer forint helyett 23 ezret fizettek ki évi átlagjövedelemként 130 dolgozó tagjuk* nak. cMMMMO A*é*. TAliíílá* vasárnap
