Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-02 / 27. szám
ill’ K3 az iatalioí és o prMet! Stanley ■ Kramer, az ítélet Núr,lbersben. a Megbilincseltek a Bolondok hajója című filmek világhírű rendezője, sohasem véletlenül, vagy ötletszerűen nyúl a meg: ilmesltendő témákhoz.. Most, ebben a filmoen látszólag csendesebb vizeken hajózik, elmegy a fiúk közé, e«v olyan táborba, ahol <iz amerikai életstílus és felfogás szerint kell nevelni a gyermekeket a nyári nagy- vakációban. A jelmondat is tipikusan amerikai. Küldj egy gyermeket Ide és ml egy cowboy t adunk vissza helyette, vagy inkább benne. Itt is, mint ahogy a gyermekek viszonylag őszintébb világában lenni szokott, a sárültebbek, az érzékenyebbek. a veszélyeztetettebbek egybe fognak, összetartanak. Kisebbségi érzésük, fájdalmaik. erősebb nosztalgiáik választják ki őket es lesznek így önállóbbakká, vakmerőbbekké, őszintébbekké. Főképp akkor, ha az amerikai nevelés és stílus azt harsogja a fülükbe, hogy akarni kell és akkor mégvan a siker. Stanley Kramer azt keresi, mi is van tulajdonképpen az amerikai felnőtt társadalomban a csodálatos magabiztosság mögött, vagy inkább azt, miből tevődik az össze? Mire is nevelik a fiatalokat? A szembesítés a gyerekek és a közvetlen parancsnok között nem sokáig . Amerikai film varat magára. Itt sül ki. hogy az átlag amerikai sikerember magabiztossága égy Jó pisztoly, néhány por- nofüzet. a jó szerelés és egy kevés szakmai ismeret pillérein nyugszik. Talán ezért g:ém is ismerik önmagukat, falán ezért is kielégületlenek és kielégítetlenek, vagyis szomjazzák a sikert, a hatalmat, talán ezért is vérszomjasak. Es ennek a vérnek a szomjú- hozását, mint szenvedélyt ki lehet élni,, mint mindent — dollárért. Negyven dollárt kell lefizetni, hogy élvezhessék, mint esik össze a felhajtott bölény, mint folyik el a vére, hogy aztán a húsát is megegyék. Persze, a trófea is megmarad, dicsekedni valónak. Stanley Krarner nem a vadászszenvedélyt, a vadra lesest szégyeníti meg, hanem azt, ahogyan ezek » felnőtt amerikaiak csak any- nyira férfiak és jellemek, hogy pénzükért a karámba fogott vadat, megtérített állásból, az üzleti vállalkozás biztos fölényéből és kényelméből lőhessék le. Ezért is van talán, hogy az egyik hitközségi gyülekezetben az imádságot nem tudja jól elmondani ez a kövér, az apja hatása alatt szenvedő fiú; talán ezért van az. hogy La.lt.V I. a Lallv Il-t, az öccsét úay utálja, mint legdühödtebb ellenségét. A rendező a hat fiú jellemrajzában egy csomó fájdalmas vonást derít fél. In dokolja ezeket a fájdalmas vonásokat a felnőttek elhi húzott életével és elhibázott jellemével. Cotton úgy tud anyjáról és apjáról mindent, hogy az megszégyeníthetné őket. de a szégyen lehetőségét kizárja a felnőtti önzés és cinizmus. Kitűnő hat gyermekszínész, Bili Murny, Barry Robins, Miles Chapin, Barel Ctaser, Bobo Kramer és Marc Vahanian alkot jó együttest. Jesse White, Elaine Dewy, Charles H. Gray és Vycent van Lynn mellett. Michel Hugó felvételei szelíd romantikát varázsolnak a fiúk apró lélektani drámája mögé. Tapintatos jellemkutatás ez a film, sok tanulsággal. Farkas András 10.00: Szép maszkok Tv- komád iasorozat első része. Az ötrészes tv-komé- diát Müller Péter írta, s az egyes részeket kéthetente vetítik majd. Minden történet más-más történelmi korszakban játszódik, a szereplők viszont azonosak. A főszereplő Garas Dezső, aki hol Szilaj Balainbér lovag (az első részben, A sárkány- ölö című epizódban), hol pedig Keleházi Éberstein Farkas lírai költő és gondolkodó. Az öt történetet ezenkívül az köti össze, hogy mindegyik az emberi hiszékenységet vizsgálja magyarán nagy becsapásokról, nagy csalásokról szól. Hatszáz választépelgár a boldog! és herééi falugyűléseken A napokban két igen sikeres falugyűlés zajlott le Hatvan környékén. Boldog és Heréd polgárai találkoztak a helyi tanács vezetőivel, hogy meghallgassák azok beszámolóit, » elmondják saját véleményüket, észrevételeiket A boldog! kultúrházban megtartott találkozónak oly értelemben is haszna volt, Hogy jelentős lökést adott a község építését, szépítését célzó elgondolások megváló-, sításának. A jelenlevő háromszáznál több helyi lakos; ugyanis 2—2 napi társadalmi munkát vállalt az idei esztendőre. A Vöröskereszt titkára, dr. Mészáros József, ez alkalommal nyújtotta át 78 boldogi' személynek azt a táblát is, amelyet a „Tiszta udvar, rendes ház” mozgalom föladatainak megoldásával kiérdemeltek. Itt egyébként 23: közérdekű bejelentést jegyez-; tek fel a helyi tanácsvezetők, s ezek kivizsgálására még február folyamán sort kerítenek. A herédi művelődési otthonban szintén megközelítette a háromszázat a falugyűlés résztvevőinek száma, s valamennyien érdeklődéssel hallgatták végig Temesvári József tanácselnök beszámolóját a testület múlt esztendei munkájáról. Mint a beszámolóból kiderült, a helyi • mkigazgatási szervek, élvez- ' e Hatvan város tanácsa gyakori szakmai segítségét, időarányosan megoldották mindazokat a feladatokat, amelyekre a negyedik ötéves terv közelmúlt szakaszában vállalkoztak. Ezen a gyűlésen egyébként felszólalt dr. Bar- tos Imre, a Hazafias Népfront városi titkára is. hogy ifjúságpolitikánk néhány új vonósára figyelmeztessen, s a szocialista hazáftság eszmeiségének elmélyítésére ösztönözze a szülőket. Mint dr. Lukács Lajos vb-! titkár kifejtette, a városkör-1 nyéki községekben több éves I hagyományuk van a most le-' OSMkm UH*, február &, «amtet zajlott falugyűléseknek, Megrendezésüket a városi tanács vezetői továbbra is szorgal-. mazni fogják, mert ezek az alkalmak egy-egy választási ciklusban lehetőséget biztosítanak a polgárok és a tanácsi testület kapcsolatának elmélyítésére, s módot adnak a közérdekű problémák feltárására, azok megvitatására. Egyedülálló műkincs: a garamszentbenedeki úrkoporsó restaurálását kezdtek meg az esztergomi Keresztény Múzeumban. Képünk: a restaurátor injekcióval kezeli a műkincset a szú Icártevő hatosával szemben, (MTI-foto — Bara István felv. — KS) kekek Sok a szöveg Valljuk be Őszintén, mi, magyarok, sokat szeretünk beszélni. Félreértés ne essék! Nem beszélgetésről van szó, hiszen ráérő idejében mindenki annyit dlskurál, beszélget, amennyit akar. Mi munkaidőben beszélünk sokat Sőt! Írunk sokat, hogy sokat lehessen róla beszélni. Termelési értekezlet: már Ötnegyed órája beszél valaki. A hallgatóság suttog, bóbiskol, ásítozik. A teremben vágni lehet a füstöt. — Mikor hagyja már abba? — Majdcsak belefárad. — És a hozzászólások? — Három veszélyes hozzászólónk van. A Sós, a Kovács, meg az Árvái. Véget ér az előadás, itt-otl még unottan meg is tapsolják. Következnek a hozzászólások. A szakszervezetis megadja a szót: — Tessék, Sós István! Nagyot nézek. — Maga göndolatolvasó. Honnan tudta, hogy Sós? —- Ez mindig így van. És legalább húsz perc. Figyelje meg! Hárman nem mondanak el egy értelmes javaslatot ,. A füstös teremben egy r.ő óvatosan ablakot nyit, hátul a virágállvány mögött egy szaki hangosan felhűrtyaii. , A szomszédja Oldatba böki. — Otthon aludj! — Otthon nem érek rá! — súgja vissza az élmos, és cigarettát vesz elő. Valakitől egy cédulát kapót. Ezt írták rá: A teve egy olyan ló, amelyet értekezlet szült! Az értekezlet után az egyik mérnök meghív egy pohár sörre. — Ti mindig ennyit beszéltek? Csodálkozik. — Csak nem lehet összecsapni egy termelési tanácskozást? Sokan vagyunk, a pincér nagyon elfoglalt. Integetünk neki kézzel-lábbal, amíg észrevesz. — Elkísérlek hazáig ha megengeded, úgyis szeretnék mondani valamit. Együtt indulunk el a szokatlanul enyhe téli őszben. Közben meg-megállunk. — Tudod, az én Ügyem úgy kezdődött,.. Es tíz perc múlva még mindig nem tudom, hogy kezdődött. —- Döncikém! A lényeget! Kezd a közepén és máris minden rendben. Csalódottan néz. — Az nem olyan egyszerű, kérlek! Ezt ki kell fejtenem, különben,.. Már tizenöt perce a ház előtt beszélgetünk. Búcsúzás előtt két perccel tudom meg a lényeget: Dönci el akar adni egy tavaly vásárolt telket.- ■ — öt évig nem lehet, pajtás! — Es ezt te csak ilyemTíurtén-furcsán mondod? — Ha bejössz és ha óhajtod, ugyanezt egy fél óra alatt is elmondhatom. De közben Iszunk majd valamit... Este még kezembe kerül a cédula. Nézem a másik oldalát, azon is látszik halványan egy aranymondás: ..Aki tíz perc alatt mondja el azt, amit öt alatt is elmondhatna, egyéb aljasságokra is képes...” Szalay István *VVVV^A/V^A^^Ai^AA/VW,V^*AAVV VVVV. /WWV" AAAAfWVv' vVWVVV\esA^A^v VVN/N'Vh/VVVVV^^ -'W'o MIKE QÜIN: Az ember, akii nem tudtak háborúba vinni Az öreg matróz kivette szájából a pipát és megvetően kiköpött. — Háború! — mondta. — Nem olyan nehéz megérteni a lényegét. Egyszerűen veszel egy puskát és megölöd vele az embereket. De a nagyapám túljárt'az eszükön. Csavaros volt az esze, úgy bizony! Elgondolkozva nézte tovább a tengert. Csendesen szívta pipáját, nagy füstfelhőket eregetve. A gyerekek is csendben ültek, tudták, rögtön folytatni fogja. — Ez abban a háborúban történt, amit az erkölcsök megjavítása miatt indítottak. — Mondotta. — Régen volt. még mielőtt ti születtetek volna. A nagyapám jovagásu Quin, Mike (1903—1947.), amerikai. Az VSA kommunista. újságjainak aktív munkatársa, ______. f iatalember volt, s a többivel együtt besorozták őt U. A doktor belenézett a torkába, megkopogtatta a hátát és azt mondta, mindnyájuk között ő a legalkalmasabb. Fürdőbe küldték, beöltöztették, végül puskát nyomtak a kezébe. — Készen vagy, — mondták. — Mire? kérdezte nagyapám. — Hét, hogy elmenj a háborúba és lőj! — mondták ők! — És kire kell nekem ott lőni? — szerette volna nagyapám megtudni. — Hát, természetesen az ellenségre, — mondták ők. — & az ki lenne? — kérdezte nagyapám. Ez aztán mellbe vágta őket, — Ha szükséges, hogy lelőjek egy embert, — folytatta nagyapám. — álékor úgy gondolom, le is lövöm. De hét kicsoda ó tulajdonképpen? Mi a neve? Nős, nőtlen? Van gyereke? Mi a foglalkozása? Milyen öreg? Semmi ellenvetésem nincs, hogy lelőjem, de utóvégre nem kívánhatják, hogy egy teljesen idegen ember bőrét lyukasszam ki! Ez teljesen logikus érvelés volt, a tábornokok sem tagadták. Nem tehettek mást, mint átnézték az ellenség névsorát és választottak égyet s nagyap&m szamára. — Itt van egy. — mondák, — ez az ember éppúgy megteszi, mint bármelyik más. Itt a részletes életrajza, egy fényképet is mellékeltünk. Vidd haza. tanulmányozd át gondosan, s ha mér elég jól ismered, gyere vissza és mi kiküldünk a frontra, hogy azonnal lelőjed. A következő napon nagyapám visszament. —* Eb sajnos nem megfelelő, —■ mondta, — ezt nem tudom megölni. Az életben nem hallottam jobb emberről, mint erről! Ügy megszerettem, mintha a testvérem lenne. Schmaltz Olivérnek hívják, kis biciklijavító műhelye van. Nős, három kis gyerek apja. Esténként hegedül és azt énekli, hogy „Szívem, Ismét nyílnak a rózsák. .. ” Ez a kedvenc dalom egyébként, hallgassák csak! Szívem, ismét nyílnak a rózsák, Töröld le a könnyet szemedből: Mosolyogj, s adj égy csókot utoljára Mielőtt meghalni elmegyek. Mosolyogj, s aúj egy csókot utoljára Mert el kell mennem a halálba. — Na. ebből elég ennyi, — mondta a tábornok (Ebből \n láthatjátok menny a'« meghatotta a dal.) — Tudom, hogyan érzel, folytatta, — és nem hibáztatlak. Majd valaki mást keresünk a számodra. Ezzel a tábornok nekiesett a névsoroknak és sokáig keresgélt az ellenséges katonák között. Vegre talált egyet, aki megfelelőnek látszott. — Na, itt van, — mondta nagyapámnak, — itt van egy fickó, akit mindenki örömmel lelőne. Eredj haza és tanulmányozd át az életrajzát. Fia már eléggé megismerkedtél veié, gyere vissza. Aztán, késedelem nélkül lődd le! Nagyapám hazavitté az életrajzot és sokáig, gondosan tanulmányozta. Az az ember valóban hitvány jellem volt, Finkle Oszkárnak hívták, napjait a kocsmákban részegeskedve töltötte, esténként meg otthon verte a feleségét. Abból élt, hogy a vak koldusok kalapjából lopkodta ki a pénzt. Aljas, izgága, lusta, becstelen, brutális és megbízhatatlan ember volt. Nagyapám sokáig fennmaradt az éjszaka. Tanulmányozta a jellemzést. Következő reggel visszatért a tábornokhoz. — Ez az ember vitán felül egy ronda féreg, — mondta, — igazán semmi okot nem találok, amiért nem kellene lélőni. Ez a leghitványabb csavargó, akiről valaha ts haliotUuft. — Pompás, — mondta a tábornok, — akkor itt a puskád, mehetsz a frontra és nekem rögtön lelövöd ezt a fickót! — Egy pillanat, — mondta nagyapám, — a leghitványabb féreggel szemben is sporeaerünek kell lenni. Itt van egy saját kezű, szív a szívnek levél. Én- írtam neki az éjjel. Elhatároztam ugyanis, hogy egy utolsó lehetőséget adok neki. Kap hat hónapot, hogy összeszedje magát és megjavuljon. Ha ezalatt nem javul meg, akkor úgy lelövöm, mint a veszett kutyát. Kétségkívül ez egy teljesen sportszerű ajánlat volt, A tábornok nem is tehetett egyebet, mint hogy beleegyezett. így aztán nagyapám hazament és szépen várt. Az öreg matróz Itt elhallgatott. Szükségtelen figyelemmel kezdte a pipáját szívni. Mikor a gyerekek látták, hogy nem akarja tovább folytatni, az egyik kislány megkérdezte. — Es megjavult az a rossz ember? — Nem volt megjavuló« fajta. — mondta az öreg matróz. — Két hónappal később részegen leesett a lépcsőről és kitörte a nyakát. Ez lett a vége. — És a nagyapád, — kérdezte egy kisfiú, — a nagyapád mit csinált ezután? — Hát mit csinálhatott volna? — mondta az öreg matróz, — az az ember meghalt. Nem lehet egy halott embert agyonlőni. így hát, nem tudtak mit tenni mást, végleg elengedték nagyapámat a háborúból. Fordította: . Pozdar Mikiás
