Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-15 / 11. szám
A barátság vonatai — munkavonatok Az alapkő már a helyén van Az első barátságvonat a Szovjetunióból 1359 szeptemberében érkezett hazánkba, Viszonzásként még az év november elején hazánkból Is elindult az első barátságvonat Moszkvába. Most, napjainkban talán egyetlen ember sem akad, aki ne tudná mit jelent ez a szó: barátságvonat — tizennégy évvel ezelőtt azonban még új, az ideig nem ismert fogalom volt ez a kifejezés. Az évek során ahogy nőtt a barátságvonatok száma, úgy változott az utazás jellege, célja. Eleinte 300—350 utast szállító különvonatokat egy- egy országos intézmény, társadalmi szervezet indította, s a látogatás elsődleges célja ismerkedés volt Moszkvával, a Szovjetunió nagyobb városaival. Később egyre inkább „szakosodott”, konkrétabbá vált egy-egy út célja. Létrejöttek a testvérmegyei kapcsolatok, s ez új lendületet adott a mind gyakoribb baráti látogatásoknak. A Tolna megyeiek Tambov megyével, a komáromiak a Csecsen-Ingus ASZSZK-val, mi, a hevesiek Csuvas-föddel, a Szolnok megyeiek Tallinnal, a Kaposváriak Kaltnyin városával, a kecskemétiek Szimfe- ropollal, a pécsiek Lvowal, a miskolciak Vologdával, a Vas megyeiek Joskar Ólával, a Mari ASZSZK fővárosával építettek ki testvéri, baráti kapcsolatokat. (Magyar és szovjet megyék és városok kerültek az elmúlt évek során a sok ezer kilométeres távolság ellenére testvéri közelségbe. Százezrek ismerték meg egymás életét, s kötöttek barátságot. A testvérmegyei-városi kapcsolat egyre szorosabbá fonódása az elmúlt évben ismét újjáformálta a barátságvonatok szerepét. A különvonatok — közös megállapodás alapján — egyes szakterületek dolgozóit, szakembereit vitték tapasztalatcserére, konkrét céllal tanú-, lásra használták az út 10— 12 napját. Székesfehérvárról a járműjavító legjobb munkásai, vezetői Ukrajna legnagyobb, legkorszerűbb járműjavítójába látogattak A szőlőtermesztéssel foglalkozó tsz-tagok Ukrajna bortermő vidékeit, a szovhozo- kat keresték fel. Ezernyi a példa arra, hogy a test vérmegyék-városok kölcsönösen felismerték a baráti találkozó munkahasznát is. Űiságcikkek százaiban mondták el a szakemberek az ott szerzett tapasztalataikat. A diósgyőri öntők, kohászokkal, a Bács megyei búzatermesztők a kolhozok munkamódszereivel ismerkedtek. Egyre inkább munkavonatokká váltak a mindkét irányba haladó barátságvonatok. Az elmúlt hetekben például 330 ifjúságpolitikus utazott Moszkvába és Leningrádba. Azok, akik a különböző állami intézményeknél — minisztériumokban, tanácsoknál — társadalmi szervezeteknél az ifjúsági törvény gyakorlati alkalmazásában kiemelkedően jó munkát végeztek. A barátságvonat utasai Moszkvában a Komszomol vezetőivel, Leningrádban több vállalat, üzem ifjúsági vezetőiver tárgyaltak. Beszéltek a főiskolások munkatáboraiban szerzett tapasztalatokról, a fiatal házasoknak juttatandó lakások elosztásának módjáról, a komplex beruházások ifjúsági védnökségeiről. Ez utóbbiban a szovjet ifjúsági szervezetnek már jól kialakult gyakorlata van. Nyilvánvaló, hogy ezek a beszélgetések-tárgyalások - sok hasznot jelentenek mindkét fél számára. Érdekes, de egyben természetes, hogy a napokig tartó utazásnál a hálókocsik fülkéiben általában a munkáról folyik a szó. Az egy megyében, városban, egy munkaterületen dolgozók a szokásos ismerkedés után faggatják új ismerőseiket, beszélnek tapasztalataikról. 'A visszautazás napjaiban pedig egy-egy vasútj fülke élménybeszámolók, szenvedélyes^ viták színhelye. Nem túlzás azt állítani, hogy 'manapság a barátságvonatok a munka vonatai. Ez a felismerés ösztönzi a megyéket, szervezeteket, intézményeket, hogy minél többen vegyenek részt a barátság útjain. Csupán Tolna megyéből 1973-ban tizenkét baráts'ígvonat indult a Szovjetunióba, s ez mintegy négy, négy és fél ezer embert jelent. Tapasztalataikat bizonyára jól kamatoztatják hazaérkezésük után munkájukban. 1960-ban ötezren utaztak az IBUSZ szervezésében a Szovjetunióba, s ugyanennyien érkeztek onnan az Intourist kalauzolásával. 1972-ben már 80 ezer magyar vett részt társasutazáson, 1973-ban pedig számuk elérte a százezret. Hatalmas fejlődés, hatalmas lehetőség ez a barátság mind szorosabbá tételében, s kitűnő alap egymás munkájának, munkamódszereinek megismerésében. A jól ismert mondás — kellemest a hasznossal ■— nagyszerűen illik a barátságvonatokra. A mindennapi munka legjobbjai jutalomként ismerkedhetnek a Szovjetunióval, s az ott töltött időt jól kihasználva, sok segítséget kaohatnak további munkájukhoz. (E. Gy.) N Itt lenne majd a szálloda? Csalódottság fogja el az embert, ahogy körülnéz a hóval fedett terepen. A derékvastagságú, nyurgára nőtt fenyők unott ‘ egyhangsúság- gal sorakoznak az enyhén dombos háton, mintha egy sem hiányozna közülük. Pedig mennyire rémülten panaszolták fel a mátrafüredí- ek néhány héttel ezelőtt: barbár kezek nekiestek az út melletti fenyvesnek. Jaj, ne engedjék kivágni azokat semmiféle szálloda kedvéért. És most? Alig néhány szál. hiányzik belőlük, az erdő megmarad a szálló legtermészetesebb díszletének. Hol itt a nyüzsgés, a lázas munka előkészülete, a nagyszabású építkezés jele? 9 ■ ■ ■ Tájékozódjunk. Az, hogy Mátraíüred, rendben van. De mit jelent közelebbről, hogy itt, ezen a kedves üdülőhelyen áll majd a szövetkezeti mozgalom első nagyobb vendégháza — hazánk egészét véve alapul? Kiindulási pontnak a gombát jelöljük meg. Ezzel átellenben található az autóbusz-megálló. Menjünk felfelé az útkereszteződés után. Pavilonok sora áll őrt a járda mellett, aztán elérjük a régi Benevár éttermet, ami mellé a parkolót építették néhány évvel ezelőtt Már helyben is vagyunk. A munkahelyet védő kerítés átkarolja a parkolót is, hogy felfusson a fenyves széléig, onnan átkanyarodjék a villák elé és ismét a Benevámál bukkanjon elő. Itt lesz majd a Hotel Gyöngyszöv, na elkészül. a i a ■ Felhqrdül a motor, amikor a fémputtony éles fogai beleakadnak a talajba. Zihál, erőlködik, aztán a puttony lassan emelkedni kezd, jókora mennyiségű nedves, barna földet markolva fel. A hengeres emelő széles ivet ír le a levegőben, megáll a puttony a kék színű ZIL fölött, aztán hullnak a rögök a kocsi billenős szekrényébe. Készül az alagsor helye. Mintegy ötezer köbméter földet kell innen kiemelnünk — közli Liktor Bálint művezető. — Eza munka eltart február végéig, ahogy, számoljuk. Az) alapozás ezután következik, ha csak közben egy-egy pillérét meg nem csináljuk. —• Hányán dolgoznak most itt? — Húszán. Földmunkát végeznek, kerítést csinálnak, kitűzést folytatunk, de a felvonulási épület is készül. Azt 2ü-ára szeretnénk megcsinálni, mert ebben a cudar időben nem kellemes dolog kint fagyoskodni. Még szerencse, hogy az a kis kamra megmaradt azon a régi telken. Ott meghúzódhatunk. a m m n A műszaki rajzot lécek szorítják le a földre. Efölé hajolnak hárman. A kék vonalakkal felszabdalt rajzlapon a szálló alapjai tárulkoznak ki. Pontosan úgy helyezték el a műszaki rajzot, hogy a majdani épület végleges tájolását adja vissza. — Itt lesz majd az étterem, itt, az út mentén. Az alapkő az étterem közepére esik. De azt a helyet semmi sem jelzi majd. Egy pillanatra elhallgat, egymásra nézünk, furcsa érzés kavaroghat benne is. Biztosan arra a nagy ünnepségre gondol, amit az alapkő letételekor rendeztek. Mintha hiába történt volna: semmi sem adja majd hírül később sem, de már ma sem, hogy h^ány1 jeles személyiség állt itt december 15-én, amikor a jövőnek szánt üzenetet, a vörösrézből készült hengert elhelyezték a téglával bélelt aknában. A hengerben az aznapi Népszabadság a Népújság, és a Gyöngyszöv üzemi lap egy példánya, a forgalomban levő pénzérmék és a díszes emlékokmány, amelyen rögzítették a szálloda előkészítésének minden fontos részletét, az építtetők, az üzemeltetők, a tervezők és az építők adatait is. Már „eltűnt” az alapkő. Ennyi az egész? ■ ■ ■ ■ — A Mérges utcai lakás- építkezésről jöttem át. ide, a szállodához — tudjuk meg Liktor Bálintról. — Az is alagútzsalus megaldással készült, ez a szálloda is úgy készül majd. Persze, ez a munka valamivel rangosabb, szebb, nagyobb kedvvel lehet csinálni. Örülök, hogy én kaptam meg, remélem, tudunk majd bizonyítani. Igen, a Heves megyei Tanácsi ’ Építőipari Vállalat most olyan munkát kapott a Hotel Gyöngyszöwel. arrii- lyet eddig még nem csinálták. Rajtuk a világ szeme, mondhatjuk egy kis túlzással. De a megye lakóinak a szeme,'» mindenképpen. Nem beszélve arról a rengeteg turistáról, kirándulóról, akik csak megállnak majd Mát- rafüreden és elolvassák az építkezés adatait tartalmazó táblát. Valamennyi társadalmi ellenőrként vigyázva majd, hogy az 1975. harmadik negyedévi határidőt tartják-e a tanácsi építők. Ilyen nyilvánosságot kevés építkezés kap a megyében, az tény. G. Molnár Ferenc Gombhoz a kabátot? Nem tehetek róla» nálunk a csillár fogyóeszköz, Pontosabban a bizonyos törékeny búra. az. Búcsújárásunk csillárbúra ügyében három esztendővel ezelőtt kezdődött, amikor felütötte fejét a tiki-taki járvány, Fiam, gyakorolva e nemes sportot, véletlenül leütötte az egyik búr át. Sebaj, vigasztaltuk egymást naivan a férjemmel, veszünk egy másikat. Nem olyan nagy összeg. S nyakunkba véve a város egyetleni szaküzletét, úgy kértünk egy pótburát. mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga. Nem volt. Később már megelégedtünk volna más fazonnal \i$, de az sem volt. Kerestük Pétervásárától Hevesigt de hiába. Budapesten sejn kaptunk. Veszünk egy másik csillárt — határoztuk él egy évi hasztalan keresés után, Vettünk. Annak egyik ágát a lányom törte el véletlenül. Okulva a korábbi tapasztalatokból, most már nem. csak mi kerestük a pótbúrát, hanem írtunk az ország különböző tájain élő rokonoknak és ismerősöknek de hasztalan Ök sem találtak. Folytassam? Még egyszer és utoljára vettünk egy harmadik csillárt. De mondom, peches emberek vagyunk ezt a szomszédék kisfia segítette át a cserepek világába". Most itt állunk három „félig-csillárral.’* Egyikhez sem lehet búrét kapni. sem kereket, sem szögletest. Most mit csináljunk. Vegyünk egy negyediket? És mit tegyünk az egyáltalán nem olcsó „maradékkal?” Ügy tudom, nem mi vagyunk az egyetlen olyan család, ahol eltörik egy-egy — tegyük hozzá. nem valami szilárd módon felszerelhető csillár burája. Az NDK-ban járva meglepve tapasztaltuk, hogy ott minden méretben és színben kapható pótbúra. Nálunk nem lehetne ezt feltalálni? Talán mégis csak köiínyebben megoldható, mint az, hogy valamennyien felkerekedjünk. s meg se álljunk — mondjuk Berlinig , egyetlen búráért? — d. — 400 TELEFON A Telefongyár nagykátai gyáregységében naponta négyszáz telefont szerelnek össze. (MTl-foto — Koppány György felv. •— KS) A VEZETÉSNEK, s a politikai vezetésnek különösen döntő alkotó eleme a káderek kiválasztásával, nevelésükkel, előléptetésükkel, munkájuk ellenőrzésével kapcsolatos tevékenység. Alapvető politikai, hatalmi kérdés ez a szocializmust építő társadalmi rendszerben, hiszen ezen nem kevesebb múlik, mint a munkásosztály fő politikai céljainak, törekvéseinek megvalósulása. A kádereken, vagyis a társadalmi élet különböző vezető posztjain dolgozó választott vagy kinevezett tisztségviselőkön múlik alapvetően, hogy a kitűzött célok és azok elérésének eszközei adott időszakban mennyire felelnek meg az élet követelményeinek, és az is, hogy e célok milyen mértékben valósulnak meg. Sőt, a rendelkezésre álló káderek mennyisége és minősége magukat a döntéseket, is befolyásolja, hiszen azoknak mindig számolniuk kell a végrehajtás személyi feltételeivel. Politikai tevékenységünk során gyakran használjuk a káderpolitika kifejezést. Ez alatt rendszerint azt a gyakorlatot és azokat az elveket értjük, amelyeket egv konkrét ólakban a ooliti- kai életnek ezen a területén követünk. Ezek a fejlődés, a szocialista éoítés körülményeitől függően változnak, éri:'.okulnak, a politikai szük- s^eteknek megfelelően mó- 1> vezető szerep és a káderpolitika dosulnak. Ez a magyarázata annak, hogy a párt rendszeres időközönként felülvizsgálja a kádermunkát, kialakítja a követendő elveket, állást foglal az elvek érvényesítését szolgáló gyakorlattal kapcsolatban. Ennek során elemzi a különböző ellentmondásokat is. Ezek vagy abból származnak, hogy az elvek nincsenek összhangban a politikai gyakorlat szükségleteivel és emiatt módosításra szorulnak, vagy a gyakorlat nem érvényesíti megfelelően az egyébként helyes elveket, és akkor ezen kell változtatni. A káderpolitika helyes elveinek és gyakorlatának kialakítása nem szűkén vett pártügy, hiszen meghatározóan befolyásolja a társadalom, a gazdaság fejlődését. Az egész társadalom ügye abban az értelemben is, hogy a párt káderoolitikáját, az ezzel kapcsolatos sokrétű tevékenységet már régen nem jellemzi a misztikus titokzatossága Az őszinteség, a nyíltság, a problémák bátor feltárása és a megoldások alkotó szellemű keresése — ez jellemzi a Köznonti bizottság mostani, a káder- és személyzet munkára vonatkozó áuíz'-'-'-i'5sát is. A PART VEZETŐ szerepe a káder- és személyzeti munkában mindenekelőtt azt az alapvető összefüggést fejezi ki, hogy ezen a területen is a Párt osztálypoliti- kájából következő elvek és célok érvényesülnek. Mivel a szocialista építés egész történelmi korszakán végighúzódnak bizonyos meghatározott politikai törekvések, ezek a káderpolitika elveinek tartósságában, általános érvényében is ■ kifejeződnek. Ezért állandó követelmény például a politikai szilárdság, az erkölcsi feddhetetlenség. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a politikai célok megvalósítása bizonyos fokig másféle tulajdonságokat igényel, más követelményeket helyez előtérbe a kiélezett- osztályharc viszonyai, illetve az építés konszolidált körülményei között. E sajátosságok azonban sohasem jelenthetik azt, hogy bármikor is megengedhető lenne a káderek DOlitikai ingadozása, vagy erkölcsi lazasága, hogy tehát feladhat - nánk a politikai, vagy a morális szilárdságuk .követelményét. Amikor a káderpolitika ss a párt vezető szerepe kapcsolatáról szólunk, ezt nem szűkíthetjük le a párttagok , képviseleti arányára. A párttagok jelenléte a különböző vezető posztokon, tisztségekben fontos összetevője a párt vezető szerepe érvényesülésének, ám ez utóbbi mégis többet jelent annál. Többet — mégpedig mindenekelőtt a párt politikájának megvalósulását, amiért nemcsak párttagok cselekedhetnek eredményesen. A párttagokat természetesen a szervezeti fegyelem is kötelezi a párt politikájának képviseletére, de pártorakí- vülieknél is jelenthet erre biztosítékot az önként vállalt politikai elkötelezettség és az ezzel járó felelősségérzet. Párttagoknál is előfordulhat, hogy valamely kérdésben következetlenül képviselik a párt politikáját, s fordítva: igen sok olyan pártonkívüli található vezető beosztásban, aki minden tekintetben jó képviselője e politikának. A szocialista építés előrehaladásával mind több az ilyen pártonkívüli, s többek között ez is jelzi a párt vezető szerepének kiszélesedését, megerősödését. A PÄRT NEMCSAK önmagára vonatkozóan, a párton belüli vezető funkciókkal kapcsolatban dolgoz ki káderpolitikai elveket, hanem a társadalmi élet minden területére meghatározza a kádermunka alaovető elveit és céljait. Az állami élet területén ezeket különböző törvények, rendelkezések, hivatali utasítások foglaljak magukba. Politikai rendszerünk lényegéből adódik, hogy a munkásosztály pártjának elvi állásfoglalásai e tekintetben is irányadóak az állami szervek és más intézmények számára. A párt szerepe azonban e területen sem korlátozódik csupán a követendő elvek meghatározására, hanem magában foglalja azok gyakorlati érvényesítését is. Fontos részét alkotja e tevékenységnek a személyek kiválasztása a különböző posztokra, ám ez csak az első lépés, amelyet követnie kell a segítésnek, a nevelésnek, az ellenőrzésnek. Bármilyen felelősségteljes lépés is, hogy valakit alkalmassá nyilvánítsanak egy bizonyos funkció betöltésére és javasolják beállítását, az illető pártszerv ezzel még csak a legegyszerűbb részét végezte el a kádermunkának. Hiszen törődnie kelj azzal is, mi történik azután: igazolja-e a gyakorlat a javaslat helyességét; melyek az illető erős' és gyenge pontjai,, miben szorul segítségre, kritikára, támaszra? A kádermunka tehát nem egyszeri döntés, hanem folyamat. De folyamat azért Is, mert változnak a feladatok és változnak az emberek is. E változások nem haladnak mindig párhuzamosan egymással. Olykor ellentétes irányú a.mozgás, ami különféle ellentmondásokat szül. Ezeket felismerni és idejében feloldani szintén fontos feladat, hiszen kiéleződésük különféle konfliktusok forrása lehet, s politikai gondokat, nehézségeket is támaszthat. Éppern ezért a kádermunkával szemben nem új alapvető követelmény, hogy legyen mentes a dogmatiz- mustól, a beskatulyázástól. Ez a munka nem tűri meg a sablont, a megcsontosodott szemléletet. Úgyszintén ősz- szeegyeztethetetlen vele a hangulati elemek érvényesülése, az egyoldalúság és a szub j ektivizmus. A GYAKORLATI kádermunkában mindezek legjobb ellenszere a demokratizmus fejlesztése. Az a jó döntés, mely a lehető legszélesebb körből származó vélemények megfontolt mérlegelése alapján születik, kerülve az egyéni, szűkkörű megítéléssel szükségszerűen együttjáró szubjektivitást. A demokratizmus erősítése tehát itt is legalapvetőbb közösségi érdekeinket szolgálja. Rákos Imre 1974» január 13.» kedd
