Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-15 / 11. szám

ÖT PERCET BESZÉLGET­NI egy fontoskodó buta em­berrel, — óráknak tűnik. Két órát beszélgetni egy szerény emberrel, aki mellesleg No- bel-díjas tudós, többfajta tu­domány zseniális szintetizá- lója — öt percnek tűnik. Nem azért volt élmény Stzent-G yörgyi Albert portré­filmje, mert a tudomány olyan titkos területére vitt volna el bennünket, ahová avatatlannak eladdig belép­ni, sőt benézni is fitos lett volna. Ellenkezőleg: minden törekvése az volt, hogy bebi­zonyítsa, a tudomány a mí­tosz köntösében legfeljebb csak — áltudomány lehet. Magától értetődő szerénysé­ge, tudásának eleganciája, humanizmusának mélysége, az emberiség holnapjáért — a jelenéért is persze! — ér­zett elkötelezettsége ragad­ta meg elsősorban a nézőt a portréfilm megtekintése köz­ben. Emellett alig vettük észre, vagy inkább természetesnek éreztük, hogy Szent-Györgyi Albert élete izgalmas, fordu­latos, az egész emberiség, s ezen belül hazánk majd egy évszázados történelmé­nek kalandregénye is. A szó nemes és eredeti értelmében mondva: kaland. Az új meg­ismerésének vágya, a tenni és cselekedni akarás hajtotta új meg új „kalandra” a tu­nkst egy olyan évszázad gyer­mekeként, amely a, véres kalandok kifundálásában sem fukarkodott hősei ren­delkezésére állni. ' Semmi okunk nincs holmi álszerénységből elhallgatni — őmaga tette ezt a legke­vésbé! —, hogy Szent-Györ- evi Albert ugyan amerikai állampolgár, de magyar tu­et s: kölcsönösen és büszkén vállalhatjuk egymást. A SÚLYOM nemcsak et- jutqtt a Sasfészekbe, de 'issza is jutott onnan, meg­szerezve az ellenforradalom, hazai rezidens hálózatának tervrajzát. • A hiteles doku­mentumra épülő négy részes „elhárítós-film”, az új magyar hírszerzés hőskorának akart emléket állítani. S hogyan lehet a legkönnyebben (?) megtenni ezt másként, mint hogy e hőskor egy jellegzetes akcióját örökítik meg. Érde­kes is, fordulatos is. emlé­kezetes is lehet egy ilyen visszatekintés, — mint aho­gyan valóban heiyenkint ér­dekes, fordulatos is '’volt a négy részes televíziós film. Szívesen néztük, s akik a felszabadulás utáni időt már felnőtt fejjel élték végig, sok mindent önmagukban is fel­idézni tudtak. Teljes értékű sikert még­sem hozhatott ez a film. mi­után rendezői túl sok és lé­nyegtelen, — ma már iskolá­sán történelmi alapon tudott — cselekményszálat gombo­lyítottak. A négy részes film lehetett volna inkább két ré­szes, csak mellőzni kellett volna a magyar ellenforra­dalmi emigráció tagjainak, rétegződésének, céljaik és eszközeik .ilyen részletező ki­fejtését. Egy ilyen jellegű és szándékú film nem tekint­heti feladatának, hogy szin­te elemző módszerekkel va­lamiféle történelmi tablót fessen, — az ilyen filmnek töretlen cselekményvezetés­sel, ügyes fordulatokkal és fokozódó izgalomkeltéssel kell magával ragadnia a né­zőt a végső kifejlés felé. A túlságos részletezés, az ausztriai „magyarság” be­mutatása, a külhoni szervez­kedés kicsit leegyszerűsített sablonja azt an elvette az erőt és az időt magától a filmtől, attól hogy például közvetlenebbül és jobban be­tekintsünk a fiatal népi de­mokratikus ország elhárításá­nak életébe, módszereibe. Az ellenforradalmárok alakjai ti­ben Pclrovics Emil operát komponált a Bún es bünhö- désböl. Ezúttal 1970-ben, Lep fitt- lidzsanov rendező és Nyiko- laj Figurooszkij forgató- könyve alapján készült vál­tozatot láthatják a nézők, a főszerepben Georgij , Tara- torkinnal (magyar hangja Fiilöp Zsigmondi, a többi szerepekben pedig Innoken- tyij Szmoktunovszkijt (Kautzky József) Tatjana Be - dovát (Detre Annamária) és Jefim Kopellant (Bodor Ti­bor) láthatjuk. pikusak és markánsak, — jellemek voltak a filmen, a magyar elhárítás alakjai szür­kék és jellegtelenek, — cso­da, hogy filmbeli szerepüket eljátszani tudták. Sem a te­levíziós film írói, sem a ren­dező nem talált rá arra a helyes arányra, amely már emlékállítás és izgalmas cse- lekményű kémfilxn, de amely még nem holmi elnagyolt tu­dományos elemzése az egy­kori emigrációnak. > A kettő nem éppen szerencsés össze­keverése, — ez lett a négy részes filmből. Vajúdott a sólyom a sasfé­szekben és egy harcos kis verebet bocsátott útjára. Üj próbálkozás, csak üd­vözölni lehet: szombat esti „blokk” a televízióban. Majd három órás igényes „vegyes felvágott”, amelyben majd mindenki megtalálhatja a rendezők szándéka szerint a neki kedvére valót, de ame­lyet egészében a könnyeden szórakoztatás igénye hat át. Gyárfás Miklós televíziós komédiája kedves, elgon­dolkodtató volt, az „Erről jut eszünkbe", mint a televízió glossza-rovata, nagy lehetősé­geket jósol, — de a műsoridő többi perce, negyedórája is kellemes és könnyed szóra­kozást szolgált. Korai lenne mérlegre tenni a szórakozta­tó és zenei főszerkesztőség nászának e gyermekét, — mennyit nyom. Csupán any- nyit kockáztathatunk meg jószerint: a gyermek és a szülők jó egészségnek ör­vendenek. Az elmúlt hét tízenkét(l) sorozatából — ez bizony kis­sé már túl soknak tűnik — feltétlenül megemlítésre ér­demes a Híres szökések, ille­tőleg ennek első darabja A gall rabszolga. A francia film pajkos játékosságával, üde mesekönyv-illusztracióként hatott. A helyzethez illő „ko­molytalansággal”, de nem igénytelenséggel elevenített meg egy állítólagos majd másfélezer év előtti történe­tet. E derűs, hamiskás törté­nelem a vért mosta le egy vérengző korról. , Gyurkó Géza 20.00: 09b ás blínlmiiés SIQUEIROS A XX. századi művészeti törekvések között egyedülál­ló szerep jutott a mexikói monumentális falfestészet- nék. A realizmust ily mó­don Tnegújitani akaró moz­galom három festóóriása, Órozco, Rivera és Siqueiros volt. Utolsónak ment ej ő közülük, aki legifjabban ke­rült a mozgalomba. Siqueiros 1898-ban szüle­tett, s már i 1911-ben részt vett a Képzőművészeti Főis­kolán szervezett sztrájkban. A röviddel ezután bekövet­kező katonai puccs idején a forradalmi ellenállók sere­gébe állt, s fegyverrel har­colt 1913—18-ig. 1918-ban Guadalajaraban megrendez­ték a „katonaművészek kongresszusát’’, s itt szám­ba véve az országban bekö­vetkezett változást elhatá­rozták, hogy művészetükkel arra ösztönzik a tömeget, hogy szabaddá tegyék Mexi­kót. Európába jött 1919-ben, s itt megismerkedett Leger- vel, barátja lett Braque- nak/és itt találkozott honfi­társával, akivel később váll­vetve erősítették egymást a forradalmi festészetért ví­vott harcban: Diego Riverá- val. Amikor 1922-ben vissza­tért Mexikóba, megalapítot­ta a Forradalmi Festők, Szobrászok és Grafikusok Szakszervezetét.. Az Európá­ból vitt, kubizmus csak strukturális elemeket, a rep­rezentatív formák térbeli el­helyezését segítette nala, de mint abszolút tendencia, szá­mára nem bírt jelentőség­gel. Ekkor készült az első monumentális alkotás: a Nemzeti Előkészítő Iskola egyházi témájú falfestmé­nye. Együtt dolgozott itt a három mester: Rivera, Oroz­co és Siqueiros. Ám a kí­vánt hatást nem érte el mű­vük, s ennek okát elméleti megalapozatlanságukban ke­resték. Ügy gondolkoztak, hogy közösségi művet az új helyzetben, ami a forrada­lom után kialakult, csak új, közösségi ideológiával lehet alátámasztani. A kommunis­ta párt tanítása vált ideoló­giai irányítójukká. Temati­kájuk is megváltozott: mun­kásokat, sztrájkokat, . harco­sokat festettek. Siqueiros ekkor alkotja A munkás te­metése című képét. Ettől az Időtől kezdve ál­landósultak a rendőrségi zaklatások. Egyes festmé­nyeit fegyveresek tették tönkre a nyilvánvaló balol­dali agitáció miatt. 1922-ben Sarló címmel kommunista lapot adtak ki, amelyben Siqueiros írt. rajzolt, szer­vezett a mozgalom előreha­ladása, céljaiknak tisztázá­sa érdekében. Siqueiros ek­kor még táblaképeket is festett. Politikai tevékenysé­ge miatt azonban 1930-ban emigrálnia kellett az Egye­sült Államokba. Ekkor is­merkedett meg Eisenstein­nel, a modern filmművészet egyik klasszikusával, s ugyanebben.' az időben for­dult érdeklődése a külső fal­felületek felé. E külső mun­kák mind technikai, mind formai újításokat követeltek, s Siqueiros sorra alkotta az új agyagokat, az új eljárá­Üj Demokrácia (résziét). 1IM. sokat. A festészet szakmai területén is forradalmár volt tehát. Los Angelesben 1932- ben megfestette a Gyűlés az utcán című falképét, melyet — mivel egymás .mellett áb­rázolt fehér és fekete em­bereket — később lerom­boltattak. Ezután a Trópusi Amerika című falfestménye következett, amely 30 mé­ter széles, 9 méter magas és 150 méter mélységű térről látható. Emiatt a képe mi­att — mivel egy keresztre feszített ember fölött tróno­ló, amerikai pénzérmékről jól ismert, sast ábrázolt — kiutasították az USA-bol. Elvkor Argentínába, később Kubába, Lengyelországba, a Szovjetunióba, Kínába ment Részt vett a spanyol polgár- háborúban, majd a 30-as évek végén tért vissza ha­zájába. Hatalmas falfestmé­nyein kivétem nélkül politi­kai agitációt fejtett ki (A burzsoázia portréja, A faji egyenlőség allegóriája, Ha­lál a* támadóra!, Üj demok­rácia — mindegyik >100 négyzetméternél nagyobb mé­retű alkotás!). A negyvenes évek végén így fogalmazta meg Siqueiros a forradalmi festők feladatát: .. a mo­dern élet es technika körül­ményei között alkossuk meg a művészet monumentális szociális formáit.” Siqueiros elmondotta: művészetét nem az teszi nemzetivé, hogy a múzeumokban azték formák után kutat, hanem az, hogy festészetével egész, nemzeté­nek harcáért dolgozik. S nyíltan vallotta: „A művé­szet : propaganda”) És való­ban olyan nyílt politikai agitációk munkái, hogy 1960- ban két nagy falképe (Diaz diktatúrájától a Forrada­lomig, és Mexikó társadalmi színházának története — 200 négyzetméter!) mellől vitték ismét börtönbe. Ekkor már hetedszer vették el szabad­ságát. 10 évre ítélték, de a világ haladó erőinek tilta­kozása miatt 1964-ben sza­badlábra helyezték, A bör­tönben több mint 200 kis x'ászonképet. festett, s amikor kijött, töretlen lendülettel folytatta az abbamaradt mo­numentális munkáit. Aktí­van politizált tovább (egy kongresszus alkalmával Ma­gyarországra is eljött), 1974. január 6-án bekövetkezett haláláig. Siqueiros személyében nagy forradalmárt es nagy mű­vészt vesztett a világ, aki megújította a nemzetközi realista művészetet, s akinek modernsége abban rejlett, hogy a legkorszerűbb esz­mét a legkorszerűbb eszkö­zökkel igyekezett kifejezésre juttatná, nem egy .kis közös­ség, hanem az egész mexi- ' kői nép s áttételesen az egész haladó világ javára. Chikán Bálint Magyarul beszélő szovjet Urn 1. részének vetítése. .1 második részt pénteken ít.OO-kor Láthatjuk.) Dosztojevszkij regénye ■‘66-ban jelent, meg először agyarul. $ azóta megszám- ihatatlan kiadást, ért meg. tűnte nincs a világon •'«.( ország, ahol ne adták tolna ki a nagy orosz klasz- kus e kétségtelenül leg- •esebb. s az író éleimü- ■ Vi az első nagyregény­ek számító művet. Az irő- ’ a minap — a Fehér éj­szakák című film vetítése rágcsált — utunk e hasd tokon, ezúttal a Bún és bűnhődás filmtörténeti érde- -. -ssiy.-ire hívnánk fel a -igeimet. Haszkolnyikov tör­teié igen sokszor került ' ; ' •rgtzgra. Már az 1910 rs °vekben filmet for- ■/attak a regényből Oroszor- tzígbun. s Magyarországon is megí l nesítették 1916-ban. Rzszholnyikov címmel. Fran­ciaországban ■— a többi kö­zött — lnz5-ben és 1956-ban !■ ’■szült ’’Hm c regényből. I'izká1-} 7 g'dig — Kadzs Kapvrral a főszerepben — 1957-ben, s még sorolhat­nánk tucatszám a változato­kat. Dosztojevszkij mindén műfajra hatott, csak példa­ként em'yUvk hogy 1969­.Gi’ii. január 13., kedd GERENCSÉR Ezután kevesen látták, mi történik a szélső bitónál. A papokból előtört a sírás és körbe . mind a négy század , soraiból felhangzott a ' re- ' kedl, torz férfizokogás. Tizediknek engem szólí­tottak. Rángatóztam, a szá­jamat harapdáltam. Csak akkor vettem erőt soklm- •nhamomon, amikor testi k?>- '■•••'tba kerültem a hala' Egymás után meghall i am a Illene férfi csen­des szívét. Csodálkoztam, hogy képes voltam hangot hallatni mélységes némasá­gomból. — Zászloaljparancsnok űr, az elítéltekben az élet meg­szakadt ,., ★ Haynau táborszernagy úr őkegyelmessége úgy rendel­kezett, hogy a kivégzettek naphosszat a bitófán függje­nek, hadd szégyenüljenek meg halálukban is. Megtör­tént. Kettőzött őrség vigyá­zott az áldozatokra, miyel a város lakossága zömmel ma­gyar lévén, nem látszott le­hetetlennek a bennünket fe­nyegető demonstráció. De nem történt semmi incidens. Egészen a sötétedésig sokan jöttek leróni kegyeletüket a vesztőhelyre, ám szelídek maradtak a látogatók és sír­va távoztak. Akadtak néhá- nyan a mi híveink közül is. Ezek elégedettek voltak a '.látvánnyal és megnyugodva mondogatták: úgy kellett a Kossuth-ku tyúknak. Késő este a bitó alá te­mették lovag Pöltenberg Er­nő, Török Ignác, Knézich Károly, Aulich Lajos. Nagy­sándor József holttestét. Beszélik, itt a várban, hogy a többi tetemet a brün- ni hóhér bocsátotta áruba. Szokásaink szerint ez meg­engedett, egyfajta hallgató- 'nöos szabály. A szóbeszéd ízerint Damjanich Jánosért és Lahner Györgyért hat­száz forintot. gróf Vécsey Károlyéri ötven. aranyat, gróf Lciningen-Westenburg Károlyért tizenhárom ara­nyat kapott. Igaz, vagy va­lótlan, n«m tudhatom. A cá­folatot senki nem tartja fontosnak. Tény, hogy a négy áldozat földi marad­ványait elszállították a vesz­tőhelyről. ★ Megérkezett a hír Aradra: Pesten is fekete nap volt október hatodika. Agyonlőtt ték az Újépület . udvarán gróf Batthyány? Lajost, a tavaly márciusban kineve­zett felelős magyar kor­mány első miniszterelnökéi Ez a gyilkosság még érthe-. tétlenebb számomra, mint a katonák kivégzése. Hiszen Batthyányi grófró] köztu­dott, hogy a dinasztiával va­ló harmonizálásra töreke­dett. Inkább Kossuthékkal szakított, minthogy vállalja a birodalom végzetes m£g- hasonlását. A hírt még olyanokat is megdöbbentett, akik fenn­tartás nélkül kívánják a magyarok bűnhődését. Nem tudják mire vélni a, logiká­val — sem jogászi, sem po­litikai, sem katonai logiká­val — meg nem magyaráz­ható szigort. Aggodalmuk.) i áttételes formában juttatja!-: kifejezésre, ahogy ez már lenni szokott a terror lég körében. Érzik, ha nem lesz megállás, egy ponton túl azoknak is félni kell, akik­nek a rettegés ébren tartá­sa a feladatuk. , Josef Tichy ómágy ma megszólított az udvaron. Láttam rajta, hogy kedvet érez a beszélgetéshez. Én anná] kevésbé. Mivel vele együtt szolgálatot kellett tel­jesítenem a kivégzéseknél, cinkosánák érez. És tiszte­lettel viselkedik irántam a hivatásom miatt. Ismerem ezt a rögeszmét. Mindannyi­an félünk a reánk leselke­dő nyavalyáktól és ha ki­válásit bennünket a kór, kincset ér az orvos jóindu­lata. Mert a laikus mindig több tudást tételez fel ben­nünk, mint amennyivel va­lóban rendelkezünk. A látszat kedvéért ipar­kodtam szívélyes lenni Ti­chy őrnagyhoz. Megkérdezte, tudom-e, miért éppen októ­ber hatodikén álltunk bősz- szút a becstelen lázadókon. Nem tudtam. Valamiféle dá­tumok egyeztetésére koránt­sem gondoltam. És arra sem, hogy a jázadók egyszersmind becstelenek lettek volna. De az igenis feltűnt, hogy ez a cseh tiszt oszlrákabb akar lenni az osztrákoknál és er­ről pajtáskodva óhajt meg­győzni engem, a valóban wztrákot. Az irántam mutatott, eny­hén bizalmaskodó tisztelet­tudása mögött ott feszengett a kisebbrendűségi érzés. A katonai verkli határain túl ügyetlenkedő csapattiszt vá­gya a. szellemibb érdeklődé­sű orvos rokonszenve iránt. Boldogan világosított fel, hogy a kivégzések Pesten és Aradon a legméltóbb emlé­keztetőül szolgálnak a bécsi forradalom évfordulóján. Ta­valy október hatodikén gyil­kolták meg a boldog emlé­kezetű Latour osztrák had­ügyminiszter urat. A bécsi csőcselék a magyarok láza­dásából merített bátorságot Jellemző az uralkodó és Haynau táborszernagy ti* nagylelkűségére, hogy beér« ték ilyen enyhe figyelmezte­tővel. , Így tanított M az össze« függésekre Josef Tichy őr­nagy. Hálás csodálkozással nyugtáztam a felvilágosítást Erre még jobbaii neki báto­rodott és ajánlotta, hogy is­mét vacsorázzunk együtt a Hajó vendéglőben. Kénytelen voltam elhárí­tani kedvességét. Arra hi­vatkoztam. rendkívüli el­foglaltságom miatt hátrány­ba- kerültem rendes napi munkámban. Sok a beteg, ébresztőtől takaródéig dol­gom van közöttük, ha lelki- ismeretesen gondoskodni -karok róluk. És valóban, etekintetben a lehető leg­őszintébb voltam Tichy őr« nagyhoz. * (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents