Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-15 / 11. szám

♦ • .-vN-S WAVA Hello esti külpolitikai kommentárunk: Különös házasság NEKÜNK, MAGYAROKNAK természetes, hogy váratlan, sőt enyhén groteszkbe hajló irigyek esetén a nagy palóc híres regényének címe jut eszünkbe. 'Ezúttal a gondolattársítás külpolitikai természetű és a szóban í'orgó hírt olyan külföldi lapok (például a pá­rizsi Figaro) is „különös házasságnak” nevezik, ame­lyek aligha ismerik Mikszáth művét. A LEGÚJABB JELENTÉSEK szerint a világsajtó változatlanul nagy terjedelemben foglalkozik a Líbia és Tunézia tervezett egyesüléséről szóló bejelentéssel. Az alaphang — nemzetiségre és pártállásra való tekin­tet nélkül —. általában a kételkedés. Nem csoda hogy mennyire nem, annak megállapításához elég egy pil­lantást vetni az előzményekre és a körülményekre. HA PUSZTÁN A GAZDASÁGI LEHETŐSÉGE­KET néznénk, lenne fantázia egy líbiai—tunéziai in­tegrációban, mint a francia La Nation írja, „Tunézia rendelkezik szakemberekkel, Líbiának pedig olaja van”. De ugyanez a lap, ugyanebben a cikkben fel­teszi a kérdést: „vajon nem tünik-e ez a tűz és víz házasságának?” A gazdasági lehetőségek ugyanis minden jel sze­rint eltörpülnek a két országot, a két államvezetést egymástól elválasztó, áthidalhatatlannak tűnő, szaka­dékhoz képest. Villantsunk fel csak néhányat a sok közül. 1. Kadhafi Izrael megsemmisítését tűzte ki cé­lul, Burgiba nemcsak elfogadja Izrael létét, hanem komoly kompromisszumokra is hajlandó. 2. Kadhafi szerint az élet minden problémájára csalhatatlan megoldást kínál az orthodox iszlám, Bur­giba pedig éppenhogy nyugatias államalkotási elve­ket vall. 3. Tripolit és Tuniszt egy világ választja el szám­talan gyakorlati külpolitikai kérdésben, például a Ma­rokkóval való viszonyt illetően. MINDEZEK FÉNYÉBEN senkit sem lepett meg, hogy a bejelentés utáni egyetlen konkrétum az a mindössze két nappal később tett újabb bejelentés, amely szerint az egyesülési népszavazást nem az ere­detileg tervezett napon, január 13-án tartják meg, ha­nem valamikor márciusban. A kairói A1 Ahram mind­két közlésre hűvös elenganciával reagált: Egyiptom — írja, támogat minden komoly egységtörekvést. A hangsúly félreérthetetlenül a „komoly” jelzőn van. Elnökválasztás Brazíliában j A hazafiak \ újabb sikerei Kambodzsában Brazíliában ma együttes ülést tart a Képviselőhöz és a Szenátus, hogy a követke­ző öt évre megválassza az ország új elnökét. E miliő Gnrrastazu Medici, az ország leköszönő elnöke a Nemzeti Megújulás Szö­vetségének (Arena) nevében már júniusban megnevezte ■ t ód jelöltjét, Ernesto Glesel ■ "'homok személyében. Me­rni a legfelsőbb hadvezetés és a titkos szolgálat dönté­sét juttatta hivatalosan kife­jezésre, Geisel minden bi­zonnyal meg is nyeri a „vá­lasztásokat”, hiszen élvezi a hadsereg és a legbefolyáso­sabb szélsőjobboldali ural­kodó körök bizalmát. A par­lamentben lezajló szavazás valószínűleg ezúttal sem okoz majd meglepetést: a há­zirend értelmében ugyanis nyíltan szavaznak, s képvi­selők és a honatyák abszolút többsége pedig az Arena tagja. A kambodzsai népi felsza hódító erők vasárnap raké­tákkal lőtték Phnom Penh katonai célpontjait, s a fő­várostól mintegy kilenc ki­lométerrel északnyugatra le­lőtték a Lón Nol-rezsim egyik DC—3. típusú katonai repülőgépét. A gép ötfőnyi legénysége szörnyethalt. Közben a hazafiak egyre szorosabbra vonják zárógyű­rűjüket a főváros körül. Ál­lásaikat az amerikabarát re­zsim repülőgépei napalmmal és romboló bombákkal tá­madták. Lon Nol, a rezsim elnöke vasárnap egy kormányszó­vivő útján visszautasította az ellenzéknek azt a köve­telését, hogy mondjon. le tisztségéről, távozzék az or­szágból, s ezzel tegye sza­baddá a béke helyreállításá­nak útját. Közölte, hogy _ tisztségéről nem mond le, mert „általános és közvetlen válsztások” útjain jutott ha­talomra. Norodom Szihanúk, a Kambodzsai Nemzeti Egy­ségfront vezetője vasárnap ultimátumot intézett a Phnom Penh-i hatóságokhoz, követelte, hogy a lehető leg­rövidebb időn belül adják meg magukat a felszabadító erőknek. Az AFP pekingi tudósítójához intézett távira­tában aláhúzta, azok, akik megadják magukat, kegye­lemben részesülnek, vagy ha akarják, külföldre távozhat­nak, hogy megmeneküljenek az igazságé« büntetéstől. fi oe ir/iialozafa A Dél-vietnami Köztársa­ság Jsülügyminisztériumának szóvivője Páriáiban közzé­tett nyilatkozatában élesen elítélte a saigoni légierőt amiatt, hogy ismét- bombázta a DIFK-ellenőrizte területe­ket, egyebek közt a központi fennsíkon levő Due Co térsé­gét E barbár bombatámadás nyomán két személy megse­besült és teljesen elpusztult a nemzetközi ellenőrző és fel­ügyelő bizottság Dúc Co-i ki- rendeltségének épülete. Saigoni repülőgépek ugyan­aznap támadták Dúc Nghiop térségét is. Második forduló Genf ben AZ ELŐZETES MEGÁL­LAPODÁSOK szerint Géni­ben egyhónapos szünet után, január 14-én folytatódik az európai biztonsági és együtt­működési konferencia. Ebben a szakaszban a részt vevő 35 állam képviselői, szakértői bizottságokban, albizottsá­gokban é3 munkacsoportok­ban a helsinki külügyminisz­teri tanácskozás ajánlásai alapján megfogalmazzák azokat a dokumentumokat, amelyek együttesen — ké- ■ jbbi magasabb szintű jóvá­hagyás után — Európa char­táját, kontinensünk békés ivendőjének nemzetközi ér­vényű törvényét alkotják. A GENFI TANÄCSKO­:; '.S — amelynek első for­dulója szeptember 18-t,ól de­cember közepéig tartott — kétségtelenül az egész euró­pai biztonsági konferencia legnehezebb szakasza. A ne­hézségek abból adódnak, hogy olyan dokumentum-ter­vezetet kell előkészíteni és végleges szöveggel papíron rögzíteni, amelyek mind a harmincöt ország számára elfogadhatóak és azok egyet- ' *n pontját egyetlen ország ;em ellenzi. Az általánosan már eddig is elfogadott elvek és gya­korlati teendők mellett azon­ban vannak még olyan véle­ménykülönbségek, amelyek Í0M. jautt&r Iá» kedd egyrészt a különböző társa­dalmi rendszerű országok ideológiájából, másrészt a tő­kés országok egymás közti eil entéteiből fakadnak. To­vábbi nehézségeket, okoz, hogy a szocialista országok a béke és biztonság, az együttműködés politikai alapelveit tekintik elsődle­gesnek, addig bizonyos tőkés államok ezeket szeretnek alárendelni egyetlen — a konferencia napirendjén al­pontként szereplő — téma­körnek, az általuk „emberek és eszmék szabad áramlása” elnevezésű kérdésnek. A nézetkülönbségek elle­nére az első genfi fordulón elért haladással elégedettek lehetünk. A 35 ország kép­viselői jobban megismerték egymás álláspontját, kölcsö­nösen előterjesztették kor­mányaik véleményét a fő té­mák részleteiről és megin­dulhatott a közös pontok ke­resése, az eltérő vélemények közelítése. A MÁSODIK FORDULÓ tehát egy előrehaladottabb álláspontról startolhat. Min­denekelőtt az vált világossá az összes részvevők előtt .•agy legalábbis világossá ülett váljék), hogy a szo­cialista. országok egységesek az alapelvek megítélésében: először is kall fektetni a béke és együttműködés poli­tikai téziseit. Közülük csak a legfon tosábfcakat említjük: kontinensünk államhatárai véglegességének elismerését, az országok területi sérthe­tetlenségét, a belügyekbe va­ló be nem avatkozás elvét, a vitás kérdések tárgyalásos megoldását, az erőszak és az erőszakkal való fenyegetés kivetését a nemzetközi poli­tika gyakorlatából. Ezek a béke legfőbb biztosítékai és ezekre épülhetnek az együtt­működés további tényezői: a gazdasági, kereskedelmi, tu­dományos-technikai kapcso­latok, a kultúra különböző területein folytatandó közös munka. Szükséges ezen kí­vül. hogy az Európa-charta létrehozása után legyen egy állandóan működő nemzet­közi szer\% amely a konfe­rencia utáni teendőkkel fog­lalkozik. Lássuk kissé részleteseb­ben a hovatovább hírhedtté váló ‘ napirendi alpontot, me­lyet egyfelől az emberiességi kérdések, másfelől az „em­berek és eszmék szabad áramlása” néven említenek. Nem férhet kétség ahhoz, hogy az e témaköri.? vágó problémákat csakis az euró­pai biztonság politikai elveid­nek rendezése és rögzítése után lehet érdembei, eldön­teni Az indonéz fővárosban a japán gazdasági behatolás ellen tiltakozó diákok fogad­ták Tanaka kormányfőt. (Népújság-telefoto — AP—MTI—K3) „Villámválasztások'^ra készülnek Angliában Patak Károly, az MTI tu­dósítója jelenti: Hétfőn délután tárgyalá­sok folytak a brit bányászok túlőrabojkottjáról a Downing Street 10-ben Edward Heath miniszterelnök és a szakta­nács vezetősége között. A megbeszéléseken, amelyek az angol kommentátorok sze­rint döntően befolyásolják Heath-nek az előrehozott ál­talános választások kiírására vonatkozó terveit, részt vet­tek a kabinet más felelős tisztségviselői is. A kormány és a TUC ve­zetői a szakszervezeti főta­nács gazdasági bizottságának kompromisszumos tervéről tárgyaltak. A kulcsfontossá­gú testület hétfőn nyilvános­ságra hozta a dokumentu­mot, amely szerdán került a TUC-hoz tartozó százötven szakmai szervezet elnökének és főtitkárának országos ér­tekezlete elé. Az angol sajtó egy része azonban úgy ítéli meg a helyzetet, hogy a kormány máris elszánta magát a ter­vezet elutasítására és az ál­talános választásoknak az engedélyezett határidő előtt másfél évvel történő kiírásá­ra. A sajtó a február 7-i és t a február 14—i időpontot em­legette, mint a „vttlápivd- lasztások” lehetséges napját. Ez a döntés függött a. hét-, fői megbeszélések eredmé­nyétől. A 10 milliós TUC gazdasági bizottsága ajánla­tában felhívta a konzervatív vezetőséget, a 270 000 bá­nyász kivételes helyzetének elismerésére. Megnyílt az ILO-konferencia Genfben Barabás János, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: Hétfőin délelőtt 10 órakor Genfben, az ENSZ-palotá- ban megnyílt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) második európai regionális konferenciája. A konferen­cián részt vett minden euró­pai ország küldöttsége. A delegációk hármas összeté- telúek — a kormányt, a munkaadókat és a munka- vállalókat képviselik. A II. európai regionális konferencián, amelynek cél­ja a kontinens gazdasági és szociális helyzetének vizsgá­lata, beterjesztették az ILO főigazgatójának jelentését „Az emberi értékekről és a szociálpolitikáról”. A .főigazgató beszámolója az elmúlt negyedszázad eu­rópai fejlődésének számos vonatkozását elemzi. Hang­súlyozza, hogy lcontineaisünk ez időszakban soha nem lá­tott fejlődésen ment keresz­tül.. A gazdasági tendenciák­ról szólva megállapította, hogy az 1950—1070-es idő­szakban a fejlődés üteme a szocialista országokban volt a legmagasabb. A fejlődés­ben nagy szerepet játszik a mind Kelet-, mind Nyu- gat-Euópában fokozatosan erősödő gazdasági integrá­ció. Ugyancsak jelentősen fejlődtek a Kelet- és Nyu- gat-Európa közötti üzleti kap­csolatok, szélesedik a keres­kedelmi csere és a kooperá­ció a kelet és a nyugat vál­lalatai között. Az elmúlt 15 év szociális változásairól szólva a beszá­moló megállapította, hogy a „jóléti államhoz” fűzött re­mények nem váltak be, és az egyenlőtlenségeket a nyu­gati országok nem tudták felszámolni. Az életszínvonal jelentősen emelkedett, de az infláció miatt a bérek emel­kedése Nyugat-Európában nem vonta magával a reál- jövedelem növekedését. A pénz elértéktelenedése egyre nagyobb arányú: az infláció 1938-ban 3,6 százalékos, 1989- ben 4,1 százalékos, 1972-ben már 7,2 százalékos volt, és egyre fokozódik. Az inflá­ció ítű okai között van az - -lkai tőke beáramlá­sa Ny ugat-Európába, az ál­lami kiadások állandó növe­kedése, az alapanyagárak emelkedése. A jelentés befejezésül hangsúlyozza, hogy az ILO munkájának eredményessége érdekében rendszeressé kell válnia a szervezet keretében az európai együttműködés­nek. A konferencia ma a be­számoló vitájával folytatja munkáját, majd a bizottsá­gok előterjesztik az ILO-höz 1974. január 1-ig beérkezett határozati javaslatokat. Ezek között van a szakszervezeti világszövetség európai tag • szervezeteinek '— köztük a magyar szakszervezeteknek — javaslata az alábbi öt té­makörben: — Az infláció hatása a jövedelmek, szavatolására és újraelosztására, — Az európai térségben le­vő multinacionális társasá­gok hatása a dolgozókra; — Az Európába bevándor­ló munkás helyzete; — A munkahelyi környe­zet és általában s környezet Védelme és megjavítása Eu­rópában, Más kérdés, hogy lei mit ért a két különböző elneve­zésen. A szocialista országok­nak nincs okuk kitérni és nem is térnek ki a témakör megidtatása elől. Sőt! Abban s helyzetben vagyunk, hogy amikor a kérdés pusztán ol­csó propagandisztikus vonat­kozásait fálreteszík és a té­nyek nyelvén kezdik a pár­beszédet, a túlsó fél egysze­riben érvek nélkül marad. MIT JELENT AZ, hogy „emberek és eszmék szabad áramlása”? Ha egy nyugati ország jószándékú állampol­gára a szocialista országokba kíván utazni, úgyszólván óráit alatt vízumhoz jut. Ez­zel szemben például hazánk nyugatra utazni kívánó ál­lampolgárai a megmondhatói annak, mennyi utánjárás, vá­rakozás, hosszan kod ás árán jutnak vízumhoz. S az esz­mék, a kulturális értékek kölcsönös terjesztése? Rideg, de cáfolhatatlan statisztikai számok igazolják, mennyivel több nyugati szerző könyveit, színdarabjait, filmjeit stb. teszik hozzáférhetővé a szo­cialista országokban, mint fordítva. Köztük olyan szer­zők is tekintélyes számban szerepelnek, akik közismer­ten nem a szocializmus esz­mei talaján állnak. Az úgynevezett „emberek és eszmék szabad áramlásá­nak” képviselői azonban egyáltalán nem a valódi kul­turális értékek cseréjére és kölcsönös terjesztésére gon­dolnak. ók art szeretnék, ha az európai béke és együtt­működés ürügyén szabad ke- ­zet kaphatnának a szocialis­ta országokban tervezett ideológiai diverziónoz, ellen­séges propagandához, magya­rán szólva, büntetlenséget kívánnak olyan cselekmé­nyekhez, amelyeket a szocia­lista törvényesség büntetni rendel. Azt szeretnék elérni, hogy a szocialista országok kívülről jövő nyomásra vál­toztassák meg törvényeiket, szokásaikat, hagyományai­kat. Mi ez, ha nem a bel­ügyekbe való beavatkozásra tett kísérlet. Márpedig a belügyekbe való beavatko­zást az európai együttműkö­dés alapelvei kizárják. Remélhetjük, hogy az ilyen és ehhez hasonló szándékok képviselői a genfi tanácskozá­sok most következő időszaká­ban belátják törekvéseik hi­ábavalóságát. Az akadályok elhárulása nagy mértékben meggyorsíthatja a konferen­cia munkáját EURÓPÁBAN A BIZTON­SÁGI RENDSZER megte­remtése után is kétfajta tár­sadalmi rendszer, kétfajta, egymással szintézisre soha nem hozható ideológián ala­puló társadalom marad. A konferencián tehát nyilván­valóan nagy szerepe van a kölcsönösen elfogadható kompromisszumnak. A leg­főbb érdek azonban közös: a béke megőrzése. Ezért bí­zunk abban, hogy mindkét fél keresi és megtalálja az együttműködés megfelelő el­veit és formáit, s ezért te­kintünk optimistán a genfi második forduló elé, €L Tóth Béla

Next

/
Thumbnails
Contents