Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-11 / 8. szám

T izenöt- millió könyv az Alföldi Nyomdából Debrecenben az Alföldi Nyomdában 15 millió köny­vet készítettek 1973-ban. Ez a könyvmennyiség rekord­nak számít, és egyben az or­szág könyvkiadásának 25 szá­zaléka. Képünkön: a könyvköté­szet automata gépsorának megmunkáló része. (MTI foto: Balogh P. László felvétele) Felvételi esélyek, felvételi prognózis Ötvenkétezer érettségiző pályaválasztási szándéka Csaknem ötvenkétezer idén érettségiző diákot kérdeztek meg az egyetemi számító­központ szakemberei pálya- választási szándékukról. Az érettségizők közül t- mint ismeretes — mintegy 15 300- an tanulhatnak a felsőokta­tási intézmények nappali ta­gozatain. Az összegezésből kiderül: a nappali tagozaton érett­ségiző 52 000 fiatal közül 28 197-en szeretnének to­vábbtanulni valamilyen fel­sőoktatási intézményben. Fi­gyelembe véve, hogy az el­múlt évbein érettségizettek is pályáznak a nappali tagoza­tokra, ez azt jeltanti: min­den' száz felsőoktatási intéz­ménybe készülő diák közül harminc-negyvenet vehetnek fel évente az egyetemek, fő­iskolák. Az előzetes orien­tációk szerint a diákok a társadalomtudományi terület iránt általában ismét job­ban érdeklődnek, mint a ter­mészettudományi-műszaki terület iránt. Éppen ezért várhatóan a társadalomtudo­mányi szakokon magasabbak lesznek a felvételi vizsgák követelményei, főként a kü­lönleges szakokon — pszi­chológiára például tizenhá­romszoros, a művészeti fa­kultásokra pedig hét-tízsze­res a túljelentkezés. ,A sokakat érdeklő humán- tanári szakokon elég nagy a szórás. A magyar szaktár­gyaknál együttesen a túlje­lentkezés csak 318 százalék a történelem szaktárgynál együttesen 406 százalék; a magyar—történelem szakon még tizenöt-tizennyolcszoros egyes helyeken a túljelent­kezés (egri tanárképző, Eöt­vös Lóránd Tudományegye­tem). Az idegen nyelvvel kapcsolódó szakokra a túlje­lentkezés 286 százalék. A pedagógia, ezen belül a ta­nító- és óvónőképzők együt­tesen „csak” 182 százaléknyi jelöltet vonzanak a rendel­kezésre álló helyekre. A rajz tanári helyekre 173 száza­lék, a zenetanán lehetősé­gekre 119 százalék a pályá­zó: ezzel szemben a testne­velő tanári pályán 420 szá­zalék lesz várhatóan a túl­jelentkezés. A nagyrészt is­kolán kívül művelendő nép­művelő és könyvtáros sza­kokra négyszáz százaléknyi pályázó készül. Az állam- es jogtudományi karok 401 szá­zalék, a közgazdaságtudo­mányt művelő intézmények azonban csak 206 százalék' QJNwMi m*. Január 1L, péntek arányban várhatnak felvéte­lizőket 1974-ben. Az agrár­pályákra 140 százalék a túl­jelentkezés, a műszaki te­rületre összességében csak százhúsz százalék jelentke­ző jut; A műszaki pályákon belül varrnak olyanok is, amelyekre az „aluljelentke- zés” jellemző: vagyis annyi­an sem pályáznak, amennyi a keretszám. Az építés terü­letére csak 88 százalék, a gépészeti szakokra 94 száza­lék, speciális szakokra ösz- szességében 90 százalék érettségiző pályázik. A mű­szaki tanárképzők iránt a helyekhez képest csak 86 százalék érdeklődik. Mate­matikára alig 125 százalékos lesz a túljelentkezés aránya. Nem megnyugtató a helyzet a tanári szakokon. A fizikát 120 százalékos,^ a biológiát 327 százalékos, a földrajzot 458 százalékos jelentkezési arányszámok jellemzik, de mindhárom területen szinte üresek egyes tanári szakok. Az orvostudományi egye­temeken (beleértve a gyógy­szerészeket is) 247 százalék a túljelentkezés, az Állator- vostudományi Egyetemen pe­dig 341 százalék. A számítástechnika terü­letén a túljelentkezés ará­nya előreláthatóan csak 172 százalék. A „Szándék és valóság” című, most megjelent tájé­koztatóból az érintettek meg­ismerhetik egyebek között az egyes kanokon, szakokon vár­ható túljelentkezés mérté­két, tájékozódhatnak a vár­ható minimális pantcszámróL A számítóközpont összege­zését ötvenezer példányban jelentették meg, a középis­kolák pedagógusai, diákjai hamarosan megkapják, s így részleteit a jelentkezési lapok kitöltése előtt megis­merheti valamennyi érde­keik . „ , FIATALABB KORÁBAN sem volt sosem oonviván-tí- pus, amorozó, amolyan szí­veket megfacsaró színpadi jelenség. Emlékezetes debre­ceni kiugrása is a Hamlet volt. Egyáltalán nem feltűnő jelenség, a színház szakmai mércéjével sem. Sőt! Tartá- sa_ kissé hanyag, a nyakát előrehajtja és ettől úgy te­kint a közönségre. mintha valami súly alól szeretne sza­badulni, s onnan közölné, és csak azt, amit egy roppant súly alól lehet közölni még. Szemei beszédesek azzal együtt, hogy alatta nagy tás­kák lógnak le az arccsont fe­letti izomzatra. Homloka szé­les. felette hosszú haj oldalra fésülve, némileg engedve a mai hajviselet divat-kénysze­rének. Nagyon szerényen. Bajuszt, szakállt visel és — ahogyan ezt egy lelkesedő kislány megjegyezte az elő­adás szünetében — neki ez nem is kéne, nem is fiatalít­ja őt. Fülei kissé elállnak, még a dúsabb hajzat alól is, mintha valami zenei produk­ció felé nyújtóznának. Gesz­tusai sosem nagyok, nem feleslegesek, nincsenek meg bennük a hatni akarás kény­szerei. Inkább csak azért mozog, azért cselekszik va­lamit is beszéd közben, hogy a mondandónak a végső, vagy nagyon fontos nyoma- tékot megadja. Ódry Árpád, vagy Lehotay Árpád mellett és idejében, amikor a drá- maiság még harsogott. őt észre sem vették volna. A HANGJA sem túlerős, nem is érces, inkább fátyo­lozott, néha rekedtes, leta­gadhatatlan . nazalitással. Mintha egy kicsit mindig náthás, lenne. Nincs is széle­sebb skálája, dinamikában is messze elmarad sok közepes rangú pályatásaitóL Nem is keresgéli a nagy távolságo­kat, a nagy feszültségeket, amikor egy-egy^ hangsúlyt megkérdőjelez, vagy egy-egy gondolatnak megkülönbözte­tett helyét keresi. Csak előad. A pódiumon csak annyi a segédeszköze, hogy egy-egy hosszabb lélegzet után feldü­börög egy mars-féle,, az is olyan rekedten, ahogy az hoz­zá illik. No, meg az, hogy szünetet tart Nemcsak az egyes versek és a felolvasott, vagy felolvasni látszott pró­zai részek közölt, hanem a versben is. ha kell összetar­tozó ritmus- es dallamrész között is. És mégis, • mindezek elle­nére, mindezekkel együtt el­mondhatjuk róla, hogy ma ő a magyar pódium egyik leg­nagyobb mestere, ha nem a í Az egyik porkoláb össze­szedte és a hóna alá gyűrte a kivégzettek kabátjait. Hi­szen a hadbíróság ítélete szerint az elítéltek mindem előtalálható és elő nem ta­lálható ingó vagyona lefog­lalandó a kincstár javára. Államunk tehát gazdagabb lett négy magyar férfi ka­bátjával. Krisztus köntösén is katonák osztozkodtak. És ezt minden húsvétkor el­mondjuk templomainkban. Érzem! magam is hason­lítok a szörnyetegekre, hogy úgy írtam le a négy tábor­nok agyonlövetését, mintegy orvosi látleletet. Hasonlítok ebben a gyilkosok hidegvé- t usegehez. De erzern. bírt kell adnom gz elhatározott, szakszerűen véghez vitt bor­zalomról. S a látottakról nem írhatok mást, csak lát­leletet. A bosszúállókhoz ké­pest mindössze annyit tehe­tek, hogy nevén nevezem a bűnt. Egyedüli mentségem a kárhozatos szégyenben: nem tartozom a gyilkosok közé. ★ A négy elitéit agyonlőve- íese után visszamasírozott a zászlóalj a várba. Még hét óra sem volt, amikor az első felálláshoz hasonlóan má­sodszor is a főőrség épülete elé sorakozott a négy szá­zad, szemben a bejárattal. A bitóra szánt tábornokokat szintén polgári ruhában ve­zették elő a porkolábok. Egyedül gróf Leiningen- Wes ten búr g Károly viselte a rangjelzéseitől megfosztott uniformisát: a kék atillát és fekete pantallót Damjanich János még mindig nem tu­dott járni tört lábával. Pa­rasztszekér kanyarodott a térre, s nógatták Damjani- chot, Hogy szálljon fel. Se­gítettek néki. Ügy viselke­dett mintha csak röpke ko­csikázásra készülődne a vá­rosba. Vigasztalója, Arad görögkeleti esperese annál megtörtebbnek látszott Ri­adtan, sápadtan kapaszko­dott Damjanich mellé a sze­kérre. ★ M Itt volt a város reformá­tus lelkésze is, szikáran, ün­nepi feketében, a protestáns papok tárgyilagos komorsá­gával. A négv minorita szer­zetes pedig, akik a katolikus tábornokoknak jöttek vigaszt nyújtani, ájult-ájtatos szó- myitfággal hajtottak le te­jüket Csipkézett karingjük láttán olyan illúzió támadt mintha egyházi ünnep ké­szülődne. A kegyes illúziót szem- pillantás alatt a zúzmarás haláltudat váltotta fel, mi­kor az udvarra lépett a hó­hér. Pedig észre kellett ven­ni, hogy nem akart vaco- gásra ingerlő benyomást kel­teni. Igen természetesen vi­selkedett, jó szándékú ven­dégként pij,1 antott körbe. Nyúlánk, de rövid nyakú szőke férfi. Se bajusza, se szakálla. Hosszú kezét köny- nyedén lóbálta. Zongoristá­nak, vagy borbélynak is nézhettük volna, ha piros ka­bátja el nem árulja, hogy ő az a fontos úr, aki a brün- ni fegyház alkalmazottja és a kötél általi kivégzések legképzettebb szakembere az osztrák birodalomban. Felszállt Damjanich sze­kerére. Hátra ült, diszkré­ten, nehogy zavarja a gö­rögkeleti pappal beszélgető tábornokot. Tehát a hóhér is készen állt az útra. Howiger '^tá­bornok mintha erre várt volna. Minden formalitás nélkül amolyan hessentő mozdulattal intett a zászló­aljparancsnoknak, hogy in­dulás. Tichy őrnagy meg­mutatta, hogy átlagon felül tanulékony és kedvére való a szerep. Az első alkalom­mal még nehezen leplezte görcsös elfogódottságát. Mindössze a nyerget viselő csontos fej tanúsított feszte­lenséget. Az őrnagy okult lova példájából, mert ezúttal olyan megszokottan vezé­nyelt, mintha a na&i rutin­Mensáros . legnagyobb nálunk. Ami a halasat illeti, feltétien. Tiz éve járja az országot a XX. századról alkotott irodalmi mozaikrendszerével, amely­ben Karinthy és Nobel Al­fréd,. Ady és Szabolcska Mi­hály (már a karikírozás miatt is egymás melletti), József Attila, Radnóti Miklós, Vas István, Zelk Zoltán, Szabó Lőrinc, Pilinszky Janos, egy, a krematóriumok leszállítá­sáról szóló üzleti levél épp­úgy a helyén van, hogy eze­ket az írói vallomásokat, köl­tői szárnyalásokat az' értelem lefegyverző közvetlenségével tárja hallgatósága elé. Nevetséges azt mondani, hogy a művész érti monda­nivalóját és ezért mi sem természetesebb, hogy azt, amit ért, művészi felkészült­ségével érthetően és mara- ' déktalanul közvetíteni is tud­ja. Látszólag ez a szabály, mégsem ilyen egyszerű a do­log. A művész két órát kisa­játít hallgatóinak az életéből és akármilyen hangulatban ültek is azok be a nézőtérre, at ő feladata, hogy este hét­től kilencig, egy határozottan előre kimért időben és kö­rülmények között eljuttassa a több száz embert annak a hangulatnak, szenvedélynek, igazságnak, hitnek ”és életta­pasztalatnak a' megértéséhez, amelyre ez a több száz em­ber külön-külön módon és külön-külön adottságokkal készült fel. És itt jön az a varázslat, amely a művész ritka adománya, az egyéniség nehezen rrjprhetó kisugárzá­sa, a jellem és a művészi hit tel törékeny, de biztos fok mérője: több száz ember a társas és társadalmi csend teljes figyelmével és vissza­fogottságával, a kivételes pil­lanatok örömével és ernyedt­ségével odaadja magát az irányításnak, a gondolatok- /nak, a gyötrelmeknek, amik a versekből, prózai betoldá­sokból feljajdulnak. És még az se bántja ezt a több száz embert, ha a művész néha megfricskázza őket humoro­sabb, vagy inkább feloldó részletekkel. A NÉZŐTÉREN olykor el­lenállhatatlanul dübörög fel a taps, néha nem is a szám vé­gén, de ez Mensárost nem za­varja. Nem is esik neki rosz- szuí, de nem zökkenti ki ab­ból a felnőtten szerény köte­lességéből, hogy itt, most, ne­ki küldetést kell teljesítenie. gyakorlatra vezette volna ki zászlóalját. Ügy látszik, az alig fél­órával korábban agyonlőtt négy áldozatot már el is fe­lejtette. Csak az alakiság idegződött belé, azt pedig gyerekjáték elismételni. Alaki rendünk a másik vesztőhely felé, igen egysze­rű volt. Ezúttal déli irány­ba, Üj-Arad felé vezetett utunk. Sima, legelőszerű rét az út mindkét oldalán. Tá­volabb jobbról, balról a Ma­ros. A kanyarulat medre ha­tárolta el a nagy síkságtól ezt a várhoz tartozó rétet Elöl lovagolt Josef Tichy. Az előírásos térközöket szi­gorúan betartva követte a két első század. Emögött lépdelt magányosan Schück hadbíró százados. Néhány lépésnyire követte őt Lahner György és Knézich Károly, közöttük egy minorita pá­ter. Nyomukban lovag Pöl- tenberg Ernő és Aulich La­jos, ugyancsak egy minorita atyával. Nagysándor József egyedül ballagott vigasztaló szerzetesével, csak úgy, mint Török Ignác. A vár tábori papja, Kari Marchot Vécsey Károlyt kísérte utolsó útjá­ra. Gróf Leiningen-Westen- burg Károly a református tiszteletesbe karolva közele­dett a vesztőhely felé. A gyalogosokat követte a pa­rasztszekér, amelyen Damja­nich János daliás termete rázódott. -éetfeg bal lábát előre nyújtotta a 6aroglyá- ra. Egykedvűen szivarozott a tábornok és a mögötte ülő hóhér piindezt egykedvűen nézte. Az elítéltek vasban voltak. Láncuk szabad veget egy­ís ez addig tart, amíg a* utolsó verset is minden ki* részi etfi nomságig kidolgozva el nem mondja. Tud zavarba is jönni, például, amikor Komlós szatirikus szövegé­nél forgatókönyvön kívül glosszáz, de jól jön ez, mert annál feszesebbek a továb­biak. Radnóti tragikusan szép ek tógájához tud még megindítóan újat adni, Vas István Római rablásából a Via Appia című verset úgy festi fel a nézők elé, mint valami freskót, ahonnan a költő nagybetűs és nagylép­tű gondolatait bárki leolvas­hatja. Ezért kapták fel á fejüket az emberek, az értők minde­nütt ahová eljut: Mensáros. NAGY SÜLY alól beszél. A művész felelőssége nyomja 'őt... _ (farkas) 17.30: Ki fizet? Dokumentumfilm. Igen sok olyan kifejezés, kategória van, amit az emberek más és más tartalommal, jelentéssel használnak, gondoljunk csak az „erkölcs” szórjt. Ezen az­után viták kerekednek, s ki­ki elmondja véleményét. Jó­val nagyobb a hatása azok­nak a vitáknak, amelyek a nyilvánosság előtt — jelen esetben a tv-előtt — zajla­nak. A tv sokmilliós néző tá­bora legtöbb esetben maga a közvélemény. A tv vitafóru­main már eddig is sok fontos politikai, társadalmi, közéle­ti kérdést, problémát vitattak meg, bevonva a nézőt az ál­lásfoglalás kialakításába. Ez a film is ezt célozza: az if­júság különböző korú, fog­lalkozású és érdeklődésű tag­jai, csoportjai véleményét tárják az alkotók a nézők elé, egy fontos kérdésről — a tár­sadalmi munka kérdéséről Persze, mint minden vitában, ebben is vannak szélsősége* nézetek, mindemellett a fia­talok többsége helyesen, kor­szerűen fogja fel a társadal­mi munka korunkban elfog­lalt helyét, szerepét, és nem utolsósorban jelentőségét. egy porkoláb tartotta. Még Damjanichét is és a gyalo­gos porkolábnak nyújtóz­kodnia kellett, mert rövid volt a lánc. A büincsbe- vertek menetét mindkét ol­dalon nyolc-nyolc feltűzött szuranyú katana kísérte. ' Én a szekér mögött ha­ladtam Wochengruber fő- törzsfoglár társaságában. Vé­gül a zászlóalj másik fele, két század masírozott a nyo­munkban. ★ Menetünkön kiviül egy lé­lek sem látszott az egész környéken. Őszi csend és hűvös párák alatt lapult a nagy rét. Tizpercnyi gyalog­lás után megláttuk a sík­ságból előmeredő oszlopokat. A nyers íaragású fenyődú­cok szabályos rendben sora­koztak, távközre, magasság­ra, egyformán. Amikor egy- vonalba értünk a baloldalt ágaskodó bitókkal, Tichy őrnagy derékszögben, változ­tatott irányt. A fenyőoszlo­pok közelébe lovagolt, szem­be fordította lovát a zászló­aljjal és hangosan, jól ért­hetően vezényelt: — Menetből négyszöggé fejlődni! Első század a bi­tók mögé öt lépésre! Máso­dik század balról, harmadik 6zázad jobbról merőlegesen csatlakozik az első század szárnyaihoz! Negyedik szá­zad -lezárja a négyszöget! Lehetetlen volt nem észre* venni, hogy a Wocher gya­logezred első zászlóalja meg­bízhatóan begyakorolta a felállást. Mint a díszszemlén, olyan olajozottan zárta le a négy század a kivégzési négyszög egy-egy oldalát ..... iFolytatjukJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents