Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-08 / 5. szám

Marx és beat MIT GONDOLNAK, ki a „Sólyom", aki bemerészke­dett a Sasiészekbe? Úgy van: ő. Hogy ki az az „ő”? Nos, azt majd a negyedik adás, a tv-filmsorozat végén tudjuk meg, vagy a vége felé árulják el nekünk az alko­tók, ahogyan az ilyesfajta filmekben ez törvényszerű. A „Sólyom a Sasfészekben” hosszú idő után újabb és úgy tűnik, szerencsésebb vál­lalkozása a televíziónak, hogy „saját erőből” is hoz­zájáruljon a magyar televí­ziónézők e témájú filmszom- jához, s egyben — igen he­lyesen — azzal is megpró­bálkozzék, hogy a kémek és ellenkémek „szokványos” (?) harcában nemes célokat is kövessen. A magyar elhárítás hősko­rának, az éppen hogy révedő magyar demokrácia megvé­dése idejének felelevenítése, emlékállítás azoknak, akik az „ötödik”, vagy dehogyis ötödik, hanem a negyvenes évek második felének első hadoszlopai ellen küzdöttek a fiatal, népi demokratikus Magyarország védelméért — már régóta kötelessége a te­levíziónak is. Int, most ezt a kötelességét kívánja oly mó­don törleszteni, hogy egyút­tal azt is igazolni akarja: le­het emléket állítani izgalma­san, érdekesen, szórakozta­tóan. Ez a szándék máris nyil­vánvaló. A szándék megvaló­sulása felett véleményt mon­dani —, a két rész után még elhamarkodott dolog lenne. VIII. HENRIK hat fele­ségéből már az első részben kettővel találkoztunk —, s ebből Aragóniái Katalin a tör­ténelem tényei és a film dramaturgiája szerint meg is halt. Az angol televíziós filmsorozatról is elhamarko­dott lenne az első „feleség” után véleményt mondani, bar néhány konzekvenciát levon­ni, az jóslás nélkül is már megtehető. A feszes, zárt, színpadszerű helyszín, a lát­ványosság hajszolásának gon­dos kikerülése azt gyanittat- ja a nézővel, hogy John Glenister a szereplőkben kí­vánja lejátszatni, mint a leg- igazabb díszletek között, a polgári Anglia kialakulásá­nak vajúdó kezdeteit. « hogy nem a táj, a környezet, hanem a történés, a színé­szi játék atmoszférájával akarja megteremteni a XVI. század első fele Angliájának levegőjét. Ugyanakkor az sem lehet kétséges, már az első rész megtekintése után sem. hogy a történelem valóságát köny- nyű kézzel áldozza fel az író, Rosemary Anne Sisson és a rendező, — egy vélt könnyű siker érdekében, Henrik néven a nyolcadik angol király, s e néven a második a Tudor dinasztia- , ban, valóban igen alkalmas arra. hogy drámaírók és ve- : gényírók, filmesek és televí- ■ ziósok a hősükké válasszák. Ez a „kegyetlen” nőfaló, aki úgy él a köztudatban, hogy a céljait keresztező és meg- únt feleségeivel a hóhér bárójával számolt le. volta­képpen a polgárosodás felé induló Anglia, a kialakuló tengeri vilaghatalom. a gyar­mattartó birodalmak, e do­yenje megteremtését segítet­te elő — a kor „szokásos” eszközeivel. Az önálló angli­kán egyház megteremtésének sem az volt az elsődleges oka — nagyon vékonyan is szól erről a film —, hogy tör­vényesen elválhasson a spanyol hercegnőből lett ki­rálynétól. A pápaság, s a ve­le szövetséges spanyolok gazdaságilag kerítették be Angliát. A tengereken a pá­pai áldással felvértezett, s az Újvilág jó részét birtokló spanyolok az urak, a konti­nensen a spanyol hadsereg támogatta pápaság a legszer­vezettebb szellemi, állami, gazdasági hatalom. Millió lel­kek, s a megszámlálhatatlan milliók ura! Ne bocsátkozzunk mélyebb elemzésbe most a korabeli Anglia, a „Vili. Henrik hat felesége" című tv-filmsoro- zat helyszínének történelmét és történetét illetően. Ennyi azonban már az el­ső rész után kikívánkozotf a filmet egyébként élvezettel és nagy érdeklődéssel, Keith Michel játékát elismeréssel néző kritikusból. Egy csapat tizennyolc éves ifjú. A kritikus korosztály, mondja hozzá az ember ön­kéntelenül. És micsoda fur­csa téma. Még hogy a világ­nézetünk alapjai?! Mit ko- nyíthatnak hozzá ezek az iz- •zig-vérig tinédzserek? Mert ha beat lenne, ha az autó­márkákról kellene lexikális precizitással beszélni. De hát a világnézet. Gyorsan rendre intem ma­gam. Csak semmi elhamar­kodott ítélet, következtetés, sanda hümmögés. Lássuk ma­gukat a fiatalokat. m A könyv akkora, hogy ____ szinte megijed tőle az e mber. Néhány cím a tarta­lomjegyzékből : a dialektikus materialista természetszem­lélet, illetve társadalomt'el- fogas. a termelési mód és a társadalom szerkezete, a vi­lágnézet és az erkölcs, a társadalom politikai élete, a tőkés államok, a szocialista államok, a nemzetközi osz­tályharc, a két világrendszer harca, az emberiség jövője — a komm un izmus. Nehézveretű, súlyos kate­góriák, sarkalatos pontjai egy ember belső alkatának, néze­tének az őt körülvevő világ­ról. Eb ezt mind tudniuk kell ezeknek a tizenéveseknek. De vajon tudják-e? Sőt, mi több: értik, vallják, ér- zik-e? Egyáltalán lehet ezek­re a kérdésekre biztos, fel- reérthetetlen és félremagya- rázhatatlan válaszokat kapni? Nem egyetlen tanóra kereté­ben, hanem heteken, hónapo­kon, éveken át. Hisz végté­re majdnem mindegy, mit mond az ember, a lényeg: mit csinál. | -y | A lecke Itt is lecke. 1 ^ I Felelni is kell belőle. Ez sem sikerül mindig és mindenkinek jelesre. Most egy közepest osztott ki Kár­páti István tanár egy kis­lánynak. Az anyagról, a vi­lág anyagi eredetéről, az anyag objektív létezéséről, törvényeiről volt szó és ar­ról, hogy ezek hogyan tük­röződnek a társadalomban. Aztán egy lépéssel tovább mentek. Szó esett idealista felfogásról, Lenin megfogal­mazta megállapításokról, a törvényszerűségek felisme­réséről és alkalmazásáról. Lassan vita is kikercke- dclf. Ebben Tóth István járt az élen. Két társának a meg­G.rurkó Géza állapításait is cáfolta. Sze­rény csendességgel, minden harcias formaság nélkül, in­kább csak közölte, hogy sze­rinte mi a helyes, mi az igaz, mi a jó. — Mindjárt élénkebb lett az óra es az egesz osztály. Ekkor jegyezte meg halkan dr. Fillöp Lajos igazgató: — Ez az osztály, amely­nek Vilcsek Jánosné az osz­tályfőnöke, angol tagozatos. A fiatalok itt kimondottan humán érdeklődésűek. Az atyai eligazítás nem menteni, hanem értékelni akarta a kis csoport teljesít­ményének igazi hőfokát. I -> | Senki sem akar ebből 1 ’*‘1 az osztályból fizikai munkás lenni, közvetlenül bekapcsolódni a termelésbe. Amikor a kérdés elhangzott, fiatalos meghökkenéssel fel­nevettek. A kérdést nevették ki. Méghogy fikizai munkás; érettségivel? No, jó, nem ez a jellemző, valljuk be. Kisebb részük inat- most arra számít, hogy valamiféle vezető állást tölt majd be. Igazgató, főorvos, főmérnök lesz. Többen a tanári pályát választották. Alig néhányan vannak közöttük olyanok, akiknek a szülei eredetileg is a szellemi dolgozók kate­góriájába tartoztak. A túl­nyomó többség fele-fele arányban oszlik meg a mun­kás és a paraszti eredet kö­zött. • Markáns társaság tehát. Olyan gyökerekkel, ame­lyek eleve elhivatottságot té­teleznek fel. Tudatos hova­tartozást, már a családi ott­hon légkörénél fogva is. Mégsem jeles mindegyik ebből a tantárgyból. Le­gyünk őszinték: miért is len­ne az? | V I Előbb Vancsó Ágnes I I közli, hogy szerinte a világnézeti kérdések tisztá­zására mindenkinek szüksé­ge van. Ez. hozzátartozik az emberhez. Illik tudnia. — Egyszercsak elkezdtek érdekelni ezek a dolgok — magyarázta Rédei László. — Még tavaly. Aztán kérdez­gettem. Mindenkit, aki' éppen kéznél volt. Ismerni akar­tam a választ. Miért kell tudnia egy anyának, aki a kisbabát pó- l.válja be, hogy a világ anya­gi eredetű? Gyorsan kioktatnak. A pó- lyázáshoz ennek semmi kö­ze. De az emoerbez — lg**l Enélkül nem lehet eligazod­ni a világban. Innen is, on- aan is röpködnek a rövid mondatok, amikben már in­dulatos fűtöttséget is vélek felfedezni. Az okvetetlenke- dőt akarjak ráncba szedni ezek a heves fiatalok, álla­pítom meg magamban mo­solyogva. De odáig mégsem jutot­tunk el, hogy kimondják: mégis, a szocialista társa­dalmi viszonyok között nö­vekvő ifjú nemzedéknek szinte kötelessége a világ igaz törvényeinek az ismere­te. Utóvégre erre, épül ná­lunk minden, erre kell maj­dan nekik is tovább építe­niük mindent. Hát így nem mondták ki ők, de egy pil­lanatra sem vitatták a vi­lágnézetünk alapjainak lét­jogosultságát a tantárgyak sorában. Semmiféle bölcs kö­vetkeztetést nem aka­rok ievonni az egy óra ta­nulságaként, Csak annyit kö­zölni, hogy a középiskolák utolsó tanévében ilyen tan­tárgy is kiolvasható az óra­rendből. Lehet-e tanítani a világ­nézetet? Kell-e és lehet-e osztályozni ilyen tantárgy­ból? A kérdéseket válaszol­ják meg mások. Vitatkozza­nak rajtuk, ha úgy tetszik, ha ez előbbre viszi a lénye­get, ami csak egyetlen dolog lehet. Mégpedig: a fiatalok fejlődéséért, nevelódéséért, a jellemük, nézeteik formá­lódásáért, emberré válásáért a felnőttek a felelősek. Per­sze, ezeken a kamaszokon és bakfisokon is múlik, hogy mi lesz belőlük. De hát itt is kitűnt, hogy a beat és Marx jól megfér egymás mellett. Nem édes- testvérek ugyan, de kibékít­hetetlen ellentét sem fedez- hetó fel köztük. | z. | Az érettségin a törté­ig 1 nelem is a választható tárgyak sorába tartozik. En­nek b-tételei viszont mindig világnézeti kerdeseket tartal­maznak. Fel kell belőlük készülni. Emlékezzünk csak az em­lített tartalomjegyzék idézett címeire. Sarkalatos kérdések, tételek ezek. A gyöngyösi Berze Nagy János Gimnáziumban voltunk órán C. Molnár Ferenc £6Mr Tennessee Williams: Orpheus alászáiS Orpheus a görög mitológia híres lantosa. Zenéjével még Hadest. az alvilág istenét és feleségét is megindította, úgyhogy engedélyt nyert ar­ra. hogy meghalt feleségét. Eurüdikéi felhozza az alvi­lágból. Oroheus azonban nem teljesítette az alvilág királynőjének kikötését, hogy amíg fel nem érnek a 1#74. január kedd napvilágra, nem tekint visz- sza a felesegere. Orpheus nem tudott ellenállni fele­sége könyörgéseinek. így Eurüdikét végképp elveszí­tette. Orpheus bánatában végképp lemondott a földi szerelem gyönyöreiről. s szörnyű halállal vegezte, életet. Tennessee Williams, ame­rikai író modern változatban dolgozta fel Orpheus tragé­diáját. Három felvónásos drámájának helyszíne a sö­tét. fojtó levegőjű amerikai Dél. Mindenki, aki itt gon­dolkodik. szabadságra, em­beri életre vágyik, szembe­kerül a társadalommal — sorsa megalkuvás, vagy bu­kás. Val Xavier, a dráma főszereplője, a különös ide­gen, kígyóbőrzekében érke­zik az amerikai Délre, gitárt penget, a szerelmet és egy szebb élet reményét hozza magával... A drámát a debreceni Csokonai Színház előadásá­ban láthatjuk Trokán Péter és Dévay Kamilla főszerep­lésével. Rüszt József rende­zésében. Az előadáshoz Mátrai-Be- iegh Béig mond peveae&cifc A hadseregben szerzett mű­szaki képzettségére szándé­kozott alapítani polgári jö­vőjét. Visszatért szülőföldjé­re, a Bánátba, megnősült, és családjának Nagybecskere- ken teremtett otthont. Szor­galommal dolgozott, hogy három gyermeke neveléséhez biztosítsa a megélhetést. Azt hitte, végleges szerencsére lelt, amikor főtisztviselői al­kalmazást kapott a Központi Magyar Vasútigazgatóságnál. Várakozásával ellentétben alig egy esztendő múlva meg­vált a vasútigazgatóságtól. Szeretett volna civil marad­ni, de az egyre zavarosabbá váló politikai viszonyok pan­gásra kárhoztatták a vasút­építést. Elbocsátással, vagy tetemes fizetéscsökkentéssel kellett számolnia Lázár Vil­mosnak. Nem akarta meg­rendíteni családja anyagi biztonságát. Katona lett is­mét. Mindjárt a jelentkezés­kor egy rendfokozattal maga­sabb lángot topott, tdját fő­hadnagyként. kezdte szolgá­latát a honvédseregben. Szépíteném eljárását, ha csak az anyagi meggondolá­saira figyelnék. Okom van feltételezni róla, hogy a re­bellisekhez húzódott, s külön­ben is épp elég rossz hírt ka­pott a Bánátból, különösen a rácok által gyakran szoron­gatott Nagybecskerekről, ahol családja élt. Az irántunk táp­lált érzései sem lehettek túl­zottan hizelgőek ránk nézve. Erre lehet következtetni a tényből, hogy huszonnyolc évesen, makkegészségesen, minden komoly indok nélkül megvált a harmincnegyedik gyalogezredtől. Amikor megindult Win- dischgraetz a törvénytelen­nek deklarált magyar kor­mány letörésére. Lázár Vil­mos fegyver helyett műszaki eszközökkel állt elébe. Vért nem ontott, halálba senkit nem küldött a nyílt osztrák- magyar katonai összecsapás kezdetén. Rá nem alkalmaz­hattuk a vádat, hogy fegy­vert emelt Schwechátnál. uralkodónk hatalmára. Győr előtt irányította az erődíté­si munkálatokat végző utász csapatokat, messze a harcoló egységektől. Lelkiismeretes szolgálatáért rövidesen szá­zadossá léptették elő. Nem az ő földsáncain múlott, hogy végül is meg kellett hajol­niuk Windischgraetz túlereje előtt. Még a tél folyamán Törökszentmiklósig vontak vissza utászaival. Lehel, mű­száléi különítményét is szá­mításba vették a tervezett szolnoki csatában, mégsem jutott el Lázár Vilmos a kö­zép-tiszai, majd az azt köve­tő győztes ütközetkhez. A si­ker megszerzésére egyszer sem nyílott alkalma. Februárban a felső-tiszai tartalékhadtest főhadsegédjé­vé nevezték ki és megkapta a beosztásával járó őrnagyi reacUokoza-Ak. Nem tudni, mi mindent cselekedett eb­ben a minőségében. Valószí­nű, hogy raúnhatott a csen­desebb szolgalatra, mert idő­közben átkerült a mozgalmas csapatélethez. Utászkülönít­mény helyett immár harcoló különítményt vezetett. Két zászlóalj, egy lovas század és hat ágyúból álló tűzérüteg tartozott a keze alá. Harcoló parancsnokként ugyanazt az utat járta meg, mint Des- sewffy Arisztidesz. Késleltet­ve a cári sereg előnyomulá­sai, a Tisza bal partján ju­tott el Szeged fölé, ahol Dem- binsky fővezérségével meg­történt a nagy csoportosítás a kétségbeesett támadásra. Lázár Vilmos hozzáértően manőverezett a visszavonulás során, támadta a cári sereg élét és szárnyait anélkül, hogy maga veszteségeket szenvedett volna. Feltételez­hető, emiatt a defenzív ér­zék miatt nevezték ki had­osztályparancsnokká es lép­tették elő alezredessé. Csak úgy, mint a Dem- binsky által vezérelt egész sereg, ő is vesztesen hátrált a szegedi csatából. De a lehe­tőségekhez képest vigyázott hadosztálya épségére. Des- sewt'íy hadtestének részeként vonult vissza Temesvárhoz, a magyarok végső katonai kí­sérletéhez. Fegyelmezetten követte a kapott parancso­kat, küzdött lehetőségeihez képest. Am a hit, az elszánt­ság gyenge tartaléknak bizo­nyult a ml fizikai fölényünk­kel szemben. S bármekkora odaadással védekezett Lázár Vilmos a reménytelen hely­zetben, be kellett látnia, a biztos mészárlásba kergetné katonáit, ha még egy csatá­ra vállalkozna. Többé nem engedelmeskedett Bem Jó­zsef parancsainak. Pedig Lúgoson, ahová be­szorítottuk a megvert ma­gyar alakulatok töredékeit, meg drámai epizódok pereg­tek le a temesvári ütközet után. Lugos tele vblt a tö­rök birodalom felé menekülő magyar kormány tagjaival, tisztségviselőivel, s niás fő­benjáró lázadókkal. Köztük Dembinsky, aki Szegednél még vezére volt. Ezek biz­tatták, hogy vonuljon. Orsó- vára. Nem fogadta meg ta­nácsukat. Emberei a végső­kig elcsigázottak, se élelmük, se lőszerük. S a lerongyoló­dott hadosztály megpróbálta­tásairól ékesen vallott, hogy létszáma egyharmadára, alig, kétezer főre apadt. Ez ma­radt belőle a Bem. által vezetett temesvári ütközet után. Nem is volt az többé hadosztály, csak seregremos. Mit kezdett volna vele Or- sovánál? Közben megtudták a hirt Görgey fegyverletételéről. Egyúttal sürgette Bem; visz- szavonulni a Vaskapu-hágón Erdély felé. Kijelentette a lengyel forradalmárból lett magyar hadvezér, hogy hat­vanezer emberrel és 160— 170 ágyúval rendelkezik. Ek­kora erővel képes megvédel­mezni Erdélyt. Lázár Vilmos Bemnek is azt felelte, hogy nem hajlandó tovább mé­szároltaim katonáit. Mivei pedig meggyőződött a foly­tatás értelmetlenségéről, az a célja, hogy a hadiállaptt megszűntéig minél kevesebb okot adjon a megtorlásra. Bem mégis kitartott akara­ta mellett. A növekvő zűr­zavarban írásos parancsot küldött: kövessék azomna! Erdélybe. Parancsához mel­lékelte Lázár Vilmos ezre­desi kinevezését. (lolyUUjuU Búcsúxlaliuk lile« Belát mint felszabadító. Mert nemcsak a toll < harcosa volt, fegyverrel is küzdött azért a ; földért, amelyet nemcsak a szennytől és a \ vértől, hanem az embertelenség, a barbár- S ság maradványaitól kellett megtisztítani, 5 hogy a nemesebb emberség, a szocializ- < mus honfoglalását készítse elő. 5 Kar páti rapszódia — ezt az 1939-ben írt 5 regényét ítélik legnagyobbra a magyar \ irodalomtörténet kritikusai és olvasói is. J Ebben a regényében írta le azt az egyetlen > mondatot, amely egész életének is vezér- $ elve volt: „Az ember akkor is hä marad a > zászlóhoz, ha a zászlórúddal fejbe vágják." > Ennek a gondolatnak jegyében élt és dől- > gozott mindaddig, amíg a halál ki nem > ütötte kezéből a tollat. Ember volt, író \ és tiszta; igaz ember és kommunista. $ ? Anekdotázó kedvére sokan emlékezünk. I .Sokan emlékezünk remek regényeire, meg­kapó mesterségbeli tudással megírt no­velláira. Emlékezünk sok könyvére: Fegy­vert, s vitézt énekelek. Vígszínházt csata, Kárpáti rapszódia, Honfoglalás. Tiiz a Ti­szán ... Nagyon hosszan lehetne még so­rolni munkásságának szép sikereit. Azokat a sikeres literátori munkákat, amelyekre kétszer is megkapta a legmagasabb ma- , gyár írónak kijáró kitüntetést, a Kossuth- s díjat. Hetvenkilenc éves korában szólította el > a halál: hosszú szenvedés, nyolcévi bete­lj geskedés után. Nagy krónikás volt, hiteles > históriai tudósítója viharos századunk ese­1 menyeinek. Sokáig élt- távol szülőföldjétől, s a szov­jet hadsereggel lépett újra magyar földre, •^AAAAAAAeA/V\AAAZvW\AAAAAAA/VAA/VWWWV\A^AAAAA<V»

Next

/
Thumbnails
Contents