Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-06 / 4. szám
Expedíciójuk célja eredetileg az volt, hogy megtalálják az egykor Hollandia és Kelet-India közötti összeköttetést biztosító „Last Drager” nevű hajó roncsait, amely 1653-ban süllyedt el, amikor Is a fedélzetén tartózkodó 206 emberből mindössze 36-ot sikerült megmenteni. A csoport azonban tevékenysége során még három bajóroncsot fedezett fel: a „Curacao” nevű holland hadihajót — amely 1729-ben süllyedt el, amikor értékes keleti cikkeket szállító hajókaravánt kísért —, az orosz cári haditengerészet egy 1780-ban eltűnt fregattját és a „Wendela” nevű < a fregattot. Az utóbbi 1737-ben süllyedt el, amikor Koppenhágából az ázsiai Koromandelbe hajózott, értékes aranyrakománnyal a fedélzetén« SCHONBERG ARMAND: KONCERT szovjet Csukotkában Haiáronesok kincsei A londoni Sotheby árverési csarnokban eladásra került négy több száz éve elsüllyedt hajó műkincseinek gyűjteménye. A XVII. és XVIII. században elsüllyedt hajók kincseit a francia—belga búvárok csoportja találta meg Robert Stenuit belga régész vezetésével, a Shetland-szi- getek partjainak közelében, 1971. és 1973. között Eszkimók Lev Nyödtin, eszkimó művész a következőkben nyilatkozott a Szovjetunióban élő eszkimókról. A statisztika adatai szerint a Szovjetunióba 1150 eszkimó él, és számuk állandóan növekszik. Az eszkimók nagyobb része a Csukcs-íélszigeten Iáink Az Októberi Forradalom előtt főleg a tengeren halásztak, és a tundrán vadásztak „Nagyapáira írástudatlanok voltak és nem hívhattak orvost segítségül” — mondta Lev Nyikitin. Ma az északi nép képviselői között vannak tanítók, orvosok, írók, a legkülönbözőbb foglalkozású emberek Az eszkimóik tudnak oroszul, de gondosan fejlesztik anyanyelvűket n. Negyven évvel ezelőtt alakították meg az eszkimók nemzeti ábécéjét, adták ki az első ábécéskönyvet Most Ügyi ja Ajana- na és Valentyina Ajnaljkva- szak, akik a leningrádi pedagógiai intézetben tanultak, új eszkimó ábécés-könyvet készítenek élő kiadásra, amely mz idén jelenik meg. Az idő mŰSés* rafflcségfcéppen neveli fel bennünk * gyermekkor emlékei iránti meghitt nosztalgiát Tárgyak, események, színterek, a soha véget nem érő játékok színhelyei rajzanak fel emlékezetünkben, aztán egy utcasor, egy ház, egy udvar s ki tudja még mi mindennek szépségei. .. S takarjon bár mindez mégoly mostoha sorsot is, felnőtt fejjel mégis úgy érzi az ember: szép és kedves volt a rozoga kerítés tövében, vagy a kert végében való önfeledt játék éppúgy, mint a mezőkön 6 az erdőn a végtelen kószálás, vagy a hófedte dombokról a deszkából tá- kolt szánkón lesiklani. A falusi gyermekkor világát őrző emlékezet népszokásokat is megtart, meg jeles napok ősi rítusait, melyei megint csak kötődnek tárgyakhoz, utcához, házhoz s emberekhez. S milyen jó is lenne olykor visszatérni az emlékek egykori tárgyaihoz e a színterekhez, kicsit megidézni a visz- szavonhatatlanul tovatűnt időket, s egy-egy disznótor, lakodalom, szüret, vagy kukon caf osztás egyszerű, de tiszta örömeibe feledkezni -2 mindabba, ami szép volt a ami nem utolsósorban egyfajta műveltséganyagot is Jelentett s jeleni Ezért szólunk most s talán jó időben is: az egyre fogyatkozó népi hagyományaink gyűjtését gyakorta szorgalmazó időben. Szólunk pedig a szőkébb haza, a felnevelő táj szeretetéből fakadóan, mert úgy érezzük, amiért szólunk, az sokak szívügye, tán dédelgetett terve ia lehel.. Felnémet a középkor óta számon tartott, hol elpusztult hol újratelepített falu a Bükk hegység lábainál a jövő térképein már nem lesz található. Eger elővárosa, része ma ia már — jóllehet sok minden őrzi még az egykori falu számos jellegzetességét emlékeit Az átváltozás hol gyorsabb, hol lassúbbnak tűnő ritmusa ellenére is. Ezeküeditáció hagyományaink őrzéséről bői kéne-lerme jó átmenteni valamit ami őrzi a falu egykori ftépi műveltségének, ha- gyományait-jellegét S nem nagy erőfeszítéssel, kis jó akarattal s összefogással lehetne is. Nem a messzi múltba vesző emlékek egybegyűjtésére gondolunk, csupán a még meglévő, elsődlegesen néprajzi értékeknek tekinthető örökség átmentésére. Mert nem lenne érdektelen dolog talán, ha a várost látogató turistáknak megmutathatnánk: milyen volt a város tőszomszédságában lévő egykori község élete, népi kultúrája, építészete, népviselete, szokásai stb. Még megvan a legrégibb felnémeti utcák egyike, a Borsod, azaz hogy a „Boésod” — mert így mondták s mondják a felnémeti szép dialektust beszélők mindannyian — s benne több ház is őrzi azt az építészeti formát, amely jó harmincnegyven év előtt is megadta még a falu karakterét s hangulatát is. Egyik közülük üresen is áll, gazdája elhalt s árván fehérük „az első házban” az öreg búbos kemence, mintha arra várna: hátha tüzet csihol még benne egyszer valaki, hogy padkáján élnyújtózaék, pipára gyújtson s mesét mondjon a hajdan, télvíz idején a falu közepéig merészkedő éhes farkasokról, a Kutyahegyben éjszakánként kószáló „fejetlen barátról”, vagy az 1848-ban agyonvert cári tisztről, akit a temetőben hántolták eL A szabadkéményen át este a pitarba bekandikáló csillagok azonban hiába keresik a felszított tűz felröppenő szikráit Csupán a lassú elmúlás, ax enyészet, a múltba veszés jeleit látják. Pedig — kevto javítással — népi műemlék, de mindenképpen műemlék jellegű épület lehetne a parányi ablakos ház, egy kis formátumú falumúzeum, amelyhez kiállítási anyagként fel lehetne használni azt a kis gyűjteményt is, amelyet a falu szülötte s most iskolájának igazgatóhelyettese, Németh András őriz féltő gondossággal a művelődést ház szekrényében. S ha kevés lenne, bizonyára akadna a Dobó István Múzeum gazdag néprajzi anyagában is bőven használható, felnémeti eredetű tárgyi emlék... Valaha, az én gyermekkoromban még árusították egy sorozat darabjaként a felnémeti népviseletet bemutató levelezőlapot, amely nem is csak az egykori falu, de a környékbeli falvakra is jellemző viselet volt, s élt még a lakodalmi szokások megannyi változata is, amelynek leírását még néhai Benkóczy Emil tanár úr adta közre az Ethnographia c. folyóiratban a század elején. De élő hagyomány volt még nemrégen a farsangi „tojásszedés” s karácsonykor a betlehemes-já- ték is s a mai öregek még bizonyára el tudnák énekelni ma is „Fehír László balladáját” csakúgy, mint az egykori summássors keserves tragédiával terhes világának emlékét őrző „Farkas Julcsa ballada” egy-egy variánsát.. Kár lenne mindezt veszni hagyni. Talán a palóckutatás programjának keretében vagy akár társadalmi összefogással is meg lehetne teremteni az emlékek őrzésének egy kis bázisát Akár az üresen álló — egyébként is eladásra szánt — öreg házat is meg lehetne vásárolni erre a célra. A parádi palócház, s Kis- nána és Mikófalva hasonló jellegű múzeumi objektumai után, miért ne gazdagodhatna Eger is egy ilyen néprajzi emlékházzal? !... Lőkös István---...,---............... A dal fölcsapott és körttesuhagtt a levegőben, Amar.1. Amor... Amor..: A • lány a pult mögött öntudatlanul ingatta magát, mint egy lebegő sirály. Szabadon maradt vállát, nyakát elöntötte a neomfény, s a vékony fehér bőrön finoman áttetszettek az erek. — Két linzer, két szóda, bárom konyak... Ügy fordult meg, arcán a dalkeltette kábulattal. — Mit csinálsz, tel A szóda kifutott a pohárból. — Tyűha! — De kótyagos vagy? — Nagyon szeretem ezt a dalt A zongora épp akkor hallgatott eL A tálca, rajta a linzerekkel, szódás poharakkal, konyakkal ellebegett az asztalok fölött a cigarettafüstben. Sötét szemüveg közeledett a pulthoz. — Elkészítsen! a szörpödet, apus? Az öreg mindkét kezével az üveglapba kapaszkodott. Könnyű mosoly futott az arcára. T- Nem... Ma egy Hubertusát Iszom... Kifizették! — Aztán választ se várva — te.., ZsókaJ A lány odahajolt — Tessék, apus! — A dalt neked játszottam. — Köszönöm! — Neked rendelték. — Igazán? Kicsoda? — Nem tudom! Tegnap este szólított meg. Es ma megint odaült a zongora mellé. Megismertem a hangját. A lány kiegyenesedett egy kicsit — Senki sem ül ott, apus! — Akkor már elment... A kedvenc számodat kérdezte. Aztán azt mondta, ha nem sért meg, fizetne valamit. Mondtam., egy Hubertust meginnék... Elkészítetted? — Igen, apus! Itt van! Ujjal megtalálták a poharat Lassan szopogatta az italt. — Te, Zsóka! —■ Tessék, apus! Szüts László; ÁMOR... ÁMOR. — £n azért továbbra is neked játszom... Megfizették! A lány álmatagon nézett az öreg után. Az visszacsoszogott a zongorához, kétoldalt kezével kitapogatva a székeket, a rajtuk ülők hátától finoman elhúzva ujjait, hogy azok észre se vették. Fejét mereven előre tartotta. De azért a lépted határozottak voltak, mint aki jól ismeri már az utat a pult és a zongora között. Igen, éppen úgy, mint aki jól ismeri már az utat. Z árás után sietve indultak hazafelé. Az öreg a lányba karolva egészen fiatalosan lépkedett. — Apusl — No! — És... és semmi mást nem kérdezett? — Kicsoda? — Hát aki a dalt rendelte nálad. — Ja..: Semmi mást. Csak. hogy ismerem-e azt a lányt, aki a süteményes pultnál dolgozik. Mondtam, egy kicsit Azt mondja, akkor biztosan azt is tudom, md a kedvenc száma... A lány elgondolkozott — Mit gondolsz, milyen férfi lehet? — A hangja után Ítélve alighanem fiatal. A cigaretta nem kezdte még ki a torkát — És mit gondolsz még róla? — Nem lehet valami szószátyár! Keveset beszélt Nagyon szerénynek, illedelmesnek gondolom. — Én is azt hiszem. Ugye, aki nem akar mindjárt ajtóstól a házba rontani!... Nagyon tapintatos, romantikus férfi lehet... Legtöbben azt gondolják: ha az ember ilyen helyen dolgozik, akkor mindjárt bármire kapható. Sokszor úgy ragadnak rám, mint a piaci légy és a harmadik szónál már telenkednék. — Ez meg mindjárt eltűnt, ahogy odamentem hozzád. — Te, apus!... Az is lehet, hogy valami kis muiya, szégyenlős fiú. — Nem... Semmi esette sem — tiltakozott az öreg. — Meglett, komoly férfi lehet... A lány megint elgondoRoaaott Valamit szeretett volna még kérdezni, valamit, amire azonban az öreg úgyse adhatott feleletet Csak amikor a késői vacsora után ágyba bújt ős másnap délután, ahogy megkezdte a munkát — akkor ábrándozott egyre hosszasabban az ismeretlenről, akiről az este óta tudta, hogy van. De furcsa létezés volt ez, megfoghatatlan, érzékelhetetlen létezd. Lehet, hogy ott ül már valamelyik asztalnál és nézi őt! Vigyázva, hogy feltűnést ne keltsen, egész este a magányos férfiakat kutatta. Egyszer felcsendült az Amor, Amor dallama, szívdobogva nézett a zongora irányába. De ott még mindig három férfi mulatott. Hazafelé menet nem merte szóba hozni az apjának. Gondolatait annál erőteljesebben foglalta el a dolog, olyannyira, hogy az öregről is megfeledkezett, s az belebotlott az egyik járdaszegélybe. — Jaj, aPUB, vigyázz! itt fel kell lépnünk a járdára.,. — Mindig mondom, hogy a botomat magammal kéne hozni!... — dohogott az öreg. H armadnap este se osiT! apuit még a kíváncsisága. Akkor már úgy jártatta körbe a tekintetét a zsúfolt helyiségen, mint aki tudja, kit keres. Magas, atléta termet..: Nem különös, de jó öltözékben... Élee vonású arc, sötét szemeik... A haja?... Igen, az barna... Magas homloka van... Valaki egyezer azt mondta, hogy a magas homlokú férfiak okosak.. Biztos szereti a színházat és a mozit... hiszep ő is szereti.. Nyáron evezni mennek a Dunára... A foglalkozása?... 36 volna, ha zenével foglalkozna ... Mint az apja... Akik zenével foglalkoznak, azok jóiél- fcű emberek... Lehet, hogy szereti a zenét, ezért ül mindig a zongora mellé... — Mi lesz már azzal a val?! — Egy ssnokházat! De n Jen kétszer kérni... Nagy voít a forgalom, úgy, hogy idáig egy pillanatra se tudott el- ábrándoarú. A zongorára se figyelhetett a nagy nyüzsgésben. Egyszer csak az öreg ált a pú# előtt Sötét szemüvege türelmetlenül kapkodott ide-oda. — Esők*!... Zsóka!..: Ügy hívták oda a preignóg^) mellől. ' — Zsóka — sustorogta izgatotton az öreg. — Már rég itt van... — Nem látom, hol? — Hát hol lenne?l Mellettem, ahol szokott ülni... A lány kétségbeesettem — De apus! A zongora mellett nem ül senki! Az óreg hirtelen lehangolódott. — Akkor megint elszelelt!... Pedig itt volt Azért siettem hozzád... Hazafelé a kapuig nem beszéltek róla. De az öreg gondolatait fogva tarthatta, mert a lépcsőházban csak megállt — Te, Zsóka! — Tessék, apus'; — Kitaláltam valamit... Legközelebb nemi szólok, csak ha megtudom, hogy ott van, azonnal játszani kezdem a dalt... Jó? — Jó! — mondta fáradtan • lány. E ste ismerősek mulattatták a lányt A szomszéd Kö- ZÉRT-vezető, aki záróra után itt szokta meginni a feketéjét meg a bolt egyik kiszolgálója. De most szesz volt már bennük, s nem tágítottak a pult mellől. — Csak ne volnék nős, magát venném feleségül — udvarolt a KÖZÉRT-es. De magához mennék-e? —- Ha jaj! Nagyon tudnám tettei a szépet — Azt mindenki tudja! —. De én komolyan gondolnám. Nem úgy, mint manapság... ezek a maiak — Itt a kiszolgálóra nézett — Csak a tánc... csak az ital... De aá életüket megalapozni!... A kiszolgáló vigyorgott. — A maga helyében, tata, már én is így beszélnék! Ezen aztán ketten elvitatkoztak egy darabig. A lány éppen süteményeket válogatott Valamelyik asztalhoz igen édes-szájú társaság telepedett Négy tányérra rakosgatta a tortaszeleteket krémeseket és készítette melléjük a szódáspoharakat Tán röpködött is egy idő óta a helyiségben a dal, mint egy szabadulni vágyó madár, mikor nemcsak a fülébe, de a gondolatai közé is beröppent.. Ámor... Amor... Amor. Z A szódáspohár megállt a levegőben, egy darabig lebegett ott, s aztán alig észrevehetően remegni kezdett, mint a repülőgép, amelynek valami belső motorhibája támadt Az előtte állók csak azt láthatták, hogy a lány megmerevedve elnéz a fejek fölött, s arcán ismeretlen eredetű döbbenet ÜL — Valami baj van a kicsikével — bökte oldalba a kiszolgáló a KÖZÉRT-vezetőt A zongoránál hirtelen zaj támadt. Egy törpe termetű, görbe férfi felállt az asztal mellől és lesöpört róla két rumospoharat. A pincér méltatlankodva támogatta a szerencsétlent, hóna alá nyúlva hurcolta a mellékhelyiség felé... A z öreg zongorista mintha megvadult volna, ütötte- verte a billentyűket, s székéről felemelkedve játszott, hogy a zongora mögül eiovilágított az arca, a nagy 6ötét szemüveggel, mely mereven a pult irányába szege- ződött, mintha látna valamit. ■^aaaaaaaaaaaaaa/>aaaaa/>
