Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-06 / 4. szám

ÄAAAÄ*AAA^‘0^«AAA>.*AAA.AAAAAA«A*AAAAAAÄ2,aÄAAAÄAAAAAAAAAAA. '•JKßißJiiMJKJ #ot>* :;. hogy ingázzunk, vagy építkezzünk: utazzunk — mondjuk —, a megyeszékhelyre és haza, vagy épít­kezzünk a megyeszékhelyen, a városokban és ott por­ladjanak a falusi házak, ahol vannak. Mert vannak Falun. Egészen takarosak és egészen eladók és nem is drágán. Sőt, mivel falusi házak — nem mind egy­ben falusias is! —, lényegesen olcsóbban kaphatók meg, mind a városokban,' vagy éppen a megyeszék­helyen, bármely hozzá hasonló társuknál. így aztán nem lehet csodálkozni, hogy egy visz- szatelepülési folyamat keretében, sokan lemondanak a városi lakásról, amely drágább és távolibb, mint a helyette választott falusi otthon, amely olcsóbb és igen gyakran azonnali és ugyancsak gyakran komfor­tos is, modern is, szép is. í^enám — vélte egyvalaki egy minapi tanácskozáson —, de ha ezek az emberek nem Egerben, vagy Gyöngyösön laknak, ahol pedig dolgoznak, akkor ezek az emberek ingázni fognak: utazni. Az utazáshoz pedig vonat, sín, autóbusz kel­letik, s az utazási költség nem kis részben a városok­ban dolgozó üzemeket terheli, akik .viszont ezt a' ter­het beépítik áruik áraiba — tehát az utazás az köz­vetve az árak alakulására is kihat Az az egyvala­ki, az említett tanácskozáson azt is hozzátette, hogy az ingázás túl a komor anyagiakon, erkölcsiekben és szellemiekben is gondot és hiányt okozhat azokban, akik ingáznak, pedig társadalmunk minden erőfeszí­tése arra irányul, hogy a gond csak a gyarapodás göndja legyen az erkölcsiekben és szellemiekben, s ne azok hiánya ráncoitassa mélyebbre & homlokokat Első hallatára a dolgoknak, igazai is kell adni, illetőleg kellene adni a felszólalónak. Érvei, ami a dolgok anyagi részét illeti, adatszerűén kimutatható­ak, ami a szellemiekei illeti, azt a „fekete vonatok* jóvoltából is már régen és alaposan kimutatták. Mint a fogak fehérjét! Ám, ha jobban a dó? gok mögé tekintünk, akkor legalábbis erősen vitathatónak látszik ez az érvelés, s az különösen, hogy a vállalatok adjanak inkább ezeknek a dolgozóiknak pénzt a telephelybe!! lakás- építkezésekhez. Miről is van szó? Arról, hogy íngá- - zás között különbséget kell tenni nem csak lehet, de keil Is. Az ország egyik részéből á másikba heten­ként, vagy két hetenként utazni —, ingázás. Napi négy-öt órát utazni ötven, vagy száz kilométerről — ingázás. De miért lenne az tíz, vagy harminc kilo­méterről, amikor időben annyi utazás alig több, vagy nem is több, mint a — nem is nagy! —, nagyobb vá­rosokban eljutni a város egyik végén levő ottho­nomból a másik városvégen levő munkahelyemre? Eger például jelentős agglomerációs körzet, de nagy a vonzóereje Gyöngyösnek, Hatvannak is, sőt a me­gye hat nagyközségének is, ahol már 40 ezer ember éL Ez a vonzás azonban nem jelenti azt, hogy min­denki költözzék be a városba, mert egyáltalán nem biztos, hogy a városok gyorsan fejduzzadó, vagy, a tervezettnél gyorsabban felduzzadó belső struk­túrája — közlekedés, közművesítés óvoda, iskola, üz­let, mozi, parkolóhely stb. — a lakásépítkezések nem járnak a népgazdaságilag kimutathatóan lényegesen magasabb költséggel. Hozzá kell tenni azt a tényt is, hogy a falusi há­zak jelentős része — már ami jobbára gazdát cserél. —, értékes, jó állapotban levő ház, amelyeknek forint­ban kifejezhető nemzetgazdasági értéke van, hozzá­tartozik a nemzeti vagyonhoz. Azokat veszni hagyni, s még ráadásul helyettük újat építeni — pazarlásnak tűnik és értelmetlennek is egyben. S ha még hozzá­veszem, hogy a falusi házak kis kertjei hozzájárul­nak lakóik ellátásához — a lakóktól függő mérték­ben persze! —, s hogy igen sokan érzik magukat jól falun, ha kulturált a közvetlen környezet —, akkor legalábbis megkérdőjelezhető az az elgondolás, amely a városba tömöritené azokat, akik szívesebben élnek a városok vonzási környezetének csendjében. E sorok írójának legjobb tudomása szerint hat megyében végeztek már vizsgálatot éppen e témakör kapcsán: hogyan és miképpen tovább a falun élők­kel és a falun élni akarókkal, de a városban dolgo­zókkal? A vizsgálat eredménye még nem köztudott, ám az a tény, hogy csak Heves megyében és ebben az év­ben előreláthatólag ezer új falusi ház épül, arra lát­szik utalni, hogy az urbanizációs folyamat, ha meg nem is állt — mert nem is állhat meg —, lefékező­dött, s megindult a nagyobb városok körzetében egy reurbanizációs hullám. Arról van szó, hogy ezt segíteni kell-e, vagy akadályozni ? Ügy vélem, ésszerű határok, gazdasági, politi­kai és szociológiai megfontolások mellett és között támogatni lenne a helyes. 1 J^vW^A»V^AAAA^WW^AAAAAAAAAAAAAAAAAA^v^Af^AAAA/^AA/^AAy^/V^AA/-y'\AAA/ SZÁZADFORDULÓ óta megindult és a nő emancipációjának nevezett folyamat az egész világon, közele­dik célja felé: a nő a férfi egyenrangú társaként él. Ez a folyamat politikai lényegét tekintve szükségszerű társadalmi vál­tozás — a fejlődés _ egyik összetevője, haladó jellegű s ez így helyes az emberi­ség, vagy egy ország szem­pontjából. De a feladatvál­lalásban a nőnél egy jelen­tős többlettel kell számol­nunk, ez pedig a nő bioló­giai hivatása — és célja: az ányaság. A kapcsolat, amely a férfi és nő között ennek érdekében kialakul, szűkebb biológiai nézőpontból szexuá­lis kapcsolat," mélyebbről elemezve és értékét tekintve nagyszerű és kölcsönös, fe­lelősséggel telített, magasan motivált érzelmi családi kapcsolat. Az emancipáció terén tör­ténő viszonylagos gyors fej­ei alista fejlődése folyamán megoldódik. A meglevő ne­hézségeken azonban most kell a rendelkezésre álló eszközökkel segítenünk. Komplex feladatról van szó, amelyből az orvosoknak is ki kell venniük részüket: a dolgozó nő szemléletében, a feladataihoz való alkalmaz­kodásban kell a megfelelő lélektani alapot kiépíteni. Ezt szolgálja a családterve­zési, a család- és nővédelmi tanácsadás lehetősége. A gyógyító, megelőző ellátás eredményességéért már nem­csak az orvosok és védőnők, hanem a társadalmi munká­sok is küzdenek, megyénk­ben a vöröskeresztes szerve­zetek a munka minden ágá­ban élen járnak. De az anyaság célja és e felkészí­tés eredményessége a hét­köznapok és munkahelyek viszonyulása miatt még sóik helyen elszürkül. A veszélyeztetett terhessé­gek mutatója hazánkban vi­szonylag magas, 47,8 száza­éves. Három művi áb-ja volt. Második éve dolgozik, zö­mén coló, férje motorszerelő. Lakásviszonyaik kielégítőek, anyagi gondjaik nincsenek. Oldalkocsis motorkerékpár­jukon szokták meglátogatni a kisebbik gyermeket, aki a közeli fáluban a nagyma­mánál nevelkedik. Ennek in­dóka az, hogy a kisgyer­meket a napközis óvodába nem vették fel és a nagy­mama így kíván segíteni rajtuk. Néhány alkalommal váratlan látogatásukkor az anya ismételten nem találta otthon a nagymamát és az unokát, mert templomban voltak. A gyermek nevelését illetően vita támadt a szü­lők és a nagymama között. Ez azzal zárult, hogy az anya munkaviszonyát meg­szüntette, amíg a kisebbik gyermeket is megfelelően el tudja helyezni. Azóta ide­ges, ingerlékeny, nyugtató- kat (Andaxint. Belloidot) szed. Nagyon szereti gyer­mekeit, de nagyon szerette Gondolatok az anyaság vállalásáról lödé* sok torzót alakít Ás a lelkesedés, amellyel az emancipáció sikeréért foly­tatott mozgalmakban maguk a nők részt vesznek, a nő elsőrendű biológiai célját, az anyaságot elszürkül azokkal a lehetőségekkel szemben, amelynek éppen az egyenjo­gúsítás következtében tárul­nak ki a nő előtt Ezek között, elsősorban a nő, mint önálló gazdaság, erőforrás szerepel, s mint ilyen részt kér és részt vesz az új típusú életforma lehe­tőségeinek élvezetében, azaz kialakul benne egy olyan tö­rekvés, amely nem a gyer­mekszülést,-és gyermekneve­lést rangsorolja az első hely­re. A nő helyzetét a család- dón belül egyedül a jogi szabályozás még nem tenné egyenlővé. Társadalmilag vi­tathatatlanul más lett a nő értéke, szerepének megbe­csülése. A nő gazdasági önállósu­lása a család tagjaitól fej­lettebb emberi magatartást kíván, a kölcsönös megbe­csülés, szeretet és egymásért érzett fokozott felelősség gazdag motívumaival Minden gazdasági átala­kulás, mint folyamat abból áll, hogy nehézségek és el­lentmondások jelentkezhet­nek, amelyeket a rendszer­nek meg kell oldania. Ilyen jelenség hazánkban is az, hogy a .népszaporodás üteme lassaifB, ugyanakkor az élet­színvonal emelkedik. A társadalmi rendszer fej­lődésének minden szakaszá­ban meg kell vizsgálni, hogy a kialakult nehézségek mi­képpen váltak szembetűnő jelenséggé, és milyen felada­tokat kell megoldanunk a nehézségek felszámolása ér­dekében. Hazánkban több mint két­millió nő dolgozik, közülük egymillió az édesanya. A DOLGOZÓ NÖ újszerű problematikájában mindun­talan felvetődik, hogy vá­lasztott pályáján akar-e ha­ladni, vagy gyermekét maga kívánja nevelni. Ez a ket­tősség negatív értelemben befolyásolja a szülések szá­mát. A jövő egyik feladata, hogy ezt a kettősséget meg­szüntesse. Oivan körülmé­nyeket kell kialakítani, hogy a dolgozó nő minden jelen­tősebb gond nélkül végez­hesse hivatásbeli munkáját és többletmunka nélkül tud­jon háztartásában is helyt­állni Ez a munkaidő és a bérkérdés függvénye, arne!y a társadalmi rendszer eao­í&k, ami Jő !s,' «ossz is. Jő azért, mert az objektív bio­lógiai veszélyeztetettség fel­színre kerül: rossz azért, mert jelentős százalékkal szerepel ebben maga a kör­nyezet, az üzem, a munka­hely, ami veszélyeztet. Az ilyen veszélyeztetésből a ter­hes nő a kisebb ellenállás irányába, az egészségügyi ellátáshoz menekül, s ezzel a keresőképtelen állomány magas mutatóinak egyik Okozójává válik. Olyan mun­kahelyi légkör és szervezés kialakítására kell törekedni, hogy ne csupán a táppénzbe vonulás legyen a terhes nő, vagy anya egyetlen ments­vára. „Nem az elvekben, a jogokban vagy a politilcában van a hiba, hanem az élet­ben való érvényesülésük­ben.” (MSZMP KB 1970.) Két tanulságos esetet kí­vánunk bemutatnL 1. 26 éves, két gyermeke van, egvik 2, másik 4 éves. Négy művi ab-ja volt (mind a négy a két szülés utáni években). Hat éve asszony, Férjhezmenése óta dolgozik. Elektrotechnikus, a férie mozdonyvezető. Váltott mű­szakban dolgoznak, jól ke­resnek. Hetente kétszer ta­lálkozik a család. Egy szoba- konyhás lakásban laknak. Mindkét gyermek óvodába jár. Idősebb rokon asszony szokta kisebb anyagi ellen­szolgáltatásért óvodába kí­sérni, hazahozni a gyerme­keket. Gyakran előfordul, hogy a műszakváltásaitól függően —• gyermekeit csak akkor látja, amikor alsza­nak. Elmondja, hogy egyre jobban erőt vett rajta az ér­zés, hogy néhány napot gyermekeivel töltsön. Erre jó alkalomnak kínálkozik az influenzajárvány. Az óvo­dában bejelentette, hogy a gyermekek meghűltek, ott­hon maradnak. Hátra van saját ügye — szabadságot nem akar kivenni —, ezért elmegy a rendelőintézetbe, ahol — mivel nem volt meg­hűlve, nő lévén átküldik a nőgyógyászati szakrendelés­re. Itt megnyugtatják, hogy semmi baja nincsen, ö is érzi ezt, de most már meg akarja szerezni a táppénzál­lományt. Ezért egyik rende­lésről a másikra jár (fül- orr-gége, rtg., fog. urológia), persze a keresőképtelenséget nem sikerült elérnie. Végül is nagy méreggel és 5 nap fizetéses szabadsággal meg­oldódott a feszültség. 2. 33 éves, két gyermeke van, az első 9, a második 2 munkahelyét is, ahol társa­dalmi munkát is végzett; kultúríelelős volt. A két példát két oldalról kell vizsgálnunk: egyrészt a dolgozó anya, másrészt a dolgozó anya gyermeke szem- pontjábóL AZ ANYASÄG, mint a nő legfontosabb feladata a dol­gozó nő pszichikumában is igen erős; a munkaidő alatt ezzel a feladatával nem fog­lalkozhat. Ha pszichéjében túlsúlyba kerül az aggoda­lom a gyermek pillanatnyi, hogy- és holléte miatt, mun­kájának értéke is csökken­het. Ehhez járul még az a tudat, hogy napi munkája után legalább 3—4 óra hosz- szat kell otthon, háztartásá­ban dolgoznia. A dolgozó nőnek, főleg 20—25 éves ko­rig megvan és fejlődik az a jogos érzése, hogy szabad időre van szüksége, amelyet magára szeretne fordítani (fodrász, barátnők, varrónő stb.), kultúrigényei vannak. Az a megszokás, hogy a gyermeket reggel leadja a bölcsődében, vagy az óvo­dában, hajlamossá teheti őt arra, hogy szabad idejét is a gyermek nélkül töltse el. Ez természetesen nem tipi­kus magatartás, de ha elő­fordul, a gyermek lelki fej­lődésében is zavart okozhat, vagy legalábbis a gyermek és anya közötti kapcsolat­ban későbbi rövidzárlat oko­zója lehet. Az anya kifeje­zetten anyai beállítottsága bármilyen munkahelyen és funkcióban elengedhetetlen. Ezért éppen a dolgozó nő szorul rá legjobban a meg­felelő pedagógiai tanácsok­ra: már a munkahelyen cél­szerű lenne szervezett for­mában foglalkozni e kérdés­sel. Az orvosnak rendkívül nagy gonddal kell értékel­nie a dolgozó nő bármilyen panaszát, meri a háttérben a példákkal vázolt indítékok szerepelhetnek. A konflik­tus fokozásának veszélye igen nagy, halmozódó im­pulzusok esetén neurosis is kialakulhat. Az egyéni kondicionált- ság, a problémákhoz való viszony különböző, de min­denképpen pozitív, ha a nő ilyen kérdéseivel az orvos, (közelebbről pszichiáter) fog­lalkozik. Természetesen eh­hez az orvos szemléletének is alkalmazkodnia kell, he­lyesebben üzemorvosi és szakorvosi szinten is meg kel! tanulni a problémák gyökereinek felkutatását és a, páciens alkalmazkodási ké­pességének fokozását-. A második példában az anyaság érzete konfliktusba került a munka, sőt a tár­sadalmi munka okozta ki­elégülés érzésével, éppen a relatíve megszaporodott gyer­mekszám miatt. Itt közbeve- tőleg utalnánk E. Paul (NDK) megfigyelésére, amely szerint a társadalmi munkát is végző dolgozó nők köré­ben, a munkaképtelenség át­laga, a társadalmi munkát nem végzőkével szemben alacsonyabb. Feltehető, hogy a társadalmi munka válla­lása pozitív stimuláciés ha­tással bír, azaz a dolgozó nő minél előbb vissza kíván térni munkahelyére, funk­ciójába. Kérdés, hogy ez a pozitív hatás a gyermek­szám növelését illetően je­lentkezik-e ? A TAPASZTALAT azt mutatja, hogy megfelelő kondidon ál tság és gazdasá­gi alap nélkül, a dolgozó nő álláspontja az, hogy egyelőre nem kíván több gyermeket, gyermeke szem­pontjából pedig az a gond, hogy ki, hol és hogyan ne­veli. Ez a gyermek további fejlődésére, szellemi és ideo­lógiai értelemben véve dön­tő. A bölcsőderendszer elve korszerű és jó, ha az való­ban minden területen ki­épült. Az igények kielégíté­séről azonban még nem be­szélhetünk. Az anya „hova tegyem a gyermekem” komplexuma a korszerű bölcsődék és nap­közi otthonok gyorsított üte­mű fejlesztésével tehát meg­oldható. Ezt a programot ki kellene egészíteni a szülők esti közös kultúréletének — mozi, színház, i rendezvények — idejére, a gyermek elhe­lyezését biztosító , lehetősé­gekkel. A családi élet össz­hangja szempontjából, nem előnyös ugyanis, ha vala­melyik szülő áldozatot hoz és otthon marad a gyermek­kel, amíg a másik ilyen irányú vágyainak vagy kö­telezettségeinek kíván eleget tenni A „hol van a gyerme­kem” komplexus a 6—14 éves, tehát kisgyermek és is­kolás korbajrv sem teljesen megoldott. D. Müller-Hege- mann (NDK) „kulcsos gyer- mek”-nek nevezi azokat a 6—8 éves vagy ennél idő­sebb gyermekeket, akik sa­ját lakáskulccsal rendelkez­nek, hogy amíg szüleik a munkából hazatérnek, be tudjanak menni a lakásba. Persze, ezek közül sokan a csatangolást választják. Ha­zánkban az ifjúsági szerve­zetek és az iskola foglalko­zik azzal, hogy a szülők és a gyermek hazatérése kö­zötti időkülönbséget kitölt­se. A fiatalok későbbi prob­lémáinak már ebben a kor­ban elejét lehetné venni. E térén a KISZ-szervezetekre nagy feladatok várnak a jö­vőben. A NEPSZAPORODÄS mu­tatószámaiban jelenleg ked­vezőtlennek ítélhető adatok­kal találkozunk. Azonban, ha a kérdés perspektíváját tekintjük, akkor az a lehe­tőség, amelyet a szocialista társadalmi rendszer az új népesedéspolitikai és család- védelmi törvények útján egy-egy családon belül az életszínvonalat, ill. kultúr- igényeket ületően nyújtani tud, a rendszer struktúrájá­nál fogva, néhány év . múl­va egy megfelelő ütemű szaporodáshoz fog vezetni. A cél az, hogy a család na­gyobb gyermekszámmal is mind könnyebben és kultu­ráltabban élhessen — és hangsúlyoznunk kell, hogy a család belső teherviselésében nemcsak az anyának van szerepe, hanem legalább olyan felelősséggel és érték­kel a férjnek is. DR. BUKOVINSZKT __ LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents