Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-06 / 4. szám
Bizonyítvány az asztalfiőkban m lesz veletek, szakiskolások... ? A vészharangot egy hivatalos fórumon kondították meg. Az elgondolkodtató, majd- hogy tragikusnak tűnő helyzetelemzés lényege a következő: az egri mezőgazdasági szakmunkásképző Intézetben végző fiatalok közül évről évre kevesebben helyezkednek el a mezőgazdaságban. A fiúk inkább az ipart, a várost választják, a lányok ugyan ha-' zamennek falura, de állást nem vállalnak, nem keresnek. Az is igaz, hogy a termelőszövetkezetek sem várják tárt karokkal az ifjú szakembereket. Ez a helyzet hovatovább megkérdőjelezi az iskola létét. A meghökkentő megállapítás, a következtetés arra ösztönözte az újságírót, utána nézzen: mi is a valóság. .Csak' huszonhét százalék Az iskola kérdőíveket juttatott el az elmúlt tanévben végzett fiatalokhoz, többek közt az iránt érdeklődve: hol helyezkedtek el, milyen munkakörben dolgoznak, mennyi a fizetésük, elégedettek-e azzal, amit három év során az alma matertől kaptak? Miről is tanúskodnak a statisztikai mutatók? Erről beszél az intézet igazgatója: — A kérdőívek hetven százaléka érkezet vissza. Ezt alapnak véve kimutattuk, hogy volt tanulóink 73 százaléka szakmáját gyakorolja- Szőlő-, gyümölcs-, zöldség-, dísznövénytenyésztőink sütőipari szakmunkásaink megtalálták helyüket az életben; többségük elégedett mind a fizetéssel, mind a munkahelyi körülményekkel Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a zöldségtermesztőknek mindössze 43 százaléka kamatoztatja iskolánkon szerzett ismereteit. Legjobban a pékeknek sikerült: 96 százalékuk dolgozik szakmájában, s igen jól keres. Náluk nem ritka a négyezer forintos havi fizetés sem. A tájékoztatásból két dolog nyilvánvaló. Az egyik az, hogy korai volt azt a vészharangot megkongatni. A másik momentum viszont bizonyítja, hogy nagyon is reális gondokkal kell birkóznia a mezőgazdasági szakmunkás- képzésnek, mert az 27 százalék sem kevés. Különösképp akkor, ha figyelembe , vesszük, hogy egy tanuló három éves képzése közel hatvanezer forintba kerül államunknak, s így úgy tűnik, évente százezreket dobunk ki az ablakon. Induljunk hát innen tovább. Lányok és a traktorok Az iskola tanulóinak kétharmada lány. A fiúk szinte valamennyien a sütőipari szakmát választották, választják. Az ő elhelyezkedésük nem jelent gondot. Nem, mert már a beiratkozáskor szerződést kötöttek a sütőipari vállalatokkal, így három év után nem kell állást keresniük, várja őket a biztos, a jól fizető munkahely. — A lányok többszörösen mostohább helyzetben vannak, hiszen a többi szakmában fehér holló a szerződéskötés, a biztonságot nyújtó megállapodás a tanulók és a termelőszövetkezetek között. S ehhez a bizonytalanságnoz jön még jónehány ellentmondás. A lányok nem dolgozhatnak rendszámmal ellátott erőgépeken, nem kezelhetnek vegyszereket. Ezt egy idejétmúlt rendlet írja elő. amely már nem az egészségüket védi, hanem érvényesülésüket korlátozza, — informál Zvara Pál, a megyei tanács művelődésügyi osztályának szakmunkásképzéssel foglalkozó tanulmányi felügyelője. — S mit tehet az iskola? Keresi, s néha meg is találja azt a bizonyos kiskapui. Lehetőségünk van erre, hogy házilag megoldjuk a KRES2 oktatást, s elősegítsük a vizsgát. Ezt nem tiltja rendelkezés — kapcsolódik s beszélgetésbe Köles Mihály, az intézet tanára, aki osztályfőnökként különösképp szívén viseli tanítványai érvényesülését Eredménytelen kísérletek Az is hamar kiderül, hogy néhány szakmában nem is olyan könnyű az elhelyezkedés, noha az iskola megpróbál segíteni, s nem egyszer kereste a kapcsolatot a termelőszövetkezetekkel. — Tárgyaltunk a gyöngyöspatai közös gazdasággal, ők vállalták volna, hogy egy egész brigádot fogadnak, a fiatalok együtt dolgozhatnak, kereshetik az érvényesülés útját Az elképzelés nem valósult meg, mert a tanulók megvétózták. Az ostoro6i termelőszövetkezet is jelentkezett: két osztályt; egy szőlő- és egy gyümölcstermesztőt fogadott volna. Jó fizetést, s munkásszállást is ajánlottak. A fiatalok mégis nemet mondtak, mert nem tetszettek a körülmények. Ehhez kacsolódó témokőrt említ az osztályfőnök is: — Való igaz, hogy nem mindig könnyű elhelyezkedni. A közös gazdaságok nem törekszenek arra, hogy szakmájuknak megfelelően foglalkoztassák a fiatalokat Csak a mában gondolkodnak, a ma feladatainak megoldására törekszenek, s elfeledkeznek a holnapok igényeiről, a szakemberutánpótlás biztosításáról, Szociális létesítmények, továbbtanulás Beszélgettünk a szőlőtermesztő harmadéves tanulókkal. Egy adat mindjárt meglepett bennünket: huszonha- tan vannak, s közülük huszonötén szeretnének továbbtanulni a szakközépiskola levelező tagozatán. Ez nemcsak valamiféle távoli elképzelés, hanem nagyon is konkrét elhatározás, szeretnék már szeptembertől valóra váltani. Egyéb igényeik? Erről is őszintén beszélnek. Árpa kértünk választ, hogy mit remélnek, várnak jövendő munkahelyüktől ? Anyagi igényeik reálisak, 1700—1800 forint körüli kezdő fizetés egy szőlőtermesztő szakmunkás számára nem túlzott kívánság. A forintkérdést hamar lezárjuk, annál többet időzünk egyéb témáknál, A nagyvisnyói Iványi Tamás így összegez, társai helyett is szólva: — Első a továbbtanulás, ezért szeretnénk itt, Egerben munkahelyet találni. 1974. szeptemberétől ugyanis iskolánkban megnyílik a sárospataki szakközépiskola kihelyezett első osztálya. Kokovai Anna a leendő hivatásról beszél: — A szakmánkban szeretnénk dolgozni, hogy továbbfejlődhessünk, többre jussunk. Sok helyen ezt nem biztosítják, oda küldik a szőlőtermelő szakmunkást, ahol éppen szükség van dolgos kezekre. A tardi Juhász Károly a gyöngyöspatai, az ostorosi ki Bérletek kudarcára utal: — Igényességre neveltek bennünket az iskolában. Diákotthonunk első osztályú szállodának is beillik. Ilyen, vagy ehhez hasonló munkásszállást a termelőszövetkezetek nem tudnak biztosítani, ezért is húzódoznak sokan a munkavállalástól. Én nem hiszem, hogy baj, ha az embernek igényei vannak. Megoldás — a szerződéskötés Így festenek a szakiskolások gondjai. Tény, hogy évente százezrek mennek veszendőbe azzal, hogy a szakmunkásbizonyítványok az asztalfiókba kerülnek, s a képzett fiatalok egy része az iparban segédmunkásként keresi az érvényesülést Elgondolkodtató szituáció, de azért a vészharangot kár lenne megkondítani. Célszerűbb a megoldás lehetőségeit kutatni. Egyik módja a szerződéskötés lenne. Az iparban ez már bevált, természetes szokás, jól is jár mind az üzem, mind a tanuló. Ezt kellene bevezetni a mezőgazdasági szakmunkásképzésben is. Eltűnne a bizonytalanság, perspektívát látna a szülő, a tanuló. Pécsi István Bohőe= iskola A világon egyedtSSdo bohóciskola kezdte meg első tanévét a Budapesti Artis- taképző Iskolában. A hallgatók 3 évig tanulják itt a mesterséget Akrobatikát, pantomimot, zsongl&rözést, bűvészkedést, hangszeres zenét, balettet és népi táncot tanulnak. Elméleti tantárgyak: irimatörténet, poentírozás, esztétika, stílustörénet, beszéd- gyakorlatok. Képünkön: i Alfonzó órájánhallgatók Megjelent az új rádió- és televízió-szabályzat A közlekedés- és postaügyi miniszter rendeletet hozott rádió- és televíziószabályzat kiadásáról. A Magyar Közlöny 1973. évi 88. száma mellékletben közli a szabályzatot, amely bármely postahivatalban megtekinthető, a Budapest 72-es számú hivatalnál meg is vásárolható. A szabályzat a rádió és a televízió műsorszóró szolgálat tennivalóit, kötelmeit, a műsorvevő készülékek gyártásával, üzemben tartásával kapcsolatos feladatokat rögzíti, intézkedik az adó-vevő berendezések előállításáról, forgalmazásáról, a frekvenciagazdálkodásról, s külön foglalkozik a rádióamatőrök kötelességeivel, jogaival. A rádió régi üzletszabályzata némi módosításokkal 1949 óta volt érvényben, s televízió-berendezésekről pedig az 1958-ban hozott rendelet intézkedett. Időközben — 1970-ben — megjelent ugyan a rádió- és televíziószabályzat első része, amely azonban csak a műsorvevő készülékekkel foglalkozott Az 1964. évi postatörvény alapján — a televízió és távbeszélő, valamint a postaforgalmi szabályzat után — a fejlődést, a mai követelményeket figyelembe véve most már a rádió- és televízió-szabályzat is egységes összeállításban jelent meg. Ezzel egyidőben érvényüket vesztették az 1949-ben és az utána kiadott rendelkezések, A január 1-én életbe lépett új szabályzat a műsorvevő készülékeken kívül már részletesein foglalkozik a rádió adó-vevő berendezésekkel is. Ezek használatának elterjedése — jelenleg az országban mintegy 12 ezer berendezést üzemeltetnek a vállalatok — szükségessé tette alkalmazásuk szabályozását. Ezért a postatörvénynek megfelelően meghatározták az adó-vevő berendezések építésének, beszerzésének, bejelentésének, üzemben tartásának, díjfizetésének feltételeit, lehetőségeit A szabályzat kimondja például, hogy a frekvenciagazdálkodás, a vételzavar-elhárítás érdekében a posta hozzájárulása szükséges a rádió- és a tv-műsorvevő készülékek, az. adó-vevők gyártásához, importjához, értékesítéséhez. Az új szabályzatban a közönséget érintő leglényegesebb változás a díjbeszedési rendszer módosítása. Ismeretes, hegy eddig a televíziódíjat előre havonta, a rádiószámlát negyedévenként kellett űzetni. A posta — egyrészt a számlázás és a díjbeszedés tehermentesítésére, másrészt a fokozottabb gépesítés érdekében — január 1-től az ország területét két részre osztva, kéthavonként szedi be a rádió- és a televíziódíjakat A korábbi rendszer szerint ugyanis a mintegy 2,2 millió televízióelőfizető és a 2,5 millió rádióelőfizető nyugtájának előállítása, kézbesítése egy-egy időszakban igen nagy megterhelést jelentett Az új rendszer a felére csökkenti az ezzel kapcsolatos munkát. A rádiónyugtákat már elektronikus úton készítik, a következő lépés — egy-más- fél év múlva — a tv-előfi- zetői nyugták előállításának gépesítése, amikor majd összevonják a rádió- és tv- számlát A szabályzat változatlanul rendelkezik a műsorvevő készülékek engedélyezéséről, s ez egyben eloszlatja azt a tévhitet, hogy a hordozható készülékek után nem kell díjat fizetni. A rendelkezés szerint a hordozható rádió- és televízió, valamint az autórádió üzemeltetésére, használatára is engedélyt kell kérni és díjat kell fizetni. Csak — az engedélyben meghatározott üzemben tartási. helyen — az úgynevezett második és további rádió- és televíziókészülékek mentesek a díjfizetés alól (MTI) XM~ január vasárnap Az 1514. évi parasztháború után a magyar állam egyre gyorsuló iramban száguldott a pusztulás felé A magyar király már nem szólhatott bele a világpolitika alakulásába, II. Ulászló, majd II. Lajos még saját államának ügyeit sem volt képes irányítani. A hatalomért marakodó politikai pártok bábjai voltak. Az uralkodó állásfoglalása attól függött, melyik part tudott a másiknak fölébe kerülni. Jól példázzák ezt az 1525-ben megtartott hatvani országgyűlés esemenyei es körülményei. Vetélkedés a hatalomért A köznemesség a XVI. század első évtizedeiben egyre növekvő erőfeszítést fejtett ki a központi hatalom, a király hatalmának korlátozása érdekében. Különösen a Dózsa-paraszthá- ború leverése után vélték úgy, hogy a királyság támogatása nélkül is le tudják győzni a nagybirtokosok pártját is, de mivel sikerült a parasztság lázadásának is gerincét törni, a jövőben nem kell számolni újabb forradalommal sem. Céljuk az volt, hogy országos ügyekben, az ország- gyűlésen keresztül érvényesítik akaratukat, a helyi ügyekben pedig a nemesi vármegye dönt. Ezért jelentek meg nagy tömegekben, felfegyverkezve az ország- gyűléseken, ahol hangoskodással, fegyveres fenyegetőzéssel igyekeztek kicsikarni a számukra kedvező döntéseket. Szövetségesnek igyekeztek megnyerni az „öldöklő” Szapolyai Jánost ű nagybirtokos volt ugyan, de a királyi hatalom megszer- í zéséért folytatott küzdelem,-: Amikor Hatvanra figyelt az ország A hatvani országgyűlés 1525-ben ben szüksége volt a köznemesek támogatására, ezért hajlandó volt az összefogásra. Pártjuk szószólója Wer- bőczi István, a jobbágyokat örökös szolgasagra kárhoztató hírhedt Hármaskönyv szerzője. Ugyanúgy, mint Szapolyai, ő is csak eszköznek tekintette párthíveit ■nagyravágyó terveinek eléréséhez. Minden pillanatban készen állott elárulásukra, amit meg is tett az első kínálkozó alkalommaL A pártja segítségével megszerzett magas hivatalt pedig arra használta, hogy közpénzt tulajdonítson eL Szemben állott velük a nagybirtokosok pártja, vagy ahogy abbart az időben nevezték őket: a bárók pártja. Ennek az volt a célja, hogy továbbra is megtartrsa az állam életében a vezető szerepet, s befolyást a királyra. A köznemesi párt támadásainak visszaverésére azonban már nem éreztek elegendő erőt magukban. Nem sok támogatást várhattak a királytól sem, hiszen éppen az ő közreműködésüknek eredményeképpen veszítette el a király ütőképes hadseregét. Az állami bevételekre is a bárók tették rá kezüket. A király külföldi tőkésektől, a Fug- geréktől volt kénytelen kölcsönt kérni, de II. Lajosról feljegyezték azt is, hogy tíz aranyat kért kölcsön egyik udvaroncától és adósa volt a b■; lai élelmiszer-kereske dőknek is. A bárój Párt tehát jobbnak látta támaszt keresni a német császárban. A nemetek segítségével akarták megvéd en befolyásukat a köznemesi parttal szemben, tőlük reméltek támogatást a fenyegető törökökkel szemben, a német bankároknak akarták továbbra is kiárusítani az ország bányakincseit A királyi udvarban nagy befolyása volt Habsburg Mária királynénak, a császár diplomatáinak, de a királyné német fegyvereseitől is távolabb akartak kerülni a köznemesi párt vezérei, amikor elhatározták, hogy az 1525 nyarára összehívandó országgyűlés színhelyéül nem Rákost jelölik ki, mint korábban, hanem Hatvant Készülődés az országgyűlésre A király először megtiltotta az országgyűlés újbóli összehívását Hatvanban, de a köznemesi párt keresztülvitte akaratát. A nemesi vármegyék kellő számú gyalogos és lovas őröket küldtek a rend fenntartására, továbbá ácsmunkához értő robotosokat, akik előkészítették a gyűlés színhelyét Az országgyűlést ugyanis, mint ebben az időben általában, a szabadban tartották, mégpedig azon a mezőn, amely az egykori Nagyhatvan és Kishatvan között terült el. Az e célra kijelölt helyet korláttal vették körül, amelyen két kaput hagytak. A gyülekező nemesek maguk gondoskodtak a saját és szolgáik élelmezéséről, amit a kor szokásainak megfelelően jobbára hazaiból oldottak meg, üe volt bőven, aki vásárolta a hatvani mezővárosi polgárok, valamint a környékbeliek által eladásra kínált élelmiszereket. A kor krónikása szerint „a szabadság ezen a gyűlésen renddel párosult. Nem nyúltak sem gabonához, sem árpához, sem tyúkhoz és libához. Volt ott bor, kenyér, ürü- és marhahús elegendő és mindenki eladhatta amint akarta.”. Botrányos jelenetek Hogy loptak-e libát, vagy gabonát, azt igazában csak az akkori hatvaniak tudták volna megmondani, de hogy az országgyűlésen nem valami nagy rend és szabadság uralkodott, arról határozott képet kapunk a forrásokbóL Maga II. Lajos is csak félve szánta rá magát a gyűlésen való megjelenésre. Csak miután a köznemesi párt vezetői elárulták híveiket, megegyezve a bárói párttal, és miután ezek megnyugtatták a királyt, indult útnak július 3-án az ország főméltóságainak kíséretében, A gyűlésen elhangzó beszédeket a résztvevők többsége nem hallhatta (több mint tízezren voltak). Csak elkaptak egy-egy szófoszlányt, jelszót, s aszerint helyeseltek, vagy tiltakoztak. Sokszor nem is tudták, miről esik szó. Megéljenezték Werbőczit, aki a megnyitó beszédben kérte a királyt, hogy bocsássa el gonosz tanácsadóit, akik az országot tönkre juttatták. Lehurrogták, sértő közbekiáltásokkal zavarták a bárói párt szónokait: Szalkay László esztergomi érseket. Sárkány Ambrus országbL rőt, Báthori István nádort, Thurzó Elek kincstartót A vita hevében Szálkái prímás összeverekedett az egyik délvidéki főúrral, Frangepán Kristóffal, aki megpofozta az érsekek A köznemesi többség fenyegető magatartása láttán, Báthori és Sárkány Ambrus faképnél hagyta a gyűlést s egyszerűen megszökött Hatvanból. A király pedig kelletlenül teljesítette az ellenzék legfontosabb követeléseit: Báthori helyett Wer- böczit nevezte ki nádornak, Thurzó Eleket elbocsátotta a kincsctartói tisztből, a királyi tanácsban növelte a köznemesek számát Érdemtelenül megörökítve A köznemesi párt vívmányai csakhamar megsemmisültek. II. Lajos arra hivatkozva, hogy Hatvanban erőszakkal csikarták ki intézkedéseit, azokat visszavonta Egy év sem telt el, ismét a német bankárok által pénzelt főúri kormány került hatalomra. A szűk látókörű politikusok által vezetett nemesi pártok tovább folytatták kicsinyes pártharcaikat, mely végül az ország három részre szakadásához, a függetlenség elveszítéséhez vezetett Hatvanban a felszabadulás előtt a feudális szellemű vezetők utcákat neveztek el a hatvani országgyűlés főszereplőiről, amire pedig azok teljességgel érdemtelenek. A felszabadulás után Werbőczi neve lekerült az utcanévtáblákról, de még mindig ott dísztelenkedik Szalkay, Sárkány és Thurzó neve. Németi Gábor
