Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-06 / 4. szám

Kalandos utazás egy kicsire sikerült lexikon oldalain Ho! vagy, Heves megye ? Az óév végén látott nap­világot az Akadémiai Könyv­kiadó gondozásában egy mű­vészeti kislexikon, amely kö­zel hétszáz oldalt szentel a külföldi és magyar képző­művészet, formatervezés, építészet, valamint a határ- területek kérdéseinek, mű­vek és alkotók bemutatásá­nak. A vaskos, nagy méretű kötet hatezernél több cím­szavat tárgyal, s összeállítód­nak, íróinak bevallott szán­déka szerint nem annyira tudományos igényű, mint in­kább eligazítást szolgál. Tisztelendő a szándék, a törekvés. Mondhatnánk: hi­ányt is pótol. Hiszen köny- nyen hozzáférhető, viszony­lag olcsó művészeti kalau­zoknak eléggé híjával va­gyunk. A búvárícodónak ugyanekkor felfedezések,, meglepetések tárháza a kö­tet. Különösen ha valamifé­le aspektusból fog lapozga­tásába. M: ezt tettük. Snem kis örömmel. De ugyanany- nyi bosszúsággal. Vizsgálódásunk célja: mit, kit találni Heves megyéből a hétszáz oldalon? íme a tapasztalatok summája! ~k A Művészeti Kislexikon érdekes felfedezése egy. Neumann Balthasar nevű német építész, a barokk művészet kiemelkedő meste­re, aki a kutatók szerint Egerben született, éspedig 1687-ben, hogy hatvanhat esztendővel később Würz- burgban fejezze be életét, mint a würzburgi és bam- bergi érsek építésügyi fő­igazgatója. Személye azonban akkor válik igazán izgalmassá, amikor Fazola Henrik ne­véhez érkezik az olvasó a lexikon böngészgetése köz­ben. A nagy hírű va&mű- ves, valamint Lénárd öccse ugyanis Würzburgból kerül­tek Egerbe, alig néhány esz­tendővel Neumann halálát követően. így könnyen fel­tételezheti az ember, hogy jöttük és sok szép, emléke­zetes. máig gyönyörködtető alkotásuk, de az első ma­gyar kohó is, a jeles építő­mester ösztönző hatásának köszönhető'. Würzburg két­százötven esztendeje ugyan­is nem lehetett olyan nagy város, hogy két nagy tudá­sú, szinte azonos területen munkálkodó mester ne is­merje egymást. Az egri születésű, de 1833- ban Bécsben elhalálozott Maulbertsch-tanítvány: Hess János Mihály neve és ol­tárképei ismerősek a Heves megyében honosnak. Azt vi­szont a lexikon alapján tud­tuk meg, hogy a XVIII. szá­zad végén Hess már felve­tette egy művészeid akadé­mia létesítésének gondola­tát Pesten, sőt ki is dolgoz­ta annak részletes tervét, munkarendjét. A múlt század második felében Egerben elhunyt Joó János festő és építész jellegzetes alakja volt a re­formkornak, s több kultu­rális intézményt istápolt. Ró­la olvasván pedig az a gon­dolata támad az embernek: helytörténészeink, ifjú főis­kolásaink nem pazarolnák idejüket haszontalan dolog­ra, ha egri működésének részleteit kibogozzák- ír A hatvani lokálpatrióták szívét bizonyára felmelegíti az a lexikonadat, amely sze­rint nem csupán Hatvány Ferenc az egyetlen ide tar­tózó festő, akit számon tart a művészettörténet Hatvan­ban született ugyanis az a Perhisz Gyula, aki elónév- ként használta e város ne­vét, s bár harminc eszten­deje elhantolták Hidegség­ben, máig úgy él a művé­szeti köztudatban, mint a jellegzetes magyar tájak ér­zékeny szívű, finom kezű megjelenítője. Bátor község szinté« két alkotóval büszkélkedhet a lexikon tanúsága szerint E faluban született 1922-ben a Borsos-növendék Dallas Mik­lós, aki 1949 óta Párizsban szobrászkodik. S innen in­dult a most negyvenéves Dudás László, hogy az. ipari formatervezés terén váljon széles körben ismertté. Sírokban született, ott te halt meg 1969-ben a szob­rász Borics Pál, akit illene jobban megismernünk leg­alább halála után. Ugyan­ezen évben hántolták el Egerben Genthon Istvánt, & nagy. kultúrájú . műtörté­nészt számos esztétikai mű szerzőjét GyöngyöspatáröS szárma­zik viszont Kürthy Ödönné, az Iparművészeti Főiskola textiltanszékénék vezetője» aki legutóbb a Osók Galé­riában állított ki. Egri szü­letésű az Ybl-díjas Wagner László építész, lakóházak tí­pustervednek műves alkotó­ja. S egrinek vallhatja ma­gát egy másik Ybl-díjas épí­tész, Lux Kálmán. Míg Tilles Béla személyében olyan szürrealisztikus és pop art elemekeit ötvöző fiatal festői tart számon a kézikönyv, aki autodidakta­ként Sálhalomról indult de ma már kedvelt szívesen látott kiállítója a fővárosa tárlatoknak. ★ Heve« nagyközség adta a magyar építőművészeinek a BUVÁTX Ybl-díjas építé-. szét, Kiss Albertét Érdekesebb, súlyosabb egyéniség náluk ma még a selypi származású Kepes György, aki 1924 és 1929 kö­zött végezte el az Akadé­miát, Kassák Lajos köréhez tartozott, majd Moholy-Nagy mellett dolgozott Berlinben, hogy hatvanesztendős korá­ra elnyerje a Massachusetts Institut df Technology pro­fesszori székét. Kepes jó né­hány művét őrzi a Szépmű­vészeti- Múzeum. Eger a szomszéd népek kultúrájának alakulásába, fejlődésébe is belejátszik! Az' 1880-ban megyeszékhe­lyünkön .született Ziffer Sán­dor alakja erre a legszem­beötlőbb példa. Ez a festő 1906-tól 1962-ben. bekövet­kezett haláláig Nagybányán dolgozott, az ottani művész­telep modem szárnyához tartózott kubisztikus zsáne­rű képeivel, s ugyanekkor 15.401 A Hét pofon Aszlányi Károly regényé­nek osztrák televízióválto­zata. A 30 éves korában fia­talon elhunyt író „véletle­mindvégig fontos szerepet töltött be a román művé­szeti élet irányításában is. ★ Ami bántó a leírt, « még nem is teljes summázatunk- ban? Az élő, jelenvaló He­ves megyei képzőművészet teljes hiánya, agyonhaüga- tasa! Anélkül, hogy túlbecsül­nénk Egerben vagy a kör­nyéken élő, s dolgozó festő­inket, szobrászainkat, nyu­godt lelkiismerettel írjuk le: esetleges, elnagyolt a Mű­vészeti Kislexikon szerkesz­tőinek, íróinak tevékenysége. Ügy súlypontoznák, úgy vá­logatnák, hogy e munkában eltűnik a mérce, az irány­elv, összemosódnak az ér­tékhatárok. Szándékosan hallgatjuk ed a neveket. De mégis fur­csa: a modemre koncentrá­ló szerkesztés nem vesz fi­gyelembe elvont, szimboli­kus művekkel határainkon túl is megbecsülést kivívott festői életpályát, de mestere ©kán-jogán. előrángatja a főiskoláról éppen kikerült ifjú titánt, akinek „művé­szetéről” ma még legfeljebb feltételes módban ejthet­nénk szót Ugyanígy mellőz a könyv szobrászt, grafi­kust, akik mögött közszerep­lések rangos sora húzódik, míg előnyben részeltet min­deneket, akik csak a tűz kö­rül tolonganak. Nem Pest és vidék felme- legíteti ellentéte, ami ben­nünk dolgozik, amikor e so­rokat papírra vetjük. In­kább egy olyasféle igény, mely nem csupán a harso- góan látványost, a modem­kedésével, ifjúi hevével tün­tetőt kívánja észrevétetni, hanem a szerényed, a közért parázslót is. Nincs ugyanis Rembrandt, ha nincsenek kismesterek. S nincs Tornyai, Barcsay, ha nem tudja ecsetjét, szárnyát edzeni mérni az alföldi és szentendrei iskolák annyi sok, érdemes, csak éppen óriássá nem nőtt egyéniségé­nek művészetéhez, lobogása- hoz. Moldvay Győző GYORS GYEMBEN válto­zik a falvakban lakó embe­rek élete, közelít a városia­kéhoz. Szembeszökően érzé­kelteti ezt a mezőgazdasági termelés iparszerűvé válása, a lakás- és az öltözködési kultú­ra változása, a tanulási, szó­rakozási lehetőségek bővülé­se, s egy sor más jelenség. Ám igaz az a megállapítás is, hogy az emberek gondolko­dásmódja, szemlélete nem mindig tart lépést a techni­kai haladással, közszükségle­ti, vagy kulturális igényeket kielégítő termékek, szolgál­tatások fejlődésével. Ez az ellentmondás nem oldható fel egyik napról a másikra, s ar­ra sem szabad számítani, hogy majd idővel maga az élet megoldja. Szívós, követ­kezetes munkát kell végez­niük ennek érdekében azok­nak, akik tudatosan látják, érzik ezt az ellentmondást, köztük is elsősorban a párt- szervezeteknek, a kommunis­táknak. Az emberek tudatának fej­lesztéséért- munkálkodni a párszervezetek állandó, el nem hanyagolható feladata, s legtöbbje ezt szem előtt is tartja munkaterve, program­ja készítésénél, kialakításá­nál Oktalanság lenne azon­ban tagadni, hogy a nevelő, felvilágosító munka, a kultu­rális tevékenység falun nem egyformán erőteljes, nem ugyanolyan intenzitású az év minden szakában. A poli­tikai, társadalmi, kulturális élet helyi szervezői nem hagyhatják figyelmen kívül, hogy nyáron hosszabbak a nappalok, többet dolgozik a termelőszövetkezeti tag, álla­mi gazdasági dolgozó, legyen bármilyen beosztása is. Ha több a munka, az emberek­nek kevesebb idejük és ere­jük jut a szervezett keretek között folyó politizálásra, művelődésre. Késő ősszel, té­len viszont pezsgőbb a politi­kai, társadalmi, kulturális élet, jobban jut ezekre idő. Ebből a körülményből, adott­ságból fakad, hogy a falusi párt- és tömegszervezetek, tö­megmozgalmak, kulturális szervek ebben az időszakban munkájuk középpontjába he­lyezik az emberekkel való foglalkozást. NAPJAINKBAN falun sincs egyetlen olyan rétege sem a lakosságnak, amely ne tudna valamely társadalmi szervezetben, intézményben a felkészültségének, érdeklődé­si körének megfelelő politizá- lási és művelődési alkalma­kat találni. A gondot az ese­tek többségében ivem ezex hiánya okozza, hanem az, hogy a falvak lakóinak jelen­tős rétege nem él ezekkel a lehetőségekkel. Ez a maga- ta.rtsáforma elsősorban nem valamiféle „paszívitásból” fa­kad, hanem az esetek többsé­gében annak fel nem ismeré­séből, hogy az emberibb élet­nek nem csupán anyagi, ha­nem szellemi tartozékai is vannak. A párt- és tömeg­szervezeteknek, társadalmi mozgalmaknak éppen abban van a küldetésük, hogy ez utóbbi szükségességéről meg­győzzék az embereket, fel­keltsék bennük a társadalmi problémák, a politikai ön­képzés, a kultúráiódás iránti érdeklődést Elsősorban a pártszervek és pártszervezet feladata meg-- határozni és irányítani a fa­lu politikai, társadalmi, kul­turális életének fejlődését Ezt teszik a községi pártbi- zotságok, csúcsvezetőségek és alapszervezetek, amikor terü­letük lakóinak, dolgozóinak igényeit figyelembe véve meghatározzák a téli időszak oktatási, közművelődési prog­ramját. Felelősségüket nem csökkenti, sőt növeli, hogy e munkából nemcsak a párt- szervezetek veszik ki részü­ket, hanem a falvakban, s azok intézményeiben, gazda­sági egységeiben működő tö­megszervezetek, tömegmoz­galmak az állami élet válasz­tott szervei is. A pártszerve­zeteknek segíteniük kell eze­ket a szervezeteket, szerveket a helyileg legmegfelelőbb programok kialakításában, jó előadói gárda megszervezésé­ben. A pártszervezetek fel­adata, hogy koordinálják a területükön a különböző tan­folyamok, politikai és kultu­rális rendezvények lebonyo­lítását A párttagok segítse­nek ezek népszerűsítésében, legyenek aktívak a vitákban, felkészültségükkel járuljanak hozzá a foglalkozások színvo­nalának növeléséhez. ÖRVENDETES, hogy a pártszervezetek nemcsak sa­ját tagjaik képzésére fordíta­nak gondot Nagyon változa­tosak azok a módszerek, ama* lyeket annak rédekében al­kalmaznak, hogy minél több pártánk!vülit bevonj anak a politikai képzésbe. Gyakori, hogy a szocialista brigádok kommunista és pártonkívüli tagjai együttesen vesznek ■ részt előadássorozatokon. Számos pártszervezetben a* egy-egy munkahely kommu­nistáit összefogó pártcsopor- tokát bízták meg a politikai oktatás vagy különböző elő­adássorozatok megszervezésé­vel. Mind több pártszervezet ismeri fel: eredményesebb a képzés, ha egy-egy brigád, vagy üzemá^ dolgozóit egysé­gesen ugyanazon cktaísái formába kapcsolják be. Könnyebb így az időponto­kat összehangolni, s előnye« ez azért is mert azonos fog­lalkozású, jobbára ugyan­olyan érdeklődésű emberek vesznék részt az előadásokon,, vitákon. Számos pártszervezet arra ;s hasznosítja ezeket a hóna­pokat, hogy egy-egy fonto­sabb párt-, illetve kormány­határozatot szélesebb körben megismertessen. Ebben be­kapcsolják a tömegszerveze­teket, vagy amennyiben a té­ma ezt igényli, értelmiségiem két, szakembereket kérnek fel az előadások megtartásá­ra. Népesedéspolitikai intéz­kedéseinket most például sok községben és mezőgazdasági üzemben ismertetik, s erre jobbára a vöröskeresztes csoportok vezetőségeit kér­ték fel, az orvosokat is be­vonva a családtervezés is­mereteinek terjesztésébe. As ifjúság körében a párt ifjú­ságpolitikai, a nők körében pedig a nőpolitikái határozat végrehajtásának helyzetét vitatják meg a téli hónapok­ban. DE LEHETNE SOROLNI tovább azokat a programo­kat, módszereket,- amelyek mind a falvak népének szel­lemi gyarapodását szolgál­ják. ■ Mihók Sándor ae&NCSÉR A* Január 8«, vasára» nül” lett a toll' embere. Ere­detileg zenei- pályára készült. Ám . első írói próbálkozása olyan sikert aratott, hogy felcsapott újságírónak. Mű­veivel mindössze szórakoz­tatni akart és szellemesen megírt történeteivel, színda­rabjaival ez sikerült is neki. 26 éves völt, amikor — 1934- ben — megjelentette a Hét pofon című regényét, amelyet most tévéfilmen láthatunk. A cselekményt a televízióra al­kalmazó Herbert Glattauer modernizálta, s a mai Ang­liában játszódik a történet. A mű a brit birodalmat szá­zadokig összetartó konzerva­tivizmust támadja. A rendes mozifiimhosszúságű tévé­filmet Wolfgang Liebeneiner rendezte, a főszereplők szink­ronhangjai: Ráday Imre, Borhás Gabriella, Ats Gyula és Dobránszky Zoltán. tm 27. Nagyobb reményekkel ke­resték az újabb összeütközést ugyancsak Kassánál, de me­gint visszaszorítottuk őket. Mindkét fél tudta, hogy Kas­sa környékén lényeges do­lognak kéE eldőlnie: ha a magyarok győznek, közöm­bösíthetik az északról rájuk nehezedő veszedelmes nyo­mást, ha mi győzünk, szabad az út Debrecenig, a rebellió székhelyéig. A kritikus hely­zet feloldására Kassa alatt termett Görgey serege, egye­sült Dembinsicy hadtestével és a harmadik ütközetben ér­zékeny vereséget mértek Schlickre. Görgey ezzel a bravúrral teremetette meg hadászatilag a küszöbön álló tavaszi hadjárat előnyös fel­tételeit. Amíg Görgey Artúr sere­gébe tartozott Dessewffy Arisztidesz lovashadosztályá­val, addig rendre-sorra gyűjtögette a siker babérjait. A Schlicktől elszenvedett két vereségért a kápolnai és a verpeléti patába űzetett vi&Zr «za. Elő is léptették ezredes­sé. A honvédsereg legjobb parancsnokai sorába emelte a hadiszerencse az összes töb­bi mérkőzésben: Gödöllő, Isaszeg, Vác, Nagysalló, Ko­márom lettek a diadalsorozat állomásai. Ahogy egykor a Radeczky-huszárokról be­széltek, úgy most a Des- sewffy-huszárotoat emleget­ték. Budavár ostromához is elvezette hadosztályát, de mivel lovassággal nem lehe­tett rohamozni, a háttérből biztosította az ostromlókat. Mégis emlékezetes számára Budavár bévé télé, mert ez­után emelitek a tábornoki karba. Érdemeire és képességeire való tekintettel rábízták a kilencedik honvédhadtest pa­rancsnoki posztját Eperjes székhellyel. Így a csaták kel­lős közepéből visszatérhetett áhított városába. Egyáltalán nem gondolhatta, hogy a bol­dog hazatérés csak illúzió, ám annál valóságosabb a rövidesen kezdődő megpró­báltatások sorozata. * Schlick hadseregénél sok­kal komolyabb erő tűnt fel a láthatáron. Megérkeztek Ma­gyarországra a cár katonái. A Hernád völgyébe ereszked­tek alá Galícia felől meg­számlálhatatlan özönnel. Des- sewfíy Arisztidesz, aki kato­nailag felelt ezért az ország­részért, a cár seregei ellen vezette hadtestét a siker min­den esélye nélkül. Ezúttal nem kereste a csata lehető­ségét Taktikája mindössze arra szorítkozott, hogy apró csetepatékkal hátráltassa a támadó ék előrenyomulását. Eleinte abban bízott, megér­kezik az erősítés, mint annak idején Görgey Kassa alá, de igen hamar belátta, az ab­szolút erőviszonyok akkor is reménytelenné tennék hely­zetüket, ha az egész magyar hadsereg a segítségére sietne. E felismerés ellenére maka­csul késleltette az orosz elő- ayomulá» ég os&s a végié esetben folyamodott hátrá­láshoz. A közben csatlakozó seregtöredékekkel együtt vo­nult vissza a Tisza jobb part­ján. Míg Görgey hadtestei északön, majd az Alföld ke­leti szegélyén menekítették magukat Arad felé, addig az a seregrész, amelyhez Des­sewffy is csatlakozott, az or­szág közepén át közelített Szegedhez, a menekülő láza­dó kormány ideiglenes szék­helyéhez. Szeged fölött a fő­parancsnok D-embinsky tá­madásra szánta el magát. Kí­sérlete a magyarok kataszt­rófájával végződött. Kossuth kormánya tovább menekült Aradra. Dessewffy véres utóvéd harcokkal biztosította vissza­vonulását Teiríesvár felé, mi­vel csak ez az egyetlen moz­gási lehetőség maradt nyitva szamára. Temesvárnál ugyan is még lábon állt Bem József serege. Ezzel akart egyesül­ni. Sikerült az elgondolás, de azzal a ránézve lesújtó kö­vetkezménnyel, hogy a Dem­binsky vezette ütközethez ha­sonlóan, Bem is csatát vesz­tett. Üjra a hátrálásba kere­sett kiutat. Hiába próbált rendet tartani, már kibonta­kozott a teljes káosz. Ráadá­sul találkozott Lugason a me­nekülő Kosuthtal és ebből végképp megértette, hogy veszve van minden remé­nyük. Kossuth levelet bíz rá azzal a kéréssel, hogy továb­bítsa Bemhez, s mársi mene­kül tovább. Dessewffy ehhez a levélhez mellékeli a maga levelét, amelyben értesíti pa­rancsnokát a Lúgosra szorí­tott kilencedik hadtest • kilá­tástalan helyzetéről. A leveleket soha nem kap­ta meg Bem, mert azok a mi ■ kezünkbe kerültek: herceg Lichtenstein előőrsei elfog­ták a futárt. Bem futárja vi­szont megérkezett Dessewffy- hez és közölte a lengyel fő­vezér parancsát, hogy a ki­lencedik Hadtest haladéktala­nul kövecse őt Erdélybe;, ahol kiheverik a vereséget és foly­tatják a harcot. Meglehet, Dessewffy erre is hajlandó lett volna, ha el nem vágjuk előle az összes számbavehető útirányt. Töb­bé már a korlátozott cselek­vési szabadsággal sem ren­delkezett. Hírt kapott a vilá­gosi fegyverletételről, s úgy vélte, kiszolgáltatott helyze­tében Görgey példáját kell követnie, tehát az oroszoknak akarta megadni magát. Am Lugasról nagy a távolság Vi­lágosig és egész Észak-Báná- tot herceg Lichtenstein sere­ge uralta, Aradtól lefelé » kilencedik hadtest kicsire zsúgorodott és minden oldal­ról matt helyzetbe hozott körletéig. Két megoldás ma­radt, vagy az öngyilkos hő­siesség, vagy a Lishtensteia előtti kapituláció. Dessewffy az utóbbit vá­lasztotta. * Lázár Vilmos az utolsó as elítéltek sorában. Rá l* agyonlövetés vár. Reggel be­kötjük a szemét és legyilkol­juk. Olyasmit művelünk ve­le, amire ő, a lázadó soha sem lett volna képes. Szelíd, jóságos ember. Inkább hiva­talnok volt, mint katona. Gróf Leiningen-Westenburg Károly után ő a legifjabb a büntetés elé .néző lázadó ve­zérek közül. S az egyetlen, aki nem jutott el a tábornoki kinevezésig, sőt ezredessé is csak akkor léptette elő Bem József, amikor már nem volt lehetősége más parancsnoki cselekedetre, csak a fegyver­letételre. Harmincnégy esztendős. Nagy becskereken született ugyanott nevelkedett. Ifjú éveit a harmincnegyedik gya­logezredben töltötte, ahonnan hadnagyként szerelt le 1343- ban azzal a tudattal, hogy soha többé nem lesz katona (Jolj/tatJukJ Hasznos téli esték

Next

/
Thumbnails
Contents