Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-30 / 24. szám

hármas követelmény Hatvani A szocializmus teljes fel- " építésének történelmi feladatai hatványozott politi­kai, szakmai és emberi köve­telményeket támasztanak a közös dolgainkért elsődlege­sen felelős vezetőkkel szem­ben. A párt vezető szerepé­nek további erősítéséhez, po­litikájának folyamatosságá­hoz és következetes gyakorla­ti végrehajtásához eszmeileg szilárd, politikailag megbíz­ható, magasan képzett, • szo­cialista emberi, erkölcsi tu­lajdonságokkal rendelkező tekintélyes vezetők kellenek. Enélkül a párt, a munkás- osztály törekvései sem orszá­gosan, sem helyileg nem va­lósulhatnak meg. A vezetés színvonala, te­kintélye, tevékenységének tartalma a legkisebb közös­ségben is politikai kérdés. Nőnek a vezetőkkel szembe­ni követelmények, mert tör­ténelmileg mind közelebb ke­rülünk szocialista céljaink megvalósulásához. A nép al­kotó munkájának eredmé­nyeképpen megsokszorozó­dott a vezetőkre bízott nép- vagyon; s olyan időket élünk, amikor minden vezetőtől egy­értelműséget, elvhűséget, ma­gas fokú ismereteket követel a két világrendszer közötti fokozódó ideológiai harc. A párt Központi Bizottságának legutóbbi ülése határozottan aláhúzta: a vezetőkkel szem­ben támasztott hármas köve­telmény: a politikai megbíz­hatóság, a szakmai hozzáér­tés és a vezetői rátermettség alapelvként bevált és mind következetesebben érvényesül a káderek kiválasztásánál. A további építőmunkához azon­ban az élet minden területén — a minisztériumtól az üze­mi brigádig —■ egységesebbé és következetesebbé kell ten­ni a hármas követelmény ér­telmezését és érvényesítését A mindennapi élet tapaszta­latai egyértelműen azt mu­tatják, hogy előbb vagy utóbb súlyos politikai, gaz­dasági és erkölcsi károkat okoz a káderkiválasztás bár­miféle szubjektivizmusa, a káderpolitikai elvek egyéni értelmezése, akár egyik, akár a másik követelmény rová­sára. Szocialista utunk több mint negyedszázadának gazdasági, tudományos és kulturális eredményei egyértelműen azt bizonyítják, hogy a vezetők nagy többsége megfelel a po­litikai követelményeknek. Meggyőződéssel szolgálja a szocialista rendszert, jól kép­viseli a párt politikáját, a szocializmus odaadó híve. Rendszerünk kimagasló vív­mánya, a munkáshatalom történelmi bizonyítéka, hogy a felszabadulást követő év­tizedekben létrejött, felnőtt, megedződött és megszilárdult a szocializmus vezetői állo­mánya. A munkásosztály és a dolgozó parasztság, majd később a nép soraiból szár­mazó értelmiségből kineve­lődtek azok a vezetők, akik a szocializmus építésének kü­lönböző szakaszaiban ered­ményesen szolgálták és szol­gálják a párt, a munkásosz­tály, a nép ügyét. Kádermun­kánkban ez a szilárd és meg­határozó alap. amelyre az újabb, magasabb követelmé­nyeket építhetjük. A párt határozata tételesen sorra vette a politikai köve­telményeket. A politikai al­kalmasság egyértelmű politi­kai elkötelezettséget, magas szintű képzettséget, a társa­dalmi-politikai kérdések iránti érdeklődést jelent. A vezetés egyben politikai ki­állás. Aki vezetői munkört vállal ezzel számolnia kell. A párt, a munkásosztály, az egész nép elmúlt negyedszá­zados munkája, a szocializ­mus erőinek világméretű gyarapodása, a nemzetközi erőviszonyok számunkra po­zitív alakulása kedvező fel­tételeket teremtettek a szo­cializmus teljes felépítésének magasabb szinten történő — politikai, anyagi, morális erőinket még jobban haszno­sító — folytatásához. Ezek­nek csak az a vezető tud megfelelni, akit a társadalmi és politikai élet gyakorlata kipróbált, aki meggyőződés­sel szolgálja a munkásosztály katalmát, a nép érdekeit, a p*rt politikáját. Minden vezetőnek rendelkeznie kell a munkaköréhez szüksé­ges ’ elméleti-politikai vég­zettséggel és a továbbképzés­re való szándékkal. A vezető­vel szembeni politikai köve­telmény alapvető eleme, hogy ismerje és értse a párt és a kormány politikáját és az irányítása alá tartozó terüle­ten képes legyen azt végre­hajtani. A politikai alkalmasság végső soron emberség, em­berszeretet, és társadalmi fe­lelősségtudat. Ezért a- veze­tői döntésnél mindenkor fi­gyelembe kell venni a társa­dalmi közérdek elsődlegessé­gét, a döntés politikai hatá­sát és emberi következmé­nyeit. A mi rendszerünk te­kintélyes, megbecsült veze­tője aktív közéleti tevékeny­séget folytat. Elvárjuk tőle, hogy életmódja feddhetetlen legyen, magatartása megfe­leljen a szocialista erkölcs követelményeinek. Tevékeny­ségében a szavak és a tettek elválaszthatatlan egységet al­kossanak. A politikailag al­kalmas vezető fejleszti mun­katerületén a szocialista de­mokratizmust, őrködik a tör­vények betartásán, helyesen él a rábízott hatalommal. A vezetővel szembeni má­sik alapkövetelmény a szak­mai alkalmasság. Korunkban, amikor á tudomány mindin­kább termelő erővé válik, el­engedhetetlen követelmény a szakmai felkészültség. A tényleges szakmai tudás, a bizonyított felkészültség, a realizálható ismeret — a va­lóságos mérce és nem a dip­loma önmagában. Szocialista rendszerünk vezetőinek ■— az alacsonyabb beosztástól a legnagyobbákig — lépést kell tartaniuk a. rohamos fejlő­déssel. Az élet arra tauft, hogy * főiskolai és egyetemi tanul­mányok csak az alapokat, a „belépőt” jelentik a mind bo­nyolultabbá váló alkotómun­kához, amelyhez a szükséges bővülő ismereteket újból és újból meg kell szerezni! Szo­cialista építőmunkánk mai időszakában az a szakmai kö­vetelmény áll a vezetők előtt, hogy rendelkezzenek a mun­kakörüknek megfelelő vég­zettséggel, korszerű szakmai és gyakorlati tapasztalataito­kéi. A szakmai alkalmasság állandóan gyarapítható, gaz­dagítható ismereteket jelent, szoba-tudományokkal, „álta­lános” tehetséggel nem sokra megyünk. A jó vezető — szakmai értelemben is — a nap minden órájában tanul. Szakmai alkalmasság nél­kül nincs szocialista vezető! Ugyanakkor a társadalmi és gazdasági élet minden szint­jét — a szemléletben, a kö­vetelmények értelmezésében és a gyakorlati döntésekben is — egyértelművé kell ten­ni, hogy a szakmai alkalmas­ság, a végzettség, — még nem vezetői alkalmasság'. A politikai alkalmasság és a vezetői rátermettséget sem­miféle szakmai bizonyítvány nem helyettesítheti. A szocialista fejlődés ma­gasabb osztályába lépő tár­sadalmunk dolgai úgy ala­kulnak, hogy a politikai és szakmai alkalmasság mellett a vezetői rátermettséggel szembeni követelmények is növekednek. Azt, hogy ki a rátermett, tehetséges vezető, mindenkor pontosan jelzi a munkahelyek teljesítménye, belső légköre, fegyelme. Rá­termett az a vezető, aki ren­delkezik megfelelő áttekintő, elemző és általánosító kész­séggel, aki képes az új szün­telen keresésére, felismeré­sére, alkalmazására, van vé­leménye, mer kezdeményez­ni, dönteni, felelősséget vál­lalni, tud szervezni és ellen­őrizni; aki képes beosztottai munkájának összefogására, képességeik sokoldalú kibon­takoztatására, a bizalom, az őszinteség és nyíltság légkö­rének megteremtésére, mun- • kafórsai nevelésére. á mikor számba vesszük ** a vezetőkkel szembe­ni hármas követelmény lé­nyegét, összetevőit, még in­kább nyilvánvalóvá válik, hogy a párt határozata sem új irányt, sem fordulatot nem eredményez a kádermunká­ban, hanem a hármas köve­telmény egységének követke­zetesebb érvényesítését, a po­litikai és szakmai alkalmas­ság, a vezetői rátermettség mércéjének; magasabbra eme­lését jelenti. A. U Lassan másfél, évtizedes hagyomány, hogy a hatvani vasúti csomópont „November 7.” szocialista brigádjának tagjai, így januárban, közös asztalhoz ülnek, s az üzem politikai, gazdasági vezetői­vel elbeszélgetnek az előző év munkájáról. az együtt töltött hónapok megannyi eseményéről. Hidegtál. né- h*nv pohár bor mellett késő esteoe nyúlnak ezek a ta­lálkozók, s nem mentesek sohasem a szenvedélyes, őszinte beszédtől, a brigádta-- gok kitárulkozásától. Éppen ez a jó bennük! A fesztelenség, az ebből eredő igazmondás. No meg az egyiittlét összegyúró, ember- formáló hatása. Nem is igen szokott elmaradni senki az összejövetelről. Alapítók és újabb tagok egyaránt érzik: szükségesek'a baráti légkör­ben eltöltött órák. Tovább lendítik a kis közösséget azon az úton, amelyet 1959- ben, pesti kihívásra, magá­nak választott, s amelyet annyi szép siker szegélyez! * Miért tartják Gulyás Lász­lót, Pintér Jánost, Láng Sán­dort és társaikat a legjob­bak között számon? Minek köszönhetik, hogy az állo­más tizenhét koszorús szo­cialista brigádja mindmáig kicsit irigykedve, de megbe­csüléssel . néz rájuk? — Tartják magukat a hár­mas jelszóhoz! — mondja Kozma Illés műhelybizott­sági titkár. —■ Gazdaságosan dolgoznak, nagy közöttük a szakmai fegyelem, s magán­életükben is azokhoz a nor­mákhoz igazodnak, amelye­ket a mozgalom maghatá­rozott. Pedig nehéz a hely­zetük. Szűkösen vannak. Ép­pen csak képesek a szolgálat ellátására. Lehet, van ebben egy kis elzárkózás, elkülö­nülés. Nehezen fogadnak so­raikba új tagot. Féltik a kivívott sikert. Bár utóbb mintha ez a kis plezúr el­tűnt volna! Huczka Ilona személyében ma is egy fia­tal, tevékeny, jegy vizsgálót „avattak” brigádtaggá... A baráti eszmecsere során egyéb árnyoldal is szóba ke­Msifedsiiziil szántai kiiSti — Emlékszem, 49 január­ját írtuk, amikor megala­kult Verpeléten* a termelő- szövetkezet. 21-en fogtunk össze, az újat, a jobbat ke­resve. Közöttünk volt a mai elnök, a párttitkár, meg a nőbizottság elnöke is. Azóta bizony már alig vagyunk tí­zen az alapítók közül. 25 év hosszú idő, a kezdet utáni napok és események már csak emlékként élnek. Halászi Lászlóné főköny­velő íróasztalán most a ju­bileumi zárszámadás adatai sorakoznak. Iratok, feljegy­zések sokasága között válo­gat. A merleg zárófejezetét készíti. — Itt a valamikor tanya- központban, a szövetkezet mai irodaépületében tartot­tuk az első zárszámadó köz­gyűlést. Ügy él bennem, mintha tegnap lett volna. Több mint százan ültünk a kultúrteremben és figyeltük az elnöki beszámolót. Persze az inkább afféle megemlé­kezés volt, rövid értékelés az eredményekről. Azóta so­kat változott a zárszámadá­sok formája, minden évben ünnepi esemény lett a falu életében. Akkor kezdet kez­detén kis területen gazdál­kodtunk. Alig volt tíz hek­tárnyi szőlőnk. Mégis a tag­ság szorgalmas munkájával, a közös erővel 28 forintot osztottunk munkegy Bégen­ként. Az első zárszámadásunk jegyzőkönyvét ma már kü­lönlegességként tartják szá­mon Magyarországon. Elvit­ték a Mezőgazdasági Múze­umba, ahol kiállítási anyag­ként mutatják be a nagykö­zönségnek. Halásziné, a sokak által emlegetett Piriké néni, más társaihoz hasonlóan egysze­rű, fizikai munkásként kezd­te pályafutását a termelő- szövetkezetben. Mint az ala­pító tagok egyike, ő is a ha­tárban dolgozott, amikor az egyik kora tavaszi délelőtt az egri járás vezetői keresték. — Ismerem én ezt a ha­tárt, meg az itteni embere­ket, hiszen itt születtem. Sze­rettem a falut, ezért soha nem is hagytam el. Mindig, a legnehezebb pillanatokban is úgy éreztem, hogy itt a helyem ebben a kollektívá­ban. Azon az emlékezetes márciusi napon is kinn a határban találtak a járási­ak. Elmondták, hogy köny­velői tanfolyamra javasol­nak, mert akkor nem volt könyvelője szövetkezetünk­nek. Kicsit meglepődtem ezen, aztán mégiscsak tet­szett a javaslat. Mezö- berénybe mentem, ahol ismerkedtem az ügyvezetés­sel, meg a rendeletekkel. Sok újra tettem szert, s ami­kor hazakerültem, egyma­gám vettem át a szövetkezet ügyintézését, mert más nem­igen akadt. Persze, ahogy teltek-múltak a hónapok, egyre inkább megszerettem ezt a munkát, a számokat, amelyek a legbonyolultabb helyzetekben is a legérde­kesebbek. A számoknak va­rázsuk van és ha egyszer ezek bűvkörébe bekerül az ember, akkor nem tud ebből kiszakadni. Valójában a szá­mok mögött rejlő igazságok alapján értettem meg igen sok gazdasági összefüggést, a gazdasági élet jelenségei­nek megnyilvánulási formá­it. Voltam én könyvelő, az­tán SZTK-ügyintéző, bér- számfejtő és néhány év óta pedig főkönyvelő vagyok. Ahogy fejlődött a szövetke­zet, úgy vált szükségessé, hogy új munkatársak is ke­rüljenek a könyvelésbe. Ne­gyedszázad múltán jutottunk el oda, hogy ma már 21-en dolgoznak az irányításom mellett. Nagyon örülök, hogy ugyan hosszú, kitartó mun­kával, de sikerült egy fiatal könyvelői kollektívát kiala­kítani a szövetkezetben, akik valamennyien megértik a közgazdasági gondolkodás fontosságát. A főkönyvelő természete­sen ebben is példát mutat. Kezdeményezésére gépesítet­ték a könyvelést. Egy nagy teljesítményű szövegírásos gép segíti a sokféle adathal­maz feldolgozását. — Ma már el sem képzel­hető korszerű könyvelés és adatnyilvántartás gépi fel­dolgozás nélkül. Az áru-, pénz- és piaci viszonyok helyzetéről, a közös gazda­ság tevékenységéről, a jö­vedelmező termelésről folya­matos információ csak így nyerhető. A zárszámadásra ezzel a géppel három hét alatt készültünk fel, amely korábban fáradságos kézi munkával másfél hónapig is eltartott. Ez is a tudományos igény, a rendszerezett ügy­vezetés eredménye... Közel az ötödik évtized­hez, fiatalos energiával dol­gozik. Milliókért vállal fe­lelősséget naponta, de min­dig szívesen, nagy gonddal és körültekintéssel. — Szeretem ezt a gazda­ságot, mert olyan, mint egy nagy család. Az ember min­dennap úgy érzi, hogy haza­jön, amikor átlépi a szö­vetkezet kapuját. Gyakran felkeresnek, főleg a. fiatalok, hogy ebben, vagy abban se­gítsek, s ahol lehet, ezt meg is teszem, mert mindig bi­zalommal kérnek. S milyen öröm, ha tehetek valamit, amikor látom, hogy a ter­vek, elképzelések megvaló­sulnak. Mert a sikernél nincs nagyobb mozgatóerő, és ez fiatalon tartja az embert... Meatusa Károly brigádtaiálkozó r '!. Nem eléggé eleven az éraeKlóáes a különböző kul­turális események iránt. Az­az: érdeklődés még csak lenne, hanem az időből fut- i:ak ki untaian, s a szolgó lati beosztás, a sok utazga tás rabolja meg szabad ide jüket. — Ezen feltétlenül váltóé tatv'ft'n.i' kell! — szögPT? ]/0 Gulyás László. S valahány iából int. + A „November 7.’ tagjai, minden egyéb között, na­gyon büszkék arra a baráti, szakmai kapcsolatra is. amit a kassai vasutasokkal létesítettek. Ezt Pásztor Jó­zsef személyszállítási főnök és Szuromi István szakszer­vezeti titkár emlegette az idei brigádtalálkozón. Utóbbi szavait idézzük: — Nem csupán az inter­nacionalizmus eszmeisége hatol mélyebbre vasutasa­inkban e kapcsolat révén,- hanem munkánk is gyümöl­csözőbb általa. Legutóbb például a személyvonatok jegyvizsgálatánál próbáltunk ki igen hatásos módszert. Szinte teljesen kizárja a „bliccelést”. Mondanom sem kel, a kassai kollégák elsők voltak, akikkel megbeszél­tük a dolgot. Miután bevált, ők is átvették tőlünk a szisztémát... Célravezető és anyagiakban hasznos a re­pülőbrigádok ellenőrző mun­kája, ami megint hatvani specialitás. Mutatkozik is már a hatása. Utánfizetésben sokat hozott a konyhára... És hát az a tény, hogy nem szorítkozik senki sem a ma­ga szűk szak-inai területére! Az megint sokat nyom a latban e brigád javára, A jegyvizsgálók például szó nélkül segítik a tehervona­tok indítását, ha úgy kíván­ja az állomás érdeke... Valahogyan ezt a szellemet kellene széles körben kisu­gároztatní! Meg a társadal­mi munkára való hajlandó­ságot. Nem tudom, a többi brigádnak jutott-e már eszé­be, hogy magányos „„dí­jasait iSiapoijaV A „Novem­ber 7.” ebben szinte pliua. Egy-egy öreg, elaggott •• ­utast szárnyuk a.á vesznek. Szenét behordiák. kérőét lelássák, hivatalos ügyei . i járnak el. Le ugyanezt inee- teszik egymásnak 's. ha _ • parancsolja a szükség ... ★ Megható pillanatai is ake ' nak az együtt töltött dél­utánnak, estének. Mikoi már szinte mindenki kifo­gyott a szóból, Tóth Lajos. az egyik legrégibb brigádtag nyújtja fel a kezét. — Lehet, a brigád tagjai nem tudjak még, hat el­mondom. Sok év után elér­kezett az ideje, hogy „lesze­reljek’-. Pár hónap múlva nyugdíjba vonulok. Jó alka­lom a mostam a búcsúzásra. Nem mulaszthatom el tehát, hogy megköszönjem. amit eddig érettem tettek a bri­gád tagjai. S hogy egyálta­lán olyan otthoniasan érez­tem magam a vasútnál. Nem ts szeretnék vegleg elválni a közösségtől! Ha lehetséges, maradjak tovább a brigád ingja. Hátha hasznát veszik a fiatalabbak a tapasztalt, életlátott „öreg róka” olyko­ra felbukkanásának... . Nincs aki ellene szólna. S mikor kézfogásra kerül sor, s oszladozni kezd a kis kö­zösség, odasiigja valaki Tóth Lajosnak: — Felterjesztettük már a kérelmedet, hogy brigádun­kat elismerjék a Magyar- Szovjet Baráti Társaság tag­csoportjaként. Április első napjaira ígérik az engedé­lyező oklevél átadását. Fel­tétlen számítunk rád, Lajos! A két ember- szeme össze­csillan. Mindjárt könnyebb a válás. Moldvay Győző Jóakarat!* leiemé u y esség. 14Ö2ÖS ni ti oka Csebokszári panasz és javaslat 1.. és az a szerencsém, hogy minden reggel akad egy-egy rendes építőmunkás, aki látja a kínlódásomat, és segít kiemelni a gyerekko­csit a sárból. Így jutok el a bölcsődébe... ... Egyszerűen nem ér­tem, hogy ha már egyszer egy darabon kiépítették az utat az egri Csebokszári la­kótelepen, s meghosszabbí­tották a Cifrakapu utcában, miért nem lehetett azt a né­hány méternyit még hozzá­építeni és emberségesebben lehetne közlekedni... .,. Nézze, azoknak, akik az út mellett laknak, még szavuk se lehet tulajdonkép­pen, mert ha sáros is az az út, mégis csak út. De jöjjön hozzánk. A házak között tengernyi a sár, úgy közle­kedünk a ledobált köveken, mint a szöcskék, elképzelhe­tő, hogy az én súlyommal, na és nemcsak én, például egy anya, ölében a gyer­mekkel, hogy közlekedik... A Csebokszári lakóte­lep boldog lakástulajdonosai fakadnak egymás után ilyen panaszra. Mert igaz, nagyon örülnek a már megkapott ta­nácsi, szövetkezeti, vagy OTP-s lakásnak, de a kö­rülményeknek kevésbé. A feltöltött talajon valóban tengelyig ér a sár, az uta­kat felvágják a hatalmas be­tonelemeket szállító teher­autók, malomkeréknyi sár- koloncokat visznek fel a jó útra is. Való igaz, hogy egy állandóan épülő-fejlődő, a különböző építési szakaszok­ban levő házak mellett nem lehet végleges átrendezése­ket, parkosításokat csinálni De vajon törvényszerűnek kell lennie, hogy egy-egy la­kótelep felépítésénél az ott lakók évekig sárban járja­nak?' Az emberek nemcsak pa­naszkodnak. Elmondták azt is, hogyan képzelik el a megoldást. íme a fiatalasz- szony: — Ott állnak a különböző gépek, az építők fél ötkor befejezik a munkát, egy to­lótalpas géppel 5 perc alatt megtisztíthatnák az utat a sártól, s este meg másnap .reggel eljutnánk mindenféle erőmutatvány nélkül a böl­csődéig, óvodáig. A férfipanaszos: Hozzanak néhány kocsi salakot, törme­léket, higgye el, sokan fog­nánk meg a lapátot, megcsi­nálnánk az ideiglenes jár­dát, utat. Képzelje el, ha ne adj isten egy mentőautó­nak kellene bemennie vala­melyik házhoz... Adjanak salakot, megcsináljuk az ide­iglenes utakat. — Két kocsi törmelék, s be lehetne tömni az óriása kátyúkat, amely szerintem az építőanyagokat szállító kocsiknak sem használ. A panaszokból s a javas­latokból kitűnik, egy kis le­leményességgel, egy kis jó­akarattal, egy kis társadalmi összefogással, ha nem is ideális, de viszonylag elfo­gadható állapotokat lehetne teremteni. Csak éppen arra lenne szükség, hogy valaki kézbe vegye a dolgokat. —d — 1914, január 30,, szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents