Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-20 / 16. szám
Lomonoszov-aranyérem Az 1973 évi Lomonoszov- aranyérmet Alekszander Vinogradov szovjet akadémikusnak, és Vladimir Zoubek csehszlovák akadémikusnak ítélték. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája -minden évben a legkiemelkedőbb természettudományos eredmények elismeréseként egy szovjet és egy külföldi tudóst tüntet ki a Lomono- 6zov-aranyéremmel. A kiváló orosz tudósról, Mihail Lo- monoezovTól (1711—1755) elnevezett aranyérem a Szovjet Tudományos Akadémia legmagasabb kitüntetése, 1967-ben alapították. Vinogradov akadémikus geokémikus. Foglalkozik továbbá fotoszintézissel, a föld abszolút korának meghatározásával, magkémiával és kozmokémiávaL Kidolgozta a hasznos ásványok kutatásának biokémiai módszerét, amelyet egyre gyakrabban alkalmaznak a Szovjetunióban. Hipotézise a földburok (vizek, atmoszféra, földkéreg) keletkezésének univerzális mechanizmusáról Igen népszerű a geológusok között Az első tudósok közé tartozott, akik a holdkőzet kutatásávai foglalkoztak. A 78 éves Alekszander Vinogradov tovább folytatja tudományos kutatásait Külföld; akadémiák és társaságok tiszteletbeli tagja, sok energiát fordít a tudományszervezésre is. A Szovjet Tudományos Akadémia alelnö- ke. Vladimir Zoubek csehszlovák tudóst a legrégibb hegyképződmények geológiájának területén végzett munkásságáért tüntették ki az éremmel. Részletesen megvizsgálta a csehszlovák masszívum kristályfajtáit A földkéreg aktív zónáinak tanulmányozása, a törésvonalak osztályozása lehetővé tette számára, hogy meghatározza az ércképződ« fontos törvény- szerűségeit Zoubek akadémikus a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnökségének tagja, a moszkvai egyetem tiszteletbeli doktora. A Memnon-szobrok eredetéről A Memnon-szobrok, ez a két hatalmas méretű, egyetlen kőtömbből készült, egyenként közel 750 tonna súlyú szobor 3000 évvel ezelőtt került az ősi Théba városába, mégpedig körülbelül S80 kilométernyi távolságbóL A Berkeley Egyetem tudósai jutottak erre a következtetésre, mégpedig annak alapján, hogy röntgensugárra vizsgálták a szobrok & néhány egyiptomi kőbánya anyagát Az egyik tudós, Robert Heizer a Science hasábjain elmagyarázta, hogy az elemzés eredményeként arra a következtetésre jutottak: a szobor kőanyaga a Kairó melletti Dzsabel Ahmar kőbányából származik. A hatalmas kőtömböket feltehetőleg óriási bárkákon szállították a Nüuson Thé- báig. A tudós véleménye szerint a szállítási munkálatokban mintegy 1800, a szobor felállításában pedig 3500 ember vett részt A Memnon-szobrok egyébként in. Amenhotep fáraót ábrázoljak. Néhány éve jószertnt még a térképen sem volt, ma úgy hívják: Katar. Egyike a sivatag homokjából lett milliós arab sejkségnek. A fehér humuszos „katari” állampolgár, aki nemrégen még a íeve-ösztökét tartotta kézben, most a világ sorsát? Aligha hisszük. (t/Hmnsntté Dtmaacbe.) Új könyvek VASFŰ Fehér Ferenc új veiseslcönyve Ma már senki sem vitathatja, s nem is vitatja el: Fehér Ferenc személyében a mai jugoszláviai magyar líra s az egyetemes magyar költészet jeles képviselőjét kell tisztelnünk. Két évtizede van jelen a magyar irodalomban s csak örvendezéssel nyugtázhatjuk azóta minden újabb műve megjelenését. Már első kötetei (Jobbágyok unokái, 1953., Álom a dűlőutak szélén, 1856.), jól mutatták, milyen költői világ kibontakoztatója Fehér Ferenc. Tudatosan vallotta magát is jobbágyok unokájának, s hasonló törekvés munkál benne máig is: vállalni a dűlőutak népével való azonosulást, kifejezni a felnevelő táj és népi közösség iránti töretlen hűséget. S azt is, ami szűkebb hazájában, a sok színű Vajdaságban körülveszi Költészetének két évtized óta szüntelenül táguló körei hitelesíthetik a felállított tétel igazát. Keményveretű költészet a Fehér Ferencé, minden darabján látszik: megélt valóság, megsze-vedelt élmény húzódik meg benne. A fegyelmezett műhelymunka, az átélés igaza, az elkötelezettség és költői felelősségtudat titka, hogy Fehér Ferenc pályája második évtizedének elején már „csupa jó verset”, „jelentős színvonalat” (Kovács Kálmán szavai) mutató kötettel lép a színre, s ha azóta megjelent köteteit fellapozzuk, újra csak ez az egyik legizgalmasabb élmény. Most, hogy új verseskönyvét kézbe vesszük, csak megerősödhet tételünk: Fehér Ferenc új kötete egyszerre kötődés és további kiteljesedés. Kötődés a falu világához, amelyből elszármazott, s amelyhez költőként ezúttal is hű maradt, s kiteljesedés világot átfogó szándék munkál benne, szintézis-igény, mely múlt és jelen értékeit, gondjait és vívódásait ötvözi igazi Fehér Ferenc-i versekben. Vívódással teli, nehéz izzású olykor epikus hömpölygésű versek ezek. A lélek mélyén fogantak, s a lélek tüze izzik bennük. S olykor látomások teszik őket még izzóbbakká Felsejlik itt az „Elhagyott szállás” víziója — Adysan de mégis Fehér Ferencien csendülő sorokban —, a zsoltáro- san hangzó Baranyai énekből évszázados népsors keserveit halljuk ki, a Hamuba sült pogácsáról való ének meg gyermekkor mesevilágát teremti újjá mesehősök hitével, s akarásával vállalva az „éltető” „örökséget”, a szó örökségét S persze jelen van a kötet verseiben — megújulva — mindez, ami korábbi teremtett értéke e lírának: az elégikus hangoltság, az artisztikum gazdag változatossága, máskor a tárgviasság, a formai feszesség, majd meg a szabadvers kötetlen áradása. S az emlékek is, melyek tájhoz, néphez, családhoz kötődésének kifejeződései, s melyek iránt nem titkolt nosztalgiát érez, s látható célja átmentésük — ha másként ném, a rögzítés módján —, mert sajnálni való lenne minden, ami szép, jó, nemes és emberi, ha sorsa a múltba hanyatlás lenne. A kötetet Nagyapáti Kukac Péter, Wanyek Tivadar és ülés Árpád egy-egy festményének ^reprodukciója gazdagítja — mindhárom Fehér Ferenc szép lírai reflexiója okán került a kötetbe... (Fórum, Újvidék, 1373.) Lőkös István A lighogy a bíró a sípjába fújt, hogy kezdjük el a játékot, kisodródtam a labdával az •raiapvonaira:. Ilyen szögből nem lehet betenni a hosszú sarokba, pedig a nézők már gólt üvöltenék. Azt hiszik, minden ami a kapu előtt történik már gólhelyzet. A labdát már le is tették az ötösre, ezt a gonosz fehér gömböt a fekete macskaszemekkeL Köpök. A pályán köpni szabad, ha nem a bírót találom el. Kocogok vissza a felezővonalhoz, nehogy azt mondják, megint miattam volt a les. Elmélázok, remélem ma jó napom lesz, a bőr messze elkerül. Aztán mégis felém száll a labda. Úgy teszek, mintha fejjel akarnám elérni A mozdulat csak azért volt, hogy azt higyjék, mutatok valamit A védők különben is vigyáznak rám, az egyik mindig szemmel tart Sok idő van még. Az lenne jó, ha minden így maradna. Null- nulL A kecske Is jól lakik, a káposzta is megmarad. Van egy pont, meg a prémium fele, a szakosztályvezető is csak moroghat, az edzőnek se lehet sok szava. Jut is, marad is, nem kell mindent egyszerre elhappolni. A védelmünk hülyéskedik. A kaputól húsz méterre felvágják az ipsét. Persze, a bíró rögtön lefújja, a srác már válogatott is volt, az ilyen hamarabb kap szabadrúgást, mint a magamfajta. Kerettag már én is voltam, jó három éve, de ki emlékszik már arra... Ahogy elnézem ezt a játékvezetőt, tizenegyest fog adni ellenünk. A bírók is megérik a pénzüket. Az a legkönnyebb, tizenegyest ítélni idegenben játszó csapat ellen. Ez meg egy link pali. Legutóbb is balhém volt vele. Mondtam is neki valamit, de szerencsémre nem hallotta. Tudom, hogy ezért mi jár. Hátha ma olyan a kedve, hogy benne van egy null-nullban és nem ad ellenünk büntetőt. És persze, ha beválik a kabalám. Péntek óta nem káromkodtam, könyvet, úíságot nem olvastam, csak kártyáztam és vesztettem. E lpattan tőlem egy labda, kintről valaki már be is ordít, hogy azt a hülyét le kell cserélni. Ordít. Hol ordíthat még? IMRE GÁBOR: HÜLL - HULL Otthon nem, a munkahélyén m, az utcán se. Tíz-húsz forintért itt azt ordít, amit akar. Sérteget. A bíróságán becsületsértésért legalább háromszázat fizet, itt csak tíz-húsz forint a belépő. Már elgondolkoztam azon, hogyan lehetne megszabadulni ezektől a szur- kolóktóL Egyre kevesebben vannak, de még mindig elég sokan járnak ki. Közülük is főleg azok, akik hamar begurulnak. A francba kívánom őket, mennének szurkolni egy másik csapathoz. De a szurkoló nem megy. A szurkoló nem olyan, mint a játékos, hogy fogja magát, aztán lakásért, dohányért odébb álL Életemben még nem hallottam, hogy egy szurkoló átment volna egyik csapattól a másikhoz. Sőt, azt mondják, mennél rosszabbul játszik a csapat, rá annál nagyobb szükség van. Még idegenbe is elkísérnek. És itt a baj. Ezek kérem szívósak, mint a macska... Már jó tíz perce úgy elkerül a játék, mintha a labda félne tőlem. De most itt van, a védők elvétették és úgy tálalták elém a helyzetet, mintha rám játszanának. Tíz méterre vagyok a kaputól, ha most a hálóba vágom, kész, a játék elvadul. A kapus rám rohan, csak el kellene húznom mellette, de én a kapu mellé kanalazom. Régi szabály, idegen pályán ne rúgj gólt először, mert a játék elvadul. Ezek a piros-sárgák meg ráadásul kemény fiúk is. Acélból a csülök, meg valahogy nem is bírjuk egymást. Ügy harag nincs, de ellenük mindig szikrázik a pálya Bunda velük kizárva. Ha ezt most berúgom, már látom magam, tíz percen belül ölben visznek le a pályáról. A kapus vigyorog. Ha véletlenül kapunk egyet, nehéz lesz egyenlíteni. Az ilyen feldobott kapusnak jók a reflexei. Lehet, hogy valami dopping is van benne. TTjra nálam a labda, csinálok egy cselt Máris betartanak. A bíró egy szót sem szólhat, mert elfektetem magam és szenvedő arcot vágok. A pályán is érvényes, előbb szenvedni kell, csak aztán sajnálnak. Lógatom a bokámat, pedig sípcsonton rúgtak, A sip- cson (rúgás nagyon fáj, de ha nem törik el, csak rá kell toppantani, mehet minden tovább. A boka az más. Ott nincs mese. De hát arra vigyázunk. Mindenesetre fekszem a fQvön, a játékvezető int, hogy nem kell hozzám bejönni, tapasztalt pali, látja, ha meg is rúgtak, nincs nagyobb baj. Hallom, hogy kint za- jonganak, a jobbérzés űek még sajnálnak is. Nem egy hátrány. ajdnem a főpályán történt * * az eset, a mi térfelünkön. Pedig az edző megmondta, hogy elöl tartsam magam a söprögető mellett, még akkor is, ha egy ötöst kapunk. De hát kit érdekel az edző. Meg aztán ismerem ezt a söprögetőt, ha nincs ott a labda, akkor is rugdal, belekönyököl az oldalamba, hogy vegyem észre, ő is itt van. Feltápászkodcm, nézek a játékvezetőre, persze úgy, hogy ha már ezért se jár kiállítás, akkor miért? Csak egy mozdulattal jelzi, hogy nem érdekli a véleményem. Nem baj, a szurkolóknak is adni kell valamit. A játékvezetőre egyébként ne számíts, nem azért van, hogy sajnáljon valakit. Nem foglalkozom tovább a bíróval Köpök egyet, aztán kihúzódom a partvonalra, most megtehetem. Ezen az oldalon ül az a kék ruhás nő, akit már akkor észrevettem, ahogy kijöttünk a pályára. Azt hiszem, ő is nézett engem. Labdába most úgysem rúghatok, a védelmünk kapkod, csak ezt a nyomást kibírjuk gól nélkül. P ántektől nem káromkodtam, * könyvet, újságot nem olvastam, csak kártyáztam és vesztettem ... Mégis odaáTlok a söprögető mellé. Zsinóron jön hozzám a labda, állva hagyom az ürgét, ha most sne^övöns, nincs kapus a világon... Belesípol a bíró! Mutatja, hogy lesen álltam. Szavalókórus ordítja: hülye! Futkos a pályán, mint aki bedilizett, elönti az izzadság és dühösen mutat arra a pontra, ahonnan a les miatt eá kell végezni a szabadrúgást. Rálépek a labdára, a képébe bámulok, én tudom csak igazán, hogy milyen hülyeséget csinált Csak arra vár, hogy mondjak valamit és máris leküld a páiyáróL Valamit mondanom kell, ha nem akarom, hogy megegyen a méreg. Azt mondom neki: magának van igaza, rájuk se rántson ... Hátha az ilyen duma később kamatozik nála. Már el is végezték a szabadrúgást Köpök. A pályán szabad köpni, ha nem a bíró a célpont Visszakocogok a félpályára, az a lényeg, hogy holnap nincs edzés, csak fürdő. Este vár a lány, színházba megyünk, utána két korsó sör, egy korttyal se több. Azzal a kék ruhással még konyakot is innék... A hátvédünk az ötösön cselez, nagy zsugás, azt hiszi tizenkilencre mindig alsót húz. Most azt húzott Kihozza a bőrt, előre vágja a szélsőnknek, az a vakegér elfut, kapura lövi, a hátvédről lepattan, pont elém. Kapásból rálö- vöm, kifliszerűen a léc alá. A kapus ujjheggyel kinyomja. Aztán felugrik és int nekem, hogy jól van fiú, értjük egymást Csak az edzőm nem ért. A szünetben átnéz rajtam, mintha a pályán se lettem volna. Ez akkor van, ha valaki egymaga megnyerhette volna a mérkőzést Gondolom lecserél, de egy szava sincs hozzám, a játékvezető pedig már sürgeti a csapatokat M ézem a pálya óráját, a má* ” sodik félidőből is eltelt már húsz perc, pedig mintha most kezdődött volna. Egy szusszanásnyi megállásom nem volt, a bőr úgy járt vissza hozzám, mintha én lennék a mágnes a pályán. A labdának nincs esze, rá semmiféle szabály nem vonatkozik, szabadon mozog, nem úgy, mint mi játékosait akiket állandóan valami kalickába akarnak bekényszeríterú. Taktika így, taktika úgy, aztán ha kikapunk, nem tartottuk be a taktikát A labdának mindent sza- . bad, történhet bármi, a labdát senki nem szidja. Csak én. Ma úgy látszik, engem szúrt ki. Nehéz pillanataink voltak együtt, de most már túl vagyok rajta. A két edző sápadtan, merev orr- cimpákkal fújja a füstöt. Igazság szerint még bármelyik fél veszíthet Ilyenkor kellene a játékvezetőnek a sípjába fújni, magához inteni a csapatokat és beszédet intézni hozzájuk: sporttársak, kára gőzért, itt már úgyse történik semmi, mindenki igyon meg egy korsó sört és menjünk haza. Sajnos, nem teheti. Úgy kell tennie, mintha érdekelné a játék. Pedig unatkozik. Unalmában aztán ő is fütyül, rohangál össze-vissza, mindenféle hülyeséget csinál. Ezzel legalább elszórakoztatja a szurkolót Állítom, ha bíró nem lenne, ennek\a játéknak már régen befellegzett volna. Most már nyugalmam van, a labda is észhez tért, csak pillanatokig van nálunk, aztán rögtön átkerül az ellenfélhez. Engem végleg megunt, meg aztán el is fáradtam. Nem lehet kilencven percig hajtani. Már nem is vigyáznak rám. így kerülök szembe a kapussal. Csak hárman vagyunk: a labda, ő, meg én. A kapussal persze nem jó ütközni. Átemelem fölötte a labdát, az meg csak néz utána, mintha a leszálló holdat követné, ahogy a hold lágyan ráesik a léc felső lapjára és onnan a kapu mögé. Különben is az utolsó percben járunk és van, amit nem lehet megtenni a pályán. Magam részéről például utálom a győzelmet az utolsó percben. Egyébként sem rajongok már érte, de az utolsó percben útálom. Az olyan csatárt, aki az utolsó pillanatban rúg gólt. különben is meggyűlölik és biztos, hogy előbb vagy utóbb, de valaki végrehajtja rajta az ítéletet. Ilyenkor már a döntetlen a legjobb, senki nem szólhat egy szót se. A labdaszedők visszarúgják a *** bőrt. Figyelem a kapust, a játékvezető már lefújta a mérkőzést, de ő még most is görcsösen tartja karjában a labdát, és úgy szorítja magához, mintha egy lány fejét tartaná.
