Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-20 / 16. szám

SASS EBVffii VALAH ITT JÁRT i Valaki itt Járt az este az utolsó vonattal érkezett november illatát hozta esőszagos párás levegőt ködöt és zenét éjfél utáni zenét valaki itt járt az este a tükrös járdán sietett szólt-e valamit hogy vetkőzött-e vagy felöltözött hogy gyertyákat gyújtott-e színes tálban és hogy az ravatal volt-« < vagy ujjongó csoda \ valaki itt járt az este < egyszercsak megérkezett \ szemében kinyílt a hajnali autóbusszal ft az a két virág * nyár állomásairól ^ a volt-kertekben pompázó fekete ablakok csillagairól / és becsengetett hogy itt van átúszva üvegek opáüemezén hozza a zenét hócsipkés függönybe öltözve a ritmust és megsimogatta az ismerős tárgyakat * megfejthetetlen* azt a könyvet és azt a pohara* / valaki itt járt az este ég azt az ágyat halvány lámpafény valaki Itt járt az este ■ keresztezte arcát nem hagyott semmit itt ajtót nem nyitottam mégis itt yolt és már nem emlékezem csak a szőnyegre dobott reggeli ébredést SZILUETT 7őíimoiszo !(j ólai — Papa, a nagypapát is az isten teremtette? — Igen. — Téged is? — Természetesen. ; — Engem is? — Igen, kisfiam. f — Mondd, papa, nem gon­dolod, hogy az utóbbi idő­ben jelentősen javult az úr* i isten technikája? t + *-< Mit szólnál hozzá, Pé­tiké, ha hugocskád születne? — Hát az nagy szerencsét­lenség lenne. Először is a mama tablettát szed, másod­szor már két éve özvegy« ★ Egy liguriai városkában éjjel kettőkor felébresztik, a gyógyszerészt. — Valószínűleg tűi sokat et­tem vacsorára. Adna 100 lí­ráért szódabikarbónát? — Hallja-el Éjjel kettő­kor képes felkelteni egy csi­pet szódabikarbónáért, ami­kor egy pohár langyos víz is megtenné? — Nagyon köszönöm a ta­nácsot, patikus úr, ne is fá­radjon a szódabikarbónáé rí. Jó éjszakái kívánok! ★ Az öreg vadász indiai ka­landjairól mesél: — Akkor rárohaniam a tigrisre, és damaszkuszi acélkardom egyetlen suhin­tásával lenyisszantottam a farkát. — De miért nem a fejét? — kérdezte egyik női hallga­tója. — Mert azt valaki előt­tem már levágta! ★ Es anyám óta egyetlen nő sem gyönyörködött ben­nem...? — mondotta tükör­képének FeroandeL ★ A női mentalitást tanul­mányozó egyik római fodrász jelentette ki: JFurcsa szerzet az asz- szony... Valahányszor egyik vendégem férje telefonál, hogy nem kapta meg a re­mélt fizetésemelést, a feleség máris elrohan és vesz egy új ruhát, hogy valamivel enyhítse szegény férj csaló­dását .. .’* ~k Az eszpresszóban^ — Mennyi a kávé? —kér­dezi a vendég. — Másfél dinár — feléli a pincér. — És mennyibe kerül a cukor a kávéhoz? — Semmibe — Akkor kérem, hozzon egy kilogramm cukrot. ★-*• De hát mi a bajom, doktor úr? — Semmi — maga csupán részeges, körhely alak. — De nem írhatná fel a diagnózist latinul, hátha a feleségem U meg akarná nézni? ★ — Szégyellő magaál Azt meséled a barátaidnak, csak azért vettél el, mert én jól főzök, pedig nagyon jól tu­dod, hogy még rántottat sem tudok készíteni — De hát, drágám, mégis csak ki kellett találnom va­lamilyen indokot a házassá­gunkról ★ *— Látom, húst eszel, fa azt mondod, hagy vegetá­riánus vagy? — Ma éppen kímétóa&pom van! ★ Egy idős ember elmegy egy ház előtt, amelynek kü­szöbén egy kölyök ül, ciga­rettával a foga között — Ilyen tökmag, és már a papád cigarettáit szívod! — Tévedni tetszik, ez a búgom cigarettája. ★ — Hát, az önök üzletében egyetlen olyan könyv sem akad, amelyben nincs sem szex, sem erőszak, sem gyil­kosság? — Van, uram. a telefon­könyvi + Minek Ittál konyakot az előadás szünetében. Azt ígér­ted, hogy egész évben nem fogsz inni? — De hiszen a műsorban az áll, hogy az első és a má­sodik felvonás között két év telik el ★ — Sajnálom, de ebben a hónapban nem tudom kifi­zetni a lakbért. — Ön a múlt hónapban is ugyanezt mondta. — Vajon nem tartottam meg a szavamat? ★ — Kisasszony, bírságot kell fizetnie — mondja egy torinói rendszámú kocsi ve­zetőjének a firenzei rendőr, — Befordult a tilosba, és ráadásul még a lámpái «m égnek! — Nagyon kérem — mond­ja bűbájos mosoly kíséreté­ben a kocsi vezetője — is­mételje el mindezt ezzel az utolérhetetlen bűbájos tos­canai akcentusával! ★ Hivatalban: — Főnök: — Marika, van valami programja vasárnap estére, megy valahová? A titkárnő szégyenlősen elmosolyodik. — Nem megyek sehova. Főnök: Akkor remélem, hétfőn reggel nem késik el ismét, T"* (Zett int Bflű) Az igazi kábítószer az alkohol? Ae egyesült Áramokban tóbb mint 1 millióra becsülik az al­koholisták számát. Olaszországra vonatkozóan nincsenek ilyen pontos adataink, de kb. hat mil­lióra tehetd aa alkohol rabjai­nak száma, a kábltószer-élvezd- ké mintegy 100 000-re. Orvosok megáUapftása szerint az „igazi" kábítószer: az alkohol. A tdlzott alkoholfogyasztás kö­vetkezménye a többi között az agyszövetek progressiv élkor esoeoU&a, ami zavarokat tkot aa agyműködésben és a viseUc» désbee egyaránt. Az ideggyögy- intézetbe utalt betegek egyhar- mada aa akt ohm rabjai közöl kerül ki. Ifagyoa ritkán kerül ser al­koholfogyasztás ellenes kampá­nyokra, kábítószer-die«es kam­pányokat viszont gyakran ren­deznek. A kábltszer-ellenes kam­pányok gyakran elterelik a fi­gyelmet korunk legveszélyesebb kábítószeréről, aa alkoholról. Vándorló fügefa Anuradhapura ez idő szerint kis vidéki város csupán, jóllehet hajdan a hatalmas szingaléz állam fővárosa volt. Sok látnivalója közül ma is kimagaslik egy ‘ ágas-bogas óriásfa: a szent fügefa. A fát őrző Mahavihara kolostorba a világ minden tájáról ellátogatnak a buddhista zarándo­kok, mert az nem akármilyen fügefa, hanem Buddha hí­res-nevezetes fája. A Mahavamsza cimű régi krónika szerint L e. 251-ben az Eszak-Indiában fekvő Bodhi-Gajából Sri Lankába hoz­ták annak a fának egyik ágát, amely alatt Buddhára lé- szállott a „megvilágosodás”. A szent ojtóág elültetése Anaradhapurában a buddhizmus megerősödését jelképez­te a szigeten. A Mahavihara kolostor fügefáját erősen Irigyelték a többi kolostor lakói, s időszámításunk harmadik évszáza­dában — kihasználva azt, hogy Mahavihara lakói kegy- vesztetté lettek a királynál — a vele vetélkedő Abhajagi- ri kolostor szerzetesei átültették saját kertjükbe a szent fát. De nem sokáig maradhatott ott, mert amint Mahavi­hara ismét a király kegyeibe került, a fügefát visszaültet­ték korábbi helyére. Az anuradhapurai szent fügefa nemcsak a története révén érdekes, hanem azért is, mert ez a legrégibb fa a világon, amelynek korát dokumentumszerűen feljegyezték. Ez idén már 2225 éves!Magas kora azonban most már egy­re határozottabban jelentkezik. A fa korhad. Törzsén be­tapasztották az odvas részeket, de ez nem segített. A szent fügefa pusztulásnak indult, nemcsak a buddhisták, hanem mindazok őszinte szomorúságára, akik figyelmet szentel­nek a történelem ez élő „szemtanújának”. A ceyloni szak­emberek azonban még nem adták fel a reményt, hogy meghosszabbíthatják a faóriás életét. Leves helyett — nyakíeves? Romulo Altamirano argentin polgár kiváló mesterlö­vész és galambkedvelő ínyenc hírében állt szülővárosának, Posadasnak lakói körében. Egyszer vadászat közben mesz- sáről észrevett egy vadgalambpárt, amely egy fa tetején fcurbékolt Altamirano célzott, elsütötte puskáját, s az ága­kat letörve, a mesterlövész lába elé zuhant... egy sport­repülőgép, amely kevéssel előbb még a vadász feje fölött szállt eL A pilóta szerencsére élve maradt, de egyáltalán nem galambszelídséggel viselkedett, amikor a rendőrszo­bán szembetalálkozott AltamiranóvaL Eladta a labdát AAAAMAAAAAMWNAAWAMMMMAAAAiWWWVAAAAAAAAAWWVWSMAAVWVAMAAMAAAAAMAAMAMAAM Gondolkoztam a»á~, löszön. — Góllövő cipő tu­lajdonképpen nemlé-\ tezik. — Nekem ne mondj < ilyet! Folyton azt < mondják, hogy ez l vagy az a játékos ott~j hon hagyta a góUö-i vő cipőjét. Miért < hagyta otthon? Szúk\ volt? M egnyugtattam anyósomat, hogy nemi volt szűk a cipő, nem \ is hagyott otthon} semmit, a tudósító > ezzel a „góllövö ci-> pövel” is színesíteni} akarta riportját, — Megértem, flam,S megértemde miért > utánozza száz és száz> más is ezt az egyé-í ni mondatot, amely-* lyel az illető egyszer\ színesíteni akarta tu­dósítását? Erre a kérdésrei képtelen voltam vá­laszolni ... Palásti László Anyósom, aki nem ért a futballhoz, de aki a rádió minden műsorszámát, tehát a meccskőzvetitést is végighallgatja, meg­kérdezte tőlem: — Hogyan adhat el több futballista egyetlen labdát? Vagy több labdával játsza­nak egy meccsen? — Egyáltalán nem adhatja el. A labda az egyesületé. — Akkor miért mondja « szpíker, hogy egyszer Bra- nyiga, másszor pedig Ósemcse eladta a lab­dát? Igyekeztem megma­gyarázni: — Ezt csak úgy mondja. Egyszer egy sporttudósító valami újszerűt akart írni, és így számolt be a meccs egyik mozza­natáról: — „A közép­hátvéd elcsípte a lab­dát, felnézett és lát­ta, hogy a jobbszélső jó helyzetben van, nem is fedezik őt és várja a beadást. A középhátvédnek hoz­zá kellett volna, to­vábbítania a labdát, ó azonban, a szurko­lók nagy bosszanko- dására, zavarában az ellenfélhez rúgta, vagyis eladta.” így született meg ez a sportkifejezés ami egyáltalán nem fedi a lényeget, mert aki elad valamit, az mindig ellenértékét kap érte. De a közép­hátvéd csak megro­vást kapott. Amióta ez a tudósítás megje­lent, logika ide, logi­ka oda. minden sporttudósítasban szerepel az „eladott” labda. — Most már értem — bólintott az anyó­som, majd megkér­dezte, hogy miért nem veszik fel afut- ' nllisták mindig a góllövő cipőjüket. Párád Fényes Elek 1851-ben Geográfiai Szótár című munkájában ezekkel a di­csérő szavakkaj szól a falu szép fekvéséről: „Párád egy felette szép vidéken s a Mátra ágai által képzett re­gényes, nyájas és csendes völgyben terül eL” A „ne­vezetes” magyar helységek között emlegeti Parádot Vá- lyi András is (Magyar Or­szág Leírása, 1796). A „pará- di nevezetességek” között számolja el a község hasz­nos timsóházait, „vízialkot­mányait”, vízimalmait, für­dőit, üveghutáját. A régi írá­sok gyakran emlegetik Pá­rád „kitűnő, záptojás büdös- 6égű” savanyú vizét, a cse* vicét is. A helység nevének erede­te egyaránt foglalkoztatta a nép képzeletét és a nyelv­tudomány szakembereit. Sok­féle vélemény között válo­gathatunk. Vannak, akik a pára magyar közszóban lát­ják a megnevezés alapját Erről árulkodik ez a véle­mény is: „Párád helyesebb magyarázatot nyerne a„-párá­tól, minthogy melegfürdő jé van.” Ismerünk olyan ma­gyarázatot is, amely a 3 ön alapjelentésű szláv para szó­ból eredezteti a nevet. Eh­hez az alapszóhoz járult a d helynévképző, s így il­leszkedik bele a helységne­ve az alábbi magyar hely­nevek sorába: Várad, Nyá- rád, Szeged, Karácsond, Pá­rád stb. Egészen meghökken­tő az az eredeztetés, amely szerint az öntöz, locsol je­lentésváltozatokat hordozd tájnyelvi parádol igealakból elvonással alakult volna ld ez a földrajzi név, mint a* orvos ólból: az orvos, a vará- zsolból: a varázs. A szláv eredetű Porád sze­mélynévből való származta­tásnak is vannak hívei. Tel­jes bizonyossággal csak azt állíthatjuk, hogy a Párád helynév valóban személynév! eredetű, de hogy e személy­névnek melyik és milyen eredetű köznév adott alapot, nem tudjuk. Néhány szólás a falu ne­véhez is kötődött. Nem vé­letlen. hogy az egyik szó­láshasonlat éppen a parádl vizet emlegeti: Büdös, mint a parádi viz. Hallottuk az alábbi nyelvi formát is: pu- rádivizes ember. Ezzel a minősítéssel emlegetik a gyomorbajost, a kenetlen, az állandóan rossz hangulatban leledző, savanyú embert Párád sem maradhat ki a szelíd tréfálkozást is türköző csúfol ódó szólásokból. Ebből a nemből a legismertebbek ezek a szóláshasonlatok: Megpörzsölték, mint a pa­ródiák a bekecset, Belépett, mint a parádi ember a pen- délybe. Az egyszeri esetből egyetemessé váló szólások azonban alig kerültek a fa­lu határán túlra. Dr. Bakos József

Next

/
Thumbnails
Contents