Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-20 / 16. szám
i i •sr ...hogy vadembernek kelletik-e ahhoz lenni, hogy valaki vad ember legyen. A kérdésfeltevés csupán az első pillanatban tűnhet erőlíetettnek, kitalá- ciónak, mert az ok, amiért eme egyáltalán nem szónokinak szán kérdést feltettem, a konzekvencia, amelyet a kellő és érdemi válasz után levonni óhajtok életünk egy — sajnos — nem is ritka vadhajtásához vezet eL Vadember, vad ember, vadhajtás? — nem, szó sincs róla, semmiféle tudományos expedícióra, pápua-földre invitálni nem akarom kedves olvasóinkat Az egzotikum is csak egy hír erejéig terjed, amely így hangzik: „India... államában egy újabb Mauglií találtak. A kisfiú, aki vademberként élt az állatok között nem volt képes a tagolt emberi beszédre ..Ugye emlékeznek idősebb és fiatalabb olvasóim Mauglira. Kipling hasoncímű regényének indiai kisfiújára, akit Akela, a szürke farkas és Sir Khan, az óriáskígyó, meg az őserdő többi állata nevelt fel — emberré. A regényben. Valójában majd minden esztendőben hírt kap az olvasó tudományos, vagy féltudományös körökből egy-egy újabb elvadult kisemberről, aki nerá tudva beilleszkedni többé az emberi társadalomba — állatként élve, emberként pusztult el. Ez a dolgok tragédiája. Ami azonban megírandónak tűnt fel számomra e hír kapcsán, az az, hogy: a vadember nem tud beszélni Nem képes az emberi beszédre! Mert a vadonban nőtt fel. Hiába ez India, ahol még manapság is vannak ilyenek, nem úgy, mint kis hazám, ahol Hanyi Istóknak, a hal-, vagy békaembernek múltszázados históriája óta ilyesmi nem fordult és nem is fordulhat elő. És eslsősor- ban is nem ezért, mert nekünk nincs dzsungelunk. Nos, tehát éppen továbblapozni óhajtottam kedvenc lapomban, amikor agyam egy nem is titkos rejtőkébe hangok kúsztak be. Tagolatlan hangok. Emberi hangok, de értelmetlenek. Vademberi hangok! Mauglik a kisvárosi aszfalton, téli hóesésben? Ügy éreztem, hogy hallucinálok. Felpattantam hát kényelmes, egyáltalán nem dzsungelbéli fotelemből és az ablakhoz osontam, hogy ha mégis jól hallottam, akkor el ne riasszam ezt a hazai Mauglit, sőt Mauglikat, akik az ablak előtt vonultak tova a szürke farkasok nyomán. Néhány felöltözött embert láttam az ablakom alatt. A kis csoport jobbára fiatalokból állt, de akadt közöttük talán kettő is, ama derékhadból, amelynek tagjait manapság koruk miatt legkevésbé sem lehetne vad kisfiúnak nevezni. Beszélgettek. Látni véltem ezt mozdulataikból, de nem értettem meg a szavaikat, Pedig magyarul beszéltek. Beszélhettek! Mert a tagolatlan és elharapott beszéd, a szavak elnyelése, a fel-íelhorkanó mondatlejtés, a képzők, ragok teljes hiánya arra engedett következtetni, hogy csakis elvadult, vagy vadon nőttek kisebb közössége vonul itt most el, bebizonyítva, hogy ha dzsungeiünk ugyan', nincs is, de elvadulni nemcsak viselkedésünk- * ben, de még nyelvünkben is tudunk. Külhonban jártomban-keltemben — azt hiszem megbocsátható ez nekem — többízben feltettem már a kérdést: milyennek hangzik az idegen fül számára a magyar beszéd. Utóvégre, mi magunk, édesanyánk nyelvét, saját nyelvünket elfogulatlanul megítélni nem tudjuk, — s talán ne is tudjuk. Egyöntetű volt a vélemény, hogy a sok „e”, a nem kevés „o” és az „a” ellenére, vagy talán éppen azért kellemes lejtésű, sajátos zenéjű nyelv a miénk, amely ugyan a zeneiségben nem vetekedhet az olasszal vagy a franciával, de az e nyelven nem értő számára így is dallamos zengésű. így mondták, s minden okom megvan ez el is hinni, — hiszen olyan tanúm van ehhez, a megállapítást igazolandó, mint: én! Aki pedig nagyon szereti ezt a nyelvet, lévén, hogy e nyelvből él tisztességgel, becsü- letteL Es elvadult magyar Mauglijaink ezt a nyelvet teszik tönkre teljes nyelvi igénytelenségük - következtében. Ügy érzem — és ennek semmi köze, semmiféle nacionalizmushoz, sőt! — hogy iskoláinkban nem döbbentik rá kellő mértékben a diákokat, hogy a nyelv az a nép. Hogy „nyelvében él a nemzet”, hogy az embert általában a nyelv, a beszéd, a tagolt és értelmes beszed választja el — többek kőzett persze! — az állattól: s hogy nem bőrük, vagy hajuk színe különbözteti meg elsősorban és köti is össze a népeket — hanem a nyelvük. A tagolt, a nyelv belső logikai rendszerét kifejező, sajátos nyelvi és zenei je- gveket hordozó beszéd, mint a közlés formája a kultúra, a politika, a gazdaság, az eszme hordozója Túlzás nélkül mondom, megborzadok, amikor fiatal, • iskolát most végzett, vagy éppen végző leányok; ’iúk nyúlmakogásként szuszogják el mondani valói- . cat, amikor annyi belső rend, gondolati fegyelem -lines bennük, hogy végigmondják azt, amit ők akar- ak egyáltalán elmondani. Akkor is megborzadok, mikor felnőtt emberek, nem tudományos műveltségiéi ugyan, de legalább nyolc általános műveltségével -a hátuk mögött — szótag nyelvvé formálják, artiku- ’átlanná tördelik Petőfi, Illyés Gyula, Arany János, vagy éppen Sükösd András szép magyar zenéjű nyelvét Nem kell nekünk índiába menni, hogy Mauglikat ’ássunk elég csak o1afigyelnünk a hazai aszfaltra, s ebíínvnunk szemünket, hogy magyar Mauglikat hall- ' ink. Nyelvünk vadhajtásait istápoló eme vad emerek azonban jószerint megszelídíthetek. Csak ne ’.együnk restek a szelídítéssel! j*' B nagyvállalat kercsk<s«J delmi igazgatója nyúlánk, mint a labdarúgókapusok, szőke és ötvenegy éves. Diskurzusunk elején az értelmiségnek a szocialista társadalmi struktúrán belüli helyzetéről bespélt Ismeri a kérdés irodalmát; Garaudy- nak ezzel kapcsolatos vitatott nézeteiről ugyanúgy tud, mint az elmélet magyar munkálóinak véleményéről. Az egyik percben még arról mesél, milyen izgalmas volt a gazdasági matematikával való találkozás, mit jelentett gyakorlatában az operációkutatás lehetősége, majd nem győztem jegyezni, hogy egy új gyártmányuk születésének, folyamatában milyen helye van a kezdeményezésnek, milyen a kísérleti darabnak, milyen módon értékelik a null-szériát és így tovább. Nem tudtam követni, inkább kérdéssel szakítottam félbe: — Hol jutott ezekhez az ismeretekhez? Zavarba jött, mintha afelől faggattam volna, hogy kitől hallotta először a Kecskemét helységnevet vagy a „Kis lak áll a nagy Duna mentében” sort — Negyvenkettőben kereskedelmi érettségit tettem. Számviteli munkára kerültem egy kereskedelmi vállalathoz. Háború, katonaság, fogság... hazatérve még mindig könyvelés... A legkülönbözőbb szaktanfolyamok kéthetestől az évesig. Már főosztályvezető voltam egy gyárban, amikor ötvenh étben rászántam magam a közgazdasági egyetemre. Az volt öt év. Előtte, közben, utána ugyanaz a beosztás. Aztán az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése előtt éreztem „patkolásra szorulok”. Az új helyzetben a megfelelő döntések csak a korábbinál korszerűbb Ismeretekre alapozódhattak. Aztán alkalmam nyílt, hogy részt vegyek az Országos Vezetőképző Központ több tanfolyamán... A moszWai példa Igazgatónk nagyon sokad magával járta végig ezt az utat. Jóllehet olykor hallunk nagyvállalati vezetőkről, ak’k magasabb iskolai végzettséggel és a továbbképzésbe való tervszerű részvétel nélkül is helytáll"ak nagy felelősséggel járó munkakörükben, ők azonban csak a legendás kivételt jelentik. A nagy többség — helyesen — nem térhet é« nem is tér ki ismereteinek rendszeres kerszs- rűsításe, bővítése elől. Az 1967 óta működő Ország''1 Veze^központ fe i első öt esztendeje alatt 113 A vezetők ® 1 | r ® iskolája tanfolyam keretében csaknem 300 magas beosztást betöltő állami, gazdasági vezető számára jelentette a pal- lérozódás lehetőségét, ismertette meg velük a legújabb szakmai követelményeket, vezetési és magatartási módszereket, formákat. — Hány vezetőt tartanak számon hazánkban? — kérdeztem a Vezetőképző Központban. Előbb körülírás volt a felelet: — Ide tartoznak a kiemelt és az „A” kategóriájú vállalatok vezetői. Az államigazgatás felsőszintű vezetői... — Vezetőként többnyire a magasabb beosztású miniszteriális embereket emlegeti a népnyelv. Az ő továbbképzésük? ... — Eddig négy tanfolyamot rendeztünk a minisztériumi és országos hatáskörű szervek főosztályvezetőinek, főosztályvezető-helyetteseinek, osztályvezetőinek a népgazdaságirányításból. Ezeken összesen több mint százhúsz hallgató vett részt. — Az említetteknél magasabb munkakörök betöltői? ... — Erre a moszkvai és varsói gyakorlat nyújt példát. A Szovjetunióban és Lengyel- országban már a miniszter- helyettesek és miniszterek rendszeres továbbképzését is megszervezték. Varsóban például eddig 38 miniszter és miniszterhelyettes vett részt ilyen iskolán. — Persze miniszter viszonylag kevés van, de sok a magas- és középszintű vezető. — Igen... Az előbb a számukról kezdtünk.. . — No, ez csak nagyon megközelítő számítás alapján született adat. Több mint félmillió ember irányítja ki- sebb-nagyobb csoportok műszaki, gazd-^gi, adm’i'szt- rációs vagy igazgatási tevékenységét. így már szánté átfoghatatSanul szélesre tágult a vezetők köre. Viszont a vezetőképzésről szóló 1971. évi kormányhatározat már pontosan meghatározza a továbbkép- zendő vezetők körét Kimondja (dr. Bérei Gyulát az OVK főigazgatóját idézem) „ ... a továbbképzés egész rendszerének tartalma, tematikája, formája és módszere mindenkor hatékonyan járuljon hozzá a gazdasági célok és feladatok, illetve az azokból következő ágazatpolitikai, vállalatpolitikai célok és feladatok megvalósításához..." Oírvenlíénf tovább iépzés- A Munkaügyi Minisztérium felelős e tevékenység országos fejlesztéséért és á feladatok egybehangolásáért. Maga az Országos Vezetőképző Központ is e minisztérium’ felügyelete alá tartozik. Viszont a középvezetők továbbképzésére a különböző minisztériumok és tanintézmények maguk is szerveznek tanfolyamot. Csak ezek a közös erőfeszítések biztosíthatják — miként a kormány- határozat is kimondja, hogy — ötévenként legalább egyszer minden vezető részesüljön továbbképzésben, azaz újítsa fel ismereteit —■ Kik végzik az oktatómunkát? — Itt a központban részint saját tudományos munkatársaink, részint külső előadók, az ipari élet kiválóságai, miniszterek, egyetemi tanárok. .. Az egyes tárcák Is a lehető legjobb előadói gárda összeállítására törekszenek. — Érdekes lehet, amikor vezérigazgatók küzdenek, hogy ötöst kapjanak a feleletükre. — Nem játszunk iskolás- dit Nincs osztályzás... De részt kell venni tevékenyen a munkában. Esettanulmányokat oldanak meg a hallgatók, kerekasztalbeszélgeté- seken vitatnak meg fontos kérdéseket, úgynevezett számítógépes vezetői játékokra is sor kerüL — Az ipar ezek szerint előnybe kerül... Közbevágtak: — Mind több tsz-vezető részesül magasszintű képzésben. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium alá tartozó területekről az elmúlt tanév során egy ötöddel több hallgatónk volt; mint az azt megelőző esztendőben. Vezetői értelmi»?« s?ótár Kéziratköteteket adtak a kezembe. A vezetés kérdésköreinek mintegy 7000 címszavát magába foglaló értelmező szakszótár anyagát Egy. példa a sok közül — mi a döntés. Ezt írják: „Előírásokkal nem szabályozott cselekvési lehetőségek közötti ésszerű. választás, kockázat viselése mellett..® Vajon tíz ember közül hány fogalmazná ezt meg így, hogy a kockázat és a szabályozatlanság motívumai is. szerepeljenek a definíció- bán?... A szótár tavaszra jélenik meg és bizonyosan elejét veszi sok vitának. Egy rövid látogatás is érzékeltettei milyen sokirányú nemzetközi kapcsolatot kíván még ez a tevékenység. Sejteni lehetett, hogy az oktatói tevékenység — jóllehet a. számítástechnikának komoly szerepe és tere van az oktatásban — az intézmény technikai felszerelése kiegészítésre szorul. Ott előttünk a nagy feladat a százereket érintő munkahelyi vezetőtovábbképzés megvalósítása. És az, amit az OVK főigazgatójának egyik cikkében így fogalmazott meg: Le kell rakni a vezetőutánpótlás képzésének illetve az ehhéz szükséges vezetőképző tan- íolyamrendszer alapjait és szervezeti kereteit minden népgazdásági ágban, és ágazatban, s jövőre már ezt is működőképessé kell tenni...” Ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy a Közoont csak a jövőben válik azzá, amit a neve mond. Jelenleg még ugyanis nem a vezetőképzés, hanem a már a vezetői beosztásban dolgozók továbbképzésének intézménye. S egy oktatói tapasztalat. Azt hallottam, a vidéki vezetők könnyebben át tudják adni magukat a tanfolyami munkának. A pesti hallgatók, akiknek vaFa'.ata, üzeme haza-haza szól egy-egy ügy m'att, a pesti vezetők az előadások közötti szünetekben ott lógnak a telefonokon. Ezért bizonyuljak nagyon jóknak az „elérhetetlen mesz- szeségben rendezett” dobogókői tanfolyamok s ezért volna szükség . bennlakásos .kurzusokra. 3 . N. É.
