Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-20 / 16. szám
Simon Zsuzsa Szondi Béla Trincsák Gyula Török Miklós Trófea* János Felszabadultabbak vagyunk, kicsit elengedjük magunkat, érzelmi kapcsolataink is lezserebbek, de természetesebbek is. Apáink is ezt csinálták, csak jobban titkolództak. Igaz, akkor még a vagyon játszotta a főszerepet. Ezért ne mondják nekünk, hogy „bezzeg a mi időnkben. .. “ Okosak.. a Verpelét a következő állomás, itt Trincsák Gyulát, a tsz párttitkárát kerestük. Negyvenkét éves, kilenc éve párttitkár, két lánya van. — Mi a véleménye? A mai fiatalok másképp nőttek fel, mint mi, más az életcéljuk és elképzeléseik is. És még most is visszahallom a múltat, amikor apáink azt mondták: nem lesz belőletek semmi. De azért a fiatalok mindig felnőttek és megálltak a helyüket. Mi is mindig azt akartuk, hogy jobb legyen, most ők is ezt akarják. Lehet rájuk számítani, ez a legfontosabb. — A politikában, is? — Igen. Minden érdekli őket, bár úgy érzem a szervezeti életben elég passzívak. Vagy inkább kényelmesek? •— Erkölcseik? — Nem kell mindent észrevenni. A fiatalság mindig ilyen, csak a forma más. ' Simon Zsuzsa valóban jól ismerheti a fiatalokat. Négy évig járt az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumba, aztán következtek a debreceni egyetemi évek és ismét az egri gimnázium, ahol most már mint matematika-fizika szakos tanár foglalkozik a gyerekekkel. — Ha végigmegyek a folyosón, szinte még ma is diáknak érzem magam. Szeretem a gyerekeket. Értei-- mesek, vagányok. — Mit ért az alatt, hogy vagányok? — Megmondják a véleményüket, s gyakran bizony nehéz helyzetbe hozzák az embert. A vagányság nem jelent rosszat, legfeljebb nehezebb bánni velük. Nagy dumájúak, de jó- érzésű kamaszok.-— Melyik típust szereti jobban? — A vagányokat, de azokat, akik melegszívűek. Szerencsére ilyen a többség. ■— Érettebbek a mai fiatalok? —Igen. Főleg a lányok, mint nők. És okosak is a mai fiatalok. Én pontosan hat évvel ezelőtt jártam itt a harmadik osztályt, most ugyancsak a harmadikban vagyok, de már osztályfőnök, s őszintén mondom, érzem a különbséget. Persze az, igények is magasabbak már. Erkölcsi magatartásuk? — Sokkal jobbak, mint ahogyan egyesek hiszik. A szájuk nagy, sok bennük a külsőség, de tettekben már nem olyan bátrak, mint amilyennek mutatják magukat. — Aktívak? Politizálnak? —Elmondok egy esetet. A chilei puccs másnapján valamilyen folyóiratból kitéptek a gyerekek egy AÍ- lende képet és kis szöveg kíséretében kitették a faliújságra. Kérdeztem tőlük, miért nem vágták ki szépen, ollóval azt a képet, de ők megmagyarázták, hogy gyorsan, kellett csinálni, s különben is így igazi: kitépve. Ilyenek. Őszinték. És így kell közeledni is hozzájuk. És természetesen szeretni kell őket — Ez pedagógiai tapasztalat is? — FeltétlenüL Ügy gondoltam, megkérdezek egy főiskolást is, de három lett belőle. Az egri főiskola diákszállójának egyik szobájában ugyanis három főiskolás készült a vizsgákra. A matematika, műszaki ismeretekkel párosítva nem tartozik a könnyű tantárgyak közé. Beszélgető partnereim-; mel — Molnár Jenő Dunaharaszti* bői, Szondi Béla Rózsaszentmárton- ból és Bóta Gyula Balatonból — egyezséget kötöttem: mindazt, amit elmondtak, kollektív véleményként tolmácsolom az olvasóknak. Izgalmasak ..» o — Izgalmas érzés mai fiatalnak lenni. Egyrészt érezzük, hogy többet tudunk mint a régiek, de ugyanakkor már félünk is, hogy lemaradunk, mert a tudomány óriási léptekkel rohan. — Milyen a fiatalok közélett ér* deklődése? — Minden érdekel bennünket, ami körülöttünk történik. Sokat foglalkozunk például a demokratizmussal. Mi mindent bátran megmondunk, kérdezünk, s választ is várunk, de nehezen viseljük el a köntörfalazást. Mert ilyen is van. Pedig, nem szívesen nyugszunk bele abba, ami csak azért van, mert így szoktuk meg, Hátha lehetne jobban is... Persze.az is igaz, nem mindegy, hol mond véleményt az ember és milyen formé- ban. Mindenre meg kell találni é megjelelő fórumot. t — A KISZ-ben? — Ott is. — Érzelmi oldalról? — őszinték, nyíltak és. kissé látványosak is: Sokan nem is veszik azt jónéven. Ezek az emberék csak azt látják, hogy a fiatal hanyagul kószál az utcán, rágózik, esetleg karol egy lányt, de eszébe sem jut* hogy ez a lezser fiatal tegnap éppen jelesre vizsgázott és komoly céljai vannak az életben. Tudunk mi tanulni, de szeretünk szórakozni is. Most mág egy kicsit lehet vagány- kodni, de képzelje csak el már 23 éves korunkban — tehát három év múlva — nem csinálhatjuk azt, amit kedvünk szerint akarunk, mert már tanár urak, vagy tanár bácsik leszünk. — Mit jelent ma a forradalmi magatartás? — Egészen mást, mint régen. Amikor maguk voltak fiatalok, akkor fordult a világ és nagy tettekre volt szükség. Tudjuk, akkortájt jól odatartották a vállukat és lendítettek egyet a társadalom kerekén. A világ, ha lassabban is, de most .is fordul, s ebben a mozgásban ott a mi cselekedetünk is. Most tanulunk, két év múlva kezdjük a pályát,. falun vagy tanyán tanítunk majd. Üj körülmények, egyre korszerűbb és korszerűbb oktatási módszerek várnak ránk. A jövő ifjúsága olyan lesz, amilyenné mi formáljuk őkét. Ha jól csináljuk, ez is forradalmi.csele- kedet. Itt és most fejezem be a riportot. .. Márfeusz László (Foto: Puskás Anikó) Orosz! László Ha az újságíró nehéz fába vágja a ♦ollát, legjobban teszi, ha segítségül hívja az olvasót. Ezt tettem jómagam is, amikor választ kértem a kérdésre: milyenek a mai fiatalok? Ügy kezdődött ez a riport, hogy megkértem a feldebrői tanács elnökét, ajánljon egy olyan édesanyát, aki máff több gyermeket neveit fel. így kerültünk Kiss Istvánné portájára, aki ugyancsak meglepődött, amikor a kölcsönös bemutatkozás után neki- •zegeztem a kérdést: — Milyenek a mai fiatalok? — Az én gyermekeimmel meg vagyok elégedve. Igaz, ma már mindenki a pénz után fut, de azért az enyémeim támogatnak is. De van nak olyanok, akik bizony csak magukkal törődnek. A mai fiatalok már függetlenítik magukat, nem nagyon kérdezik a szülőktől elmehetnek-e ide, vagy oda, bálba például, csak mennek a saját fejük után. Bezzeg a mi időnkben... Most másról sem hallunk, mint a házibulikról. Hát tessék mondani, hová vezet az olyan buli, ahol még a házi szülők sem vehetnek részt? Kiss Istvánnéról tudni kell, hogy 55 éves, hat gyereke és két unokája van. Megkérdeztük olvasóinkat: Milyenek mai fiatalok? Bezzej Feldebrőről nem akartunk több embert megkérdezni, de az élet olykor közbeszól, jelen esetben Geese Lászióné személyében, aki előbb mint csendes szemlélő hallgatta a beszélgetést: — Az a baj, hogy nem szeretnek templomba járni, pedig azt mondják a mi templomunkat még Szent István építette, most is még másfélmilliót költenek rá, mégse mennek a fiatalok! így nem is csoda, ha nem hallgatnak a szüleikre. Mi bizony még jobbak voltunk. Aki mindezt elmondta, 58 éves, három gyereke és hat unokája van. Még váltottunk néhány szót, amelyből egyértelműen kiderült, hogy Geese mama azért igencsak büszke a gyerekeire, különösen kertészmérnök fiára, aki Egerben dolgozik. Az unokáit pedig nagyon szereti. Pedig a mai fiatalok... Milyenek is valójában? /v Őkét is megkérdeztük. Az egri Finomszerelvénygyár egyik. üzemcsarnokának korszerű esztergagépén fiatalember dolgozik. Mondhatnám azt is mai srác, aki hosszú szőke hajához most növeszti a divatos szakáüt. Török Miklósnak hívják, 18 éves, alig fél évvel ezelőtt tett vizsgát, azóta szakmunkás. Erdőtelekről jár be, .hétközben pedig munkásszálláson lakik. Elő a kérdéssel; — Milyenek a-mai fiatalok?- Kissé meglepődik, aztán elneveti magát és csak annyit mond: — Meredek kérdés... — Milyenek? — Ha a munkát vesszük alapul, van aki szeret dolgozni, de akadnak olyanok is, akik elmennének a temetésére. De azért, amit meg kell csinálni, azt megcsinálják, mert muszáj. Aztán itt vannak a vagányok... — Ki a vagány? — Aki csak hantázik, nyomja a szöveget, meló meg csak éppenhogy. — A lányok szeretik a vagány fiúkat? — Inkább azokat szeretik, akik jól öltözöttek, van pénzük, esetleg kocsijuk is. — Mennyi a fizetése? — 1600 forintra jön ki havonta. Ezt is hazaadom és otthonról kapok, ha venni kell valamit. Aztán hetenként 150—200 forintot hozok költeni valót. Remélem, később többet is keresek. — Ezek szerint most hátrányban van a lányoknál? — Nem. Ha én felöltözök és elmegyek egy buliba, mindig találok magamnak olyan lányt, aki szívesen jár velem. — Most is van ilyen? — Van. — Erezte-e már egy társaságban. hogy hátrányban van csak azért, mert munkás? — Nem vettem észre. Ügy hiszem én is érek annyit, mint más. — Politizálnak-e a fiatalok? — őszintén sz-Mva Än rv-m n-gyón szeretek politizálni, de azt tudom, hogy ritkán mondanak véleményt. Inkább csak úgy, egymás között. — Mit mondana még a fiatalokról? — Azt, hogy lehet rájuk számítani. Ha például a művezető azt mondja, fiúk, ezt meg kell csinálni, mert különben áll a termelés, akkor mindenki vállalja a túlórázást. Pedig nem könnyű a napi meló után, azt elhiheti... Vajon mi a véleménye a mai fiatalokról egy „öreg” szakinak? n> őszinték ... Oroszi Lászlót, a Mátra vidéki Fémművek felújítási részlegének csoport- vezető lakatosát kérdezem. Azért őt, mert több nemzedék is dolgozott már a keze alatt. — Szeretem a fiatalokat és sokukra büszke is vagyok. Dolgoztak a kezem alatt olyanok is, akik azóta művezetők, sőt osztályvezetőff lettek. A mai fiatalok élete már egészen más, mint a miénk volt. Másként indulnak az életnek, róluk már a papi, meg a mami gondoskodni. Azt hiszem meg is árt egy kicsit ez a fene nagy segítség. — Könnyelműek? — Most 26 fiatal dolgozik a kezem alatt Egy ilyen társaságban mindig akad egy-kettő, akit nehéz kordában tartani, de a többségük rendes. Igaz, elég könnyen változtatnak helyet, ha robb pénz van kilátásban. — A regiek nem akartak többet keresni? — De igen. Csakhogy akkor még jobban szerették a szakmát. ——.Vajon -szeretnek-e dolgozni a fiatalok? — Nem mindenki. Vannak, akik azt mondják, ahogy fizetnek úgy megy a maló. — Hallgatnak az idősebbekre? —- Ha én egyszer mondok nekik valamit, akkor megcsinálják. — Milyen az igazságérzetük? — Arra nagyon kényesek. És őszinték, megmondják azt is, ha mi hibáztunk valamiben. Dehát igazuk is van, hiszen mást se hallanak, mint azt, hogy így az üzemi demokrácia, úgy az üzemi demokrácia, meg hogy bíráljanak nyugodtan..,, Kritikusak . . Ismét egy fiatal. Deszpot Gabriella, a gyöngyösi gimnázium bőbeszédű KISZ-titkára, aki határozottan válaszol a kérdésre: — Kritikusak. Mi jobban merjük adni önmagunkat, mint a . mai felnőttek, akik mást se hallottak a szüleiktől, mint azt hogy ne szólj szám, nem fáj fejem. És céltudatosabbak is vagyunk, komolyan készülünk a jövőre. — De vajon felkészülnek-e a csalódásokra, kudarcokra? — Én például az iparművészetire készülök, de azárt tudom, hogy pofára is lehet esni. — Milyen a fiatalok érzelmi élete? — Kialakulatlan, de azért, már látszik, hogy szabadabbak, lezserebbek vagyunk. A fiatalság keresi önmagát, és ezért sokan erkölcstelennek látják magatartásukat. Úgyis mondhatom, hogy a fiatal élni akar. Ez Kiss Istvánné persze mást jelent a felnőtteknek és mást a mi számunkra. Gondolja csak meg, ha kikerülünk az iskolából, soha többé nem leszünk ilyen szabadok, függetlenek. — Es á KISZ-titkár tapasztalata? — A suliban őszinte és kritikus a légkör, de a KISZ, mint szervezet, önmagában már nem lelkesít, A fiatalság valahogy eltávolodott a romantikától, ma már nem divat. Olyan tartalommal kellene megtölteni a szervezet életet, amely nem engedi elkallódni a fiatalok lelkesedését, realizmusát. — Mi lenne az? — Azt nem tudom. — Más téma: ki a jó fej? — Aki jópofán nagyképű ugyan, de azért tud komolyan is gondolkodni. — Milyen szeretne lenni felnőtt korában? — Ilyen őszinte, mint most Pápay Zsuzsa szociológiával foglalkozó gyöngyösi népművelő a maga 23 évével már egy másik korosztályt képvisel, de azért sokban megerősítette mindazt, amit Gabriella elmondott És hozzátette: — A mai fiatalság megtanult kérdezni, méghozzá nagyon bölcsen. És olykor rázósakat is! A kérdéseikre őszintén kell válaszolni, nem lehet megetetni őket. Ami az erkölcseiket illeti, nyíltabbak és vállalják is telteiket., o Klasszak . , Ismét a kérdések, szinte refrén- szerűen. íme a válaszok, röviden: Egy művezető szerint az 50-es években sokkal lelkesebbek, lendületesebbek voltak a fiatalok. Sokrétűek, érdekesek és mindig újat akarnak — mondta egy javakorabeli férfiú. Elhangzott ilyen vélemény is: gazdag az érzelmi életük, érdeklődőek, aktivizálhatok. Klasszak! — ez egy 17 éves lány ' véleménye. Nyeglék, szemtelenek! — ez pedig egy többszörös apáé. Passzívak! — ezt éppen egy olyan lány mondta, aki ki sem látszik a társadalmi munkából. Csak a magasságokat látják, a mélységet nem, mindent készen kapnak, éppen ezért könnyen megijednek a nehézségektől — válaszolta egy okoskodó típusú jó harmincas. Egy iskolaigazgató így válaszolt: a mi véleményünk nem mindig reális, hiszen belefogalmazzuk abba azt is, hogy bizony visszasírjuk saját fiatalságunkat. És egy meglepő vélemény: — rossz a kérdés; mi az hogy fiatal? Láttam én már 18 éves öreget és hatvan éves fiatalt is. Szerintem Kodály akkor is fiatal volt, amikor meghalt. Milyenek a falun élő fiatalok? — erről Prókai János, a szajlai Búzakalász Termelőszövetkezet tagja beszél. A 22 éves fiatalember nyáron kombájnon ül, tavasszal és ősszel traktort vezet, most éppen gépkocsit.-— Jól beilleszkednek ebbe a társadalomba. És ha kell, megmondják a magukét. Ezt persze nem mindenki szereti, ilyenkor azt mondják még tapasztalatlanok vagyunk. Gyakran bizony csak bíztatják a fiatalokat a véleménynyilvánításra. Pedig mi már számítunk a faluban, hiszen egyre több fiatal marad idehaza. — Milyen a magatartásuk? Pápay Zsuzsa
