Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-20 / 16. szám
Mi történt a kormányhatározat óta ? A minísztérum hárommillió forintos külön jutalomban részesítette Mátra-biikki változások EZ EV DEREKÁN már éppen három éve lesz, hogy a kormány határozatot hozott a Mátra és a Bükk fejlesztésére. „A terv célja a két hegység területe turisztikai, gyógyászati, üdülési és idegenforgalmi célokra való hasznosításának és a szükséges létesítményekkel való ellátásának elősegítése.” Ez olvasható a kormányhatározat elsó pontjában. A továbbiakból többek között az is kitűnik — amint erről lapunk hasábjain .'már több alkalommal írtunk —, hogy az üdülőterület, megyénket érinti leginkább. Úgyanis, amíg a szomszédos Nógrád megyéből mindössze 10 község, Borsodban 21 község és Miskolc város, addig megyénkben 29 község és két városunk — Eger és Gyöngyös — tartozik az üdülőterülethez. Ha pedig az érintett települések közül a kiemelt szerepkörű községeket, városokat is szémügyre vesszük, még egyértelműbben megyénkre jut a kormányhatározat célkitűzéséiből a legtöbb feladat. Egészébe véve — ami a közel három év tapasztalatait illeti — nincs szégyenkeznivalónk. Még a határozat megszületésének évében egy sor fórumon napirendre kerültek a tennivalók. Elsőnek a megyei tanács végrehajtó bizottsága foglalt állást, hozott megyei határozatokat, melynek alapján valamennyi szakágazat elkészítette saját közvetlen, papi " munkatervét, valamint távlati javaslatait a kormányhatározat megvalósítására. Ezeket a terveket, javaslatokat együttes ülésen vitatta meg a Mátra—Eger— Nyugat-bükki Intéző Bizottság' elnökségé és a megyei tanács tervgazdasági bizottsága, (S itt zárójelben azt is meg kell jegyezni, hogy nem fogadtak .el a szakágazatok terveit, s az együtt« állásfoglalásnak ’megfelelően új, alaposabb tervek, javaslatok születtek!) TALLÓZVA a határozat megállapításai, előírásai között, kitűnik, hogy — a néhány, máris megvalósult célkitűzés kivételével — többnyire még csupán nagy nekikészülődésékről adhatunk számot az eltelt időszakot értékelve. Nem vitás, hogy gyors sikert, azonnali nagy változásokat irreális lett volna remélni, hiszen nem egy helyen a kormányhatározatban is ilyen megfogalmazások találhatók, hogy „...a mindenkori gazdasági lehetőségektől függően, folyamatosan.” A teljes fejlesztési program 25—30 évre szabott, ami azonban nem jelenti azt, hogy addig nyugodtan ülhetünk a babérokon. Ma is érvényes az az álláspont, amely a tájegységi intézőbizottság fórumain fogalmazódott meg először és azóta is a leggyakrabban: az érintett tanácsok, intézmények vezetőinek szemléletében kell elsőként „végrehajtani” a kormányhatározatot Mert miről is van szó? — Idéztük a határozatból, hogy a mindenkori gazdasági lehetőségektől függően, folyamatosan. És tegyük fel a kérdést önmagunknak őszin- tén, hogy ez vajon azt jelenti-e kizárólag — ahogy sajnos, még többen ma is értelmezik — hogy majd 20 év múlva, vagy ha „külön pénzt” adnak hozzá? Nem-e inkább arról van szó, hogy az érintett települések egyébként is folyamatos fejlesztésének feladatainál máris figyelembe kell vennünk az üdülőterületi, idegenforgalmi szempontokat, célkitűzéseket is? AZ EMLÍTETTEKEN kívül vannak különféle, úgynevezett „apróságok” is garmadával, amelyekhez ugyancsak nem külön pénzre, de annál több körültekintő figyelemre van szükség. Például felmegy az ember a (Mátrába, s látja, hogy a szép téli tájban gyönyörködni óhajtók tömege sétál — a közutakon. („... fokozott figyelemmel kell gondoskodni a gyalogos forgalom külön útvonalairól, azok biztonságos vezetéséről— olvasható a kormányhatározat ' ötödig pontjának utolsó be- ~kezdésében.) - Nos, felmerül á kérdés: sem az érintett üdülők, vendéglátó vállalatok és szövetkezetek, sem a gyöngyösi városi tanács nem tudott erről az igazán elemi követelményről közel három év alatt gondoskodni? Ugyancsak apróság és ugyancsak idetartozik: nincs parkolóhely a Kékesen —és ne is legyen, mert nem autóparkolót szeretnénk ott „látni” és benzingőzt szívni ott. Azonban annak a lehetőségét, hogy autóval is neki lehessen vágni az ország bármely részéről az ország tetejének, mégis csak meg kellene teremteni. A viszonylag egyszerű probléma megoldására a MEB1B elnöke még 1972. nyarán azt javasolta a gyöngyösi tanácsnak, hogy létesítsenek egy nagyobb parkolót lejjebb, Mátraháza megfelelő területén, s onnan pedig — amíg a tervezett függővasút el nem készül — közlekedjenek ingajáratban Mátraháza és Kékestető között autóbuszok, s a személygépkocsi-forgalmat pedig tiltsák be ezen az útvonalon. A közélmúlt napokban újra elment a javaslat ez ügyben, mert azóta alig történt valami... Ilyen és ehhez hasonló „apróságnak” bukkanhat a nyomára az újságíró, amikor a kereskedelmi, vendéglátóipari egységek körül „szimatol”. Például láthatja, hogy van néhány elárusítóhely a Kékesen, s van is tömeg, de nyitva tartás nincs. Avagy Mátraházán épült egy impozáns pavilonsor a múlt évben. Afféle szolgáltatóház. Üzemel benne egy élelmiszerbolt és a detki termelőszövetkezet gusztusos büféje, de üres a kölcsönzőbolt és zárva tart a „GELKA” helyisége. Nagy gond a szálláshely, különösen az olcsó szálláshely. A Mátrában csupán néhány, turistaház működik, s azokba is csak Budapesten lehet helyet' váltani. Szálloda már épül Mátrafü- reden, a „Benevár” mellett, s — ugyancsak a. kormány- határozatban előírtaknak megfelelően — elkészült a Csőr-réti víztározó, védetté nyilvánították a Bükk-fenn- .síkot Ezek fontos ^ változások, ,s a nagyobb -dolgokhoz tartoznak. Azonban a terület zavartalan,—bosszúságmentes használhatóságának a már említett apróságok — amelyekhez elsősorban nem pénz kell— legalább ilyen fontos feltételei. HAJTSUK HÄT VÉGRE ezt a számunkra oly kedves és fontos kormányhatározatot hároméves korára legalább a fejünkben... Faludi Sándor Vörösmajor ezüstje Ügy mondja Vég* Márton, a Csőszerelőipari Vállalat 7/2. számú, lőrinci — vörösmajori — üzemegységének fiatal művezetője, hogy bizony nem szokása neki sem emberei között különbségeket tenni, de megvallja őszintén: a bobó István szocialista brigádot egy kicsit, mégis jobban kedveli a többinél. — Valahogy masabb a társainál — beszéli nekihevülve —, olyan kis együttes, amelyikre mindig lehet számítani. - Nap nap után helytállnak a munkában és bizonyítanak műszak után is, nem egyszeri Minden feladatot rájuk lehet bízni nyugodtan, érzem, hogy nem vallók szégyent velük. Most is a legfontosabb megrendelésen dolgoznak: az NDK-beli Box- berg erőművének néhány tartozékán.... Állandóan nevelik, tanítják egymást, s újra meg újra j óravaló, képzett, ügyes szaktársakkal erősítik a többi csapatot is. Mért — majd elfelejtem — nekik szólunk akkor is, ha valamelyik más brigádban emberre, irányítóra van szükség. Legutóbb például az új hegésztőcsoport élére kértünk tőlük munkást. „Dobó Istvánékkal” a nagycsarnokban, fülsiketítő zajban. köszörűk és hegesztőkészülékek pattogó szik-aesőjé- ben találkozunk. Vannak vagy tucatnyian, « szinte ahányan, annyi felé. Ritmikus mozdulataikon, időnként fel-felosattanó kurta kéréseiken, üzeneteiken, rövid szóváltásaikon azonban látszik, hogy együvé tartoznak. Valamiféle láncot alkotnak, s ebben minden „szemnek” jelentősége van. — Nincs ebben semmi különös — mosolyog a brigádvezető, Pálinkás József. — Ha másképp lenne, nem juthatnánk előbbre. A fiatal főnök még az „őstelepesek” egyike. Az üzem „elődjénél”, az egykori gépállomáson kezdte a szakmáját, aztán itt maradt a csőszerelőknél, visszajött közéjük a katonaság után is. S reméli, hogy a leszerelést követően katoná öccse sem tesz mást, s megint együtt lesz a „család”: a raktárvezető idősebb Pálinkás, két fia, s a brigádvezetőné — a naplóvezető — Pálinkás Józsefné. Mivel ők is itt dolgoznak. — Egyébként többünknél hagyomány ez — kapcsolódik be a beszélgetésbe ifjú Majdán Sándor, az egyik brigádtag —: magam is az apámmal járok ide, meg a fivéremmel, Ferivel. Közeli munkahely, s úgy érezzük, megbecsülik az embert. Én például néhány esztendeje, tanulókoromban kerültem az üzembe, s a 7,30-as kezdő órabérem már 12,20. Emellett kaptam már jutalmat, sőt, tavaly óta Kiváló dolgozó vagyok. Szeretünk itt lenni. Sok segítséget kaptam és kapok személy szerint is, s roppant jól esett, amikor az apám házépítéséhez is kijöttek a fiúk. — Többször is voltak — segít a brigádtárs,' id. Majdán — s már csak természetes. hogy a házavatóról sem hiányoztak. Mert meghívtam ám őket, ahogy máskor is szokás: lakzik alkalmával, ünnepeken. Egy híján ugyan már ötven esztendős vagyok, de á srácok között igazán, sohasem érzem a kor- különbségét. Vidám, beleva- lós gyerekek, igazán, a sajátjaimként szeretem valameny- nyit! Együtt vannak a jóban és a rosszban, a könnyebb és a nehezebb munkában. Ha betegük- van, meglátogatják, két katona társukkal — akikről büszkén mesélik, hogy már rendfokozatuk is van — rendszeres a kapcsolatuk, a levélváltás, a látogatás. Szakmai, politikai képzésben vesznek részt — tanfolyamokat, előadásokat hallgatnak, már a technikum negyedik évfolyamát végzi például a brigádvezető is —, szívesen vállalnak társadalmi munkát, szervezeti meg bízatást, van közöttük őn kéntes véradó. —■ Tavaly 250 órás társa dalmi munkát ígértünk, de a Gagarin Hőerőmű Vállalat kollektíváját Az aranykulcs is Visontán van már A fegyelmezett, a tervszerű munkáért, s különösen a hatékonyság növelésére tett intézkedések eredményeiért a Nehézipari Minisztérium nem kevesebb, mint hárommillió forintos külön jutalomban részesítette a visontai Gagarin Hőerőmű Vállalat kollektíváját. A pénzt már szét is osztották a siker részesei között, akik érthetően nagy örömmel fogadták a 2—3—4 —5 ezer forintos „terven felüli” jutalmakat. Ez alkalommal az ország legnagyobb erőműve nem a méreteivel, nem a technikájával, nem a technológiájával hívta fel magára a figyelmet, érdemelte ki az ország elismerését. A nagyberuházás ugyanis azok közé a kevés új létesítmények közé tartozik, amelyek az ünnepélyes átadás után azonnal munkához láttak, azóta is üzemelnek, termelnek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az erőmű blokkjai által fejlesztett villamos energia mennyisége 1973-ban — vagyis, az átadás végében — megközelítette a négy- milliárd kWó-t. Nemcsak a beruházásban, nemcsak a szerelésben, nemcsak a próbaüzemelésben, hanem a termelésben is példát mutatott, helytállt tehát a fiatal vállalat szakmájához ragaszkodó kollektívája Nem szavakkal, nem hangzatos ígéretekkel, hanem tettekkel, s munkával. Egy gép meghibásodása, egy üzemzavar esetén az első hívó szóra vállalták a pluszt, a többet, együtt őrültek, amikor a múlt év márciusában nem kevesebb, mint 16,9 százalékkal emelték meg bérüket, s közös volt az öröm. 191.3. december 14-én is, amikor a 800 megawattos erőmű .•843 megawattos kapacitással dolgozott. Végül is ezekre a számláikra írható a minisztérium gáláns ajándéka, a hárommillió forintos külön jutalom. Az elmondottak korántsem azt jelentik azonban, hogy Visontán nincs gond, hogy nincs min javítani, nincs mit változtatni. A közelmúltban véget ért taggyűléseken is igen sok vélemény hangzott el a tennivalókról, az 1974. éves feladatokkal kapcsolatban. Mindenképpen csökkenteni kell az üzemzavarok számat, az állásidőt, a kisebb és a nagyobb javítások átfutási idejét. Végérvényesen fel kell számolni a „nagy erőmű, nagy költségek” szemléletet is. A vállalat valamennyi dolgozója feladatának érezze a munka minőségének javítását, a költségek csökkentését, a takarékosabb gazdálkodást, hogy minél kisebb ráfordítással, minél nagyobb termelési eredményeket érjenek eL A tavalyinál is nagyobb gondot, figyelmet kell fordítani továbbá a balesetvédelmi szabályok betartására, illetve betartatására, a társadalmi tulajdon védelmére is. A megnövekedett feladatok sikeres végrehajtásában, az eredmények fokozásában — hangsúlyozza az üzemi párt- bizottság határozata — a vállalat vezetői, dolgozói ezúton is számíthatnak a pártszervezetekre, a társadalmi szervezetekre, a szocialista brigádok, a kommunisták példa- mutatására, akik eddig :< mindig élen jártak. Nem titkolják Visontán az 1974. éves munkájukkal szeretnék majd elnyerni a kiváló vállalat kitüntetési Hogy ez sikerül-e, vagy sem. arra ma még aligha tudna bárki is hitelt érdemlő választ adni. Az viszont tény ha terveiket, célkitűzéseiket minden tekintetben valóra Váltják, akkor nem esélytelenül pályázzák meg .az év végén a magas kitüntetést A szándékkal aligha lesz baj. Mert a közelmúltban rendezett aranykulcs-átadási ünnepségen — ezzel az aktussal vett végső búcsút VI- sontától az Erőmű Beruházási Vállalat — a Nehézipari Minisztérium, valamint a Magyar Villamosművek Trösztjének vezérkara jelenlétében az erőmű gazdasági és politikai vezetői is arra tettek ígéretet, hogy a dolgozókkal együtt mindent elkövetnek a tavalyinál is sikeresebb munka érdekében. Különben a blokkok ma it zavartalanul termelnek,.. — koós— Végül is ki intézkedik ? Az egri Hajdúhegy lakói panaszos levelet írtak a szerkesztőségnek, mert a hajdúhegyi gázfogadó üzem néhány héttel ezelőtt egyáltalán nem kellemes készüléket szerelt fel. Az azóta működő készülék, — mely a gáz szagosítására szolgál — zajos és büdös. Tőiben rosz- szul lettek már a szagától, s jogosan tették fel a kérdést, miért csinálták ezt így és itt, amikor napirenden szerepet az újságokban a ívben és a megbeszéléseken is a levegő szennyeződése és a zajártalom csökkentése„ A panaszt továbbítottuk a Tiszántúli Gázszerelő Vállalathoz, — hiszen övéké a berendezés. A TIGÁZ egri üzemegysége „illetékességből” (?) tovább küldte a levelet. Azóta megérkezett a kissé meghökkentő válasz Néhányan a végül is 275 lett belőle — büszkélkedik beszélgetésünk közben Pete Nagy Imre. — Segítettünk a csőhajlító lefedésénél, az olaj hálózat és a vízvezeték építésében, tereprendezést végeztünk a kézilabdapályánál, mert, hogy ki ne hagyjam: sportolni is szeretünk néha, néha ... S az idén is teszünk egy-egy keveset. Legközelebb például egy óvodának készítünk csúzdát, szintén csak úgy, ingyen. A példásan vezetett brigádnaplóból tudjuk meg, hogy a csapat: már ezüst jel- vényes. S a művezető teszi. hozzá, hogy, mint ilyen: az egyetlen az üzemegységben! — Igen, igen, iparkodunk h tőlünk telhetőén — mondja °álinkás József. — Igyekezünk állni a szavunkat brigádból (Foto: Puskás Anikó) Kényesen vigyázunk arra, hogy ne legyen adósságunk, ami általában sikerül is. Különösebb módszerünk nincs, ha csak az nem, hogy új munkatársainkat kezdetben még nem vesszük be a brigádba, csupán azután: ha már bizonyítottak. Ha megmutatták, hogy méltók a brigádtagságra. No persze, mi kezdettől fogva melléjük állunk és segítünk abban, hogy a mércét előbb vagy utóbb elérjék. A brigád — Vörösmajorban még újszerű, első alkalommal végzett — önértékelése alapján: „Dobóék” eredményes évet zártak tavaly is. S e véleményt megerősíti a művezető hivatalos bejegyzése. Az ezüst jelvényhez a múlt évben sérti váltak hál méltatlanná! (gyóni) is, melyben ugyan van igazság ... De! A levelet nem nekünk küldték, de mégsem sértjük meg a levéltitkot, hiszen a másolata hozzánk került. Íme egy részlet: „a művelet — (Mármint a gázszagosi- tás. Kiemelés a Szerk.) kétségtelen bűzt áraszt, de mindez a secunder oldali fogyasztók biztonságát- szolgálja, (gázrobbanás stb. megelőzése) és amíg az állomás üzemel, addig fennáll a környezet „szaggal” való el-1 árasztásának a veszélye, lévén a szagosító anyag roppant erős, átható szagot árasztó folyadék A zajhatást illetően, ez a gázátadó állomások természetes velejárója, mivel a térfogatnövelés (redukálás), valamint az áramlás sajátságosán süvöltő hanghatással jár együtt. Megjegyezzük — Írják a továbbiakban az egrieknek a miskolci központból, ahová a levelet továbbították — mindez önök előtt is ugyan ilyen mértékben ismeretes volt, ennek ellenére az információ adás elől, ha. nem is elzárkóztak, de kerülve a problémát hozzánk fordultak. Kérjük, szíveskedjenek a városi közvéleményt minden vonalon tájékoztatni .. Ennyi elegendő is a levélből. Tehát a gázfogadó valóban zajos, büdös. Csak tájékoztatni kellett volna erről a közvéleményt. 'Mi nem a „szagot” hiányoljuk. Észrevették ezt az érdekeltek utcahosszat minden külön tájékoztatás nélkül is. Bennünket és a hajdúhegyieket is, inkább az érdekelne, mit lehet és mit szándékoznak tenni a bűz és a zaj csökkentésére. Mert a magyarázattól még nem szűntek meg a kellemetlenségek, s bár igaz, szükség van a gáz szagosítására, mert az valóban robbanás veszélyétől ment meg embereket, mégis nem. lehetne ezt másképp, és máshol megoldani? Nem kellett volna már hamarabb észrevenni, hogy a Hajdúhegyen való terjeszkedés előbb- utóbb előhozza ezt a problémát. Reméljük az egri TIGÁZ és miskolci partnere nem veszi elintézettnek a házon belüli levélváltással ezt a panaszt, hanem valóban tesznek is valamit. — d. — 1974. január 20., vasárnap
