Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-20 / 16. szám
Egy hónappal a határidő után Béggé eldugott helyen van * tábla Amikor még nem zárták le a Jeruzsálem utcát Gyöngyösön, akkor az emberek nagy száma láthatta naponta és olvashatta a rajta levő szóveget. Ezeket: Az építkezés kezdete 1972. november 2. Az építkezés befejezésének határideje 1973. december 15. Beruházó: H. m. Beruházási Vállalat, Eger. Kivitelező: H. m. Állami Építőipari Vállalat Műszaki ellenőr: Bajnok László. Létesítményvezető: Oláh Mihály. Művezető: Ho- vanyecz Ferenc. Ennek a táblának ma már semmi értelme nincs. A legfőbb hibája, hiányossága pedig, hogy nem mond igazat Ez pedig súlyos dolog. O 0 O O Három fiatal fiú ácsorgóit az udvaron, amikor arra jártunk. A majdani óvoda és bölcsőde építkezése egyébként elhagyatottnak tűnt. Béniről hallatszott ki kopácsolás zaja. Az előtte elhúzódó régi úton hárman egy vastartályt püföltek. A bele fagyott jégtől akarták megszabadítani. Káromkodtak, morogtak közben, mert a művelet nehezebbnek bizonyult, mint feltételezték. Egy nagy üst alacsony füstcsövéből gyér, vékony, szürke csíkok szivárogtak. Arrébb műanyag-pallók, hogy a fagy ellen használják azokat. Ezek a hóban hevertek, néhány társuk viszont a feljárati lépcsőket fedte be. Az épülethez vezető űt félig készen. Szürke betonja itt-ott előkandikált a fehér lepel alól, illetve a ráhányt földréteg gyér rései között. Már a vaskerítés jó része is a helyére került, ahogy az udvar talaját is imitt-arnotfc elrendezték, feltöltötíék több helyen. Néhány ablak nyitva a földszinten is, az emeleten is. Némelyiken a fehér mésa- kereszt adta tudtül, hogy itt még munkások dolgoznak a célért, az átadásért. Kicsit félbe maradt létesítmény képét rajzolják a külső jegyek a szemlélő elé. o o o o — Elég kellemetlen helyzetbe kerültünk — halljuk Szalay Ivántól, a gyöngyösi tanács tervcsoportjának vezetőjétől. — Jelezték nekünk még tavaly nyáron az építők, hogy a szocialista munkaversenyben felajánlották, az óvodát és bölcsődét november 7-re átadják. Ügy tudom, KISZ-brigádok kezdeményezték ezt — Miért lett volna ez kellemetlen a tanácsnak? — Mert pénzügyileg nem voltunk rá felkészülve. Hiszen a szerződés szerint az átadás csak december közepére volt esedékes. De nem ijedtünk meg, a megyéhez fordultunk segítségért Persze, ott sincsenek elheverő milliók. Tárgyalást tárgyalás követett, aztán közölték: a pénz együtt van. Erre a pénzre azonban mégsem lett szükség. — Mi lett a december 15-i határidővel? — Az építők készre jelentették az óvodát. A bizottság azonban megállapította, hogy az épületet rendeltetésszerűen nem lehet használni, tehát az átvételi eljárást el sem kedzték. — És most? — Késedelmi bírság, nincs más hátra. 21.10: Kapcsoljuk az Áüami Operaházat Puccini; Bohémélet, IV. felvonás. Giacomo Puccini Bohémélet című dalművét Henri Murgér először regényformában, majd drámaként megjelent, illetve szín- revitt művéből komponálta. A bemutató után a korabeli kritika lesújtóan nyilatkozott az operáról; az egyik kritikus ezt írta: A 3ohémélet — ahogy a hallgatóban nem keltett mély benyomást — az opera történetében sem hagy maradandó nyomot”. A közönség más véleményen volt, egyre lelkesebben fogadta a művet, s Puccini más műveit is. A televízió már közvetített hasonló műsort — amikor egy- egy zenei alkotásnak csak részletét sugározták —, azzal a céllal, hogy egy-egy ismert külföldi vendégművész magyarországi vendégjátékáról közvetlen élményt nyújtó adásban számolhasson be a nézőknek. A Bohémélet IV. felvonásában az ismert tenoristát, Giacomo Aragallt hallhatjuk-* 1 áthatjuk, Rodol- phe szerepében. A többi szerepekben Beode Zsoltot (Marcel), M. Nagy Miklóst (Chaunard). Kovács Kolost (Collina), Hr-vátb Esztert t (Musette) ás Házy Eresébe- e 'tét .(Mim') láthatjuk. A mű-^ , sorban- Antal Imre készít.in- terjút a vendégművésszel. < O O C Q Fejes János, a művelődésügyi osztály vezetője lemondóan legyintett csak. — Már nem hagyom magam bosszantani az építők miatt Á legutóbbi óvoda is hónapokat késett. Ahhoz képest ez a mostani eltolódás szinte semmi. — Mit szóltak mindehhez a szülők? — Már a nyáron felvettük ide a gyerekeket, ahogy az öt óvónő beállításáról és a vezető személyéről is gondoskodnunk kellett. A gyerekeket beszúfoltuk más óvodákba, ha a szülők nem tudták a kicsinyüket máshol elhelyezni, az óvónőket helyettesítésekkel bíztuk meg. Közöltük, hogy mindez csak átmeneti megoldás, hiszen az Új év első munkanapján az óvoda kinyitja kapuit Most 0JÜ 1974. január 20., vasárnap Különösen a gyászszertartáson való megjelenése után. Mindez a lelkiismeret d'rhenzi M í a tartozik. Megint más a sz 'gálát, a hadi jog, a hala' cm dimenziója. Nvi lián val* an ezzel s számolt Lenkey, de amikor rűtámadt gróf Paar ezredes, tudomásul kellett vennie, hagy ő csak addig számít lédelgetett huszárkapitánynak, amíg nincsenek a kedvünk ellen való skrupuiusai. értesítettük nemrég a szülőket, hogy a nyitás bizonytalan időre eltolódik. Mit tudunk csinálni? Semmit. Várjuk, hogy az építők eleget tegyenek a kötelességüknek. De hogy mikorra lesznek készen, arról fogalmunk sincs. o o o o A létesítmény vezetője a következő magyarázatot adta: — A határidőt azért nem tudtuk tartani — mondta Oláh Mihály az érdeklődésünkre —, mert a vállalat kapacitása ezt nem tette lehetővé. Minden erőt a lakások építésére koncentráltunk az év végén, és ezt a tervünket sikerült is teljesítenünk, illetve:, úgy tudom, túl is teljesítettük. — Mikorra várható az óvoda és bölcsőde átadása? — Most már csak néhány szakipari munka van hátra az épülethez. Ehhez fűtés kellene. Hogy kapjunk az Ingatlankezelő Vállalattól hőt, erről tárgyalunk most. Az udvar rendezése, parkosítása ugyan még tovább is késni fog, de a műszaki átadást szeretnénk februárban megcsinálni. Reális lehetősége van annak, hogy az épületet február 10-re készre jelentsük. — Mi volt azzal a bizonyos felajánlással? — A városi tanács kérte tőlünk a nyáron, hogy hozzuk előbbre az átadást úgy, hogy november 7-re az óvodát és a bölcsődét megnyithassák. Ez olyan feszített tempót igényelt volna, hogy minden más munkánkat mellőznünk kellett volna. Ezért nem tehettük meg. A december 15-i határidő azonban szerződéses kötelezettségünk volt. De hát a lakás- építkezés ... Ezt tudom mondani. 000-0 T Más dolog a lakás és megint más az óvoda. Ez utóbbinak az elmaradását lehet ugyan indokolni az előzővel, de magyarázni nem. Az a bizonyos tábla fennen hirdette és hirdeti az építők feladatát. Hogy menynyire tartják a szavukat, ezt az emberek sokasága tudta és tudja ellenőrizni nap mini nap. A sokezer, „fogadatlan társadalmi ellenőr” ebben az esetben nem tud jó bizonyítványt kiállítani a H. m. Állami Építőipari Vállalat gyöngyösi dolgozóiról. Kár érte, G. Molnár Ferenc Mihelyt méltányolni mer! a lengyelek igazságát, azonnal nulla, kapca, megbízhatatlan féreg, akivel úgy lehet beszélni, mint a kutyával. Lám, akit mindvégig büszkeségre, a tiszt sérthetetlenségére tanítottak, egyszerre gyanús magyar, a szó legundokabb értelmében, mert nem hajlandó ugyanolyan kíméletlen osztrák lenni, mint amilyen gróf Paar ezredes. Könnyű elképzelni, hogy a simán zajló huszárélet után mekkora riadóra ébredhetett Lenkey kapitány. Mire föleszmélt, már még is történt vele a szerencsétlenség. Gyanús lett. Nem véletlen hát, ha Lenkey késedelem nélkül kérte elbocsátását. Igen, ez így egyszerűnek látszik, de a döntés nem csekélyebb, mint a teljes létbizonytalanság vállalása. Se ingó vagyon.se földbirtok. Mihez kezd magával a nincstelen Lenkey? Polgári hivatalt aligha kap mert ilyenhez semmi gyakorlata, semmi képzettsége Különben is, a mi gyanún', nem s^kott megállni a laktanyák ke-f‘'•sénél. Kitérje ^ése a^-Sig tart, ameddig a fekete ém felségterület, sőt azon is túl. A baljós összefüggések szá ma végtelen. . Hasonlítanak a démonokra. Számolnia kell velük annak, aki nem ránVarrógép vagy fehér köpeny? Pályaválasztás — falun Néha úgy tűnik, hogy a kelleténél is többet beszélünk a pályaválasztásról, holott valójában sokkal kisebb gond mint amekkorává nagyítjuk. A valóság azonban az ellenkezőjéről győz meg. íme két példa a siroki általános iskolából. Az egyik lány — közepes tanuló — úgy határozott, hogy vagy bolti eladó vagy óvónő lesz.. A meglehetősen furcsa döntést így indokolja:' — Tetszik mind a két szakma... , A részletekkel, a magyarázattal azonban adós marad. Az is kiderül, . hogy mindkét pályának csak külsődleges jegyeit ismeri. A másik — még rosszabb tanulmányi előmenetellel — varrónő akar lenni, s el sem tud képzelni más lehetőséget Otthon és az iskolában kedvelte meg a var- rogatást A pályaválasztási felelős, az osztályfőnök, a matematika tanár egybehangzó véleménye, hogy nem állná meg a helyét ezen a pályán, hogy alkatilag sem alkalmas, a gyerek azonban hajthatatlan, szüleit sem sikerült meggyőzni. Beszélgettem a két lánynyal, fogalmuk sem volt arról, hogy száznyolcvanhat szakma közül választhatják ki a hajlamuknak, adottságaiknak leginkább megfelelőt. Ha nem kapnának segítséget sorsuk igen könnyen vakvágányra síklana, s évek múltán igen drágán fizetnék meg tájékozatlanságukat, elhamarkodott döntésüket Hol is tartunk ma falun, az általános iskolákban? Erről a legilletékesebbeket a pályaválasztási felelősöket kérdeztük. Béres Vince verpeléti igazgatóhelyettes i évek óta végzj ez* a sok időt türelmet, ötlelesssget igénylő tevékenységet. A lehetőségeket és adottságokat így ösz- szegezi: — Az elmúlt négy év során előbbreláptünk, sikerült harrmnikusan egyeztetni az egyéni terveket, elképzeléseket a társadalmi igényekkel, más szóval: a gyerekek elsősorban az adottságaiknak, képességeiknek leginkább megfelelő pályákat választják. Ez több tényezőnek köszönhető. Rendkívül sokoldalú és rendszeres segítséget kapunk a megyei pálya- választási tanácsadó intézettől, jó kapcsolatokat építettünk ki a környező és távolabbi üzemekkel, időben főtt kardot a lengyelekre Sztaniszlauban, •ér Maryampol a Dnyesater jobb partján fekszik — át kell annak úsztatnia a folyón, aki onnan Magyarország felé igyekszik. A század is gyanússá lett, nemcsak a parancsnoka. Amíg Lenkey János — hatnapi zárkafogság . után. rendelkezési állományban tétlenkedett- Sztaniszlauban, addig huszárjait a kíméletlen Fes- tetich kapitány nyomorgat- ta. Búsultak a legények Lenkey kapitány távolléte miatt, zúgolódtak Festeti eh kapitány durvasága miatt, aggódtak a várható .büntetés miatt. Bihari, hajdúsági fiúk voltak mindannyian. Jó bordába szótt férfiak, akiket a toborzó sorozásokon alaposan megválogattak. A magyar pusztán megtanultak tűrni, az osztrák hadseregben megtanultak engedelmeskedni. Baj soha nem volt velük. Bízvást hihették a magasabb parancsnokok, hogy a hosszú időben gondolkodó huszárok nem vetemednek hirtelenségre, csendesen fognak viselkedni távoli körletükben minda^dj- amíg döntenek sorsuk félő’ De megint kiderült, hog- a valóság mindig m*' mini amilyennek hisszük. Levél megkapjuk a tájékoztató, az Útmutató kiadványokat, s nem utolsó sorban a tantestület is arra törekszik, hogy a hatékonyabb pályairányítási módszereket alkalmazza az életkori sajátosságokhoz mérten már az ötödik osztálytól kezdve. A helyzetképet, az elemzést tények sora bizonyítja. — Az egyes üzemek — elsősorban a Mátravidéki Fémművek, a Dunakeszi Hajtóműgyár — képviselői, az iskolák — különösképp az egri és a pétervásári mezőgazdasági szakmunkásképző intézetek, a budafoki borászati szakközépiskola — megbízottai. felkeresik a tanulókat, esetleg részt vesznek a szülői értekezleteken, s tájékoztatják mind a szülőket, mond a diákokat. A kihalófélben lévő szakmák népszerűsítésében sokat jelentenek a hivatás szépségét bemutató oktatófilmek. A nyolcadikosok elképzeléseit teszt-viszgálat segítségével mérik fel már az év elején, ezeket értékelik a nevelők, s csak ezután hívják . össze a szülőket, hogy megvitassák velük a problematikus eseteket, hogy választási lehetőséget ajánljanak. Vitathatatlan, hogy sok múlik a helyi módszereken, s azon, hogy a pedagógusok mennyire érzik szívügyüknek a pályaismertetést, irányítást. A jobbnál-jobb fogásokból mi is összegyűjtöttünk egy csokorravalót. Berta Istvánná egy siroki kezdeményezésről tudósít: — Amikor már ismerjük a gyerekek elképzeléseit, akkor összeül a „haditanács”: az igazgató, az osztályfőnök és a pályaválasztási felelős mérlegeli az igényeket, majd behívatjuk a . szülőket, naponta hármat-négyet, s megbeszéljük, olykor, ha kell megvitatjuk. fiuk-lányuk döntését. Ez sokkal hatásosabb mint az összevont szülői értekezlet. Az is bizonyítja, hogy az esetek kilencvenkilenc százalékában mindig közös nevezőre jutunk. A feldebrői Kincs Jósef- wé figyelemre méltó részletekről tájékoztat, tények sorával illusztrálva, hogy milyen sokoldalú tevékenység a pályairányítás. — Igen sok lehetőséget kínál az osztályfőnöki óra, különösképp, ha alapozunk a tanulók tevékenységére Hatodikosaim ismertetőt nyújtanak egy-egy szakmáról, maguk kutatják, gyűjtik az anyagot, majd bejegyzik kiselőadásuk lényegét a pályaválasztási albumba, Nyelvtan órákon az egyes pályákkal kapcsolatos szakszavakat csoportosítják. Segíthet az úttörőmozgalom is. A gyerekek expedíciós feladatként levélben keresték meg az egyes üzemeket, kérve, hogy küldjenek részletes tájékoztatást tevékenységükről, termékeikről, a tanulási, az elhelyezkedési lehetőségekről Az összegyűlt anyagot tablókon állítottuk kL amolyan helyi mini pálya- választási kiállítást szervezve Meghívtuk az elmúlt évben végzett, továbbtanuló nyolcadikosokat, ők elmondták tapasztalataikat. Az átgondolt munka nem is maradt eredmény nélkül A feldebrői diákok évek óta jó választanak. Az sem véletlen, hogy Kincs Józsefné az elmúlt évben második helyezést ért el a megyei pályaválasztási tanácsadó által meghirdetett pályázaton azzal a tanulmányával, amelyben a gyakorlatban megvalósított ötleteit összegezte., A tájékozódás gondokat. IS jelzett, érdemes ezekről 'is szót ejteni. Az útmutatók jóformán semmit sem mondanak arról, hogy milyen kereseti, munkalehetőségek várnak majd a végzős szakmunkásokra. Az sem megnyugtató, hogy az egyes szakmákat bemutató filmek tíz-tizenkét évvel ezelőtt készültek, s olykor nemcsak a felnőttek mosolyogják meg őket Kiderült az is, hogy az eddiginél sokkal többet kellene tenni felvilágosításáért, a kihaló szakmák , népszerűsítéséért Célszerű lenne tartalmasabb kapcsolatokat kiépíteni a közép és szakközépiskolák pályaválasztási felelőséivel'. Az sens helyénvaló, hogy a megyei pályaválasztási tanácsadó javaslatait igen sokszor nem veszik figyelembe a középfokú oktatási intézmények felvételi bizottságai, holott a megállapítások helytállóakj precízek. Megoldást sürgető gondolt ezek, mert a pályaválasztás nem egy-két évre, hanem többnyire egy életre szabja meg a fiatalok sorsát. Olyan döntés — méghozzá tizennégy éves korban — amely egyaránt jelenthet kiegyensúlyozott pályát, vagy buk-> taták sorát„ I Pécs» Isivé* érkezett az egyik huszár kezéhez. Az otthoniak leírták, mi minden történik a jövendőjére készülődő Magyarországon. Két nyomtatvány is volt a borítékban. Az egyikben a lázító költő, Petőfi verse, a Nemzeti dal. A • másikon felszólítás az országhatárokon túl állomásozó magyar csapatokhoz, hogy térjenek haza, mert otthon van rájuk szükség. Kézről- kézre jártak ezek a nyomtatványok, Megfogamzott a szándék; haza, Magyarországra. Az ilyesmi lehet persze léha öt let, könnyelmű ábrándozás. Gyakran a végig gondolt, vagy éppen csak dédelgetett szándék is megnyugtatja a lelket S boldog az ember, ha cselekvés nélkül túljutott gondján. Nehéz oknak kell szorítani az akaratot, ha a szándék a veszélytudat ellenére sem áll meg a képzelt cselekvésnél, hanem átlendül a tényleges cselekvésbe. A titkot sem könnyű megőrizni. Százharminc ember nagyon sok ahhoz, hogy elegendő lenne a közönséges hallgatás. Dicsekvés, kétség, aljasság, szószátyárság, és még ezernyi más örök emberi hajlamból egyetlen is elegendő lett volna a kudarchoz, mielőtt még tettre kerül a sag;« Tisztek nélkül, szabályzat nélküj bizonyította katonai erényeit a század. Tüzetesen, hibátlan konspirációval eszelték ki a szökési tervet. Még azt is kiszagolták jó előre, mikor marad tisztek nélkül a század. Előkészületeikről semmi nem ” árulkodott, mert a részfeltételek biztosítása egybeesett- a kötelező napi foglalkozásokkal. Még az is az önszorgalom bizonyítéka volt, hogy . május huszonnyolcadikén 'ebéd után, ezen a nyárias meleg vasárnapom fürödni vitték a század lovait a Dnyesztee vizéhez. A pihent, fürdéstoí felfrissült lovakkal .visszatértek a laktanyába. Ahogy a risztek sürgetésére tanulták ée oly. sokszor gyakorolták, gyorsan és alaposan felkészültek a hosszú' menetelésre. A legnagyobb elővigyázatossággal megtöltötték táskájukat éles lőszerrel, nyűtt ruháikat, erősen használt puskáikat hibátlanra cserélték. Maguknak élelmét és egyéb szükséges útravalót, a lovaknak pedig takarmányt málháztak. Óva 'kodtak azonban attó’ hogy magukkal vigyék dísie 'ruhájukat, vagy" a s.iázad pénztárát, (Folytatjuk.)
