Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-19 / 15. szám

A Minisztertanács tárgyalta I bérszabályozás ú) módszere Előzetes tapasztalatok egy ielentős kísérlet eredményéről r Egy éve kezdték — 16 vál­lalat közreműködésével — az egyik legnagyobb érdek­lődést kiváltó közgazdasági kísérletet, a bértömeggazdál- kodást. Ennek az a lényege, hogy a kijelölt vállalatoknál és ipari szövetkezeteknél, a korábbitól eltérően, nem az átlagbérszínvonal betartása a legfőbb követelmény a bérgazdálkodásban, hanem az, hogy a vállalat teljesít­ményével arányos legyen a munkabérként kifizetett ősz- szeg, vagyis a bértömeg. E módszer alkalmazása elvileg abban teszi érdekeltté a vál­lalatot, hogy azonos teljesít­ményt kevesebb dolgozó fog­lalkoztatásával, vagy azonos számú dolgozóval magasabb teljesítményt érjen el. nymo­don — meghatározott korlá­tok között — mindkét eset­ben, a termelékenység növe­kedésével párhuzamosan nö­velheti dolgozói bérét a vál­lalat. Kezdetben mintha többen lettek volna a módszer es­küdt hívei; az első hónapok után az ellentábor hallatta hangját és sajátságos módon éppen a kísérletező vállala­tokról lehetett a legkeveseb­bet hallani. A kísérlet átfo­gó értékelésére még csak ez­után kerül sor, ám beszélget­ve a kísérletezők képviselői­vel, egy vázlatos kép már felrajzolható: melyek az elő~ nyei, melyek a hátrányai a bértömeg-gazdálkodásnak? MIÉRT KELL AZ „ÁTLAGBÉR-FÉK?” A vállalatok helyeslik a kísérletet, s ha vannak is fenntartásaik, azok többnyire más jellegűek, mint az eddi­gi vitákban felvetődő aggo­dalmak. Sőt, a kísérletezők nagy reményeket fűznek az „átlagbér-fékkel kombinált relatív bértömeg-gazdálko­dáshoz”... Azért e félmondat­nyi idézet,, mert a kísérlet metodikai lényegét rögzítő terminus-technikus körül is élénk vita alakult ki. A vál­lalatok többsége a beépített „átlagbér-féket” a kísérleti időszakban feleslegesnek, sőt a kísérlet végső eredményét eltorzítónak tartja... (Ugyan­is az „átlagbér-fék” azt je­lenti, hogy az előre meghatá­rozott bérszintemelkedési ha­táron túl — akkor is, ha a bértömeg erre egyébként mó­dot adna — csak erősen progreszív, a részesedési alapból fizetendő adó mellett kerülhet sor a bérszínvonal további növelésére.) A „fék” alkalmazása a túl­zott kereseti aránytalanságok megelőzése miatt szükséges. Érdekes, hogy a kísérlet sza­badabb feltételeit hiányoló vállalati vezetők abban egy véleményen vannak, hogy a bértömeg-gazdálkodás esetle­ges szélesebb körű alkalma­zásakor már feltétlenül szük­ség lenne a keresetek egesz- ségtelen differenciálódását megakadályozó szabályozó eszközre. E ez a lényeg. Di­vatos szólam, hogy a munka­helyi vezetők félnek a még oly óvatos differenciálástól is, s emiatt kemény bírála­tokkal szokás illetni őket Arról már kevesebb szó esik, hogy a vezetőknek tu­lajdonképpen nincs sok vá­lasztási lehetőségük, mert a munkahelyi közösségek ma még nem tűrik vagy csak nehezen viselik el a számot­tevő kereseti különbségeket. Azt is jelenti, hogy a sokat vitatott „átlagbér-fék” volta­képpen reális kompromisszu­mot jelent, amire közgazda- sági megfontolások mellett a társadalmi közhangulat is kényszerítette a kísérlet el­indítóit, DÖNTÉSI SZABADSÁG A VÁLLALATOK SZAMARA Äz „átlagbér-fék” körüli vita persze nem érinti a bér­tömeg-gazdálkodás tulajdon­képpeni lényegét A módszer előnyei kézenfekvőek: az erő­teljes ösztönzés az élőmunká­val való ésszerű gazdálko­dásra, a munka termelékeny­ségének valóságos növelésé­re. A bértömeg-gazdálkodás­nál az átlagbérfejlesztés es a létszámnövelés báralap- terhei egyenlő súllyal jelent­keznek s ez növeli a vállala­tok választási lehetőségét, döntési szabadságát abban, hogy termelési feladataikat létszámbővítéssel, vagy a teljesítmények növelésével, illetve a két módszer kombi­nációjával oldják-e meg. Ügy tűnik, hogy a kísérle­tezők sok — egyébként ne­hezen megoldható — szemé­lyi problémát hidalhatnak át úgy, hogy az összevonható munkakörökből minden kü­lönösebb beavatkozás nél­kül is elmentek, vagy el­mennek az emberek. Persze a bértömeg-gaz­dálkodás esetleges kiszé­lesítésekor nem lehet csak a spontán fluktuációban bíz­ni; szükséges, hogy a mód­szer kényszerítse 1 ki a jelen­leginél sokkal átgondoltabb, tudatosabb és előrelátóbb vállalati munkaerő-gazdál­kodást. Kérdés: képesek lesz­nek erre azok a vállalatok, ahol a munkaügy ma még a legelhanyagoltabb vállalat­gazdálkodási tevékenységek közé tartozik? Egy másik kérdőjel: mi történjék azokkal a vállala­tokkal, amelyek az átlagos­nál gyorsabban fejlődnek, s e fejlődés Szükségszerű felté­telei közé tartozik jelentős nagyságú beruházás megva­lósítása. A beruházással több­nyire együttjáró létszámnö­vekedés alaposan megcsapol­ja a béralapot, így annak csak kisebb része fordítható az átlagbérek emelésére. Mindez arra utal, hogy a bér­tömeg-gazdálkodás módszere aligha alkalmazható általá­nosan a népgazdaság vala­Hajtómücsalád Győrből mennyi ágazatában, vállala­tánál. A TELJESÍTMÉNNYEL ARANYOSAN ALAKULNAK A BÉREK Végül is mi a mérlege az alig egyéves kísérletnek? Be­vált a létszámtakarékosság­gal kapcsolatos elképzelés. A vállalatok általában csők kentették előzetesen tervezett létszámigényeiket, ugyanak­kor emelték termelési elő­irányzataikat (nyilvánvalóan azért, mert ez béremelésre adott lehetőséget.) Jellemző nek tekinthető, hogy a kí­sérletező vállalatoknál az el­múlt időszakban a teljesít­ményekkel arányosan ala­kultak a bérek. A módszer jelenlegi formájában is erő­teljesen ösztönöz a műszaki fejlesztésre, a gépesítésre, il­letve a létszámmegtakarítást elősegítő szervezési és mű­szaki intézkedések végrehaj tására. A foglalkoztatottak szakmai összetétele ugyanis különösebb anyagi hátrányok nélkül az igények szerint ala­kíthatók. A kísérletező válla­latok szerint a bértömeg­szabályozási rendszer ké­pes a bér- és a keresetszabá­lyozással szemben támasztott összes követelményeknek ele­get tenni. Figyelembe véve a népgazdaság egyre szűkülő munkaerőforrásait és azt a tényt, hogy gazdaságunk csak az intenzív fejlesztés Utján járhat a bértömeg-sza­bályozás legfontosabb előnye, hogy megfelelő érdekeltsé­get teremt, erőteljesen ösztö­nöz a munkaerővel való ta­karékoskodásra, a hatéko­nyabb gazdálkodásra. Vértes Csaba Tudományok a társadalomért A MINISZTERTANÁCS napirendjére tűzte és megvi­tatta — a Magyar Tudomá­nyos Akadémia főtitkára elő­terjesztése alapján — a tár­sadalomtudományok helyze­tét és fejlesztésének problé­máit. A kérdésnek nyilván az adta az aktualitását, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága tudománypolitikai irányelvé­nek érvényesülése eredmé­nyeként, és az MSZMP X. kongresszusának a határo­zata nyomán meggyorsult hazánkban a társadalomtu­dományok fejlődése, és je­lentősen megnőtt azoknak a kutatási feladatoknak a szá­ma, amelyek társadalmunk mai főkérdéseinek megoldá­sához segítséget nyújtanak. A tudománypolitikai irány­elvek egyformán hangsúlyoz­ták a társadalomtudományok valóságfeltáró és ideológiai szerepét. A magyar társada­lomban, a nemzetközi mun­kásmozgalomban és a világ­ban végbemenő folyamatok­nak és a társadalomtudomá­nyok belföldi és külföldi fejlődésének hatására ezt nem mindenki értelmezte és értelmezi egyformán. Mégis az utóbbi három évben ki- szélesedett a társadalom problémáinak a megoldását, a tudat formálását közvetle­nül és közvetve szolgáló ku­tatások köre. Erősödött a kutatás és a társadalmi gya­korlat közötti sok irányú és többszintű kapcsolat, s ki­alakultak a „társadalmi. megrendelések”, a szükség­letek meghatározásának, a feladatok kitűzésének és ter­vezésének újabb formái. A társadalomtudományi kutatás társadalmunk s megoldandó kérdései felé fordulásában kiemelkedő sze­repe volt az MSZMP Köz­ponti Bizottsága tudomány- politikai irányelveinek, amely elméletileg világossá tette a társadalomtudományok funk, dóját, tisztázta a tudo­mány és a politikai viszo­nyát, a kutatás szabadságá­nak az értelmezését, tovább­fejlesztette a társadalomtu­dományok párt- és állami irányítási rendszerét. Ez egyrészt kedvező hatású volt a kutatók szemléletének az alakulására, másrészt meg­növekedett a társadalmi fej­lődésünk szempontjából fon­tos kérdések iránti érdek­lődés, fokozódott a társada­lomtudomány művelőinek a felelősségérzete. FONTOS TÁRSADALMI IGÉNYEK fogalmazódtak meg a kutatás számára a párt X. kongresszusa után az agitációs és propaganda­bizottság ajánlásaiban. Az ajánlások alapján kialakí­tott témák kutatása megin­dult, az első eredmények összefoglalása ez év elején megtörtént és várhatóan a tanulmányok segítséget nyúj­tanak a 11. kongresszus elő­készítéséhez. Mindezek lehetővé tették, hogy az elmúlt években szé­lesedett azoknak a kutatá­soknak a köre, amelyekrr művelő.i a társadalmi fejlő­dés gyakorlati kérdéseinek a megoldásához segítséget nyújtottak, közreműködve a gazdaságpolitika, az állarr i élet, az oktatási rendszer, a kulturális élet továbbfejlesz­tésével kapcsolatos határo­zatok kidolgozásában és azon. végrehajtásában. A társadalomtudományok­nak az utóbbi években be­következett fejlődésé szoro­san összefügg . a marxista— leninista elmélet és gyakor­lat további térhódításával. Kívánatos azonban, hogy a jövőben tovább erősödjék az elméleti tevékenység, a .tár­sadalmi gyakorlat tapaszta­latainak az általánosítása, az aktuális kérdések elemzése, a polgári társadalomelméletek, az antimarxista, nem szo­cialista nézetek marxista kritikája, a tudományos vi­ták kibontakozása. AZ, HOGY a Miniszterta­nács foglalkozott társada­lomtudományunk helyzeté­vel, problémáival, jó alka­lom volt arra, hogy átte­kintsük a jelenlegi helyzetet és még inkább arra, hogy pontosabban körvonalazód­janak a jövő feladatai a tár­sadalomtudományi kutatás terén. H. J. Tudományos alkotóműhelyek —• vidéken Kompolt: a magyar növénynemesítés fellegvára A KGST-n belüli munkamegosztásban a győri Mező gazd G '■—i 'rt > ás ^zolgíl'ity Vállalat rn sző gaz las á gépek részire készít különböző hajtóműveket. A győriek ebben az. évben négyszer darabot, 1071 ben már 9—10 ezer darabot gyártanak, mintegy 12_ típusból­(MTI Foto — Bajkor József) Talán, kevesen tudják, hogy Kompolton, az alig négyszáz lakost számláló, kis Heves megyei faluban az elmúlt több mint fél év­század alatt sok .dicsőséges lapja íródott a magyar me­zőgazdaságnak. Pontosab­ban a hazai növénynemesí­tésnek. Ez a múlt azonban nem volt mentes rövidebb, hosszabb ideig tartó kité­rőktől, szervezeti megráz­kódtatástól. Alapjában véve a növénytermesztési és ta­lajvédelmi kutató intézet fejlődése mégis megszakítás nélkül haladt előre. Fleischmann volt az alapító Kompolt, történetiségében a hazai növénynemesítás el­ső tudományos fellegvára. A valamikori Debrői—Pará- di uradalom talaj és éghaj­lati viszonyai ugyanis az egyedüli járható utat jelen­tették a magyar növényne­mesítés számára. Ez az út a szárazságtűrő, a talaj mű­velésével és a gyenge táp­anyagellátottsággal szemben kevésbé érzékeny növény­fajták előállítása volt Bár az alapítás, a kiváló búza­nemesítő Székács Elemér nevéhez fűződik, mégis az intézet újabbkori eredmé­nyeit a világhírű növényne­mesítő, Fleischmann Rudolf életműve fémjelzi. Korszak- alkotó < munkásságával Ma­gyarországon igazi tudo­mánnyá vált a növényneme­sítés. Fajtái 25—30 éven át nagy területen köztermesz­tésben voltak és ezek hal­mozott terméstöbbletei mil­liárd forintokkal szárnyalták túl az előzőeket. Fleisch­mann Magyarországon isko­lát teremtett, emberi és szakmai hagyatékát féltő gonddal ápolják ma is a kompolti kutatók. S’rga szárú kender is hibridlucerna. Hogy mi fűződik az inté­zőt legújabbkori - történeté­hez? Méltóan a nagy előd­höz, számos érdekesség és nemzetközileg is számon tartott eredmény. A kutatók elsősorban ipari és takar­mánynövények, valamint kalászos gabonafélék neme­sítésével foglalkoznak. A legutóbbi évek eredményei között előkelő helyet foglal el a kendernemesítás. Dr. Bocsa Iván kandidátus, igazgatóhelyettes irányításá­val nemesített ' Kompoiti- kender például ma nemcsak hazánkban, de Európa szin­te minden országában a leg­jobb fajtának bizonyult. Egyedülálló a világon az ugyancsak Kompolton ne­mesített sarga szárú kender is, amely forradalmasította e növény gépi betakarítását. Az újfajta számítások, sze­rint évente 40 millió forint többletbevételhez juttatja az üzemeket Az intézetben a takarmánynövények közül a lucernanemesítésre tesz­nek komoly erőfeszítéseket. Dr. Böjtös Zoltán kandidá­tus, tudományos osztályveze­tő Irányításával sikeres eredményeket értek el a hibridlucerna nemesítésben. A kísérletek világviszony­latban is elismertek, mert a hibridlucerna a hagyomá­nyos fajtáknál lényegesen nagyobb termőképességűnek ígérkezik. E témakörhöz kapcsolódva tavaly ugyan­csak Kompolton dolgozták ki elsőként Magyarországon a lucernatermesztés zárt rendszerét, amelyet az idén vezetnek be, a Szolnok me­gyei besenyszögi Kossuth Termelőszövetkezetben. Ui árpa, búra és luceijnaíajta Nagyjelentőséfűek az in­tézet tájkutatásai is. Ennek eredményeként dr. Szálai György kandidátus, intézeti igazgató irányításával ne­mesítették ki a tavaly álla­milag elismert korai őszi ár­pát. Nyolc évi munkával el­érték, hogy ez a fajta ma a legkorábban érik és egyben a legfagyállóbb Magyaror­szágon. /Decemberben ugyan­csak elismerésre került a Kompolti—1 őszi búza is, amely az intenzív fajták kö­zül jelenleg a legjobb ered­ményekkel kecsegtet. A kompolti kutatóknak az utóbbi 10 évben sikerült te­hát olyan búzafajtát kine- mesítenl, amely szárazság­tűrő, szalmája szilárd, korán betakarítható, bőven terem és lisztjének sütőipari érté­ke felülmúlja a többi, köz­termesztésben levő búzát. Megfigyelések szerint az észak-magyarországi tájon ez a fajta tavaly kimagasló terméseredményeket adott. Hektáronként két és fél mázsával többet az intenzív Rannájánál. Száraz időben a kompolti táblákon a legna­gyobb termőképességű Kav- kázt is felülmúlta. A Kom­polti—1 őszi búza tavaly el­jutott a Német Demokrati­kus Köztársaságba, ahol Bernburg vidékén a legjobb fajtának bizonyult. A kompolti növényneme- sitők sikerét dicséri, hogy a két gabonafajta mellett 1973-ban államilag elismer­ték a Wertibenda nevű új lucernafajtát is. Érdekessé­ge, hogy a kompolti kutató- intézet és a Német Demok­ratikus Köztársaság-beli Bernburgi Mezőgazdasági Kutatóintézet munkatársai közös munkával nemesítet­ték. Tulajdonképpen a két intézett között korábban ki­alakult tudományos együtt­működés nagy jelentőségű eredménye ez a fajta. A be­tegségekkel szemben ellenál­ló és nagyhozamú Wertiben­da magvait az idén a Mező- nagymihályi Állami Gazda­ságban termelik és maid a Német Demokratikus Köz­társaságban vetik eL Műtrágyázást kísérletek északon A nemzetközi tudományos együttműködés mellett más hazai kutató, illetve felső- oktatási intézetekkel is együttműködési kapcsolat­ban vannak a kompoltiak. A Keszthelyi Agrártudomá­nyi Egyetem irányításával például részt vesznek az or szagos műtrágyázási kísérle­tekben. . Az észak-magyaror­szági tájon (a műtrágyázási rendszer kialakítására vé­geznek kutatásokat dr. Pe- káry Károly tudományos fő­munkatárs vezetésével. • A gazdaságos búza- és kuko- ricatermesztés megvalósítá­sához az elszórt műtrágyák arányát, a műtrágyázás ide­jét és módját vizsgálják. Magyarország északi ré­szén többszázezer hektár eróziónak kitett terület he­lyezkedik el. Komoly prob­lémát jelent a leromlott ta­lajokon gazdálkodó üzemek hiányos felszereltsége és az anyagi eszközök elhasznált­sága. A kompoltiak ezért Putnokon és Kerecsend ha­tárában, Albertmajorbav olyan kísérleteket kezdtek, amelyek különösebb beru­házások nélkül lehetővé te­szik új agrotechnikai mód­szerek kidolgozását és beve­zetését a kedvezőtlen ter­mőhelyi adottságok között. Gazdag múlttal rendelkező ■intézet tehát, tartalmas je­lennel és perspektivikus jö­vővel rendelkezik. A nö- vénynemesítési és növény- termesztési munkák tovább­fejlesztése mellett azonban egyre inkább előtérbe ke­rülnek a szervezési, terve­zési. és közgazdasági kérdé­sek. Ezt diktálja a kutatók­nak a holnap mezőgazdasá­ga, a termelés és fejlesztés során felmerülő bonyolult problémák megoldása. Fleischmann utódai arra tö­rekszenek, hogy az intézet ne csak a mútjára, de jele­nére és jövőjére is büszke lehessen. Mentusz Károly Mmmm 1931, január 19., szombat.

Next

/
Thumbnails
Contents