Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-19 / 15. szám

2150 Aki sze'et vft... Magyarul beszélő , amerikai fiím. Magyarországon elő­ször 1962-ben mutatták be az Ismert, rendező, Stanley Kramer filmjét, amelyet az­óta már többször Is játszot­tak. a televízióban is. Az Aki szelet vet... című film A. Jerome Lawrenc és Ró­bert E. Lee drámájából ké­szült — a darabot Magyar- országon is játszották —, « a hírhedt Dayton-i majomper képtelenségnek ható, ám va­lóságos eseményeit mutatja be. A film zömét a bírósági tárgyalás teszi ki, amelynek során magasztos, de üres szó­lamok, jogi formulák és szel­lemes okfejtések képében a haladás és maradiság csap össze. A szellemes védőt Spencer Tracy (magyar hang- 1 ja: Mád; Szabó Gábor), el­lenfelét Frederic March (Eg­ri István) alakítja. Kulich Gyula hatvanadik születésnapján A Viharsarok földjéről, Békéscsabáról érkezett Bu­dapestre a 30-as évek elején. A fővárosban is viharzó el­keseredés fogadta a proletár- 6ág soraiban: a munkanélkü­liség. a válság következtében minden addiginál sötétebb nyomor nehezedett rájuk. A fiatal szabósegéd, — Kulich Gyula, — aki már inaskorá­ban a békéscsabai munkás- otthon állandó látogatója volt, egy kicsiny, kietlen, jó­zsefvárosi szabóműhelyben nagy nehezen kapott munkát, és szinte törvényszerű volt, hogy hamar megtalálja az utat az ifjúmunkás-mozga­lomhoz. Sztrájkok, tünteté­sek résztvevőjévé, szervező­jévé, vezetőjévé vált, majd tagja lett a Szociáldemokrata Párt által alapított Országos Ifjúsági Bizottságnak. A bi­zottságban — és az egész szo­ciáldemokrata ifjúsági moz­galomban — ebben az idő­ben évről évre erősödött a KMP befolyása, olyannyira, hogy a rendőr: és csendőri szervekhez mind több és több jelentés futott be a „fe­nyegető kommunista ve­szélyről” Igazolja a mozgalom ilyen irányú fejlődését Kulich Gyula útja is. 1938-ban már az OIB titkára, és ugyanab­ban az évben a KMP veze­tőségébe is beválasztják. Hamarosan kapcsolatot te­remtett a felvidéki munkás- mozgalommal. Kapcsolatot létesített a KMP Külföldi Bi­zottságával is, amelynek Zü­richben számolt be az 1939- es hazai helyzetről. Ott fele­lősségteljes megbízatást ka­pott: vegye fel a kapcsolatot Schönherz Zoltánnal. Akkor már a Rózsa Ferenc által irá­nyított kommunista szerve­zetekkel is szoros összekötte­tésben állt. A pártmunka 1939 nyarán erőteljes lendületet vett. A nemzetközi összefogás révén számtalan olyan kiadvány, információ jutott az ország­ba, amelyekre a KMP cso­portjai után évek óta nyo­mozó rendőri és csendőri szervek felfigyeltek. 1940 ta­vaszán többszáz kommunis­ta cs baloldali társával együtt Kulich Gyulát is le­tartóztatták. Mivel a hírhedt Sombor-Schweinitzer József vezetésével működő politikai rendőrségnek már tudomása volt az OIB-nak a KMP-vel tartott kapcsolatairól, Ku­A kerecsendi példa lichot és több társát ember­telen kínzásoknak, vallatá­soknak vetették alá. doétyoú?,. A telefon Életünk gyorsítója, bosszantóba, idegesítóje. nélkülöz­hetetlen tartozéka. Ha van; baj, ha nincs, még nagyobb. — ilalló' Főiskola? — Nem kérem! Ez egy magánlakás. Máskor jól nézze még. mit tárcsáz! Felébresztett­— Szent ég! Még ilyenkor is alszik-.. Mert ugye telefon nélkül nehéz az élet. — Halló! Posta? Egy vidéki számot kértem sürgősre — Megnézem kérem. Egy kis türelmet! És máris beszélhetünk rokonunkkal, hivatali társunk­kal, az édesanyánkkal, vagy éppen azzal, akivel akarunk. Bi­zony. a mi felgyorsult életünk nem képzelhető el telefon nélkül. Csöng a telefon. — Tessék — Jó napot kívánok. Lenne egy keresem: Mérje meg a telefon zsinórja hosszát, sWozza meg kettővel és ossza el néggyel. — Szemtelen disznó! — Nekem mondja? Szörnyű! Csak ez a francos telefon ne lenne a világon! Ez keseríti meg az ember életét. A telefonbegyárok... Valaki egy hivatali szobában panaszkodik. A baját, a problémáját szeretné kiteríteni. Ha segíteni lehetne! Szól a telefon. — Már megbocsásson! Tovább beszélgetnek. A panaszos éppen sírni kezd Telefon. — A, Jancsikám te vagy az 7 Jó öregem, majd meglát­juk ... — Tessék csak kérem nyugodtan folytani! Sajnos, a te­lefonokkal egy ilyen hivatalban számolni kell Bizony, így van. Napi harminc hívás. Csak az vigasz­tal, hogy a hölgyeknek a központban napi háromszáz- És kibírják. A sok türelmetlenséget, az indokolatlan bosszan­tásaikat is. Mert ugye, ők nem tehetnek arról, hogy.. . j „Egyszerű” szervezés — nagyszerű tapasztalatok NEM NAGY DOLGOK­RÓL Van szó, ezt maguk a kerecsendi termelőszövetke­zet vezetői, szakemberei mondják. Valójában — mint a későbbiekből majd kide­rül — afféle egyszerű, hét­köznapi témának tűnhet az egész: ésszerűen praktiku­san szervezik a munkát, irá­nyítják a közös gazdaságot. Valahogy azt szoktuk az ilyesmire mondani: „ez ter­mészetes, ezt nem is szabad másképpen csinálni”. Ugyan­akkor azt is jól tudjuk, hogy még közel sem minden szö­vetkezetben, gazdaságban olyan magától értetődő gya­korlat a praktikus, az érde­keknek és a gazdaságossági követelményeknek legjobban megfelelő üzemszervezés. — Nálunk sem régi keletű dolog az üzemszervezéssel, mint külön témával való el­mélyültebb foglalkozás — mondja Délár Mihály, a kerecsendi Aranykalász Ter­melőszövetkezet elnöke. — Azért mondom úgy, hogy az üzemszervezéssel, minit kü­lön témával, mert üzemszer­vezés, annak ilyen, vagy olyan gyakorlata régen is — nálunk és más gazdaságok­ban la — létezett. A hiba az volt, hogy Igen kevésbé le­hetett ezt tudatosnak ne­vezni. Nos. mióta külön té­maként kezeljük, azóta egy­re inkább a termelésirányí­tás egyik legfontosabb és leghatékonyabb eszköze. A KÖZÖS GAZDASÁG elnöke elmondotta, hogy a döntő fordulat ebben a vo­natkozásban 1971-ben követ­kezett be, amikor a brígád- fendszerről áttértek az ága­zati rendszerre. Külön ága- zatvezetől Irányítás alá ke­rült az állattenyésztés. a növénytermesztés. a szőlő- gyümölcstermesztés. a nö­vényvédelemmel együtt, « gépcsoport, az. építőrészleg és a háztáji üsrvek. Csak mellesleg érdemes megjegyezni a „háztáji ügy ek”-nél, hog\ egyedül ez milyen jelentőséggel bír. Az­előtt szinte valamennyi tsz- tag minden tsz-vezetőt és szakvezetőt „ostromolt” a háztáji gazdaság ilyen-olyan problémáival. Ezáltal többet? idejét, energiáját aprózta el gyakran a háztájival való foglalkozás. És mégsem mondható — éppen mert. mindenki foglalkozott vele! OJÉSÜÜ 1974. január 13.. szómba! — hogy egységes, azonos szemléletű álláspontok, dön­tések születtek volna ebben az egyébként minden tagot érzékenyen érintő ügyben. 1971 óta egy kézbe került 8 háztáji: ma már valameny- nyi tsz-tag tudja, hogy eb­ben az ügyben kihez for­duljon. s aki a háztáji ága­zatot! irányít ja, alaposan is­meri az ezzel kapcsolatos feladatokat. Arról nem is beszélve, hogy sem az el­nöknek, sem a főmezőgaz- öásznak és a többi szakve­zetőnek nem kell „háztáji ügyekkel” lekötni az egyéb — és meghatározott — fel­adatokra szánt idejét. Visszakanyarodva az 1971- es fordulathoz; azóta — amint az elnök mondta — szigorú rendszabály, hogy a rendszeresített gyűlések min­den esetben meg legyenek tartva. Ezek között a leg­fontosabb a minden hétfőn 9 órakor megtartott „szak­mai konzílium”, amelyen el­nöki vezetéssel az ágazatve­zetők — a párttitkár állan­dó, s a községi tanácselnök fakultatív részvételével — megvitatják az előző hét feladatainak végrehajtását, a soron kővetkező hét feladatait. Ezen a megbeszélésen törté­nik a konkrét tennivalók el­osztása, összehangolása. a gépek és gépjárművek igény- bevételének ágazatok közötti koordinálása. Egy-egy folya­matos, hosszabb távú fel­adat hatékonyabb megvaló­sítása érdekében — amely az addig valamelyik ágazat­vezető feladatát képezte — esetleg tőmezőgazdászi, elnö­ki. vagy párttitkári feladat­tá válik. Természetesen gya­kori ennek a fordítottja is: valamely ügyben tsz-vezetői szinten megtették a döntő lépést, s már csak a részle­tes megvalósítás van hátra, amellyel valamelyik ágazat­vezetőt, esetleg egyszerre — a feladat jellegének megfe­lelően — kettőt, hármat is megbíznak. A heti megbeszélésen kí­vül minden n&P föl tizen­kettőkor napi eligazítást Is tart a főmezőgazdász, ame­lyen már csak a legaprólé­kosabb napi feladatok, a máris megvalósftandók ke­rülnek szóba egészen rövi­den. Mindez az egész gazdaság irányításának alapvető üzem­szervezési sémája, s talán ma mér hasonlóképpen Író nvitanak a légtöbb terme­lőszövetkezetben megyénk­ben. Érdemes azonban egy kicsit a részterületek egyi kének — a gépcsoportnak — a munkaszervezési gyakor­latáról is szót ejteni, amely minden bizonnyá) még nem a mindennapos gyakorlat ré­szeként tartható nyilván gazdaságainkban. UGYANCSAK 1971 óta történt a változás a gépcso­portnál is. Korábban 40 traktor dolgozott a kere­csendi földeken, ma pedig ép­pen a fele végzi el ugyan­azt a munkát. Hogyan? — Röviden úgy lehetne erre válaszolni; ésszerű szerve­zéssel. Annak idején, amikor még negyven traktor üzemelt, va­lamennyi traktoros havi 400 ( forintot kapott azért, hogy a s munka után végezze el a > szükséges szervizt, kisebb ja-S vitásokat. A gyakorlat azt > bizonyította, hogy a trakto- i rosok az egész napi fárad- > ságos munka után már csak > felületesen vizsgálták meg $ gépeiket, s másnap gyakran > bekövetkezett a hiba. Az ? összesített adatok alapján ki- | mutatták, hogy a traktorok > üzemideje alig haladta tálai 40 százalékot. < — A helyzet ügy változott ? meg 1971-ben. hogy a gép- < műhelybe beállítottunk két < javító karbantartót, akik es- < te kezdik a munkát. Felada- < tűk, hogy amikor beérkeznek < a traktorok, mindegyiket < alaposan megvizsgálják, ahol s hiba van. azt megjavítják, i s megtankolva beállítják az > Indulási helyére. így reggel $ a traktoros csak ráül, s biz- > tonsággal dolgozhat egész > nap. Az eredményt értékel- > ve kitűnt: azóta 80—90 szá- > zalékos a traktorok üzem-1 ideje, s ezzel magvarázha- > fő, hoav feleannyi gép is > elegendő ugyanazon terület ? műveléséhez. Ugyanakkor ? igaz, hogy megvonták a < traktorosok javításra bizto- í sított havi 400 forintját, de < a rnegnövekedett üzemidő és < üzembiztonság lényegesen ? nagyobb teljesítmény eléré-1 sét teszi lehetővé. — Követ- | kezteiAskéoo a néevszáz fo- í rintoak többszörösére nőit v* > előző időkhöz képest a plusz \ jövedelmük' Ha mindehhez < hozzászámítjuk a két javí- > tő-szerelő havi fizetését is. > még akkor is öltömül a be- > fektetés az eredmény mel- > lett. ? A KERECSENDI PÉLDAi f,-'i:nű Wzonvső'*a an- > nak. hogy az ésszerű üzem- > szervezés — ha rnégolv égi-- / szerű, hétköznapi dolognak > is tűnik — nagvszerű ered- > ményeket produkál. | í aludi Sándor j — Halló Ági! Te vagy az? — Én drágám. Koszi, hogy felhívtál. — Megyünk ma moziba? — Ha te akarod .. • Tudod érted Ágikám, érted .. • Vannak ifjú párok, sőt házaspárok, akik esküsznek rá, hogy az ő boldogságukba nagymértékben besegített a tele­fon. Gratulációk, randevúk, veszekedések, egyszóval... — Halló Moszkva! Igen, Moszkvát kérem. Te vagy Jancsikám? Köszönöm mi jól vagyunk. A gyerekek is. Jan­csika beteg volt, de már nem fáj a mandulája- Csomagot küldjünk? Csigatésztát. Értem. Csókolunk valamennyien­Várunk haza! A világgal köt össze minket a telefon. Szeretteinkkel, ellenségeinkkel, barátainkkal. Akiknek vah, sokszor bosz- S2óságot okoz, akiknek nincs az a bosszúság. Reméljük nemsokára megyénk sok-sok lakásában ott lesz a készü­lék. Addig is türelem! Már nincs nagyon messze az idő. A telefon... Szalay István Kulich Gyulát nyolc évi fegyházra ítélték. Az ítéletet e felkiáltással fogadta; „Nem él már ez a rendszer nyolc évig!” Látnoki szavak voltak, ám a felszabadulás előtt a szegedi Csillagbörtönből a váci fegyházba, onnan pedig a dachaui koncentrációs tá­borba szállították és ott meg­gyilkolták. .. Ha köztünk volna, hatva­nadik születésnapját ünne­pelnénk. Bizonyosan sokat tett volna ezért a társadalo­mért, amelyért ifjú korától kezdve oly következetesen küzdött Komor Vilma MAPI* 38. Reánk szakadt az idő. ami­kor a mindenható szabály­zat, a begyakorolt gépiesség többé nem pótolhatta az ön­álló gondolkodást. Lenkey János az ilyen önálóság tö­kéletesen hiányzó előzmé­nyei nélkül kényszerült sa-, ját Ítélőképességére hagyat­kozni. Hiába öntötte a kato­naság iskolája személytelen formába, egy napon szólás­ra bírták benne a regula fölé hatalmasodó körülmé­nyek a mindaddig hallgatás­ra ítélt, nem létezőnek hitt önálló lelki ismeretet. Meg­utálta egymást az ember és a mundér. Mi azt mondtuk, a mundér szent, az ember hitvány. Lenkey nem mon­dott semmit. Elindul' olyan mundért keresni, amelyet megint össze tudott békítőm az emberrel. ■A A 'Württember-huszárok évtizedek óta Kelet-Galíciá- ban állomásoznak. Vigyáz­nak a lengyelekre, nehogy azok túlzottan szabadjára i engedjék rebelliós hajlamu­kat. Lenkey önálló százada Mary am pol ban, a Dny esz ter parti kis városkában állo­másozott. A fölötte rendel­kező ezredparancsnokság Brezanyban volt, a rnég ma­gasabb elöljáró a dandárpa­rancsnok pedig Sztaniszlau városában tanyázott. Mivel Sztaniszlau a környék köz- igazgatási központja is, s mint ilyen szállást ad áz osztrák adminisztrációnak, időnként felerősödnek benne a lengyel hazafias hangula­tok. Ez történt tavaly április­ban is. Megint feltámadtak a lengye; egységet követelő törekvések és az az Óhaj, hogy alkotmányosan kormá­nyozzál? az országot. Számí­tani lehetett a komolyabb zavargásokra. elhatározták hát Sztaniszlau katonai megerősítését. A választás Lenkey János századosra esett. Úgy vélekedett Kal- liar.y tábornok, a dandár parancsnoka, hogy a nyugo­dalmas, félreeső Maryampol- hól vonhatja el a legkisebb kockázattal a huszárokat. Lenkey tehát a kapott pa­rancs szerint Sztaniszlauba vonult századával. Hamarosan kiderült. jó oka volt Kalliany dandárpa- rancsnoknal? a város meg­erősítésére. Egy este tüntetés támadt, lengyel ifjak ve­rődtek tömegbe és demonst­ráltak ellenünk. Katonaságot küldtek reájuk. A Lenkey- huszárokat is. De amíg az osztrák gránátosok szorgal­masan csépelték fegyvertu­sával a népet, sőt lőttek is, addig a magyar lovasok hü­velyben hagyták kardjukat. Harminc sebesültje lett a zendülésnek. Egy lengyel diák meghalt. Látván ä tün­tetők, hogy nem hajlandók rájuk támadni a huszárok, éltették őket és fratemizál- tak velük. A reánk nézve kihívó ro- kouiSzetivnyUvánítá» másnap folytatódott. Meghívták a lengyelek a magyar huszá­rokat az agyonlőtt diák te­metésére. Lenkey nem til­takozott, sőt maga Is meg­jelent a szertartáson százada néhány tisztjével együtt. Huszárjai közül számosán gyertyát vittek a gyászolók sorában; Vállukra vették a koporsót, mintha saját ha­lottjukat temették volna. Ekkora skandalum nem maradhatott következmények nélkül. A századot azonnal leváltották, visszaküldték maryampoli körletébe. Len- keyt pedig felelősségre von­Először, amióta * hadse­regbe lépett. Sürgősein be­rendelték a dandártörzshöz, ahol hatnapi fogdával fé- nyítették meg. Ekkora meg­torlást egy közhuszár föl sem vesz, de altnál súlyo­sabb volt a tiszti feddhetet­lenségen. — Mégsem a büntetés esett a legrosszabbul — ol­vasható Lenkey tábornok vallomás! jegyzőkönyvében. Példátlanul sértő volt az a bánásmód, amelyben engem gróf Paar ezredes úr részesí­tett. Durva, becsmérlő kife­jezésekkel illetett és egyál­talán nem fékezte magát a magyarok szidalmazásában. Sértő viselkedésére kérvé­nyeztem a hadseregből való távozásomat. Egyúttal azon­nali szabadságolásomat kér­tem. Olyan ember beszél így, aki érzéseiben már szakított velünk. Bizonyos, hogy mér­legelte kötelességét, amikor kaszabolásra kellett volna vezényelnie huszárjait, mint ahogy az is bizonyos, hogy a pillanatnyi belátáson túl átgondoltabb ók miatt tar­tózkodott a vezényléstől. Ha így van, akkor a következ­mények sem érhették várat­lanul. < Folytatjuk,) _

Next

/
Thumbnails
Contents