Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-18 / 14. szám

A kiváló FEJLŐDIK A CSOMAGOLÁSTECHNIKA. A Fővárosi Műanyagfeldolgozó Vál­lalat polisztriol habfóliát és tálcát gyártó gépe az elmúlt év második felétől működik üzemszerűen. A gépsor beállítását a csomagolási technika fejlődésé, valamint az önki- szolgáló élelmiszerboltok számának növekedése tette szükségessé. A berendezéssel órán­ként, mintegy 10 ezer gyümölcs, húsáru, tésztafélék stb. csomagolására alkalmas tálcát állítanak elő. (MTI foto — Fehér József.) A forint gaiFBsi - az autöfc lieStpeSS MEB-vIzsgáSat a tehergépkocsik r KÖNNYŰ FELELNI arra * kérdésre, mennyi munkás dolgozik az iparban. 1973 ok­tóberében számuk 1 millió 266 ezer volt Arra azonban jóval nehezebb, sőt, szinte lehetetlen válaszolni, közü­lük hánvan kiválóak, vitat­hatatlanul mesterei — koc­káztassuk meg: művészei — szakmájuknak? A gyárakat járva, a műhelyek minden­napi életének történeteit megismerve, mind erősebb a meggyőződés: sokan vannak. Gyalusok és szerkezeti laka­tosok, szerszámkészítők, mű­szerészek, öntők, vájárok, mintakészítők, esztergályo­sok, szövők, szobrászok, szál­lítómunkások, gépkocsiveze­tők, nők, férfiak vegyesen, s minden mesterségben. Ab­ban nincs hiba, hogy a tár­sak, a műhely- és üzembe­liek ne tudnák, kik azok, akiktől tanulhatnak, akikre a főnökség a legkényesebb, a legsürgősebb munkát is rá­bízhatja, akik, ha úgy hoz­za a dolgok sora, egy-egy bonyolult feladatban segíte­nek az üzemmérnöknek épp­úgy, mint a szerkesztőknek a gyártmányfejlesztésen. A kiváló munkást nem kine­vezik, nem kitüntetéssel ad­ják meg a rangját. A .maga tehetsége, rátermettsége, hi­vatástudata, s a környezeti hatások szerencsés találko­zása alkotja meg, s formál­ja e típust, azok táborát, akik nélkül lassúbb lenne az ipar haladása, akadozóbb az üzem munkája, tétovább, többször zsákutcába tévedő a gyártás- és gyártmányfej­A NIKEX Külkereskedelmi Vállalat — amely összim­portjának kétharmad részét a szocialista országokkal bo­nyolítja le — 1974-ben mint­egy 20 százalékkal növeli be­hozatalát ezekből az orszá­gokból. Tavaly a legnagyobb gépipari külkereskedelmi vállalatunk összesen csaknem 100 millió rubelért vásárolt a szocialista államoktól, többek között öntödei, kohászati, be­rendezéseket, ipari szerelvé­nyeket, cement- és házgyára­kat. A szocialista piacról szár­mazó nehézipari berendezé­sek növekvő vásárlását a szervezettebb piackutatás, a fokozódó igény teszi lehető-­Ebédszünet a hatvani kom­binátban. Szinte magának te­szi fel a kérdést Hajducsek László igazgató: — Elképzelhető egy kor­szerűen felszerelt üzem vagy gazdaság szakemberek nél­kül? Akár a legalsóbb szin­ten is? Nem és nem. Ez a válaszom. Ma már a mi ser­téstelepünkön 6em állítha­tunk akárkit a jószágok mel­lé. Az új, modern környezet csak úgy ér valamit, ha adottságait értelemmel, tu­dással felvértezett munkatár­si gárda igyekszik kihasznál­ni ... Ezért jutottunk arra az elhatározásra, hogy tan- fölyamot szervezünk dolgo­zóink részére. Novemberben kezdtük, a fenyőharaszti te­lep munkásainak bevonásá­val, s április derekára ter­vezzük a vizsgákat. Akik si­kerrel helytállnak, a betaní­tott sertésgondozók listájá­ra kerülnek. De itt még nem állunk meg. Az elsőt újabb tanfolyam követi, s az már szakmunkás képesítést nyűit minden hallgatónak. Csak így tudunk felnőni a felada­tokhoz, az öt társszövetke­zet által létrehívott kombi­nát gazdaságos üzemelteté­séhez. Jól vigyázzon, e pil­lanatban is nyolc millió fo­rintot • érő álloniány van a kezünkön...! tk Tőrök Pál állattenyésztési felügyelő, az öthónapos tan­dalmi elismerés tv-készülé­kének gombján, hogy éleseb­bé tegyük a képet Vajon azt látjuk a képernyőn, hogy a kiváló munkások minden­kor és mindenben megkap­ják tevékenységük anyagi, erkölcsi értékét? Túl sok kép váltja egymást, egybe­vágók és ellentétesek, bár­miféle egyértelmű válasz után kérdőjelet téve. Mert lelni kiváló munkást a par­lamenti képviselők között, de ugyanakkor nem számít ritkaságnak az a vállalat, ahol „titok” a városi, me­gyei, községi tanácstagi tisz­tet ellátó, vagy más közéle­ti feladatot vállaló munká­sok neve; csak a brigád tud megbízatásukról. S az sem ritkaság, hogy a városi párt­bizottság ülésein találó ész­revételeket, segítő bírálatot elmondó munkást a. gyárban, a vállalatnál nem kérdezi senki, s ha kérdezetlenül szól, leintik, mert ugyan ki­váló a szakmájában, de „a vállalati ügyekbe ne be­széljen bele”. SŰRŰN LEÍRJUK, el­mondjuk: a fizikai munká­nak nincs elég becsülete. Igaz. S még kevesebb a hí­re, rangja a jók közül is a legjobbaknak, a kiválónk­nak, azoknak, akik szinte a tökéletességig fejlesztették szakmájuk ismeretét, s ezek­nek az ismereteknek az al­kalmazását. Ha van is hí­rük, rangjuk, nagyon ritkán terjed tűi a gyár, a vállalat kerítésén, nem tud róla a lakóhely, a család környeze­te — például az iskola, aho­vá a gyermek jár! — s még vé. Több idei importszállítás­ra már a múlt év végén megkötötték a szerződéseket. Űjabb berendezéseket ren­deltek a csehszlovák partne­reiktől \ az Ózdi Kohászati Művek részére, a szovjet ipar pedig a Dunai Vasműbe szál­lít új, korszerű gépeket. A bélapátfalvi cementgyár tech­nológiai tervezését a szovjet ipar vállalta. Már eddig is sok moz­donyt, tehervagont vásárolt a NIKEX lengyel, csehszlovák, valamint román vállalatok­tól. A MÁV kocsipark felújí­tási, dieselesítési és villamo­sítási . programja keretében. Az ipari szerelvényeken, építő- és útépítő gépeken kí­folyam egyik előadója, rö­vidre fogva mondja el a vál­lalkozás lényegét. Gyorsított tempóban, hetente három es­te, a nagy teleki régi iroda­házban folyik az oktatás. Kötelező óraszám: három­száz. Ebből százharminc gya­korlati. A témakörök? Állat- tenyésztési alapismeretek, ta­karmányozás, munkavéde­lem, állategészségügy, tech­nikai tudnivalók, gazdaság- politika. Az oktatói gárda népes. Kívüle Kruppa János, Csík József, dr. Molnár La­jos, dr. Kovács Tibor és dr. Révész Tamás foglalkozik rendszeresen a két telep ser- tésgohdozóival, akik végső­ben anyagilag is érdekeltté válnak, ha sikerrel veszik az akadályt. A SERKÖV igaz­gatósága ugyanis olyasféle alapbérezést hagyott jóvá az idei esztendőre, amelyben biztosított a tanfolyam el­végzőinek magasabb óradíja. — S félidőben milyen ta­pasztalatokat szűrt le az elő­adó? — Szorgalommal, igyeke­zettel találkozunk lépten- nyomon. Neveket mondha­tok: Kristóf Tibor és fia, Vörös Béla és felesége, Ké­ri Mihály, Németh István, Ját vállalat több« teüenfc, Meghökkentő lenne — mert kérdésemre legalábbis ezt hallottam válaszként — a gyár hosszú évtizedeken át kiválóan dolgozó munkásá­ról elnevezni egy brigádot? HAVI ÁTLAGBAN — 1973 januárja és októbere között — 2360 forint volt az iparban a munkások bére. Az átlag persze elfedi az en­nél jóval nagyobb keresete­ket, de még ennek ismere­tében sem tarthatjuk kielé­gítőnek a kiválóak javára történő megkülönböztetést, s még kevésbé az anyagiakon túli megbecsülést. Egy-egy gyár, vállalat ugyan esetleg megadja ezt, de tágabb kör­ben már nem jut figyelem rá. Holott mind vállalati, mind szélesebb méretekben önérdek a legjobbak sokol­dalú elismerése, tisztelete, a szó nemes értelmében vett népszerűsítése. A kiváló munkás példája, társadalmi rangja, közmegbecsülése tet­tekre váltja a szavakat, ez­rek, tízezrek előtt bizonyít­ja, hogy minden foglalkozás fontos a társadalomnak, hogy minden mesterséget le­het hivatásként űzni. Sze­retni, minél tökéletesebben csinálni, meglelni benne az alkotás édes örömét. A ki­váló munkás — kérdezzük csak meg bátran őket! — nem cserélne senkivel. Ám rangjuk, társadalmi tekinté­lyük, anyagi, erkölcsi meg­becsülésük akkor lesz rend­ben, ha majd sokan irigylik őket, ha sokan cserélnének velük szívesen, azaz ha majd sokan követik példájukat. CM. O.) vül, amelyek már a hagyo­mányos exportcikkek közé tartoznak — fűtőkazánokat és termogenerátorokat szállíta­nak több millió rubelért a csehszlovák megrendelőknek. A NIKEX exportálja a prá­gai metró-építkezéshez az úgynevezett metroalagút- tübinget. A Csehszlovákiá­ban felépülő új komplett szennyvíztisztító telep össze­sen körülbelül 5 millió rubel értékű berendezéseit ugyan­csak a NIKEX szállítja. Űtnak indították az első festőberendezéseket a Szov­jetunióba és az NDK-ba is. Vasúti gördülőanyagokat ad el a vállalat a lengyel, ro­mán, bolgár és csehszlovák partnereinek. (MTI) Imre János, Kovács István­ná, Tamus László, Kelemen János, Kristóf Laszlóné. Jó­formán egyetlen órát ki nem hagynak, s szépen haladnak! ★ — Kötelező volt jelent­kezni? Kristófné fejét rázza, majd meghúzza álla alatt a ken­dőt. — Nem. Csakhát éri ko­rábban a Lenin Termelőszö­vetkezet kertészetében dol­goztam, s miután két éve átkerültem ide, éreztem, szükségem van a szakmai is­meretek bővítésére. Kapóra jött a tanfolyam. Utána meg sem szeretnék állni. Nekiru­gaszkodom a szakmunkás- képzőnek. Bizonyítványt akarok! Illetve ami mögötte van. Még több hozzáértést. Most, egy-egy előadás végig­hallgatása után érzem csak, mennyire összetett az ilyen nagy telep munkája, s meny­nyire , szükséges, hog} össze­hangoltan lássuk el a felada­tunkat. Ki-ki azt, ami reá hárul. Az én területem az ellető. Négy terem, negyven koca, s a hozzájuk tartozó malacok hada. Naponta há­romszor etetek, takarítok utánuk. A tehergépkocsipark fejlő­déséről, a fuvarozások szer­vezéséről, végzéséről, a mun­ka gazdaságosságáról tájé­kozódtak a közelmúltban a Heves megyei néjpi ellen­őrök, akik megállapításaik­hoz négy ipari, illettre egy szállítási vállalattól, három mezőgazdasági, hat fogyasz­tási és értékesítő szövetke­zettől gyűjtötték a tapaszta­latokat. Véleményeiket pe­dig éppen a napokban is­mertették a testületi ülésen. Mondani sem kell, hogy meglehetősen vegyesek a be­nyomások. Kétségtelen ész­revétel, hogy a gépjármű- állomány utóbbi években be­következett, számottevő gya­rapodása alapvetően a nép- gazdasági célkitűzéseket szol­gálja. Szőkébb hazánkban is csökkentek a korábbi gon­dok: amíg régebben admi­nisztratív eszközökkel is leg. feljebb részben oldhatták meg a feladatokat, ma már úgyszólván biztosított a tel­jes szállítási igény kielégí­tése. A közforgalmú autó- közlekedési vállalatok mel­lett ugyanis több más szer­vezet is mind jobban segít. Jellemző a fejlődésre, hogy a vizsgált időszakban, egy — Kereset? — Tizenkét forint ötven filléres órabér, s műszakon­ként kilenc és fél óra mun­ka. Előfordul, hogy többet hazaviszek, mint a férjem, aki a gazdaságban maradt. S hozzá mindig a szabad szombat. Nagy szó ez, ahol a férj mellett két gyermek körül is el kell végezni a házimunkát! — Pénzben mit jelent a sikeres vizsga? — Ha jól emlékszem, egy forintot megközelítő órabér­emelést. Vagyis, havonta legalább kétszáz forinttal többet vihetek haza... Kristófné negyven év fe­lett jár. Kívüle több közép­korút találni még a tanfo­lyam hallgatói között. Van persze fiatal is. Méghozzá szép számmal. A tisztességes kereset, de méginkább a kulturált környezet, a kom­binát gépesítettsége idehúz olyanokat, akik tíz esztendő­vel ezelőtt nem gondoltak arra. hogy sertések körül lel­jenek megélhetést. Mégis a fejkendős, egysze­rű asszony szavai maradtak meg bennem kitörölhetetle­nül: bizonyítványt akarok, s ami mögötte van, több hoz­záértést .. .1 Ilyen emberekkel lehet építkezni. Moldvay Győző híján harminc százalékkal nőtt a fuvarkapacitás az em­lített vállalatoknál, szövet­kezeteknél. Kevésbé kedvező tapaszta­lat ugyanekkor, hogy amíg a járműpark gazdagodott s a teljesítmények lehetősége számottevően növekedett — valójában kevésbé éltek a megváltozott körülmények­kel, csak részben, használták ki az adottságokat. A Mátrai Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaságnál példá­ul az előző 12-ről napi 9,6- ra csökkent a fuvaróra, a Heves és Vidéke ÁFÉSZ-nél pedig 12,6-ról kereken 10-re. S valósággal megdöbbentő, hogy a Heves megyei Szol­gáltató Vállalatnál a gépko­csik foglalkoztatása átlago­san még a napi hat órát sem érte el. Nyilvánvaló, hogy ilyenfé­le szállításszervezés mellett — ha egyáltalán lehet szer­vezést emlegetni — lénye­ges eredményromlást, száz­ezrekben, milliókban kifejez­hető veszteségeket okozott a jobb sorsra érdemes tevé­kenység. önmagában is furcsa a fu­varórák zsugorodása, még inkább pedig az, hogy az üzemelési idő nem is telje­sen a munkával töltött órá­kat jelenti. Sőt! Mint kide­rült, ez utóbbira éppenség­gel a kisebb rész jut: mi­után túlnyomórészt ácsorog- nak, várakoznak a gépko­csik. Az ÉPFU Vállalat gyön­gyösi kirendeltsége vagy tör­ténetesen a leggazdaságo­sabban dolgozók egyikeként emlegetett erdőtelki Szabad­ság MgTsz kivételével, ál­talában, a megengedettnél jóval magasabb a rakodási és az állásidő. Tonnánként 15—53 perc között „mozog”. Vagy — mint például a Tár­náméra és Vidéke ÁFÉSZ- nél tapasztalták — még et­től is magasabb, meghalad­ja az egy órát! Tovább súlyosbítja a hely­zetet, hogy az idő mellett, a gépkocsik rakfelületét sem használják ki mindenütt úgy, ahogy egyébként lehetne. Meglepő, hogy miközben például a szihaimi szövetke­zet gépkocsiállománya kettő­ről ötre nőtt, vagy & GYÖNGY SZÖV .ÁFÉSZ park­ja négyről hétre gyarapo­dott, a kapacitás kihaszná­lása 30-rói 19-re, illetve 39- ről 35 százalékra csökkent. Akkor, amikor az andornak- tályai Egervölgye Mg. Tsz- nél ez a mutató 52, vagy, hogy az AFÉSZ-ekné! ma­radjunk: a hevesi szövetke­zetnél is 50! Még kellemetlenebb, hogy amit — a gyakran nem megfelelő állapotú, talán már selejtezésre Is szoruló hasznosításáról tökéletes, de rosszul irányí­tott teherautókkal — a „ré­ven” elveszítenek a vállala­tok, szövetkezetek, azt a „vámon”, meg nem engedett módszerekkel akarják be­hozni. A járműveit gazda­ságtalanul üzemeltetett hat­vani Lenin Mg. Tsz vagy történetesen a Füzesabony és Vidéke ÁFÉSZ a hivatalos­nál magasabb fuvardíjjal. próbálta kompenzálni vesz­teségeit. S hadd tegyük hoz­zá ehhez mindjárt azt is, hogy: többnyire sikerrel, akadálytalanul. Miután saj­nos, nemcsak a, szállítóknál„ hanem sók esetben a szállít- tatóknál is eléggé hiányza­nak a szakemberek, azok, akik a leszámlázott fuvar­összegeket időnként ellen­őriznék, felülvizsgálnak, jog­talan eseteknél pedig vissza­utasítanák. A vastagon fogó ceruzák, tollak mellett visszás dolog az is, hogy a szállítók több esetben elzárkóznak a ked­vezményes fuvarok elől, ke­vésbé alkalmazzák a „Cm menetleveles fuvarozást és elszámolást — amelyekre sajnos, ismét számos példát lehetne felhozni. Egy szó, mint száz: nincs még minden rendben a szál­lítások körül! Nagyobb, sok­kal nagyobb felelősséggel kellene Heves megyében is kezelni a fuvarozást, álta­lában jobb felkészültségű, lelkiismeretesebb szakembe­rekre lenne szükség, mert a tökéletesebb szervezés, a jogszabályok betartása elen­gedhetetlen követelmény. Nyilvánvaló — példa erre a Heves megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat vagy éppen­séggel az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság —, hogy ahol a feladatot kellő komolysággal veszik, ott ja­vulnak az eredmények, egy­re gazdaságosabb a munka. Nem szabad ezt szem elől téveszteni, s különösen nem a helyj szállító szervezetek­nek, amelyektől — főleg a lakossági fuvarigények ki­elégítésével kapcsolatban — sokat, egyre többen várunk. A vizsgálat befejeztével a Heves megyei népi ellen­őrök is megtették figyel­meztetéseiket, javaslataikat az érdekeltek felé. Remél­jük, hogy mindenütt levon­ják majd belőle a kellő ta­nulságot, s mielőbb, a ko­rábbinál jobb munkával vá­laszolnak az elhangzottakra Gyónj Gyula gépkocsikkal, vagy az ugyan 1971, január 18., péníeft lesztes. Csavarjunk egyet a társa- kevésbé a másik üzem, a sa­Szovjet technológia Bélapátfalván Növekvő gépimport a szocialista országokból Kristófné bizouyítványt akar

Next

/
Thumbnails
Contents