Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-18 / 14. szám
A kiváló FEJLŐDIK A CSOMAGOLÁSTECHNIKA. A Fővárosi Műanyagfeldolgozó Vállalat polisztriol habfóliát és tálcát gyártó gépe az elmúlt év második felétől működik üzemszerűen. A gépsor beállítását a csomagolási technika fejlődésé, valamint az önki- szolgáló élelmiszerboltok számának növekedése tette szükségessé. A berendezéssel óránként, mintegy 10 ezer gyümölcs, húsáru, tésztafélék stb. csomagolására alkalmas tálcát állítanak elő. (MTI foto — Fehér József.) A forint gaiFBsi - az autöfc lieStpeSS MEB-vIzsgáSat a tehergépkocsik r KÖNNYŰ FELELNI arra * kérdésre, mennyi munkás dolgozik az iparban. 1973 októberében számuk 1 millió 266 ezer volt Arra azonban jóval nehezebb, sőt, szinte lehetetlen válaszolni, közülük hánvan kiválóak, vitathatatlanul mesterei — kockáztassuk meg: művészei — szakmájuknak? A gyárakat járva, a műhelyek mindennapi életének történeteit megismerve, mind erősebb a meggyőződés: sokan vannak. Gyalusok és szerkezeti lakatosok, szerszámkészítők, műszerészek, öntők, vájárok, mintakészítők, esztergályosok, szövők, szobrászok, szállítómunkások, gépkocsivezetők, nők, férfiak vegyesen, s minden mesterségben. Abban nincs hiba, hogy a társak, a műhely- és üzembeliek ne tudnák, kik azok, akiktől tanulhatnak, akikre a főnökség a legkényesebb, a legsürgősebb munkát is rábízhatja, akik, ha úgy hozza a dolgok sora, egy-egy bonyolult feladatban segítenek az üzemmérnöknek éppúgy, mint a szerkesztőknek a gyártmányfejlesztésen. A kiváló munkást nem kinevezik, nem kitüntetéssel adják meg a rangját. A .maga tehetsége, rátermettsége, hivatástudata, s a környezeti hatások szerencsés találkozása alkotja meg, s formálja e típust, azok táborát, akik nélkül lassúbb lenne az ipar haladása, akadozóbb az üzem munkája, tétovább, többször zsákutcába tévedő a gyártás- és gyártmányfejA NIKEX Külkereskedelmi Vállalat — amely összimportjának kétharmad részét a szocialista országokkal bonyolítja le — 1974-ben mintegy 20 százalékkal növeli behozatalát ezekből az országokból. Tavaly a legnagyobb gépipari külkereskedelmi vállalatunk összesen csaknem 100 millió rubelért vásárolt a szocialista államoktól, többek között öntödei, kohászati, berendezéseket, ipari szerelvényeket, cement- és házgyárakat. A szocialista piacról származó nehézipari berendezések növekvő vásárlását a szervezettebb piackutatás, a fokozódó igény teszi lehető-Ebédszünet a hatvani kombinátban. Szinte magának teszi fel a kérdést Hajducsek László igazgató: — Elképzelhető egy korszerűen felszerelt üzem vagy gazdaság szakemberek nélkül? Akár a legalsóbb szinten is? Nem és nem. Ez a válaszom. Ma már a mi sertéstelepünkön 6em állíthatunk akárkit a jószágok mellé. Az új, modern környezet csak úgy ér valamit, ha adottságait értelemmel, tudással felvértezett munkatársi gárda igyekszik kihasználni ... Ezért jutottunk arra az elhatározásra, hogy tan- fölyamot szervezünk dolgozóink részére. Novemberben kezdtük, a fenyőharaszti telep munkásainak bevonásával, s április derekára tervezzük a vizsgákat. Akik sikerrel helytállnak, a betanított sertésgondozók listájára kerülnek. De itt még nem állunk meg. Az elsőt újabb tanfolyam követi, s az már szakmunkás képesítést nyűit minden hallgatónak. Csak így tudunk felnőni a feladatokhoz, az öt társszövetkezet által létrehívott kombinát gazdaságos üzemeltetéséhez. Jól vigyázzon, e pillanatban is nyolc millió forintot • érő álloniány van a kezünkön...! tk Tőrök Pál állattenyésztési felügyelő, az öthónapos tandalmi elismerés tv-készülékének gombján, hogy élesebbé tegyük a képet Vajon azt látjuk a képernyőn, hogy a kiváló munkások mindenkor és mindenben megkapják tevékenységük anyagi, erkölcsi értékét? Túl sok kép váltja egymást, egybevágók és ellentétesek, bármiféle egyértelmű válasz után kérdőjelet téve. Mert lelni kiváló munkást a parlamenti képviselők között, de ugyanakkor nem számít ritkaságnak az a vállalat, ahol „titok” a városi, megyei, községi tanácstagi tisztet ellátó, vagy más közéleti feladatot vállaló munkások neve; csak a brigád tud megbízatásukról. S az sem ritkaság, hogy a városi pártbizottság ülésein találó észrevételeket, segítő bírálatot elmondó munkást a. gyárban, a vállalatnál nem kérdezi senki, s ha kérdezetlenül szól, leintik, mert ugyan kiváló a szakmájában, de „a vállalati ügyekbe ne beszéljen bele”. SŰRŰN LEÍRJUK, elmondjuk: a fizikai munkának nincs elég becsülete. Igaz. S még kevesebb a híre, rangja a jók közül is a legjobbaknak, a kiválónknak, azoknak, akik szinte a tökéletességig fejlesztették szakmájuk ismeretét, s ezeknek az ismereteknek az alkalmazását. Ha van is hírük, rangjuk, nagyon ritkán terjed tűi a gyár, a vállalat kerítésén, nem tud róla a lakóhely, a család környezete — például az iskola, ahová a gyermek jár! — s még vé. Több idei importszállításra már a múlt év végén megkötötték a szerződéseket. Űjabb berendezéseket rendeltek a csehszlovák partnereiktől \ az Ózdi Kohászati Művek részére, a szovjet ipar pedig a Dunai Vasműbe szállít új, korszerű gépeket. A bélapátfalvi cementgyár technológiai tervezését a szovjet ipar vállalta. Már eddig is sok mozdonyt, tehervagont vásárolt a NIKEX lengyel, csehszlovák, valamint román vállalatoktól. A MÁV kocsipark felújítási, dieselesítési és villamosítási . programja keretében. Az ipari szerelvényeken, építő- és útépítő gépeken kífolyam egyik előadója, rövidre fogva mondja el a vállalkozás lényegét. Gyorsított tempóban, hetente három este, a nagy teleki régi irodaházban folyik az oktatás. Kötelező óraszám: háromszáz. Ebből százharminc gyakorlati. A témakörök? Állat- tenyésztési alapismeretek, takarmányozás, munkavédelem, állategészségügy, technikai tudnivalók, gazdaság- politika. Az oktatói gárda népes. Kívüle Kruppa János, Csík József, dr. Molnár Lajos, dr. Kovács Tibor és dr. Révész Tamás foglalkozik rendszeresen a két telep ser- tésgohdozóival, akik végsőben anyagilag is érdekeltté válnak, ha sikerrel veszik az akadályt. A SERKÖV igazgatósága ugyanis olyasféle alapbérezést hagyott jóvá az idei esztendőre, amelyben biztosított a tanfolyam elvégzőinek magasabb óradíja. — S félidőben milyen tapasztalatokat szűrt le az előadó? — Szorgalommal, igyekezettel találkozunk lépten- nyomon. Neveket mondhatok: Kristóf Tibor és fia, Vörös Béla és felesége, Kéri Mihály, Németh István, Ját vállalat több« teüenfc, Meghökkentő lenne — mert kérdésemre legalábbis ezt hallottam válaszként — a gyár hosszú évtizedeken át kiválóan dolgozó munkásáról elnevezni egy brigádot? HAVI ÁTLAGBAN — 1973 januárja és októbere között — 2360 forint volt az iparban a munkások bére. Az átlag persze elfedi az ennél jóval nagyobb kereseteket, de még ennek ismeretében sem tarthatjuk kielégítőnek a kiválóak javára történő megkülönböztetést, s még kevésbé az anyagiakon túli megbecsülést. Egy-egy gyár, vállalat ugyan esetleg megadja ezt, de tágabb körben már nem jut figyelem rá. Holott mind vállalati, mind szélesebb méretekben önérdek a legjobbak sokoldalú elismerése, tisztelete, a szó nemes értelmében vett népszerűsítése. A kiváló munkás példája, társadalmi rangja, közmegbecsülése tettekre váltja a szavakat, ezrek, tízezrek előtt bizonyítja, hogy minden foglalkozás fontos a társadalomnak, hogy minden mesterséget lehet hivatásként űzni. Szeretni, minél tökéletesebben csinálni, meglelni benne az alkotás édes örömét. A kiváló munkás — kérdezzük csak meg bátran őket! — nem cserélne senkivel. Ám rangjuk, társadalmi tekintélyük, anyagi, erkölcsi megbecsülésük akkor lesz rendben, ha majd sokan irigylik őket, ha sokan cserélnének velük szívesen, azaz ha majd sokan követik példájukat. CM. O.) vül, amelyek már a hagyományos exportcikkek közé tartoznak — fűtőkazánokat és termogenerátorokat szállítanak több millió rubelért a csehszlovák megrendelőknek. A NIKEX exportálja a prágai metró-építkezéshez az úgynevezett metroalagút- tübinget. A Csehszlovákiában felépülő új komplett szennyvíztisztító telep összesen körülbelül 5 millió rubel értékű berendezéseit ugyancsak a NIKEX szállítja. Űtnak indították az első festőberendezéseket a Szovjetunióba és az NDK-ba is. Vasúti gördülőanyagokat ad el a vállalat a lengyel, román, bolgár és csehszlovák partnereinek. (MTI) Imre János, Kovács Istvánná, Tamus László, Kelemen János, Kristóf Laszlóné. Jóformán egyetlen órát ki nem hagynak, s szépen haladnak! ★ — Kötelező volt jelentkezni? Kristófné fejét rázza, majd meghúzza álla alatt a kendőt. — Nem. Csakhát éri korábban a Lenin Termelőszövetkezet kertészetében dolgoztam, s miután két éve átkerültem ide, éreztem, szükségem van a szakmai ismeretek bővítésére. Kapóra jött a tanfolyam. Utána meg sem szeretnék állni. Nekirugaszkodom a szakmunkás- képzőnek. Bizonyítványt akarok! Illetve ami mögötte van. Még több hozzáértést. Most, egy-egy előadás végighallgatása után érzem csak, mennyire összetett az ilyen nagy telep munkája, s menynyire , szükséges, hog} összehangoltan lássuk el a feladatunkat. Ki-ki azt, ami reá hárul. Az én területem az ellető. Négy terem, negyven koca, s a hozzájuk tartozó malacok hada. Naponta háromszor etetek, takarítok utánuk. A tehergépkocsipark fejlődéséről, a fuvarozások szervezéséről, végzéséről, a munka gazdaságosságáról tájékozódtak a közelmúltban a Heves megyei néjpi ellenőrök, akik megállapításaikhoz négy ipari, illettre egy szállítási vállalattól, három mezőgazdasági, hat fogyasztási és értékesítő szövetkezettől gyűjtötték a tapasztalatokat. Véleményeiket pedig éppen a napokban ismertették a testületi ülésen. Mondani sem kell, hogy meglehetősen vegyesek a benyomások. Kétségtelen észrevétel, hogy a gépjármű- állomány utóbbi években bekövetkezett, számottevő gyarapodása alapvetően a nép- gazdasági célkitűzéseket szolgálja. Szőkébb hazánkban is csökkentek a korábbi gondok: amíg régebben adminisztratív eszközökkel is leg. feljebb részben oldhatták meg a feladatokat, ma már úgyszólván biztosított a teljes szállítási igény kielégítése. A közforgalmú autó- közlekedési vállalatok mellett ugyanis több más szervezet is mind jobban segít. Jellemző a fejlődésre, hogy a vizsgált időszakban, egy — Kereset? — Tizenkét forint ötven filléres órabér, s műszakonként kilenc és fél óra munka. Előfordul, hogy többet hazaviszek, mint a férjem, aki a gazdaságban maradt. S hozzá mindig a szabad szombat. Nagy szó ez, ahol a férj mellett két gyermek körül is el kell végezni a házimunkát! — Pénzben mit jelent a sikeres vizsga? — Ha jól emlékszem, egy forintot megközelítő órabéremelést. Vagyis, havonta legalább kétszáz forinttal többet vihetek haza... Kristófné negyven év felett jár. Kívüle több középkorút találni még a tanfolyam hallgatói között. Van persze fiatal is. Méghozzá szép számmal. A tisztességes kereset, de méginkább a kulturált környezet, a kombinát gépesítettsége idehúz olyanokat, akik tíz esztendővel ezelőtt nem gondoltak arra. hogy sertések körül leljenek megélhetést. Mégis a fejkendős, egyszerű asszony szavai maradtak meg bennem kitörölhetetlenül: bizonyítványt akarok, s ami mögötte van, több hozzáértést .. .1 Ilyen emberekkel lehet építkezni. Moldvay Győző híján harminc százalékkal nőtt a fuvarkapacitás az említett vállalatoknál, szövetkezeteknél. Kevésbé kedvező tapasztalat ugyanekkor, hogy amíg a járműpark gazdagodott s a teljesítmények lehetősége számottevően növekedett — valójában kevésbé éltek a megváltozott körülményekkel, csak részben, használták ki az adottságokat. A Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnál például az előző 12-ről napi 9,6- ra csökkent a fuvaróra, a Heves és Vidéke ÁFÉSZ-nél pedig 12,6-ról kereken 10-re. S valósággal megdöbbentő, hogy a Heves megyei Szolgáltató Vállalatnál a gépkocsik foglalkoztatása átlagosan még a napi hat órát sem érte el. Nyilvánvaló, hogy ilyenféle szállításszervezés mellett — ha egyáltalán lehet szervezést emlegetni — lényeges eredményromlást, százezrekben, milliókban kifejezhető veszteségeket okozott a jobb sorsra érdemes tevékenység. önmagában is furcsa a fuvarórák zsugorodása, még inkább pedig az, hogy az üzemelési idő nem is teljesen a munkával töltött órákat jelenti. Sőt! Mint kiderült, ez utóbbira éppenséggel a kisebb rész jut: miután túlnyomórészt ácsorog- nak, várakoznak a gépkocsik. Az ÉPFU Vállalat gyöngyösi kirendeltsége vagy történetesen a leggazdaságosabban dolgozók egyikeként emlegetett erdőtelki Szabadság MgTsz kivételével, általában, a megengedettnél jóval magasabb a rakodási és az állásidő. Tonnánként 15—53 perc között „mozog”. Vagy — mint például a Tárnáméra és Vidéke ÁFÉSZ- nél tapasztalták — még ettől is magasabb, meghaladja az egy órát! Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy az idő mellett, a gépkocsik rakfelületét sem használják ki mindenütt úgy, ahogy egyébként lehetne. Meglepő, hogy miközben például a szihaimi szövetkezet gépkocsiállománya kettőről ötre nőtt, vagy & GYÖNGY SZÖV .ÁFÉSZ parkja négyről hétre gyarapodott, a kapacitás kihasználása 30-rói 19-re, illetve 39- ről 35 százalékra csökkent. Akkor, amikor az andornak- tályai Egervölgye Mg. Tsz- nél ez a mutató 52, vagy, hogy az AFÉSZ-ekné! maradjunk: a hevesi szövetkezetnél is 50! Még kellemetlenebb, hogy amit — a gyakran nem megfelelő állapotú, talán már selejtezésre Is szoruló hasznosításáról tökéletes, de rosszul irányított teherautókkal — a „réven” elveszítenek a vállalatok, szövetkezetek, azt a „vámon”, meg nem engedett módszerekkel akarják behozni. A járműveit gazdaságtalanul üzemeltetett hatvani Lenin Mg. Tsz vagy történetesen a Füzesabony és Vidéke ÁFÉSZ a hivatalosnál magasabb fuvardíjjal. próbálta kompenzálni veszteségeit. S hadd tegyük hozzá ehhez mindjárt azt is, hogy: többnyire sikerrel, akadálytalanul. Miután sajnos, nemcsak a, szállítóknál„ hanem sók esetben a szállít- tatóknál is eléggé hiányzanak a szakemberek, azok, akik a leszámlázott fuvarösszegeket időnként ellenőriznék, felülvizsgálnak, jogtalan eseteknél pedig visszautasítanák. A vastagon fogó ceruzák, tollak mellett visszás dolog az is, hogy a szállítók több esetben elzárkóznak a kedvezményes fuvarok elől, kevésbé alkalmazzák a „Cm menetleveles fuvarozást és elszámolást — amelyekre sajnos, ismét számos példát lehetne felhozni. Egy szó, mint száz: nincs még minden rendben a szállítások körül! Nagyobb, sokkal nagyobb felelősséggel kellene Heves megyében is kezelni a fuvarozást, általában jobb felkészültségű, lelkiismeretesebb szakemberekre lenne szükség, mert a tökéletesebb szervezés, a jogszabályok betartása elengedhetetlen követelmény. Nyilvánvaló — példa erre a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat vagy éppenséggel az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság —, hogy ahol a feladatot kellő komolysággal veszik, ott javulnak az eredmények, egyre gazdaságosabb a munka. Nem szabad ezt szem elől téveszteni, s különösen nem a helyj szállító szervezeteknek, amelyektől — főleg a lakossági fuvarigények kielégítésével kapcsolatban — sokat, egyre többen várunk. A vizsgálat befejeztével a Heves megyei népi ellenőrök is megtették figyelmeztetéseiket, javaslataikat az érdekeltek felé. Reméljük, hogy mindenütt levonják majd belőle a kellő tanulságot, s mielőbb, a korábbinál jobb munkával válaszolnak az elhangzottakra Gyónj Gyula gépkocsikkal, vagy az ugyan 1971, január 18., péníeft lesztes. Csavarjunk egyet a társa- kevésbé a másik üzem, a saSzovjet technológia Bélapátfalván Növekvő gépimport a szocialista országokból Kristófné bizouyítványt akar
